Hány választókörzet van a kerületben?

Lőrincen 76 választókör van, amiből 69-ben lesz demokratikus ellenzéki számlálóbiztos, közösen feltöltöttük az összes szavazókör 80 %-át. Azért nem tudtuk elérni a 100 %-os szintet, mert az utolsó pillanatban néhányan lebetegedtek. Azt tudni kell, hogy a jelentkezők többsége nem aktív korú, így sajnos ezzel kalkulálnunk kellett.

Az országos számokat ismerve, ez valóban kiemelkedő eredmény, hogy sikerült elérni?

Nálunk az összes jelentősnek mondható demokratikus ellenzéki erő képviselteti magát, és mi  az első pillanatban, amikor napvilágot látott, hogy mikor tartják a népszavazást, összehívtuk a képviselőiket, és nagyon gyorsan megegyeztünk abban, hogy közösen töltjük fel a szavazóköröket.  Minden ellenzéki párt adott küldöttet, ide értve az LMP helyi delegáltjait is, és ez szerintem nagyon fontos precedens. Tudni kell, hogy az LMP eléggé megosztott a népszavazás kérdésében, így a helyiek megkapták a lehetőséget, hogy saját döntést hozzanak arról, akarnak-e a szavazókörökbe delegáltat küldeni. Örömmel jelenthetem, hogy mint az eredmény is mutatja, nálunk sikeres volt a tárgyalás.

Mi volt a trükk, hogy tudták maguk mellé állítani az LMP-t is?

A „trükk” - ha ez annak nevezhető - az igazság, és a közös érdek volt. Ők is eljöttek a megbeszélésre, és megértettek minket. Azt tudni kell, hogy csak az MSZP és az LMP rendelkezik országgyűlési frakcióval, márpedig a törvény szerint csak ezek a pártok kiküldhetnek számlálóbiztosokat. Arról viszont – szerencsére - nem rendelkezik a törvény, hogy a delegáltaknak párttagoknak is kell lenniük, így mi és az LMP hidat képezhetünk a frakcióval nem rendelkező pártok - a DK, az Együtt, és a PM - képviselőinek a bejutáshoz, ezzel faragva valamit, a kormánypárt, - ide sorolom a Jobbikot is - túlsúlyon.  Az LMP azt kérte, hogy külön jelölhessen számlálóbiztosokat, amit meg is tettek, természetesen a koordinációban, ahol másik párt kiküldöttje  van, nem küldünk MSZP-s számlálóbiztost.

Mit jósol, mi lesz a népszavazás kimenetele?

Rátenném a konyhapénzt, hogy nem lesz érvényes! Mi itt a kerületben  a szövetséges pártokkal együtt kemény kampánymunkát végzünk amiből  mindenki erejéhez képest ki veszi a részét. Hetente négyszer települünk ki, a közterekre kihelyeztük a Lőrinci Magazint, és működik a szórólapozás is. Egy szó, mint száz: bizakodóak vagyunk.

Pálmai Tamás

Hogy élte meg mindazt, ami a háború után következett?

Mindig éreztem, hogy valami nem jó, de nem fordultam rögtön szembe. Hittem a kultúra szerepében, úgy gondoltam, hogy a hibák kijavíthatóak, és ebben nagy szerepet játszhat a kultúra, tudni kell a népre támaszkodni, ezt elengedhetetlennek tartottam. Amikor Rajkot kivégezték, sokan sulykolták belém, hogy „Édes fiam! Fogd be a szád, ne törődj semmivel, csak végezd a magad dolgát.” 1953. július 3-án, – a születésnapomon – nem sokkal Sztálin halála után jött Hruscsov, és Nagy Imre miniszterelnök lett, akkor úgy éreztem, hogy új út következik, mellé álltam, mert hittem, hogy felépíthető a demokratikus Magyarország.

Ez az időszak egybeesett az ellenzéki csoportok megalakulásával?

Igen és mi azt tartottuk, hogy el kell menni a falig. Munkahelyemen, a Közművelődési Intézetben – lánykori nevén Népművelési Intézetben – egy Karácsony Sándor által emlegetett, Goethenek tulajdonított idézet volt a mottónk, miszerint: „Egy csata elvesztése malőr, egy parasztház leégése tragédia”.  Tehát nekünk az volt a dolgunk akkor, hogy védjük a parasztházakat. Arra törekedtünk, hogy keressük meg és segítsük azt az embert, aki jó irányba viszi a dolgainkat. 1956 után hosszú ideig nem léptem be ismét a pártba, de igyekeztem a demokratikus vonalat képviselni.  A Népművelési Intézet hosszú-hosszú évtizedeken át, egészen a rendszerváltásig, olyan központ volt, ahol mindenki megfordult, Nyers Rezsőtől Orbán Viktorig. Nem véletlen, hogy az utolsó nagy 1989-es október 23-i ünnepség fogadásán ott  volt nálunk mindenki, akinek része lehetett rendszerváltásban, köztük a folyamatok egyik legfontosabb szereplője az azóta már elhunyt Mark Palmer, akkori amerikai nagykövet is, mi a fasiszták kivételével, mindenkit szívesen láttunk.

Ugorjunk egy nagyot az időben, hogy jutott el az MSZP-től a DK-ig?

Az MSZP-ben szinte folyamatosan azt éreztem, hogy csak tévelygünk.  Láttuk ugyan, hogy mit kellene csinálni Magyarországon, hiszen Európai léptékben is az egyik legjobb tervet Békesi László dolgozta ki, de Horn mindent elkövetett, hogy Békesit félreállítsa. Akkoriban én voltam az MSZP-választmány vezetője, Békesi elkészítette a gazdaság programot, én összehoztam az ülést.

Amikor a Parlamentben találkoztam Horn Gyulával és Lendvai Ildikóval, Horn azt mondta, bocsánat a szóért, de így esett:

Iván b..meg, hogy jössz te ahhoz, hogy kitűzd vitára a Békesi programját?  Gyula, b….meg, ez az én jogom!

 - válaszoltam hasonló stílusban. Később csendesebben agitált, hogy ne tartsuk meg a vitát, de hiába, úgyhogy eljött az ülésre, és botrányt csinált. A továbbiakban is hasonlóképpen fúrta a dolgot, még a második kormányzás idején is. Később négy Fidesz - kormányozta év után Medgyessy egy őrült programmal állt elő, de a   jóléti programjáról azonnal kiderült, hogy lehetetlen sikeresen végrehajtani, mese habbal. Meg kell magyarázni a társadalomnak, hogy nehéz feladatok várnak ránk, amiket el kell végeznünk ahhoz, hogy előrejussunk. Az nem jó út, ha azt mondjuk, hogy válasszatok meg minket és akkor, abban a pillatanban tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz Magyarországon. Ezt azonban nem lehetett megvitatni. A tendencia sajnos folytatódott akkor is, amikor Gyurcsány követte Medgyessyt, őt is összehoztam Békesivel, aki elmondta, hogy szerinte mit kell csinálni, Gyurcsány egyetértett vele, de az volt a véleménye, hogy nem a választás előtt van ehhez az ideális időpont. Annyit mondhatok, hogy igyekszünk rendbe hozni az országot - mondta Ezt jóváhagytuk. 2006-ban Gyurcsány megnyerte a választást, lementünk Őszödre, ahol nyugodt hangon azt mondta, hogy valóban nem mondtuk el a teljes igazságot, de ezt nem lehetett a választás előtt megtenni, mert abban az esetben nem kaptunk volna lehetőséget mindennek a feltárására, javítására. Most kell ezt megtennünk, nem egyszerre, de minél hamarabb. A szocialista párt „nagyjai” – élükön Horn Gyulával és Veres János pénzügyminiszterrel – úgy reagáltak, hogy

Ferikém, nem kell ezt ilyen komolyan venni! Hirdesd meg, hogy megteremtjük a jóléti államot, és majd egyszer eljutunk oda.

Én akkor egy nagyon politikus beszédemben kifejtettem, hogy nem értek egyet ezzel, mert nem a hatalom mindenáron történő birtoklása a fontos.

Ez Őszödön történt?

Igen, de nem sokkal később a dolog bedöglött. Éreztem és láttam, hogy ez a Szocialista Párt ilyen szempontból tehetetlen és képtelen egységes módon megnyilvánulni ebben a végtelenül fontos dologban, hogy Gyurcsány képes lesz-e minderre, azt nem tudom, de mindenesetre kimondta, elmondta. Sajnos azt kihagyták a Népszabadságnak erről írott cikkemből, hogy Szabó Dezső – kiskorom olvasmányában – azt mondja, hogy ha

az ember felébred a házában és azt látja, hogy ég a szoba, akkor mi a helyes, a racionális cselekvés? Felülök az ágyban és azt mondom, hogy: Ejha! – a jelenlegi körülmények arra mutatnak, hogy tíz percen belül iszonyatos kínok között fogok meghalni, vagy kiugrom az ágyból, majd az ablakon és azt kiabálom eszeveszett hangon, hogy: Segítség?

Szerintem az utóbbi a racionális. Gyurcsány ezt a racionális megoldást választotta, így híve lettem., azt nem tudom, hogy ebben a nehezülő helyzetben képes lesz-e továbbvinni, amit elkezdett. Valószínűleg igazi nagy összefogásra van szükség, hogy ez sikerül-e, nagy kérdés, de Gyurcsányban legalább megvolt nemcsak a felismerés, de a megértés és a tűz is, az MSZP-ben pedig nem.

Pálmai Tamás