Demagógia! - harsogták felsőbbrendűségük tudatában, amikor valaki, vagy valakik lélegeztetőgépre számítottak át minden egyes stadiont. Ez a mocskos cinikus mondat szinte az összes Fideszes, és az ő fekete, vagy fehér bérlistájuk csecsén csüngő elemző, politológus száját elhagyta.

Most viszont  beütött a krach! A lekezelt, megcsúfolt jövőidő jelenné vált! Egyik döntéshozónak sem kívánom, hogy a kifürkészhetetlen sors úgy szembesítse őt lelketlenségével, hogy a saját bőrén kelljen tapasztalnia, milyen az, ha egy ilyen gép egyszerűen nincs, vagy ha van is, éppen foglalt, viszont ajánlanak helyette országszerte szépen zöldellő műfüvet.

“Az országos tisztifőorvos körlevélben utasította az egészségügyi intézményeket, hogy Budapestre lehetőleg ne küldjenek lélegeztetőgépre szoruló beteget, mert megteltek a fővárosi gyermekintenzív ágyak.”

Ez a hír 2017. február 18-án szembesít mindannyiunkat azzal, hogy a “demagógnak” minősített lélegeztetőgépes hasonlat mennyire húsbavágó, megoldhatatlan problémává nőtte ki magát. A ma Magyarországán nem Orbán dolgozószobájának kárpitjával, engedély nélkül felhúzott gangjával, amiről mások nyomorára vak szeme szétnézhet, mutatván, hogy neki még ezt is lehet, és még csak nem is a sok mini-nábob önös érdekeit szolgáló baromsággal kell foglalkoznunk, hanem - legyünk önzőek - a legalapvetőbb egészségügyi feltételek biztosításával!

Ha ezt nem így látja a kormányfő, akkor milyen jogon ejti ki a száján, hogy neki a magyarság, a haza a legfontosabb és senki nem kötelezheti, hogy népe ellen tegyen? Szörnyű a felismerés, hogy a XXI. században, Európa közepén gyerekek kerülnek életveszélybe amiatt, mert egy minden hatalommal felruházott kormányfő fejében átértékelődtek a dolgok, és a fontos helyét cserélt a lényegtelennel?

Magyarok, ébresztő! Ha már olyan alacsony az ingerküszöbünk a mások szenvedését látva , legalább az állja útját ennek az őrületnek, amit Orbán a gyerekeink ellen követ el! Egy egyszerű vírus – amelyik minden télen előfordul – felboríthatja Magyarország gyermek-intenzív ellátását, és még mindig ülünk a kényelmes fotelben, és megpróbáljuk kibekkelni, hogy fel kelljen állnunk?

“Ne annak higgyenek, amit mondok, hanem, amit teszek!”

- leplezte le magát néhány éve minden magyarok hazug, a valóság elől egy képzelt világba menekülő ura.

Ennek értelmében vegyük már észre, hogy csak a duma szintjéig fontos az oly nagyon szeretett ország, és benne mi mindannyian!

Nem a hadsereget kell “Európa legütőképesebbé” fejlesztenünk, hanem wc papírt, kötszert, gyógyszert kell biztosítani a kórházakba.

Ne feledjük, minden lehetőség adott volt ennek a sokat látott országnak arra, hogy Európaivá, Európává váljon, csak aztán jött Orbán, és mi hagytuk, - és a mai napig hagyjuk - hogy hülyét csináljon belőlünk.

Ugye urak, ez is csak egy semmi kis demagógia:

“…. népet, amely retteg, hogyha választ,

szemét lesütve fontol sanda választ

és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.”  (József Attila: Levegőt 1935

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! ( De valóban!)

Mátrai Anna

Hiába halnak évente ezrek feleslegesen, hiába a legfőbb figyelmeztetés: a szakemberek elvándorlását követő munkaerőhiány, a Fidesz-közeli - mit finomkodunk – Orbán-közeli banda egyre csak mantrázza, amit a főnök-inspirálta kommunikátor-droidok a szájukba adtak, hogy

„soha egyetlen kormány sem költött annyit az egészségügy finanszírozására, mint mi”

és közben a szemük sem rebben, már- már elhisszük, hogy elhiszik.

A trükk, amivel a hamis látszatot keltik, rém egyszerű: évről évre emelik ugyan az egészségügyi költségvetést, ám év közben -csendben - kivonják a megemelt összeg egy részét, amit nem, azt is csak azért hagyják ott, hogy elvihessék a beszállítóknak maszkírozott haveri cégek. Év végén azután nagy csinnadratta közepette valamennyi „apróval” megnövelve, ismét visszaosztják a megemelt összeg egy részét, ahogy tették ezt az elmúlt év végén is, amikor nagy kegyesen hozzávágtak az ágazathoz 55 milliárd forintot, ami nekem és más magányembernek igen nagy összeg, de egy évek óta agonizáló ágazatnak igencsak kevés, éppen valamivel több a semminél.

Azt az időt pedig, ami az egészségügy, azaz mindannyiunk kitudja hányadik-féle meglopása, és annak álcázására némi pénz visszacsorgatása között eltelik, annak kommunikálásával töltik ki most már évről évre, hogy hol is épüljön egy szuper-kórház. Mi pedig ismét bekapjuk a csalit és amíg ezzel a látszat-vitával foglalkozunk keresve a legmegfelelőbb helyet, addig ők szépen, csendben - miért is lepődőm meg ezen (?) - aranyáron meg is vették a legalkalmatlanabb helyszínt csak azért, mert „haver vagy János”(Hobo: tetovált lány), azaz baráti a telektulaj Tamás László.

Tamásról így írt az elmúlt év végén a „Kötöttségek nélkül” blog:

„Ő a tulajdonosa ugyanis a Kőbányai úton, az Operaház leendő új bázisával szemközt található Taraliget lakóparknak, amely miatt Tamás a kapcsolatait kihasználva kicsinálta a szomszédságában lévő, Mandula Petrát és Czink Melindát is felnevelő népligeti teniszklubot, mivel az csípte a lakók szemét (ha már lakók: egész véletlenül itt él Kovács Róbert, Kőbánya jelenlegi fideszes polgármestere, és György István, szintén volt kőbányai polgármester, majd budapesti főpolgármester-helyettes, jelenleg a Fővárosi Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott - csak hogy lássuk, kikről van szó).”

Ez az a lakópark, amelynek nyugalma biztosítása végett törvénytelenül betontömbökkel zárta el azt az utat a tulaj, ami a sportcentrumhoz vezetett, alighanem  ennek a lezárásnak következtében halt meg egy ember, mert a mentőautó nem tudott időben a helyszínre érni. Egy szó, mint száz: ki lenne alkalmasabb partner egy szuper-kórház létrehozásában, mint maga Tamás László, hiszen neki - fekete humorral élve - már komoly köze volt az egészségügyhöz.

Persze a dolog, mármint a helyszín, ahogy az nálunk szokás, egészen addig nem biztos, amig át nem adják a kész épületet, mert a főnök bármikor kijelölhet egy még barátibb, és még közelibb havert, legyen annak akár a K2-n  a telke, hiszen a fő cél a prédaejtés. Emlékezzünk az első Orbán-kormány különös 2001-es Grippen beszerzésére, amikor egyetlen éjszaka elég volt Orbánnak, hogy átállítsa magát és kormányát az F-16-ról a Grippenekre, pedig még egy héttel azelőtt is a szakértők az F-16-ost javasolták.

Ezt a beszerzést is körül lengte a korrupció szelleme, nem csak nálunk, de Európa-szerte.

„A téma kapcsán felmerülő korrupciós gyanút az táplálja, hogy az elmúlt években a gyártóról – illetve brit partneréről – kiderült, hogy kiterjedt lobbi-hálózatot működtetett Európa-szerte, melyet a gyanú szerint Csehországban és más országokban is a döntéshozók megvesztegetésére használt. Több országban rendőrségi eljárások indultak az ügyben.” (Élet és Irodalom 2010.)

Ébresztő! A kérdés tehát nem az, hogy hol kell a szuper-kórház, hanem, hogy kell-e egyáltalán? A válasz pedig rémesen egyszerű: nincs szükség olyan kórházra, ami csak korrupciós lehetőségnek nagy és szuper. Amit erre a kórházra valóban szánnak, azt fordítsák az egészségügy valódi rendbetételére, mert nem szuper-hülyítésre, hanem jól menedzselt, pontosan és helyesen finanszírozott egészségügyre van szükség. A helyes cél első lépésben a meglévő egészségügyi ellátórendszer rendbetétele, majd megfontolt, a fontos szakmai preferenciákra gondosan figyelő fejlesztése lenne. Szuper-kórház helyett átlagos, de általános, és főleg korszerű  értő tervezést és végrehajtást!

Pálmai Tamás

Az ünnep előtti bejelentés-dömpingből tudható, hogy a mindannyiunkról példásan gondoskodó – ha bele döglünk is! – kormányunk, élén Orbán-atyuskával, nem kényszerít minket még arra sem, hogy ne adj Isten, gondolkodnunk kelljen azon, hogy miként tromfolhatunk rá az eddig is csúcsra járatott gyűlölködésre, kijelöli számunkra az utat és az irányt is.

Állami lőteret a Magyarnak! – ez az új terep, ahol minden fogékony honpolgár kiélheti agresszív hajlamát. Azért, hogy ne kelljen sokat utazgatni, minden – azaz 175 helyen – magyar járásban „házhoz megy” a lőtér, na, nem a szólás obszcén folytatása okán, hanem mint azt az avatott értőtől, Simicskó fő-honvédőtől megtudhattuk azért, hogy kedvezően szolgálja az egészségünk megőrzéséért vívott harcot, – mi mást? – és, hogy szokjuk a puskaropogás diadalittas hangját.

Még szerencse, hogy az MNB briliáns működésének hála a kamara mélyén ott lapult pár elfeledett milliárdocska, vagy ha nem is ott, de az Európai Unió (különben pfújjjj!) frissiben, még ebben az évben biztosan nem erre átutalt euróiból lecsippentve sikerült több más égetően fontos dolog mellett – helyett - erre az egészség-megőrző programra is átcsoportosítani 27.000.000.000.-, azaz huszonhétezer milliárd forintnyi közpénz. Kár lenne ennyi pénzt csak úgy, mondjuk oktatásra, egészségügyre, vagy ne adj isten a gyermekéhezés felszámolására elbarmolni, amikor ki lehet dobni az ablakon irányítottan, a főnök kedve szerint is. A gyűlöletkampány folytatásaként – hogy migráns híján nehogy kihűljön az állatias ösztön – lődözzön csak, ki merre lát. Jól jöhet ez a készség még minden keresztényi szeretet szellemében leledző igaz Magyarnak.

Ennek a temérdek pénznek a felelőtlen elherdálása zsigerszinten felháborító,  különösen akkor, ha belegondolunk, hogy így mindannyian duplán leszünk szegényebbek,hiszen nem a közjó érdekében használhatjuk fel, de amikor vissza kell fizetni, mert nem rendeltetésszerűen költötte el a kormány, akkor a bírságot is a mi zsebünk bánja majd. Amennyiben még erre is csak nyegle vállrándítás a hívő orbanisták válasza,  van még egy érvem: abban az országban, ahol ilyen fokon lobog a feltüzelt gyűlölet és gyakran egy véletlenül kiejtett szó miatt is verekedésig fajulnak az indulatok, ahol nyugdíjasok vernek parancsszóra demokratikus jogával élő „mástgondolót”, ott közel sem biztos, hogy  az UZI-kultusz  a legcélravezetőbb dolog.

A mérhetetlenül gőgös, felelőtlen, ostoba, gonosz  kitalálónak egy percre sem lenne szabad elfelejteni, hogy azért, mert eddig mázlija volt és tudta Dzsinit irányítani, nincs garanciája arra, hogy  a mutatvány a jövőben is sikerül. Elképzelhető, hogy egy szikra nyomán általa sem lesz irányítható a felgerjesztett indulat, és akkor neki és családjának is futni kell.

Legyünk a pillanatnyi társadalmi hierarchiában akár fent, vagy lent, ha elfogadjuk, belenyugszunk, eltűrjük, hogy az erőszak legitim elintézési forma ügyeink rendezéséhez, érdekeink érvényesítéséhez, vitáink eldöntéséhez, akkor valóban felesleges az oktatáspolitikával bíbelni, vagy az egészségügy reformján agyalni. Akkor tényleg a legjobb út magunkat szögesdróttal körül venni, mert nekünk végünk!

Mátrai Anna

A tervezet leglényegesebb pontjai:

• az intézményeknek együtt kell kezelniük a testvérek ügyeit
• súlyos veszélyeztetettségként kell értékelni, ha a szülők elzárkóznak az ellátóktól
• tilalmas a védőnői, orvosi ellátásról való lemondás
• kötelező megjelenni a szűrővizsgálatokon, és ennek elmulasztása a jelenleginél súlyosabb szankciót vonjon maga után
• a jelzőrendszer tagjainak feladatát törvényben szabályozzák
• a szakemberek előzetes ügyészi határozat nélkül is intézkedhessenek, amikor a gyermek veszélyeztetett helyzetbe kerül, és ha a szülő, gondviselő nem reagál az ellátók megkeresésére
• a gyermek veszélyeztetettsége esetén a jelzés elmulasztása legalább olyan bántalmazásnak minősül, mint a más típusú bántalmazás.

A magzat védelemében bevezetik a kötelező szűrést, azaz a kismamáknak már több törvényi előírás miatt is meg kell jelenniük a terhesgondozáson, és a különböző szülész-, nőgyógyászati szűrővizsgálatokon.

Eddig dicséretes a dolog, de vajon megvannak-e mindennek a minimális feltételei, adottak-e az  egészségügyi intézményi, személyzeti feltételek?

Nos, bátran mondhatom, írhatom, hogy egyértelműen nem, és ez nem az ellátórendszer hibája.

Egy szeptemberi történet szerint a delikvens, akinél két terhességi teszt is pozitív eredményt mutatott, ellátogatott a területileg illetékes egészségügyi intézménybe. Ekkor az éppen szolgálatban lévő orvos megállapította, hogy bár nagyon korai stádiumban van, de a különböző jelek egyértelmű terhességet mutatnak. A teljesen egyértelmű válasz megállapításáért –kérte a jó doktor- fáradjon vissza 3-4 hét múlva.

Három héttel később  férj és feleség együtt, izgatottan érkezett a rendelésre, de ott hidegzuhanyként érte őket a recepciós híre, miszerint jelenleg egy nőgyógyászuk van, aki most éppen szabadságát tölti, helyettesítőt pedig nem találtak. De egyébként sem lehet csak úgy bemenni a doktor úrhoz, előre be kell jelentkezni, és 2 - igen kettő - hónap múlva lenne időpont, azaz kéthavonta van lehetőség a rendelésen megjelenni.

Állj! Hogy is van ez? - amikor már a ma érvényben lévő törvényi előírás is - a tervezett szigorításokról nem is beszélve - a havi vizsgálatot és megfigyelést szorgalmazza?

Felvetődik a kérdés, a szigorított rendelet - pardon törvény - amely nagyon keményen szankcionálja az esetleg együttműködni nem akaró kismamákat, családokat, hogy fogja büntetni a „Valóságot”, amely nem alkalmas a kormányakarat végrehajtására? Tőlük is elszakítják a gyermeküket, mert a támogatásoktól - és ezért tartunk itt - már elszakították őket.

Amikor a kismama, még kicsit tétovázva szintén feltette a kérdést a recepciósnak, a pult mögül a mai helyzetnek megfelelő lesajnáló, de nagyon is egyértelmű válasz érkezett:

„Ja kérem, ez a magyar egészségügy.”

Ujlaki Tamás Péter (vendég szerző)

Ahogy a döntés napvilágot látott, Budapest főpolgármestere azonnal elkezdte szokásos vagdalkozását, azt, amelyről „az elmúlt hat évben” már számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem egyszerűen eredménytelen, de kontraproduktív is.

Tarlós ahelyett, hogy megnézte volna, mi az oka az sokadik kudarcnak, és nem lehet-e azt esetleg kijavítani, megtárgyalni, egy interjúban csípőből kijelentette, hogy a KDB hülyét csinált magából. Nem mondom, kellemes felütés egy esetleges tárgyalás előtt, de mint tudjuk, Tarlós úr nem a tárgyalások, sokkal inkább a diktátumok embere. Legyen az bármilyen is, szeret diktátumot adni, de ha jó helyről jön – értsd Orbán Viktor - a parancs, akkor készséggel engedelmeskedik is. Gondoljunk csak a Városligetre, az oktatási-, vagy a főváros egészségügyi intézményeinek átadására. Jól illeszkedik ebbe a sorba a Budapest közösségi közlekedését jelmező  tragikomédia, mert amíg a különböző fideszes érdekcsoportok harcban állnak egymással a felújításon lenyúlható milliárdokért, Tarlós mindig az éppen aktuális erőviszonyoknak megfélően módosítgat a kiíráson.

Már többször leírtuk, hogy milyen jó választás volt Orbán részéről Tarlós, hiszen nála szervilisebb, jobban a gazda kezéhez szoktatott főpolgármestert aligha termett a pest-budai ugar. Most is, mi az első gondolata?

„Tárgyalni akarok a miniszterelnökkel”,

mert mint mondta, a főváros a továbbiakban nem tudja vállalni a felelősséget.

Hogy is van ez? - ha valami, amit a főváros jelenlegi vezetése csak azért, hogy gazsuláljon a hatalmi csoportok gazdasági érdekeinek, elszúrt és az ráomlik, akkor mossa a kezét? Pestiesen szólva: „nehogy már”!!

Szögezzük le újra, hogy Tarlós István is megértse, mert úgy látszik még nem fogta fel: ami a 3-as metrófelújítás körül történt és történik, azért ők a felősök, ahogyan, ha jól végeznék a dolgukat, a már dübörgő és időben elkészülő felújítás sikeréért is nekik járna a - mondom, járna - dicséret, de erről sajnos már lecsúsztak.

Most tehát - a hat év alatt egyszer legalább - fel kellene szívnia magát a főpolgármesternek, és mindazt az energiát, amit eddig a felelősség átpakolására, és azok megszégyenítésére pazarolt, akik kritizálták, jó vágányra állítani, és megoldani az őt megválasztók egyik legnagyobb gondját, ezzel elhárítva az utazók feje fölül a mindennapi veszélyt. Érdemes lenne, egyszer kipróbálni, hogy történnek a dolgok egy valódi jogállamban, és hogy miként is viselkedik egy valóban felelős városvezető!

Nem mellesleg, miről akar Orbánnal tárgyalni Pista bá? - arról, hogy fogja vissza a ragadózóit, vagy arról, hogy az illiberális demokrácia újabb dicsőségére, személyesen „hasson oda”, hogy egy szervezet vonja vissza – olyan, amilyen, de legitim - döntését? Ez az enyhe tárgyalási óhaj rávilágít arra, hogy Tarlós István pontosan tudja, mitől döglik - ma Magyarországon - a légy egy régi Salamon Béla bohózat, a „Majd a Papa” címének aktualizálásával nem más, mint:

„Majd a Viktor.”

Pálmai Tamás

Aztán elérkezik a péntek - mint ma is - és Tarlós István megjelenik, képletesen szólva: egyik kezében szappannal, a másikban ostorral, nyaka körül törölközővel. Hogy miért? - mert látványos, nagy mosakodásra készül, majd azt befejezve, igyekszik mindenkit megkorbácsolni. A főpolgármester ugyanis ezt az alkalmat arra használja fel, hogy miközben azt bizonygatja - időnként szánalmas igyekezettel - ki mindenki hibás, csak ő nem, nos közben oda-oda csördít a sajtónak is. Most, hogy gondolom nagy örömére "kedvenc" Népszabadságát barátai kicsinálták  csak az Indexes kollégának szólt be, de jutott a korbácsütésekből Horváth Csaba MSZP-s, és Gy. Németh Erzsébet DK-s képviselőnek, sőt az általa kedvesen csak Szabadai elvtársként aposztrofált MLP-s politikusnak is, aki ráadásul még csak nem is tagja a fővárosi közgyűlésnek. A kötőszó pedig ismét a jól bevált "demszky" volt. A főpolgármester a továbbiakban még belerúgott néhányat az Oltalom Karitatív Egyesületbe, és addig is elmerészkedett, hogy Iványi legutóbbi akcióját, amellyel a női hajléktalan szállójukat igyekezett védeni a tiborczi expanzió ellen, politikai akciónak minősítette. Tarlós paranoiáját mi sem jelzi jobban, mint, hogy politikai provokációt sejt egy hajléktalan viselkedése mögött is csak azért, mert az a Deák téri villamosvégállomásra vackolta be magát. 

Tarlós István szemmel láthatólag Lázár csütörtöki kormányinfóját igyekszik majmolni péntekenként, azzal a kis különbséggel, hogy hiányzik belőle Lázár slágfertigsége, így csak annak pökhendiségét tudja lemásolni, és ha lehet, ez  sokkal rosszabb eredményt szül, ezért lehet, hogy őt még a kormánypárti sajtó sem képes elfogadni, pláne szeretni.

A főváros regnáló fura ura, aki szinte soha nem felejti el megemlíteni, hogy a jelenlegi politikusok közül ő bír a legnagyobb legitimitással, mára már csak vagdalkozni képes, lehet hogy lassan  belátja, hogy helytartósága közel két ciklusa alatt semmi érdemleges, a város számára fontos dolgot sem tudott kormányánál elintézni, így mandátuma letelte után örülhet, ha a futottak még, és nem a legkártékonyabb városvezetők közé sorolja be az emlékezet.

A Tarlós-éra szinte semmi másról nem szól, mint annak a gazdának - Orbán Viktornak - a feltételnélküli kiszolgálásáról, aki ennek fejében ott veri át, alázza meg, ahol csak tudja, és ennek jogát még csatlósaira is átruházza. Gondoljunk csak arra, hányszor taposhatta büntetlenül a betonba a főváros első emberét mondjuk Lázár János.

Tarlós erőtlen, egyre enerváltabb városvezető. A főpolgármester fáradtságát Fideszes „futtatói” ki is használják, és nem érik be azzal, amit a mi tulajdonukból önként átad, emlékezzünk az egészségügy, az oktatás, a Városliget, a Főgáz-részvények, a Dagály fürdő stb. esetére. Mindezek után végképpen érthetetlen, miért tűri, hogy még leckéztessék, és egyre hazugabb helyzetekbe kergessék elvbarátai. Vajon mivel tartják kézben ezt az embert, akinek nincs veszítenivalója, hiszen saját elmondása szerint nem indul újra posztjáért, tehát akár harcosan, elkötelezetten védhetné is városát, ha fontos lenne neki. De az-e? - ez a kérdések kérdése.

Ne feledjük, hogy a 3-as metró felújítása mellett, amibe egyre jobban, és jobban elvész, Tarlósnak egyetlen igazán dédelgetett álma volt még mielőtt főpolgármesterré ütötték volna, és ez az óbudai mobil gát, amiből egyre inkább úgy néz ki, szintén nem lesz semmi.

Lássuk be, két ciklus alatt összesen ez a két nagy projekt  még megvalósulásuk esetén is kevés lenne eredménynek, de így, hogy egyikkel sem történik semmi az állandó görcsös semmittevés rángatózásán kívül, különösen nehéz értékelni - legalábbis pozitívan - a városvezetőt.

Mindezek fényében talán érthető, miért igyekszik a főváros első számú polgára(?) elszeparálódni a spontán újságírói kérdések elől, és a pulpitusról lefelé válaszolgatás látszat-biztonságába menekülni.

Azért itt legalább szögezzük le, hogy amennyiben most erélytelensége okán ketté kell bontani a metrófelújítást alagúti és állomási részre, akkor minden következmény Tarlós Istvánt terheli, mert most már csak önmagára mutogathat és nem az elődökre, ahogy azt megszokhattuk tőle.

Pálmai Tamás

 A vád titokzatos tárgya, - mi is lehetne más, mint az – hogy minden ma felvetődő probléma az ő saruk. Tarlós és csapata egyre kétségbeesettebben igyekszik bizonygatni, hogy a hat éve regnáló kormánybarát team csak az eltakarító csapat, kizárólag a rendrakás szándéka vezeti őket, és – elmondásuk szerint – van dolguk bőven.

Számszerűsítették is az elképzelt bűnlajstromot, 57 milliárd forintnyi károkozással vádolják az előző vezetést.

A megszólítottak - Horváth Csaba vezetésével - ez esetben nem vádaskodtak, nem próbáltak meg kibújni a felelősség alól, inkább leges-legújabb „demokráciánkban”, az illiberálisban, szokatlan módon azt mondták, rendben, mindenki tegye ki az asztalra amije van, és vitanapot javasoltak Budapest főközszolgájának, aminek keretében mind a két oldal bemutathatná a nyilvánosságnak, mire alapozza erős állításait. Csak kérdem, hogy amennyiben  állításai nem légből kapottak, mi gátolta Tarlóst az elmúlt közel „nyócévben”, hogy különösen nagy kárt okozó tevékenységük miatt csoportosan elkövetve – ami még sokkal cikibb – feljelentést tegyen a nem hátszél nélkül működő NER-ügyészségen? Ez esetben amúgy kötelessége is lett volna.

Szerintem mindannyian érdeklődéssel várnánk egy valódi tényfeltáró vitanapot, ahogy azt az MSZP képviselői a Fővárosi Közgyűléshez beadott előterjesztésben javasolták, mert ott  az „emútsokévezés” helyett a számok és érvek csaphatnának össze. Ez lehetne - hosszú évek után  első alkalommal  - az a budapesti fórum, melyen a demokrácia alapelvét tiszteletben tartva nem lehetne elintézni a „kekeckedő” ellenzéket azzal, hogy „nem, és punktum!”.

Az ellenzék össze is állította és beárazta a városvezetés számláját, az itt élőknek szerintük kárt okozó „Tarlós-listát”:

2011: a 4-es metró második ütemének törlése; kórházak államosítása (kb. 300 milliárd forint)

2013: Városliget államosítása; Főgáz-részvények áron aluli eladása (kb. 80 milliárd forint, az előző városvezetés 120 milliárdért sem adta el!)

2015: Dagály fürdő államosítása

2016: HÉV államosítása (kb. 500 milliárd forint); oktatási ingatlanállomány államosítása (kb. 300 milliárd forint); gyermekvédelmi intézmények államosítása (15 milliárd forint);

MAHIR-per  (7 + 600 millió forint); M3-as metrópótló buszok kiszervezése (23 milliárd forint)

2011-2016: költségvetési veszteség: átlagosan 100 milliárd/év (550-ről 340 milliárdra való csökkentés – elvont feladatok költségei + nettó veszteség)

Veszteség összesen: 1818,6 milliárd

Adósságátvállalás    :   240   milliárd (főváros + BKV)

nettó veszteség       : 1578,6 milliárd forint

Idekívánkozna még a fent említett, Tarlósék által összehozott 57 milliárd részletezése is, de sajna még csak a vádakat felsoroló listát sem hozták nyilvánosságra. Ez érthető magatartás, beleillik a demokrácia illiberális felfogásába.

Az ellenzéki előterjesztés - ahogy szokott - csak egy terv maradt. Tarlós István - maga mögött tudva a Fideszes többséget - ismét lesöpörte a kezdeményezést, méghozzá alpári hangnemben, ahogy azt 2016. október 4-i, „Tarlós úr!- nem bántja a konkrét szemét a konkrét szemét?” című posztunkban olvashatták:

 ”magából kikelve, a lehető legbárdolatlanabb hangon, mintegy negyedórás kifakadásban részesítette a jelenlevőket, majd szemlátomást maga is meglepődőt a képviselő (Horváth Csaba MSZP) visszafogott, rövid válaszán. 2010 óta a bunkóság főpolgármesteri kategória lett, amihez Önnek a pulpitusról sincs joga!”.

Egy szó, mint száz: egyre világosabban látszik, hogy a főpolgármester fél szembenézni mindazzal - már bocsánat a szóért - abúzussal, amit hivatali ideje alatt Budapestnek el kell szenvednie.

A kísérlet tehát,  hogy a kesztyűs-bábot öntudatra ébresszék, ismét eredménytelen maradt, de mit is várnánk valakitől, akit a saját egóján kívül semmi más nem érdekel, így megállapíthatjuk, hogy az Orbán Viktor nevű bábjátékos  - mint annyiszor - most is jól választott magának „partnert”.

 bolDIzsár

A Uber minapi kivonulásának híre felveti a kérdést, hogy a rezsim szánt szándékkal űzte-e ki az országból a tárgyalásos megegyezésre törekvés szikrája nélkül a közkedvelt szolgáltatót,a minden híreszteléssel ellentétben rendes adózót, vagy - tőle teljesen szokatlanul és nem jellemző módon - csak csodálkozva tudomásul vette a tényt.

Karsai Katalin, a Magyar Taxisok Szakszervezetének ügyvivője szerint, akit szókimondó radikalizmusa miatt a Fónagy-féle minisztérium meg sem hív a tárgyalásokra:

Hónapok óta halljuk ezt a zuhany-híradóban terjedő pletykát, eleinte nem hittük el, de sajnos az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy ha egy hír ilyen hosszan tarja magát, az előbb-utóbb valóra is válik, és most egyre több helyről halljuk, hogy mindaz a megmagyarázhatatlan és indokolatlan vegzálás, törvénytelenség, a taxisok ellehetetlenítése egyetlen célt szolgál, azt, hogy a főváros megcsinálhassa végre a saját fuvarszervező irodáját. Ezt támasztotta alá már 2015 tavasza is, amikor a fővárosi közgyűléshez benyújtottak egy előterjesztés az ügyben, hogy Budapest saját taxistársaságot hozzon létre."

Az egyik meghatározó középméretű szolgáltató prominense szerint:

 "Már a hatósági ár bevezetése is csak a két legnagyobb cégnek: a City-nek és a Főtaxinak volt jó, senki másnak. A taxisok persze nagyon örülnek neki, mert elhiszik, hogy többet keresnek, de ez nem így van. Alacsonyabb díjszabás esetén sokkal több fuvar lenne. A másik árulkodó jel a várható monopolizálás, vagy ha úgy jobban tetszik „államosítás” bizonyítására az indirekt létszámcsökkentés, amit mi sem bizonyít jobban, mint a taxisok állandó vegzálása, munkavégzésük ellehetetlenítése. Azt akarják, hogy 3800 főnél álljon meg a létszám, és ezt sokszor törvénytelen, de legalábbis szabálytalan eszközökkel próbálják minél előbb elérni. A vége az lesz, hogy két, maximum három társaság marad Budapesten, a már fent említett Főtaxii, a City és esetleg még valaki, aki befér a pixisbe. Amikor a fenti célt elérték, - szerintem - a főváros, vagy az állam létrehoz egy giga fuvarszervező céget, amihez minden, a palettán szereplő vállalkozásnak be kell csatlakozni.”

Egy jelenleg még az Uber berkein belül dolgozó véleménye szerint is másról szól a dolog, mint arról, hogy taxióra kontra applikáció:

 

„ A magyar hivatalosság mindentől irtózik, ami új, friss és arra késztetné, hogy huszadik századi módon gondolkozzon. Az állításomat mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy rácsavarodtak a Horthy korszakra, mert ahhoz már nincs elég szellemi kapacitás mögöttük, hogy kiépítsék a saját identitásuk alapjait. Mindezek tudatában nagyon jól jött nekik a taxisok tiltakozása, amit ahelyett, hogy mind a két féllel folytatott tárgyalással kezeltek volna, inkább a magukévá tettek, és e mögé bújva kicsináltak minket.

 

Ha megvalósul a jól kitervelt üzlet, azzal az utasok biztosan nem járnak jól, hiszen azon a piacon, ahol nincs konkurencia, ott nincs jó értelemben vett harc sem az ügyfélért. 

Érdemes lenne felismerni, hogy amikor az egészségügy, a nyugdíjak értékállósága, az oktatás és - esetünkben a messze nem ilyen kaliberű, de tendenciózussága miatt mégis ide tartozó - a taxizás lehetősége válik a hatalom monopóliumává, ott fű nem terem!  Jó lenne, ha egyre többen elgondolkodnánk azon, hogy egy-egy letarolt piaci szegmens hány vétlen ember, család életét lehetetleníti el pillanatok alatt. Gondolta már, hogy ha rezignáltan, szemrebbenés nélkül tudomásul veszi, hogy szomszédja, ismerőse, barátja önhibáján kívül áldozatává válhat az önkénynek, akkor előbb utóbb  Ön következik?

Ne feledjük, ez a kormány semmit nem tesz "csak úgy", mert  képzavarnak tűnik ugyan, de náluk mindig a hátsó szándék az első!

BÓMA