Mindezt persze nem a tárgyaló felek tették közkinccsé, hanem a Közlekedési Munkástanácsok Szövetsége (KMSZ) állítja, hogy az eset megesett. Több szakszervezetből választották ki a valószínűleg számukra megfelelőt, ezt, mint törvénytelent, kiszúrta egy másik, szintén a buszvezetők érdekeit képviselő szakszervezet, és honlapján  protestál ellene.

„Az AKSZSZ szeretné tudni, hogy kivel és hol zajlanak a tárgyalások, és ezekre az egyeztetésekre a 2.300 Volán munkavállalót képviselő szövetséget miért nem hívták meg a döntéshozók.”

Seszták Miklóst, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium első emberét vonják kérdőre:

„hogy fordulhat elő az, hogy az AKSZSZ sztrájk előtti egyeztetésről szóló felkérésre a kormány – a törvényi előírásokat figyelmen kívül hagyva - nem válaszol, a háttérben pedig az 50 %-os bérfejlesztésről, más szakszervezettel – eddig titokban - folynak a tárgyalások?”

Dobi István, az Autóbusz-közlekedési Szakszervezetek Szövetsége sztrájkbizottságának vezetője azt is firtatja a továbbiakban, hogy

„a szakmisztérium mikor értékelte át korábbi álláspontját, miszerint az AKSZSZ 50 %-os három év alatt megvalósuló bérkövetelése túlzó és teljesíthetetlennek tartotta?”

 A hírek alapján feltételezhető(?), hogy a döntéshozók belátták, hogy a tragikus végkifejlettel  fenyegető munkaerőhiány  miatt elkerülhetetlen a Volán szakmában, és a termelésben dolgozó munkavállalók 50 %-os béremelése, vagy csak az ígérgetés, az időhúzás a cél? Ez utóbbit támasztja alá, hogy csemegéznek az érdekképviseletek között. Így van ez a taxis szakszervezetek ügyében is, ahol a Magyar Taxisok Szakszervezetét egyszerűen kirekesztették a tárgyalásokból, de ugyan ez a módszer érhető tetten a pedagógus érdekképviseletek  esetében is , ahonnan többek létezéséről tudomást sem vesznek  és kizárólag azok véleményét veszik figyelembe, akik hajlamosak a simulékonyságra.

Mindezek után nem lehet csodálni, hogy a független szakszervezeteknél lassan túlcsordul a pohár:

Abban az esetben, ha a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az AKSZSZ által szervezett sztrájk jogszerű megtartását állapítja meg, akkor október végére a Szövetség az első sztrájk pontos
időpontjának kezdetét és végét kitűzi és a Volán társaságok munkavállalóinak körében meghirdeti.
 Dobi István
 AKSZSZ elnök”

Itt lenne az ideje, hogy pártunk és kormányunk  tudomásul vegye végre a demokráciának legalább a legalapvetőbb követelményeit, így például, hogy nem az ő kompetenciájuk eldönteni, hogy a társadalom mely csoportját kik képviselhetik, mert így a „virágozzék száz virág” elve  csak egy félére: a szamárkóróra korlátozódik, a mi a természetgyógyászok szerint ugyan  egy tüskés, lila virágú növény, hatóanyaga egy antioxidáns, a szilibinin, mely erősíti a májat, méregteleníti és elősegíti a regenerálódását, de azért társadalmi méretekben önmagában édes-kevés.

BoldiZsár

A taxisokat lehet szeretni, vagy utálni, de azt a jogukat, hogy személyes döntéseik megtervezése előtt tudják, mit tervez a szakmával a hivatalosság, nem lehet elvitatni. A levelet változtatás nélkül tesszük közzé, ami nem jelenti azt, hogy minden gondolatával és következtetésével egyetértünk.

Nyílt levél

Tarlós István, Budapest főpolgármestere részére

Tisztelt Főpolgármester úr!

Legutóbb az elmúlt év őszén kértünk öntől segítséget, de azon kívül, hogy együttérzéséről biztosított bennünket, a kisujját sem mozdította. Az idei év tavaszán viszont, amikor az utcára vonultunk, Ön azonnal fenyegetőzni kezdett, valamint elmondta a lehető legpopulistább mondatot: „nem tűröm a városomban az ilyen forgalombénítást” - majd természetesen jó szokása szerint ismét csendben megvárta, hogy maguktól csengjenek le a dolgok.

Most az Ön által kikényszerített, hibás és már életbelépésekor is elavult és kártékony fővárosi taxisrendelet és a fent leírtak után ismét Önhöz kell fordulnunk.

Tarlós Úr!

Egyre többször és többen vetik fel a legkülönbözőbb fórumokon, és olvassuk a sajtóban is, hogy mindaz a rengeteg szabálytalan ellenőrzés, valamint annak minden eszközzel történő megnehezítése, hogy a taxi gépkocsik részt vehessenek az éves kötelező szemlén és vizsgán, az Ön beleegyezésével történik, mégpedig

azért, hogy a főváros létrehozhassa a maga taxis vállalkozását.

Egyesek szerint már meg is határozták azoknak a cégeknek a körét, amelyeket ki akarnak szorítani a piacról, és ezt a célt szolgálja a BKK által, most már szinte félhivatalosan is működtetett feketelista, amely ezeket a nem kívánatos cégeket tartalmazza. Tudomásunkra jutott, hogy a mai napon a BKK taxi divíziójának vezetője arra utasította az Asztalos utcai szemletelep munkatársait, hogy a gépkocsikat ezután ne rendszám, hanem alvázszám alapján vizsgáztassák. Mi szomorúan bár, de elfogadjuk, hogy vannak szabályszegő kollégáink is, ezeket rá kell szoktatni a szabálykövető magatartásra, de mire jó a munkaeszközt büntetni?

Főpolgármester Úr!

A kioktatás minden szándéka nélkül hívjuk fel a figyelmét, hogy a városnak Ön az első polgára, akinek az a feladata, hogy a város többi polgárának - akik közé mi, taxisok is tartozunk - az érdekeit védje!

A fentieken túl, mindannyiunkat az alábbi kérdés feszít:

Készül-e a főváros saját taxi-céget alapítani?

Mielőbb várjuk őszinte válaszát, hiszen a kérdést nem ellenzéki attitűdből tettük fel, már csak azért sem, mert célunk: a békés munkavégzés érdekében az együttműködés. Szakszervezetünk egyszerűen félti a több-ezer becsületes taxis vállalkozó és családjuk megélhetését!

                                                                                       Magyar Taxisok Szakszervezete

                                                                                                     Karsai Katalin

                                                                                                        ügyvezető

Budapest, 2016. július 26.

Milyenek a taxisok?

Az utóbbi hónapokban a besárgított emberek meggondolatlanul maguk ellen fordították a közvéleményt, holott igazából csak egy végső, kétségbeesett jelzést akartak küldeni a társadalom felé. Kapják a hideget-meleget azóta is. Pedig itt lenne az ideje tudomásul venni, hogy ugyanúgy, ahogy az élet más területein, itt is vannak becsületes és becstelen emberek, mert a törvénytisztelet és a becsület nem szakma, nem ruha, és még csak nem is hajszín függő. Igen, keringnek komoly, megalapozott rémtörténetek órapörgető, lehúzó taxisokról, naná, hiszen olyan mondatot minek kimondani, hogy „képzeljétek tegnap reggel egy taxis elvitt A-ból B-be és minden rendben volt, ja, és még számlát is adott”. Ugye milyen furcsán csengne egy ilyen mondat, és hogy miért? - mert azok a sofőrök vannak többen, akik így szolgáltatnak, de az ő viselkedésük természetes és így szóra sem érdemes, ellentétben a „tudjuk kikkel”.

Karsai Katalin, a Magyar Taxisok Szakszervezetének ügyvivője, szerint

„A kollégáink zöme mást sem szeretne, mint csendben, nyugodt körülmények, megfontolt, korszerű törvények és helyi rendeletek védelmében dolgozni. Mert ha mindez meglenne, akkor nem maradna el a taxis-társadalom öntisztulása sem. Ne feledjük, a taxis is emberből van, és őt is kiborítja a létbizonytalanság, a stabilitás hiánya.”

Legyek a sebben

A taxisokat leginkább ezek szerint is a rendezetlenség, a szakma kiszámíthatatlansága, valamint a fejük felett, a bevonásuk nélkül meghozott szakmaiatlan, gonosz döntések háborítják fel és kergetik végső soron az utcára.  Érdemes egyszer végiggondolni, miért bánnak így velük a törvényhozók?  A mindenkori hatalom retteg attól a társadalmi csoporttól, amely már a rendszerváltás hajnalán - 1990 októberében - megmutatta az erejét és azt, hogy mit jelenthet egy civil csoport engedetlenségi mozgalma. Az egymást váltó kormányfők azóta is izzadtságban úszva ébrednek, ha rémálmaikban előjön a megbénult ország. Különös hatalmi arrogancia, hogy egyetlen kormány sem akart valóban segíteni, megoldani az egyre feszítőbb helyzetet, sőt, vagy teljes oda nem figyeléssel, vagy túlzott szankcionálással, de valamennyi azon munkálkodott, hogy szétzilálja korunk bérkocsisainak csoportját. Mára sikerült a szalámizás mester-terve.  A taxisokat lehet szeretni, vagy nem szeretni, de tudomást se venni róluk nem lehet, illetve mégis, de az ide vezet, ahol most tartunk, amikor van egy használhatatlan taxistörvény, és egy tökéletesen dilettáns budapesti taxisrendelet. Arról már nem is szólva, hogy a főváros taxis ügyeit egy – a taxis zuhanyhíradó szerint - olyan volt, levitézlett rendőrre bízták, aki korábbi munkája során éppen elég információhoz juthatott a politika, a közélet, és az üzleti szektor egyes prominenseinek előéletéről, amelyek birtokában akár jogosan is érinthetetlennek hiheti magát, na de hagyjuk,ne erősítsünk rá egy pletykára. Szóval kérem, hol itt a szakértelem? Miféle szakértelemről tanúskodik az a helyzet, hogy a taxikat kötelezően évente vizsgáló telepen bizonyos gépkocsi-tulajdonosoktól a való világban nem is létező, kitalált dokumentumok hiányára hivatkozva tagadják meg hosszú ideig az engedélyek kiadását, illetve, hogy bízzanak abban a szervezetben, amelynél időről-időre mást tartalmaz egy-egy ellenőrzés jegyzőkönyvének két példánya? A felügyeleti cég - ahogy mondani szokás - „ezerrel büntet”, de amikor kiderül, hogy nem járt el helyesen, nemhogy nem fizeti vissza a büntetés összegét, de még elnézést sem kér. A BKK új vezetése arra hivatkozik, hogy alig néhány hónapja vannak hivatalban. Na és, attól még jogutódok, vagy nem? Csak arra futja nekik, hogy parasztvakítás céljából nagy kerekasztalokat szervezzenek, amiken minden megegyezést megakadályoznak, közben még a legalapvetőbb kötelezettségeiknek: a kivizsgálási határidőknek sem tesznek eleget. Konspirálnak, összejátszanak, most például egyik informátorunk szerint a vezérigazgató asztalán porosodik hosszú ideje a válasz a Taxis Szakszervezet petíciójára. Nem tudni, mire várnak, csak nem a fentebb már említett kormányzati piacátrendezésre?

Forrás: Városi Kurír