Most már mindent értek! Eddig kicsit a levegőben lógott nekem a Magyar Királyi kereskedelmire maszkírozott Tv2 legújabb műsorának „oknyomozása”, amely szerint a taxisok többsége mocsok, szemét, csaló vérfarkas, de mondom, most már mindent értek, az állam és a főváros igyekszik ezt az iparágat is maga alá fötörni. Különben mire véljem azt az elkapkodott döntést, amelyről a napi.hu számolt be:

„Pár éven belül teljesen eltűnhetnek a hagyományos hajtású taxik Budapestről és azokat zéró emissziós kocsik válhatják fel – tudta meg a napi.hu Szeneczey Balázs városfejlesztésért felelős főpolgármester-helyettestől.”

A gondolat környezettudatos és kiváló, csak éppen nem élet- és időszerű. A megadni kívánt időpontban - 2020-2023 - várhatóan még annyiba kerülnek majd a megnevezett autók, hogy azt egy becsületesen dolgozó taxis nem tudja megfizetni. Nem is beszélve arról, hogy éppen a tervezett időpont előtt alig néhány évvel, 2018. januárjában kell lecserélni az EU 4-es besorolású taxikat EU 5-re. A bevezetéskor tehát, egy aránylag új, korszerűnek nevezhető  autóparkot kellene felszámolni, erre viszont – anyagi okokból - javarészben csak a hiénák lehetnek képesek. Persze az is előfordulhat, hogy beigazolódik a hír, amiről taxis körökben jó ideje suttognak, és ez a rendelet már a jelenlegi taxisok kiszorítását szolgálja, hogy végre létrejöhessen egy nagy, állami-fővárosi taxicég. Igy azután a taxisokat is sikerül rálökni a trafikosodás útjára.

A rossz, elkapkodott döntésről még nem tudni pontosan kinek az agyszüleménye. A cikk egyik bekezdése arról szól, hogy Szeneczey helyettesnek pattant ki a szikra az agyából, amikor a repülőtéren átadta a Főtaxi elektromos töltőpontját, az ezt megelőzően leírtak szerint viszont a Nemzeti Gazdasági Minisztérium volt az ötletgizda, de történetünk szempontjából ez nem is lényeges. A kérdésnek járjon utána majd a Szerzői Jogvédő Hivatal, amikor a sikeres bevezetés után többen is letapossák egymás sarkát az őket megillető jogdíjért, mert szellemi (?) termékükkel, ahelyett, hogy az utazók örömére megreformálták volna, inkább önös érdekből kicsináltak egy több mint száz esztendős szakmát

Az is jellemző mai közállapotainkra, azon belül is a kormány és a fővárosi vezetés környezetére, hogy egy potentát ismét hazugságba menekült:

„A főpolgármester-helyettes azt is elmondta a napi.hu-nak, hogy előzetesen megkérdezték a taxis vállalkozások képviselőit és ők nem jelezték, hogy az elképzelés megvalósíthatatlan lenne.”

Az egyeztetésből egyetlen szó sem igaz, ezt valamennyi megkérdezett, taxitársaság, és az érdekvédők vezetője egyaránt cáfol, köztük van még a fővárosi vezetéssel „különösen jó kapcsolatokat ápoló”, nekik teljesen befekvő Országos Taxis Szövetség elnöke is, aki ilyen ellenállásra talán még soha sem vetemedett.

A Városi Kurír a Magyar Taxisok Szakszervezete ügyvezetőjét, Karsai Katalint kérdezte:

„  Arról, hogy valami elképesztő dolog készül az NGM és a főváros koprodukciójában, már egy ideje hallani, ezért is kértem Fónagy államtitkár urat a múlt héten, hogy fogadjon, de természetesen lepattantam róla. Szeneczey Balázs városfejlesztésért felelős főpolgármester-helyettes úrral viszont alig egy hónapja tárgyaltunk. A megbeszélésen a téma a fővárosi közgyűlés elé kerülő, és azóta sajnos elfogadott taxisrendelet módosítása volt, ám erről az elektromos autók kötelezővé tételéről szóló tervről, ami teljesen átrendezné a taxis piacot, sőt, kimerem mondani, felszámolná a hagyományos taxizást, szót sem ejtett a főpolgármester-helyettes úr. A fentiekből csak arra tudok következtetni, hogy akkor még, vagy szó sem volt róla, márpedig ez esetben nemcsak az egyeztetések, de az idő rövidsége miatt minden egyéb,  megfontolt előkészítés, hatástanulmány stb. hiányzik, de az is lehet, egyszerűen eltitkolták mire készülnek. Egyik lehetőség rosszabb, mint a másik.”

A tervezetről, egyedül - de ő is csak némi kínlódás után - a Főtaxi szóvivője, az egykori SzívTv „sztár-műsorvezetője”, Vizy András tudott úgy nyilatkozni, hogy

„megfelelő támogatással megvalósítható lehet a terv”,

ám még ő is csak a belvárosban lát reálisnak mondható lehetőséget a bevezetésre.

Pálmai Tamás

Ez mind szép és jó, de van egy kis bibi! Ugyanis már az év első munkanapján, azaz másodikán kiderült, hogy az országban kapható, kifejezetten a taxisoknak kifejlesztett pénztárgépek alkalmatlanok a feladat ellátására, holott az áruk igen csak borsos, 120.000.- Ft. Két típus tört be a magyar piacra, az egyik a Fiscat, a másik a Cashcub terméke. Több taxis cég megannyi dolgozója megütközve tapasztalta és osztotta meg velünk azt a már-már tragikomikus tényt, hogy például a speciálisan autós használatra ajánlott pénztárgépek nem bírják a rázkódást, pedig annak a magyar utakon – de bárhol a világban – igencsak ki vannak téve szegény párák. A gépek pár döccenés után  hisztis gyerek módjára „bedurciznak”, hibaüzenetet küldenek, letiltanak, és nem engedik magukat újraindítani. Ez a kis hiányosságuk valószínűleg kiderült volna, ha a törvényhozók a rendelet megalkotása előtt, közben, vagy után a sok jólfizetett tanácsadójuk egyikénél – másikánál megérdeklődték volna, hogy milyen gépet használnak külhonban erre a célra, és megbizonyosodtak volna arról, hogy a  beszerelésre kijelölt csókosuk képes- e kifejleszteni egy saját modellt, vagy a megfelelő mennyiséget beszerezni a kínálatból.

De nem! Ez esetben sem a hosszútávú megoldás volt a döntő szempont, hanem a gyors és egyhangú kormánydöntés, nemkülönben a sebes lenyúlás. Aztán, majd csak lesz valahogy! Hát van.

A fenti probléma persze nem meríti ki az újdonsült kassza-fajta hibáinak tárházát. Nem kis gond az sem, hogy a „féltégla” súlyú és méretű kütyüt a futó autók zömébe nem lehet beszerelni egyszerűen azért, mert nem férnek el anélkül, hogy vagy az utas, vagy a sofőr ne verné beléjük állandóan a lábát, kezét. Az első szélvédőre sem ajánlják a szervizek a beszerelést, mert azon kívül, hogy nehéz mögűle kilátni, félő, hogy a súlyától magával rántja, azaz beszakad a szélvédő.

Az sem kevésbé zavaró, hogy az előzetes információval ellentétben, miszerint 2-3 napot, vagy 200 tranzakciót képesek egyhuzamban, áram-kaja nélkül, egy feltöltéssel dolgozni a kasszák, a GPS-nek is köszönhetően - ami szintén beléjük van építve - mindössze, cirka 10-15 tranzakciót bírnak abszolválni., amit azzal a trükkel lehet picit meghosszabbítani, ha csak használatkor kapcsolja be a kezelője. Mivel az eladó prospektusából egyértelműen kiolvasható, hogy csak abban az esetben vállalja az esetleges garanciális javításokat, amennyiben kizárólag a tartozékként csomagolt töltővel használja a „kedves vevő”, így lehetetlen a menet közbeni töltés, mivel nem tartozék a mobil, az autó akkumulátoráról működő töltő. Ilyenkor vége az aznapi műszaknak, mivel haza kell sietnie sofőrünknek, hogy áramhoz juttassa kis kedvencét. Azt csak a pikantéria kedvéért jegyzem meg, hogy a sofőrök elmondása alapján a kis huncut nem jelzi a töltöttségi szintjét, és hangjelzéssel sem figyelmeztet, hogy "alváshoz készülődik".

Az sem tisztázott, hogy mivel az autókban eddig is volt pénztárgép, mindkettőt használni kell-e, és ha igen, akkor melyik slejfinje illeti meg az utast? Itt álljunk meg egy szóra, és gondoljunk bele: mennyire életszerű, hogy amikor amúgy is sietünk, mint utasok – mert különben minek ültünk volna be a taxiba – biztos, hogy van  időnk  megvárni, amíg a sofőr adminisztrál? Ja, és persze addig nem csak mi várunk, hanem sok esetben  az autó mögött feltorlódó kocsisor is, hiszen mindannyian ott szeretnénk kiszállni az utazás végén, ahová éppen menni akarunk, és mint jól tudjuk, nem mindenhol áll rendelkezésre ehhez megfelelő parkolóhely.

Az is érdekes mellékhatása az új „játékszernek”, hogy kikapcsolt állapotban is jelez a GPS része, tehát NAV-atyuska pontosan nyomon tudja követni, hogy a taxis merre jár attól teljesen függetlenül, hogy dolgozik-e, vagy magánéletet él. A nagytestvér őriz és véd, és persze figyel, ha kell, ha nem!

Mindezeken felül azt is érdemes tudni, – kormányunk döntnökei erről is elfelejtkeztek érdeklődni – hogy a taxisok zöme – mondjuk majdnem mind – KATA-s, tehát ettől a húzástól nem várható nagy gazdasági kiugrás és a gazdaság fehéredésének sem ez a hypója.

A NAV munkatársai, ha kaszálni akarnak, akkor nagy oddsal fogadható, hogy egy taxis ellenőrzését választják, hiszen jelenleg akkora a káosz, hogy borítékolható valamilyen szabálytalanság.

Mielőtt legyintene a nyájas olvasó, felidézve a bejáratott toposzt, miszerint megérdemli a taxis, mert úgyis mind mocskos csaló! - gondoljuk végig, hogy hány szakma képviselőjét bélyegezték már így meg az elmúlt évtizedek során  – pincér, fodrász, orvos, ápoló, a teljes „maszekság” – és ne általánosítsunk. Ne hagyjuk ösztönlénnyé silányítani magunkat csak azért, hogy egy vékony rétegnek, a hatalmon lévőknek könnyebb legyen vastagodni. Tévedés ne essék, ők és nem a taxisok, pincérek fodrászok, "kőfaragók és balett-táncosok" azok, akik miatt nem juthat egyről a kettőre  a "le-kisemberezett" magyar.

Mátrai Anna

Tény, – mondja informátorunk - hogy az éjszakák itt nagyon húzósak, de az nem igaz, hogy 100-150 drogterjesztő van a taxisok, bocs ál-taxisok között, a számuk sokkal inkább az 50 környékén mozog. Ez is nagyon sok különösen úgy, hogy ezek az emberek soha, egyetlen fuvart sem visznek el, viszont a taxizás leple alatt zaklatják a buli-negyedbe érkező  belföldieket , és  külföldieket. Az sem elhanyagolható tény, hogy jó néhány fiatal, aki baráti társasággal bulizni jön, éppen az ő unszolásuk következtében éli meg az első drogos élményt.

A becsületesen dolgozni akaró kollégákkal, együtt én is, aki több mint tizenöt éve vagyok a pályán, kikérem magamnak, hogy „taxinak látszó tárgyakban ücsörgő, taxisnak látszó egyének” cselekedetei alapján ítéljenek meg bennünket. Ez olyan, mintha akkoriban, amikor álrendőrök büntettek, loptak, zsaroltak az utak mentén, azt mondtuk volna: „ilyenek a rendőrök”. A főváros azzal, hogy besárgítatta a taxikat, óriási hibát követett el, hiszen így, ha bárki szabálytalanságot, bűncselekményt követ el egy ilyen autóval - lásd az elmúlt napok eseményeit, árdrágítás a Sziget Fesztiválon, drogos „taxis” üldözése, stb. - azonnal valamennyiünkre esik az árnyékból.

Tévedés ne essék, valóban szörnyű, ami a főváros szívében zajlik, de a szakma egyedül képtelen megtisztítani magát, itt az öntisztulás már kevés és  nem segít. Szükség van a felügyeleti szerv, a BKK és a rendőrség hathatós segítségére, de az első semmit nem tesz, a könnyebb utat választva csak ellenőrizget. Arról már nem is beszélek, hogy ezeknek az ellenőrzéseknek az esetek zömében a rendesen dolgozó kollégák esnek áldozatul, akik valami piti, esetleg csak formai hibát vétettek. A nehéz fiukat meg sem merik közelíteni a BKK ellenőrei, de ha ennyire félnek - méghozzá jogosan - miért nem rendőrökkel közösen végzik a munkájukat? A rendőrség viszont nem is emlékszem mikor tartott célzott rajtaütést a drogdíler „taxisok” között, pedig feltételezem, ha jól végzik a dolgukat, nekik is tudniuk kell legalább annyit, mint amennyit én most elmondtam - fejezte be kiborulását informátorunk.

Ezek után augusztus 24-én e-mailt küldtünk a ORFK sajtó osztályának, amelyben arra az egyszerű kérdésre kértünk választ, folyik-e jelenleg eljárás drogterjesztő „taxisok” ellen. Érdemi válasz helyett a címzett arról kérdezett minket, hogy melyik médiatartalom-szolgáltató képviseletében érdeklődünk. Viszontválaszunkat megküldtük: „Oldalunk, a varosikurir.blog.hu szeretné a témát feldolgozni, és az érintetteket megszólaltatni”, de a címzett azóta is hallgatásba burkolózik. 

Amennyiben igaz, amit szemmel láthatóan egyre többen akarnak sulykolni, miszerint a taxisok között különösen sok a szabálytalanságot, törvénytelenséget elkövető személy - hogy azt ne mondjuk bűnöző - akkor a BKK taxis divíziójától kellene azonnali hatállyal elküldeni mindenkit, mert alkalmatlannak bizonyultak a feladatukra, a taxi szolgáltatás hivatalos és törvényes rendjének ellenőrzésekkel történő biztosítására.

Kíváncsiak vagyunk arra is, hogy kinek, és milyen érdeke fűződik ehhez a kampányhoz, amely igyekszik a társadalmat mindenáron a fővárosi taxisok ellen fordítani? Egyesek szerint az össztűznek egyetlen célja: előkészíteni a terepet a mostanában olyan divatos központosításnak, amely eredményeként létrejöhet egy nagy, fővárosi/állami taxiscég, és hogy nem egyszerű és értelmetlen összeesküvés-elméletet gyártunk, mi sem bizonyítja jobban, mint ami éppen a nyáron történt a városnéző-buszszolgáltatás tendere esetében:

„A jelenlegi hat helyett egyetlen cég kezébe adja a főváros a turisták körében népszerű városnéző buszok üzemeltetésének jogát" - írja a 24.hu. (20016. 06.09)”

Úgy látszik a kormány és az ő fővárosi helytartósága az UBER kiűzése után, most a taxisokra irányozta mozsárágyúját. El ne higgyük, hogy egy isteni igazságszolgáltatás szemtanúi vagyunk, amely keretében a sárga autók tulajdonosai most visszakapják mindazt, amit az uberesek ellen elkövettek. Nem. Itt most alighanem ismét a – mint azt egyszer már megírtuk – KBK, azaz Kormány Barát üzleti Kör agresszív térfoglalását láthatjuk.  A taxisok hátán pedig - ahogy anno a dohányboltosokén is - egyre jobban kivehetővé válik a célkereszt.

PYP

A taxisokat lehet szeretni, vagy utálni, de azt a jogukat, hogy személyes döntéseik megtervezése előtt tudják, mit tervez a szakmával a hivatalosság, nem lehet elvitatni. A levelet változtatás nélkül tesszük közzé, ami nem jelenti azt, hogy minden gondolatával és következtetésével egyetértünk.

Nyílt levél

Tarlós István, Budapest főpolgármestere részére

Tisztelt Főpolgármester úr!

Legutóbb az elmúlt év őszén kértünk öntől segítséget, de azon kívül, hogy együttérzéséről biztosított bennünket, a kisujját sem mozdította. Az idei év tavaszán viszont, amikor az utcára vonultunk, Ön azonnal fenyegetőzni kezdett, valamint elmondta a lehető legpopulistább mondatot: „nem tűröm a városomban az ilyen forgalombénítást” - majd természetesen jó szokása szerint ismét csendben megvárta, hogy maguktól csengjenek le a dolgok.

Most az Ön által kikényszerített, hibás és már életbelépésekor is elavult és kártékony fővárosi taxisrendelet és a fent leírtak után ismét Önhöz kell fordulnunk.

Tarlós Úr!

Egyre többször és többen vetik fel a legkülönbözőbb fórumokon, és olvassuk a sajtóban is, hogy mindaz a rengeteg szabálytalan ellenőrzés, valamint annak minden eszközzel történő megnehezítése, hogy a taxi gépkocsik részt vehessenek az éves kötelező szemlén és vizsgán, az Ön beleegyezésével történik, mégpedig

azért, hogy a főváros létrehozhassa a maga taxis vállalkozását.

Egyesek szerint már meg is határozták azoknak a cégeknek a körét, amelyeket ki akarnak szorítani a piacról, és ezt a célt szolgálja a BKK által, most már szinte félhivatalosan is működtetett feketelista, amely ezeket a nem kívánatos cégeket tartalmazza. Tudomásunkra jutott, hogy a mai napon a BKK taxi divíziójának vezetője arra utasította az Asztalos utcai szemletelep munkatársait, hogy a gépkocsikat ezután ne rendszám, hanem alvázszám alapján vizsgáztassák. Mi szomorúan bár, de elfogadjuk, hogy vannak szabályszegő kollégáink is, ezeket rá kell szoktatni a szabálykövető magatartásra, de mire jó a munkaeszközt büntetni?

Főpolgármester Úr!

A kioktatás minden szándéka nélkül hívjuk fel a figyelmét, hogy a városnak Ön az első polgára, akinek az a feladata, hogy a város többi polgárának - akik közé mi, taxisok is tartozunk - az érdekeit védje!

A fentieken túl, mindannyiunkat az alábbi kérdés feszít:

Készül-e a főváros saját taxi-céget alapítani?

Mielőbb várjuk őszinte válaszát, hiszen a kérdést nem ellenzéki attitűdből tettük fel, már csak azért sem, mert célunk: a békés munkavégzés érdekében az együttműködés. Szakszervezetünk egyszerűen félti a több-ezer becsületes taxis vállalkozó és családjuk megélhetését!

                                                                                       Magyar Taxisok Szakszervezete

                                                                                                     Karsai Katalin

                                                                                                        ügyvezető

Budapest, 2016. július 26.

A Uber minapi kivonulásának híre felveti a kérdést, hogy a rezsim szánt szándékkal űzte-e ki az országból a tárgyalásos megegyezésre törekvés szikrája nélkül a közkedvelt szolgáltatót,a minden híreszteléssel ellentétben rendes adózót, vagy - tőle teljesen szokatlanul és nem jellemző módon - csak csodálkozva tudomásul vette a tényt.

Karsai Katalin, a Magyar Taxisok Szakszervezetének ügyvivője szerint, akit szókimondó radikalizmusa miatt a Fónagy-féle minisztérium meg sem hív a tárgyalásokra:

Hónapok óta halljuk ezt a zuhany-híradóban terjedő pletykát, eleinte nem hittük el, de sajnos az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy ha egy hír ilyen hosszan tarja magát, az előbb-utóbb valóra is válik, és most egyre több helyről halljuk, hogy mindaz a megmagyarázhatatlan és indokolatlan vegzálás, törvénytelenség, a taxisok ellehetetlenítése egyetlen célt szolgál, azt, hogy a főváros megcsinálhassa végre a saját fuvarszervező irodáját. Ezt támasztotta alá már 2015 tavasza is, amikor a fővárosi közgyűléshez benyújtottak egy előterjesztés az ügyben, hogy Budapest saját taxistársaságot hozzon létre."

Az egyik meghatározó középméretű szolgáltató prominense szerint:

 "Már a hatósági ár bevezetése is csak a két legnagyobb cégnek: a City-nek és a Főtaxinak volt jó, senki másnak. A taxisok persze nagyon örülnek neki, mert elhiszik, hogy többet keresnek, de ez nem így van. Alacsonyabb díjszabás esetén sokkal több fuvar lenne. A másik árulkodó jel a várható monopolizálás, vagy ha úgy jobban tetszik „államosítás” bizonyítására az indirekt létszámcsökkentés, amit mi sem bizonyít jobban, mint a taxisok állandó vegzálása, munkavégzésük ellehetetlenítése. Azt akarják, hogy 3800 főnél álljon meg a létszám, és ezt sokszor törvénytelen, de legalábbis szabálytalan eszközökkel próbálják minél előbb elérni. A vége az lesz, hogy két, maximum három társaság marad Budapesten, a már fent említett Főtaxii, a City és esetleg még valaki, aki befér a pixisbe. Amikor a fenti célt elérték, - szerintem - a főváros, vagy az állam létrehoz egy giga fuvarszervező céget, amihez minden, a palettán szereplő vállalkozásnak be kell csatlakozni.”

Egy jelenleg még az Uber berkein belül dolgozó véleménye szerint is másról szól a dolog, mint arról, hogy taxióra kontra applikáció:

 

„ A magyar hivatalosság mindentől irtózik, ami új, friss és arra késztetné, hogy huszadik századi módon gondolkozzon. Az állításomat mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy rácsavarodtak a Horthy korszakra, mert ahhoz már nincs elég szellemi kapacitás mögöttük, hogy kiépítsék a saját identitásuk alapjait. Mindezek tudatában nagyon jól jött nekik a taxisok tiltakozása, amit ahelyett, hogy mind a két féllel folytatott tárgyalással kezeltek volna, inkább a magukévá tettek, és e mögé bújva kicsináltak minket.

 

Ha megvalósul a jól kitervelt üzlet, azzal az utasok biztosan nem járnak jól, hiszen azon a piacon, ahol nincs konkurencia, ott nincs jó értelemben vett harc sem az ügyfélért. 

Érdemes lenne felismerni, hogy amikor az egészségügy, a nyugdíjak értékállósága, az oktatás és - esetünkben a messze nem ilyen kaliberű, de tendenciózussága miatt mégis ide tartozó - a taxizás lehetősége válik a hatalom monopóliumává, ott fű nem terem!  Jó lenne, ha egyre többen elgondolkodnánk azon, hogy egy-egy letarolt piaci szegmens hány vétlen ember, család életét lehetetleníti el pillanatok alatt. Gondolta már, hogy ha rezignáltan, szemrebbenés nélkül tudomásul veszi, hogy szomszédja, ismerőse, barátja önhibáján kívül áldozatává válhat az önkénynek, akkor előbb utóbb  Ön következik?

Ne feledjük, ez a kormány semmit nem tesz "csak úgy", mert  képzavarnak tűnik ugyan, de náluk mindig a hátsó szándék az első!

BÓMA

Néha már-már úgy érezzük, hogy kopasz verőemberekből épít kerítést körénk a világ, a hatalom oda se figyel, ha mondunk, - ne adj isten - kérünk valamit, például azt, hogy „ne tessenek már oly lelkesen feldúlni a környezetünket, kivágni minden fát csak azért, mert a főmuftiék családjában kőbánya van, és nem kertészet”. Gondoljunk csak arra, hány fát vágtak ki a Kossuth téren, a József nádor téren, hogy lett betondzsungel a lassan már ki is égett néhány fakezdemény ellenére is a Moszkva Kálmán tér, vagy arra, mi vár a Római part fáinak javára, és a sor még hosszan folytatható lenne, de minek tovább szomorítani a szívünket.

Az már csak hab a tortán, miként lesz - ahogy kihullik a hatalomból - az egykori zöld politikusból ismét mérgeszöld, feledve, hogy alig néhány hónapja, még az előző kormány államtitkáraként, behunyt szemmel éppen ő írta alá a Kossuth téri fák kivégzőosztagának a „tűzparancsot”, most pedig, mintha a hatalomban töltött évek meg sem történtek volna, ismét, méghozzá habzószájú ellenzékiként viselkedik. Arra azért jól vigyáz, mert félti bibliai szekerét, hogy a hatalom sáncain belül maradjon, az újságírói kérdésre tehát, hogy „egyáltalán Fideszes Ön még?" - büszkén vágja a választ: persze, és lehet, hogy csak a túlhajszolt, elborult elmém láttatja úgy velem, mintha még meg is nyalta volna kicsit a szája szélét.

Az ember ilyenkor lassan-lassan azon kezd gondolkodni, hogy itt az idő, menni kell, menni, és ha lehet minél messzebb, hiszen nincs remény. Már venné is a bőröndöt, de akkor történik valami, jön egy taxis, vagy egy ételosztó, esetleg jogvédő és felforgatja a jól elrendezett letargiát.

„Nem, köszönöm, ezért a fuvarért nem kérek pénzt, ennél a szállításnál semmi nem lehet fontosabb. Köszönöm, hogy én hozhattam be” - mondja  fenti példánkban  éppen a taxis, majd átbotorkál a kocsijáig, ajtónak azt a  szűk, de azért valós lyukat használva, amit a reménytelenség falán ütött.  

Milyenek a taxisok?

Az utóbbi hónapokban a besárgított emberek meggondolatlanul maguk ellen fordították a közvéleményt, holott igazából csak egy végső, kétségbeesett jelzést akartak küldeni a társadalom felé. Kapják a hideget-meleget azóta is. Pedig itt lenne az ideje tudomásul venni, hogy ugyanúgy, ahogy az élet más területein, itt is vannak becsületes és becstelen emberek, mert a törvénytisztelet és a becsület nem szakma, nem ruha, és még csak nem is hajszín függő. Igen, keringnek komoly, megalapozott rémtörténetek órapörgető, lehúzó taxisokról, naná, hiszen olyan mondatot minek kimondani, hogy „képzeljétek tegnap reggel egy taxis elvitt A-ból B-be és minden rendben volt, ja, és még számlát is adott”. Ugye milyen furcsán csengne egy ilyen mondat, és hogy miért? - mert azok a sofőrök vannak többen, akik így szolgáltatnak, de az ő viselkedésük természetes és így szóra sem érdemes, ellentétben a „tudjuk kikkel”.

Karsai Katalin, a Magyar Taxisok Szakszervezetének ügyvivője, szerint

„A kollégáink zöme mást sem szeretne, mint csendben, nyugodt körülmények, megfontolt, korszerű törvények és helyi rendeletek védelmében dolgozni. Mert ha mindez meglenne, akkor nem maradna el a taxis-társadalom öntisztulása sem. Ne feledjük, a taxis is emberből van, és őt is kiborítja a létbizonytalanság, a stabilitás hiánya.”

Legyek a sebben

A taxisokat leginkább ezek szerint is a rendezetlenség, a szakma kiszámíthatatlansága, valamint a fejük felett, a bevonásuk nélkül meghozott szakmaiatlan, gonosz döntések háborítják fel és kergetik végső soron az utcára.  Érdemes egyszer végiggondolni, miért bánnak így velük a törvényhozók?  A mindenkori hatalom retteg attól a társadalmi csoporttól, amely már a rendszerváltás hajnalán - 1990 októberében - megmutatta az erejét és azt, hogy mit jelenthet egy civil csoport engedetlenségi mozgalma. Az egymást váltó kormányfők azóta is izzadtságban úszva ébrednek, ha rémálmaikban előjön a megbénult ország. Különös hatalmi arrogancia, hogy egyetlen kormány sem akart valóban segíteni, megoldani az egyre feszítőbb helyzetet, sőt, vagy teljes oda nem figyeléssel, vagy túlzott szankcionálással, de valamennyi azon munkálkodott, hogy szétzilálja korunk bérkocsisainak csoportját. Mára sikerült a szalámizás mester-terve.  A taxisokat lehet szeretni, vagy nem szeretni, de tudomást se venni róluk nem lehet, illetve mégis, de az ide vezet, ahol most tartunk, amikor van egy használhatatlan taxistörvény, és egy tökéletesen dilettáns budapesti taxisrendelet. Arról már nem is szólva, hogy a főváros taxis ügyeit egy – a taxis zuhanyhíradó szerint - olyan volt, levitézlett rendőrre bízták, aki korábbi munkája során éppen elég információhoz juthatott a politika, a közélet, és az üzleti szektor egyes prominenseinek előéletéről, amelyek birtokában akár jogosan is érinthetetlennek hiheti magát, na de hagyjuk,ne erősítsünk rá egy pletykára. Szóval kérem, hol itt a szakértelem? Miféle szakértelemről tanúskodik az a helyzet, hogy a taxikat kötelezően évente vizsgáló telepen bizonyos gépkocsi-tulajdonosoktól a való világban nem is létező, kitalált dokumentumok hiányára hivatkozva tagadják meg hosszú ideig az engedélyek kiadását, illetve, hogy bízzanak abban a szervezetben, amelynél időről-időre mást tartalmaz egy-egy ellenőrzés jegyzőkönyvének két példánya? A felügyeleti cég - ahogy mondani szokás - „ezerrel büntet”, de amikor kiderül, hogy nem járt el helyesen, nemhogy nem fizeti vissza a büntetés összegét, de még elnézést sem kér. A BKK új vezetése arra hivatkozik, hogy alig néhány hónapja vannak hivatalban. Na és, attól még jogutódok, vagy nem? Csak arra futja nekik, hogy parasztvakítás céljából nagy kerekasztalokat szervezzenek, amiken minden megegyezést megakadályoznak, közben még a legalapvetőbb kötelezettségeiknek: a kivizsgálási határidőknek sem tesznek eleget. Konspirálnak, összejátszanak, most például egyik informátorunk szerint a vezérigazgató asztalán porosodik hosszú ideje a válasz a Taxis Szakszervezet petíciójára. Nem tudni, mire várnak, csak nem a fentebb már említett kormányzati piacátrendezésre?

Forrás: Városi Kurír

A miniszterelnök veje, unokájának apja tegnap éjfél körül a családi vállalkozásban működő Fröccs Teraszról tovább indult az éjszakába - számoltak be többen is az esetről. Bevágta magát egy taxiba és bemondta az egyik margitszigeti szórakozóhely címét.  A taxi ura ekkor megkérdezte, hol akar kiszállni, mert a szigetre nem hajthat be, mire érkezett a válasz, hogy a lehajtónál. A sofőr közlésére, miszerint ott is tilos a megállás, így folytatódott a párbeszéd:

       - Állj csak meg ott, b….meg!

       - De nem lehet, mert be van kamerázva, és én nem akarok szabályt sérteni - mondta ekkor még csendesen a „lebazmegelt” pilóta.

       - Tudod b….meg, ki vagyok én?

       - Nem b….meg, emelte meg a hangját ekkor már a sofőr is.

       - Majd megtudod,ha  kirúgatlak! - süvöltötte az ifjú nemes, vagy azért mert akkor vette agyra, hogy van e honban olyan ember, aki nem ismeri fel, vagy mert egyébként is régen elszokott attól, hogy neki valaki nemet mondjon.

       - Szállj ki azonnal! - ordított ekkor már - átvéve a stílust - a vezető is, ettől a hangtól viszont Tiborc annyira berezelt, hogy majdnem kitépte az ajtót, úgy menekült.

Különös dolgok történnek mostanság az országban, és nem csak az éjszakában, de a mindennapokban is, hiszen az új uralkodó osztály úgy érzi, már bármit megengedhet magának, csalhat, lophat, hazudhat, elfelejthet beírni az adóbevallásába csekélyke 1 milliárdot, nem kell megjelennie a kihallgatáson még akkor sem - sőt különösen akkor nem - ha az OLAF, az Európai Csalásellenes Hivatal kéri. Elhajthatja az érdeklődő újságírókat, lenézheti, etetheti a választót, beépítheti a Város Ligetet, magánpénzzé konvertálhatja a közét, amely így „elveszti közpénz jellegét”, átépítheti a múltunka,t felülírhatja a történelmünket.

Egy szó, mint száz: elvesztették a veszélyérzetüket, és alulműveltségük folytán Petőfit sem ismerik, ezért - csak, hogy ne mondhassa senki, hogy nem tudott róla - álljon itt az alábbi néhány sor:

Petőfi Sándor

A nép nevében (részlet)

„Még kér a nép, most adjatok neki;

Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,

Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?”

Persze tudom, a tegnap esti taxis történet szinte semmi sem volt a fentiekhez képest, illetve dehogynem, egy tünet-együttes kicsiny, de nagyon jellemző és figyelmeztető eleme.