Schmidt saját szájával nyilatkozta 2016 végén, az orgánum felvásárlása után, hogy

„Minőség, méltányosság és mértéktartás – ezzel a három szóval jellemezhető, hogy milyen újságot szeretnék csinálni a Figyelőből”

Hát, ez nem jött be! Helyette lett, ami lett: Orbán-szócső, mint annyi sorstársa.

De vissza az eredeti témához! Ez a szirén-cucc már Odüsszeusznak is sok gondot okozott, nem kéne vele viccelni, még akkor sem, ha egy (történelmi) pillanatra úgy tűnik, hogy a regnáló hatalom örökkön örökké eltarthat és megvédi famulusait mindentől. Mint köztudott, Lánczi nem csak bizottsági elnöknek rettenetesen jó választás, elemzőként sem kutya! Az Orbán-látta értelmezéseiről híres-hírhedt Századvég vezető elemzőjeként akár sejthetné is, hogy hátsónyaló kinyilatkoztatásait egyszer még - ha visszatér - számon kérheti valóság nagybátyánk.

Persze lehet, hogy nagyon is tudja és éppen ennek tudatában dolgozik vakbuzgalommal azon, hogy mindez minél később következzen be, és, ha mégis eljön az igazság pillanata, akkorra neki már ne legyenek megélhetési gondja. Elég lesz a billog, amit magán kell viselnie.

„Eljött a politikai aratás, a bátor politika által elért eredmények besöprésének ideje!”

- nyilatkozta Lánczi Orbán múlt heti brüsszeli beszédére reagálva. 

Mikor voltunk ugar, ki munkálta a földet, ki vetett, ki öntözött? Kié a termés, és ki kaszál az eladás előtt és után? Ki a vevő? Mi lesz velünk, ha elfárad, és valóban terméketlen lesz a kizsarolt, elhasznált „anyaföld”? Vethet-e akkor még bárki bármit is?

„Magyarország sokkal erősebb, mint volt. A magyar gazdaság rendben van, kivergődtünk az adósságcsapdából, és ma már sokkal többet lehet kimondani a világpolitikában is, mint korábban"

Lánczi úr! Egy kis ország Európa közepén csak akkor lehet erős, ha nem izmozásban száll ringbe, hanem bölcsen, együttműködik, mert többen, többre megyünk.  Fontos, hogy egy nép tisztában legyen értékeivel és, hogy kívül-belül ismerje negatívumait is, csak így képes kidomborítani a pozitívumokat, amikért érdemes vele számolni, bevonni az együttműködésekbe - lásd Európai Unió, ahová ma már szinte biztosan nem vennék fel Magyarországot. 

„Az EU központjában identitás nélküli elitek által felépített politikai rendszer működik, a magyar miniszterelnök brüsszeli beszédével az oroszlán barlangjában ráncigálta meg az oroszlán bajszát.”

Mi lehet az oka annak, hogy a megmondóemberek a fidesz oldalán nem képesek szembenézni azzal a ténnyel, hogy amikor az Európai Uniót pocskondiázzák, akkor szeretett hazájukat, Magyarországot is sárba tiporják, vagy amennyiben – és ez a valószínűbb – tudják, akkor miért evidens számukra, hogy mi – a nép – ezt ezredszerre is beszopjuk, és helyeslőleg bólogatunk?

Úgy vannak ők is, ahogy azt Weöres gyerekverse is leírja:

„Pisti hülye, Julcsi hülye, csak én vagyok okos, mert nekem még a seggemben is fejem van!”                                                 

Talán az lehet a magyarázat, hogy még csak a vállrándításig sem jut el a hazai többség, mert kényelmesebb elhinni, hogy mindenki ostoba körülöttünk, csak mi vagyunk zseniálisak? Vagy talán – bár erre még gondolni is felségsértés – annyira butának tartják a nép egyszerű gyermekét, hogy fogalma sincs, hogy az oly távoli messzeségben lévő Unió mi is pontosan – csak az biztos, hogy a fő-gonosz, mert bemondta a nemzeti közhíradó! – és ha már Orbán ekkora király Magyarországon, miért ne lehetne Európában, sőt az egész világon  is?

Azért nagy mázlink van, – nekünk, Magyaroknak – hogy az Európai Unióban ülő hölgyek és urak hallottak már sok mindent, és annak az ellenkezőjét is! Egy önjelölt kiskirályról rögtön leveszik, hogy saját szakállára hülye, és nem a hülyítését beszopó népét írják le, csak őt magát.

Mátrai Anna

MNB Lámfalussy Konferenciáján tartott beszédében többek között megüdvözült arccal az alábbiakkal rukkolt elő a  mi vezetőnk:

„Engedélyt kaptunk a legmagasabb világi helyről, hogy nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság, nagy ajándék.”

A pár hete még a „világ trónjának bitorlójaként” jellemzett USA egycsapásra követendő, mi több, számunkra felhatalmazást biztosító példává magasztosult Donald eljövetelével nemzetvezetőnk fejében, retorikájában. Amíg az előző amerikai adminisztráció lépten-nyomon  felhívta figyelmét arra, hogy országában csúcsra jár a korrupció, és lépni kellene ellene, addig Orbán nem találta sem őket, sem véleményüket kompetensnek, sőt elítélte a szerinte az országunk belügyeibe való beavatkozásnak vélt intelmet. Most azonban, hogy Orbán tengerentúli alteregója azt hangoztatja, ami belefér a hazai rezsim terveibe, egyszeriben egy nagy nép Isteni kinyilatkoztatásaként sugallja a megnyilatkoztatásokat hívei felé a miniszterelnök.

„Az évtizedek óta fennálló, egy hatalmi központú világnak vége, Kína előretörésével egy több erőközpontú berendezkedésre kell felkészülni. A hatalmi átrendeződés azonban nem veszélyt jelent, hanem inkább lehetőséget, így nem kell félni tőle. A paradigmaváltás elkerülhetetlen velejárója, hogy újra előtérbe kerülnek a nemzetállamok, az EU-s centralizációs törekvéseket pedig át kell gondolni.”

Magyarra és országunk helyzetére lefordítva ez azt jelenti, hogy nem kell attól félni, visszariadni, hogy a hatalom kizárólag a fidesznyikok kezébe került, hogy a demokrácia az utolsókat rúgja hazánkban, mert ez nekik így jó. Más  dolga nincs annak, aki szeretne beférkőzni a „jósorsban” részesülők közé, csak vakon, kérdések nélkül elfogadni és terjeszteni az „egyorbánhitet”.

Egy jól irányzott mondattal persze – „ahogyan ez itt szokás” – bele is törölte a lábát abba a közösségbe, amelyik lehetővé tette és teszi Magyarországnak, hogy polgárai nem rostálódtak ki – eddig – a hosszú évtizedek óta vágyott Európához tartozás lehetőségéből. Nagy kegyesen elfogadja a felfogásában főleg saját belátása szerint elköltendő zsebpénznek tekintett Európai Uniós támogatást, de ezzel a gesztusával - úgy véli - le is tudta a közösséghez tartozás összes nyűgét.

Orbán úgy viselkedik, mintha nem Magyarország jelenlegi miniszterelnöke lenne, hanem egy világhatalom első cinikus, elvakult politikusa, és ennek értelmében osztja az észt tovább:

„Minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy saját magát tegye az első helyre. A sokoldalú, nemzetközi (kereskedelmi) kapcsolatoknak vége van, most a kétoldali megállapodások korszaka köszöntött be. Ezzel igazolhatóvá válik, hogy döntések meghozatalakor a nemzet érdekét kell előtérbe helyezni.”

Itt Orbán, vagy elfelejti megemlíteni, vagy fel sem fogja, - bár ebben kétkedem - hogy micsoda hendikepp mondjuk a többi európai ország, nevezzük nevén: az Európai Unió nyújtotta háttér nélkül, két oldalú megegyezéseket kötni az USA-val egy Magyarország méretű gazdasággal rendelkező országnak Erről az az elcsépelt vicc jut az ember eszébe, amikor az elefánt és a kisegér megy át egy hídon és az egérke büszkeségtől dagadó kebellel odaböffenti az elefántnak: "Hallod, hogy dübörgünk?"

Később Orbán így folytatta eszmefuttatását:

„Ezért az új központok felemelkedését üdvözölni kell, nem veszélyként értékelni.”

Az sem zavarja, hogy előreláthatólag a  nagyok játszmájában még kibicnek sem engedik a kártyaasztal közelébe. Olyan  adottságok mellet, amilyenek Magyarországnak adattak, belső békére, bölcs megfontolásra, saját jelentőségének tudatában lobbizásra van szüksége, nem fellengzős harcolásra.

 Az Európai Unió – azaz hazánk – kilátástalannak ítélt helyzetére négy pontba szedtek össze a magyar miniszterlenök:

1. Először is ott egy növekedési válság: Európa fuldoklik az adósságban, a növekedés csigalassúságú.
2. Másodszor egy demográfiai válság is sújtja nem csak Magyarországot, hanem az egész kontinenst, vagy ahogy ő fogalmazott: "a mi házunk is ég.". Az a nemzet, ami magát nem képes újratermelni, lemond a jövőhöz fűződő jogáról. Nem lehet "ravaszkodásokkal" elfedni, ezzel ugyanis a nemzeti identitás feladása elkerülhetetlenné válik. Európának és Magyarországnak erre megoldást kell találni.
3. Emellett részben a menekültválsággal összefüggésben közbiztonsági válsághelyzet állt elő, ugyanis "sok százezren élnek itt, akikről semmit sem tudunk".
4. Végezetül pedig adott egy külpolitikai válság is. Orbán szerint őszintén ki kellene mondani, hogy mi európaiak nem tudjuk megvédeni magunkat külső segítség nélkül, pedig erre nagy szükség van, ha meghatározó szereplők kívánunk maradni a világszínpadon. A közös európai védelmi szövetség kialakítása épp ezért kulcsfontosságú - csak csendben jegyzem meg, hogy pontosan a fenti célt szolgála a NATO.

A fenti, kizárólag általa igaznak minősített helyzetértékelésből rögtön levonta fals következtetését is:

„A kontinens egyre gyengébb, globálisból regionális szereplővé degradálódott. Hogy történhetett ez meg?”

A beszéd vége felé aztán kibújt a szög a zsákból:

„Több pólusú Európára van szükség, a Visegrádi-országok pontosan egy ilyen központtá kívánnak válni.”

A szerinte Magyarország-vezette Visegrádiak a fejében élő világrend ötödik pólusa, melynek örökös vezetőjét Orbán Viktornak hívják! Kijelölte a szerinte fontos társakat is országunk számára:

„Elkerülhetetlenek az új típusú együttműködések, többek között az USA-val is, a TTIP helyett másra van szükség. Továbbá kössünk megállapodásokat Kínával, illetve élénkítsük orosz kapcsolatainkat.”

Hajrá magyar demokrácia, legalább is az Orbán-féle?

Mátrai Anna

Mit sem sejtve, lendkerekes autónak képzelte a „rákos tálat”, ami dübörögve száguldott a szőnyegsztrádán a szecesszió többi művészi darabjaival együtt. Mindig elborzadva hallgatom a történetet, hiszen szívem csücske ez a stílus, főképp, ha Zsolnay.

Pécs város vezetőinek az elmúlt években sikerült a Hungaricumok között is számon tartott termékek gyártóját - a Zsolnay Porcelánmanufaktúrát – is az ellehetetlenített vállalkozások közé taszítani. A kivéreztetett, lezüllesztett gyárat többen is magánosítani akarták, akadt, akit csupán "kalandvágy" okán próbálkozott, de volt olyan is, aki érezte a felelősségét a százados márkanévnek és a gyönyörű termékeknek.

A legújabb hírek szerint az előbbi megfontolásból, – ha már nem sikerült megkaparintani magát a céget – alkalmazva a más területen már bevált lenyúlás módszerét, a sietve összetákolt, állandóan változó, zavaros hátterű Ledina Kerámia Kft. indult harcba. Az önkormányzat hathatós részvételével alapított kalóz-cég ügyvezetője, Erdei Viktor nem csak a bevezetett, patinás névre, hanem a megrendeléseket biztosító pályázatokra is hajt, méghozzá bő hátszéllel, és úgy tűnik, sikerrel.

Miután elszippantották a megrendelések elvonásával büntetett kézműipar dolgozóinak zömét, a mai napig nincs hír arról, hogy mikor tudják beszerezni a szükséges gépeket, felszereléseket és beindítani a tényleges termelést. Vélhetően jól el van eresztve a háttérben rejtőző tulajdonosi kör, hiszen annak dacára, hogy nincs egyetlen fillér bevételük sem, gond nélkül tudják fizetni a munkások bérén felül a helységek bérleti díját, fenntartását is.

Semmi sem történik véletlenül. A Zsolnay-háború látszólag váratlan kitörésének oka egyes vélemények szerint nem más, mint az a tény, hogy a kormány több olyan nagyberuházásra, épületfelújításra készül, amelyben jelentős szerepet szánnak a Zsolnay épület-kerámiának. Az is fontos szempont lehet, hogy sok Európai Uniós támogatás is kinéz a jövő évben, amire bízvást számíthat a tulajdonos.

A botrányos tervek köré Erdei Viktor ügyvezető jótékonyságból kíván spanyolfalat állítani, így a Matolcsy-féle gyomorforgató, ál-áhítatot majmolja maga is, és Advent tiszteletének ürügyén 150 csészét és persze a hozzá tartozó aljakat ajánlott fel a pécsi Gyermeksebészeti Klinika Visszatérés Alapítványának. Persze nem magukat a kerámiákat adják, hanem a Széchenyi téri vásárban lévő standjukat meglátogatók vehetik meg a fent említett csetreszeket, és a befolyó pénzt utalják az alapítványnak.

Eltekintve attól, hogy így hatalmas reklámhoz is jut a nevenincs cég, az elgondolás szép, nemes, és dicséretes.

Azért ragadtam klaviatúrát, mert a felajánlott kerámia kávéskészletről képet is tettek fel a mindent uraló világhálóra, na, itt kezdődött az igazi baj, hiszen a terméket látva először azt hittem, médiahekk áldozata lettem. De nem! Ez az a termék-struktúra, amit a Zsolnay kiszorítására szán a regnáló vezetés?  Mindenki döntse el maga, hogy ez a régi menzákon megszokott csésze mennyire árasztja magából a márkára oly jellemző kellemet, kecsességet, patinát, színharmóniát!

Remélhetőleg nem sikerül a márkanév megszerzése, mert ha igen, akkor - ahogy mondani szokták - a Zsolnaynak „annyi, meg egy bambi”. Zsolnay Vilmos pedig foroghat a sírjában, hiszen ő felvirágoztatni szerette volna hazáját, nem lejáratni!

Mátrai Anna

Valószínűleg sokat betegeskedhetett már kora gyermekkorában is „minden magyarok első embere”- vagy lógott a suliból, de ez persze nem lehet, hiszen, aki soha nem hazudott, hogy tehetett volna ilyen csúfságot? – Tény, ami tény, minek cifrázni, a főnöknek fogalma sincs hőn szeretet nemzete történelméről, és úgy egyáltalán a történelem fogalomrendszeréről. Szerencséjére elnéző tanárok vehették körül, - lehet, hogy már akkor is érezték, milyen különleges személyiség tiszteli meg az osztálytermet - mert tovább engedték, sőt nemcsak a gimnáziumot, de az egyetemet is végig tudta küzdeni ezzel az „ismerettömeggel”.

Minderre abból következtetek, hogy Orbán nemrég sokadszor fejtette ki, miszerint az Európai Unió, amit következetesen „Brüsszel”-ként aposztrofál, – megjegyzendő, hogy mi magunk is része vagyunk az általa oly sokszor lenézett, kigúnyolt, hülyére vett közösségnek – hírből sem ismeri a demokráciát, mert szerinte nem törődve vele, és a hozzá hasonlókkal, megy a saját ostoba feje után.

"Ez csak idő kérdése, és ez történik, csak nekünk ki kell tartani, amíg helyreáll a demokrácia, mert ma Európában a demokrácia megbomlott, nincs demokratikus egyensúly, a nép mást gondol, mint amit a vezetői rá akarnak erőltetni"

nyilatkozta.

Kíváncsi lennék arra az esetre, ha – tegyük fel egy pillanatra – az Unió átvenné a vezír illiberális, demagóg, diktatórikus hatalomfelfogását, és egyik pillanatról a másikra kipenderítené az egész bagázsával egyetemben, akkor mit lépne? Honnan szedné a pénzt, hogy befogja a körülötte lebzselők száját, elkerülendő, hogy ne essenek neki? Amit az esetben hallana, az nem a gazdaság dübörgése lenne, hanem a szétesés robaja.

A Trump-győzelmet is igyekezett saját borgőzös eszmefuttatásának szolgálatába állítani:

"vagy demokraták lesznek, vagy elbuknak"

- mármint a világ országainak vezetői. Ebben az esetben jöhetnek a mindenhol fellelhető lufihuszárok, akik már többször lángba borították mindannyiunk közös glóbuszát, és kivétel nélkül minden esetben csúfos bukással, milliók halálával, szenvedés-hegyekkel végződött a térnyerésük.

Harci mámorában belengette az általa csak Góliátként aposztrofált Brüsszelnek – vagyis nekünk is – hogy már a Bibliában is írva vagyon, hogy Dávid – ezek volnánk mi, a V4-ek, meg a Tóth Ottó – miként bánt el az óriással, és ő már megette a spenótot és érzi is a karjában a duzzadó popei erőt. Azt persze elfelejtette megemlíteni, hogy a V4-ek mellette loholó követőinek létszáma picit megcsappant, mondjuk Lengyelországra koncentrálódott.

Agymenését, mint mindig, most is a hazai hívőknek szánta, és biztosította őket arról, hogy egy percre sem lankad a harci kedve, - hiszen lőni kell! – újra kivont szablyával védi a rezsicsökkentés ügyét, amiről ugyan bebizonyosodott, hogy ez is csak kábítás volt, hiszen a lassan teljesen kiépülő új vasfüggönyön túl, jóval alacsonyabb az energia ára, így hős magyar kormányunk is jutányosan jut hozzá, tehát nem tett semmit, csak kihasználta a kedvező árváltozást arra, hogy fényezze az egyre fakóbb rézkilincset, mely birodalma ajtaján díszeleg.

Orbánnak addig jó, amíg a világ még normális fele hisz a demokrácia intézményében, mert tudja, hogy az "nem tökéletes, de eddig még nem találtak ki jobbat". Ha ugyanis elharapódzik az Orbán-féle felfogás, akkor..... , bele gondolni is rettenetes.

Mátrai Anna

Nem újdonság ez, hiszen már jó előre megalakultak az erre alkalmas „mindenközeli” stróman-gyanús vállalkozások Mészáros nevével fémjelezve. A rezsim úgy látszik, picit kezd jobban odafigyelni arra, hogy a még meglévő, maroknyi demokratikusan tényújságírást közlő  sajtóorgánum ne láthasson a korrupciós gödör melyére.  Az elhárító hadművelet során Seszták Miklósra esett a dicső feladat, hogy nevét adja pártja és kormánya védelmére és benyújtsa az „objektív” parlamenti döntnökök elé új törvényjavaslatát. Nem kell tövig rágni a körmét senkinek izgalmában, előre elárulom, mint puha vajon a forró kés, úgy megy majd át a parlamenten a beadvány.

A javaslat konkrétan azt tartalmazza, hogy legyenek titkosíthatók a közforgalmú vasúti járművek műszaki adatai, ami kétfenekű dobként nem csak ellehetetlenítené azt, hogy bármilyen adat kiszivároghasson például a metró állapotáról, amit naponta többszázezer budapesti használ bízva abban, hogy ha tényleg életveszélyes, akkor biztosan leállítják, hanem Pannónia legnagyobb úttörővasutasa is kedvére sajátítgathat ki terepet a játékához.

De kik is avatkoznának közbe? Akiknek az eddigi tapasztalatok alapján lényegesen fontosabb az emberi élet biztonságánál a politikai csatározás, vagy az önös érdek?

Jobbat találtak ki! Ha nem tud róla az igen tisztelt nép, akkor megnyugodhat, hogy a kedves Vezető biztosan gondoskodik a biztonságáról.Ha netán gubanc lenne, azt meg csak a „ballibszoccigyurcsánysorosbrüsszel”, vagy„azelmútnyocévmszpszdszdemszkyhorváth” okozhatja, úgyhogy: le velük!

Elő a jólbevált 0.9% százalék emeléssel „jólmegfizetett” vérmes  nyuggerekkel kiegészített papagájkommandót, akik „békeidőben”, amikor nincs kit nyilvánosan megsorozni, majd járnak szájról-szájra, és terjesztik a betanult mondatokat.

De, ha már törvényjavaslat, akkor beleszuszakoltak még, egy egész nemzetünket határon innen és túl mélységesen foglalkoztató probléma megoldását szolgáló passzust is. Konkrétan arra az impertinenciára gondolok, amivel néhány megveszekedett, radikális földtulajdonos nemtetszését fejezte ki, mikor hírét vette, hogy a giga-kisvasút (mert, mint tudjuk: törpében is hiába a kicsi a jó, azért a szovjet törpe volt a legnagyobb a világon) nyomvonala ippeg a nappaliját szeli majd ketté. Ennek elkerülése érdekében nem a lefüggönyözött Volga állt meg az udvara előtt, hanem Seszták miniszter szájába adták azt a kitételt, hogy a kormány rendeleti úton határozhassa meg a

"közlekedési infrastruktúra-beruházás megvalósításához szükséges, legfeljebb 200 méter szélességű területsávot vagy nyomvonalat",

ami magyarul azt jelenti, hogy Orbánisztánban a döntést minden ilyen jellegű ügyben politikai szintre emelik , amivel a helyiek tiltakozása lenullázható út-, vagy vasút építésekor. „Ahogyan ez itt szokás” már több, mint hat éve, amióta il a demokrácia, visszamenőlegesen is hatályos a tervezett törvény, hiszen a folyamatban lévő hatósági eljárásokra is vonatkozik majd, tehát például a felcsúti kisvasút meghosszabbításának ügyében is érvényes lenne.

Ha lúd, akkor legyen kövér! - egy szusszal a kisajátítások ellen tiltakozó tulajdonosok jogait is korlátoznák, hiszen pereskedés esetén is el lehet majdan kezdeni az építkezést, ha nincs épület a kiszemelt területen. Ezek után tehát az „egész Magyarországon világhírű” viheti, amit csak akar, és ha véletlenül van annyi pénze a szenvedő félnek, hogy ügyvédet tud fogadni és mersze is van, hogy beperelje az államot, és még meg is nyeri, akkor is fújhatja! - mert a telkén már régen vidáman, fütyörészve pöfög – ugyan üresen – a füstpöfögészeti tovalöködönc.

PtP

Mondhatnánk, említésre sem méltó, hogy költekezős évszakot zár a "nagykis" ember, hisz jól tudjuk, „így mulat egy magyar úr”, de sajna nem ez a helyzet. És nem csak az „úr” hibádzik. A "fentemlített" nem saját pénzét bokázta és bokázza el, hanem kizárólag a miénket! Csak ez a két „játéka” minden hazánkfiának – a „maszületettektől” az életük alkonyán járókig – 6.400.- Ft-jába fájt, de nagyon.

Érdekes módon nem találtam a postaládámban olyan levelet a főnöktől, hogy akarok-e neki ekkora summát adni, vagy sem. Gondolom, ezzel mindannyian így vagyunk, tekintet nélkül arra, hogy kiben, vagy miben hiszünk.

Azok kedvéért, akik kizárólag az Orbán-televízió, rádió, újság képernyőjéről és hasábjairól tájékozódnak: a 49.000.000.000.- forintnak megfelelő bírságot azért kell a regnálók helyett mindannyiunknak fizetnünk, mert az Európai Bizottság szerint a magyar kormány  az elmúlt hat évben trükközött az útépítésekkel. Figyeljünk a dátumra: kifejezetten az elmúlt hat évben találtak efféle visszaéléseket, tehát mielőtt még a visszamutogatáshoz lendülne az ezért zsigerből Sorosozni, vagy Gyurcsányozni kezdők karja, hívom fel a figyelmet, hogy ez alatt az idő alatt önök tetszettek a kormánynak az ő rúdját fogdosni!

A Bizottság azt kifogásolta, hogy kizárólag azok a haver-cégek nyerhettek milliárdos autópálya-építéseket, amelyeknek az építés helyétől 50 kilométeren belül volt saját aszfaltkeverő üzemük. Ezzel a kikötéssel illegálisan zárt ki pályázókat a kiíró magyar kormányzat. Az Unió megelégelte, hogy Orbán - az egyszemélyes magyar kormány  - eleinte a kollégiumi szobatársának, majd a bizonyos "G napot követően", miután berágtak egymásra, a falubeli „polihisztor, reneszánszember” (azért irtam le mind a két szót, mert hátha legalább az egyiket ismeri) haverjának adja a pályázható pénzek nagy részét.

Az Unió – amiről köztudott, hogy nem ugrik szíre-szóra, jól megfontol, hogy azt ne mondjam: el-eltököl egy-egy ügyön, mielőtt demokratikus úton végigviszi döntéseit – megelégelte a magyar vircsaftot.

És mi? Mit kell még lenyomnia a torkunkon ahhoz, hogy egységesen, a fővárostól a legkisebb tanyáig azt érezzük, hogy na, ezt már nem!?

Szerintem legmerészebb álmában sem gondolta az akkor még fiatal és demokrata, amikor felszármazott a székesbe és tátott szájjal rácsodálkozott a 4-6-os villamosra, hogy az milyen hosszú, és mennyire sárga, hogy eljön az idő, amikor a hasonszőrűekből verbuvált csapatával hülyére vesz majd egy teljes nemzetet.

Azt gondolom, ha az Európai Unióval és szervezeteivel nem az üzengetős viszonyt szorgalmazná, hanem ameddig még szóba állnak vele, mint egy társult ország miniszterelnökével, inkább az eszmecserét részesítené előnyben, ahogy ez azon a fertályon szokás, sokkal többre menne, és juttatná országát is. De ő nem! – hisz békében tehetetlen, neki a folyamatos izgalmi állapot fenntartása azért kell, hogy annak leple alatt lenyúlhassa, amit csak megkíván, és mint tudjuk, elég nagy étvággyal áldotta meg az örökkévaló.

Sajnos ehhez asszisztál szintre a teljes politikai osztály is, - oldaltól függetlenül - amelynek tagjai  egyszerűen csak túlélni akarnak, tisztelet a nagyon csekély kivételnek.  Abban a tévhitben dagonyáznak, hogy egyszer csak vége lesz ennek is, és akkor újra pálya lesz. Azonban a mindebből kiábrándult szavazópolgárnak ez nem választható alternatíva, márpedig  nélkülünk nincs demokratikus kormányváltás, bár attól tartok, velünk se nagyon, hiszen történelmi ismereteim azt támasztják alá, hogy még egyretlen diktátor sem hagyta magát  demokratikus választás útján megdönteni.

Az apátiába süllyedt polgár csak vár, vár valakikre, akik új alternatívát mutatnak, és akikért érdemes felkelni és ellenállássá változtatni  „ellenülést”.

Mátrai Anna

„ a Magyarok 98 százaléka úgy döntött, hogy elutasítja a kvótát." 

 Miiiiiiiiiiiiiiii van?????????

Sehol nem olvasom a felháborodott reagálásokat, az utcák nincsenek tele zúgolódókkal. Ezek szerint Magyarország létszáma – gyors fejszámolás után – cirka 3 millió hatszázezer főre csökkent volna? Pár nap alatt? Mi történt a többiekkel? Velünk, akik nem szavaztak a diktátum szerint, sem máshogy? Velünk, a fennmaradó több mint ötmillió választásra jogosulttal? És persze a többiekkel, akik nem érték még el a 18. évüket?

Tényleg szó nélkül tűrjük, hogy csak azért, mert nem voltunk hajlandóak részt venni – csak akaratunkon kívül finanszírozni – ebben az agyament gyűlöletkampánnyal megsegített értelmetlen, jogszerűtlen, semmirevaló, népszavazásnak gúnyolt Fidesz-mizériában, azért megfosszanak magyarságunktól?

Ki hatalmazta fel ezt a díszpintyekből - bocs, kismadarak - álló kormányt, hogy ezt megtehesse? Kik félemlítettek meg ennyi embert és mivel, hogy ezt eltűrje?

Hol van az a politikai erő, ami élére állva a kirekesztett millióknak demokratikus úton megálljt parancsol a bornírt hatalmi tébolyban egy bukást győzelemmé magasztaló, magának mindent megengedő önkénynek?

Itt az idő, hogy – ha már eddig húztuk is – végre világgá üvöltsük mi, akik szintén magyarnak valljuk magunkat, hogy tudjuk, mennyire át vagyunk verve!

A hatalom-tecnikusok sajnos megint jó kalkuláltak, hiszen a 15 milliárdos néphülyítés hónapjai alatt semmi másra nem figyelt oda az „ elvakított” nép, csak amit szajkóztak és sulykoltak neki.

Nem törődtünk azzal, hogy a budapestiek százezrei vannak minden délelőtt és délután életveszélyben munkába menet és jövet a hármas metrón, mert Orbánt és kesztyűs bábját, Tarlós Istvánt nem érdekeli a biztonságuk.

Hogy, ha egy szerettünk kórházba kerül, egyre nagyobb eséllyel hal meg odabenn, mint, hogy felgyógyulva távozik, mert nincs elég orvos, ápoló, gyógyszer, és ha így megy tovább, már szaktudás se. Ki ezért a felelős? – nem lehet más, mint az, aki a magyar emberek gyógyítását nem viseli a szívén, holott tehetne érte, tehát Orbán.

Azzal se törődünk már, ami egyre nyilvánvalóbb, hogy gyerekeinket jó szívvel nem irathatjuk a közoktatás intézményeinek egyikébe sem, hisz ott egyenfejeket, és nem gondolkodásra képes és azt akaró főket gyártanak belőlük. Igen, gyártanak, mert tisztelet néhány kivételes pedagógusnak, aki ellenáll, a többség behódol, és nem nevel, hanem gyárt.  

Mindezért ki felel? Kapaszkodjanak meg: ez is Orbán. Nem véletlen, hogy egyik mai potentát gyereke sem a hazai közoktatás nebulója!

Lassan kifelé áll országunk szekerének rúdja az Európai Unióból, ami beláthatatlan következményekkel járna, és ezzel egyidőben a putyini Oroszország kebele felé törekszik Magyarország, és néhány eszement még tapsol is ehhez az öngyilkossághoz. Ne tévedjünk, ez is Orbán műve.

Minden egyes fenti cselekedet egy megfontolt, előre megírt forgatókönyv része, amely darabonként is kimeríti a nép- és nemzetellenesség modernkori fogalmát, nemhogy ilyen egységben!

Ebben az országban, ha magyarnak mondod magad, gondolkozz el hány másik nép vére folyik még az ereidben:

német, örmény, zsidó, lengyel, tót, szlovák, cseh, román, osztrák, orosz, ruszin, ukrán, török, mongol, olasz, bolgár, cigány, tatár, görög, kun, kazár, szerb, horvát…

Sok nemzet keveréke az, amit ma magyarnak hívunk, ne szégyelljük, és ne üljünk fel az aljas uszítóknak, őseink jöttek, mentek, menekültek, bevonultak, kivonultak, öltek, szerettek, öleltek, temettek.

S ma még mindig itt vagyunk, igen kedves Fidesz, mind a közel tízmilliónyian, és mind magyarok, akár tetszik ez a mai rezsimnek, akár nem.

Mihály Lili

Belebegtette a kormányzat, hogy ha Budapest „jó kis főváros” lesz, akkor – no, nem vesz neki, ugyan már! - kezességet vállal, hogy hitelt vehessen fel és a gyártás helyén, a nagy orosz sztyeppén felújíttathassa a múzeumi darabokat.

A Tarlós-vezette fővárosi közgyűlés fideszes többsége behúzta fülét-farkát, összecsapta az összes bokáját, így a kedves vezető, amikor 2014 januárjában megállapodott Putyinnal Moszkvában Paks II. építéséről, csak úgy foghegyről, mintegy mellékesen vethette oda, hogy a 3-as metró jármű-tenderén indulnia kellene Oroszországnak, mert nagy lenne az esély rá (!), hogy nyerjen. Persze ehhez szükség volt arra, hogy Tarlós „átgondolja” a kiírás feltételeit és letegyen arról a botorságról, hogy új szerelvényekkel lepje meg Budapest lakosait, kicsit több közpénzből ugyan – mi az nekik? - inkább ráncfelvarrásra írjon ki pályázatot. Tarlós belátta, hogy – mint mindig – a főnöknek ebben az esetben is teljesen igaza van.

A tenderen az oroszok 69 milliárdos ajánlattal győztek, a másik, 9 milliárddal olcsóbb ajánlatot tevő pályázót kizárták. 

A főváros által felveendő 60 milliárd forint hitelt az OTP vezette konzorcium 15 milliárd forint kamat, bankköltség és ki tudja, hogy még mi minden ellenében  vállalta finanszírozni.

„Ez – akár hogy is számolom – 25% THM.”

- mondja Gy. Németh Erzsébet, a DK fővárosi képviselője, a metró-téma egyik legavatottabb politikus-szakértője, aki évek óta figyelemmel kíséri az eseményeket.

Az oroszokkal való szerződéskötés után néhány hónappal – orosz kérésre - módosította a közgyűlés a már megkötött szerződést: az eredeti ütemezésnél gyorsabban hozhatják a „felújított” kocsikat, és természetesen hamarabb is fizet a főváros.

Gy. Németh ekkor már nem rejthette véka alá nemtetszését, kérdőre vonta a városvezetőt, aki azzal nyugtatgatta, hogy gyorsabban tudják felújítani a kocsikat, mint gondolták. A képviselőnő nem hagyta annyiban, és amikor idén nyáron megérkezett az első 6 kocsi és kiderül, hogy ezek nem a kivitt régi „kriptaszökevények”, hanem 2 elemet leszámítva (vezetőfülke ajtaja, légtartály), újak, akkor a Metróért Egyesület megállapítása lapján a nyilvánossághoz fordult.

A fővárosi képviselőasszony elmondta portálunknak azt is, hogy a napokban kapott hírt arról, hogy a Metrovagonmash közleményben tudatta országgal-világgal, hogy két újabb, 6 kocsiból álló szerelvényt indítanak a napokban Magyarországra. Ezzel elérték a 18 db-ot, amit eddig kivittek. A tájékoztató azt is tartalmazza, hogy novembertől havi 2 szerelvényt – ez 12 db kocsit jelent – küldenek Magyarországra. Ez lesz az igazán érdekes, hiszen amennyiben ez a mostani 12 beérkezik, nem marad több Oroszországban. A képviselőnő azt is nyilvánosságra hozta, hogy egy magát megnevezni nem akaró informátora saját szemével látta, hogy 30 db. metrókocsi áll menetkészen Moszkva Mityiscsini városrészében arra várva, hogy Magyarországra szállítsák.

A várakozás oka, hogy kis szervezési malőr történt, ugyanis itt Budapesten nem kezdődött el a metró pályafelújítása, ezért muszáj a néha életveszélyes kocsikat futtatni, így nem lehet azokat  kiszállítani, hogy ripsz-ropsz, varázsütésre újjávarázsolódjanak.

 „Úgy tervezték, hogy idén novemberben indul a metró pályafelújítása, s akkor nem derült volna ki a csalás, csak ezt is elszúrták. Nem kicsit, nagyon!"

 – vonta le a konzekvenciát a tények alapján Gy. Németh Erzsébet.

Végezetül rögzítsük: nem az a baj, hogy új metrókocsik érkeznek, éppen ellenkezőleg, de az mindenképpen elvárható lenne a főváros vezetésétől, hogy még a szeretett vezető jóindulatának elnyerése érdekében se hazudozzon csak azért, hogy az Európai Unió Oroszországot agresszív terjeszkedési politikájáért sújtó embargóját kijátszva, onnan rendel új metrószerelvényeket, ahonnan nemcsak drágábban, de kicsit elavultabb is, ami érkezik.

Pálmai Tamás

Mivel ez a jelzős szerkezet a hét szlogenje lett, hiszen kezdte Orbán, majd Kósa, és most Szijjártó, úgy látom, ez a szófordulat is esélyes a még el nem feledett „keményen dolgozó kisember” hirtelenjében felkapott, majd ahogy jött, úgy el is felejtett sorsára. Feltételezhető, hogy a következő jelző beélesítéséig minden, a kormány cselekedetét bíráló áldozatául esik ennek múlt hősi ködéből előkerült terminus technicus, honon belül és kívül egyaránt. A legújabb kipécézett: Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter - az Európai Unió eddig leghosszabban regnáló külügyminisztere.

Asselborn sok borsot tört a Fidesz-kormány orra alá, hiszen már 2010-ben bírálta az akkor még csak szárnyait próbálgató rezsimet a sajtószabadság nyirbálása okán

„Egy demokráciában a média kontrollálja az államot, és nem fordítva. Ha fordítva történik, akkor az már nem demokrácia…”

és fontosnak tartotta már akkor megjegyezni, hogy nem a magánvéleményét fejti ki, hanem külügyminiszterként, miniszterelnök-helyettesként a luxemburgi kormány nevében beszél.

Tegnap viszont már így nyilatkozott a Welt-nek:

„Azokat, akik kerítést építenek a menekültek ellen, vagy megsértik a sajtó és az igazságszolgáltatás szabadságát, mint Magyarország, átmenetileg vagy örökre ki kellene zárni az EU-ból"

Nem csoda, hogy a Moldvában tárgyalást imitáló Szijjártó azonnal közhírré tette a számára előírt, kifejezetten saját főből származó külügyminiszteri véleményét.

„Eddig is tudtuk, hogy Jean Asselborn komolytalan figura. Látszik, hogy csak néhány kilométerre lakik Brüsszeltől, kioktató, nagyképű, frusztrált. Magyarországot akarja kizárni az EU-ból, de magát már régen kizárta a komolyan vehető politikusok közül. Rendes nihilistaként, fáradtságot nem ismerve dolgozik az európai biztonság és kultúra lerombolásán."

Nem nagyon tisztelt külügyér úr! Az, ha valakinek eltér a véleménye az önétől, nem jelenti azt, hogy ostoba, alkalmatlan, egyszerűen csak másként gondolkodik, mint azok, akik önt irányítják. A vélemény ugyanis a demokráciát komolyan vallók klubjában – ahonnan éppen kibukni készülünk - szabad és sérthetetlen. Nem írhatja felül egyetlen demagóg, politikában tévelygő kormányzat sem. A nemzetközi porond nem egyenlő az önök által ketrecbe zárt hazai megfélemlítettetekkel.

De tovább is van, mondjam még? Szijjártó imígy elmélkedik tovább:

"Az ugyan kissé furcsa, hogy az "adóoptimalizálás" hazájából érkező Jean Asselborn és a szintén luxemburgi Jean-Claude Juncker beszél közös teherviselésről, de értjük, hogy ez mit jelent: mások hibáiért viselje a terheket Magyarország. A magyar kormány ezt visszautasítja."

Pontosan mire is gondolhatott a szöveg kiagyalója – persze azon kívül, hogy a hazai fun-ok meg legyenek elégedve a harcos-nyilazós kiállással? Az Európára nehezedő terheket hatalmas piacunk bevétele után, miközben meggyőződtek arról, hogy itt aztán csupa Toldi Miklós és Miklósné él, ránk lőcsölnék ezek a pernahajderek. Szijjártó és hasonszőrű társai képesek teljesen bárgyúként beállítani magukon túl – amihez persze joguk van – a teljes Magyar lakosságot is, akik bedőlnek az ilyesfajta, a demagógia alját súroló propagandának? Gondoljunk csak bele egy percig abba, amit mondattak vele!

Rá kellene ébredni, hogy ami karámon belül működni látszik, az a kerítésen túli szabad világban – amihez pár évig mi magunk is tartozhattunk – hamar megbukik és felháborító uszításnak minősül, és abból ott - mondom ott! - kevesek kérnek. Ha tagjai akarunk maradni Európának, dönteni kell: Fidesz, vagy demokrácia? A kettő együtt nem megy!

BoMa

A franciák kezdetben a kendők viselését nem engedélyezték az iskolában, aztán - sok egyéb lépcsőn át pl. burka-viselet tiltása, melynek következtében sok muszlim nő nem megy inkább utcára - mostanra elérkeztünk oda, hogy tilos a teljes testet elfedő fürdőruha viselete is.

Miért hiszik egyes politikusok, hogy a fenti és ezekhez hasonló intézkedésekkel célhoz érhetnek?

Bármilyen hihetetlennek is látszik, a francia kormány sem érti azt az egyszerű, de nagyon fontos különbséget, ami elválasztja egymástól az integrációt és az asszimilációt. Az integráció mindig a haladás, az egymás mellett élés eszköze, hiszen arról szól, hogy az „eltérőt”, a mást befogadjuk, és nem kezeljük idegen testként. Segítséget nyújtunk neki és az őt befogadó közösségnek egyaránt abban, hogy a lehető legsikeresebben teremthessék meg az együttélésük feltételeit, mert az integráció szlogenje ez is lehetne „Boldoguljunk egymással”. A történelem már sokszor bebizonyította, hogy tragédiába torkollik, ha egy közösség rá akarja kényszeríteni az érkezőkre saját szokásait, normarendszerét. Az asszimiláció, amivel mostanság oly sokan próbálkoznak, azt üzeni, hogy ha nem ízesülsz, olvadsz be tökéletesen a már meglévő rendbe, és nem adod fel mindazt a szokást, vallást, stb., ami eddig Te voltál, jobb, ha odébb állsz, mert ez a közösség kivet magából.

Tudom én, a franciáknál közelednek a választások, és dobni kell valami koncot a szélsőségnek is, mert különben jön Marie Le Pen, és a leplezetlen rasszizmus, bár meg kell jegyezni, hogy a Front National az elsők között ismerte fel azt, amit a magyarországi Jobbik csak hatalmas fáziskéséssel, hogy néppártosodni kell, és ehhez elengedetlen a politikai-közép felé pozícionálni a pártot. A középre húzódás szándéka Európa több országában megfigyelhető a népszerűségi listáján egyre feljebb és feljebb törő szélsőséges pártoknál.  A szélső jobb pártjai a jó szerencsében, a politikai áramlatok szeszélyeiben és saját, jól kitalált demagóg szlogenjeiben bízva várják, hogy hatalomra kerülhetnek, és ehhez még a legmocskosabb eszközöktől sem riadnak vissza.

Európa kormányai mostanság az összefogás és együtt gondolkodás helyett egymás és az Európai Unió tehetetlenségét vádolják, mert az iszlám terror már nem is a spájzban, de a nappaliban van.

A legszánalmasabb talán az, hogy mindenki Törökország felé fordul. Torz fintor, hogy a demokrácia egy tökéletesen antidemokratikus diktatúrától várja, hogy megvédje a közel- és távol kelet népirtó diktatúrái által ránk szabadított világméretű tragédiától. Mindezt attól a Törökországtól remélik az európai demokráciák vezetői, amely nem is olyan régen - alig több mint száz éve - még szó szerint tűzzel-vassal irtotta az országban élő katolikus örményeket, de nem jut sokkal jobb sors a napjainkban ott élő Kurdoknak sem. Persze, tudom én „Van az a pénz!”.

Mindezek közben egy kis közép–európai ország vezetője és még néhány hasonszőrű társa unió-szerte nemzeti megoldásban töri a fejét és kerítést építget, ami persze nem állítja meg a népvándorlást, csak eltereli, és még büszkék is magukra, hogy micsoda lángelmék.

Ezek az országok azok, amelyeknek szinte semmi félnivalójuk sincs az iszlám államtól és egy általa szervezett terrortámadástól, mert bármilyen furcsán is hangzik, a kezükre játszanak, hiszen ki más igyekezne náluk jobban megálljt parancsolni az iszlám állam és embertelenség elől menekülőknek?

Közben Európa tovább öregszik, egyre kevesebb a munkaerő, tehát egyre fontosabb lenne felismerni az integrált idegenek fontosságát, persze, felesleges vegzálás helyett mindenkit alaposan át kell világítani, mielőtt beengedjük, de az emberi bánásmód - és ez nem lehet vitás (?) - a vizsgálat ideje alatt is megillet mindenkit.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata:

„1. cikk

Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek,

Ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy

viseltessenek.”

Pálmai Tamás