A miniszterelnökséget vezető miniszter azt találta mondani a kormány infón, hogy ha arra kerülne a sor, nem tudna jó szívvel az Európai Unióban maradásunkra voksolni.Mi történhetett a miniszterrel, akihez az Unióból érkező milliárdok elosztása és felügyelete is tartozik? Hőgutát kapott, vagy neki a kormányinfó a taxija, és ahogy Tiborcz István ott szórja el az agyát, ő itt érzi úgy, hogy már bármit megengedhet magának

Lázár (de nehéz befejezni a megszólítást, na jó legyen, nem bánom) Úr! Hogy is van ez, mit osztogatna kelmed a haveroknak, ha nem fújna be folyamatosan nagyobb, szabad szemmel is jól látható összegeket Brüsszel irányából az államkasszába a nyugati-szél?

Arról már ne is beszéljünk, hogy ahol a mondat elhangzott, azt úgy hívják: KORMÁNYINFÓ, és nem úgy, hogy Lázár-infó. Ez utóbbinak otthon, vagy az árnyas kocsma-kertben, barátok, és nem újságírók között a helye, vagy mit tudom én, mondjuk egy méregdrága, - mármint a mi pénzünkből az - 100 csillagos londoni hotel félhomályos bárpultja mellett valakinek a szemébe nézve, de semmi esetre sem az ország házában.

Ez a kormányinfós magánvéleményesdi olyan, mintha én most, itt a nappalimban azt írnám, hogy „kormányzati véleményem szerint”, és itt jönne egy hatalmas baromság, vagy isten ne adj, hazugság. Egy kormányzati tényezőnek a magánvéleménye is maximum kormányzati- magán, és ennek a fogalomnak annyi értelme van, mint mondjuk annak, hogy: üvegből készült bádogdob.

Az elejtett szónak is komoly hatása lehetett, hiszen a talpas nép, aki az illetőből él, már zengi is a dalt. Semmi nem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a Lázár-féle pökhendi baromsághoz, az ő jobb keze, Kovács (és sikerült?) Zoltán már másnap rácsatlakozott, és egy televízió műsorban arra kérdésre, hogy ha esetleg nálunk is referendumot tartanának a kilépésről, hogy döntene, valami olyasmit válaszolt, hogy ha csak az Európai Unió elhibázott migrációs politikáját venné figyelembe, akkor a kilépésre szavazna.

Egy szó, mint száz: Lázár szinte biztosan főnöke beleegyezésével fújta meg a kürtöt, és a vadászebek már indulnak is - úgy, ahogy egy kutyától elvárható – célirányosan, semmi másra nem figyelve.

A Városi Kurír megkérdezett néhány közéleti szereplőt és politikust, hogy van-e az ügyben magánvéleménye, és ha igen, mi az:

Horváth Csaba MSZP:

Ha egy politikusnak elválik a magánvéleménye a hivatalostól, az már önmagában tudathasadás, és kezelni kell. Az uniós tagságról tett Lázár-féle kijelentésről csak annyit, hogy az elmúlt napokban nagyon sok kormányzati szereplő nyilatkozott hasonlóan, márpedig, ha egy EU-tag ország vezetői így gondolkodnak, - különösen a jelenlegi helyzetben - akkor azok alkalmatlanok az ország vezetésére, és le kell mondaniuk.

Vadai Ágnes, Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője:

Az, hogy erről Lázárnak magánvéleménye van, és hogy ilyen, őt minősíti. Nekem magánvéleményem politikai kérdésekről nincs, arról igen, hogy kell a tejbegrízt készíteni.

Dr. Orosz Csaba, egyetemi docens:

Természetesen a kormánytagnak is lehet magánvéleménye, de ha ez előtör, azonnal mondjon le!

Ignácz József, Besence független polgármestere:

A kormányinfó nem a magánvélemények elmondásának a helyszíne, azt egy politikus a pártjában, belső vitákban, vagy egy sör mellett a kocsmában mondja el.

Tarjányi Péter, biztonságpolitikai szakértő:

Szerintem ez a „magánvélemény” nem magánvélemény. Lázár annál ugyanis sokkal okosabb, mint, hogy ne tudja, ha elhajolnak azok elől a források elől, amelyek az EU-ból jönnek, akkor nem tudják működésben, mozgásban tartani az országot, amelynek szinte egyáltalán nincsenek saját forrásai. Ez egy sokadik kommunikációs gumicsont.

Tordai Bence, a Párbeszéd Magyarországért szóvivője:

A politikus magánvéleménye addig az, amíg megmarad családi, baráti körben, ha azonban a sajtó nyilvánossága előtt mondja ki, akkor „elveszti magánvélemény jellegét”.  Lássuk be, hogy amikor a miniszterelnökséget vezető miniszter és másnap a kormányszóvivő gyakorlatilag ugyanazt nyilatkozza, mint magánember az uniós tagságról, azt nehéz magánvéleménynek tekinteni. Ez tudatos kampánylépés, nem Lázár improvizálása, így akarják emelni a tétet a Brexit kapcsán az őszi népszavazás előtt. Ez a nyomdafestéket eltűrő véleményem. Az az érzésem, hogy október 23-án tetőzik majd mindaz, aminek most a kezdetét érzékeljük. Aztán előkerül egy új gumicsont.

Tamás Tibor, újságíró:

Én már az Antall kormány idején sem hittem el azokat a mondatokat, hogy „Én nem, mint kormánytag, hanem mint magánember voltam ott Horthy Miklós újratemetésén.” Ennyit a politikusok magánvéleményéről.

Gy. Németh Erzsébet, a Demokratikus Koalíció fővárosi képviselője:

Lázár nem tud magánvéleményt mondani a háta mögött Magyarország kormányával, Magyarország minisztereként. Amit megfogalmazott, az nem magánvélemény, hanem egyértelműen kormányálláspont.

Karsai Katalin, a Magyar Taxis Szakszervezet ügyvivője:

Ha egy miniszternek a magánvéleménye szöges ellentétben áll a kormány hivatalos véleményével, akkor az egyik mellett le kell tennie a voksot, és emelt fővel vállalni annak minden következményét, de nem akarok talányos lenni: ha egy EU tagország minisztere úgy véli, kívül tágasabb, akkor mondjon le!

Szaniszló Sándor, az MSZP fővárosi képviselője:

Jancsó Mikós 1976-ban Olaszországban forgatott filmet „Magánbűnök, közerkölcsök” címmel, én ezt aktualizálnám a jelenlegi helyzetre: Magánpénzek, közerkölcsök.

Sebestyén Eszter, Ligetvédő aktivista:

Azt gondolom, hogy közszereplőnek nincs magánvéleménye, a kormányinfón pláne, hisz ott a kormány nevében nyilatkozik.

Azt gondolom, hogy a hidegháború lezárulása óta nem volt ekkora biztonságpolitikai válság Európában, mint most - kezdi Tarjányi.  A menekültválság semmi, ehhez képest. Egyrészt mostanra lettek igazán fenyegetőek a hihetetlenül erősödő szélsőjobb mozgalmak, másrészt az olyan rejtett és lecsendesedett terrorszervezetek, mint az IRA visszaerősödése is várható.  A skótok leválási szándéka, Hollandia kilépési törekvése, az olyan politikusok gondolkodásmódja, akik eddig is - ilyen a magyar miniszterelnök agresszív kommunikációja is - kacérkodtak a kiválás gondolatával, fel fognak erősödni, és ezzel az egekbe repítik a biztonságpolitikai kockázatot.  

Mit tehetnek a mostanra megrogyott mag-országok Franciaország és Németország?

Az ő feladatuk kézben tartani az Uniót, mert például rengeteg kihelyezett pénz van olyan fejlesztésekben, ahol ezeket - ellentétben a nálunk megszokottal - nem lopták el, de ne legyünk igazságtalanok, itthon is van olyan projekt, ami megvalósult és megvalósul, tehát előre lendítheti az unió országait. Ezeket a pénzeszközök ki vannak helyezve, nem hagyhatják őket elveszni.

Mi várható biztonságpolitikai területén?

Fontos, hogy megértsük, hogy sem Oroszországnak, sem az USA-nak nem érdeke egy erős, egységes Európai Egyesült Államok, ami felé a történelem terel bennünket. Képletesen szólva,

amikor kiderült, hogy Angliában győztek a kilépéspártiak, a Kremlben hangosan durrogtak a pezsgők, de úgy vélem, a Fehér Házban is elpukkantottak szép csendben néhány palackot.

Az orosz birodalom eddig is látványosan arra törekedett, hogy szétzilálja az Európai Uniót és lám, a hármas egység – Németország, Anglia, Franciaország - egyik alappillérét – mint egy háromlábú szék egyik lábát – most sikeresen kirúgták. Ez óriási biztonsági probléma, hiszen Oroszország bizonyítva látja, hogy működnek a szétzilálás érdekében tett hírszerzési lépései, és igenis, az EU-t sakkban lehet tartani. Azt gondolom, hogy Nagy- Britanniában sem a biztonságpolitikai következményeket, sem  a várható  erőszakhullám mértékét nem gondolták végig sem az elszakadáspárti politikusok, sem az erre szavazó állampolgárok.

Az eddigi megszólalók zöme gazdasági kérdésekről beszélt, csak elvétve lehetett társadalompolitikát firtató hangokat hallani.

Mindenki kamatlábakban, tőzsdékben gondolkodik és a terror, a háború – és higgye el, nem horrorizálok - biztonságpolitikai kérdéskörét egyáltalán nem vizsgálják. Ez pontosan azt mutatja, hogy az EU elsősorban gazdasági közösség, ezért elsődlegesen gazdasági folyamatokban gondolkodik, pedig ennél már jóval előrébb járunk, és az EU nem csak gazdasági közösség. Óriási kudarcnak gondolom a Britek kilépését, ez arculcsapása Európának. Állítom, hogy nem tudják, hogy miről szavaztak. A mai világban csupán kommunikációs eszközökkel is elő lehet idézni olyan biztonságpolitikai helyzetet, amit öt, vagy nyolc évvel ezelőtt nem gondoltuk volna.

Mi vár az Európai Unióra ezek után?

Ezt az elkövetkező hónapok, illetve egy év határozza meg, hiszen nem kisebb a tét, mint az, hogy megjelenik-e a következő tíz-tizenöt-húsz évben a bolygónkon egy hihetetlenül erős nagyhatalom, a fentebb már említett Európai Egyesült Államok, vagy nem. Ettől tartanak a jelenlegi nagyhatalmak, és ezért építettek fel az elmúlt években folyamatosan, szisztematikusan egy rendszer, amivel megpróbálták és megpróbálják – Nagy-Britannia kapcsán sajnos sikeresen – szétzilálni ezt a rendszert.

Ez mindenkinek fáj, és fájni is fog. Így igaz, hiszen

aki azt állítja, hogy a Britek milyen vagányak, az nincs tisztában a realitásokkal.

Lehet, hogy egy évben még nem jelent problémát a kiválás, de négy-öt éven belül biztosan, hiszen előrevetítheti és vetíti is egy katonai válságnak a rémképét. Ez nem vicc. Nem holnap szólalnak meg a légvédelmi szirénák, de elindulnak olyan folyamatok, amelyek ennek a lehetősége felé is mutatnak.  Sajnos a szélsőjobb nagyon hatékony, és mindezek mellett Nagy- Britanniában a konzervatív politikusok is - rövidtávú gondolkodásuk mentén- nagy butaságot követtek el. A döntés előkészítésbe a biztonságpolitikát, a katonapolitikát és a stratégiai megfontolásokat egyáltalán nem kalkulálták be. .  Ezt bizonyítja az is, hogy oda se figyeltek arra, hogy az Írek és a Skótok már a döntés előtt kijelentették, hogy amennyiben a kilépéspártiak győznek, ők nagyon komolyan elgondolkodnak azon, hogy kilépnek a Brit Nemzetközösségből. Abban a helyzetben, amikor az Íreknek egyáltalán felrémlik, hogy lehet szavazni, függetlenné válni Nagy Britanniától, olyan régi sebek tépődnek fel, amiket egyébként a szélsőséges gondolkodású kommunikáció erősíteni tud, mert ez olyan idea, amit leginkább az erdei gomba spórájához tudnék hasonlítani, ami állandóan jelen van, és ha elkezd esni az eső, pillanatok alatt tele lesz minden gombával. Ezzel egy időben majd felszínre tör a Brit birodalmi gondolkodás, miszerint a birodalmat egybe kell tartani, hiszen az egy több száz éves rémkép, hogy Skócia, vagy Írország függetlenné válhat, és, hogy akkor mi lesz, abba szinte nem is szabad belegondolni sem.