Orbán Viktor, mini – szter - elnök: kérlek, hosszabbítsd meg legalább Moszkváig a kisvasutam!

Kósa - Sötét lovag Lajos, Fidesz frakcióvezető: hozzál nekem egy öt percnél hosszabb szavatossági idejű magánvéleményt.

Mészáros Lőrinc, polihisztor: Tehetségemnek és hozzáértésemnek megfelelően újabb tendergyőzelmeket kérek.

Ps: Na jó, elég lesz néhány újabb pénzcsap is, ugye Viktor, ja?

Orbán Ráhel, gyeses kismama: Még vastagabb saját lábakat kérek, hogy kis családommal még biztosabban állhassak rajtuk.

Tiborcz István, vőgyerek: Hozz, kérlek valamit, mert Pharaon-megvonási tünetekben szenvedek, szerintem Szaúd-Arábiában keresgélj! Hamar, hamar!!!!

Rogán Tóni (paraszt gyerők), miniszter: Csak egy szép, új táskát kérek, de legyen benne egy közjegyző által hitelesített nyilatkozatod, hogy Te adtad ajándékba, mert nem akarok már megint - legalább táska-ügyben - hazudozni.

Lázár János, kancelláriaminiszter és Kovács Zoltán, kormány szóvivő (sziámi ikrek): Cinizmust, és demagógiát, valamint pléhpofát kérünk, mert nekünk ezekből soha nem elég.

Tállai Agymen András, NAV vezér: Mit is akartam kérni, mit is? Hopsza, meg is van, vagy mégse, de, de, de, szóval kellene egy kicsit jobb emlékezet, hogy többet ne felejtsem el, hogy mindennek, még az Irén-, dehogy is, pardon az Erzsébet-utalványnak is van adóvonzata. Hihi!

Semjén Lófara Zsolt, KDNP elnök, miniszterelnök-helyettes: Szerény leszek, mint mindig, 10 új párttagot kérek, hogy azt mondhassuk végre, hogy két számjegyű a mögöttünk álló támogatók száma.

Harrach Dörgedelem Péter, KDN frakcióvezető: Vitesd el, kérlek a krampuszaiddal a kommentelőket a kommentjeikkel együtt!

Ps: Ja, meg egy új pápa is jól jönne, mert ez a "migráncs-simogató" nem tudja, hol lakik az úristen, hiszen szembe megy a NER-rel.

Szili Katalin, volt MSZP-s házelnök, köztársaságielnök-jelölt, jelenleg miniszterelnöki megbízott: Virtuális gerinc helyett valódit szeretnék, de annak minden kockázata nélkül.

Schiffer András, volt LMP elnök, jelenleg magányos bozótharcos: Néhány új machetét, ja és, hogy el ne feledjem! - egy Karinthy-persziflázzsal: „Fulladjon meg Gyurcsány Ferenc, lehetőleg máma még!”

Tarlós István, Budapest főpolgármestere: Csak halkan ”írom”, és csak neked, Mikulás, nehogy a főnök is meghallja, na, szóval a sok szivatás után, jól jönne egy kis tisztelet, és megbecsülés, az Orbán-Lázár-Seszták triótól, de pszt!

Molnár Gyula, MSZP elnök: az 1994-es MSZP- t kérem vissza.

Juhász Péter, az EGYÜTT külön alelnöke: Drága kedves Télapó! - hozzál nekem egy Kárpát-medencei Tódító-Lódító Tóni bőrt az ágy elé.

Gyurcsány Ferenc, pártelnök: Szeretném megkapni a világ legnagyobb törpéjét.

Volner János, Jobbik (kinél?) frakcióvezető: Bocs öreg, de megugorhatnám a télanyót a susnyákosban?

Terry -Vissza a jövőbe! - Black: Legyenek fele annyian a múltamban, mint amennyire most pontosan emlékszem, hogy megvoltak!

Schmuck Andor: Mindenből sokat, és még többet, bármi áron, hiszen mint látod, magam sem vagyok „kevesen”. Bevegyelek cserébe a nyugger-bizniszbe? - nekem jól tejel, akárcsak anno a Xénia-láz.

Kövér László, házelnök: Kalasnyikovot akarok!!!!!

Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke: Még egyet, mert három a magyar igazság!

Pálmai Tamás

De főnök, – életem, halálom kezedbe ajánlom – az a jelentés, ami merő tévedésből, az asztalodra került, – áldassék a neved – nem modortalan stílusban említi meg az egyik testnedvet! A PISA – nagybetűvel – teszt az nem egy egészségügyi vizsgálat eredménye, hanem a nemzetközileg (pfúj!) elismert képességfelmérő próba, amiben a Te országod még az átkosból – amikor még nem Te uraltad - rád maradva vesz részt.

Ha már elkerülte a figyelmeteket, hogy kilépjünk ebből a balliberális, demokratikus, biztos, hogy sorosos és gyurcsányos egyletből, akkor várom a javaslatokat, hogy járassuk le, tapossuk a földbe – ez mindig bejön! – az egész szervezetet és főleg követeljük kivont karddal, hátrafelé nyilazva, ha kell, hogy vonják vissza a dehonesztáló kijelentéseket a V4-ek vezérhajójáról, a kelet bástyájáról!

Még a fentinél is komolyabbra fordítva a szót: a mutatóink, a három évenként megismételt PISA-felmérésen rosszabbak, mint valaha: az eredmények szerint a magyar tanulók annál is gyengébbek, mint amilyenek az utolsó mérésnél, 2012-ben voltak, a természettudományos és a szövegértési kompetenciák soha nem zuhantak még akkorát, mint most. Minden területen bőven az OECD-országok átlaga alatt vagyunk. A magyar gyerekek eredményei három év alatt, 2012-höz képest átlagosan 17 ponttal lettek rosszabbak természettudományból. Szövegértésből is majdnem ekkora, 15 pontos a visszaesés.

A PISA a legátfogóbb és egyben a legnagyobb presztízsű nemzetközi oktatási vizsgálat, ami ennek megfelelően a világ nagy részén a helyi oktatáspolitikák megítélésének legfontosabb mércéjévé vált. A 72 országra kiterjedő teszt főként a szövegértést, a matematikai készséget és a természettudományokban való jártasságot vizsgálja. Egyetlen terület sincs, ahol a magyar diákok legalább viszonylag jók lennének.

Mindez egyértelműen mutatja, hogy az egész Magyarországon világhírűnek hazudott oktatáspolitika köszönő viszonyban sincs a nemzetközileg versenyképes tudást átadni képes rendszerekkel. A nagyvilágban ugyanis az orbáni didaktika szerint felmagasztalt mennyiség helyett ebben az esetben is győz a minőség, az, hogy a ma felnövő generációnak – csak úgy, mint az ezt megelőzőknek sem – nem a lexikális tudás mennyiségét kell növelni, hanem a kompetenciákat, azt, hogy a tanulók mennyire képesek ismereteiket iskolán kívüli szituációkban alkalmazni.

Ez érthető módon nem komilfo Orbán terveiben, hiszen, ha a fiatalok képesek, és igénylik is a gondolkodást, akkor nem lehet belőlük vakon hívő alattvalót vuduzni.

Az eredmények EMMI által eddig napvilágot látott értelmezéséből egyáltalán nem érezhető, hogy pofonvágta volna a nemzeti bármit a lesújtó eredmény. A vállvonogatástól eltekintve annyit szűrtek le, hogy a tesztek szokatlanok lehettek a magyar diákoknak, meg, hogy nálunk zömében kilencedikesek töltötték ki a feladatlapokat, míg előfordult, hogy néhol tizedikesek. Ahogy Karinthy rossztanulója, ők is reménytelenül igyekeznek magyarázni a bizonyítványt:

„de mostanában ne tessék bemenni az iskolába... a kaput kiemelték... most átalakítják... nincs kapu... nem lehet bemenni... majd egy-két hét múlva...”

Az EMMI-vel ellentétben más vizsgált országok oktatáspolitikusai árgus szemekkel várják a PISA-eredményeket, és amennyiben negatív tendenciát vélnek felfedezni, érdemben és gyorsan változtatnak, ezzel biztosítva a gyerekeknek a versenyképességet.

Egy szó, mint száz kedves nemzeti oktatást szervezők! Nem csak kerítéssel lehet egy országot ketrecbe kényszeríteni, legalább olyan hatékony, ha elzárjátok a használható tudás megszerzésének lehetőségét, persze, csak ameddig hagyják, hagyjuk.

Mátrai Anna

Arról szól a fáma, hogy országvezetőnk meghányta-vetette a kérdést és személyesen kérte meg balkezét, -mert a jobbkeze, mint azt mag mondta alig néhány éve Matolcsi-  Lázár Jánost, hogy ne tegye már ezt a szegény köztisztviselőkkel és az őket hetekig váró nyugdíjasokkal, inkább válassza a kézenfekvő megoldást, és adja fel postán azt az Erzsébet utalványt.

Imígyen szól a Miniszterelnökség közleménye:

„Mentesítik a járási- és kormányhivatalok munkatársait az Erzsébet-utalványok kézbesítésének feladata alól, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Magyar Postától kér gyorsabb és olcsóbb megoldási javaslatot, hogy minden nyugdíjas még karácsony előtt megkaphassa a kormány által juttatott tízezer forintos utalványt.”

Magyarország második embere feljebbvalója intelmére újra felvette a telefont, amit persze szintén a köz – tehát mi – biztosítunk ingyenesen a számára, és mintha csak a saját fejéből pattant volna ki az ötlet, felhívja a postavezért, és megpróbál kisírni a jótékony terv megvalósításához méltányosabb árat és rövidebb határidőt. A bukmékereknél elég nagy odds-al lehet fogadni, hogy sikerülni fog a halálmegvető bátorságot tükröző kísérlet.

De nem csak ezt teszi a bátor bürokrata, – jobb később, mint soha – szintén az orbáni javaslatot szem előtt tartva – magához rendelte az érintett szakszervezetek vezetőit, hogy kikérje a véleményüket a nagy haditervet illetően.

„Orbán Viktor miniszterelnök kérésére Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter hétfőn konzultációra hívta a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének vezetőit, Boros Péternét és Árva Jánost” 

– tudható meg az MTI-hez eljuttatott közleményből.

„A Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormány képviseletében meghallgatta, mérlegelte és elfogadta a szakszervezetnek az Erzsébet-utalványok kézbesítésével kapcsolatban felmerült észrevételeit és javaslatait.”

melynek eredménye képpen

„Lázár János és a szakszervezet vezetői megállapodtak abban, hogy a járási- és kormányhivatalok munkatársait mentesítik az utalványok kézbesítésének feladata alól.”

– zárul a Miniszterelnökségi közlemény.

Hát így! Valószínűleg ez az év nem zárul annyira jól a biztonsági cégek vezetőinek és az abból várhatóan részesülőknek, mint a múlt héten gondolták, de a miniszterelnöki narratíva valamely, még annál is felsőbb érdekből kifolyólag kihúzta a zsebükből a már benne érzett milliókat. Bocsi,ismeretlenek! Ez-egyszer legyőzte a józan ész – vagy a még nem ismert pártérdek – a fejetlen osztogatást. De ne búsuljatok, "lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér", kaptok még őrizni válót!

Mátrai Anna

Nem történelmi távlatba hívom az olvasót, nem kell hozzá könyv, atlasz, sem a mindentudó „google”, egyszerűen csak 2006 Magyarországára ránduljunk vissza, pontosabban Budapestre, amikor  még az orrunkban is érezhettük, hogy a jól irányított, spontán felhorkanó embertömeg szétdúlta a fővárost. A képek tanulsága szerint nem válogattak az eszközökben, gyújtogattak, törtek-zúztak, kövekkel dobáltak mindent és mindenkit. A lányos zavarukban – mivel ilyet még csak az oktatóvideókon látottak – tehetetlenkedő rendőrök sem úszták meg az ütközeteket a csőcselékkel.  Mert ne feledjük, azt, ami a televízió előtt történ, láthatóan nem felháborodott demokraták hajtották végre, hanem jól szervezett csőcselék, élükön a futball-huligánokkal, szépítheti ezt a tény bárhogy is a szélsőjobb, aki megnézi az akkor készült felvételeket, és hajlandó inkább hinni a saját szemének, mint az irányított dumának, láthatja, kik és mit műveltek ott. A magukból kikelt randalírozókat élőben nézhette az ország, mivel az akkor még bennfentesnek számító és fenemód jólértesült Hír TV stábja már az esemény kezdete előtt jóval elhelyezte embereit és a kamerákat a „senki által nem szervezett, ad hoc, alulról jövő népi” megnyilvánulás fontosabb helyszínein. Nekik köszönhetően premier plánban látszanak a vezérürü izomagyak, de még a „bakák” arca is.

Miután lecsitult a XXI. század eddig legerőszakosabb „népfelkelése”, vagy nevezzük csak egyszerűen annak, ami volt, elvetélt kormánybuktatásnak, a csőcselék is visszatért a jólbevált meccsekhez, vagy az ivókba, a felbújtók éles kaszával aratták az  eredményeket és a rendőrség is el-elfogott néhány főkolompost, mégsem hallhattunk 10 év letöltendő büntetésre felterjesztett terroristákról.

Nem is történt más, mint, hogy a megzavarodott rendőrök ártatlan, ma született bárányokra lövöldöztek gumilövedékkel, amiket kifejezetten nemes testrészeik felé irányítottak.  Persze  amit tettek  felsőbb utasításra tették, az akkor éppen időszerű magyarságnyúzó, kommunista-balliberális, még az is lehet, hogy sorosos országbitorlók parancsára.

Mindez a Szegeden, egy szír férfira kimért tíz éves, felháborító ítélet kapcsán jutott eszembe, aki vezéregyénisége volt a múlt évi röszkei zavargásnak, amelyben menekültek követeltek bebocsájtást Magyarországra, és eközben összecsaptak a rendőrökkel is. A 40 éves Ahmed Hamed volt az egyletlen, aki ellen nem „tömegzavargás ”- mely tényállás alapján a szüleit is elítélték - hanem terrorizmus okán emeltek vádat.

Ami volt, elmúlt, most meg az van, ami. Ha jól kussol az ember, ki lehet bekkelni a napokat, heteket, és észrevétlenül az éveket is. Diktatúra? Igen, de a magyar – tisztelet a nagyon csendes, ellenkezőjét szeretők millióinak - ezt szereti, különben biztosan tenne ellene.

Emlékezzünk csak, mit is mondott Antall József, a később első demokratikusan megválasztott kormányfő évtizedekkel előbb, 1956 bukása után, a Kádár korszak elején egy ismerősének:

”Lemerülni és kibekkelni”.

Úgy tűnik, Antall mondata sajnos ma, 60 év után is érvényes, sőt érvényesebb, mint mint valaha. Ez a dolog a kibekkeléssel, lehet,hogy a vérünkben van?

Mátrai Anna

Valószínűleg sokat betegeskedhetett már kora gyermekkorában is „minden magyarok első embere”- vagy lógott a suliból, de ez persze nem lehet, hiszen, aki soha nem hazudott, hogy tehetett volna ilyen csúfságot? – Tény, ami tény, minek cifrázni, a főnöknek fogalma sincs hőn szeretet nemzete történelméről, és úgy egyáltalán a történelem fogalomrendszeréről. Szerencséjére elnéző tanárok vehették körül, - lehet, hogy már akkor is érezték, milyen különleges személyiség tiszteli meg az osztálytermet - mert tovább engedték, sőt nemcsak a gimnáziumot, de az egyetemet is végig tudta küzdeni ezzel az „ismerettömeggel”.

Minderre abból következtetek, hogy Orbán nemrég sokadszor fejtette ki, miszerint az Európai Unió, amit következetesen „Brüsszel”-ként aposztrofál, – megjegyzendő, hogy mi magunk is része vagyunk az általa oly sokszor lenézett, kigúnyolt, hülyére vett közösségnek – hírből sem ismeri a demokráciát, mert szerinte nem törődve vele, és a hozzá hasonlókkal, megy a saját ostoba feje után.

"Ez csak idő kérdése, és ez történik, csak nekünk ki kell tartani, amíg helyreáll a demokrácia, mert ma Európában a demokrácia megbomlott, nincs demokratikus egyensúly, a nép mást gondol, mint amit a vezetői rá akarnak erőltetni"

nyilatkozta.

Kíváncsi lennék arra az esetre, ha – tegyük fel egy pillanatra – az Unió átvenné a vezír illiberális, demagóg, diktatórikus hatalomfelfogását, és egyik pillanatról a másikra kipenderítené az egész bagázsával egyetemben, akkor mit lépne? Honnan szedné a pénzt, hogy befogja a körülötte lebzselők száját, elkerülendő, hogy ne essenek neki? Amit az esetben hallana, az nem a gazdaság dübörgése lenne, hanem a szétesés robaja.

A Trump-győzelmet is igyekezett saját borgőzös eszmefuttatásának szolgálatába állítani:

"vagy demokraták lesznek, vagy elbuknak"

- mármint a világ országainak vezetői. Ebben az esetben jöhetnek a mindenhol fellelhető lufihuszárok, akik már többször lángba borították mindannyiunk közös glóbuszát, és kivétel nélkül minden esetben csúfos bukással, milliók halálával, szenvedés-hegyekkel végződött a térnyerésük.

Harci mámorában belengette az általa csak Góliátként aposztrofált Brüsszelnek – vagyis nekünk is – hogy már a Bibliában is írva vagyon, hogy Dávid – ezek volnánk mi, a V4-ek, meg a Tóth Ottó – miként bánt el az óriással, és ő már megette a spenótot és érzi is a karjában a duzzadó popei erőt. Azt persze elfelejtette megemlíteni, hogy a V4-ek mellette loholó követőinek létszáma picit megcsappant, mondjuk Lengyelországra koncentrálódott.

Agymenését, mint mindig, most is a hazai hívőknek szánta, és biztosította őket arról, hogy egy percre sem lankad a harci kedve, - hiszen lőni kell! – újra kivont szablyával védi a rezsicsökkentés ügyét, amiről ugyan bebizonyosodott, hogy ez is csak kábítás volt, hiszen a lassan teljesen kiépülő új vasfüggönyön túl, jóval alacsonyabb az energia ára, így hős magyar kormányunk is jutányosan jut hozzá, tehát nem tett semmit, csak kihasználta a kedvező árváltozást arra, hogy fényezze az egyre fakóbb rézkilincset, mely birodalma ajtaján díszeleg.

Orbánnak addig jó, amíg a világ még normális fele hisz a demokrácia intézményében, mert tudja, hogy az "nem tökéletes, de eddig még nem találtak ki jobbat". Ha ugyanis elharapódzik az Orbán-féle felfogás, akkor..... , bele gondolni is rettenetes.

Mátrai Anna

A 16 magyarnak mondott Nobel-díjas közül csak egyetlen egy, Szent-Györgyi Albert nyert magyarországi kutatásai  alapján. A többi díjazott tudományos eredményét, azt a bizonyos „egyetlen csillag-pillanatot” - mert a díj az alapító akarata szerint nem folyamatot, nem életművet, hanem egyetlen, a világot megrengető művészi, tudományos pillanatot díjaz - nem itthon érte el. Szentgyörgyi kutatásának viszont minden fontos pillanata Magyarországhoz kötődik, amit jól nyomon követhetünk Wisinger István nemrég megjelent kiváló könyvében.

A legtöbb „Nobel-díjasunkat”,ellentétben Szent-Györgyivel a magyar történelem egy-egy pontján kiöklendezte magából az ország, ezzel kényszerítve őket - mert a sorsnak igen jó a humora - olyan környezetbe, ahol, mint mondani szokás, együtt volt „pénz, paripa, fegyver”, és csak évek, olykor évtizedek múltán, amikor megkapták a díjat lettünk nagy hirtelen büszkék rájuk. Olyan ez némi vicces eufémizmussal, mintha a gonosz mostoha rögtön Hófehérke menyegzője után, ami mint tudjuk, három nap és három éjjel tartott, a násznép meg olyan jól érezte magát, hogy „a végén tökbe szartak, falhoz csapták, még most is meglátszik a helye ahol lefolyt a leve” szóval a hét -törpés lagzi után azonnal büszkélkedni kezdene szeretett leányával.

Csak mi magyarok válogatunk a Nobel-díjasaink között, tehetjük, nagy nemzet vagyunk, sok a kitüntetett világhírű polgárunk.   Kertész mellett a másik, rengeteg vitát kiváltó és itthon legkevésbé sem magyarnak tartott díjazott Elie Wiesel Nobel-békedíjas, az  idei évben New Yorkban elhuny író, aki - talán ez sem véletlen – akárcsak Kertész,  szintén megjárta a koncentrációs tábort, de mit nekünk Auschwitz, a magyar szélsőjobb Wieselnek még a személyazonosságát is vitatja.

Ilyen hely kérem ez a Magyarország! - nem hogy elnézést nem kérünk azoktól, akiket ilyen-olyan okokból kiseprűztünk az országból, dehogy, még utólag is szemezgetünk közöttük. Ezután nincs mit csodálkozni a sors egy újabb fintoron, amellyel éppen Németországban teremtett sok üldözött mellet, Kertész Imrének is otthont.

Németország – ellentétben hazánkkal – leszámolt, elszámolt azzal a borzalmas múlttal, aminek jéghideg lángjánál mi még mindig melegedni remélünk.  Magyarország ma ismét az a hely, ahol újra dübörög a kormány által kampányokkal is táplált idegengyűlölet, már csak egy lépés választ el minket attól, hogy Göring hátborzongató kijelentését,

„Azt, hogy ki a zsidó én döntöm el”

valaki így korszerűsítse:

„Azt, hogy ki a gyűlölni való idegen, én döntöm el”

és így már kormányprogram is lehetne, na persze csak Magyarországon.

Most hogy közeledik, az idei Nobel-díj átadó ceremónia, ne feledjük: igazi „magyar” Nobel –díj csak egy van, Szent-Györgyié, a többi mind  "csak" magyar származású, még azé a kettőé is, akik egyesek szerint nem is magyarok.

Pálmai Tamás

Az ötlet újfent zseniális, egycsapással két legyet is üt a bőkezű adományozó. Először is pöröghet-foroghat a tükör előtt, hiszen pártunk és kormányunk nem hagyja cserben a vele nem annyira szimpatizáló nyugger-milliókat sem, hiszen csöpögtet nekik a közelgő ünnep előtt egy kis elköltenivalót. A nemes szándék mégis sántít kicsit! Az uniós kifogással illetett nemzeti utalványba szinte az utolsó pillanatban sikerült a döntnököknek még beletolni egy kis közpénzt. Ez meleg helyzet volt, de Orbán újra elharcolta magát a falig, és sikerült! Aki megpendíti, hogy a miniszterelnöknek nincs jogosítványa az adózók, tehát mindannyiunk pénzét egyszemélyben kénye-kedve szerint osztogatni, az magára húzza a hazaáruló-libsi-sorosbérenc-kommunista jelzők özönét. Ne legyen félreértés, teljes mértékben egyetértek azzal, hogy segíteni kell a nehéz helyzetben élő nyugdíjasoknak, csak hát az a bizonyos hogyan, az a bibi.

Az érem másik nyerő oldala a Fidesz számára az, hogy a jövőben bármikor felhánytorgathatja az elégedetlenkedő „szépkorúaknak”, hogy „emlékeztek, amikor….”, és máris kifogta azt a bizonyos szelet a vitorlából. Sőt, még az is lehet, hogy pártízezer billegőt be is csatornázhat a szavazófülke magányában.

„Ez egy gesztus, a nyugdíjasok iránti tisztelet kifejezése.”

vezette fel a kezdeményezést Orbán Nagylelkű Viktor, aki megemlítette még, hogy nem akar árkot ásni, így mindenkinek jár az utalvány.

De ez a két föl – úgy látszik – nem volt elég az ötletgyárosok kiagyaltak még egy csavart! Nem a megszokott módon, a postástól veheti át a munkában megfáradt a neki szánt ajcsit, mivel erre a megajándékozottaknak kényelmes megoldásra még rá kellett volna dobni 500 kemény magyar forintot a szintén állami kézben lévő Magyar Postánál hanem egy-egy közszolga fogja a kis cekkerében egy erre rendszeresített biztonsági őr kíséretében felkeresni.

Arról persze nem szól a fáma, hogy honnan kaparnak elő, mennyiért és ennyi biztonsági őrt,  hirtelen kinek a cége  tudja ezt a létszámot hadra fogni. A közszolga ráér, belőlük van elég, hiszen munkaidejét tölti majd a hozzá tartozó körzet nyugdíjasainak felkeresésével, és ha már ott van, biztosan vált is pár keresetlen szót az utalvány jogos tulajdonosával. Beszélhet neki arról, hogy milyen helyes is ez az Orbán, hogy ilyen nagylelkű gesztussal teszi tiszteletét – a köz pénzéből – nála, meg, hogy „jó tett helyébe majd ő is jót vár”, vagy, hogy "Egy napon, ami tán sose jön el, majd én is kérek tőled valamit"

A nyugdíjasok mellett a a másik nagy társadalmi réteg, amely szintén kedvezettje a barom döntésnek, a besurranók és a csalók céhe, hiszen mégnagyobb eséllyel kérhetnek bebocsájtást, mint "közszolgák" az idősek otthonaiba.

Lázár bejelentése alapján 30.000 kormányhivatalnok éjt nappallá téve foglalkozik majd az utalványok házhozszállításával. Aki meg pont ezekben a hetekben akarja ügyes-bajos dolgait intézni, annak meg kell várnia, míg a pult másik oldalára visszaér a BKV valamelyik járatán tömörülő irodista

Az lesz a nagyon jó még mindezek felett, hogy olyan lesz az egész, mint egy nagy társasjáték, tele izgalommal, hiszen nem lehet majd előre tudni, hogy ki felé mikor jár a Jézuska földi kirendeltje, tehát kedves nyugger honfitársak, ne izegjenek-mozogjanak annyit, mostantól várják hegyezett füllel, kinél mikor csenget a közszolga, vagy ahhoz hasonló!

Mátrai Anna

Persze lehet, hogy idő teltével majd ráéreznek az ízére itt nálunk is, de ahhoz legalább két feltételnek teljesülnie kell, hogy mik ezek arról később.

Nézzünk a múlt kútjába, szúrós tekintetünkkel képezzünk féreglyukat a földön át – jó, jó nem lehet, de olyan jól hangzik - és bukkanjon ki tekintetünk az ámerikai kontinens Philadelphia nevű városában i.sz. 1965 hálaadási csütörtökét követő pénteken. Cövekeljünk is le, mert helyben vagyunk. A város, mint a gríz beállt, se előre, se hátra, az erek dagadnak a nyakakon, mindenki vörös a feszítő dühtől, és a rendőrség is tehetetlen, mert a közlekedési dugónak van egy pontja, amikor már kezelhetetlen, ki tudná ezt jobban nálunk, pesti polgároknál.  Egy szó, mint száz, egyesek szerint emiatt a közlekedési attak miatt kapta a nap a fekete péntek elnevezést, és hogy miért olyan fontos ez a bizonyos novemberi péntek az amcsiknak? - mert a hálaadási csütörtök utáni napon kezdődik a karácsonyi bevásárlási őrület.

Mások szerint azért lett fekete péntek a fekete péntek, mert a karácsonyi vásárlási láz miatt ezen a napon fordul át a kiskereskedők könyvelése a veszteséget jelentő pirosból a nyereség színére, feketére. Akár ezért, akár azért, de ez az akciós péntek, amelyen hihetetlen kedvezményekkel csábítják a vásárlókat a boltok 1966-tól, a nagy közlekedési mizériát követő évtől számítódik, és még abban a nagy országban is több mint harminc évbe telt, míg országosan elfogadottá vált, hát akkor mit akarunk mi itt azzal, hogy már másodszor szerveztük meg? Türelem – hoppsza, majdnem azt írtam elvtársak - nézzék el nekem, időnként körülnézek, és már azt sem tudom hol élek, és főleg mikor.

Most térek vissza dolgozatom elején leírt gondolatomhoz, miszerint két dolog mindenképpen kell az ötlet honosításához: az egyik, hogy ott, a nagy fogyasztói társadalomban a fogyasztók zömének pénze is van, nem csak álma mint errefelé. Félreértés ne essék, nem milliomosokról beszélek, azok úgyis kihagyják az ilyen vásárokat, még csak nem is a felső középosztályról, hanem azokról, akiknek szól: a tápláléklánc vége felé elhelyezkedő 10 és 10 milliókról, mert tévedés ne essék, ott még azoknak a zöme is viszonylag jól él, aki rosszul él, hiszen borzasztó körülményektől csak a mélyszegénységben élők szenvednek. A világ szebbik felén, aki munkához jut, nem kell attól félnie, - nem úgy, mint virágzóan fejlődő szép hazánkban - hogy elveszíti a fedelet a feje fölül, vagy netán megfagy a saját lakásában. Nem, ott aki dolgozik, az működőképes, még ha nem is él  fényes élete. Tehát a Black Friday sikerének egyik feltétele a valóban, és nem csak virtuálisan fizetőlépes kereslet.

A másik feltételt sem egyszerű megteremteni,  főleg a furfangos magyar mentalitás mentén, és hogy mi ez, na jó, nem csigázom tovább a figyelmet: a Black Friday hazájában a kereskedő kereskedni akar, nálunk sajnos - és ezt láttam pénteki túrám során is szinte lépten nyomon - nem a kerekedés, hanem az okosság, az ügyeskedés a fontos. Szinte mindenhol - tisztelet a maroknyi kivételnek - igyekeztek valami csavart elhelyezni a kedvezmény mellé, például az egyik helyen már nyitáskor sem volt a legnépszerűbb, legvevőcsalogatóbb áruból, de ők úgy gondolták, elég, ha bejön a kuncsaft, majd így is vesz valamit, és nagyon meg voltak sértve, amikor mégsem. Sajnos a kereskedőink java nem érti a kereskedelem egyik fontos törvényét, amit annak idején Kohn bácsi így tanított a vizesnyolcasnak: „soha ne feledd, jobb a sűrű fillér, mint a híg forint”! Jó, tudom, ma már nincs is fillér, de a lelkünk azért őrzi, mint váltópénzt. Nos, erre kellene váltani a kereskedelemben is, és minden egyszerre sínre kerülhetne. Tegyünk a két feltétel mellé még egy legalább olyan fontosat, azt, hogy a nagy fölözőgépnek - a kormánynak - is meg kellene tartóztatnia magát, és nem jó szokása szerint odalefetyelni egy órásit.

Na, kérem tisztelettel, mindössze ezt a három apró dolgot kell megoldani ahhoz, hogy 2017 novemberében a sorrendben 3. MBF, azaz Magyar Black Friday kiválóan sikerüljön.

Pálmai Tamás

Brávó! Sikerült megtalálni ebben az amúgy is több generációra kiható, mély, szinte antagonisztikus ellentétekkel összeszabdalt országban egy újabb síkját az utálkozásnak! Az a magyar, aki nem vallja magát kereszténynek, és nem a diktatúra által kijelölt mezsgyén terelgeti gyermekét, unokáját és így tovább, ki tudja hány nemzetségig, az tekintse magát kirekesztettnek e honban. Egyelőre még látható stigma nélkül járhat-kelhet, aki nem úgy gondolja, mint ők, de mint ahogy minden, ez is csak egy döntés, ami a fidesz droid-módjára működő parlamenti frakcióján múlik. Egy laza karlendítéssel elintézhetik, – mint az már megtörtént egyszer Magyarországon is – hogy a meggyőződése, a vallása, a hite 2016 Magyarországán is milliókat tehessen tönkre, mi jöhet még, inkvizíció, legújabb kori boszorkányperek, esetleg ismét fellobbannak a máglyák?

Lázár János, – hogy stílusos legyek – kinyilatkoztatásában majdnem odáig jutott, hogy a kormányzat – vagyis Orbán – véleménye szerint nem kell különösebben nagy hangsúlyt fektetni az írás-olvasás készségének túlzott elsajátítására. Bőven elég, ha szótagolva akár, de sokszor elolvassa a jövő nemzedéke a Bibliát, amit nem kell értelmeznie, tehát elég, ha a szentírásból annyit jegyez meg  a gyermek,  hogy amit a kormány és a papja mond, az szent, és aszerint kell cselekednie. Nyista apelláta, mert

„ami ezen túl van, az vitatható, megkérdőjelezhető, és nem tudni, kiállja-e a következő évszázad próbáját.”

Most, amikor még lehet kétkedni és gondolkodni, a fenti mondat alapján mitől biztos annyira egy kis ország nem éppen polihisztor végzettségű minisztere, hogy amit gránitszilárdan, megkérdőjelezhetetlenül állít, az kiáll-e akár csak egy évtizedes próbát?

Az odáig értelmezhető, hogy mint minden diktatúra, így a fidesz-rezsim legnagyobb ellensége is a kiművelt fő, a demokrácia, a civil kurázsi, a gondolkodásra képes sokaság, amely többek között magánéletébe se engedi be a diktátort és államát, aki ettől viszont egyeduralma megszilárdítását félti. Minden diktátor, így Orbán is úgy gondolkodik, hogy ha az alattvalók vakon követik a földi és az égi Istent, az neki maga a szabadjelzés.

Miért nem szúr szemet a lenézett, megcsonkított lehetőségek között kínlódó hazánkfiainak, hogy miközben gyerekeiknek nem tudnak szabadon választható, a szöges kerítésen kívül is érvényesíthető tudást biztosítani az államosított iskolákban, addig azok, akik mindezt rákényszerítik vagy hazai magániskolákba, vagy jóhírű külföldi almamáterekbe járatják csemetéiket? Tényleg ennyire nem törődünk a gyerekeinkkel?

Nem a katolikus, vagy református, vagy a többi keresztény egyházzal van a problémám, hanem azzal, hogy valamelyik kötelező érvénnyel eluralhassa az életemet csak azért, mert „Csák Máté földjén”, ma ez a törvény! Hogy jön ahhoz bármely egyház, hogy jön ahhoz a hatalom, hogy bemásszon a magánéletembe?

Szerintem az oktatás legfontosabb szereplője a GYEREK! Az oktatás elsődleges feladata pedig az, hogy megtanítsa tanulni,  hinni magában, tolerálni másokat, legyen igénye a vitákra, lételeme legyen a kíváncsiság. Ezekkel felvértezve lehet a 21. század szabad polgára és mint ilyen, majd eldönti, melyik egyházhoz akar tartozni, ha egyáltalán a vallás mellett dönt.

Mátrai Anna

Miután megjött az ihlet, és kitaláltuk, hogy mi legyen az a valami, amivel örömet csalhatunk szeretteink arcára a fa alatt, indul a terepmunka, azaz a felderítés: hol, milyen árban, milyen minőségben kapható a kiválasztott. Napokat, heteket töltünk el annak felkutatásával, hogy melyik árus ajánlatát fogadjuk el. Igyekszünk körültekintően választani, nehogy rászedjenek valahol, valakik.

Ám, ha egy bazbira ügyében ilyen körültekintőek tudunk lenni, akkor miért nem követjük ezt a jólbevált módszert az ennél ezerszer fontosabb, egész életünket, gyermekeink életét meghatározó kérdésekben is? Ha egy párezer forintos tárgyat nem vagyunk hajlandóak bemondásra beszerezni, abba a boltba pedig a lábunkat sem betenni többé, ahol átvertek, becsaptak, hazudtak nekünk, akkor miért hagyjuk szó nélkül, ha nap, mint nap ezt teszik velünk választott vezető közszolgáink? Miért pont ebben az egy kérdésben nem törődünk a következményekkel, miért nem élünk a szavatossági időn belüli vétónkkal?

Miért fogadjuk sztoikus nyugalommal, néha egy-egy lemondó legyintéssel, ha csak a teljesen leegyszerűsített, hazug üzeneteket zúdítják ránk pár rövid tőmondatban? Ezeken aztán valóban nem kell tovább gondolkodni, de miért éppen a gondolkodás nem hiányzik nekünk?

Miért hisszük el, és miért nem vitatjuk, nézünk utána, ha a már szinte teljesen „nemzetivé” vált média újságjaiban, tévéiben, rádióiban kinyilatkoztat egy Orbán-droid bármit? Miért történhet meg, hogy a szemünkbe hazudva, majd a lebukása után flegmán, lekezelően, nagyképűen odavetett magyarázattal előálló Rogán még nem a munkanélküli segélyért áll sorba, amikkor éppen nem a vádlottak padját koptatja, és egyáltalán, hogy süllyedhettünk oda, hogy elhiszik rólunk soros felkentjeink, hogy bármit  megtehetnek  velük? A magyar néplélek miért érzi úgy, hogy ezt érdemli, ez jó neki, és sohasem akarja visszakapni a gondolkodást, a kétkedést, a választási lehetőségeket, a döntés nagyszerűségét?

Miért  elégszik meg a többség (?) azzal, hogy tájékozódás ürügyén felmegy a közösségi oldalak valamelyikére - javarészt a facebookra, mert az magyar nyelven is elérhető és hát nyelvtudásban sem jeleskedünk - és az ott szembejövő bejegyzéseket - ellenőrizetlen emberek tollából - autentikus hírforrásként elfogadva alkot véleményt a világ, és benne hazánk történéseiről? Sőt, tovább megyek, rögtön mosolygós- vagy felháborodott arccal hozzá is szól, majd továbbítja ismerőseinek, akik – mivel barátjuk írta – rögtön osztják is az akár légből kapott, vagy ami még kártékonyabb, eleve manipulatív szándékkal generált  hírt?  Egyáltalán nem érdekes, a hír forrása, ki tette  közzé, van-e egyáltalán valóságalapja, ellenőrzött információ-e, elég, hogy frappáns, tetszetősen hangzik, és már mehet is tovább a világháló biztosította térbe. Bárki, minden következmény nélkül terjeszthet álhíreket, agyszüleményeket, ha elég rövid, könnyen érthető és velős a megfogalmazás, már osztódik is! Kiszorítva ezzel a legtöbb tényen alapuló, leellenőrzött sajtóorgánum újságíróinak cikkeit.

Az ebben a félelmetes, hogy az alany ezáltal elhiszi, hogy tájékozott, hogy törődik a nemzet, a világ sorsával, és nem csak megingathatatlan véleményt formál, de terjeszti is azt, ezzel a legnagyobb példányszámú elérést biztosítja az alapgondolatból hírt fabrikáló számára. Aki pedig ellenvéleményt fogalmaz meg hozzászólásában, azt egy gombnyomással el lehet tüntetni a palettáról, le lehet tiltani, így gyorsan előáll az a helyzet, hogy mindenkinek azonos a véleménye, vagyis „az én véleményem a helyes!”. Ennek felismerésében, és tökélyre vitt használásában áll a Fidesz megingathatatlannak látszó ereje.

Akik  felfedik ezt a rémesen veszélyes barba-trükköt, és próbálják elmagyarázni a megvuduzott tömegnek, azokra a már említett egyen-média erejének teljes súlyával, akár lejárató kampány formájában is lecsap a diktatúra. Egyszerre felesleges liberális baromságnak tűnik a sokszor fárasztó, időigényes tanulás, az olvasottság, az alapos tájékozottság, a kétkedés, a vitatkozás vágya. Feleslegesnek tűnik a történelmünk ismerete, a világban most zajló, vagy a már megtörtént dolgok számbavétele, és azokból következtetések levonása, a törődés, gondoskodás a nálunk rosszabb helyzetben lévőkkel, a más kultúrák megismerése, megértése.

Az Orbán rezsim zseniálisan érezte meg, hogy ez a szomorú helyzet manapság Magyarországon és ennek megfelelően csak azt mondják, amit az általuk hőn szeretett népük hallani akar, és azt is csak röviden, pár-száz szavas szókészletet használva, mert mint jól tudjuk: "a ház alapja a tető", és aki ezzel vitatkozik, az hazaáruló, Soros bérenc, Brüsszel-ügynök, ballib, cigány-muszlim, bolsi, jelentsenek ezek bármit is.