Három gyerekem van – emlékszem – rengeteg estét, éjszakát izgultam át, nem ritkán nekiindultam a világnak, hogy a pesti belvárosban megkeressem egyiküket, aki nem hallotta a nagy bulizás közepette a telefonját, és így nem tudott nálam lejelentkezni. Szerencsére ők megúszták, és lévén már „éltesek” az éjszakai kimaradásokhoz - meglett családanyák-apák - manapság már ezért legalább nem kell összeszorulni a gyomromnak esténként.

Tisztában vagyok azzal, hogy ilyen dolgok az én gyerekkoromban, az átkosban is történtek, és a megszépítő messzeség okán, vagy, mert tényleg így volt, ritka kivételként szörnyülködtek ilyesmin a szüleim. Pörög a világ, és benne a bűnözés, az agresszió, a kivagyiság hangsúlyozása lett bizonyos körökben a menő, a követendő. Mindenhonnan nyomul ránk a hamis tudat és azt sulykolja, hogy minden vélt vagy valós bajunkra az agresszió, az önbíráskodás a megoldás. A „beszéljük meg” metódusa elvetett, lenézett liberális baromsággá minősült azok szemében, akiknek - mi tagadás - egyik idolja éppen a napokban agresszió áldozatául esett fiatalember apja. Ez a felelőtlen csoport az, amely egyre nagyobb sikerrel tör fel, ők lettek a megmondó emberek „média-szerte”, ők fröcsögik szét a gyűlöletet, és annak hitét, hogy  aki nincs velük egy véleményen, nem csak, hogy nem magyar, de lassan-lassan már nem is létezik.

Nincs mit meglepődni azon, ahol az az ország tart, amelynek a minden demokráciát is elsikkasztó kormányfője, már több, mint egy évtizeddel ezelőtt kimondta a  tutit:

 „ Nem lehetünk, és nem is leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékbe”,

márpedig az ő felfogásukban, csak az a hazafi, a haza képviselője, a ki vele tart.

Gondoljunk csak bele, mit mondott még többek között, a fentebb már idézett beszédében 2002 májusában, az elvesztett választás után az övéinek a budai várban Orbán Viktor:

 „Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Most az összefogás a legfontosabb. Április 7-e estéjén csak azt éreztem, hogy vesztettünk. Időt, teret, lehetőséget, lendületet és talán egy kis hitet is a folytatásban. Aztán két felemelő, erőt adó, lélekgazdagító hét után már tudtam, bár ellenfeleink alakíthatnak kormányt, a legtöbbet mégis mi nyertünk. Barátaim, április 7-én örökre megnyertük egymást! Most tehát az összefogás a legfontosabb, hiszen ez a legnagyobb erőnk.”

Igen, örökre egymást, összefogást, ám, hogy mi mellett, arról már akkor is hallgatott a szónok.

A fentiek, és sok más hozzájuk hasonlóan hazug mondat nemcsak elhangzott, bele is vésetett a lelkekben, pedig soha nem vezethet jóra, ha a hatalom elhiszi, hogy csak ő birtokolja a Bölcsek kövét, ezzel azt sugallva, hogy létezik tökéletes döntés, és így, aki az erőszak mellett dönt, és ne adj isten még velük is van, nem tévedhet.  Gyerekeink – amennyiben otthon nem erre buzdítják őket a szülők – nem tanulnak meg érvelni, beszélgetni, végighallgatni mások, az övéktől eltérő véleményét és az így szocializálódó nemzedék - fogalmazzunk finoman - kevéssé kiművelt tagjai, tömegesen képződnek(alul) nagyon könnyen nyúlnak az agresszióhoz. Amikor pedig ez bekövetkezett, már be is érkeztünk az új évadba, oda ahol, az emberek  szívesebben veszik elő az öklüket, mint az olykor nem is létező érveiket.

Visszatérve Bayerhez, együtt érzek vele, szörnyű, ha az ember gyerekét bántják. A lapban - ahol dolgozik - közölt reakciója végkövetkeztetésével azonban egyáltalán nem tudok egyetérteni. A támadók, akik brutálisan megverték a fiát, megérdemlik a szigorú büntetést, amit a törvény kiró az ilyen tettért, azonban a sorok közé betüremkedő „vérbosszú” gondolata és a cigányság, mint egy a kollektív felelősség belekeverése a dologba, elfogadhatatlan, de sajnos jellemző Bayer eddigi munkásságára is..

A publicistának  legalább ebből a jelből le kellene vonni a tanulságot, hogy az erőszaknak nincs szeme, az erőszak tevő szemére pedig hályog száll. A tömegek vakká, elvakulttá (?) tételében maga Bayer Zsolt az egyik legfőbb közreműködő, hiába próbálja most elterelni a figyelmet arról, hogy az ország, vagy, ahogy ők nevezik: a nemzet feldúlásában, lelki kettészakításában, és annak könyörtelen sulykolásában, hogy a szemben álló nem érdemes könyörületre, ő maga hirdeti a leghangosabban, olyan hangerővel, amellyel még  barátját és miniszterelnökét, a gyűlöletkeltés másik apostolát is megelőzi.

Ja és tévedés ne essék, nincs „még két életed.

Breking:

A rendőrség példás gyorsasággal állította elő a férfit, aki társaival megtámadta a publicista fiát.

Mátrai Anna

A hétvégén kiadott rendőrségi közlemény cáfolta a hírt, a Városi Kurírnak maga az érintett meséli el az esetet:

Nem látom értelmét olyan hazugságnak, amelyről látlelet, ambuláns lap bizonyítja, hogy nem igaz. Már az maga is furcsa, hogy miért cáfolja a rendőrség egyszerre azt, hogy megsérültem, és azt, hogy mindez előállítás közben történt, szerintük a nem létező sérülést tettenérés közben szenvedtem el.  Azt hiszem, nem kell komolyabb bizonyíték, mint az ambuláns lap, amin öt sorban hosszan sorolják a zúzódásaimat és, hogy az állapotom miatt szoros megfigyelésre van szükségem. Az tény, hogy nem tört el a vállam, hiszen az nem is tud eltörni, „csak”a nyakra merőleges csontból törött le egy darab. Az is az én álláspontomat erősíti, hogy a polgári engedetlenség első, legfontosabb szabálya a fegyelmezettség, és én végig fegyelmezett voltam.  

A helyszínen tartózkodó más aktivisták szerint az esetben az is különös, hogy a rendőri atrocitásnak semmi előjele nem volt.  Negyedórás, higgadt hangnemben zajló beszélgetés után, amely a biztonsági őrök, a rendőrök és az aktivisták – köztük Sebestyén Eszter - között zajlott, egyszer csak letámadták őket a rendőrök. Sebestyén Eszter ekkor a felszólítást követve, békés tempóban elindult a kocsi felé, de az ott lévő három rendőrből kettő rávetette magát.

 Amikor már le voltam fogva, össze voltam csomagolva - veszi át ismét a szót a sérült aktivista, akkor mondták, hogy ne álljak ellen. Nem tudom mit képzeltek, hogy miközben békésen beszélgettem, úgy, hogy náluk volt a személyim, elszököm?

A sorrend tehát az volt, hogy nem én álltam ellen és ezért kellett engem, mint nagyon veszélyes elemet lefogni és e-közben csavargatni a kezeimet, ami többször is megtörtént, nem, előbb voltak agresszívak, és csak aztán figyelmeztettek, hogy én ne legyek az. 

A sérülésem - nem vagyok orvos, csak, mint szenvedő fél beszélek a testemmel történtekről - akkorra tehető, amikor betettek a kocsiba, akkor ugyanis még a közelben állók is hallották a reccsenést. Aki figyelmesen megnézi, az esetről a helyszínen készült videónak ezt a részletét, észlelheti is a jellegzetes hangot, ami akkor hallható. Most is állítom, semmit nem tettem, amivel felingerelhettem őket, ami indokolta volna, hogy rám vessék magukat.

Az én esetem is bizonyítja, hogy a hatalom nagyon fél.  Magyarországon nincs érett demokrácia.

Az is az én álláspontomat erősíti, hogy a polgári engedetlenség első, legfontosabb szabálya a fegyelmezettség, és én végig fegyelmezett voltam.  

Részlet hivatalos kezelőlapból:

A kivizsgálás során a jobb váll rándulását, valamint a jobb kéz középső ujj rándulását és zúzódását kórisméztük

Azt, hogy törést szenvedett-e az aktivista, majd néhány nap múlva, a látlelet alapján lehet kimondani. Azt viszont az idézett kezelőlap is igazolja, hogy Sebestyén Eszter rándulásokat és zúzódásokat is szép számmal elszenvedett miközben civil aktivistaként védte a természetet.