A kokainnal és a morfiummal azonos csoportba tartozó narkotikumot alkalmaznak olykor hatéves ADHD-vel diagnosztizált gyerekeknél is az egyik fővárosi alapítványi kórházban. Mindezt a szülők tudtával és beleegyezésével. Legalábbis látszólag. 

Az alkalmazott központi idegrendszerre ható, serkentő szer (speed), hatása a kokainhoz hasonló. A gyártó által közzétett betegtájékoztató szerint néhány mellékhatás (szabálytalan szívverés, hangulatváltozás, személyiségváltozás, öngyilkossági késztetés, hallucináció, fokozott aktivitás, féktelenség érzése) súlyos lehet – írja a webbeteg.hu.

A gyártó szerint a készítmény függőséget okoz. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hatóság 2005 júniusában közzétett több közegészségügyi figyelmeztetést. Ebben leírták, hogy ez a szer (amely lényegében egy diszkódrogként is használt stimuláns) és a hozzá hasonló szerek hallucinációt, öngyilkos gondolatokat és pszichotikus viselkedést okozhatnak, valamint agressziót vagy erőszakos viselkedést válthatnak ki.

A szer egy olyan gyógyszer, amelyet naponta több alkalommal is felírnak egy budapesti alapítványi kórházban. Gyerekeket kezelnek vele. Olyan gyerekeket, akiket figyelemzavarral kombinált hiperaktivitással, vagyis ADHD-vel diagnosztizálnak. Már hatéves kortól is adják a gyógyszert, ráadásul egy olyan kórforma kezelésére (pontosabban csak a tünetek enyhítésére), amelynek „betegség” mivoltát egyre többen megkérdőjelezik. Az intézmény sosem titkolta, korábban több sajtóorgánumnak is elismerte. A kis paciensekkel a szülők tudtával és beleegyezésével szedetik a káros és veszélyes narkotikumot.

Ugye, hogy önnek is örökmozgó a gyereke?

Gyermeke nehezen marad egyhelyben? Könnyen elterelődik a figyelme? Hiába szólongatja, mintha nem is hallaná, hogy hozzá beszélnek? Hamar kerül konfliktusba társaival? Nem „rossz gyerek”, lehet, hogy figyelemhiányos, hiperaktív.” Többek között ezekkel a mondatokkal hirdeti magát a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia. Sok szülő találva érzi magát e szavakat olvasva. Mi sem természetesebb, hiszen a legtöbb gyerekre bizony „ráhúzható” mindaz, amit itt leírnak. Aligha meglepő, hogy évente többezer új paciens érkezik a neves intézménybe.

Ki itt belépsz…

Egyik olvasónk osztotta meg velünk a történetét. Asztmás kisfiát nem akarta a körzeti iskolába járatni, alternatív megoldásként talált rá egy magániskolára. A költségek csökkentése érdekében az óvónő tanácsára a helyileg illetékes nevelési tanácsadóhoz (ma Pedagógiai Szakszolgálat) fordult azért, hogy megkapja az önkormányzati támogatáshoz szükséges papírokat. Onnan „utalták”  az intézménybe mondván, ők az illetékesek.

Az inézményben  többhetes „bennfekvést” javasoltak, amely a pontos diagnózis felállításához és a gyógyszeres terápia „beállításához” volt szükséges az őket fogadó pszichiáternő szerint. A diagnózis szinte sokkolta: az általa átlagosnak és normálisnak gondolt gyermekéről megállapították, hogy beteg, figyelemzavarral társult hiperaktivitásban „szenved”, vagyis ADHD-s. Az előírt „kezelés” azonban még a diagnózisnál is megdöbbentőbb volt számára: kisegítő iskola, folyamatos pszichiátriai ellátás és napi kétszer Ritalin. Levélírónk kisfia ekkor alig múlt hatéves.

Anya ösztönei azt súgták, baj van. De nem a gyerekkel, hanem a diagnózissal és az előírt kezeléssel. Nem szólt, tette a dolgát. Kiváltotta a gyógyszert amit gondosan elrejtett a fiók mélyébe és megbeszélte a gyerekkel, hogy ha a „doktor néni kérdezi, azt mondja, hogy szedi.” Megkapta a papírt, jött a rendszeres támogatás. Az olvasási és koncentrációs problémákkal küzdő, hiperaktív „beteg” gyerek sorra nyerte a tanulmányi versenyeket, most végzős egyetemista. Éli a huszonévesek kiegyensúlyozott, gondtalan mindennapjait.

A levélíró megjegyzi azt is, hogy azért osztja meg történetét, mert látja, hallja, az intézményben nem változott semmi. Figyelmeztetni akarja a szülőtársait a veszélyekre és arra buzdít mindenkit, hogy kétkedéssel fogadják az ADHD-vel kapcsolatos diagnózisokat.

Nincs titok!

„…Sokkal jobb, ha egy gyerek szed Ritalint, de tud járni egy normál többségi iskolába, mint ha nem szed, és emiatt speciális, alapítványi iskolába kell járnia, hiszen ezek az iskolák általában speciális populációt gyűjtenek össze, és esetenként kevésbé készítenek fel a későbbi szocializáció során várható kihívásokra.”

Ezt Mészáros Gergely, a Vadaskert Alapítvány részlegvezető gyermekpszichiátere nyilatkozta a divany.hu-nak korábban. Az orvos azt sem rejtette véka alá, hogy az ADHD-t nehéz pontosan megállapítani. Mint fogalmazott, „a pszichiátriai diagnózisoknál nincs olyan megfogható laborvizsgálat, mint például a cukorbetegség esetében… Ez valóban egy mesterséges kategóriarendszer, de mögötte azért elég komoly kutatások és tapasztalatok vannak…”

Mészáros doktor gyorsan előállt a farbával. Azt mondta: „sejthető, hogy ahol a gyermeknek ilyen problémája van, ott jó eséllyel valamilyen formában a szülők is érintettek lehetnek. Nagyon sokszor előfordul, hogy az ADHD-s gyerek szülője impulzívabb az átlagnál. Ezért is fontos, hogy a gyermekpszichiátria a szülőkkel is foglalkozzon: figyelembe kell venni az ő nehézségeiket is.”

És a Vadaskert nem hagyja magukra az anyukákat és az apukákat. Tréningeken tanítják, hogyan legyenek „jó” szülők. Mindenek előtt úgy, hogy betartják az előírásokat, adják rendesen a gyereknek a…”

A szülők általában jó partnernek bizonyulnak. Már csak azért is, mert azt látják, hogy az addig kezelhetetlen, izgő-mozgó csemete végre nyugton marad. Oly annyira, mintha ott sem volna. Ahogy egy szülő fogalmazott portálunknak, a szer hatására a gyerek „átlátszó” lett, csendben ül és néz, üres a tekintete.

A Városi Kurír munkatársa szerette volna megtudni, hogy vajon miért alkalmaznak súlyos mellékhatásokkal és könnyű rászokással járó gyógyszert gyerekeknél. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy vajon a szülők megkapják-e a teljes körű tájékoztatást a kezelés megkezdése előtt. Azután is érdeklődtünk, hogy vajon hány éves kortól adják a a szert.

Több mint egy hónapja hiába várjuk a Vadaskert válaszát, levelünkre nem reagáltak. A honlapjuk viszont igencsak beszédes: kiderült, hogy végeznek gyógyszervizsgálatokat, ám a menü e pontjára kattintva csak ennyi olvasható: „Az oldal fejlesztés alatt áll! Kérjük látogasson vissza később. Köszönjük a megértést.”

Szigeti Edit

Éjfélre járt, mire a Kedves Vezető végzett napi teendőivel. Utoljára még meghallgatta a legfrissebb jelentéseket a közhangulatról, a haza állapotáról, azután elbocsátotta hű szolgáit, és maga is nyugovóra tért. Áldott hitvese és szépséges gyermekei már az igazak álmát aludták. Kikapcsolódásképpen olvasott még egy kis Sztálint, Maót, majd lehunyta megfáradt szemét és békésen elszenderedett.

A Kedves vezető álma

Álmot látott, és – bár nem volt babonás – felébredvén nyomban hívatta a megtisztelő Helyettes Vezető címmel (az államberendezkedés jellegéből következően nulla hatáskörrel) felruházott Legfőbb Írástudót, hogy jegyezze fel a különös álmot, és magyarázza el neki annak mélyebb jelentését – ha van.Íme az álom, ahogy a Kedves Vezető elbeszélte:

Egy résnyire nyitott ajtó előtt álltam. Előbb sötét volt, aztán fokozatosan világosodott, végül már vakító fény tört rám az ajtó hasadékából. Benyitottam és beléptem. Érdekes, hogy a fény ott bent már nem vakított annyira, és körül tudtam nézni. A templombelsőre emlékeztető óriási terem túlsó végén bíborszín emelvényen arany trónus állt, azon ült pompázatos ruhában, fején fénylő koronával a Világ Ura. Mellette egy csodálatos hölgy és öt kisded, rajtuk is korona és palást, lábainál a hódolók serege. Nem éreztem sem félelmet, sem megilletődést, egyre közelebb és közelebb mentem a trónushoz. Tekintetemet merészen a trónuson ülő Fenségre vetettem, ő viszonozta pillantásomat.Néhány másodpercig farkasszemet néztünk, aztán derűs mosoly áradt szét enyhén ráncos, de mégis erőt és bölcsességet sugárzó arcán, és magához intett. Odébb húzódott, és szótlanul jelezte, hogy üljek mellé az arany trónra. Kicsit szabódtam, mivel sportos öltözékem (futballmez és stoplis csuka) nem illett a környezethez, de ő mutatta, hogy rá se rántsak. Tapsolt egyet, és abban a pillanatban négy szolga hozta a méretre szabott palástot, csipkés inget, ékköves pantallót, kapcsos cipőt. Egyet se sóhajtottam és ott ültem a trónuson a Fenséges Úr mellett, magam is királyi ancúgban. Ekkor szétmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában, levette a koronáját és a fejemre tette.

Erre már én is elérzékenyedtem, de mire erőt vettem magamon és felé fordultam, hogy köszönetet mondjak a kitüntető kegyért, meglepve észleltem, hogy a Fenséges Jelenség eltűnt, és immár egyedül ülök a trónuson, de a királyné és az öt gyermek nem mozdult, amiként a hajbókoló alattvalók serege sem mutatta, hogy észrevettek volna valami változást.

Már semmi nem gátolta, hogy alaposabban szemügyre vegyem a királyi családot, és íme mit látok: A királyné az én hites feleségem, a gyermekek az én öt drága virágszálam.

Eddig tartott az álmom. Ébredezve még próbáltam felidézni, kire is hasonlított az álombéli Felséges Jelenség – talán jóságos atyámra, talán a néhai Leonyid Iljics Brezsnyevre, nem tudom eldönteni. Nos, Legfőbb Írástudó, mit szólsz ehhez? A megszólított azonban nem válaszolt semmit, csak bambán bámult maga elé.

Aludjatok jól, álmodjatok szépet ti is, gyerekek!

Városi Kurír

A HIT néven elhíresült Honvédelmi Intézkedési Terv nem más, mint a magyarok befosatásának előre megfontolt szándékkal kiokoskodott elgondolása. Kinek a gyomra ne rándulna görcsbe, ha minden lehető forrásból azt sugallja a kormány, hogy már az óvodásaink is veszélyben lehetnek?

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiadott ukáz a migráció okozta terrorveszélyre hivatkozva követeli az oktatási intézményektől – az óvodától az iskoláig -, hogy dolgozzák ki saját HIT-üket. Mi ez, ha nem zsigereinkbe beivódó félelemkeltés?

A történelemtanárként dolgozó Balatoni József, Jocó bácsi hét kérdésben fogalmazta meg: vajon mire is jó ez az egész? – írja a wmn.hu.

Az ukáz szerint

„A HIT alapján kell meghatározni a riasztás-értesítési feladatok végrehajtását, az abban érintettek meghatározott helyen és időn belüli rendelkezésre állását, a készenléti szolgálatba lépés, a honvédelmi feladat vagy a válságkezelés katonai feladati támogatásának feltételeit”.

Azt is le kell még írni, hogy terrortámadás esetén ki és hogyan veszi fel a kapcsolatot a tanárokkal valamint a szülőkkel, a sikertelen kapcsolatfelvételeket pedig külön jelenteni kell a fenntartónak. Össze kell írni az iskolában levő vegyszereket is a tisztítószerektől a kémiaszertáron át a fűnyíró benzinjéig, és ezeket biztonságba helyezni. Nyilván kell tartani az összes alkalmazott tartózkodási helyét, és külön helyet kijelölni az élelmiszernek és a víznek. Ehhez pedig a minisztérium egy 34 oldalas mintát is küldött az iskolák vezetői számára.

Nem is tudom, hol kezdjem. Írás közben sokszor meg kellett állnom, elszámolnom százig, mert elég cifra, nyomdafestéket nem tűrő szavak jutottak eszembe. A jelen kommunikáció szerint ez NATO-elvárás, azért kell elkészíteni, mert nincs olyan hely Európában, ahol ne fordulhatna elő egy esetleges terrortámadás.

Sajnos eljutottam arra a pontra, hogy ezt már nem tudom elhinni. Annyi hazugság zúdult ránk az elmúlt időszakban közlemények, plakátok, reklámok, nyilatkozatok formájában, hogy hitetlenné váltam ezekkel a dolgokkal kapcsolatban.

Sok mindent nem értek jelenleg, ezeket próbáltam meg kérdések formájában összefoglalni.

1. Miért kellett ezt a két ünnep között bedobni, miért nem ért rá januárban?

Lehet, hogy kissé talán túlbuzgó volt az a munkatárs, aki besétált december 29-én a minisztériumba csak azért, hogy elküldje ezt a tetemes mennyiségű e-mailt az ország összes intézményvezetőjének? Annyi biztos, hogy az ünnepi hangulat és a pihenés pillanatait igencsak felborzolta ez a váratlanul jött hír.

2. Miért csak az óvodákban és az iskolákban kell ezt megtenni?

Hogyan maradhattak ki a bölcsődék és a felsőoktatási intézmények. Őket talán nem érheti támadás? Vagy ha igen, akkor ők lehet, hogy terv nélkül is tudnak intézkedni…

3. Ha van egy 34 oldalas minta, akkor minek a terv?

Tudom, nagyon értetlen vagyok, ezt vállalom. De akkor sem értem… Persze, minden épület más, de ha van egy egységes terv, akkor értelmetlennek látom, hogy mindenhol sajátot írjanak. Hisz kiürítési és tűzvédelmi terv amúgy is mindenhol van. Erre meg hiába írnak bármit, nem lehet felkészülni. Én például a pécsi egyetemi lövöldözés közelében voltam, ott bármilyen tervet is írtak volna, akkor sem lehetett mit tenni.

4. Ki fogja megírni valójában?

Magam előtt látom, hogy minden igazgató leül, és nekiáll a tervet elkészíteni, hisz rendelkeznek az ehhez szükséges képességekkel. Jah, nem! Egyik intézményvezető sem szakavatott ezekben a kérdésekben, másrészt pedig idejük sem lenne rá. Ki fogják adni a munkaközösség-vezetőknek, tanároknak, hogy dolgozzák ki ők, nekik „amúgy is több idejük van erre”, meg hát… amúgy is kellenek a „piros pontok” a szeptemberi differenciált béremeléshez.

5. Nincs leltár sehol?

Össze kell írni a vegyszereket, azok tárolási helyeit. Lehet, hogy tudatlan vagyok, de sehol sem tárolnak az iskolákban összevissza, ismeretlen eredetű vegyszereket. Hisz van szabálya arra, hogy miként kell ezeket tárolni. Arról nem is beszélve, hogy évente leltárt kell készíteni az iskolában található összes tárgyról, beleértve az utolsó rozsdás szöget is.

6. Mi lesz júniustól?

Oké, elkészül, mert a lelkes káderek hűségből, félelemből vagy a jó ég tudja, mitől vezérelve, de megírják. Aztán mi lesz? Hisz egy ilyen terv csak akkor lehet hatásos baj esetén, ha mindenki ismeri. Lehet, hogy augusztus végén minden tanár megkapja, és ki is kérdezi majd egy direkt erre a célra kinevezett, illetékes bizottság őket?

Attól a gyerekek még semmit sem fognak tudni belőle, kivéve, ha nekik is meg kell tanulni és visszaböfögni, szóról-szóra.

7. Tényleg muszáj ezt csinálni?

Nem. De. Szakmailag egy iskola életében papíron mindenre fel kell készülni a gyerekek biztonsága érdekében. Mert tűz, bombariadó, csőtörés bármikor lehet. Ahogy terrortámadás vagy becsapódó meteor is. Tényleg, űrből érkező támadásra, természeti katasztrófára miért nincs intézkedési terv? Arra is ugyanúgy megvan minden esély, mint a terrortámadásra…

Városi Kurír