Izgalmas és látványos lenne azzal kezdeni, mint tavaly, a párizsi terrortámadás után, hogy „Je Suis Charlie”, azaz esetünkben „Je suis Polonais„ de a szolidaritás szép, felemelő mondata most nem lenne igaz, hiszen nem mi vagyunk lengyelek, hanem az ő kormányuk lett „magyar”. Mi pedig - az istenadta - sehogy sem akarunk rájuk, a lengyel népre hasonlítani, legalábbis a demokrácia féltése okán biztosan nem.
Tegnap néhány-száz elszánt, valódi demokrata tüntetett ugyan a lengyel követség előtt, de hol maradtak a többi tíz- és százezrek? Tessék, hogy nagy volt hideg? Értem én, ebből a szempontból is sokkal jobb helyzetben vannak a déltengeri szigeteken élő lengyelek!
Hagyjuk a dumát, mi szinte mindig beérjük azzal, ha van felettünk egy apafigura, majdnem azt mondtam cáratyuska.
Visszatérve oda, hogy mi történik Lengyelországban, pusztán annyi, hogy az uralkodó Orbánklón – ide jutottál Európa?- oda akart csapni a szabad sajtónak, méghozzá a rend nevében, mondván: micsoda dolog, hogy ezek a mocskos sajtómunkások ott és azt kérdeznek, amit csak akarnak? Lesz itt rend! Szerényen jegyzem csupán meg, hogy egyrészt tesznek ezek a rendre, az zavarja őket, hogy nincsenek valódi válaszaik a valódi kérdésekre, másrészt nem lesz rend, példa erre kis hazánk. Magyarországon annyi "baj" talán még soha nem volt a sajtóval, mint amióta folyamatosan rendszabályozgatják. Ezek az urak nem ismerik Murphy, ide vágó, horgászati, társadalmi örökbecsűjét, miszerint
„egy doboz konzervgilisztát soha nem lehet visszazsúfolni az eredeti dobozába, ha felnyitották azt.”
Ilyen szabadjára engedett „giliszta” a sajtó- és szólásszabadság is, mindenhova beles és – ellentétben a valódi gilisztával - véleménye is van.
Egyes elemzők szerint igen is, kell korlátozni, mert micsoda dolog az, hogy még wc-re menet is feltarthatják a politikusokat. Ez az indok persze úgy bornírt, ahogy van. Melyik az a hülye újságíró, aki a budiba siető közembert tartja fel, ha tudja, hogy normális körülmények között is szórabírhatja, nem úgy, mint nálunk, ahol a parlamentben a kijelölt néhány méteres szabad szakaszon sem állnak meg a mi pénzünkből eltartott nímandok. Van, aki nem szól, csak leszegett fejjel halad célja felé, van, aki kamu telefont bonyolít, és van, aki mint a ház Vérestekintetű Fejenagy (bocs Petrovics, te fő-migráncs) elnöke, még meg is fenyegeti a kérdésre vetemedő sajtómunkást, és akkor az MNB Jancsibohócáról, a válaszok helyet ádventi áldást osztogató kusza szemű és gondolkodású Matolcsiról nem is szólok. Ezek a politikusnak álcázott fellengző koleszosok óriási szereptévesztésében vannak, ugyanis, a világ rendje az, hogy az újságíró kérdez, a politikus – így-úgy, képessége szerint - válaszol, és arra a mondatra, hogy
„nem ezt volt a kérdés,”
csak a legpökhendibbek, és legostobábbak merik azt válaszolni, mint a fent nevezett MNB elnök,
„de én ezt válaszolom”.
Gyuri, Gyuri, jobb lenne kicsit gyakorolni a rendes válaszadást, tudod, hogy majd annak idején, a bíróság előtt jól menjen.
Egy szó, mint száz: csak keveseknek tűnik fel, hogy a demokrácia elleni attak szinte mindenhol az alkotmánybíróság leépítésével kezdődik, majd a szabad sajtó összezúzásával folytatódik, hogy aztán eljöhessen, a választott diktatúrák kora, amelyekben csak reménykedhetünk, hogy jön majd legalább egy kisgyerek, aki világgá kiáltja végre, hogy:
„meztelen a demokrácia, már csak a csontváza látszik”!
Addig is: áldott békés adventet és karácsonyt, hátha végre rátalálunk arra a bizonyos, mindannyiunk számára fontos „gyermekre”.
Pálmai Tamás