Tegnap néhány-száz elszánt, valódi demokrata tüntetett ugyan a lengyel követség előtt, de hol maradtak a többi tíz- és százezrek? Tessék, hogy nagy volt hideg? Értem én, ebből a szempontból is sokkal jobb helyzetben vannak a déltengeri szigeteken élő lengyelek!

Hagyjuk a dumát, mi szinte mindig beérjük azzal, ha van felettünk egy apafigura, majdnem azt mondtam cáratyuska.

Visszatérve oda, hogy mi történik Lengyelországban, pusztán annyi, hogy az uralkodó Orbánklón – ide jutottál Európa?- oda akart csapni a szabad sajtónak, méghozzá a rend nevében, mondván: micsoda dolog, hogy ezek a mocskos sajtómunkások ott és azt kérdeznek, amit csak akarnak? Lesz itt rend! Szerényen jegyzem csupán meg, hogy egyrészt tesznek ezek a rendre, az zavarja őket, hogy nincsenek valódi válaszaik a valódi kérdésekre, másrészt nem lesz rend, példa erre kis hazánk. Magyarországon annyi "baj" talán még soha nem volt a sajtóval, mint amióta folyamatosan rendszabályozgatják. Ezek az urak nem ismerik Murphy, ide vágó, horgászati, társadalmi örökbecsűjét, miszerint

„egy doboz konzervgilisztát soha nem lehet visszazsúfolni az eredeti dobozába, ha felnyitották azt.”

 Ilyen szabadjára engedett „giliszta” a sajtó- és szólásszabadság is, mindenhova beles és  – ellentétben a valódi gilisztával - véleménye is van.

Egyes elemzők szerint igen is, kell korlátozni, mert micsoda dolog az, hogy még wc-re menet is feltarthatják a politikusokat. Ez az indok persze úgy bornírt, ahogy van. Melyik az a hülye újságíró, aki a budiba siető közembert tartja fel, ha tudja, hogy normális körülmények között is szórabírhatja, nem úgy, mint nálunk, ahol a parlamentben a kijelölt néhány méteres szabad szakaszon sem állnak meg a mi pénzünkből eltartott nímandok. Van, aki nem szól, csak leszegett fejjel halad célja felé, van, aki kamu telefont bonyolít, és van, aki mint a ház Vérestekintetű Fejenagy (bocs Petrovics, te fő-migráncs) elnöke, még meg is fenyegeti a kérdésre vetemedő sajtómunkást, és akkor az MNB Jancsibohócáról, a válaszok helyet ádventi áldást osztogató kusza szemű és gondolkodású Matolcsiról nem is szólok. Ezek a politikusnak álcázott fellengző koleszosok óriási szereptévesztésében vannak, ugyanis, a világ rendje az, hogy az újságíró kérdez, a politikus – így-úgy, képessége szerint - válaszol, és arra a mondatra, hogy

„nem ezt volt a kérdés,”

csak a legpökhendibbek, és legostobábbak  merik azt válaszolni, mint a fent nevezett MNB elnök,

 „de én ezt válaszolom”.   

Gyuri, Gyuri, jobb lenne kicsit gyakorolni a rendes válaszadást, tudod, hogy majd annak idején, a bíróság előtt jól menjen.

Egy szó, mint száz: csak keveseknek tűnik fel, hogy a demokrácia elleni attak szinte mindenhol az alkotmánybíróság leépítésével kezdődik, majd a szabad sajtó összezúzásával folytatódik, hogy aztán eljöhessen, a választott diktatúrák kora, amelyekben csak reménykedhetünk, hogy jön majd legalább egy kisgyerek, aki világgá kiáltja végre, hogy:

„meztelen a demokrácia, már csak a csontváza látszik”!

Addig is: áldott békés adventet és karácsonyt, hátha végre rátalálunk arra a bizonyos, mindannyiunk számára fontos „gyermekre”.

Pálmai Tamás

Orbán Viktor, mini – szter - elnök: kérlek, hosszabbítsd meg legalább Moszkváig a kisvasutam!

Kósa - Sötét lovag Lajos, Fidesz frakcióvezető: hozzál nekem egy öt percnél hosszabb szavatossági idejű magánvéleményt.

Mészáros Lőrinc, polihisztor: Tehetségemnek és hozzáértésemnek megfelelően újabb tendergyőzelmeket kérek.

Ps: Na jó, elég lesz néhány újabb pénzcsap is, ugye Viktor, ja?

Orbán Ráhel, gyeses kismama: Még vastagabb saját lábakat kérek, hogy kis családommal még biztosabban állhassak rajtuk.

Tiborcz István, vőgyerek: Hozz, kérlek valamit, mert Pharaon-megvonási tünetekben szenvedek, szerintem Szaúd-Arábiában keresgélj! Hamar, hamar!!!!

Rogán Tóni (paraszt gyerők), miniszter: Csak egy szép, új táskát kérek, de legyen benne egy közjegyző által hitelesített nyilatkozatod, hogy Te adtad ajándékba, mert nem akarok már megint - legalább táska-ügyben - hazudozni.

Lázár János, kancelláriaminiszter és Kovács Zoltán, kormány szóvivő (sziámi ikrek): Cinizmust, és demagógiát, valamint pléhpofát kérünk, mert nekünk ezekből soha nem elég.

Tállai Agymen András, NAV vezér: Mit is akartam kérni, mit is? Hopsza, meg is van, vagy mégse, de, de, de, szóval kellene egy kicsit jobb emlékezet, hogy többet ne felejtsem el, hogy mindennek, még az Irén-, dehogy is, pardon az Erzsébet-utalványnak is van adóvonzata. Hihi!

Semjén Lófara Zsolt, KDNP elnök, miniszterelnök-helyettes: Szerény leszek, mint mindig, 10 új párttagot kérek, hogy azt mondhassuk végre, hogy két számjegyű a mögöttünk álló támogatók száma.

Harrach Dörgedelem Péter, KDN frakcióvezető: Vitesd el, kérlek a krampuszaiddal a kommentelőket a kommentjeikkel együtt!

Ps: Ja, meg egy új pápa is jól jönne, mert ez a "migráncs-simogató" nem tudja, hol lakik az úristen, hiszen szembe megy a NER-rel.

Szili Katalin, volt MSZP-s házelnök, köztársaságielnök-jelölt, jelenleg miniszterelnöki megbízott: Virtuális gerinc helyett valódit szeretnék, de annak minden kockázata nélkül.

Schiffer András, volt LMP elnök, jelenleg magányos bozótharcos: Néhány új machetét, ja és, hogy el ne feledjem! - egy Karinthy-persziflázzsal: „Fulladjon meg Gyurcsány Ferenc, lehetőleg máma még!”

Tarlós István, Budapest főpolgármestere: Csak halkan ”írom”, és csak neked, Mikulás, nehogy a főnök is meghallja, na, szóval a sok szivatás után, jól jönne egy kis tisztelet, és megbecsülés, az Orbán-Lázár-Seszták triótól, de pszt!

Molnár Gyula, MSZP elnök: az 1994-es MSZP- t kérem vissza.

Juhász Péter, az EGYÜTT külön alelnöke: Drága kedves Télapó! - hozzál nekem egy Kárpát-medencei Tódító-Lódító Tóni bőrt az ágy elé.

Gyurcsány Ferenc, pártelnök: Szeretném megkapni a világ legnagyobb törpéjét.

Volner János, Jobbik (kinél?) frakcióvezető: Bocs öreg, de megugorhatnám a télanyót a susnyákosban?

Terry -Vissza a jövőbe! - Black: Legyenek fele annyian a múltamban, mint amennyire most pontosan emlékszem, hogy megvoltak!

Schmuck Andor: Mindenből sokat, és még többet, bármi áron, hiszen mint látod, magam sem vagyok „kevesen”. Bevegyelek cserébe a nyugger-bizniszbe? - nekem jól tejel, akárcsak anno a Xénia-láz.

Kövér László, házelnök: Kalasnyikovot akarok!!!!!

Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke: Még egyet, mert három a magyar igazság!

Pálmai Tamás

Aligha hihető, hogy a magyar nép teljes flegmaságban szenved, így csak az magyarázhatja a hatalmon lévő rablópandúrok érinthetetlenségét, -a lelkek zugaiban- hogy nem is tudnak arról, hogy „mik vogymuk”, és mik történnek Magyarországon.

Emlékezzünk csak Budai Gyula 2006-os ámokfutására, aminek következtében ugyan senkit sem sikerült bűnösnek találtatni az ügyészséggel, de arra pontosan megfelelő volt, hogy a felületesen szemlélő állampolgárok szemében lejárassák az akkori kormányt és a benne résztvevő pártok politikusait. Sem Molnár Gyula akkori XI. kerületi polgármestert, sem Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt, sem Szitka Péter akkori kazincbarcikai polgármestert, sem Juhász Ferenc leköszönt honvédelmi miniszter, sem Tátrai Miklós egykori nemzeti vagyonkezelő-vezető nem bizonyult bűnösnek. Számszerűen 1400 kisebb-nagyobb ügytől zengett azidőtájt az Orbán-sajtó minden darabja, és ezekből 50-nél is kevesebb esetben indult nyomozás.

Még a 2010-es kampánynak is ez a téma volt a mozgatórugója, itt már beszállt a hülyítésbe Orbán Viktor, Kövér László, Budai Gyula és Répássy Róbert is, és mivel a baloldal ekkorra már elkövette azt az ostobaságot, hogy a médiát szinte teljes mértékben, önként és dalolva átengedte, nekik elég volt csak belengetni a neveket. Elég volt tehát néhány színes lufi pár vörös masnival, majd hátra dőlve várni, amíg az Istenadta elvégzi a rá váró feladatot. És mi végeztük is lelkesen, szájról-szájra terjesztettük a vadabbnál vadabb, direkt erre a célra kitalált történeteiket és felmagasztalódva éreztük, hogy mi vagyunk hivatottak ezt a sok mocskot eltakarítani.

A nóvum a ma reggeli kávéval érkezett.  A gondolat nem is igazán új, csak rég elfeledett, de azért használható lehetne az ellenzéki töltetű hírek célba juttatására.

Ugyanis innen, Pestről érthetetlen, hogy miért nem veri ki a biztosítékot az a szinte mindennapra jutó hírdömping, hogy fideszes politikusok és rokonaik, barátaik hogy lopnak szét mindent, ami megfogható. A kisebb városokban, a falvakban alighanem nem tudnak semmit az orbáni rablógazdagságról, mert a Fidesz-média pont az ellenkezőjét sulykolja. Utolsó információjuk, hogy „én soha nem hazudok”, meg, hogy „dübörög a gazdaság”, esetleg, hogy „a migráncsok elveszik a munkát” és a legújabb, miszerint „a baloldal feláldozza a nemzet biztonságát, tehát hazaáruló”.

Az ellenzék pedig hiába is  bazírozna arra, hogy az interneten molyol majd a magyar falu apraja-nagyja az elkövetkező évtizedben, hiába ígért Deutsch Tamás fűt-fát, virágot. Azt a helyzetet, amibe a baloldal ebben az ügyben belekormányozta magát, nem lehet gyorsan és hatékonyan megváltoztatni, az illiberális helyzetre „ilmegszokott” választ kell adni.

Javaslom tehát, hogy élesszük fel a kisbírók által még az 1950-es években is oly jól üzemeltetett „kidobolás” intézményét, és ha a népszavazásra nem is sikerült összetrombitálnia az össz-ellenzéknek a megfelelő létszámú tagot a szavazatszámláló bizottságokba, – ami elég szégyenletes dolog – de talán érdemes lenne ezzel a régi-új funkcióval bepróbálkozni, hátha nagyobb lesz a kereslet rá!

„Közhírré tétetik” – hangozhatna a bevésett szlogen, és az odagyűlők szemelvényeket hallhatnának a valóban megtörtént eseményekről. Így módjukban állna esténként otthon, baráti körben, vagy a kocsmában megbeszélni a hírek teljes palettáját, hogy aztán saját véleményt alkothassanak. Kiderülhetne, hogy nem Soros a felelős azért, hogy nincs a faluban orvos, gyógyszertár, iskola, óvoda, hogy nem a Gyurcsány miatt nincs munka, s bizonytalan, hogy meddig lesz nyugdíj, hogy nem a legújabban átkosra keresztelt balliberális kormány hibájából nem tanulhat tovább a gyerek, vagy a "kisunoka".

Első országos, kidobolásra ajánlom: dobpergés, utána: „Közhírré tétetik, - újabb dobpergés, majd - MEZTELEN A KIRÁLY!

Mátrai Anna

Elie Wiesel a holokauszt, más szóval a Soá után először  2009-ben, Oberlander Báruch és Köves Slomó rabbik meghívására, a Chabad Lubavics (ortodox zsidó csoport, a Chaszidizmus fontos irányzata) sikeres magyarországi megtelepedése 20. évfordulójának ünnepére érkezett  Magyarországra.

Az író nagyon szigorú feltételeket szabott a látogatás - amelynek sajtófőnöke lehettem - lebonyolítására, és ezekhez végig tartotta is magát néhány kivételtől eltekintve, és éppen ettől, a kivételek természetes megélésétől volt igazán emberközeli.

Soha nem találkoztam még ennyire következetes emberrel, mint amilyen Ő volt, ma sem tudom, hogy nem tudta, vagy nem akarta egyetlen percre sem feledni, amit a koncentrációs táborokig vezető út, az antiszemitizmus jelentett.

Mi sem bizonyítja jobban következetességét, mint az a tény, hogy a látogatás után alig néhány évvel, 2012-ben, amikor hírét vette, hogy Nyírő József írót, a nyilas parlament tagját, megkísérelték újratemetni, és e cirkuszban tevékeny részt vállalt Kövér László a magyar parlament elnöke is, nagyon kemény hangú levél kíséretében azonnal visszaküldte a 2004-ben átvett Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét.

Szigorúsága ellenére is életvidám, kedves ember volt, akinek már a jelenléte is gondolkodásra késztetett mindenkit. A megadott időpontban egymást követték nála az újságírók,  ő hallatlan türelemmel válaszolgatott még akkor is, amikor már jól látszott, hogy elfáradt. Sok évtizedes pályám ellenére, a vele töltött napokban nyert igazi értelmet a mondás, hogy „nincs ostoba kérdés, ha okos a válasz.”

Több akkori meghatározó politikussal, így Bajnai Gordon miniszterelnökkel és Sólyom László köztársasági elnökkel is tárgyalt. Bajnait arra sarkallta, hogy tegyék végre szabadon kutathatóvá a zsidósággal kapcsolatos anyagokat, Sólyom Lászlótól pedig azt kérte, lépjen fel a Holokauszt-tagadás törvényi bűntehetőségéért. (Mind a két kérdés, kérés ma is legitim).  Viselkedésével pillanatok alatt elmosott minden különbséget, így a beszélgetéseken szinte lehetetlen volt megállapítani, ki fogad, kit? - mert mindig csak az volt érzékelhető, hogy két EMBER - így csupa nagybetűvel - fontos dolgokról beszélget.

Elie Wiesel az itt töltött két nap alatt két nagy ívű beszédet is mondott, egyet a parlamentben, a „Magyar – zsidó együttélés a közös jövőért” című konferencián, bár ekörül adódott némi gond, mivel valamelyik sajtótermék durván minősítette nem csak őt magát, de munkásságát is, amit amerikai sajtótitkára közölt vele. A másik beszédét a Hit Gyülekezete meghívására, a Hit Parkban, több mint 10.000 ember előtt mondta el.  A parlamentben a túlélők felelősségéről és a holokauszt-tagadás súlyos következményeiről is beszélt, a Hit Parkban viszont a keresztény-zsidó - nem csak - párbeszéd, de együttélés fontosságát is hangsúlyozta.

Végezetül álljon itt ebből a beszédből egy mondat, amely hitem szerint nem csak nekünk, magyaroknak, de az egész világnak sorvezető lehet:

Magyarország mély erkölcsi válságon megy keresztül. Ne engedjék, hogy a múlt undok kísértetei visszahozzák a múlt szörnyűségeit! Ne engedjék, hogy az antiszemitizmus teret nyerjen!

Elie Wiesel

1928. szeptember 30. Máramarossziget - 2016. július 2. New-York

Legyen könnyű neki a föld!