Nem tudok mást mondani: pokoli. Hétpontos akcióterve hadüzenet az EU-nak, mert ki akarja forgatni minden értékéből; hadüzenet a Néppártnak, Manfred Webernek, mert „új vezetőket” akar látni, akik a migrációról és a kereszténységről hozzá hasonlóan gondolkodnak; folytatja a sorosozó zsidózást is. Továbbra is úgy tesz, mintha a migráción kívül más gondja nem volna az EU-nak, s mintha e gond állandóan súlyosbodna. A migráció megállítása számára egyenlő a maga sajátos „kereszténységének megvédésével”.

Mindennek egyszerűen semmi köze sincs Európához, az Európai Unió valóságához

Borzasztóan undorító a folyamatos, képmutató hivatkozás a „kereszténységre”. Rendkívül erős e hivatkozásban a felvilágosodás örökségének elutasítása, a görög-római kultúra tradícióinak szinte teljes elhallgatása. Azt mondhatom, undorítóan középkorias bűze van mindannak, amit összehablatyolnak. És különösen undorító, hogy ez a kereszténykedés, ez a nemzetikereszténykedés ugyanolyan eszköz csupán – legalábbis a Keresztapa és némely alvezérei számára -, mint például a zsidózás, cigányozás, a homofób uszítás.

Először is nem értem, hogy az a hímsovinizmus ellentételezése, vagy csak a kormány feminista befolyásolásának eredménye, hogy a családok helyett a nőket támogatják hangsúlyosabban. Természetesen nem azzal van bajom, hogy a nőket támogatják, inkább azzal, hogy a férfiakat a biológiai felépítésük miatt nemileg diszkriminálják, hátrányosan megkülönböztetik – írja levelében Apák az Igazságért Egyesület 5 gyermekes édesapja, Adamecz Zoltán.

Tisztelt Döntéshozók!

A részletek ismerete nélkül – lehet, hogy még korán – de bízva abban, hogy a kormánynak is fel fog tűnni, hogy az egyébként üdvözlendő családtámogatási rendszerükkel nem a családokat támogatják. Legalábbis nem azt a fajta hagyományos családmodellt, amelyet egyébként egy átlag Fidesz szavazó támogatásra érdemesnek tart.

Először is nem értem, hogy az a hímsovinizmus ellentételezése, vagy csak a kormány feminista befolyásolásának eredménye, hogy a családok helyett a nőket támogatják hangsúlyosabban.

Természetesen nem azzal van bajom, hogy a nőket támogatják, inkább azzal, hogy a férfiakat a biológiai felépítésük miatt nemileg diszkriminálják, hátrányosan megkülönböztetik. (Igaz ez már 40 éves munkaviszony utáni nyugdíj lehetőségénél is kibontakozott)

Két intézkedésből ez hangsúlyosan kiviláglik

1. „Minden 40 év alatti nő az első házassága esetén 10 millió forintos kedvezményes kölcsönben részesülhet.”

És a fiúk? Ők örüljenek, hogy megkapják a leányt? Visszafizetniük közösen kell majd? Vagy házassági szerződést köthetnek, és az első lakásukhoz a fiatalok úgy jutnak, hogy a nőnek nem kell önrész a férfi beteszi a 10 milliót és fele-fele lesz a lakás, ha elválnak? Vagy a pár női tagja kedvezményes, a férfi tagja pedig piaci kamatozású hitelt vesz fel? Én azt gondolom, hogy egy fiatal pár arra fog felkészülni, hogy minél olcsóbban megússzák, így a nő nevén fogják felvenni a felvehető maximumot, amely problémák sokaságát fogja okozni minden téren. Persze az is igaz, hogy jó eséllyel a bank nem fog megelégedni a leány jövedelmével és a házastársát is bevonja legalább kezesként. Így, ha bukik a dolog, akkor a férj is benne lesz, ha nem, akkor meg csak a nőé a nyereség amennyiben korábban rendelkeztek vagyoni jogaikról.

2. „Azok a nők, akik legalább négy gyermeket szültek életük végéig mentesülnek az szja-fizetés alól.”

Az bizonyos, hogy ha egy pár szeretné kihasználni a lehetőségeit, akkor azon is el fognak gondolkodni, hogy ezt követően a férj vajon osztalékot vegyen fel a cégéből vagy fizesse ki az asszonynak jövedelemként. Ha nekem lenne lehetőségem, minden cégemnél az asszony lenne a munkavállalóm, hisz költségben nincs nagy különbség, viszont erre jár táppénz, nyugdíj, GYED, stb. SZÁMÁRA! Az asszonyt felfuttatjuk, aztán majd meglátjuk mi lesz ennek a vége váláskor. Persze a cégeknek is jól jön a költség, így ellenérdekű fél sincs. Ezzel az állam is nagyon rosszul fog járni, mert az „okosan” megnövelt nyugdíjú hölgyek előre láthatólag jóval tovább fogják élvezni a magas nyugdíjat hála a 40 éves munkaviszonyhoz kötött nyugdíjba vonulási lehetőségnek, és a nők magasabb átlag életkorának.

Aztán azon is elgondolkodtam,

vajon most mit érez az az apuka, akinek negyedik gyermeke születése közben meghalt a felesége, és a sírba vitte az adókedvezményüket is. Nem elég azoknak a gyermekeknek, hogy elvesztették az édesanyjukat, még az állam is kiszúr velük…

Aztán azokról az anyákról se feledkezzünk meg,

akik a férjükre hagyják a gyermekeiket, és míg az kínlódik a gyerekekkel, fizeti az adót, az anyuka önmegvalósíthatja magát az adómentességben valahol a máshol… Ha az anyjukat nem érdeklik a gyerekek, akkor az állam se segítse őket csak azért, mert az apjuk neveli fel őket? Ráadásul az a szerencsétlen apa hiába hoz egy új asszonyt a házhoz, az sem jelent semmit, hisz nem ő szülte.

Aztán azt is tudjuk,

hogy a tudomány mai állása szerint már nem kell férfi a gyermeknemzéshez, de már itt a jövő, amikor a férfi is képes lehet szülni (A neten már fellelhető a sikeres méh átültetés híre). No az lesz ám az igazán érdekes. De addig is a béranya programban a béranyákat fogjuk honorálni a gyermekeket nevelő párok vagy személyek helyett. (Jó, tudom én, hogy a béranyaság nálunk még nem engedélyezett hivatalosan.) Persze így is növekszik a lakosság, és úgy tűnik teljesen mindegy a kormánynak, hogy ki szül, csak emelkedjenek a születésszámok. De ez nem a családok támogatása.

És a fiúk lelkével, jövőjével foglalkozik-e ez a kormány?

Ugyanis én azt gondoltam eddig, hogy a magyar kormány alapvetően a nő-férfi házasságát tartja családnak. Még ha elcsépelt és múltba révedő is, én alapvetően ezzel értettem egyet. De ha a férfi semmit sem kap azért, hogy gyermeket nemzett, a nő pedig igen, akkor miképp lesz ez egyenjogú felek által létrehozott életközösség, amely maga a család? Már a család is úgy indul, hogy a férfi csak drága hitelt tud hozni a közösbe.

Arról nem is beszélve, hogy a férfi hitele akkor sem csökken, ha 100 gyermeket fognak közösen világra hozni. Aztán ha beüt a krach – már pedig általában beüt -, akkor a jól agyonadóztatott fizetéséből még a gyermektartást is fizetheti amellett, hogy küzdelmet folytathat a gyermekei láthatásáért is. Hisz ezeket a kérdéseket a család támogató intézkedések nem érintik.

Vagy a kormány ezzel akarja a férfiakat a hűségre kötelezni a nőket pedig felszabadítani?

Maradnak vajon férfiak, akik hajlandóak lesznek családot vállalni? És mindezeknek a férfira nehezedő pszichés terhelését meg sem említettem, pedig ez is lényeges kérdés a családi légkör és a család fenntartásához. Eddig azért küzdöttünk, hogy ugyanabban a pozícióban, munkakörben lévő nő vagy férfi ugyanakkora jövedelemre tegyen szert. Azt halljuk folyamatosan, hogy a nő attól lesz kiszolgáltatottabb, mert férfinak magasabb a jövedelme. Most akkor átesünk a ló túloldalára, és a végre ugyanannyit kereső szülők közül a nőt nem adóztatjuk csak a férfit? Vagy a férfinek nem feladata a gyerekek nevelése? A négy (vagy több) gyermek felnevelése – mind anyagilag, mind fizikailag – a törvény szerint csak a nő feladata lesz, ezért csak neki jár a kedvezmény?

Csak kérdezem

Mielőtt bárki mosolyog naivságaimon, el kell áruljam, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a kormány a „gyermekből élőket” nem akarja támogatni, így a többi honfitársamhoz hasonlóan én is tudom miről van szó és egyet is értek vele, igaz velük együtt én sem írom le, de erre nem ez a megoldás, amelyet itt látunk.

Jó dolog az adókedvezmény, de nem a nemi megkülönböztetés erősítése árán

Akinek van gyermeke tudja, hogy két-három gyermek felnevelése is hatalmas kihívás, sok lemondás a szülők részéről mind anyagi, mind fizikai értelemben, annak minden szépsége ellenére. Négy vagy több közös gyermeket vállaló, és nevelő szülők esetén azonban méltánytalannak tartom az egyik szülő – nemi alapon történő – kiemelését a feladat ellátásáért járó honorálással.

Ennél már az is sokkal jobb megoldás lenne, ha a nőknek szánt kedvezményt megosztva adná a kormány a négy vagy több gyermekes szülőknek 50%-os SZJA kedvezménnyel. Sőt, ha a családok egységének a megőrzése lenne a cél, akkor csak négy édes testvér esetén adnám a kedvezményt, hiszen a bejelentés szövegből úgy tűnik az sem gond, ha gyermekek négy apától származnak csak egy anya szülje őket. A nagy családot egyben tartani képes nőknek már inkább elfogadhatónak tartanám az ilyen irányú jutalmazását. Ráadásul az így szűkített körben ugyanígy jutalmazható lenne a férfi is.

Most olyan érzésem van,

mint amikor a tavalyi választások előtt Széll Bernadettel (LMP) beszélgettem és elborzadtam, hogy úgy alakítják ki a családok támogatásáról az álláspontjukat, hogy egyetlen érdekelt családdal sem beszéltek soha…

Nem értem miért feledkeznek meg a férfiakról ezek az újítások. Nem csoda, hogy a fiatal férfiak menekülnek a családi terhek vállalásától, hiszen a kormány sem tekint rájuk nemhogy családfőként, de szülőként sem.

Adamecz Zoltán
5 gyermek édesapja

Apák az Igazságért Egyesület

Orbán Viktor agya - mint mostanában oly sokszor - ismét ledobta a bicikliláncot. A diaszpóra-konferencia, vagy mi fene óta már mindenki tudja, hogy szerinte, ha valakit támadnak, az a tisztelet jele.

Szórakozol, Viktor?

A Fidesz-főnök szerint az, hogy a világ boldogabbik fele a bénító döbbenet után, látva azt az ámokfutást, amit közel nyolcadik éve végez, most már verbálisan kimondja, hogy ez a rezsim és annak vezetője minden intézkedésével meghágja, abúzust követ el a demokrácián, a tisztelet jele.

Orbán és a fidesznyikok lehet, hogy meglepődnek attól, amit mondok, mert a sok szervilis alattvaló nem meri megmondani a tutit, de senki nem tiszteli a rezsimet, még a hívek sem. Ők is pusztán rettegnek a hatalmatoktól, és miután szégyellik  gyávaságukat, a vallásos hitbe menekülnek. A külhoni demokraták pedig undorodnak mindattól, amit ezzel az országgal művelt Orbán és csapata. De minek a többesszám harmadik személy? - a többiek „csak parancsra cselekedtek!!!!”, szóval amit Orbán tett.

A honi illiberalizmus atyja mindent lebontott, ami érték, és úgy mállik szét kezei között a demokrácia, mint a nevetséges átadások hosszú sora után alig négy évvel a Várkert Bazár szétlopva felújított épülete, ahogy az egészségünket rombolja majd a Paks 2, amihez Orbánnékon és orosz tartótisztjeiteken kívül senkinek sem fűződik érdeke, mert arra kérdésre, hogy jobb lesz-e általa a világ, egyértelmű a válasz: nem.

A "nemzeti" a hamis hívószó

A világ nem csak ezt, de azt is csodálkozva nézi, hogy tudott egy kollégiumi brancs egy egyébként progresszív nemzetet így maga alá gyűrni és elfogadtatni velük még azt is, hogy nem Kádári, hanem rákosi-i szinten tették le Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin - Sztálin kezébe az ország sorsát. A válasz rémesen egyszerű: a főnök történelmünkben példátlan módon és pofátlanul használja a demagógiát, mint a néphülyítés eszközét, és olyan dolgokat mond és tesz, amitől anno nemcsak Szálasi, a fő demagóg, de Rákosi, sőt Marosán is pironkodva „tartózkodott volna”.

Most, hogy a családban lassan már egyházi vezető is lesz, hiszen Orbán Gáspár a Felház nevű bolondéra honi főpapja, szinte minden területen sikeresen lefedte a család az országot: lányé a turisztika, vejé a luxusingatlan biznisz, Orbán pedig Mészáros művésznéven szinte minden más területet birtokol. Ez az ember - követői szemében - már-már félisten, úgy véli, bármit megtelhet és igen, igaza van, egyháza követői bármit beszopnak.

Persze, hogy Ő is látja, semmi nem biztos, ezt támasztja alá az a városi legenda, hogy egyes testőrök megjelentek különböző olyan országokban, amelyekkel nincs Magyarországnak kiadatási egyezménye, és ingatlanvásárlásokba kezdtek. Én persze nem hiszem a pletykát, mert szerintem - akárcsak a többi diktátor - Orbán is biztonságban érzi magát, hiszen megvan az ereje és besúgóhálózata ahhoz, hogy bármelyik ellenségével bármikor leszámolhasson, mert igen, a magafajta csak ellenséget lát, ellenfelet nem.

Most Neked áll a zászló, de ne feledd egyszer minden …..

Az olyan baromságoktól pedig, hogy azt támadják, akit tisztelnek, a továbbiakban se tartózkodjon Viktor Viktorovics, én bátorítanám sok hasonló gondolatra, mert hátha egyszer rájuk csodálkozik a ma még ájult tábor, és akkor nagyon gyorsnak kell lennie a családnak, hogy idejében elérjenek a mostanság éppen meg nem vásárolt külhoni ingatlanokba.

Végezetül két jó tanács

Viktornak és Anikónak mindig lebegjen szeme előtt a Kárpátok egykori géniuszának, Nikolaenak és bájos nejének, a kedves Elenának a sorsa.

Azt sem szabad elfeledni, hogy:

„1956 október 23-án Gerő elvtárs úgy ébredt, hogy nem tudta, hogy ez a nap más lesz, mint a többi.”

Pálmai Tamás

Orbán Viktor a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából tartott nemzeti megemlékezésen, a Papp László Budapest Sportarénában lerántotta a leplet az isteni akarat mikéntjéről és mibenlétéről.

A miniszterelnök azt mondta, szerinte nem véletlen, hanem

„Isten kegyelmének megnyilvánulása, hogy Magyarország élén ma keresztény, hitvalló kormány áll.”

Azt kell mondani, hogy igaza van, Isten valóban kegyelmes, tanításai szerint minden bűnösnek kijár a kegyelem. Ebből következik, hogy Orbán és kormánya eddigi hét összefüggő évének minden népe elleni, generációkra kiható rosszcselekedete ellenére Isten előtt – és nem előttünk – feloldozást nyerhet. Persze előbb meg kellene gyónniuk és a kapott penzum őszinte megélése után járhatna nekik az égi feloldozás.

A mondandóját – láthatólag – az összes jelenlévő és a megvuduzott társadalom örömmel és lelkesen nyalta be, el sem gondolkodva annak álszent mivoltán. A vicc úgy tartja, hogy

„Tudják mi a különbség Orbán Viktor és az Isten között? Az, hogy Isten nem akar Orbán Viktor lenni..”

A kormányfő – aki egyben a reformáció emlékbizottság elnöke – azt is mondta, hogy a magyarságnak és a keresztény Európának lelki és szellemi megújulásra van szüksége, amiből ők a rájuk eső részt vállalják.

Orbán Viktor kormánya kötelességének nevezte

„a kereszténységből kisarjadt létformák,”

az emberi méltóság, a család, a nemzet és a hitbéli közösségek megvédését, annak az életszemléletnek a megőrzését, amely

„a krisztusi tanítások alapján Európát és a magyarságot naggyá tette.”

Szegény „kisember”, amikor szembesült az isteni sugallattal és érezte vállán nem csak az ország, hanem egész Európa védelmének súlyát, rá kellett jönnie, hogy a kiváltságosok élete sem fenékig teljes.

„az embert szolgálni legalább olyan nehéz feladat a kormányzásban, mint az egyházban, ezért vagyok személyesen is hálás minden támogatásért, amit szellemi és lelki közösségünktől, önöktől, protestánsoktól és természetesen a katolikus testvérektől is kapunk. Hálásak vagyunk azért, hogy a nemzet összefogott, talpra állt és megerősödött (…), hogy visszanyerte életerejét, cselekvőképességét és tettvágyát is. Hálásak vagyunk, hogy sodródás helyett égtájat és csillagot választott, irányt szabott és utat épít saját élete számára.

A kormányfő azt vizionálta, hogy külön kiváltság a Mindenható részéről felé, hogy

„a gondviselés ebben a megújulásban bennünket eszközként használt: egyházainkat, a kormányt és a magyar polgárok szabad közösségeit az egész Kárpát-medencében.”,

de nincs magára hagyva szegény magyar kormány, mert csak úgy mint a fentiek alapján nem különben kiválasztott első szülött gyermeke, ős is a saját lábán áll:

„bár súlyos erők, sőt világerők ellen is sorompóba kell lépnünk, még mindig állhatunk, még mindig állunk a lábunkon.”

A kampánybeszéd innen kezdett igazán beindulni, ha már megágyazott a lelkekben annak, hogy „csak a Fidesz”, akkor rá is fordult az igazi cél kibontására:

„Mi nem csak olyan jövőt akarunk, ahol mindenkinek lesz munkája – ezt már szinte el is értük -, de olyat is, ahol a munka minden formája az Isten dicsőségét is szolgálja, az utcasepréstől az ország kormányzásáig.”

A miniszterelnök szerint

“a körvonalak már látszanak”

hiszen a mi közpénzünkből hidak épülnek a Dunán, magyar egyetemek Erdélyben, több száz óvoda a Kárpát-medencében, és ma is együtt ünnepel Felvidék, Kárpátalja, Délvidék és Erdély és a közelgő választáson az áhított iksz megfelelő rubrikába biggyesztésével ezt meg is tudja a kiválasztott felé hálálni megannyi félrevezetett.

„látszik a békés, határok feletti nemzetegyesítés valósága.”

        fotó: MTI

Arra azért kíváncsi lennék, hogy a hű csatlós, Balog miniszter, amikor este hazamegy, miként áll a tükör elé, hogy ezt a rengeteg zagyvaságot alázattal, szervilisen végighallgatta a többi jelenlévővel együtt.

Gábor György vallásfilozófus szavaival:

„Orbán – szerényen, ám röhejes tudatlansággal – hitvallónak nevezi kormányát. A hitvalló (confessor) eredeti jelentése a szentként tisztelt emberekre vonatkozott, akiket megöltek Krisztusért, vagy akik kínok, szenvedések, gyötrelmek között vallották meg Krisztust. Ami ezt illeti, azt majd meglátjuk, hogy milyen üldöztetések közepette fogják megvallani a kormánytagok Krisztust…

A későbbiekben amúgy ugyancsak hitvallóknak nevezték azokat, akik tiszta életükkel, aszkétákként, vezeklések közepette, erkölcsileg tiszta, feddhetetlen életet élve, jámborságukkal és erkölcsi tökéletességükkel tettek Krisztus mellett hitet. Akkor most képzeljük magunk elé egy pillanatra a tiszta, erkölcsös, feddhetetlen életű és jellemű, jámbor, erkölcsileg tökéletes, amúgy aszkéta életet élő kormánytagokat.

Egyébként a hitvalló jelzőt az egyháznak áll jogában adományozni. Most már csak az érdekel, hogy vajon melyik egyház ajándéka volt a kormány egészét illető, kollektív „hitvalló” jelző? És a református egyház milyen mértékben vesz részt a „szent férfiak” tiszteletében? Szerintük tehát szentek márpedig vannak?”

Mátrai Anna

„megannyi magyar és különböző európai politikai szereplő felszólalásával üzenünk hadat a Soros György nevével fémjelezhető nyitott társadalmi modell ellen, mely az egyenlőség és a nyitottság nevében fokozatosan polgárháborús övezetté alacsonyítja Európát"

„Magyarország már most is egy nagyon jó központ, van egy közösség emigrált nacionalistákból, akik itt építik magukat. Vannak franciák, olaszok, svédek és britek is csordogálnak. Egy pillanatnyi kétségem sincs, hogy amikor az igazi balhé elkezdődik a Nyugaton az Al-Kaidával és az ISIS-szel, akkor ez a mostani csordogálás igazi árhullám lesz.”

„Nagyon remélem, hogy Magyarország, a magyar kormány és a magyar emberek befogadják majd ezeket a Nyugat-Európából érkező valódi menekülteket, és a liberálisokat viszont nem engedik be, akik ezt az egész helyzetet előidézték Nyugaton.”

Elmondása szerint az egész úgy kezdődött, hogy ment, mendegélt az országban, és egyszer csak elérkezett a kies  Zalacsányra, ahol a kocsmában – mint minden információ tárházában – érdeklődött: van-e erre eladó kúria. És volt! Sebtiben meg is vette, és hipp-hopp ****-os szállodává varázsolta csakúgy, mint a közeli Batthyány Kastélyszállót is. Mint tudjuk, „evés közben jön meg az étvágy” – ha már volt két szállodája, arra gondolt, hogy ne csak lébecoljanak ott a pihenni vágyók, vett hozzá egy lerobbant golfpályát is, aminek akkora sikere lett, hogy a múlt évben már 5000-en ütögették a labdát a szintén újjávarázsolt hektárokon. A nemvárt érdeklődés nyomán a patinás klubház mellé felhúz még 55 luxusminőségű apartmant, penthouse lakást is, hiszen aki sportol, annak pihegnie is kell valahol.

Itt jön be a képbe a sármelléki – egykori orosz - reptér, ami – mit ad Isten – a közelben van, és ha már a több-milliárd „befektetődött”, valamiből élni is kell, amire biztos forrásnak ígérkezik az 5 milliárdos, majd ezt kicsit megtoldva, 6,6 milliárd forintos állami támogatás, amit a mi – vagy a többi Uniós kisemberek – pénzünkből kap a repülőtér és a környék, amit eddig emberbarátságból Széles vállalt magára:

"És ne feledjük, én a reptérbe csak invesztáltam eddig"

Amíg az állami igérvény teljes valójában beteljesül, addig sem jár rosszul a kormányközeli nagyvállalkozó, hiszen az évi bő 100 milliós állami támogatással működő reptér-üzemeltető 36 milliós bérleti díjat is fizet neki. Erről így vélekedik:

"Ilyen hozamért azért nem fektetnék be ekkora összeget, tíz év alatt sem jönne vissza a pénzem"

Kérem a hozzám hasonló "ehhez kisembert" ne háborodjon fel, mindenkinek megvan a maga gondja. Kinek a napi vacsi, kinek más, emlékezünk csak: hányszor, de hányszor izzadt át szegény jó Jockey Ewing hátán a zakó rongyos néhány milla miatt. Hősünknek most az okoz kisebb fejfájást, hogy a tőkéje le van kötve a már említett Zalacsány és környéki projektjeiben, de úgy tűnik,  a világmindenség és az UFO-k segítenek, és eljött végre az ő ideje, ha a gravitáció kikapcsolása még nem is megy tökéletesen, legalább ezt a gondját megoldják a csillaglények, mert: 

"a kormányzati beruházási tervek szinkronba kerülhetnek a különböző magántőkére épülő fejlesztési tervekkel."

Tehát nyugodjon meg mindenki, lesz itt pénz!

Amikor a Népszava újságírója arról kérdezte az igen-nagy vállalkozót, hogy szerinte van-e - és ha igen, milyen – szerepe annak az el nem nem hanyagolható ténynek a sok-ezer milliós kormányzati támogatáshoz, hogy éppen Ő jelent meg a térségben  így reagált:

“Hülyeségeket lehet mondani, de a valóság más”

és, hogy

“központi kormányzattól senkivel” nem tárgyalt ezügyben.

Ja, persze!  Biztosan ez történhetett!

Most már csak attól kell tartanunk, nehogy az élet - mi más - így aktualizálja a jól ismert népdal szövegét: "Széles(é) a Balaton vize, keskeny a híd(ja) rajta".

Mátrai Anna

Történt a minap, hogy két 70-75 év körüli néni – kijátszva a titkosrendőrök éberségét – elsétált a Cinege utcai rezidencia felé azzal az alávaló szándékkal, – előre megfontoltan – hogy saját készítésű tacepaojukat kiragasszák a még fel nem szentelt ajtajára. Érthető, hogy az ilyen migránsokkal terhelt, fokozott éberséget igénylő időkben, mint amilyennel Orbán riogat, nem lehet viccelni a terrorista-gyanús nénikkel!

Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem: a két elvetemült nőnemű fogta a papírlapot, egyikük kikapta a táskájából a celluxát, és ragasztottak. Nem akárhová, hanem az Orbán-klán deszkakapujára. Ám ekkor a fák törzsének rejtekéből előugrott két civilruhás, ámde rendőr, és vegzálni kezdték a minden bizonnyal terroristáknak kinéző néniket, elvették igazolványaikat, majd hívásukra megjött az erősítés is, 3 autóval megérkeztek az egyenruhás bajtársak.

De nézzük, mit is írtak figyelemfelkeltő papírjaikra a nyugdíjasok, akiknek volt annyi vér a pucájukban, - bocs hölgyek - hogy elbuszozzanak a kies Cinegébe – na jó, tehetik, hiszen pártunk és kormányunk jóvoltából, egyenlőre még, bár ki tudja mi lesz a megtorlás,  ingyen utazhatnak össze-vissza kies fővárosunkban – véleményt nyilvánítani:

„Itt lakik egy gyáva miniszterelnök, aki eladta a magyar népet a pénzhatalomnak.”

A helyszíni kihallgatás-gyanús kérdezősködésre az egyik néni kifakadt:

„Most töltöm a hetvenötöt, mit képzel, ki vagyok én, egy terrorista? Vagy micsoda? Hát ez egy gyalázat.”

majd társa a „bűnben” hozzátette:

„Én szégyellem magam, hogy ebben az országban élek.”

Tény: Orbán Viktor házának környékét a TEK védi. A főigazgató legutóbb a személy- és létesítménybiztonsági intézkedést március végéig hosszabbította meg, mivel a területen védett személyek tartózkodásával, közlekedésével kell számolni. Az intézkedés alapján a környéket bármikor lezárhatják, a forgalmat korlátozhatják, megtilthatják azt is, hogy az érintett területre valaki belépjen, vagy onnan távozzon.

„Én érzem a puskapor szagát, érzem, hogy mi van a levegőben, és higgyétek el, nagy dolgok vannak készülőben. A tavaszi szelek nagy változásokat fognak hozni, érdemes mindenkinek mozgósítani az álmait"

A fenti idézet a 2005-ös Orbán száját hagyta el. Akkor is egy választásra készült. A 2017-es Orbán fokozva a vészjóslást ilyeneket vizionál – csak remélni merem, akarom, hogy nem az egész nemzetnek, csupán az ő sleppjének –

“mégsem dőlhetünk hátra”

és, hogy:

“két nagyobb roham között időt nyertünk”

továbbá:

“a vihar nem ült el, csak átmenetileg lecsendesedett”.

És, hogy mivel magyarázza, hogy – úgy véli - mindent megtehet Magyarországon?

“ez a valóság, és ezt nem írhatja felül semmiféle emberi jogi szépelgő handabanda”

Pedig felülírni jó, plajbászra fel, és akkor - hogy orbáni stílusba fejezzem be - 2018-ban győznek az X -Menek, akik esetünkben nem mutánsok, hanem demokraták lesznek.

Mátrai Anna

Orbán most látta elérkezettnek az időt és a közállapotot, amikor odáig süllyedtünk, hogy vagy fel sem fogjuk, vagy a temérdek uszítás hatására a többség egyetértően bólogat a XX. század borzalmai után az ilyen, és ehhez hasonló eszmék újra ébresztéséhez.

„Az eddigi rendelkezések mellett, amelyek elsősorban a jövő nemzedékek szoros értelemben vett egészséges származásának biztosítását kívánják szolgálni, nem kisebb jelentőségű feladat annak a célnak elérésére törekedni, hogy a magyar nemzet faji tisztasága megóvassék erősen eltérő fajokkal való vérkeveredésektől, amelyeknek természeti következményei csak további keveredéstől mentes több nemzedéken keresztül oszlanak el.”

(Részlet az 1941. évi XV. törvénycikk miniszteri indoklásából)

Nincs új a nap alatt! Itt van kérem az új utálni való: a „nemmagyar”! Eklatáns példáját láttam a Hír Tv egyik adásban a minap, hogy milyen indulatokat, eszméket szabadít fel, ha „hivatalos helyről” jön a muníció. A téma természetesen ott is a már fent jelzett orbáni el-beszólás volt. Az orbáni hablatyra a saját meghatározásában „polihisztor”-nak aposztrofált, majd a többi résztvevő hatására „ezermesterré” – érdekes választás a Mekk Elekként elhíresült mesefigurára utalni, mivel ő közismerten kedves lúzer, amiből az első jelző biztosan nem állja meg a helyét - lefokozott Kőházy „Fankadeli” Ferencre aki így talált nyilatkozni, lemenve kutyába - bocs, ebek!

A manóba! Kis hazánk ezermestere egyszerűen lekorcsozott mindenkit, aki nem tiszta fajú magyar? Ahhoz, hogy ilyen származásúnak vallhassa magát valaki, meddig kell visszamenőleg papírokkal igazolni, hogy minden felmenője Árpád-leszármazott?

A meglepően gusztustalan és stupid fejtegetés tovább is van, mondom még:

„Ilyen szavakat, hogy „faj”, már ki sem lehet mondani, pedig hát van egy emberi faj, és azon belül vannak különböző rasszok…..micsoda öngyilkos őrület ……, hogy ha mindenkit összekeverünk mindenkivel, akkor abból csak egy szürke lesz……Ha ez így megy tovább…..száz éven belül…nem lenne szőke, kék szemű kisfiú. És ez amúgy miért jó?”

A megfelelő papírokkal rendelkező honfitárs jellemzője tényleg a kék szem, és a szőke haj? Ez nem egy másik rassz fajgyűlölő szövege volt,  Németországból? Itt jegyezném meg, hogy a honalapítói intelem, amit István fiához, Imre herceghez intézett „A vendégek befogadásáról és gyámolításáról” szóló fejezetében így szól:

„Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti…… Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”

Ez köszönő viszonyban sincs Magyarország saját maga által felkent mindentudójának szélfútta, zavaros, legújabb kori fajelméleteket tákoló gondolataival, értelmezésével:

„Természetesen mindenkit szívesen fogadunk, de az ország alapvető etnikai karakterének a megváltoztatását nem szabad kockáztatni, mert az szerintem az országot nem fölértékeli, hanem leértékeli, és káoszba taszítaná.”

Etnikai homogenitás nem létezik, nem csak Magyarországon, hanem sehol a világon, egy kis családfakutatással mindenki utánajárhat.

Azt, hogy milyen is pontosan a megálmodott „kivételes magyar faj”, Orbán sem tudta pontosan felvázolni, tehát kétségek között hagyta hívői sokaságát:

„Úgyhogy természetesen mi, magyarok etnikailag heterogének vagyunk abban az értelemben, hogy európai nemzet vagyunk. Ha csak a neveket itt felolvasnánk, lenne itt minden: a bunyeváctól a svábig, de ettől függetlenül ez mégiscsak etnikailag egy bizonyos sávon belül maradó sokszínűség. Tehát egyfajta etnikai homogenitás, egy civilizáción belül vagyunk. Szerintem ennek a megőrzése kulcskérdés.”

A ráncfelvarrást, - amit nevezzünk egyszerűen forráshamisításnak - miszerint Orbán csupán a kulturális homogenitásról beszélt, azért eszközölte az „écagyár” az eset után két nappal, mert bel- és külföldön egyaránt nem várt visszhangja lett a nácizmusra hajazó kijelentésnek. Tehát a nemes igyekezet, amivel a főnök presztízsét akarták megóvni, későn is jött, és nem is változtatott sokat a leányzó fekvésén, hiszen a Horthy-korszakban a „kulturális homogenitást”, a „magyar kultúrfölény” hitében való ringatózásként használták, ami persze egyet jelentett akkor is, és most is minden más nép kultúrájának lenézésével.

A beszéd egy pontján a szerző – legyen az bárki - elárulja, hogy szinte semmi tárgyi tudás és értelem sincs a pulpituson ágáló előadó mögött, hiszen mit is vall be, óvatlanul?

„Magyarországon bármire azt mondani, hogy jó, rendkívül kockázatos. Margaret Thatcher mondta azt, hogy a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik, és ezt sokáig nem értettem, különösen a nyolcvanas években nem értettem. Nemcsak azért, mert nem tudtam elképzelni, hogy milyen az, ami utána következik, hanem nem is tudtam, hogy ez mit jelent, de most azért már látom. Például jelent cinizmust, ez egy örökség.”

Még egy szubjektív megjegyzés: láttam a bejátszást a fent tárgyalt mondókáról, és Orbán akármilyen indíttatásból tette is, a mimikája, test-beszéde csúfondáros örömet sugallt, vidám és büszke volt az istenadta, hisz provokálhatott határon innen és túl egyaránt. És jelenleg ő Magyarország első számú politikusa. Hiába csoffadt, hiába kukacos, kicsi és beteges, de a miénk?

Végezetül egy idézet, ezúttal azonban nem ebből a gyomorforgatóan veszélyes  blablából, hanem Pearl Buck 1938-ban, a kínai paraszti élet valósághű ábrázolásáért Nobel-díjat nyert  amerikai írónő magyarul „A kínai rabszolgalány” címen megjelent regényéből:

"Ha egy országban külföldiek jönnek, a legjobb, amit tehetünk, hogy megakadályozzuk, hogy külföldiek maradjanak. Más szóval összeházasítjuk a fiataljainkat velük, akik gyerekeket szülnek. A háború költséges, a szeretet olcsó."

Igen az öreg kínai mondatatában több az értelem, mint Magyarország jelenlegi miniszterelnökének teljes életművében. Csak, hogy el ne feledjük:

„ A háború költséges, a szeretet olcsó”

Mátrai Anna

A „kisonoka” csengő, hangjával, locsi-fecsijével  a fülemben - amivel elhadarta, hogy milyen klasszul sikerült a farsangi buli az oviban, hogy mindenkinek tátva maradt a szája a jelmeze láttán, amivel hetekig bíbeltünk - ültem le a számítógép elé, hogy megnézzem „mit is ír a hogyishívják”.

Aztán puff! Egy csapásra elmúlt a felhőtlen idill, az első cikk, ami  szembe jött arról tudósította a gyanútlan olvasót, hogy egy erdélyi, a gyerekek korából ítélve óvodában két gyereket a kedves szüleik rendőrnek, – gumibottal az oldalán, amit később nem félt használni! – a másikat menekült asszonynak – karján kisgyerekkel – öltöztettek a tavaszváró mulatságra. De nem álltak meg ennél a már magában ízléstelen baromságnál, hanem - a videó tanulsága szerint hosszú - rigmussal adatták ország-világ tudtára a mit sem értő apróságokkal, hogy az Orbán - gerjesztette gyűlöletkampány milyen mélyen, súlyosan beitta magát a  "célcsoport" zsigereibe.

A kisfilm rengeteg kérdést vetett fel bennem. Az ordas eszme, mint kés a vajon hatol át még ma is az elméken, a XXI. században, azok után, hogy végig éltük, asszisztáltuk, hogy embertársaink millióit irtották ki, a barátainkat, szomszédjainkat, családunkat? Micsoda felelőtlen, aljas dolog újra ezeket előhozni az arra fogékony tömegből? És mindezt miért? Újabb négyéves ciklusért? Azt elérhetné úgy is az arra aspiráló, ha egyszerűen csak teszi a dolgát, és ócska politikusság helyett „államférfikodik”, de mivel ezt a magasságot képtelen megugrani, inkább bevállalja, hogy generációkat tesz tönkre, és nem zavarja, hogy ezután csak egy szemétdomb kakasa lehet. Mindegy neki, csak mindent maga alá kapirgálhasson!

Az alig 3 perces kisfilmben rengeteg megrázó dolog volt: először is a folyamatosan kuncogó, nevető szülők, akik hallhatólag büszkén tapsoltak a két szerencsétlen kisgyereknek, és nem háborodtak fel azon - észre sem vették -  ahogy ki- és felhasználják őket a politika legaljasabb céljaikért. Amellett se menjünk el szó nélkül, hogy miért nem az az evidencia, hogy egy szerencsétlen embertársunkon zsigerből segíteni kell, és nem gumibottal, pofonnal fenyegetni, ami persze a rendőr szíve joga, ő üt, ver, ha kedve tartja, és ha a főnöke, na meg az a híres jog engedi neki. Az se kutya, amikor azt sulykolják a gyerekbe, hogy pénzzel minden veszettnek tűnő helyzetet meg lehet oldani, hisz a „fakabát” úgy is korrupt.

Az anyaország valóban nem hagyja magára az elszakított hazafiakat! Ők is csak szavazógépek, csakúgy, mint mi, és nincs olyan aljasság, amit egy „X” megszerzéséért meg ne tenne a regnáló hatalom.

Miután ezen jól kidühöngtem magam, és próbáltam ismét kellemes dolgok felé terelni a gondolataimat, olvasgattam Deák Kristóf és Udvardy Anna Oscar-díjas rövidfilmjéről, pár csodamódszerről, amivel pillanatok alatt évtizedeket lehet fiatalodni, – de miért is? – és a hazaérkező párommal is átbeszéltük, hogy mi történt, mióta nem láttuk egymást, megcsörrent a telefon, és egy cikkre hívta fel a figyelmemet a barátném.

A Roma Sajtóközponthoz eljutott egy levél, amiben egy várban élő, jólszituált, akár úriembernek is nevezhető, diplomás mérnökember az alábbiakat írta:

„A szomszédomban (Balassi lakás) hónapok óta egy többgyerekes cigánycsalád lakik bérlőként, ami felháborít. Ezt a véleményemet Balassi úrral már szóban közöltem. A Thtv. nem korlátozza ugyan a kizárólagos tulajdonban lévő lakások feletti rendelkezési jogot (pl. kit választ bérlőként), de másfelől előírja, hogy egy tulajdonostárs csak úgy gyakorolhatja ezt a jogát, hogy a tulajdonostársak érdekeit nem sérti. Márpedig engem irritál és sért ez a helyzet, ezért felszólítom Balassiékat, hogy ezt az anomáliát mielőbb szüntessék meg és találjanak fehér embert bérlőnek! Maga a tudat, hogy egy budavári polgári házban egy cigánycsalád lakik a szomszédomban, számomra elviselhetetlen, tűrhetetlen, és nem értem Balassiékat, hogy miként vetemedhettek ilyen övön aluli sértésre a tulajdonostársakkal szemben.”

És újrakezdődött minden: a felháborodás, az értetlenség, a „na, ezt már mégse hagyjuk”- érzés. Úgy tűnik, mindegy, hogy anyaország-béli tanult, vagy a diaszpórában élő munkás, az mégis csak összeköti a magyarság jó részét, ha van kit gyűlölni, kirekeszteni, megvetni, verbálisan megtámadni. Ezt nem lehet levetkőzni, ez a zsigerekben él, és csak arra vár, hogy egy Orbán-féle előhozza?

Ha most kedvem lenne ezt a két tragikus esetet némi iróniával nyakon önteni, azt mondanám, hogy várom a hasonló beszámolókat akár Erdélyből, akár kies fővárosunk legfrekventáltabb részéből, vagy a gonosz Sorost nemcsak megszemélyesítő, de kifigurázó kis óvodások szüleitől is!

Mátrai Anna  

Oltástól oltásig

Az 1796-os járvány idején Edward Jenner egy tehénhimlős beteg váladékát bedörzsölte egy nyolc éves, egészséges kisgyerek karján metszett sebbe, a gyerek ezt követően átesett a tehénhimlőn, majd immúnis lett a fekete himlővel szemben is.

Napjainkban is sokan vallják, hogy az időről időre fellángoló járványoknak akár népességszabályzó szerepe is lehet, mivel a bolygó hamarosan extrán túlnépesedik. A világ népessége e sorok írásának pillanatában: 7 487 531 114, és ez a szám másodpercenként átlagosan 2 fővel nő. A védőoltásoknak köszönhetően a prognózis szerint az idei évben fertőző betegség következtében 4 812 206 halálozás várható, ez a szám az  egyes családoknak ugyan maga a felfoghatatlan tragédia, összességében viszont  igencsak csekély, hiszen, például  a nagy pestis járványok idején volt olyan város, ahol naponta tízezrével haltak meg az emberek. Ilyesmi korunkban szerencsére már szinte elképzelhetetlen.

Szakmai, vagy hitvita?

A két vélemény: az oltások túlterhelik az immunrendszert, ennek köszönhető többek között az allergiások számának gyors növekedése, a vakcinák használatának hívei szerint azokban az országokban, ahol nem helyeznek kellő súlyt a védőoltásokra, időről időre átszáguldanak, és ezt az érvelést erősíti a mostani román példai is a máshol már szinte elfeledett járványok, mint például a bárányhimlő, rubeóla, szamárköhögés.

Európában nálunk, Magyarországon a legmagasabb a kötelező csecsemő-, illetve gyerekkori védőoltások száma, összesen 9, ezek sora a torokgyíktól a hepatitis B-ig terjed, ezzel szemben Belgiumban például, csak a gyermekbénulás elleni védőoltás kötelező. A legtöbb államában nem kötelezik a szülőket a csecsemőik oltatására, ilyen például az Egyesült Királyság is, ami magyar szemmel azért különösen fontos, mivel Angliában rengeteg magyar él, és születik.

Ott, ahol nincs kötelező védőoltás, az orvosok feladata, hogy a szülőket részletesen tájékoztassák ezek előnyeiről és hátrányairól.

Pasteur, a modern orvostudomány atyja, akit úgy emlegetünk, hogy ő alkotta meg a ma is elfogadott fertőzés-elméletet, ezzel letéve az immunológia alapját és korunk járványtanát, a halálos ágyán állítólag megtagadta legfontosabb tanait, mondván: "Csak a táptalaj számít, nem a kórokozó”, áttételesen már akkor beismerte, ami halála után száz évvel, amikor felnyitották naplóit, fehéren feketén ki is derült.  A tudós időről időre meghamisította egyes kutatási eredményeit, addig igazgatva azokat, amíg meg nem feletek elvárásainak.  

Dr. Ébert Jenő belgyógyász szerint, aki a honi oltásellenesek egyik vezéralakja, a vakcinákkal  káoszt okozunk a szervezetünkben, amely ennek hatására a továbbiakban nem tud különbséget tenni hasznos és káros behatás között, ezért immunrendszerünk legyengül, nem egyszer tehát maguk az oltások idézik elő a problémát.

A másik tábor, azt állítja, hogy a védőoltásnál nem létezik hatékonyabb prevenció, amiről a lakosság azonban veszélyesen keveset tud, és ezért hanyagolja el az ezekkel megszerezhető védelmet.  Dr. Vass Ádám, a téma egyik kiváló ismerője azt mondja, hogy ha a szülő nem oltatja be gyerekét, olyanná válik, mint aki a csúcsforgalomba küldi egy autópályára csak azért, hogy tesztelje a kicsi reflexeit.  Többen emlegetik, a közel tíz évvel ezelőtti osztrák „kanyarópartit” is. Salzburgban az oltásellenes szülök egy csoportja elvitte gyerekeit egy kanyarós társukhoz, hogy essenek át a betegségen, így természetes úton szerezve meg a legmagasabb szintű védettséget. Az akció nem várt eredménye tomboló kanyarójárvány lett.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ 2015-re tűzte ki azt a célt, hogy az uniós országokban mindenhol elérjék a lakosság 95 százalékos kanyaró elleni átoltottságát, ez az arányszám azért fontos, mert ilyen átoltottság mellett már azok is megvédhetők, akik valamilyen okból, például transzplantáció, nem olthatók - hangzott el az április 24 – 30 között megrendezett Európai Védőoltási Héten.

Mivel mindkét tábor - már-már szekértábor - utolsó érve: a „higgyenek nekem”, illetve a „nekem higgyenek”. Hosszútávon csak a szinte teljes társadalmat átjáró ismeretterjesztés, szakemberek képzése segíthet hatástalanítani minden alaptalan, csak az érzelmekre ható érvrendszert, taktikát.

Pálmai Tamás