Az Országos Roma Önkormányzat volt az idei év első kegyeltje. Történt ugyanis, hogy miután se Orbán, se Lázár nem kívánta magát kompromittálni a messziről bűzlő, csalás-gyanús esettel, így rálőcsölték a náluk semmivel nem különb, ám a hierarchiában lényegesen alattuk álló, a Fidesz-atyuska nélkül még pártot sem alkotó KDNP-s Rétvárira a „tisztességet”, hogy közölhesse: – velünk, a néppel – pártunk és kormányunk átvállalja az ORÖ adósságának tetemesebb felét.

Mint közismert, a Farkas Flórián Fideszt képviselő miniszterelnöki cigány-ügyi megbízott által uralt Országos Roma Önkormányzat 1.600.000.000.-, azaz: ezerhatszáz-millió forint közpénzt – hiszen hiába az Európai Uniótól kapott támogatásról van szó, az közpénz, méghozzá az összes uniós állampolgár közpénze – vissza kell fizetnie, mert szabálytalanul, azaz csalással vertek a seggére. A támogatás célja, amelynek örve alatt a nem kevés  pénzt kicsalták az unótól a keresztségben a „Híd a munka világába” zengzetes nevet kapta és azt szolgálta volna, hogy a mélységesen, szinte behozhatatlannak látszó módon lemaradt cigányságot segítse abban, hogy tanulhasson, munkát vállalhasson, gyermekei előmenetelét biztosíthassa.

Orbán  Flórija nem először csatlakozott a vezére és barátja által diktált legújabb-kori nemzeti módihoz. A biztos úr tehát úgy gondolta, biztos tud sokkal jobb helyet is a váratlanul ölébe hulló pénznek, mint az eredetileg megjelölt célocska, "mert ugye ki nem szarja le, hogy mi lesz a purdékkal?". Nehogy már - gondolta-  kézen-közön elherdálódjék holmi fennkölt, zavaros liberális hókuszpókuszra, azt a kis pénzecske!.

Hozzá csaptak további 500.000.000.- milliócskát, mivel buzgó ténykedésük során elfelejtettek kifizetni néhány ügyvédi számlát, meg pár cég követelését, sőt, még a minisztériumok között is találtak hitelezőket, így érte el az ORÖ adóssága a bűvös kétmilliárd egyszáz-millió forintot.

Rétvári Bence államtitkár jó alattvalóhoz méltón, aki nem kérdez, de annál inkább cselekszik, a főnök parancsára újra felvette az ájtatos megmondó-arcot, ugyan azt, amivel néhány napja bejelentette, hogy a nagy hideg ellenére sem nyittatja ki a kormány a templomokat a hajléktalanok előtt  és rezzenéstelen, mimikától mentes képpel mondta bele minden Magyarok arcába, hogy

„Magyarország Kormánya 1,3 milliárd forint erejéig átvállalja az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) adósságát az önkormányzat működőképességének fenntartása érdekében. A Kormány 2010 óta több mint 1200 milliárd forint összegben vállalta át a települési önkormányzatok adósságát.”

Mit takarhat az a kifejezés ebben az esetben, hogy „működőképességének megtartása érdekében”? Kapjunk a fejünkhöz! – a dolog mindannyiunk bánatára nem működik! Illetve dehogy nem, az ORÖ Farkas irányítása alatt egy jó-, sőt, túlzottan is jól működő pénz-felélési, eltüntetési, lenyúlási központtá nőtte ki magát, A megbízott emberek ugyanis alkalmatlannak bizonyultak az eredeti feladat kezelésére! És mi köze van a 2010 óta az önkormányzatoktól átvállalt adósságnak a jelen esethez? Önkormányzat – önkormányzat?

A Rétvári nevű imádkozó bot-sáska azt is mondta még:

 „Az ORÖ a fennmaradó adósságát magasabb törlesztőrészlettel és fennálló ingatlanvagyonának fedezetével törleszti .Az ORÖ elnöke segítséget kért adósságrendezési szakértő bevonásához.”

Vagyis, a különbözetre részletfizetési lehetőséget kapott az eddig semmi érdemit felmutatni nem tudó tömörülés, mely részletekre Állambácsi mindannyiunk pénzéből vissza nem térítendően jól megtámogatta őket! Hát, brávó! Nem a koncepciótlanság, a kreativitás, de főleg az akarás, a szándék nem volt megfelelő, olyannyira rendben van minden, hogy azon egy cseppet sem kell változtatni. Még annyit sem vár el Magyarország kormánya, hogy foghegyről egy „bocsesz”-t odalökjön a végre leváltott Farkast követő Balogh – a név csak rokon – János, aki nem sokat vívódott, rögtön meg is jutalmazta magát – ahogy illik – a közgyűlés felhatalmazása nélkül a „szépen prosperáló” ORÖ számlájára egy Audi 4-essel.

Azt azért még érdemes megjegyezni, hogy az MTI mindannyiunktól teljesen független hírszolgáltató tudósítása szerint

 „Az összeget a Roma Oktatási és Kulturális Központ létrehozására fordítják majd.”

Az összehasonlítás kedvéért: a magyarországi civil szervezetek összesen 10 milliárd forint támogatásra számíthatnak, aminek az eddig tárgyalt fiaskó a legnagyobb tétele.

"A gép forog az alkotó pihen."  

Mi pedig kussolunk tovább?

Mátrai Anna

Mit sem sejtve, lendkerekes autónak képzelte a „rákos tálat”, ami dübörögve száguldott a szőnyegsztrádán a szecesszió többi művészi darabjaival együtt. Mindig elborzadva hallgatom a történetet, hiszen szívem csücske ez a stílus, főképp, ha Zsolnay.

Pécs város vezetőinek az elmúlt években sikerült a Hungaricumok között is számon tartott termékek gyártóját - a Zsolnay Porcelánmanufaktúrát – is az ellehetetlenített vállalkozások közé taszítani. A kivéreztetett, lezüllesztett gyárat többen is magánosítani akarták, akadt, akit csupán "kalandvágy" okán próbálkozott, de volt olyan is, aki érezte a felelősségét a százados márkanévnek és a gyönyörű termékeknek.

A legújabb hírek szerint az előbbi megfontolásból, – ha már nem sikerült megkaparintani magát a céget – alkalmazva a más területen már bevált lenyúlás módszerét, a sietve összetákolt, állandóan változó, zavaros hátterű Ledina Kerámia Kft. indult harcba. Az önkormányzat hathatós részvételével alapított kalóz-cég ügyvezetője, Erdei Viktor nem csak a bevezetett, patinás névre, hanem a megrendeléseket biztosító pályázatokra is hajt, méghozzá bő hátszéllel, és úgy tűnik, sikerrel.

Miután elszippantották a megrendelések elvonásával büntetett kézműipar dolgozóinak zömét, a mai napig nincs hír arról, hogy mikor tudják beszerezni a szükséges gépeket, felszereléseket és beindítani a tényleges termelést. Vélhetően jól el van eresztve a háttérben rejtőző tulajdonosi kör, hiszen annak dacára, hogy nincs egyetlen fillér bevételük sem, gond nélkül tudják fizetni a munkások bérén felül a helységek bérleti díját, fenntartását is.

Semmi sem történik véletlenül. A Zsolnay-háború látszólag váratlan kitörésének oka egyes vélemények szerint nem más, mint az a tény, hogy a kormány több olyan nagyberuházásra, épületfelújításra készül, amelyben jelentős szerepet szánnak a Zsolnay épület-kerámiának. Az is fontos szempont lehet, hogy sok Európai Uniós támogatás is kinéz a jövő évben, amire bízvást számíthat a tulajdonos.

A botrányos tervek köré Erdei Viktor ügyvezető jótékonyságból kíván spanyolfalat állítani, így a Matolcsy-féle gyomorforgató, ál-áhítatot majmolja maga is, és Advent tiszteletének ürügyén 150 csészét és persze a hozzá tartozó aljakat ajánlott fel a pécsi Gyermeksebészeti Klinika Visszatérés Alapítványának. Persze nem magukat a kerámiákat adják, hanem a Széchenyi téri vásárban lévő standjukat meglátogatók vehetik meg a fent említett csetreszeket, és a befolyó pénzt utalják az alapítványnak.

Eltekintve attól, hogy így hatalmas reklámhoz is jut a nevenincs cég, az elgondolás szép, nemes, és dicséretes.

Azért ragadtam klaviatúrát, mert a felajánlott kerámia kávéskészletről képet is tettek fel a mindent uraló világhálóra, na, itt kezdődött az igazi baj, hiszen a terméket látva először azt hittem, médiahekk áldozata lettem. De nem! Ez az a termék-struktúra, amit a Zsolnay kiszorítására szán a regnáló vezetés?  Mindenki döntse el maga, hogy ez a régi menzákon megszokott csésze mennyire árasztja magából a márkára oly jellemző kellemet, kecsességet, patinát, színharmóniát!

Remélhetőleg nem sikerül a márkanév megszerzése, mert ha igen, akkor - ahogy mondani szokták - a Zsolnaynak „annyi, meg egy bambi”. Zsolnay Vilmos pedig foroghat a sírjában, hiszen ő felvirágoztatni szerette volna hazáját, nem lejáratni!

Mátrai Anna

De mégis, mit tehet az a hitetlen, aki úgy gondolja, hogy nem bízik százszázalékosan a regnáló számmisztikai ismereteiben, és utánajárna, hogy amennyiben úgy dönt, távolmaradásával jelzi tiltakozását az eszeveszett gyűlöletet keltő népszavazási tébolyda ellen, akkor valaki hivtlanul nem voksolt-e helyette?

Tóth Zoltán választási szakértő szerint van megoldás arra, hogy tisztán lásson a honpolgár. No, nem azt ellenőrizheti, hogy milyen szavazatot adott le, hiszen nem minden listába nézhet bele, a Kubatov-féle – ami persze nincs is – ezután is rejtve marad az arra érdemtelen előtt. Viszont annak törvényes, alanyi joga utánajárni, hogy a választói névjegyzékben szerepel-e az aláírása, avagy nem.

Nem kicsi a procedúra, amit végig kell járnia annak, aki élni akar Isten – pardon, a Fidesz-parlament  – biztosította jogával, mert  sűrű a cölöperdő a nyilvános betekintés előtt. Ha azonban eléggé elszánt a kétkedő, akkor nem szabad húzni az időt, rögtön október 3-án vegye nyakába a várost és jelentkezzen munkaidőben – mázli, hogy ez általában a hétfői önkormányzati fogadóóra tekintetében a délutáni órákra esik – a lakóhelye szerinti jegyzőné. Miután sorra került, ragaszkodjon ahhoz, hogy szeretne belelesni a választói névjegyzékbe. Legyen az illető akadékoskodó felvértezve annak a biztos tudatával, hogy ez állampolgári jog, amit  nem tagadhatnak meg. Ne csodálkozzunk, ha ezt rossz néven veszik, de legyen nálunk papír és plajbász, hogy azon nyomban írásban adjunk nyomatékot az eljárás jogszerűtlenségének és kérjünk jogorvoslatot.

A megtagadásnak szerintük számos oka lehet, de tudnunk kell, hogy egyik sem jogszerű, így ne hagyjuk eltántorítani magunkat.

Tóth Zoltán szerint:

 „A jogorvoslati kérelemben meg kell jelölni a bizonyítási indítványt és a jogalapot. A saját aláírás megtekintésének alkotmányos adatvédelmi jogára kell hivatkozni és a választás tisztaságának az alapelvére.”

Mivel a népszavazáson nem csak ellenzéki ellenőrzés, de nemzetközi megfigyelők sem lesznek, így célszerű, ha a média nyilvánosságához fordulunk, és ha találunk még olyan orgánumot, amelyik érzékeny az alapvető jogok nyirbálására, akkor általuk tudathatjuk, hogy mi meg nem eshet a mai Magyarországon.

Tehát nincs minden veszve, október 2-a után is van élet! Irány az önkormányzat, ott is a jegyzőség! A demokrácia élt, él (?) és élni fog!

Mátrai Anna