2016.07.01- i bejegyzésünkre több, mint 82.000 - en kattintottak, nagy dolog ez egy alig több, mint 2 hetes blog „történetében”! Köszönjük.

Városi Kurir

Városi Kurir

Vitányi: Gyurcsányban legalább megvolt a felismerés és a tűz!

Városi Kurir exkluzív!

2016. július 11. - Városi Kurir

vi.jpg

Beszélgetésünk múlt héten közzétett részében azt boncolgattuk, mi vitte a még  majdnem gyerek „úri fiút”, Vitányi Ivánt a munkásmozgalmon át Sopronkőhidáig, ahol cellájának közös fala volt Bajcsy-Zsilinszky Endréével. Most lássuk, milyen út vezetett Sopronkőhidától a Rákosi-korszakon, az MSZMP-n és az MSZP-n át a Gyurcsány-pártig!

Hogy élte meg mindazt, ami a háború után következett?

Mindig éreztem, hogy valami nem jó, de nem fordultam rögtön szembe. Hittem a kultúra szerepében, úgy gondoltam, hogy a hibák kijavíthatóak, és ebben nagy szerepet játszhat a kultúra, tudni kell a népre támaszkodni, ezt elengedhetetlennek tartottam. Amikor Rajkot kivégezték, sokan sulykolták belém, hogy „Édes fiam! Fogd be a szád, ne törődj semmivel, csak végezd a magad dolgát.” 1953. július 3-án, – a születésnapomon – nem sokkal Sztálin halála után jött Hruscsov, és Nagy Imre miniszterelnök lett, akkor úgy éreztem, hogy új út következik, mellé álltam, mert hittem, hogy felépíthető a demokratikus Magyarország.

Ez az időszak egybeesett az ellenzéki csoportok megalakulásával?

Igen és mi azt tartottuk, hogy el kell menni a falig. Munkahelyemen, a Közművelődési Intézetben – lánykori nevén Népművelési Intézetben – egy Karácsony Sándor által emlegetett, Goethenek tulajdonított idézet volt a mottónk, miszerint: „Egy csata elvesztése malőr, egy parasztház leégése tragédia”.  Tehát nekünk az volt a dolgunk akkor, hogy védjük a parasztházakat. Arra törekedtünk, hogy keressük meg és segítsük azt az embert, aki jó irányba viszi a dolgainkat. 1956 után hosszú ideig nem léptem be ismét a pártba, de igyekeztem a demokratikus vonalat képviselni.  A Népművelési Intézet hosszú-hosszú évtizedeken át, egészen a rendszerváltásig, olyan központ volt, ahol mindenki megfordult, Nyers Rezsőtől Orbán Viktorig. Nem véletlen, hogy az utolsó nagy 1989-es október 23-i ünnepség fogadásán ott  volt nálunk mindenki, akinek része lehetett rendszerváltásban, köztük a folyamatok egyik legfontosabb szereplője az azóta már elhunyt Mark Palmer, akkori amerikai nagykövet is, mi a fasiszták kivételével, mindenkit szívesen láttunk.

Ugorjunk egy nagyot az időben, hogy jutott el az MSZP-től a DK-ig?

Az MSZP-ben szinte folyamatosan azt éreztem, hogy csak tévelygünk.  Láttuk ugyan, hogy mit kellene csinálni Magyarországon, hiszen Európai léptékben is az egyik legjobb tervet Békesi László dolgozta ki, de Horn mindent elkövetett, hogy Békesit félreállítsa. Akkoriban én voltam az MSZP-választmány vezetője, Békesi elkészítette a gazdaság programot, én összehoztam az ülést.

Amikor a Parlamentben találkoztam Horn Gyulával és Lendvai Ildikóval, Horn azt mondta, bocsánat a szóért, de így esett:

Iván b..meg, hogy jössz te ahhoz, hogy kitűzd vitára a Békesi programját?  Gyula, b….meg, ez az én jogom!

 - válaszoltam hasonló stílusban. Később csendesebben agitált, hogy ne tartsuk meg a vitát, de hiába, úgyhogy eljött az ülésre, és botrányt csinált. A továbbiakban is hasonlóképpen fúrta a dolgot, még a második kormányzás idején is. Később négy Fidesz - kormányozta év után Medgyessy egy őrült programmal állt elő, de a   jóléti programjáról azonnal kiderült, hogy lehetetlen sikeresen végrehajtani, mese habbal. Meg kell magyarázni a társadalomnak, hogy nehéz feladatok várnak ránk, amiket el kell végeznünk ahhoz, hogy előrejussunk. Az nem jó út, ha azt mondjuk, hogy válasszatok meg minket és akkor, abban a pillatanban tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz Magyarországon. Ezt azonban nem lehetett megvitatni. A tendencia sajnos folytatódott akkor is, amikor Gyurcsány követte Medgyessyt, őt is összehoztam Békesivel, aki elmondta, hogy szerinte mit kell csinálni, Gyurcsány egyetértett vele, de az volt a véleménye, hogy nem a választás előtt van ehhez az ideális időpont. Annyit mondhatok, hogy igyekszünk rendbe hozni az országot - mondta Ezt jóváhagytuk. 2006-ban Gyurcsány megnyerte a választást, lementünk Őszödre, ahol nyugodt hangon azt mondta, hogy valóban nem mondtuk el a teljes igazságot, de ezt nem lehetett a választás előtt megtenni, mert abban az esetben nem kaptunk volna lehetőséget mindennek a feltárására, javítására. Most kell ezt megtennünk, nem egyszerre, de minél hamarabb. A szocialista párt „nagyjai” – élükön Horn Gyulával és Veres János pénzügyminiszterrel – úgy reagáltak, hogy

Ferikém, nem kell ezt ilyen komolyan venni! Hirdesd meg, hogy megteremtjük a jóléti államot, és majd egyszer eljutunk oda.

Én akkor egy nagyon politikus beszédemben kifejtettem, hogy nem értek egyet ezzel, mert nem a hatalom mindenáron történő birtoklása a fontos.

Ez Őszödön történt?

Igen, de nem sokkal később a dolog bedöglött. Éreztem és láttam, hogy ez a Szocialista Párt ilyen szempontból tehetetlen és képtelen egységes módon megnyilvánulni ebben a végtelenül fontos dologban, hogy Gyurcsány képes lesz-e minderre, azt nem tudom, de mindenesetre kimondta, elmondta. Sajnos azt kihagyták a Népszabadságnak erről írott cikkemből, hogy Szabó Dezső – kiskorom olvasmányában – azt mondja, hogy ha

az ember felébred a házában és azt látja, hogy ég a szoba, akkor mi a helyes, a racionális cselekvés? Felülök az ágyban és azt mondom, hogy: Ejha! – a jelenlegi körülmények arra mutatnak, hogy tíz percen belül iszonyatos kínok között fogok meghalni, vagy kiugrom az ágyból, majd az ablakon és azt kiabálom eszeveszett hangon, hogy: Segítség?

Szerintem az utóbbi a racionális. Gyurcsány ezt a racionális megoldást választotta, így híve lettem., azt nem tudom, hogy ebben a nehezülő helyzetben képes lesz-e továbbvinni, amit elkezdett. Valószínűleg igazi nagy összefogásra van szükség, hogy ez sikerül-e, nagy kérdés, de Gyurcsányban legalább megvolt nemcsak a felismerés, de a megértés és a tűz is, az MSZP-ben pedig nem.

Pálmai Tamás

Kis hír, jó hír!

forrás: Városi Kurir

f.png

Budapesten egy taxis a napokban sürgősséggel a szülészetre szállított egy kismamát, akinek az utcán folyt el a magzatvize. A sikeres akció végén  pénzt sem fogadott el. 

Néha már-már úgy érezzük, hogy kopasz verőemberekből épít kerítést körénk a világ, a hatalom oda se figyel, ha mondunk, - ne adj isten - kérünk valamit, például azt, hogy „ne tessenek már oly lelkesen feldúlni a környezetünket, kivágni minden fát csak azért, mert a főmuftiék családjában kőbánya van, és nem kertészet”. Gondoljunk csak arra, hány fát vágtak ki a Kossuth téren, a József nádor téren, hogy lett betondzsungel a lassan már ki is égett néhány fakezdemény ellenére is a Moszkva Kálmán tér, vagy arra, mi vár a Római part fáinak javára, és a sor még hosszan folytatható lenne, de minek tovább szomorítani a szívünket.

Az már csak hab a tortán, miként lesz - ahogy kihullik a hatalomból - az egykori zöld politikusból ismét mérgeszöld, feledve, hogy alig néhány hónapja, még az előző kormány államtitkáraként, behunyt szemmel éppen ő írta alá a Kossuth téri fák kivégzőosztagának a „tűzparancsot”, most pedig, mintha a hatalomban töltött évek meg sem történtek volna, ismét, méghozzá habzószájú ellenzékiként viselkedik. Arra azért jól vigyáz, mert félti bibliai szekerét, hogy a hatalom sáncain belül maradjon, az újságírói kérdésre tehát, hogy „egyáltalán Fideszes Ön még?" - büszkén vágja a választ: persze, és lehet, hogy csak a túlhajszolt, elborult elmém láttatja úgy velem, mintha még meg is nyalta volna kicsit a szája szélét.

Az ember ilyenkor lassan-lassan azon kezd gondolkodni, hogy itt az idő, menni kell, menni, és ha lehet minél messzebb, hiszen nincs remény. Már venné is a bőröndöt, de akkor történik valami, jön egy taxis, vagy egy ételosztó, esetleg jogvédő és felforgatja a jól elrendezett letargiát.

„Nem, köszönöm, ezért a fuvarért nem kérek pénzt, ennél a szállításnál semmi nem lehet fontosabb. Köszönöm, hogy én hozhattam be” - mondja  fenti példánkban  éppen a taxis, majd átbotorkál a kocsijáig, ajtónak azt a  szűk, de azért valós lyukat használva, amit a reménytelenség falán ütött.  

Taxis-e vagy?

Jelentés az érem másik oldaláról

t_1.jpg

Van egy szakma, - a taxisé - amiről a rendszerváltás környékén úgy vélekedtek, hogy majd felszívja a hirtelen utcára került tömeg egy részét, ezért aztán szinte bárki „kiválthatta az ipart”. Ennek a felelőtlen, agyament elgondolásnak a következménye mára az egykor jobb napokat látott szakma agóniája, a jelenlegi hivatalosság cinikus asszisztálása mellett. Sokak szerint a Kormány - Baráti Kör, a KBK kivetette hálóját a taxizásra is, és most készítik elő a szabadúszók, fuvarszervezők és a társaságok ellehetetlenítését, ezzel söpörve el az útból őket egy új, hamarosan piacra lépő állami taxiscég útjából.

Milyenek a taxisok?

Az utóbbi hónapokban a besárgított emberek meggondolatlanul maguk ellen fordították a közvéleményt, holott igazából csak egy végső, kétségbeesett jelzést akartak küldeni a társadalom felé. Kapják a hideget-meleget azóta is. Pedig itt lenne az ideje tudomásul venni, hogy ugyanúgy, ahogy az élet más területein, itt is vannak becsületes és becstelen emberek, mert a törvénytisztelet és a becsület nem szakma, nem ruha, és még csak nem is hajszín függő. Igen, keringnek komoly, megalapozott rémtörténetek órapörgető, lehúzó taxisokról, naná, hiszen olyan mondatot minek kimondani, hogy „képzeljétek tegnap reggel egy taxis elvitt A-ból B-be és minden rendben volt, ja, és még számlát is adott”. Ugye milyen furcsán csengne egy ilyen mondat, és hogy miért? - mert azok a sofőrök vannak többen, akik így szolgáltatnak, de az ő viselkedésük természetes és így szóra sem érdemes, ellentétben a „tudjuk kikkel”.

Karsai Katalin, a Magyar Taxisok Szakszervezetének ügyvivője, szerint

„A kollégáink zöme mást sem szeretne, mint csendben, nyugodt körülmények, megfontolt, korszerű törvények és helyi rendeletek védelmében dolgozni. Mert ha mindez meglenne, akkor nem maradna el a taxis-társadalom öntisztulása sem. Ne feledjük, a taxis is emberből van, és őt is kiborítja a létbizonytalanság, a stabilitás hiánya.”

Legyek a sebben

A taxisokat leginkább ezek szerint is a rendezetlenség, a szakma kiszámíthatatlansága, valamint a fejük felett, a bevonásuk nélkül meghozott szakmaiatlan, gonosz döntések háborítják fel és kergetik végső soron az utcára.  Érdemes egyszer végiggondolni, miért bánnak így velük a törvényhozók?  A mindenkori hatalom retteg attól a társadalmi csoporttól, amely már a rendszerváltás hajnalán - 1990 októberében - megmutatta az erejét és azt, hogy mit jelenthet egy civil csoport engedetlenségi mozgalma. Az egymást váltó kormányfők azóta is izzadtságban úszva ébrednek, ha rémálmaikban előjön a megbénult ország. Különös hatalmi arrogancia, hogy egyetlen kormány sem akart valóban segíteni, megoldani az egyre feszítőbb helyzetet, sőt, vagy teljes oda nem figyeléssel, vagy túlzott szankcionálással, de valamennyi azon munkálkodott, hogy szétzilálja korunk bérkocsisainak csoportját. Mára sikerült a szalámizás mester-terve.  A taxisokat lehet szeretni, vagy nem szeretni, de tudomást se venni róluk nem lehet, illetve mégis, de az ide vezet, ahol most tartunk, amikor van egy használhatatlan taxistörvény, és egy tökéletesen dilettáns budapesti taxisrendelet. Arról már nem is szólva, hogy a főváros taxis ügyeit egy – a taxis zuhanyhíradó szerint - olyan volt, levitézlett rendőrre bízták, aki korábbi munkája során éppen elég információhoz juthatott a politika, a közélet, és az üzleti szektor egyes prominenseinek előéletéről, amelyek birtokában akár jogosan is érinthetetlennek hiheti magát, na de hagyjuk,ne erősítsünk rá egy pletykára. Szóval kérem, hol itt a szakértelem? Miféle szakértelemről tanúskodik az a helyzet, hogy a taxikat kötelezően évente vizsgáló telepen bizonyos gépkocsi-tulajdonosoktól a való világban nem is létező, kitalált dokumentumok hiányára hivatkozva tagadják meg hosszú ideig az engedélyek kiadását, illetve, hogy bízzanak abban a szervezetben, amelynél időről-időre mást tartalmaz egy-egy ellenőrzés jegyzőkönyvének két példánya? A felügyeleti cég - ahogy mondani szokás - „ezerrel büntet”, de amikor kiderül, hogy nem járt el helyesen, nemhogy nem fizeti vissza a büntetés összegét, de még elnézést sem kér. A BKK új vezetése arra hivatkozik, hogy alig néhány hónapja vannak hivatalban. Na és, attól még jogutódok, vagy nem? Csak arra futja nekik, hogy parasztvakítás céljából nagy kerekasztalokat szervezzenek, amiken minden megegyezést megakadályoznak, közben még a legalapvetőbb kötelezettségeiknek: a kivizsgálási határidőknek sem tesznek eleget. Konspirálnak, összejátszanak, most például egyik informátorunk szerint a vezérigazgató asztalán porosodik hosszú ideje a válasz a Taxis Szakszervezet petíciójára. Nem tudni, mire várnak, csak nem a fentebb már említett kormányzati piacátrendezésre?

Forrás: Városi Kurír

Egy különös naptár: 2016 októbere most 2017 márciusára esik?

jegyzi: Pálmai Tamás

kbkv_su8-crop.jpg

Hosszas huzavona után a héten megszületett az a kormányhatározat, amely nem ad kormánygaranciát a fővárosnak a metró felújítás miatt szükséges buszok vásárlására, csak - ahogy ők fogalmaznak - a szolgáltatásvásárlást, egyszerűen szólva a sokkal drágább buszbérlést támogatják. Tarlós István tehát megint hagyta magát, és ami ennél is fontosabb, a város érdekeit megsérteni, ennek következtében pedig, a tervezett 2016 októberéről akár 2017 márciusára is átcsúszhat a 3-as metró felújításának kezdete.

A kormány a vásárlás, vagy bérlés kérdéskörében a drágább, és offshore-gyanús megoldást választotta. A két lehetőség közül, hogy veszünk, vagy tíz évre bérelünk buszt az utóbbi, a kormány által most támogatott megoldás huszonhárom milliárd forinttal drágább, ebből a különbségből akár 250 vadonatúj csuklós buszt is vásárolhatna a főváros a pótláshoz szükséges 150 darabon felül.  A kormányhatározat azt meg sem említi, hogy a támogatás mennyi időre szól, pedig nem mindegy, hogy csak a felújítás három évét támogatják-e, vagy a bérlés esetén optimális 10 évet. A buszokat bérbeadó cégek 10 év alatti futamidő esetén brutális összeget számláznak, így szinte lehetetlen ennél rövidebb időre jó kondíciókat kialkudni. Amennyiben a kormány csak a metrófelújítás három évére száll be a finanszírozásba, honnan lesz pénze a fővárosnak a bérlési idő további hét évére. A következő kérdés, ami felvetődik, hogy bérlés esetén, hogy jön képbe a mostanság a kormányzati bűvészcilinderből elővarázsolt magyar buszgyártás támogatása.

„A főváros felhatalmazásával a BKV már több mint egy éve kiírta a tendert buszvásárlásra, ezt egy lengyel cég Solaris típusú buszai nyerték meg - mondja Gy. Német Erzsébet, a DK fővárosi politikusa, majd így folytatja: „Azt a kormány sem tudja kikötni, hogy magyar buszt béreljünk, mert jelen pillanatban nincs 150 darab magyar gyártású csuklós városi busz sehol a polcokon. Létezik ugyan a MABI Busz konstrukciójában olyan lehetőség, hogy külföldi és magyar alkatrészekből Magyarországon szereljenek össze buszokat, amiket később bérelni lehetne, de ezek a buszok sem állnak jelenleg rendelkezésre, nincsenek készen. Különös „véletlen”, hogy amikor még mindenki hitt abban, hogy októberben rendben elkezdődhet a felújítás, Mészáros Csaba, a MABI elnök-tulajdonosa mindenkit megelőzve már arról beszélt, hogy a határidő csúszni fog, ezért bőven lesz idő a buszok legyártására, összeszerelésére. Vajon honnan tudhatta? - kérdezem csendesen.”

Micsoda meglepetés, legutóbb már Tarlós István is arról beszélt, hogy a 3-as metró felújítása jövő év februárja-márciusa előtt nem indulhat el. Jelen pillanatban még arról sincs döntés, hogy a kormány megfinanszírozza-e a hármas metró felújítását, ha az unió nem teszi.

„Tovább megyek - folytatja a fővárosi képviselő - az unióhoz be sincs még adva a 3-as metró felújítási programja. Gyanúm szerint tehát semmi másról nem szól ez a mostani történet, mint, hogy helyzetbe akarnak hozni Fidesz-oligarchákat azzal, hogy tíz évre kiszerveznek 150 db. csuklós-autóbusznyi forgalmat a haveroknak, egy kézlegyintéssel elintézve a tényt, hogy ez a trükk huszonhárom milliárd forint többletkiadást eredményezne az országnak.”

Végezetül adódik a feszítő kérdés, miért hagyja magát és Budapestet állandóan letaposni az a főpolgármester, aki ha csak teheti, azzal páváskodik, hogy választói akaratból neki még a kormánynál is sokkal nagyobb a legitimitása.

Városi Kurir exkluzív: A Vitányi

jegyzi: Pálmai Tamás

vitanyi3_1.jpg

Vitányi Iván az egykori ellenállási mozgalom „úri fiúja” származásával, külsejével annyira elütött a munkásmozgalom általánosan megismert képviselőitől, hogy a rendőröknek, csendőröknek jó ideig eszükbe sem jutott igazoltatni. Idővel azonban minden hímpor szertefoszlik, vele is így történt. Beszélgetésünk első részében Vitányi felnőtté válásának egyik legmeghatározóbb időszakát elevenítjük fel.

Pokoljárás kezdete

Milyen út vezette a negyvenes években a sárospataki Református Gimnázium diákját az ellenállási mozgalomba?

Tiszaladányban volt egy népírói est, amin én - a pataki diák - Veres Péter verseit szavaltam, Veres - meg is írta, hogy Vitányi Iván szavalta legjobban a verseimet – majd amikor országos nagygyűlést tartottak 1943 nyarán, szintén szavaltam egy Veres Péter és egy József Attila verset. Ez annyira megtetszett a helyi szocialistáknak, hogy már „elvtársnak” is szólítottak. Hazautaztam Sárospatakra és azt mondtam a gimnáziumi tanáromnak, aki a nagy könyvtárat vezette, hogy ha már így alakult, szeretném megtudni, mi is az a marxizmus, Ő azt javasolta, hogy legjobb, ha a Kommunista Kiáltvánnyal kezdek.

Az igazi története azonban az 1944-es német megszállással kezdődött.

Akkor jöttem fel Pestre, az egyetemre, ahol megalakult az ellenállási bizottság, aminek egyik vezetőjét már ismertem, ő volt a Népíróknál a kommunista párt megbízottja. Azt mondta, hogy olyan emberre van szükségük, mint én: „úgy nézel ki, mint egy úri gyerek, nem látszol kommunistának”. Arra az egyre kért, és tudom, ez ma nagyon viccesen hangzik, de akkor fontos volt, hogy viseljek sapkát, mert arról ismernek meg és tudják, hogy közéjük tartozom. Később futár lettem, és nagyon sok fontos információt szállítottam. Más feladatim is voltak, egyszer például kiküldte Pesterzsébetre, ahol dolgozott egy csoport, amelyiknek a vezetőjét elfogták, az volt a feladatom, hogy keresnem meg a helyettesét, hogy ismét élő lehessen a kapcsolatuk a központtal. A küldetések során, felvettem az úri fiús ruhámat, ha rendőr állított meg, megmutattam az egyetemi igazolványomat, és mondtam, hogy megyek, mondjuk a nagybátyámhoz, majd felkerestem azokat, akiket kellet.

Tizennyolc évesen azonban úri fiú külső ide, úri fiú külső oda, lebukott.

Egy osztálytársam jelentett fel, aki a Gestapo ügynöke volt. 1944. december 5-én fogtak el és rettenetesen megkínoztak. 10-én tettek át a Margit körúti fogházba, ahonnan a rabokat, köztük természetesen engem is, 12-én áttelepítették Sopronkőhidára.

Bajcsy-Zsilinszky Endre mártíromsága

Ott ismerkedett meg Bajcsy- Zsilinszky Endrével, vagy ez már egy régebbi kapcsolat volt?

Az átszállításkor, így hozta a véletlen, egymással szembe ültünk akkor találkoztunk először. Érdekes epizódja volt ennek az utazásnak, hogy amikor Győrnél voltunk, az egyik csendőr - történetesen egy tápéi fiú – azt mondta, hogy „Zsilinszky úr, jó lenne, ha maga most elmenne! Ha leszáll és eltűnik, mi nem szaladunk ön után. A többit bízza ránk.” Bajcsy azt válaszolta, hogy „nem, én felkészültem mindenre, vállalom a halált, maradok.”

Ez így eléggé teátrálisan hangzik.

Ma talán, de akkor olyan időket éltünk, ami nagyon súlyosan hitelesített egy ilyen mondatot, nem is beszélve a mártírhalálról, ami néhány nap múlva várt rá. Elérkeztünk tehát Kőhídára, ahol úgy alakult, hogy a második emeleten egymás melletti cellába kerültünk. Éjszaka kopogás majd dörömbölés hallatszott a falon, nem értettem. Másnap reggel, amikor kiadtuk a küblit, – akkor még a börtönökben nem voltak angolvécék – amibe elvégeztük a dolgunkat, azt mondta nekem, hogy „édes fiam, ha kopogok, tapasszad a füled a falra és meg fogod hallani mit, mondok. Amikor befejezem, újra kopogok, akkor tudsz válaszolni.” Jó néhány éjszakát beszélgettünk így át.

Mi volt a téma?

Az aktuális helyzet. Elmondta, hogy biztosan tudom, min ment keresztül, hogy ő egykor lelkes fajvédő, zsidó gyűlölő volt, de rájött, hogy tévedett, hogy Magyarországnak nem kell a fasizmus, hogy Magyarországnak demokrácia kell, vagy ha úgy alakul, akkor a szocializmus, de a fasiszta diktatúra, a fajelmélet semmiképp. Aztán kérdezgetett arról, hogy vagyok, mit csináltam, ki is az, akivel beszélget.

A Zsilinszkyvel töltött idő kicsit iskola is volt egy fiatal fiúnak.

Nekem folyamatosan nagyon jó tanítóim, iskoláim voltak. Veres Pétertől Németh Lászlón keresztül Pálóczi Horvát Lajos nagybátyámon át, aki tizenöt nyelven beszélt, népdalgyűjtő volt, szóval kiváló emberekkel érintkezhettem már akkortájt is.

Ebben a sorban is külön tantárgy lehetett Zsilinszky

Természetesen, akkoriban élt bennünk egy lehetséges hit, hogy a Szovjetunió is megváltozik. Lukács György is arról írt,- amiért bajba is került a Szovjetunióban -, hogy új szakasznak kell következnie, a demokráciának. Hivatalosan ezt is mondták, amikor megjöttek, Rákosi is azt mondta, hogy népi demokrácia következik, de azt akkor még nem kötötték az orrunkra, hogy szerintük a népi demokrácia új formája a proletárdiktatúra.

Térjünk vissza Bajcsyhoz!

December 24-én hajnalban ordításra lettünk figyelmesek, azt kiabálta valaki, hogy „távirat”. Akkor érkezett a parlamentből a távirat, hogy jóváhagyták Bajcsy-Zsilinszky kivégzését. Nagy mozgás támadt. Miközben kitettük a küblinket, mondta nekem, hogy most kivégzik, és rám, ránk hagyja az országot. Ez után fejeződött be az egyik legfontosabb magyar demokrata mártíriuma.

Ehhez a mondathoz nagyon kellett hinnie önmagában, és a hagyományozás jogában.

Zsilinszky szimbolikus figura, megjárta az utat, jobban, mint bárki más, hiszen a legelszántabb fajvédő prefasiszta, de teljesen fasisztoid jellegű társaságból indult. Példa erre az állításra, Áchim András szocialista parasztpolitikus meggyilkolásának ügye is, amit ugyan nem ő követte el, hanem a testvére, de ő magának sem volt ellenére. Egy szó, mint száz, Zsilinszky nagyon messziről érkezett a demokraták közé. De megérkezett, és attól kezdve az értékrendje, és szinte minden gondolata megváltozott. Ellene volt a zsidóellenes törvényeknek is, az újvidéki vérengzésnek is, a németekkel is szembe fordult. Valóban felismerte a demokrácia - aminek az elveit tökéletesen a magáévá tette - szükségességét. Ezért szimbolikus a jelentősége. Ez történt Nagy Imre esetében is, aki az ellenkező oldalról, a kommunista vakhitből érkezett, és jutott el ugyan ide.

Szabadulás

Beszélgetésünk első részét, zárjuk azzal, hogy miként sikerült szabadulnia Sopronkőhidáról!

Behívott egy vizsgálóbíró, aki nem volt fasiszta, csak bezupált ügyvéd, és nagyjából azt mondta:

„Felhívom a figyelmét arra, hogy a Gestapo a nyomozása eredményéről nem küldött el semmit, ezért az kerül a bíróság elé, amit most vallani fog. Kérdezem ezért először: részt vett az ellenállásban? Azt válaszoltam, hogy igen, részt vettem. Kedves fiatalember, most mondtam - kezdte újra most már szájbarágósabban - hogy semmilyen anyag nem érkezett önről, és most azt fogjuk ide a vallomásba beírni, amit mond. Még egyszer kérdezem tehát: részt vett az ellenállásban? Másodjára persze már nemleges választ adtam. Jó – válaszolta, és kitöltötte az űrlapot.”

Ezek után a bíróság, mert nem jelentettem az előttem folyó szervezkedést kötelességmulasztás címén egy hónapra ítélt, majd szabadultam. Hasonló helyzetben volt Lázár Vili bácsi is, aki nyakig benne volt a kommunista pártban, József Attila, Fejtő Feri barátja volt és később a földreformnál is nagy szerepet játszott. Ő is akkor szabadult, mint én, eltöltöttünk egy napot egy munkásszálláson, majd eljutottunk Sopronba, és később Győrbe, ahol hosszú ideig voltam, de ez valóban már egy másik történet kezdete.

 (A beszélgetés következő - befejező része - hamarosan)

Elie Wieselről - nekrológ helyett

Forrás: Pálmai Tamás

wiesel1.jpg

 

Ezekben a napokban sok nekrológ jelenik meg a világ egyik legkülönösebb polgáráról, a Nobel-békedíjas íróról, emberjogi harcosról, akitől annyira tartottak ellenfelei a szélsőjobbon, hogy időről-időre még a személyazonosságát is igyekeztek megkérdőjelezni.

Elie Wiesel a holokauszt, más szóval a Soá után először  2009-ben, Oberlander Báruch és Köves Slomó rabbik meghívására, a Chabad Lubavics (ortodox zsidó csoport, a Chaszidizmus fontos irányzata) sikeres magyarországi megtelepedése 20. évfordulójának ünnepére érkezett  Magyarországra.

Az író nagyon szigorú feltételeket szabott a látogatás - amelynek sajtófőnöke lehettem - lebonyolítására, és ezekhez végig tartotta is magát néhány kivételtől eltekintve, és éppen ettől, a kivételek természetes megélésétől volt igazán emberközeli.

Soha nem találkoztam még ennyire következetes emberrel, mint amilyen Ő volt, ma sem tudom, hogy nem tudta, vagy nem akarta egyetlen percre sem feledni, amit a koncentrációs táborokig vezető út, az antiszemitizmus jelentett.

Mi sem bizonyítja jobban következetességét, mint az a tény, hogy a látogatás után alig néhány évvel, 2012-ben, amikor hírét vette, hogy Nyírő József írót, a nyilas parlament tagját, megkísérelték újratemetni, és e cirkuszban tevékeny részt vállalt Kövér László a magyar parlament elnöke is, nagyon kemény hangú levél kíséretében azonnal visszaküldte a 2004-ben átvett Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét.

Szigorúsága ellenére is életvidám, kedves ember volt, akinek már a jelenléte is gondolkodásra késztetett mindenkit. A megadott időpontban egymást követték nála az újságírók,  ő hallatlan türelemmel válaszolgatott még akkor is, amikor már jól látszott, hogy elfáradt. Sok évtizedes pályám ellenére, a vele töltött napokban nyert igazi értelmet a mondás, hogy „nincs ostoba kérdés, ha okos a válasz.”

2.JPG

Több akkori meghatározó politikussal, így Bajnai Gordon miniszterelnökkel és Sólyom László köztársasági elnökkel is tárgyalt. Bajnait arra sarkallta, hogy tegyék végre szabadon kutathatóvá a zsidósággal kapcsolatos anyagokat, Sólyom Lászlótól pedig azt kérte, lépjen fel a Holokauszt-tagadás törvényi bűntehetőségéért. (Mind a két kérdés, kérés ma is legitim).  Viselkedésével pillanatok alatt elmosott minden különbséget, így a beszélgetéseken szinte lehetetlen volt megállapítani, ki fogad, kit? - mert mindig csak az volt érzékelhető, hogy két EMBER - így csupa nagybetűvel - fontos dolgokról beszélget.

Elie Wiesel az itt töltött két nap alatt két nagy ívű beszédet is mondott, egyet a parlamentben, a „Magyar – zsidó együttélés a közös jövőért” című konferencián, bár ekörül adódott némi gond, mivel valamelyik sajtótermék durván minősítette nem csak őt magát, de munkásságát is, amit amerikai sajtótitkára közölt vele. A másik beszédét a Hit Gyülekezete meghívására, a Hit Parkban, több mint 10.000 ember előtt mondta el.  A parlamentben a túlélők felelősségéről és a holokauszt-tagadás súlyos következményeiről is beszélt, a Hit Parkban viszont a keresztény-zsidó - nem csak - párbeszéd, de együttélés fontosságát is hangsúlyozta.

Végezetül álljon itt ebből a beszédből egy mondat, amely hitem szerint nem csak nekünk, magyaroknak, de az egész világnak sorvezető lehet:

Magyarország mély erkölcsi válságon megy keresztül. Ne engedjék, hogy a múlt undok kísértetei visszahozzák a múlt szörnyűségeit! Ne engedjék, hogy az antiszemitizmus teret nyerjen!

Elie Wiesel

  1. szeptember 30. Máramarossziget - 2016. július 2. New-York

Legyen könnyű neki a föld!

Simicskó, a nagyvonalú

jegyzi: Pálmai Tamás

mecses_1.jpg

Hende Csaba előző honvédelmi miniszter sokallotta a biztosítási díjat, amit a katonák után kellett fizetni, majd arra hivatkozva, hogy kevés az „esemény”, le is mondta.  Most azután, amikor itt a baj - mert megölt négy tűzszerészt egy bomba – Simicskó, az utód nagyvonalúan bejelenti, hogy többet is fizetnek, mint a biztosító tenné.

Ez a tragikus történet is - mint annyi minden mostanában - túlmutat önmagán, hiszen a biztosítási kártérítés összege járna, amit kap a család, az viszont egyéni megítélés apján kerül megállapításra.

Olyan tragédia történt a Hortobágyon, amivel tilos nemcsak viccelődni, de ironizálni is, így azután körülírás helyett egyszerűen kijelentem: ez a kormány és az elődje is - ami szintén ez volt - úgy döntött, legyen  mindenki kiszolgáltatott. És így is lett. Ezt igazolja a katonák esete is, akik azóta kegyelmeséknek kiszolgáltatva élik - és mint a szomorú ábra mutatja - halják „életüket”.

Szóval, drága volt a biztosítás, ugye Hende úr? Nem futotta rá, másra kellett a pénz? Talán kis kiruccanásokra a titkárnőből később rövidke, megnevezhetetlen - mert a jó ízlés e téma kapcsán tiltja - státuszú átmenet után feleséggé emelt hölggyel?

Annak idején egy ország mosolygott  keserűen,, amikor meglátta a távolt kémlelő Hendét kezében egy távcsővel, amelyen rajtafelejtette a lencsevédő kupakot. Akkor még azt hittük, véletlen hiba történt, mára kiderült, hogy Ő így, azaz csukott szemmel döntött fontos ügyekben, és kicsikben egyaránt.

Az utód Simicskó lovagiasságáról legyen elég annyi, hogy rögtön közhírré tetette,  nem ő, - á dehogy! - az elődje mondta le a biztosítást, ő viszont most túlfizet. Nagyvonalú fiú ez, persze  a mi pénzünkből, akkor, amikor erre találta ki az emberiség több száz éve a biz-to-sí-tó – lassan mondom, hogy fideszék is értsék – társaságokat.

Ebben az országban lassan semmi nem jár a polgároknak, minden - illetve dehogy minden, egy-két dolog -átcsordogál a kötelező zónából az „egyéni elbírálás alapján adható-ba”, és akkor majd mondhatjuk, hogy megálljunk! - mert, mert…. „a magyar reformok működnek”.

Elsült Orbán Lázár nevű balkeze

forrás: Városi Kurir

szemelyisegosztodas.jpg

A miniszterelnökséget vezető miniszter azt találta mondani a kormány infón, hogy ha arra kerülne a sor, nem tudna jó szívvel az Európai Unióban maradásunkra voksolni.Mi történhetett a miniszterrel, akihez az Unióból érkező milliárdok elosztása és felügyelete is tartozik? Hőgutát kapott, vagy neki a kormányinfó a taxija, és ahogy Tiborcz István ott szórja el az agyát, ő itt érzi úgy, hogy már bármit megengedhet magának

Lázár (de nehéz befejezni a megszólítást, na jó legyen, nem bánom) Úr! Hogy is van ez, mit osztogatna kelmed a haveroknak, ha nem fújna be folyamatosan nagyobb, szabad szemmel is jól látható összegeket Brüsszel irányából az államkasszába a nyugati-szél?

Arról már ne is beszéljünk, hogy ahol a mondat elhangzott, azt úgy hívják: KORMÁNYINFÓ, és nem úgy, hogy Lázár-infó. Ez utóbbinak otthon, vagy az árnyas kocsma-kertben, barátok, és nem újságírók között a helye, vagy mit tudom én, mondjuk egy méregdrága, - mármint a mi pénzünkből az - 100 csillagos londoni hotel félhomályos bárpultja mellett valakinek a szemébe nézve, de semmi esetre sem az ország házában.

Ez a kormányinfós magánvéleményesdi olyan, mintha én most, itt a nappalimban azt írnám, hogy „kormányzati véleményem szerint”, és itt jönne egy hatalmas baromság, vagy isten ne adj, hazugság. Egy kormányzati tényezőnek a magánvéleménye is maximum kormányzati- magán, és ennek a fogalomnak annyi értelme van, mint mondjuk annak, hogy: üvegből készült bádogdob.

Az elejtett szónak is komoly hatása lehetett, hiszen a talpas nép, aki az illetőből él, már zengi is a dalt. Semmi nem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a Lázár-féle pökhendi baromsághoz, az ő jobb keze, Kovács (és sikerült?) Zoltán már másnap rácsatlakozott, és egy televízió műsorban arra kérdésre, hogy ha esetleg nálunk is referendumot tartanának a kilépésről, hogy döntene, valami olyasmit válaszolt, hogy ha csak az Európai Unió elhibázott migrációs politikáját venné figyelembe, akkor a kilépésre szavazna.

Egy szó, mint száz: Lázár szinte biztosan főnöke beleegyezésével fújta meg a kürtöt, és a vadászebek már indulnak is - úgy, ahogy egy kutyától elvárható – célirányosan, semmi másra nem figyelve.

A Városi Kurír megkérdezett néhány közéleti szereplőt és politikust, hogy van-e az ügyben magánvéleménye, és ha igen, mi az:

Horváth Csaba MSZP:

Ha egy politikusnak elválik a magánvéleménye a hivatalostól, az már önmagában tudathasadás, és kezelni kell. Az uniós tagságról tett Lázár-féle kijelentésről csak annyit, hogy az elmúlt napokban nagyon sok kormányzati szereplő nyilatkozott hasonlóan, márpedig, ha egy EU-tag ország vezetői így gondolkodnak, - különösen a jelenlegi helyzetben - akkor azok alkalmatlanok az ország vezetésére, és le kell mondaniuk.

Vadai Ágnes, Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője:

Az, hogy erről Lázárnak magánvéleménye van, és hogy ilyen, őt minősíti. Nekem magánvéleményem politikai kérdésekről nincs, arról igen, hogy kell a tejbegrízt készíteni.

Dr. Orosz Csaba, egyetemi docens:

Természetesen a kormánytagnak is lehet magánvéleménye, de ha ez előtör, azonnal mondjon le!

Ignácz József, Besence független polgármestere:

A kormányinfó nem a magánvélemények elmondásának a helyszíne, azt egy politikus a pártjában, belső vitákban, vagy egy sör mellett a kocsmában mondja el.

Tarjányi Péter, biztonságpolitikai szakértő:

Szerintem ez a „magánvélemény” nem magánvélemény. Lázár annál ugyanis sokkal okosabb, mint, hogy ne tudja, ha elhajolnak azok elől a források elől, amelyek az EU-ból jönnek, akkor nem tudják működésben, mozgásban tartani az országot, amelynek szinte egyáltalán nincsenek saját forrásai. Ez egy sokadik kommunikációs gumicsont.

Tordai Bence, a Párbeszéd Magyarországért szóvivője:

A politikus magánvéleménye addig az, amíg megmarad családi, baráti körben, ha azonban a sajtó nyilvánossága előtt mondja ki, akkor „elveszti magánvélemény jellegét”.  Lássuk be, hogy amikor a miniszterelnökséget vezető miniszter és másnap a kormányszóvivő gyakorlatilag ugyanazt nyilatkozza, mint magánember az uniós tagságról, azt nehéz magánvéleménynek tekinteni. Ez tudatos kampánylépés, nem Lázár improvizálása, így akarják emelni a tétet a Brexit kapcsán az őszi népszavazás előtt. Ez a nyomdafestéket eltűrő véleményem. Az az érzésem, hogy október 23-án tetőzik majd mindaz, aminek most a kezdetét érzékeljük. Aztán előkerül egy új gumicsont.

Tamás Tibor, újságíró:

Én már az Antall kormány idején sem hittem el azokat a mondatokat, hogy „Én nem, mint kormánytag, hanem mint magánember voltam ott Horthy Miklós újratemetésén.” Ennyit a politikusok magánvéleményéről.

Gy. Németh Erzsébet, a Demokratikus Koalíció fővárosi képviselője:

Lázár nem tud magánvéleményt mondani a háta mögött Magyarország kormányával, Magyarország minisztereként. Amit megfogalmazott, az nem magánvélemény, hanem egyértelműen kormányálláspont.

Karsai Katalin, a Magyar Taxis Szakszervezet ügyvivője:

Ha egy miniszternek a magánvéleménye szöges ellentétben áll a kormány hivatalos véleményével, akkor az egyik mellett le kell tennie a voksot, és emelt fővel vállalni annak minden következményét, de nem akarok talányos lenni: ha egy EU tagország minisztere úgy véli, kívül tágasabb, akkor mondjon le!

Szaniszló Sándor, az MSZP fővárosi képviselője:

Jancsó Mikós 1976-ban Olaszországban forgatott filmet „Magánbűnök, közerkölcsök” címmel, én ezt aktualizálnám a jelenlegi helyzetre: Magánpénzek, közerkölcsök.

Sebestyén Eszter, Ligetvédő aktivista:

Azt gondolom, hogy közszereplőnek nincs magánvéleménye, a kormányinfón pláne, hisz ott a kormány nevében nyilatkozik.

 

Tiborcz István taxis kalandja

Városi Kurir exkluzív

t.jpg

Az új nemzeti burzsoázia tagjai közül a legtöbben identitás-hiányuk következtében viselkedési minta hiányban is szenvednek, így azután a legrosszabb hagyományokat követve, régi dzsentrik módjára bánnak  a „pórnéppel. Legújabb példa erre Tiborcz István tegnap éjjel óta taxis körökben keringő kalandja.

A miniszterelnök veje, unokájának apja tegnap éjfél körül a családi vállalkozásban működő Fröccs Teraszról tovább indult az éjszakába - számoltak be többen is az esetről. Bevágta magát egy taxiba és bemondta az egyik margitszigeti szórakozóhely címét.  A taxi ura ekkor megkérdezte, hol akar kiszállni, mert a szigetre nem hajthat be, mire érkezett a válasz, hogy a lehajtónál. A sofőr közlésére, miszerint ott is tilos a megállás, így folytatódott a párbeszéd:

       - Állj csak meg ott, b….meg!

       - De nem lehet, mert be van kamerázva, és én nem akarok szabályt sérteni - mondta ekkor még csendesen a „lebazmegelt” pilóta.

       - Tudod b….meg, ki vagyok én?

       - Nem b….meg, emelte meg a hangját ekkor már a sofőr is.

       - Majd megtudod,ha  kirúgatlak! - süvöltötte az ifjú nemes, vagy azért mert akkor vette agyra, hogy van e honban olyan ember, aki nem ismeri fel, vagy mert egyébként is régen elszokott attól, hogy neki valaki nemet mondjon.

       - Szállj ki azonnal! - ordított ekkor már - átvéve a stílust - a vezető is, ettől a hangtól viszont Tiborc annyira berezelt, hogy majdnem kitépte az ajtót, úgy menekült.

Különös dolgok történnek mostanság az országban, és nem csak az éjszakában, de a mindennapokban is, hiszen az új uralkodó osztály úgy érzi, már bármit megengedhet magának, csalhat, lophat, hazudhat, elfelejthet beírni az adóbevallásába csekélyke 1 milliárdot, nem kell megjelennie a kihallgatáson még akkor sem - sőt különösen akkor nem - ha az OLAF, az Európai Csalásellenes Hivatal kéri. Elhajthatja az érdeklődő újságírókat, lenézheti, etetheti a választót, beépítheti a Város Ligetet, magánpénzzé konvertálhatja a közét, amely így „elveszti közpénz jellegét”, átépítheti a múltunka,t felülírhatja a történelmünket.

Egy szó, mint száz: elvesztették a veszélyérzetüket, és alulműveltségük folytán Petőfit sem ismerik, ezért - csak, hogy ne mondhassa senki, hogy nem tudott róla - álljon itt az alábbi néhány sor:

Petőfi Sándor

A nép nevében (részlet)

„Még kér a nép, most adjatok neki;

Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,

Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?”

Persze tudom, a tegnap esti taxis történet szinte semmi sem volt a fentiekhez képest, illetve dehogynem, egy tünet-együttes kicsiny, de nagyon jellemző és figyelmeztető eleme.

Ligetdúlás

jegyzi: Pálmai Tamás

letoltes_1.jpg

A ligetvédők mai kordondöntő akciójának, és az azt követő állóháború előzményei közül a legtalányosabb Sebestyén Eszter esete, akiről a sajtó azt írta, hogy előállítás közben eltörték a vállát.

A hétvégén kiadott rendőrségi közlemény cáfolta a hírt, a Városi Kurírnak maga az érintett meséli el az esetet:

Nem látom értelmét olyan hazugságnak, amelyről látlelet, ambuláns lap bizonyítja, hogy nem igaz. Már az maga is furcsa, hogy miért cáfolja a rendőrség egyszerre azt, hogy megsérültem, és azt, hogy mindez előállítás közben történt, szerintük a nem létező sérülést tettenérés közben szenvedtem el.  Azt hiszem, nem kell komolyabb bizonyíték, mint az ambuláns lap, amin öt sorban hosszan sorolják a zúzódásaimat és, hogy az állapotom miatt szoros megfigyelésre van szükségem. Az tény, hogy nem tört el a vállam, hiszen az nem is tud eltörni, „csak”a nyakra merőleges csontból törött le egy darab. Az is az én álláspontomat erősíti, hogy a polgári engedetlenség első, legfontosabb szabálya a fegyelmezettség, és én végig fegyelmezett voltam.  

A helyszínen tartózkodó más aktivisták szerint az esetben az is különös, hogy a rendőri atrocitásnak semmi előjele nem volt.  Negyedórás, higgadt hangnemben zajló beszélgetés után, amely a biztonsági őrök, a rendőrök és az aktivisták – köztük Sebestyén Eszter - között zajlott, egyszer csak letámadták őket a rendőrök. Sebestyén Eszter ekkor a felszólítást követve, békés tempóban elindult a kocsi felé, de az ott lévő három rendőrből kettő rávetette magát.

 Amikor már le voltam fogva, össze voltam csomagolva - veszi át ismét a szót a sérült aktivista, akkor mondták, hogy ne álljak ellen. Nem tudom mit képzeltek, hogy miközben békésen beszélgettem, úgy, hogy náluk volt a személyim, elszököm?

A sorrend tehát az volt, hogy nem én álltam ellen és ezért kellett engem, mint nagyon veszélyes elemet lefogni és e-közben csavargatni a kezeimet, ami többször is megtörtént, nem, előbb voltak agresszívak, és csak aztán figyelmeztettek, hogy én ne legyek az. 

A sérülésem - nem vagyok orvos, csak, mint szenvedő fél beszélek a testemmel történtekről - akkorra tehető, amikor betettek a kocsiba, akkor ugyanis még a közelben állók is hallották a reccsenést. Aki figyelmesen megnézi, az esetről a helyszínen készült videónak ezt a részletét, észlelheti is a jellegzetes hangot, ami akkor hallható. Most is állítom, semmit nem tettem, amivel felingerelhettem őket, ami indokolta volna, hogy rám vessék magukat.

Az én esetem is bizonyítja, hogy a hatalom nagyon fél.  Magyarországon nincs érett demokrácia.

Az is az én álláspontomat erősíti, hogy a polgári engedetlenség első, legfontosabb szabálya a fegyelmezettség, és én végig fegyelmezett voltam.  

Részlet hivatalos kezelőlapból:

A kivizsgálás során a jobb váll rándulását, valamint a jobb kéz középső ujj rándulását és zúzódását kórisméztük

Azt, hogy törést szenvedett-e az aktivista, majd néhány nap múlva, a látlelet alapján lehet kimondani. Azt viszont az idézett kezelőlap is igazolja, hogy Sebestyén Eszter rándulásokat és zúzódásokat is szép számmal elszenvedett miközben civil aktivistaként védte a természetet.

 

süti beállítások módosítása