Napjaink Magyarországa a korrupció, a törvényesített lopás melegágya. A Fidesz zsákszámra önti a közpénzt a csókosok zsebébe, a közbeszerzések túlárazása ma már több mint városi legenda.

Hihetetlen gazdagodásoknak lehettünk tanúi az elmúlt években.

 Az újsütetű milliárdosok mindegyike óriási kormányzati hátszéllel, párttámogatással jutott a vagyonhoz. Valóságos hűbéri láncolat jött létre, amelynek tetején a Várba készülő, magát plebejusnak mondó "örökös miniszterelnök" ül. Szava maga a törvény, körülötte élősködők hada, akik minden morzsáért lehajolnak. A miniszterelnök úgy bánik az országgal, mintha a saját tulajdona lenne, a közpénz elvesztette, közpénz jellegét.

 Aki itt él Magyarországon - pártszimpátiától függetlenül--emlékszik a bukott miniszterelnök 2002-ben, a Dísz - téren elmondott beszédére. Az ország végletes, napjainkig tartó megosztása ekkor kezdődött. Családok vesztek össze, házasságok mentek tönkre, baráti kapcsolatok szakadtak széjjel a politika miatt. Eldurvult a közbeszéd, a Fidesz kisajátította a "nemzeti" szót, még a kokárdát is "ellopta" a nem fideszes érzelműektől. 

A  politikában veszíteni is tudni kell, emelt fővel.

Az igazi sportember is tudomásul veszi, ha van nála jobb, nem keres kifogásokat, nem  kiabál kígyót-békát a vetélytársaira. A sport többek között arra is tanít, hogy tisztességes versenyben, egyenlő esélyek mellett, nem szégyen veszíteni. Aki sportolt bármilyen szinten, tudja mindig jöhet olyan versenyző, aki jobb lehet nála. Nincs kőbe vésve, az "örökös győztes" neve.

 Így van ez - vagy pontosabban így kellene lennie--a politikában is. A történelemből tudjuk, egyetlen hatalom sem tart örökké, előbb-utóbb sorszerű a bukás. Hogy erre mennyi idő alatt kerül sor, az már a körülményektől, a külső és belső viszonyoktól függ. Egy idő után, minden hatalom  képtelen megújulni, változtatni, így megérik a bukásra. 

 Jövő évben ismét parlamenti választások lesznek  Magyarországon. Sorsdöntőnek gondolom 2018-at mind a Fidesz és leágazása, mind a demokratikus ellenzék számára.

Három nagyon veszélyes idézet Orbán Viktortól

 Innen nem megyünk el, itt maradunk. Haza akkor is van, ha idegen hatalmak befolyása alá kerül, ha tatár, ha török dúl. Haza akkor is van, ha a történelmi viharok rázzák. Haza akkor is van, ha nem a miénk a kormányzati felelősség. A haza nem egyszerűen politika, hanem az életünk. Meglehet, pártjaink és képviselőink az Országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem lehetünk, és nem is leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben.  

/ 2002. május 7 / 

 Annyi azonban bizonyos: megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza - és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.

/ 2009.  szeptember 5 / 

 Nincs olyan eredmény, amely megvédené önmagát, nekünk kell azokat megvédenünk. Soha sincs kész ország, soha semmit nem adnak ingyen, és a versenytársak nem adnak át jó szántukból semmit, sem helyet, sem lehetőséget, sem munkát, sem hasznot, sem jólétet. A végre valahára megteremtett egységet kell működtetni és minden nap tovább- és újraépíteni. A magyar nemzet erősödik, emelkedik, és ki fogja érdemelni a tehetsége és szorgalma alapján őt megillető elismerést az európai nemzetek közösségében.

/ 2017. március 15 / 

 De további idézetek tucatjaival bizonyíthatnám, hogy Orbán Viktor magát a magyarság messiásának tekinti, akinek egyedül van felhatalmazása arra, hogy az országot -"örök" időkig--vezesse. 2002-ben úgy érezte a nép/e/  elárulta, cserbenhagyta. A 2010 -es - kétharmados-győzelme után, már nem bízott semmit a véletlenre

A közpénzek magánosításának kormánya

Az Orbán kormány, az uralkodásának több mint  hét éve alatt tökélyre fejlesztette a közpénz magánosításának a technikáját, nevezzük nevén, a lopást.A rendszer főideológusa szerint " amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". "Törvényesítve" öntik zsákszámra  a milliárdokat a Fidesz közelinek mondható oligarchák zsebébe. Semmi sem volt drága, ha a közpénzek eltüntetéséről volt szó, a lopást, a korrupciót  ilyen  kreatív módon lehetővé tevő  hatalom talán még sohasem uralkodott Magyarországon.

 Azt gondolom, hogy sokan  emlékeznek még a több mint 3000 milliárdos magánnyugdíj  pénztári vagyon államosítására. Vajon tudjuk e, hogy mi lett ezzel az irdatlan összeggel, hova és milyen célra került? Hány magyar állampolgárnak van egyéni nyugdíjszámlája, ahogyan azt a milliárdok elkobzásakor ígérte a kiflis hölgy. Több ezer családot tett tönkre a trafik mutyi, amikor a rendszer kiszolgálói és családtagjaik megszerezhették a trafikok többségét. Tudja valaki hányan rokkantak abba bele, hogy elvették tőlük a megélhetésüket, beletaszítva őket a bizonytalanságba. A föld privatizáció is --a hangzatos céloktól eltérően--kizárólag az új földbirtokos réteg kialakítást célozta meg. Talán még sohasem volt ilyen mértékű hazánkban a föld koncentrációja, mint manapság. "Megszámolta" e bárki, hogy hány ezer család lába alul vették ki a talajt, megfosztva őket, egy élet munkájától? 

Van tehát mit vesztenie a Fidesznek jövő tavasszal, hisz' egy nagyarányú ellenzéki siker esetén, lenne mit megkaparni, kiderülhetnének a turpisságok, az  ebül szerzett jószág, visszakerülhetne jogos tulajdonosához. Bárándy Péter, a 168 óra című hetilap,  2017. június  15-ei--számában többek között arról beszélt,

Több közintézmény irányítójának esetében megállhat a hűtlen kezelés tényállása. (…) Biztos vagyok abban, hogy amikor valaki olyan szédítő iramban gazdagodik, mint Mészáros Lőrinc, már nem tud ügyelni minden részletre. Fennakad majd a vizsgálatokon, és ez Orbán Viktor környezetében alighanem másokra is igaz."

A demokratikus ellenzéknek 2018-ban a lét –nem lét a tét.

 A Fidesz újabb nagyarányú, esetleg ismét kétharmados győzelme esetén, újra kell a kabátot gombolni. Lesznek pártok, amelyek az idő jótékony homályába vesznek, talán marad hírmondó közülük Orbán parlamentjében is, súlytalanul, észrevehetetlenül. Valóra válhat Orbán kötcsei álma, a húsz évről. Baloldali emberként - még mindig- hiszek abban, hogy végre befejeződik a kicsinyes torzsalkodás a demokratikus ellenzéki oldalon. A pártok vezetői képesek lesznek  a hazáért, az ország jövőjéért felelős politikusként viselkedni, félre téve személyes érdekeiket, ellenszenvüket. A mai választási rendszerben Orbánt egyedül egyetlen párt sem képes legyőzni. Rohan az idő, a maszatolásnak, az emberek ámításának ideje véget vetni. Lassan Dunát lehet rekeszteni az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekkel. Úgy látszik, vonzó Orbán „trónja”, vagy csak az öt százalék elérése a cél? Szómágiával azonban a  Fideszt nem lehet legyőzni. Ha ismét a 2014-es bohózatot láthatja majd  az ország, akkor törvényszerűen jön az újabb bukás. Orbán akár évtizedekre is befészkelheti magát a Várba!

Ezt akarjuk?

Szerző: bl

Minden bizonnyal ennek a korosztálynak szánta szerdai mondandóját Matolcsy, a nagy mesemondó, amikor megkísérelt beszámolni az országgyűlés előtt a MNB 2015-ös, szerinte egyáltalán nem „sajnálatos eseményeiről”. Az kicsit belerondít az idilli képbe, hogy mindezt felelős jegybankelnökként tette egy Európai Uniós tagállam parlamentjében, ahol a hallgatóság átlagéletkora a negyvenöthöz közelít, akik mindannyian felesküdtek az alkotmány helyett jelenleg prosperáló alaptörvényre, miszerint ők aztán komoly, felelős politikusai lesznek ennek a sokkal többre érdemes középeurópai országnak, ami nem mellesleg mindannyiunk hazája, Magyarország, ami, mint azóta bebizonyosodott: csak mese, mese mátka.

A jegybankelnök bevetett mindent, ám nem bizonyított semmit. Puccs-kisérlettel vádolta az USA-t, persze nem ilyen tökösen, egyenesen, csak olyan matolcsysan, olyan „kancsalul festett” módon:

„egy nagy NATO-szövetséges ország budapesti nagykövetségéről folytatott kormánybuktató és jegybankbuktató tevékenységhez illeszkedik, ami 2014 őszén indult el”,

amivel vélhetően az amerikai kitiltási botrányra célzott. Arra nem pazarolta értékes szavait, hogy mire alapozza ezt a kemény megállapítást, és teheti, hiszen a magyar közmédia – tükrözve a közfásultságot és a szervilitást – már természetesnek veszi, és nem firtatja a matolcsizmust - jelentsen ez bármit is. Elkönyvelték, hogy kérdezni, gondolkozni, pláne vitatkozni olyan „ballibsis” dolog, és szerintük mi büszke magyarok illiberálisan vagyunk "egyszerűagyúak".

Az MNB nagyhatalmúja a továbbiakban arról mesélt, hogy ez a bizonyos ügyeletes „gonosz” 2015 áprilisában a Magyar Nemzeti Bankot akarta felhasználni arra, hogy bankpánikot keltsen Magyarországon. Abba itt sem ment bele, hogy mi okból vetemedett ilyesmire a világ vezető nagyhatalma, és miért pont akkor, helyette bedobta az örök „harcolnivalót”:

„sokkszerű volt az, hogy egy titkosszolgálati és katonai forgatókönyv alapján a Magyar Nemzeti Bankot egyesek, szövetségeseink és barátaink, fel akarták használni arra, hogy megbuktassa a jegybank a kormányt”.

Még jó, hogy résen volt, és jószemmel agyra vette, hogy mi a stájsz, hogy Orbán – és vele a zsíros állás és az elsíbolt vagyon – veszélyben van, és mozgósítva mindenkit, aki él, felpattant lovára, elnyargalt az ellenkező irányba, ám amikor senki sem várta, megfordult, így nyilazván hátrafelé. A hírhedt magyar virtusch újra győzedelmeskedett, elmúlt a veszély szeretett vezére, és saját feje fölül is. Persze, arra azért kicsit pontosabban is kíváncsi lennék, hogy milyen fondorlatnak köszönhetően sikerült neki egyedül, egyszemélyben belerondítani a jólszervezett amerikai-Soros-baloldali-liberális gigant-gépezetbe, mivel tudta ő egyes szám első személyben leállítani azt.

A beszámolóban persze nem tért ki arra a teljesen mellékes dologra sem, hogy milyen trükközéssel akarta elveszejteni mindannyiunk forintjainak „közpénz jellegét”, és átcsúsztatni ő és barátai magánszámlájára, hogy hány rokonát támogattatta meg szintén a fent említett közös vagyonkánkból és mennyivel. Ezek apróságok a nagy, globális hadjárathoz képest, amit a fejében játszik Góliát a csóró Dáviddal, ami jelen esetben természetesen mi vagyunk. A győzelem fejében - és ebben egyetérthetünk valamennyien itt a Duna-Tisza közén a mézeskalács házikónk mesehallgató zugában - persze jár az a nem is olyan kicsi terülj, terülj asztalkám.

Biztosan eljött az „alvásidő”, mert itt véget ért a mese, legalábbis mára, és most – a regélő szándéka szerint - nyugodtan kellene álomra hajtanom a fejem. Bennem lehet a hiba, mert egyre több kérdés tolul elő, úgyhogy ideje lenne felkelni!

Mátrai Anna

Matolcsy Györgynek ugyanis muszáj volt kidugnia az orrát a Parlament szólásszabadságtól védett folyosórendszeréből, és ekkor - ahogy kikerült Kövér László védőszárnya alól - a sajtó képviselőinek személyében, egy kb. öt méteres szakaszon szembe jött vele, ahogy Cseh Tamás már megénekelte: „Valóság nevű, nagybátyánk”, az ő valódi kérdéseivel. Erre persze fel lehetett készülni, a Fidesz kommunikációs „agytrösztje” el is végezte a leckét, gondolom ugyanis, hogy ők javasolták az elnöknek azt a fergeteges ötletet, hogy minden firtatásra felelje azt, hogy

„ Áldott, békés, Adventet és Karácsonyt kívánok!”

Dicséretes és szép gondolat, de végtelenül felháborító, hogy érdemi válasz helyett, és nem azok lezárásaképp böfögheti bele a magyarok arcába, hogy „le vagytok ejtve, azt csinálok, amit akarok!”

Megteheti, hiszen ugyanezt teszi a fő-főnök Orbán is, és ez szivárog lefelé a teljes fidesz-frakcióban. Megteheti, hiszen cirka 8 millióan nem háborodunk fel hathatósan, erőteljesen, úgy, hogy rinocéroszvastagságú bőrrel borított arcuk legalább megrezzenjen.

Ha nem undorodnék annyira, – a pofátlan regnáló hatalombitorló tettétől - elgondolkodnék azon, hogy amennyiben az általuk leigázott közigazgatás bármely közszolgája kérésekkel próbál bombázni, hogy mutassam meg azonnal a jegyem és bérletem, vagy fizessem be az adómat időre, vagy esetleg utaljam át a villanyszámlám összegét, akkor azzal válaszolnék bárgyún mosolyogva, hogy: „szeressük egymást, gyerekek!

Egy szó, mint száz: Matolcsy és a hozzá hasonlók bármit megtehetnek jelenleg Magyarországon, és mivel gyerekszobájuk, na az nem volt, így nem várhatjuk tőlük, hogy az erkölcsi érzékük tartsa őket vissza az ilyen, és ehhez hasonló viselkedéstől. Ahogy a kül- és belpolitikájukból, úgy minden megnyilvánulásukból hiányzik a korrektség.

Minden napra jut egy-egy pikírt, lekezelő, mindannyiunkat semmibe vevő megszólalás az Orbán-droidoktól, és nekünk mégsem megy fel a pumpa. Belénk törölhetik a lábukat, elsikkaszthatják gyermekeink jövőjét, kérdésessé tehetik öregjeink megélhetését, hülyét csinálhatnak belőlünk minden európaian gondolkodó külföldi ismerősünk, barátunk előtt, és ez a magára – kizárólag szólamokban - oly sokat adó nép, mosolyogva dugja bele a fejét a cinikus mosollyal oda tartott hurokba.

Miért hagyjuk bárgyún, hogy táncoljanak a hátunkon, és miért hivatkozik velünk együtt a szintén csak vergődő ellenzék arra, hogy az a kizárólagos baj, hogy „nincs média, amelyik elmagyarázná” nekünk, hogy mi is történik a fejünk fölött?

Egyrészt van, csak oda kellene figyelni a szavára, másrészt  felnőtt emberek lakják az országot, büszkén állítjuk magunkról, hogy tudunk írni-olvasni, tehát kutyakötelességünk a saját és a jövő generációk érdekében tájékozódni, beszélgetni, vitatkozni, kétkedni. Felháborodásunknak hangot kell adnunk, hiszen nincs olyan ember ebben a honban, - eltekintve az Orbán-vallás hályoglepte szemű híveit - akit ne háborítana fel, hogy mit művel a mindent jobban tudó Mészáros-Pénztáros Gázszerelő Lőrincen, Garancsy Felhőkarcoló Istvánon és a többi dróton rángatott marionettbábún keresztül Orbán és egészen szűk köre.

Persze, nagy úr a  hit, és hinni manapság divat. Na de Istenben, – kinek melyik az igazi – és nem egy felkapaszkodott politikai szédelgőben!

Mátrai Anna

Mint ilyen, soha nem voltam a társaság vezéregyénisége, inkább a háttérből figyelő szerepét választottam, és idő teltével annyira megszoktam ezt a pozíciót, hogy sajátommá vált, és így is maradtam. Úgy próbáltam - legalább magam előtt - erényt fabrikálni ebből kirekesztődésből, hogy felsőbbrendűségem teljes tudatában, önként vállaltam „másságomat”.

Egészen az elmúlt napokig nem is volt ezzel semmi bajom, na jó, talán annyi, hogy egyik unokámban napról-napra látom viszont mísz önmagam, ami csak néha tölt el öntudatlan örömmel, mert tudom, hogy nem mindig lesz egyszerű így az élete, de hát volt neki honnan örökölnie!  Mondom, egészen mostanáig csendben emeltem ég felé az orromat, de amikor  Matolcsy azt üzente nekem, hogy az általa birtokolt MNB friss jelentése arról tanúskodik, hogy én – mint minden magyar állampolgár, legyen az egy napos, vagy akár száz éves – havonta 10.000.- forintot takarítok meg, amihez hozzá jön ugyanennyi hozam is az eddigi spórolásaim révén, egyszerre belém csapott a felismerés: biztos, hogy élethosszig ki akarok lógni a többségből? Ugyanis, mint minden statisztikai felmérés, ez is biztosan az átlag magyarról szól!

De itt még nem ért véget hazánk anyagi felvirágoztatójának üzenete, ugyanis azt is az orrom alá dörgölte, hogy minden átlagos családnak Pannóniában 10 millió forint megtakarítása is van, amit döntő többségünkben otthon, a párnacihában, a stelázsiban – kinek melyik a szimpatikusabb – tartunk. Hát én minden zeget-zugot felforgattam, hiszen ha az Igazmondó legjobb matekosa ezt üzeni nekem, akkor biztosan így van, hiszen mint a mondás is tartja: embert barátjáról…..

Tovább olvasva a kimutatást, miszerint mindannyian nyugodjunk le, hazánkban minden a legnagyobb rendben van, és ő mindennel maximálisan meg van elégedve, még ahhoz is volt arca, hogy a nyugdíj-megtakarítások alakulását is rendben levőnek tartsa, kiemelve, hogy a magánnyugdíjpénztárakban közel 230 milliárd a megtakarítás. Volt képe hozzá, hogy ezt a kifejezést egyáltalán a szájára vegye, sőt, még  azt a magánnyugdíj-pénztári megtakarítást is a háztartások vagyonának részeként tartja nyilván, amit már államosítottak, és ez 2837 milliárd forintos követelésként vagy jelen a statisztikákban.

Nem elég, hogy egyik napról a másikra, a megkérdezésünk és beleegyezésünk nélkül megloptak minden pénztári tagot, elhitetve a bárgyú milliókkal, hogy jobb helyen lesz náluk a pénzünk, mint az addig kisebb-nagyobb hibákkal ugyan, de jól működő, évente ellenőrizhető megtakarításokat fialtatóknál. hihetetlen, hogy ezt a szégyenletes "fegyveres kéregetést" is ünnepeltetni akarja a néppel Orbán mára látványosan üszkösödő jobbkeze. 

Persze, hogy mindezt megmerjék tenni, biztosnak kell lenniük a magyar néplélek működésében, abban, hogy mint amikor a lopás megtörtént, úgy most sem vetődik fel a kérdés elég emberben, hogy miért is szavaz még ma is bizalmat több millió magyar azoknak, akik szembehazudják, kifosztják, megalázzák őket. Az Orbán-hívőkben még ma sem realizálódik az a tény, hogy ezt a pénzt soha nem fogják visszakapni, hogy nem lett semmi a külön számlákból, azok örökölhetőségéből, hogy nyomon követhetetlenné vált, hogy mennyi a hozam, és arról is kussolnak persze, hogy azok a rebellisek jártak jobban, akik bent maradtak a magánnyugdíj rendszerében. 

Nem, egyszerűen vakon hisznek!

Nem akarnak kilógni a sorból, nem akarnak gondolkodni, élni a kétkedés jogával. Mindeközben azt sem veszik észre, hogy ezzel a magatartásukkal mindannyiunkat kényszerítenek kitaszítottságba, hiszen páriák vagyunk a környező országok polgárainak szemében, perifériára szorultunk a saját magunk által választott és annak minden előnyét élvező Európai Unióban.

Semmi nem számít, csak a Viktor boldog és megelégedett legyen, ugye viktoriánusok?

Mátrai Anna