Az ünnep előtti bejelentés-dömpingből tudható, hogy a mindannyiunkról példásan gondoskodó – ha bele döglünk is! – kormányunk, élén Orbán-atyuskával, nem kényszerít minket még arra sem, hogy ne adj Isten, gondolkodnunk kelljen azon, hogy miként tromfolhatunk rá az eddig is csúcsra járatott gyűlölködésre, kijelöli számunkra az utat és az irányt is.

Állami lőteret a Magyarnak! – ez az új terep, ahol minden fogékony honpolgár kiélheti agresszív hajlamát. Azért, hogy ne kelljen sokat utazgatni, minden – azaz 175 helyen – magyar járásban „házhoz megy” a lőtér, na, nem a szólás obszcén folytatása okán, hanem mint azt az avatott értőtől, Simicskó fő-honvédőtől megtudhattuk azért, hogy kedvezően szolgálja az egészségünk megőrzéséért vívott harcot, – mi mást? – és, hogy szokjuk a puskaropogás diadalittas hangját.

Még szerencse, hogy az MNB briliáns működésének hála a kamara mélyén ott lapult pár elfeledett milliárdocska, vagy ha nem is ott, de az Európai Unió (különben pfújjjj!) frissiben, még ebben az évben biztosan nem erre átutalt euróiból lecsippentve sikerült több más égetően fontos dolog mellett – helyett - erre az egészség-megőrző programra is átcsoportosítani 27.000.000.000.-, azaz huszonhétezer milliárd forintnyi közpénz. Kár lenne ennyi pénzt csak úgy, mondjuk oktatásra, egészségügyre, vagy ne adj isten a gyermekéhezés felszámolására elbarmolni, amikor ki lehet dobni az ablakon irányítottan, a főnök kedve szerint is. A gyűlöletkampány folytatásaként – hogy migráns híján nehogy kihűljön az állatias ösztön – lődözzön csak, ki merre lát. Jól jöhet ez a készség még minden keresztényi szeretet szellemében leledző igaz Magyarnak.

Ennek a temérdek pénznek a felelőtlen elherdálása zsigerszinten felháborító,  különösen akkor, ha belegondolunk, hogy így mindannyian duplán leszünk szegényebbek,hiszen nem a közjó érdekében használhatjuk fel, de amikor vissza kell fizetni, mert nem rendeltetésszerűen költötte el a kormány, akkor a bírságot is a mi zsebünk bánja majd. Amennyiben még erre is csak nyegle vállrándítás a hívő orbanisták válasza,  van még egy érvem: abban az országban, ahol ilyen fokon lobog a feltüzelt gyűlölet és gyakran egy véletlenül kiejtett szó miatt is verekedésig fajulnak az indulatok, ahol nyugdíjasok vernek parancsszóra demokratikus jogával élő „mástgondolót”, ott közel sem biztos, hogy  az UZI-kultusz  a legcélravezetőbb dolog.

A mérhetetlenül gőgös, felelőtlen, ostoba, gonosz  kitalálónak egy percre sem lenne szabad elfelejteni, hogy azért, mert eddig mázlija volt és tudta Dzsinit irányítani, nincs garanciája arra, hogy  a mutatvány a jövőben is sikerül. Elképzelhető, hogy egy szikra nyomán általa sem lesz irányítható a felgerjesztett indulat, és akkor neki és családjának is futni kell.

Legyünk a pillanatnyi társadalmi hierarchiában akár fent, vagy lent, ha elfogadjuk, belenyugszunk, eltűrjük, hogy az erőszak legitim elintézési forma ügyeink rendezéséhez, érdekeink érvényesítéséhez, vitáink eldöntéséhez, akkor valóban felesleges az oktatáspolitikával bíbelni, vagy az egészségügy reformján agyalni. Akkor tényleg a legjobb út magunkat szögesdróttal körül venni, mert nekünk végünk!

Mátrai Anna

A lánglelkű vezér ma se pihen, Ő még erre a napra is tartogat valami kis lenyúlást, nehogy hiányérzete legyen a benne hívőknek. Idén azt találta ki, hogy égető szüksége van, ki másnak, mint a súlyosan elnyomott Magyar Művészeti Akadémiának, és mi másra, mint egy palotára. Márpedig ha a rászoruló kér, azt Orbán füle – ami olyan, mint a sasé, ha az övéi kérik, és persze ez találkozik a saját érdekeivel is – meghallja. Szegény kis elnyomott éhező és fázó MMA-nak, mint a falat kenyér, úgy kell egy XII. kerületi, kifejezetten palota-jellegű sufni.  Akik meg a Blaha Lujza téren már a szent nap hajnalától – csak úgy, mint minden másik napon - dideregve sorban állnak, mert éheznek, azoknak coki.

A budai palota, lánykori nevén az Ybl-villa megvételére Lázár kapott utasítást, ami egyben az elkölthető összeg felső határát is tartalmazta. A minden pazarlást zsigerből elutasító első számú közszolga vasszigorral kimondotta, hogy 1400.000.000.-, azaz ezer-négyszázmillió forintnál egy fillérrel sem fizethetnek többet az épületért, még akkor sem, ha azok a bizonyos kisebbségi kisgyerekek hullanak az égből, és punktum, meg irgum-burgum - tette hozzá a gazda, gondolom. Ha a fő-közszolga utasítja aljabblevőjét, az gondolkodás nélkül – nem mintha máskor túlgondolkodná, az ügyeket - teszi, amit kell. Nagy mázli, hogy nem csak az épület lett ennyiért az MMA alá tartozó Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont  otthona,de a cehh tartalmazza, hogy az utolsó szögig minden berendezés is a helyén maradhasson. Mit mondjak, jó üzlet volt, hogy stílusos legyek: egyenesen egy kis karácsonyi csoda!

Az Ybl-villáról mindent elmond az alábbi hirdetés, amely, mint rendezvényhelyszínt ajánlja:

„A villa három szintje az exkluzivitás és az elegancia birodalmába vezeti a látogatót. A fényűzés minden eleme és eszköze megtalálható ezen a nyolcszáz négyzetméteren: a patinás pince látványos bortrezorjától a magasföldszint három káprázatos, egymásba nyíló szalonján át az emeleti luxusvendégszobák mesebeli kényelméig itt minden a minőségről beszél. A berendezés finom és letisztult.”

Arra azért kíváncsi leszek, hogy ha a kényes ízlésű újdonsült lakónak nem egyezik az ízlésé a villát eddig tulajdonló Kovács Gáboréval, akkor hány adófizetői milliárdból cseréli le? Az új használóról egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy jövőbeni feladata nem kevesebb, mint a nemzeti kulturális örökség megóvása. Hát, ez elég tág feladatkör! A villa mérete, és a szupergyors döntés az évvégi kiárusításban arra enged következtetni, hogy hallunk még erről az új szervezetről.

Nem úgy az utcán sorban állókról, akik statisztikailag nincsenek is, hiszen Magyarország száguld felfelé, irány a csillagos ég – legalábbis Orbán beszűkült világában.

Arról, hogy mit mire herdál a ma még regnáló, persze kérdezni sem lehet. Nem csak Orbánt nem lehet firtatni, de már egyik droid minisztere, képviselője sem bírható szóra. A mindenható sajtóosztály is csak azt a szűkszavú, felháborító, bicskanyitogató mondatot böfögte oda a nála érdeklődő médiamunkásoknak, hogy

„…ünnepek alatt nem nyilatkozunk….”.

Tévedés ne essék, ezzel a félmondattal csak az egyik rettenet, - méghozzá a kisebb - hogy megengedik maguknak, sokkal nagyobb bűn, hogy mi megengedjük nekik!

Ne tévedjünk, ők azért kapják tőlünk a fizetésüket, hogy képviseljenek minket, és elszámoljanak nekünk azzal, hogy mit, és miért tettek értünk!  Ezzel szemben…Tényleg nem értem magunkat, Magyarokat.

Mi hozná ki Magyarországon - itt és most - sodrából a népfenséget? Az értő olvasás? A hallott szó jelentésének keresése, megértése, vélemény alkotása? Túl nagy meló lenne? Halogatjuk a dolgot, de egyszer el kell végezni, mert más nem teszi meg helyettünk.

Ha például átverik egyikünket-másikunkat  vásárlás közben, esetleg rosszul ad vissza a pénztáros, máris ordibálás, agresszió, retorzió a válaszunk, és, ha milliókat lopnak ki a zsebünkből? – akkor áldassék a nevük? Hogy van ez, emberek?

Az Ybl-palota esete csak egy kicsi, világító dísz az Orbán-kormány önmagának, és a csókosoknak állított giga-karácsonyfáján, ami idén is magas és terebélyes, tele hasonló díszekkel. Mi, többiek pedig, akik hangya-módra hordjuk össze nekik, amit zsebre vágnak, az ünnep múltával „bátran” folytathatjuk tovább a gürizést, értük, nekik, amig ők jónak látják. Ez lenne a sokszor emlegetett magyar jövő 2.0?

Mátrai Anna

Jogos a felhördülés, hogy miért kell mindenbe politikát keverni? – de ezt nem e cikk írója teszi, csak tudósít, véleményt nyilvánít egy büszkén vállaltan megtörtént eseményről, amit nem átallottak, mint fontos, jó hírt a honlapjukon (jozsefvaros.hu) is szégyenszemre közkinccsé tenni. Ebből is látszik, hogy baromira nem éreznek – még így, utólag sem – szégyent, vagy megbánást a "bringa túl tolás" miatt.

A kies nyóckerben, vagy az "ezerszer áldott Józsefvárosban" - kinek, hogy teszik - (bár történetünk szempontjából ez teljesen mellékes),  december 6-án az ő kezdetét vette , az óvodákban és a bölcsődékben a Mikulásünnepségek sora. Ne feledjük, 1-6 éves lurkókról van szó, akik erejük teljében, szívük teljes odaadásával hiszik, hogy ha egész évben jók, és még a cipőcskéiket is alaposan kipucolják, akkor a Télapó – a jó öreg – megjutalmazza őket. Hiszik, hiszen mi, a szüleik, nagyszüleik ezt adtuk be nekik 1-6 éven keresztül, ami történelmi mércével mérve nem hosszú idő, de nekik az egész eddig leélt életüket jelenti. Megemlíteném még azt a tiszta, semmivel össze nem téveszthető hitet, amivel, még mindent elhisznek felmenőiknek, és amelyt hitet jó esetben élethosszig meg kellene megőriznünk nekünk és nekik is.

Ebbe a már-már éterien szép állapot közepébe rondított bele - jó szokása szerint- az orbáni-emlőn nevelkedett szépszámú fideszes bagázs! Úgy gondolták,  nem lehet elég korán  kezdeni annak bevésését a felvértezetlen bölcsisek és óvodások szürkeállományába, hogy a jó Orbán apó küldöncei milyen bőkezűen ajándékozták meg őket. Pedig – ugye – a Dunába is…..??????????????

Biológiai díszletnek vittek ugyan minden kerületi oviba statiszta-Mikulást is , – Krampuszra más nem futotta, meg azok különben sem a jófiúk, nem illettek volna a miliőbe - de a lényeges pillanatban átvették az irányítást, és saját kezükkel  adták át a kicsit zavarodott kis-középső- és felsőcsoportos gyerekeknek a mikuláscsomagot.

Megérdemlik, hogy név szerint is felsoroljam őket, (az adatokat Józsefváros hivatalos weboldaláról tudom) mert gusztustalannak találom a történteket. Tehát, akik a jótevő szerepében tetszelegtek ezen a meghittnek indult ünnepségen: A Százados úti Pitypang Tagóvodában Sára Botond alpolgármester, aki azt is elmesélte a gyerekeknek, hogy hamarosan átköltözhetnek (hozsánna a mindannyiunkkal kiemelten, éjt nappallá téve törődő Kedves Vezetőnek) az új óvodába, jövőre már oda megy a Mikulás. Ferencz Orsolya a Katica Tagóvodában és Bölcsődében tette tiszteletét, míg a Kun utcai Hétszínvirág Tagóvodába Zentai Oszkár, a környék önkormányzati képviselője tört a nagyszakállú babérjára. A Várunk Rád Tagóvodába Kaiser József ereszkedett le a kéményen keresztül, a Százszorszép Tagóvodába Balogh István Szilveszter kábította a gyerekeket. A Tá-ti-ka Tagóvodában Szilágyi Demeter mímelte a jóságos öreget, míg a Gyermekkert Bölcsődében (ho-ho-ho) Soós György viccelte magát a Télapó helyébe. Guzs Gyula önkormányzati képviselő a Mini-Manó Bölcsődében bolondította a legkisebbeket, de a Szivárvány Tagóvoda sem maradt jótevő nélkül, itt Vörös Tamás bohóckodott és végül, de nem utolsó sorban a Napraforgó Tagóvoda apróságairól sem feledkezett meg mindannyiunk „apevicse”, oda Dudás Istvánné képviselőasszony cipeltette a Miklós nevű szállító "közmunkással" a kifogyhatatlan zsákot.

Nem tudom megítélni, hogy közülük hánynak fordult fel a gyomra, amikor valakik kitalálták nekik, hogy ez legyen az idei utolsó door to door tevékenységük, de, ha ez meg is történt egyiküknél-másikuknál, akkor sem jutott el a szembeköpés határáig, és egyikük sem mondta ki a bűvös szavakat, hogy NEM, EZT MÁR NEM CSINÁLOM!

A fent nevezett lelki kútmérgezőknek köszönhetően a józsefvárosi gyerekek mostantól bizton tudják, hogy az ajándékot nem a Mikulás, nem is a Jézuska, no pláne nem a Hanukai meghittség keretén belül a szülők, hanem egyedül és kizárólag a Fidesz hozza, és ha majd felnőnek, akkor sem kell hinni sem szülőnek, sem nagyszülőnek, sem az összes lökött mesének, "Csak a Fidesz".

Most már csak azon izgulok kicsit, hogy egyik unokám se találkozzon ezen „felvilágosított” lurkók egyikével sem, mert amelyikük már tud beszélni, esetleg elmesélhetné nekik ezt az agymenést, és akkor ápolhatnánk családilag a lelküket, amíg újra helyreáll az ilyenkor különösen fontos lelki béke, a szeretet és a megnyugvás állapota.

Mátrai Anna

Tegnap néhány-száz elszánt, valódi demokrata tüntetett ugyan a lengyel követség előtt, de hol maradtak a többi tíz- és százezrek? Tessék, hogy nagy volt hideg? Értem én, ebből a szempontból is sokkal jobb helyzetben vannak a déltengeri szigeteken élő lengyelek!

Hagyjuk a dumát, mi szinte mindig beérjük azzal, ha van felettünk egy apafigura, majdnem azt mondtam cáratyuska.

Visszatérve oda, hogy mi történik Lengyelországban, pusztán annyi, hogy az uralkodó Orbánklón – ide jutottál Európa?- oda akart csapni a szabad sajtónak, méghozzá a rend nevében, mondván: micsoda dolog, hogy ezek a mocskos sajtómunkások ott és azt kérdeznek, amit csak akarnak? Lesz itt rend! Szerényen jegyzem csupán meg, hogy egyrészt tesznek ezek a rendre, az zavarja őket, hogy nincsenek valódi válaszaik a valódi kérdésekre, másrészt nem lesz rend, példa erre kis hazánk. Magyarországon annyi "baj" talán még soha nem volt a sajtóval, mint amióta folyamatosan rendszabályozgatják. Ezek az urak nem ismerik Murphy, ide vágó, horgászati, társadalmi örökbecsűjét, miszerint

„egy doboz konzervgilisztát soha nem lehet visszazsúfolni az eredeti dobozába, ha felnyitották azt.”

 Ilyen szabadjára engedett „giliszta” a sajtó- és szólásszabadság is, mindenhova beles és  – ellentétben a valódi gilisztával - véleménye is van.

Egyes elemzők szerint igen is, kell korlátozni, mert micsoda dolog az, hogy még wc-re menet is feltarthatják a politikusokat. Ez az indok persze úgy bornírt, ahogy van. Melyik az a hülye újságíró, aki a budiba siető közembert tartja fel, ha tudja, hogy normális körülmények között is szórabírhatja, nem úgy, mint nálunk, ahol a parlamentben a kijelölt néhány méteres szabad szakaszon sem állnak meg a mi pénzünkből eltartott nímandok. Van, aki nem szól, csak leszegett fejjel halad célja felé, van, aki kamu telefont bonyolít, és van, aki mint a ház Vérestekintetű Fejenagy (bocs Petrovics, te fő-migráncs) elnöke, még meg is fenyegeti a kérdésre vetemedő sajtómunkást, és akkor az MNB Jancsibohócáról, a válaszok helyet ádventi áldást osztogató kusza szemű és gondolkodású Matolcsiról nem is szólok. Ezek a politikusnak álcázott fellengző koleszosok óriási szereptévesztésében vannak, ugyanis, a világ rendje az, hogy az újságíró kérdez, a politikus – így-úgy, képessége szerint - válaszol, és arra a mondatra, hogy

„nem ezt volt a kérdés,”

csak a legpökhendibbek, és legostobábbak  merik azt válaszolni, mint a fent nevezett MNB elnök,

 „de én ezt válaszolom”.   

Gyuri, Gyuri, jobb lenne kicsit gyakorolni a rendes válaszadást, tudod, hogy majd annak idején, a bíróság előtt jól menjen.

Egy szó, mint száz: csak keveseknek tűnik fel, hogy a demokrácia elleni attak szinte mindenhol az alkotmánybíróság leépítésével kezdődik, majd a szabad sajtó összezúzásával folytatódik, hogy aztán eljöhessen, a választott diktatúrák kora, amelyekben csak reménykedhetünk, hogy jön majd legalább egy kisgyerek, aki világgá kiáltja végre, hogy:

„meztelen a demokrácia, már csak a csontváza látszik”!

Addig is: áldott békés adventet és karácsonyt, hátha végre rátalálunk arra a bizonyos, mindannyiunk számára fontos „gyermekre”.

Pálmai Tamás

Tettét  az adventi ünnep hangulatához simuló, szinte csak rá jellemző, szeretetet, békét sugárzó mondatokkal indokolja:  

„A mai napon a blogom alatti kommentelés lehetőségét megszüntetem. Olvasóimtól és a kommentelők 99 százalékától elnézést kérek, sajnos az az egy százaléknyi állat, aki ide szokott, tönkre tett mindent. Kérem, olvassák továbbra is a blogot, s majd meglátjuk, talán egyszer a kommentelés is újra kezdődhet.”

Érdekes, hogy a közszereplőnek minősülő, másokat alpári stílusban minősítő fidesz-szócső – Bayer a neved – milyen csipkés lélekről tesz tanúbizonyságot, amikor esetleg - ó, irgalom atyja, ne hagyj el -  neki szólongatnak be! Nem vitatom a jogát minden bloggernek ahhoz, hogy kedve, gusztusa szerint szabályozza saját felületén a hozzászólás lehetőségét, de aki népcsoportokat bélyegez meg, aki elvhűségük alapján rekeszt ki százezreket megkérdőjelezve még a magyarságukat, aki saját mélymagyarsága teljes tudatában ítélkezik, az ne háborogjon, ha némelyek esetleg  az éppen általa meghonosított tahó stílusban fejezik ki nemtetszését.

A fenti idézetben például „leállatoz” hús-vér magyar embereket csak azért, mert vették a bátorságot és ellenvéleményt fogalmaztak meg az övével szemben. Már ez a megnyilvánulása is elég lenne egy normálisan működő demokráciában, hogy soha többé, sehol, senki egyetlen betűt se olvasson el az ilyen újságírónak nevezett kreatúrától, és akkor majd  nem találna olyan szerkesztőséget – pártállástól függetlenül – amelyik alkalmazná, hiszen ember nem forgatná azt a sajtóorgánumot, amelyik „efféle” sajtómunkással dolgozik.

Magyarország jelenlegi vezetője viszont, ugyan trükköket és hazugságokat alkalmazva - mert egyenesen, népe képébe vágva ő sem merte – felterjeszttette és Lovagkereszttel jutalmazta. Az ő szemszögéből nézve persze igaza volt, hiszen az 5-ös számú Fidesz-tagkönyv tulajdonosa rengeteget ügyködött, hogy Orbánból az lehessen, ami mostanra lett – jelentsen ez bármit is.

Jólfizetett bértollnokként az írásaira fogékony és mindig vevő, mindannyiunk pénzéből fenntartott Orbán-újságok sora publikálja otromba böffeneteit, amikben színre, fajra, nemi identitásra, politikai meggyőződésre való tekintet nélkül pécéz ki, és aláz meg bárkit, akire kilövési engedélyt kap gazdájától.

Néhány idézet a terjedelmes bayer-i életműből:

A humanizmus jegyében Olaszliszka kapcsán:

„Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigánygyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigánygyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba.”

A sajtószabadság ürügyén:

„Magyarországból »bűz árad« – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben...”

A kormány gyűlöletkeltésére kontrázva:

„Csak akkor nincsen riadó, amikor milliószámra özönlenek befelé az idegenek. Akiket a második emeletről kiugorván is még le kell lőni. (...) Sokkal jobb lett volna, ha ellenállást tanúsít, és lelövik, mint egy veszett kutyát.”

Ferenc pápa is megkapja tőle, ami neki jár, mert emberként viselkedett és erre szólította fel a kereszténységet is. No nem az olyat, mint ő, hanem az igazi hívőket:

„A pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember.”

A kiragadott idézeteket végigolvasva gondolom, a magukat konzervatív jobboldalinak mondók is érzik, hogy ez nem komilfo. Akinek nem az „Ablak-Zsiráf” vágatlan példánya a kedvenc könyve, az zsigereiben kell, hogy érezze, ez nem az a szint, amit közpénzből dotálni, munkájának folytatására ösztökélni szabad és érdemes lenne.

Legyen ez az első dolog, amiben egyetértünk: bojkottáljuk Bayer retorikáját, ne vegyünk olyan sajtóterméket, ne váltsunk a távirányítóval olyan adóra, amelyek őt közlik, és ne vásároljunk azokban az üzletekben, vagy olyan termékeket, amelyek az olyan orgánumokban reklámoznak, amelyekben szót kaphat az ilyen virtigli náci eszméket hirdető, alpári stílusú "fekáliától bűzlő tollú és lelkű" kormányírnok.

Visszatérve - a keretes szerkezet jegyében - posztom alapgondolatához: se Bayer, se a mini(szter)elnök haverja ne feledje a régi mondást arról, aki kardot fog, avagy bayeri stílusban: hamarosan bedőltök, mint a széthugyozott kocsmafal.

Mátrai Anna

Mit sem sejtve, lendkerekes autónak képzelte a „rákos tálat”, ami dübörögve száguldott a szőnyegsztrádán a szecesszió többi művészi darabjaival együtt. Mindig elborzadva hallgatom a történetet, hiszen szívem csücske ez a stílus, főképp, ha Zsolnay.

Pécs város vezetőinek az elmúlt években sikerült a Hungaricumok között is számon tartott termékek gyártóját - a Zsolnay Porcelánmanufaktúrát – is az ellehetetlenített vállalkozások közé taszítani. A kivéreztetett, lezüllesztett gyárat többen is magánosítani akarták, akadt, akit csupán "kalandvágy" okán próbálkozott, de volt olyan is, aki érezte a felelősségét a százados márkanévnek és a gyönyörű termékeknek.

A legújabb hírek szerint az előbbi megfontolásból, – ha már nem sikerült megkaparintani magát a céget – alkalmazva a más területen már bevált lenyúlás módszerét, a sietve összetákolt, állandóan változó, zavaros hátterű Ledina Kerámia Kft. indult harcba. Az önkormányzat hathatós részvételével alapított kalóz-cég ügyvezetője, Erdei Viktor nem csak a bevezetett, patinás névre, hanem a megrendeléseket biztosító pályázatokra is hajt, méghozzá bő hátszéllel, és úgy tűnik, sikerrel.

Miután elszippantották a megrendelések elvonásával büntetett kézműipar dolgozóinak zömét, a mai napig nincs hír arról, hogy mikor tudják beszerezni a szükséges gépeket, felszereléseket és beindítani a tényleges termelést. Vélhetően jól el van eresztve a háttérben rejtőző tulajdonosi kör, hiszen annak dacára, hogy nincs egyetlen fillér bevételük sem, gond nélkül tudják fizetni a munkások bérén felül a helységek bérleti díját, fenntartását is.

Semmi sem történik véletlenül. A Zsolnay-háború látszólag váratlan kitörésének oka egyes vélemények szerint nem más, mint az a tény, hogy a kormány több olyan nagyberuházásra, épületfelújításra készül, amelyben jelentős szerepet szánnak a Zsolnay épület-kerámiának. Az is fontos szempont lehet, hogy sok Európai Uniós támogatás is kinéz a jövő évben, amire bízvást számíthat a tulajdonos.

A botrányos tervek köré Erdei Viktor ügyvezető jótékonyságból kíván spanyolfalat állítani, így a Matolcsy-féle gyomorforgató, ál-áhítatot majmolja maga is, és Advent tiszteletének ürügyén 150 csészét és persze a hozzá tartozó aljakat ajánlott fel a pécsi Gyermeksebészeti Klinika Visszatérés Alapítványának. Persze nem magukat a kerámiákat adják, hanem a Széchenyi téri vásárban lévő standjukat meglátogatók vehetik meg a fent említett csetreszeket, és a befolyó pénzt utalják az alapítványnak.

Eltekintve attól, hogy így hatalmas reklámhoz is jut a nevenincs cég, az elgondolás szép, nemes, és dicséretes.

Azért ragadtam klaviatúrát, mert a felajánlott kerámia kávéskészletről képet is tettek fel a mindent uraló világhálóra, na, itt kezdődött az igazi baj, hiszen a terméket látva először azt hittem, médiahekk áldozata lettem. De nem! Ez az a termék-struktúra, amit a Zsolnay kiszorítására szán a regnáló vezetés?  Mindenki döntse el maga, hogy ez a régi menzákon megszokott csésze mennyire árasztja magából a márkára oly jellemző kellemet, kecsességet, patinát, színharmóniát!

Remélhetőleg nem sikerül a márkanév megszerzése, mert ha igen, akkor - ahogy mondani szokták - a Zsolnaynak „annyi, meg egy bambi”. Zsolnay Vilmos pedig foroghat a sírjában, hiszen ő felvirágoztatni szerette volna hazáját, nem lejáratni!

Mátrai Anna

Mindez lefordítva azt jelenti,bármelyik pillanatban előfordulhat, hogy valamelyikünk lakásában, házában, utcájában eltörik egy cső, és térdig járunk a néha  szenny-, néha csak jéghideg vízben, és hiába hívjuk a szerelőt, a telefonvonal másik végén – jó esetben, ha az ott dolgozó még nem találta meg boldogulását valamely környező országban – egy enervált hang arról értesít, hogy cirka három hét múlva tud szerelőt küldeni.

Ebben az esetben – gondolják élelmesebb honfitársaink – előkeressük a jól bevált fusizónkat, hátha ő is tud segíteni nagy bajunkon. De hát már ő is, ha mestere a fusinak, régen németül, angolul tanul, ahogy kell, és esze ágában sincs hazavándorolni.

Kicsiny vigasz lehet, – már akinek az – ha visszagondolunk arra az eufórikus érzésre, amikor pártunk és kormányunk, élén Németh Rezsicsökkentős Szilárddal bejelentette, hogy Pannóniában soha nem látott jólét veszi kezdetét, hiszen csökken a rezsi. Meg is jutalmazta a regnálókat tudatlan népünk hívő szekciója az eleddig 6 éve tartó rablógazdálkodás lehetőségével.

Visszatérve az eredeti  témához: a VSZOÁSZ közleményből megtudható, hogy

„A hazai víz és szennyvíz ágazatban dolgozó munkavállalók helyzete, bér és jövedelem viszonyai összességében megalázóan alacsony szintű.”

Szinte minden állami kézbe vett ágazat dolgozói, szakszervezetei elmondhatnák ugyanezt a mondatot. Javaslom, mondják is el! Ismerjék fel, végre, hogy a sokaság hangja messze elér, nem beszélve arról, hogy Orbán - ha másból nem is - az erőből legalább ért, lásd internet-tüntetés. 

„Tömeges a szakemberek elvándorlása a víziközmű ágazatból, amelynek egyik fő oka az alulfizetettség. A másik neuralgikus pont a szektort sújtó adók mértéke. Ezek olyan nagyságúak, amelyek a biztonságos vízellátást, szennyvízelvezetést, tisztítást már komolyan veszélyeztetik.”

Hát ebbe az idézetbe is behelyettesíthető a visszaállamosított gáz- kéményseprő- szemétszállító ágazatok legfontosabb problémája. A legutolsó demokratikus kurzusra kígyót-békát kiabálók annak idején még könnyen, kockázat nélkül róhatták meg az akkori vezetőket, mert a hazai tőke hiányában, külföldi befektető bevonásával rendbehozott, működtetett, karbantartott közművek akkor még kiválóan működtek, hisz volt gazdája a különböző ágazatoknak. Dehát, mint olyan sokszor, akkor is jött a demagógok kora, akik beadták az egyszerű magyarázatot kedvelők sokaságának, hogy a balliberális-gyurcsányos-sorosos és még ki tudja milyen ocsmányságos vezetők és a háttérhatalmak, no meg az Európai Unió el akarja lopni, le akarja tarolni zöldellő mezeinket, aranyat termő földjeinket, és elisszák előlünk bővízű kristály-forrásaink tiszta vizét..

Hát, kedves földijeim! – sikerült elérnünk, hogy idő teltével – ami pont most van – az a bizonyos kristálytiszta forrásviz, melyben a szent turul képe tükröződik fekete levessé váljon, bármelyik nap lecsaphat ránk a csőtörés szörnye, és akkor mi ott állunk, és ázunk tehetetlenül.

Továbbiakban ez olvasható a sajtóanyagban:

„A víz stratégiai kincs, amely napjaink legfontosabb élelmiszere. A vízügyi ágazat túladóztatása, munkafolyamatok kiszervezése és a munkavállalók alulfizetettsége nem a víziközmű ágazat megbecsülését, elismerését mutatja.”

A szakszervezet vezetői  jelezték problémáikat a döntéshozóknak, akik még csak nem is reagáltak, így nem maradt más lehetőségük:

„A VSZOÁSZ a sztrájk előkészületi munkáit a karácsonyi ünnepekre való tekintettel jövő év elejére halasztja, 2017. január elején megalakítja a sztrájkbizottságot és megkezdi a tárgyalásokat a munkáltatókkal az elégséges szolgáltatásról.”

Azt, amit hat éve bekajáltunk, már nem lehet visszacsinálni, az öklendezés is csak mérsékelten segít. Nem ártana legalább a jövőben végiggondolni, hogy mennyi igazságalapja lehet annak, amit józan paraszti ésszel nem tartunk hihetőnek, és, hogy szabad-e olyan elbizakodott, pöffeszkedő pártra adni a voksok, amely vigyázó szemeit olyannyira az elsíbólható vagyonon tartja, hogy még programot alkotni sem ér rá, még választások előtt sem. Szabad- e bízni azokban, akiknek vezetője a már említett választási program helyett annyit böffent a választók képébe, hogy "folytatjuk"? 

Mihály Lili

Matolcsy Györgynek ugyanis muszáj volt kidugnia az orrát a Parlament szólásszabadságtól védett folyosórendszeréből, és ekkor - ahogy kikerült Kövér László védőszárnya alól - a sajtó képviselőinek személyében, egy kb. öt méteres szakaszon szembe jött vele, ahogy Cseh Tamás már megénekelte: „Valóság nevű, nagybátyánk”, az ő valódi kérdéseivel. Erre persze fel lehetett készülni, a Fidesz kommunikációs „agytrösztje” el is végezte a leckét, gondolom ugyanis, hogy ők javasolták az elnöknek azt a fergeteges ötletet, hogy minden firtatásra felelje azt, hogy

„ Áldott, békés, Adventet és Karácsonyt kívánok!”

Dicséretes és szép gondolat, de végtelenül felháborító, hogy érdemi válasz helyett, és nem azok lezárásaképp böfögheti bele a magyarok arcába, hogy „le vagytok ejtve, azt csinálok, amit akarok!”

Megteheti, hiszen ugyanezt teszi a fő-főnök Orbán is, és ez szivárog lefelé a teljes fidesz-frakcióban. Megteheti, hiszen cirka 8 millióan nem háborodunk fel hathatósan, erőteljesen, úgy, hogy rinocéroszvastagságú bőrrel borított arcuk legalább megrezzenjen.

Ha nem undorodnék annyira, – a pofátlan regnáló hatalombitorló tettétől - elgondolkodnék azon, hogy amennyiben az általuk leigázott közigazgatás bármely közszolgája kérésekkel próbál bombázni, hogy mutassam meg azonnal a jegyem és bérletem, vagy fizessem be az adómat időre, vagy esetleg utaljam át a villanyszámlám összegét, akkor azzal válaszolnék bárgyún mosolyogva, hogy: „szeressük egymást, gyerekek!

Egy szó, mint száz: Matolcsy és a hozzá hasonlók bármit megtehetnek jelenleg Magyarországon, és mivel gyerekszobájuk, na az nem volt, így nem várhatjuk tőlük, hogy az erkölcsi érzékük tartsa őket vissza az ilyen, és ehhez hasonló viselkedéstől. Ahogy a kül- és belpolitikájukból, úgy minden megnyilvánulásukból hiányzik a korrektség.

Minden napra jut egy-egy pikírt, lekezelő, mindannyiunkat semmibe vevő megszólalás az Orbán-droidoktól, és nekünk mégsem megy fel a pumpa. Belénk törölhetik a lábukat, elsikkaszthatják gyermekeink jövőjét, kérdésessé tehetik öregjeink megélhetését, hülyét csinálhatnak belőlünk minden európaian gondolkodó külföldi ismerősünk, barátunk előtt, és ez a magára – kizárólag szólamokban - oly sokat adó nép, mosolyogva dugja bele a fejét a cinikus mosollyal oda tartott hurokba.

Miért hagyjuk bárgyún, hogy táncoljanak a hátunkon, és miért hivatkozik velünk együtt a szintén csak vergődő ellenzék arra, hogy az a kizárólagos baj, hogy „nincs média, amelyik elmagyarázná” nekünk, hogy mi is történik a fejünk fölött?

Egyrészt van, csak oda kellene figyelni a szavára, másrészt  felnőtt emberek lakják az országot, büszkén állítjuk magunkról, hogy tudunk írni-olvasni, tehát kutyakötelességünk a saját és a jövő generációk érdekében tájékozódni, beszélgetni, vitatkozni, kétkedni. Felháborodásunknak hangot kell adnunk, hiszen nincs olyan ember ebben a honban, - eltekintve az Orbán-vallás hályoglepte szemű híveit - akit ne háborítana fel, hogy mit művel a mindent jobban tudó Mészáros-Pénztáros Gázszerelő Lőrincen, Garancsy Felhőkarcoló Istvánon és a többi dróton rángatott marionettbábún keresztül Orbán és egészen szűk köre.

Persze, nagy úr a  hit, és hinni manapság divat. Na de Istenben, – kinek melyik az igazi – és nem egy felkapaszkodott politikai szédelgőben!

Mátrai Anna

Az estet Kárászy Szilvia személyes hangú, meghatóan szép összegzése nyitotta, amelyben az elmúlt évekre, és arra emlékezett, hogy jutott el a nemzetközi Lions mozgalomtól - amelynek elkötelezett tagja, és amit a vakok és gyengén látók megsegítésére alapítottak még 1917-ben chicagói üzletemberek - az Aranyharang díj meglapításáig, amely hasonló elvek mentén választja ki minden évben jutalmazottjait.

A gálaműsort a néhány éve díjazott Érdi Tamás zongoraművész nyitotta egy csodálatos Debussy művel, amelyet a nemrég elhunyt világhírű művészbarátja és mentora, Kocsis Zoltán emlékének ajánlott. A továbbiakban fellépett többek között Veszeli Ernő, vak harmonikaművész mellett a világ, talán legtehetségesebb vak operaénekesnője, az ifjú Szluka Lídia, és a vakok „Eurovíziós” dalversenyének idei győztese, Agárdi Szilvia is, aki Rakoncai Viktor, külön erre a  versenyre komponált dalát adta elő. Itt kell megemlíteni az est egyetlen gyenge pontját, a hangosítást.

Az áradó és sokszínű műsort követte az idei nívódíj-átadás.

2016 DÍJAZOTTJAI:

Lengyel Zsófia - válogatott para-sportoló, kommunikációs szakember

Barkó Tamás - A láthatatlan kiállítás idegen nyelvű tárlatvezetője, az ArtMan mozgásterápiás Művészeti közhasznú egyesület tagja, az RS9 Színház színésze

Rakonczai Viktor - EMeRTon- díjas zeneszerző, zongorista, előadó, többek között a fentiekben már említett „euróvíziós” sikerdalért.

Pádár Alexandra, különdíjas énekes.

Az estet Tolcsvay László, szintén Aranyharang díjas szerző-énekes zárta az úgynevezett Lions himnusszal, ami nem más, mint a Koncz Zsuzsa előadásában megismert „Békét és reménységet” című dal.

Kárászy Szilvia és művész barátai, jutalmazottjai igazán szép, méltó adventi esttel ajándékozták meg a közönséget.

Pálmai Tamás

Csalódottságuk oka nem más, mint Lázár János kancellária miniszter, aki a legutóbbi kormányinfón a nemrég napvilágot látott PISA-jelentés Magyarországra vonatkozó negatív kicsengése apropóján valami olyasmit talált mondani, hogy minden bajok okozói a büdös kölkök, és az őket elburjánzani hagyó tanáraik, de lássuk szó szerint, mert klasszikusok esetében így illik ez:

„Nem a tárca vezetője vagy az oktatási államtitkár áll a szószéken, és nem a kormány tagjainak, hanem a gyerekeknek kellett a tesztet kitölteniük.”

Forgathatjuk a bájos mondatot bárhogyan, ez biz’ azt jelenti, hogy a pedagógustársadalom jelentős része, azt ne mondjam zöme, hiába biztosította lojalitásáról a regnáló kormányt, hiába hagyta önként és dalolva, hogy szólásszabadságának lehetőségét megkurtítsák, hogy beleszóljanak életvitelébe, gondolkodásába. Még e teljes szervilitással sem nyertek oltalmat az általuk felmagasztalt kormánytól, amely azonnal beáldozza, és bűnbakként állítja pellengérre még a KLIK leghűségesebb alattvalóit is.  Hiába, no,  ha mást nem is, de a történelmi leckét, hogy „a hála nem politikai kategória” jól megtanulta ez a kabinet.

A mostani pont ez az eset, hiszen miért pont most ismernék be a mindent jól, sőt, jobban tudó elöljáróink, hogy megbukott, leszerepelt a vissza a múltba-típusú tanítási metódus.

A tanárok – tisztelet a kivételnek – akiket, úgy látszik, kilóra meg lehetett venni – ahogy az elmúlt években is – rezzenéstelen tekintettel, felemelt fejjel úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Bemennek óráikra a harminc évvel ezelőtti felkészültségük magabiztosságával, és butítják tovább a gyorsan robogó világban lemaradó gyermekeinket.

Pedig tudnak ők felháborodni, csak a megfelelő okot kell szolgáltatni hozzá! Ilyen volt például a Magyar Bálint nevével fémjelzett oktatáspolitika, tele az új, kitágult világ kihívásaira választ adó megoldásokkal, eszközökkel. Persze ez megkövetelte volna, hogy a tanerő is akarjon haladni, ez volt az a bizonyos ellenszenvet kiváltó ok, ami másfajta erőfeszítést követelt volna tőlük, az új befogadását, megértését, átadásának készségét. Ez annyira felháborította zömüket, hogy teljes odaadással kezdték gyűlölni a kiagyalókat, és máris a Fidesz melengető, „hátrafelé nyilazó” és révedő ölelésében találták magukat.

A szülők viselkedése azonban még ilyen fals indokkal sem magyarázható. Nekik kellene a legjobban felháborodni és az utcán tömegével követelni gyermekeik jogát a használható tudáshoz. Lehet akkora a letargia, hogy még ez sem – bocsánat a szóért- vágja pofán a társadalmat?  Ez a felelőtlenség generációkat zárhat ki a VILÁG-ból, mint lehetőségből!

Tényleg többet ér a vezérhez való vak lojalitás, a hit álságos követésének könnyű magyarázata, az akol meleg nyáj-szelleme, mint a küzdelem saját gyerekeink boldogságának, érvényesülésének lehetőségéért?

A megoldás csak a mi kezünkben, lábunkban, agyunkban van. Senkitől nem várhatjuk, hogy – akár akaratunk ellenére is - megmentsen minket a középkorba való visszacsúszástól.

Azon is érdemes lenne eltűnődnie a ma még mindenhez bólogatóknak, hogy a Fidesz-elöljárók, és mindazok zöme, akik közel lévén a bűvös körhöz, miért nem a hazai közoktatásban taníttatják gyerekeiket. Ők, vagy a külföldi iskolákat, vagy a magán-alapítványi tanodákat választják, amelyek költségeik okán el vannak zárva a többség gyermekei elől.

Tanulni, tanulni, tanulni – tartja a Leninnek tulajdonított szállóige, amit csak azért nem kellene elvetni, mert a fáma hozzá köti.

Mátrai Anna