Napjaink Magyarországa a korrupció, a törvényesített lopás melegágya. A Fidesz zsákszámra önti a közpénzt a csókosok zsebébe, a közbeszerzések túlárazása ma már több mint városi legenda.

Hihetetlen gazdagodásoknak lehettünk tanúi az elmúlt években.

 Az újsütetű milliárdosok mindegyike óriási kormányzati hátszéllel, párttámogatással jutott a vagyonhoz. Valóságos hűbéri láncolat jött létre, amelynek tetején a Várba készülő, magát plebejusnak mondó "örökös miniszterelnök" ül. Szava maga a törvény, körülötte élősködők hada, akik minden morzsáért lehajolnak. A miniszterelnök úgy bánik az országgal, mintha a saját tulajdona lenne, a közpénz elvesztette, közpénz jellegét.

 Aki itt él Magyarországon - pártszimpátiától függetlenül--emlékszik a bukott miniszterelnök 2002-ben, a Dísz - téren elmondott beszédére. Az ország végletes, napjainkig tartó megosztása ekkor kezdődött. Családok vesztek össze, házasságok mentek tönkre, baráti kapcsolatok szakadtak széjjel a politika miatt. Eldurvult a közbeszéd, a Fidesz kisajátította a "nemzeti" szót, még a kokárdát is "ellopta" a nem fideszes érzelműektől. 

A  politikában veszíteni is tudni kell, emelt fővel.

Az igazi sportember is tudomásul veszi, ha van nála jobb, nem keres kifogásokat, nem  kiabál kígyót-békát a vetélytársaira. A sport többek között arra is tanít, hogy tisztességes versenyben, egyenlő esélyek mellett, nem szégyen veszíteni. Aki sportolt bármilyen szinten, tudja mindig jöhet olyan versenyző, aki jobb lehet nála. Nincs kőbe vésve, az "örökös győztes" neve.

 Így van ez - vagy pontosabban így kellene lennie--a politikában is. A történelemből tudjuk, egyetlen hatalom sem tart örökké, előbb-utóbb sorszerű a bukás. Hogy erre mennyi idő alatt kerül sor, az már a körülményektől, a külső és belső viszonyoktól függ. Egy idő után, minden hatalom  képtelen megújulni, változtatni, így megérik a bukásra. 

 Jövő évben ismét parlamenti választások lesznek  Magyarországon. Sorsdöntőnek gondolom 2018-at mind a Fidesz és leágazása, mind a demokratikus ellenzék számára.

Három nagyon veszélyes idézet Orbán Viktortól

 Innen nem megyünk el, itt maradunk. Haza akkor is van, ha idegen hatalmak befolyása alá kerül, ha tatár, ha török dúl. Haza akkor is van, ha a történelmi viharok rázzák. Haza akkor is van, ha nem a miénk a kormányzati felelősség. A haza nem egyszerűen politika, hanem az életünk. Meglehet, pártjaink és képviselőink az Országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem lehetünk, és nem is leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben.  

/ 2002. május 7 / 

 Annyi azonban bizonyos: megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza - és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.

/ 2009.  szeptember 5 / 

 Nincs olyan eredmény, amely megvédené önmagát, nekünk kell azokat megvédenünk. Soha sincs kész ország, soha semmit nem adnak ingyen, és a versenytársak nem adnak át jó szántukból semmit, sem helyet, sem lehetőséget, sem munkát, sem hasznot, sem jólétet. A végre valahára megteremtett egységet kell működtetni és minden nap tovább- és újraépíteni. A magyar nemzet erősödik, emelkedik, és ki fogja érdemelni a tehetsége és szorgalma alapján őt megillető elismerést az európai nemzetek közösségében.

/ 2017. március 15 / 

 De további idézetek tucatjaival bizonyíthatnám, hogy Orbán Viktor magát a magyarság messiásának tekinti, akinek egyedül van felhatalmazása arra, hogy az országot -"örök" időkig--vezesse. 2002-ben úgy érezte a nép/e/  elárulta, cserbenhagyta. A 2010 -es - kétharmados-győzelme után, már nem bízott semmit a véletlenre

A közpénzek magánosításának kormánya

Az Orbán kormány, az uralkodásának több mint  hét éve alatt tökélyre fejlesztette a közpénz magánosításának a technikáját, nevezzük nevén, a lopást.A rendszer főideológusa szerint " amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". "Törvényesítve" öntik zsákszámra  a milliárdokat a Fidesz közelinek mondható oligarchák zsebébe. Semmi sem volt drága, ha a közpénzek eltüntetéséről volt szó, a lopást, a korrupciót  ilyen  kreatív módon lehetővé tevő  hatalom talán még sohasem uralkodott Magyarországon.

 Azt gondolom, hogy sokan  emlékeznek még a több mint 3000 milliárdos magánnyugdíj  pénztári vagyon államosítására. Vajon tudjuk e, hogy mi lett ezzel az irdatlan összeggel, hova és milyen célra került? Hány magyar állampolgárnak van egyéni nyugdíjszámlája, ahogyan azt a milliárdok elkobzásakor ígérte a kiflis hölgy. Több ezer családot tett tönkre a trafik mutyi, amikor a rendszer kiszolgálói és családtagjaik megszerezhették a trafikok többségét. Tudja valaki hányan rokkantak abba bele, hogy elvették tőlük a megélhetésüket, beletaszítva őket a bizonytalanságba. A föld privatizáció is --a hangzatos céloktól eltérően--kizárólag az új földbirtokos réteg kialakítást célozta meg. Talán még sohasem volt ilyen mértékű hazánkban a föld koncentrációja, mint manapság. "Megszámolta" e bárki, hogy hány ezer család lába alul vették ki a talajt, megfosztva őket, egy élet munkájától? 

Van tehát mit vesztenie a Fidesznek jövő tavasszal, hisz' egy nagyarányú ellenzéki siker esetén, lenne mit megkaparni, kiderülhetnének a turpisságok, az  ebül szerzett jószág, visszakerülhetne jogos tulajdonosához. Bárándy Péter, a 168 óra című hetilap,  2017. június  15-ei--számában többek között arról beszélt,

Több közintézmény irányítójának esetében megállhat a hűtlen kezelés tényállása. (…) Biztos vagyok abban, hogy amikor valaki olyan szédítő iramban gazdagodik, mint Mészáros Lőrinc, már nem tud ügyelni minden részletre. Fennakad majd a vizsgálatokon, és ez Orbán Viktor környezetében alighanem másokra is igaz."

A demokratikus ellenzéknek 2018-ban a lét –nem lét a tét.

 A Fidesz újabb nagyarányú, esetleg ismét kétharmados győzelme esetén, újra kell a kabátot gombolni. Lesznek pártok, amelyek az idő jótékony homályába vesznek, talán marad hírmondó közülük Orbán parlamentjében is, súlytalanul, észrevehetetlenül. Valóra válhat Orbán kötcsei álma, a húsz évről. Baloldali emberként - még mindig- hiszek abban, hogy végre befejeződik a kicsinyes torzsalkodás a demokratikus ellenzéki oldalon. A pártok vezetői képesek lesznek  a hazáért, az ország jövőjéért felelős politikusként viselkedni, félre téve személyes érdekeiket, ellenszenvüket. A mai választási rendszerben Orbánt egyedül egyetlen párt sem képes legyőzni. Rohan az idő, a maszatolásnak, az emberek ámításának ideje véget vetni. Lassan Dunát lehet rekeszteni az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekkel. Úgy látszik, vonzó Orbán „trónja”, vagy csak az öt százalék elérése a cél? Szómágiával azonban a  Fideszt nem lehet legyőzni. Ha ismét a 2014-es bohózatot láthatja majd  az ország, akkor törvényszerűen jön az újabb bukás. Orbán akár évtizedekre is befészkelheti magát a Várba!

Ezt akarjuk?

Szerző: bl

Eddig azt hittem, csak én vagyok ilyen lúzer, csak nekem sikerül mindig olyan „eltökélttel” összeakadnom, akinek esetében a „szó veszélyes fegyver”-nek bizonyul. A minap azonban szem- és fültanúja voltam, amikor egy vitaműsorban a kizökkenthetetlennek látszó, sokat próbált Fideszes megmondóemberekről is kiderült, hogy kizökkenthetők a fölényes flegmaságból Ők, akik általában könnyedén veszik semmibe a demokráciát, lépnek át a szólásszabadság alapelvén, bakancsos léptekkel gyalogolnak bele a másik ember magánéletébe, nehezen viselik, ha a fagyi visszanyal.

A történet azzal a látszólag szelíd mondattal kezdődött, hogy Gulyás Márton civil aktivista szerint,  a

„ A protestálás állampolgári kötelesség….”

ezzel vitát generált, majd  ha tetszik „beszólt” Stefka Istvánnak, a sokat-próbált, és a politikai paletta minden oldalát lelkesen megjárt, ma éppen bősz ős-Orbánhívő szerepében tetszelgő újságot írónak, az egyik leginkább elkötelezett, közpénzből fenntartott orbánista portál lapigazgatójának.

Igen, Gulyás beszólt, na, nem úgy, ahogy azt a fideszt képviselők – ha éppen nem futnak el a kamerák és a valódi kérdések elöl, hanem arra kapnak parancsot, hogy kinyissák a szájukat, és a bemagolt szöveget mantrázzák – teszik bármikor, bárkivel, akire megkapják a kilövési engedélyt, hanem egyenesen, szemtől szemben, megadva Stefkának a lehetőséget a viszontválaszra, előbb azonban még hozzá tette:

 „önnek jó emlékei lehetnek, hiszen komoly riportokat írt a Belügyminisztérium által is kitüntetve az akkori tanácsok működéséről..”

Erre az impertinenciára nem volt felkészülve hősünk, és csak erre futotta válasz gyanánt:

„ Mindenki dogozott abban az időben!... Megszállás volt!”

A mindig higgadt Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője ekkor halkan és mosolyogva jegyezte meg, hogy ő is dolgozott "abban az időben", de véletlenül sem csinált belügyminisztériumi riportokat.

Ennél a pontnál akadt ki az eddig csendes megfigyelőként jelenülő Zárug Péter Farkas - politológus - és elérkezettnek látta az időt arra, hogy vita és érvek helyett inkább a jó öreg személyeskedés mezejére lépve védje a mundért és annak becsületét, ahogy azt egy jó hazafinak tenni illik:

„Maga mit dolgozik, mi a munkája, milyen minőségben van itt,”

esett neki Gulyásnak.

Az ekkor észbekapó műsorvezetőt – Rónai Egont – leintve próbált Stefka is beszállni az éppen alakuló ringbe és vájkálni kezdett a Gulyás-család múltjában, felhánytorgatva, hogy még riportot is készített a fiatal civil aktivista egyik felmenőjével, - Gulyás Gyula, Balázs Béla-díjas rendezőre gondolhatott, aki az édesapja Gulyás Mártonnak - azt ugyan nem tudta pontosan, hogy kivel, de ne is foglalkozzunk az „apák és fiuk kérdéskörével”, se pro, se kontra. Az „Öreg” - ahogy magát mostanság önnosztalgiával meg-meg emeli – abban az egyben volt csak biztos, hogy riport, az volt és, hogy ő fogta a mikrofont, és, hogy ez nagy, hazafias tettnek minősült. Zárásként kicsit zsidózott is, de tényleg, csak úgy szalonilag:

„Milyen alapon élhettek itt az elődei?”

– tette fel a fogóst és ravaszt Gulyás Mártonnak.

De visszatérve a jelenséghez: a Zárug-féléknek létfeltétel a tisztelet megkövetelése. Nem ismervén az örökérvényűt, miszerint az akkor jó, ha mások maguk döntenek úgy, hogy felnéznek valakire, ugyanis a tisztelet is olyan, mint a szeretet, csak kivívni lehet, megkövetelni nem. Zárug ezután sem tudta elengedni a szájába kapott koncnak vélt témát, és folytatta:

„Mi a végzettsége? Olyan hangon beszélt egy egyetemi docenssel…..,mi a végzettsége?....Egész pontosan nem értjük, - átváltott királyi többesbe - hogy miért ül itt?”

Kicsit –  csak, hogy érezzük a törődést – „Sorosozott”, meg „civilszervezetezett” is, de tényleg csak egy hangyányit.

Az sem zavarta a politológust, hogy demokráciában a vélemény-nyilvánítás lehetősége nem függ beosztástól, végzettségtől, hiszen állampolgári jog. Még az sem gátolta ámokfutását, hogy viselkedésével több millió magyart sértett vérig, akiknek ugyan – oldaltól függetlenül - van véleményük a világ dolgairól, mi több, az ő adójukból tanulhatott ingyen és oszthatja a miskolci egyetemen az észt, de elkövették azt a hibát, hogy nem végeztek egyetemet. Kibújt tehát a fidesz-szög a zsákból: tanulatlan nép, csak arra vagy jó, hogy birkamód adózz, szavazz, ahogy és amikor mondjuk, egyébként meg kussolj!

Az elszabadult hajóágyú továbbra is megfékezhetetlenül csapódott ide-oda a jó ízlés hajójának rakterében:

„Leginkább sehol nem dolgozik, sokkal jobb lenne, ha elmenne közmunkára. Sokkal hasznosabb lenne.”

Ezzel a felütéssel észrevétlenül újabb tényt ismert el a fideszt minden rezdülésével támogató Zárug, azt, hogy a fejükben a közmunka nem más, mint büntetés, lenézni való dolog. Puff, újabb százezrek kaptak nyakast, akik szegénységük okán vállalnak ilyen munkát.

„Mekk mesterként kioktatni Stefka Istvánt….. mi más, egy aktivista ezermesterrel ülünk szemben, aki olyan hangon tud beszélni egy egyetemi docenssel, amit nem tudok elfogadni…..A viszon látás.” 

- majd Stefkával együtt vették a kalapjukat, majd maradtak.

A botrányból  levonható tanulság, hogy ha sikerül a jelenlegi kormánypárt felkent szószólóit igazi kérdés-felelet helyzetbe hozni, akkor érvek híján először jön az ordibálás, majd a felháborodás, majd legvégül kibukik az igaz gondolat népről, emberekről, azaz rólunk, szavazópolgárokról.

Mátrai Anna

Azt is értem, hogy kell a zsebre tehető pénz, és ezért az Orbán-vezette rezsimnek semmi nem drága, hiába tudják ők is, hogy az "ötkarika" az ország hosszútávú eladósodását eredményezné, de mégis muszáj minden lehetőséget kihasználniuk. És, hogy miért? - mert, ha egyszer megjön a nép magához való esze és meneszti őket, akkor a kétharmad mámorában általunk benyelt törvénymódosításoknak köszönhetően valószínűleg sokuk megússza a börtönt, de egész további életüket a most lenyúlt pénzből kell fedezniük.

Létszükségletük tehát, hogy minél tovább megtarthassák a hatalmat, a lehetőséget a minden feletti kontrollra, így az ellenzék – ide tartozónak gondolják az összes embert, szervezetet, gondolkodót – minden rezdülésének különös figyelmet szentelnek.

Nem válogatnak - ahogy eddig sem - az eszközökben, emberekben, mindent és mindenkit felhasználnak, akit, amit lehet. Sajnos a „használt” tömeg ebből nem sejt semmit, azt gondolja, hogy a Jótevőjének tartozik a vak hit alázatával. Egy fejbólintására ugrik, és teszi, amit mondanak..

A Momentum Mozgalom „Nolimpia 2024”-es, a budapesti olimpiarendezésről szóló népszavazási kezdeményezése se úszhatja meg, mert olyan érzékeny pontjára tapint a regnáló pénz-politikusoknak, ami sok milliárd forint elsíbolásának lehetőségétől foszthatná meg őket. Azon már túl vannak, hogy az írott és a szájhagyományra épülő médiájukban „lekaraktergyilkolják” a kezdeményezés arcait - Fekete-Győr Andrást és Orosz Annát – ők nyilvánosan vontak vállat a kiszámítható provokációra. A mozgalom 500 aktivistája hatalmas vehemenciával vetette bele magát a számukra – és persze Magyarország számára – létfontosságúnak vélt aláírásgyűjtésbe.

Nagyon tiszteletreméltó, amit tenni készülnek, de rengeteg gáncs, kitett láb megugrása vár még rájuk. Ilyen lehet az a furmány, ami az eddig tapasztaltak alapján jogos félelem, hogy az aláírók között lehetnek szép számmal megvuduzott fidesz-trollok is, az ő feladatuk az, hogy fals adatok megadásával növeljék az aláírók számát. Ez akkor jelenthet majd problémát, amikor a Választási Bizottság belefog az adatok ellenőrzésébe, és mit ad Isten? - több száz, több ezer, ha jól dolgoznak több tízezer aláírás bizonyul majd légből kapottnak. Ez a demokrácia által biztosított népszavazás jogának sárba tiprása ugyan, vagy divatosabban szólva a demokrácia meghekkelése, de bizonyíthatatlan, így ne legyenek illúzióink. 

Mielőtt még leborulna az erre lélekből ingert érző Orbán hatalmas agya előtt, érdemes végignézni a diktatúrák történetét, nincs új a nap alatt. Nem saját kútfőből származik a gyalázatos megoldás, elég itt csak az 1947-ben, a Rákosiék által lebonyolított "kék cédulás" választásra gondolni, amelynek eredményeként először kapott többséget, és így kormányalakítási lehetőséget  egy kommunista párt, az MKP. Bizony, így van ez, kedves fidesznyikok, a történelem csak ismétli önmagát. A főnökötök – és bandája –  fontos képessége, hogy ismeri, felismeri a mindenkori helyzetre alkalmazható múltbéli receptet és annak retorikáját, hogy miként adja el mindezt a tudatosan tudatlanságban tartott sokadalomnak.

A Momentumosok esetében üdítő újdonság, hogy főként fiatalok, akik saját bevallásuk szerint párttá kívánnak alakulni, és nem kevesebb áll szándékukban, mint leváltani az Orbán nevével fémjelzett valamit.

A kérdés, amit most feltesznek  egyszerű és érthető:

„Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát?”.

Nem beugratós, nem kétfenekű. Aki él a  lehetőséggel, miszerint aláírásával tehet az ország érdekében, annak jár az általuk készített „oklevél” is az alábbi szöveggel:

„Köszönjük, hogy hozzájárultál ahhoz, hogy minden budapesti választópolgár megtakaríthasson 500.000 forintot!”

A Fidesz hivatalos kommunikációja szerint a fent említett „dologgal” nem érdemes foglalkozniuk, úgyis érdektelenségbe fullad, és kizárt, hogy eredményes legyen. Hiszi a piszi!

Közben pedig  nem csak itthon, de a külföldi magyarok között is gyűlik az aláírás, a melléjük álló Kétfarkúak  már 5 millió forintot tudtak magánszemélyektől, az adózott jövedelmükből összegyűjteni, hogy plakátkampánnyal segítsék az aláírásgyűjtést.

Nem árt tudni, hogy aki aláírja  az íveket,  az nem feltétlenül az olimpiát torpedózza meg, csak lehetőséget ad a demokratikus döntésre, aminek a vége akár az is lehet, hogy felülkerekednek az olimpia-pártiak, de akkor sem mondhatja azt senki, mint 2002-ben az egyszeri politikus, hogy

„Oszt jónapot!”

Mátrai Anna

Az Országos Roma Önkormányzat volt az idei év első kegyeltje. Történt ugyanis, hogy miután se Orbán, se Lázár nem kívánta magát kompromittálni a messziről bűzlő, csalás-gyanús esettel, így rálőcsölték a náluk semmivel nem különb, ám a hierarchiában lényegesen alattuk álló, a Fidesz-atyuska nélkül még pártot sem alkotó KDNP-s Rétvárira a „tisztességet”, hogy közölhesse: – velünk, a néppel – pártunk és kormányunk átvállalja az ORÖ adósságának tetemesebb felét.

Mint közismert, a Farkas Flórián Fideszt képviselő miniszterelnöki cigány-ügyi megbízott által uralt Országos Roma Önkormányzat 1.600.000.000.-, azaz: ezerhatszáz-millió forint közpénzt – hiszen hiába az Európai Uniótól kapott támogatásról van szó, az közpénz, méghozzá az összes uniós állampolgár közpénze – vissza kell fizetnie, mert szabálytalanul, azaz csalással vertek a seggére. A támogatás célja, amelynek örve alatt a nem kevés  pénzt kicsalták az unótól a keresztségben a „Híd a munka világába” zengzetes nevet kapta és azt szolgálta volna, hogy a mélységesen, szinte behozhatatlannak látszó módon lemaradt cigányságot segítse abban, hogy tanulhasson, munkát vállalhasson, gyermekei előmenetelét biztosíthassa.

Orbán  Flórija nem először csatlakozott a vezére és barátja által diktált legújabb-kori nemzeti módihoz. A biztos úr tehát úgy gondolta, biztos tud sokkal jobb helyet is a váratlanul ölébe hulló pénznek, mint az eredetileg megjelölt célocska, "mert ugye ki nem szarja le, hogy mi lesz a purdékkal?". Nehogy már - gondolta-  kézen-közön elherdálódjék holmi fennkölt, zavaros liberális hókuszpókuszra, azt a kis pénzecske!.

Hozzá csaptak további 500.000.000.- milliócskát, mivel buzgó ténykedésük során elfelejtettek kifizetni néhány ügyvédi számlát, meg pár cég követelését, sőt, még a minisztériumok között is találtak hitelezőket, így érte el az ORÖ adóssága a bűvös kétmilliárd egyszáz-millió forintot.

Rétvári Bence államtitkár jó alattvalóhoz méltón, aki nem kérdez, de annál inkább cselekszik, a főnök parancsára újra felvette az ájtatos megmondó-arcot, ugyan azt, amivel néhány napja bejelentette, hogy a nagy hideg ellenére sem nyittatja ki a kormány a templomokat a hajléktalanok előtt  és rezzenéstelen, mimikától mentes képpel mondta bele minden Magyarok arcába, hogy

„Magyarország Kormánya 1,3 milliárd forint erejéig átvállalja az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) adósságát az önkormányzat működőképességének fenntartása érdekében. A Kormány 2010 óta több mint 1200 milliárd forint összegben vállalta át a települési önkormányzatok adósságát.”

Mit takarhat az a kifejezés ebben az esetben, hogy „működőképességének megtartása érdekében”? Kapjunk a fejünkhöz! – a dolog mindannyiunk bánatára nem működik! Illetve dehogy nem, az ORÖ Farkas irányítása alatt egy jó-, sőt, túlzottan is jól működő pénz-felélési, eltüntetési, lenyúlási központtá nőtte ki magát, A megbízott emberek ugyanis alkalmatlannak bizonyultak az eredeti feladat kezelésére! És mi köze van a 2010 óta az önkormányzatoktól átvállalt adósságnak a jelen esethez? Önkormányzat – önkormányzat?

A Rétvári nevű imádkozó bot-sáska azt is mondta még:

 „Az ORÖ a fennmaradó adósságát magasabb törlesztőrészlettel és fennálló ingatlanvagyonának fedezetével törleszti .Az ORÖ elnöke segítséget kért adósságrendezési szakértő bevonásához.”

Vagyis, a különbözetre részletfizetési lehetőséget kapott az eddig semmi érdemit felmutatni nem tudó tömörülés, mely részletekre Állambácsi mindannyiunk pénzéből vissza nem térítendően jól megtámogatta őket! Hát, brávó! Nem a koncepciótlanság, a kreativitás, de főleg az akarás, a szándék nem volt megfelelő, olyannyira rendben van minden, hogy azon egy cseppet sem kell változtatni. Még annyit sem vár el Magyarország kormánya, hogy foghegyről egy „bocsesz”-t odalökjön a végre leváltott Farkast követő Balogh – a név csak rokon – János, aki nem sokat vívódott, rögtön meg is jutalmazta magát – ahogy illik – a közgyűlés felhatalmazása nélkül a „szépen prosperáló” ORÖ számlájára egy Audi 4-essel.

Azt azért még érdemes megjegyezni, hogy az MTI mindannyiunktól teljesen független hírszolgáltató tudósítása szerint

 „Az összeget a Roma Oktatási és Kulturális Központ létrehozására fordítják majd.”

Az összehasonlítás kedvéért: a magyarországi civil szervezetek összesen 10 milliárd forint támogatásra számíthatnak, aminek az eddig tárgyalt fiaskó a legnagyobb tétele.

"A gép forog az alkotó pihen."  

Mi pedig kussolunk tovább?

Mátrai Anna

Nem árt tisztában lenni azzal, hogy bármelyikünknél beüthet a krach, és akkor minden segítség életet menthet.

„Kígyózó sor várja a Blaha Lujza téri ételosztást. Ez a kép terjed minden karácsonykor a közösségi oldalakon. Amit a liberális média 2010 előtt a “jópofa” krisnások akciójának tartott, most az Orbán-kormány “szegényellenes” (igazából szegénység ellenes) politikáját hivatott igazolni. Megszokott dolog, hogy a liberálisok kiszolgáltatott emberek szívfacsaró képeivel akarják a felső 1% érdekét eladni. Sajnos még mindig van, akit sikerül ezzel beetetni.”  - írja itt-ott értelmezhetetlen mondatokkal Kiszelly, aki szemlátomást maga sem érti, miről prédikál.

Átlátom, hogy a fizetésért meg kell dolgozni, de lehetne ezt legalább a gerinc minimális megtartásával is. Nem nagy dicsőség a földön fekvőket és a sorsukon enyhíteni akarókat együtt alázni.

Egy másik helyen nem átallja a legcinikusabb, leggonoszabb mondatot se leírni:

 „A könnyzacskókat kell támadni! A recept persze egyáltalán nem új.”

Kicsit sem kedves Kiszelly úr! Ön szerint a nyugdíjasoknak közpénzből kiosztott alamizsna esete milyen kategória? Jó, persze tudom, hogy a fidesz-gépezet itt messze nem jótékonykodni vágyott, csupán egy utolsónak tűnő pénz-injekciót nyomatott, na nem a nyugdíjasoknak, á dehogy, még év vége előtt az utalványt kibocsátó Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt.-nek, – amely cég állami tulajdonban van. Köztudott, hogy a cég mérlegadatai alapján az Erzsébet-utalványok után 7% körüli érték jut vissza a kibocsájtó zsebébe. Ezzel a kétfenekű dobra hajazó újabb ördögi terv beteljesülésének lehettünk tanúi, hiszen a Dr. Guller Zoltán miniszteri biztos által üzemeltetett cég igencsak szép karácsonyi ajándékkal lett gazdagabb, ráadásul a komoly választói réteg egy részét is meg lehetett vele szólítani.

A továbbiakban  persze belerúg a szöveg a nagyon elmúlt baloldali kormányokba is, összemosva őket a Kádár-rendszerrel:

„A Kádár-rendszer és az 1990 utáni balliberális kormányok “lefele” nivelláltak, azaz a felső- és középső rétegektől vettek el pénzt, életesélyt, erőforrást, és azt lefele osztották vissza. Az eredmény ismert: A szegényeket nem sikerült tartósan felemelni, miközben a teherviselő rétegek igazságtalannak érezték a terhek megosztását.”

Adni – persze a sajátból, nem a közéből, legyen az Magyar állampolgár, vagy Európai Uniós – mindig jó dolog. Annak is, aki adja és annak is, aki kapja. Nehogy azt gondolja a szösszenet írója, hogy az a rengeteg ember, aki sorban állt és áll egy tál meleg ételért, vagy a csomagokért, kevesebbet ér nála, vagy ostobább és megérdemli a sorsát. Egyszerűen ilyen a pillanatnyi élethelyzetük. Nem tudok annál szívszorítóbb érzést elképzelni, amikor a gyereknek azt kell mondani, hogy „nincs mit enni”, és így van ez még akkor is, ha Kiszelly, ez a sötét fidesznyik úgy is gondolja erről a mondatról, hogy nem más ez, mint a „könnyzacskók támadása”.

Ki kellene próbálnia, – és nem csak neki, hanem a többi tettestársának  is – hogy milyen érzés az, amikor korog a gyomor, de nem telik betevőre!

Ha már a magyar kormány nem tesz semmit, akkor különösen felháborító, hogy bértollnokaival még azokat is megtámadtatja, igyekszik lejáratni, akik helyette a saját adózott jövedelmükből pénzt, időt, törődést fordítanak a rászorulók sajnos egyre növekvő tömegeire.

2016 decemberében a Fidesz-igyekezet ellenére sem maradt érzéketlen a magyar nép nagy része, a BBM aktivistáin keresztül az általános iskolások és a sokszor utált multik is beszálltak melléjük segíteni, így „silányultak” mind „liberálissá” – legalábbis a fidesz-szócső olvasatában.

Kiszeli, így zárja szégyenletes sorait:

A kijózanító végszó után az jutott eszembe, hogy megérdemelne – ha kicsit megkésve is -  egy szépen becsomagolt Értelmező kéziszótárt a karácsonyfája alá, igazi könyv formában, hátha felüti az alfabetikus iránymutatót – ha tudja használni – és kibetűzi a „liberális” szó jelentését, akkor talán a továbbiakban tartózkodik majd az efféle ostoba irkafirkáktól.

Mátrai Anna

Mindez lefordítva azt jelenti,bármelyik pillanatban előfordulhat, hogy valamelyikünk lakásában, házában, utcájában eltörik egy cső, és térdig járunk a néha  szenny-, néha csak jéghideg vízben, és hiába hívjuk a szerelőt, a telefonvonal másik végén – jó esetben, ha az ott dolgozó még nem találta meg boldogulását valamely környező országban – egy enervált hang arról értesít, hogy cirka három hét múlva tud szerelőt küldeni.

Ebben az esetben – gondolják élelmesebb honfitársaink – előkeressük a jól bevált fusizónkat, hátha ő is tud segíteni nagy bajunkon. De hát már ő is, ha mestere a fusinak, régen németül, angolul tanul, ahogy kell, és esze ágában sincs hazavándorolni.

Kicsiny vigasz lehet, – már akinek az – ha visszagondolunk arra az eufórikus érzésre, amikor pártunk és kormányunk, élén Németh Rezsicsökkentős Szilárddal bejelentette, hogy Pannóniában soha nem látott jólét veszi kezdetét, hiszen csökken a rezsi. Meg is jutalmazta a regnálókat tudatlan népünk hívő szekciója az eleddig 6 éve tartó rablógazdálkodás lehetőségével.

Visszatérve az eredeti  témához: a VSZOÁSZ közleményből megtudható, hogy

„A hazai víz és szennyvíz ágazatban dolgozó munkavállalók helyzete, bér és jövedelem viszonyai összességében megalázóan alacsony szintű.”

Szinte minden állami kézbe vett ágazat dolgozói, szakszervezetei elmondhatnák ugyanezt a mondatot. Javaslom, mondják is el! Ismerjék fel, végre, hogy a sokaság hangja messze elér, nem beszélve arról, hogy Orbán - ha másból nem is - az erőből legalább ért, lásd internet-tüntetés. 

„Tömeges a szakemberek elvándorlása a víziközmű ágazatból, amelynek egyik fő oka az alulfizetettség. A másik neuralgikus pont a szektort sújtó adók mértéke. Ezek olyan nagyságúak, amelyek a biztonságos vízellátást, szennyvízelvezetést, tisztítást már komolyan veszélyeztetik.”

Hát ebbe az idézetbe is behelyettesíthető a visszaállamosított gáz- kéményseprő- szemétszállító ágazatok legfontosabb problémája. A legutolsó demokratikus kurzusra kígyót-békát kiabálók annak idején még könnyen, kockázat nélkül róhatták meg az akkori vezetőket, mert a hazai tőke hiányában, külföldi befektető bevonásával rendbehozott, működtetett, karbantartott közművek akkor még kiválóan működtek, hisz volt gazdája a különböző ágazatoknak. Dehát, mint olyan sokszor, akkor is jött a demagógok kora, akik beadták az egyszerű magyarázatot kedvelők sokaságának, hogy a balliberális-gyurcsányos-sorosos és még ki tudja milyen ocsmányságos vezetők és a háttérhatalmak, no meg az Európai Unió el akarja lopni, le akarja tarolni zöldellő mezeinket, aranyat termő földjeinket, és elisszák előlünk bővízű kristály-forrásaink tiszta vizét..

Hát, kedves földijeim! – sikerült elérnünk, hogy idő teltével – ami pont most van – az a bizonyos kristálytiszta forrásviz, melyben a szent turul képe tükröződik fekete levessé váljon, bármelyik nap lecsaphat ránk a csőtörés szörnye, és akkor mi ott állunk, és ázunk tehetetlenül.

Továbbiakban ez olvasható a sajtóanyagban:

„A víz stratégiai kincs, amely napjaink legfontosabb élelmiszere. A vízügyi ágazat túladóztatása, munkafolyamatok kiszervezése és a munkavállalók alulfizetettsége nem a víziközmű ágazat megbecsülését, elismerését mutatja.”

A szakszervezet vezetői  jelezték problémáikat a döntéshozóknak, akik még csak nem is reagáltak, így nem maradt más lehetőségük:

„A VSZOÁSZ a sztrájk előkészületi munkáit a karácsonyi ünnepekre való tekintettel jövő év elejére halasztja, 2017. január elején megalakítja a sztrájkbizottságot és megkezdi a tárgyalásokat a munkáltatókkal az elégséges szolgáltatásról.”

Azt, amit hat éve bekajáltunk, már nem lehet visszacsinálni, az öklendezés is csak mérsékelten segít. Nem ártana legalább a jövőben végiggondolni, hogy mennyi igazságalapja lehet annak, amit józan paraszti ésszel nem tartunk hihetőnek, és, hogy szabad-e olyan elbizakodott, pöffeszkedő pártra adni a voksok, amely vigyázó szemeit olyannyira az elsíbólható vagyonon tartja, hogy még programot alkotni sem ér rá, még választások előtt sem. Szabad- e bízni azokban, akiknek vezetője a már említett választási program helyett annyit böffent a választók képébe, hogy "folytatjuk"? 

Mihály Lili

Így tovább kellett járatni a fogaskerekeket, mert a társadalmi feszültség azt kell, mint egy falat kenyér! És nem hiába volt a sok kattogás. Megvan! Hatásos, mindenki – pártállástól függetlenül - örülhet neki, és ha nem sikerül megvalósítani, akkor sem hullik vissza a kedves vezető fejére, hiszen ő mindent megpróbált.

Az elkövetkező másfél év a béremelés ígéretének bűvkörében telik majd! Megelőzve a rögtön felhorkanókat, hogy nekem semmi nem jó, természetesen én is látom, tudom, érzem, hogy óriási a szükség a nagyobb jövedelemre, és szép is lenne, ha valaki – bárki – csettintene egyet az ujjával és összeütné néhányszor a cipője sarkán, és láss csudát! – máris minden rendben lehetne. Csak hát ez nem a mesevilág, - ámbár kétségtelen, hogy néha úgy érezzük, hogy egy elfajzott, gonosz Óz országában élünk - hanem 2016 Magyarországa.

A fidesz "fekete-zsenialitása" éppen az ilyen kívánatos ígérek megtalálásában, majd kifordításában rejlik, mert aki veszi a bátorságot, és felemlíti, hogy van ezzel az ötlettel egy pici probléma: például, hogy nem egyszemélyi miniszterelnöki kompetencia "bemondásra" meghatározni a bérek alakulását a magánvállalkozók és alkalmazottaik aspektusában, az rögtön ellenség,népnyúzó,hazaáruló lesz. 

Ha Orbán tartja magát régi jó szokásához, akkor nem is kell mélyebben belemennie a részletekbe, hiszen senki nem fogja firtatni a lépésről lépésre kidolgozott stratégiát ennek a gigantikus tervnek létrehozásához. Elég lesz a szokásos plakátkampány, esetleg egy magvas gondolatokkal teletűzdelt népszavazás, például, hogy

„akarja-e, hogy hat év alatt 50%-al több legyen a fizetése? Szavazzon a Fideszre!”

és a "kormányzás helyett parasztvakítás"- projekt tovább folytatódhat még négy (nyolc, tizenkét) évig.

Minden ágazat dolgozóinak beígérik, hogy meglesz az az 50%, csak hát érthető módon ez nem megy egyik napról a másikra, tehát elhúzzák 4-6-8 évre. 2018-ban, amikor a hívők támogatására szüksége van az Orbán-csapatnak, még nem lesz érzékelhető szinte semmi, vagy csak minimális konkrétum, ami viszont jelzi "a szép jövőt", de no para! - az igazmondó megígérte, akkor az úgy is lesz! Hátráltatni csak a balliberális-Sorosos-Európai Uniós csőcselék tudja, úgyhogy egy feladat van, ellehetetleníteni, lejáratni mindet!

Aki pedig veszi a bátorságot, és mindennek dacára belekérdez, abból pár hét alatt bebizonyosodik, hogy meleg, vagy csalja a feleségét-férjét, esetleg nagyképű milliárdos, aki tesz a népre, mert a mocsok, amiben fideszék kéjes arccal könyékig turkálnak, szinte kimeríthetetlen.

Minél hosszabbra tudják húzni a kampányidőszakot – mondjuk tegnaptól – annál könnyebben lehet ezzel a blöffel elfedni a manapság elég tarajos és habos hullámokat vető botránysorozatot, amibe egy nálunk boldogabb és valódi demokráciában már egyenként is nagyon régen bele kellett volna buknia a regnáló rezsimnek.

Harcra készen melegítik a klaviatúrát a szolga-média újságírónak csúfoltjai, és amikor eldördül a startpisztoly, már folyik is megállíthatatlanul mindenhonnan a megrendelt tartalom-sár. Biztosan lesznek „meghatározó személyiségek”, és a nép egyszerű gyermekei közül is sokan, akik vállalják majd a nyilvánosságot és dicshimnuszokat zengenek a hős vezérről, aki éjt nappallá téve robotol értünk.

Tényleg ennyire egyszerű-agyúak vagyunk? Hányszor lehet még ugyanazt a sémát használva kihasználni, megalázni, lenézni ezt a népet, amely annyira büszke a múltban vélt vagy valós tetteire, értékeire, hagyományaira? Lehet, hogy pont ez az ok, a hagyománytisztelet?

Mátrai Anna

Aligha hihető, hogy a magyar nép teljes flegmaságban szenved, így csak az magyarázhatja a hatalmon lévő rablópandúrok érinthetetlenségét, -a lelkek zugaiban- hogy nem is tudnak arról, hogy „mik vogymuk”, és mik történnek Magyarországon.

Emlékezzünk csak Budai Gyula 2006-os ámokfutására, aminek következtében ugyan senkit sem sikerült bűnösnek találtatni az ügyészséggel, de arra pontosan megfelelő volt, hogy a felületesen szemlélő állampolgárok szemében lejárassák az akkori kormányt és a benne résztvevő pártok politikusait. Sem Molnár Gyula akkori XI. kerületi polgármestert, sem Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt, sem Szitka Péter akkori kazincbarcikai polgármestert, sem Juhász Ferenc leköszönt honvédelmi miniszter, sem Tátrai Miklós egykori nemzeti vagyonkezelő-vezető nem bizonyult bűnösnek. Számszerűen 1400 kisebb-nagyobb ügytől zengett azidőtájt az Orbán-sajtó minden darabja, és ezekből 50-nél is kevesebb esetben indult nyomozás.

Még a 2010-es kampánynak is ez a téma volt a mozgatórugója, itt már beszállt a hülyítésbe Orbán Viktor, Kövér László, Budai Gyula és Répássy Róbert is, és mivel a baloldal ekkorra már elkövette azt az ostobaságot, hogy a médiát szinte teljes mértékben, önként és dalolva átengedte, nekik elég volt csak belengetni a neveket. Elég volt tehát néhány színes lufi pár vörös masnival, majd hátra dőlve várni, amíg az Istenadta elvégzi a rá váró feladatot. És mi végeztük is lelkesen, szájról-szájra terjesztettük a vadabbnál vadabb, direkt erre a célra kitalált történeteiket és felmagasztalódva éreztük, hogy mi vagyunk hivatottak ezt a sok mocskot eltakarítani.

A nóvum a ma reggeli kávéval érkezett.  A gondolat nem is igazán új, csak rég elfeledett, de azért használható lehetne az ellenzéki töltetű hírek célba juttatására.

Ugyanis innen, Pestről érthetetlen, hogy miért nem veri ki a biztosítékot az a szinte mindennapra jutó hírdömping, hogy fideszes politikusok és rokonaik, barátaik hogy lopnak szét mindent, ami megfogható. A kisebb városokban, a falvakban alighanem nem tudnak semmit az orbáni rablógazdagságról, mert a Fidesz-média pont az ellenkezőjét sulykolja. Utolsó információjuk, hogy „én soha nem hazudok”, meg, hogy „dübörög a gazdaság”, esetleg, hogy „a migráncsok elveszik a munkát” és a legújabb, miszerint „a baloldal feláldozza a nemzet biztonságát, tehát hazaáruló”.

Az ellenzék pedig hiába is  bazírozna arra, hogy az interneten molyol majd a magyar falu apraja-nagyja az elkövetkező évtizedben, hiába ígért Deutsch Tamás fűt-fát, virágot. Azt a helyzetet, amibe a baloldal ebben az ügyben belekormányozta magát, nem lehet gyorsan és hatékonyan megváltoztatni, az illiberális helyzetre „ilmegszokott” választ kell adni.

Javaslom tehát, hogy élesszük fel a kisbírók által még az 1950-es években is oly jól üzemeltetett „kidobolás” intézményét, és ha a népszavazásra nem is sikerült összetrombitálnia az össz-ellenzéknek a megfelelő létszámú tagot a szavazatszámláló bizottságokba, – ami elég szégyenletes dolog – de talán érdemes lenne ezzel a régi-új funkcióval bepróbálkozni, hátha nagyobb lesz a kereslet rá!

„Közhírré tétetik” – hangozhatna a bevésett szlogen, és az odagyűlők szemelvényeket hallhatnának a valóban megtörtént eseményekről. Így módjukban állna esténként otthon, baráti körben, vagy a kocsmában megbeszélni a hírek teljes palettáját, hogy aztán saját véleményt alkothassanak. Kiderülhetne, hogy nem Soros a felelős azért, hogy nincs a faluban orvos, gyógyszertár, iskola, óvoda, hogy nem a Gyurcsány miatt nincs munka, s bizonytalan, hogy meddig lesz nyugdíj, hogy nem a legújabban átkosra keresztelt balliberális kormány hibájából nem tanulhat tovább a gyerek, vagy a "kisunoka".

Első országos, kidobolásra ajánlom: dobpergés, utána: „Közhírré tétetik, - újabb dobpergés, majd - MEZTELEN A KIRÁLY!

Mátrai Anna

Az őszinteségi roham, és az azt követő „bocsánatkérés” vegytiszta prezentációja a Fidesz viselkedésének, és annak, mit is gondolnak igazából a zemberekről, a választókról, a népről, egyszóval, az oly sokat citált nemzetről..

Ennek az őszinte kijelentésnek a tartalmi részében semmi újdonság nincsen. Aki foglalkozik kicsit is a politikával, azt nem lepi meg.

Eddig is nyilvánvaló volt, hogy nem feltétlenül mi, a választópolgárok vagyunk a legfontosabbak a Fidesznek, és a kormánynak, és bizony sokszor magasról tesznek a fejünkre. Azt is pontosan tudtuk, hogy mi a véleményük rólunk, hogy a legtöbb esetben csak egy púp, az illiberális demokrácia csúf, felesleges, hasztalan kinövései vagyunk a hátukon, akik megpróbálják megkötni a kezüket, vagy legalábbis megpróbálnak beleszólni az események alakulásába, döntésekbe. Ennek ékes bizonyítékát maga a kormányfő adta, amikor elmondta kendőzetlen véleményét a választói bírálatokkal szemben;

„Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.”

A társadalom a Fidesz kormányzás közel hét éve alatt a demokráciát ért rengeteg rúgás következtében sajnos nem fellázadt, hanem immunissá, fásulttá vált és csak magában dohog, ha gátlástalanul a szemébe hazudnak, így az sem meglepő, hogy – valós ellenállás híján - a fidesznyikok szemérmetlen magasságokba emelhették ezt a műfajt.

A szolnoki polgármester a „bocsánatkérésében” azt merte állítani, hogy más ügyről, más hölgyekről beszélt, de beszélhet-e így egy bármilyen ügy kapcsán bárkiről is egy magát felelősnek hazudó városvezető?

Persze, nem egyik napról a másikra jutottunk idáig, a hazugság, becstelenség hosszú grádicsát kellett ehhez megjárni. Igen hosszú volt az út, aminek csupán néhány lépcsőfoka Orbán Viktor: „Elmarasztal az OVB, megvédenek a jogászok, oszt jónapot”-ja, vagy az MNB alapítványokról Kálmán Olgánál hablatyoló Kovács Zoltán kormányszóvivő elejtett mondata: „De sikerült?”, illetve  Rogán Antal „nem helikopterrel mentem, és perelek”-je.

A hazugságon túlmutat, hogy mégis mit gondolnak rólunk, választókról.

Ahogy Szalay Ferenc exkuzálja magát, egyértelművé teszi, hogy teljesen hülyének néz, és abszolút semmibe vesz minket.

A kérdés adott. A választópolgárok visszautasítják -e ezt a hangnemet, magatartást magukkal szemben? Azaz, ha elérkezik az idő, és a most semmibe vett emberek ott állnak majd a fülke magányában tollal a kezükben, emlékeznek-e még mindarra a megaláztatásra, ami érte őket a Fidesz országlása alatt, és elégtételt vesznek-e mindezért, vagy marad az "X" ott, ahol eddig is volt, mert szolga nép vagyunk?

Hogy is mondta a költő:

„Ez a kérdés, válasszatok!”

Ujlaki Tamás Péter (vendég szerző)

A nagyon régmúltban szebb napokat látott Terry Black lelkiismerete valami csoda folytán – zsarolás?, pénz?, esetleg egy műsor ígérete? – a minap ébredt tudatára és egészen a Lokál nevű nyomtatott papírhoz űzte-hajtotta, hogy feltárja a sötét titkot, miszerint a  sok más fontos és szép tulajdomsága mellett homofób Vona Gábor, a Jobbik elnöke  2001 és 2003 között előszeretettel látogatott homoszexuális orgiákat.  Arról nem szól a fáma, hogy utána átnyergelt-e az úr, vagy csak Terry veszítette őt szem elől.

Nem akarok tudni senki szexuális szokásairól!

Ami ebben az ügyben érdekes lehet az az, hogy pont most ébredt öntudatra Terry Geréb Black, amikor Vona szembe ment a megkérdőjelezhetetlennel, minden magyarok első közszolgájával. Megy itt kérem a kérlelhetetlen megfélemlítés, a szocialista pártállami módszerek elbújhatnak az Orbán-daráló mellett! És ez az a pillanat, amikor kötelessége minden magára kicsit is adó demokratának – szégyen ide, szégyen oda – a kikezdett Jobbik-vezér mellé állni. Ugyanis teljesen mindegy, hogy van-e igazságalapja a vádnak, vagy sem, ez magánügy. Csakis rá, a családjára, és, ha van, akkor a harmadik félre tartozik.

Gondolt ennek az ördögi tervnek a kitalálója arra, hogy ennek a férfinak felesége, gyerekei vannak, akiknek másnap ki kell menni az utcára, be kell ülni az iskolapadba? A betyárbecsület is ismeretlen fogalom ebben a bagázsban? Még a régi szép idők becsületben kinyiffant maffiózói is tiszteletben tartották a család szentségét!

Vonáné azzal próbálta meg kifogni Orbánék vitorlájából a szelet, hogy a közösségi portálon megírta levelét a regnáló klán vezére feleségének, Lévai Anikónak. Szerintem meddő próbálkozás lelket keresni abban a családban, ahol gondolkodás nélkül teszik ugyanezt bárkivel, ha érdekük úgy kívánja. Senki ne áltassa magát azzal, hogy szegény asszony, neki nincs beleszólása a dolgok folyásába, hiszen cselekvő résztvevője férje sumákságainak. Gondoljunk csak bele abba, hogy bármelyikünk párja tesz százezreket tönkre szemrebbenés nélkül hosszú évek óta folyamatosan, és mi azt játsszuk, hogy nem tudunk semmiről, vagy némán tűrünk, és meleg vacsorával várjuk otthon „mindenrosszak” okozóját. Nonszensz! Akit ez zavar, az elválik, de nem, a magyar „first” marad és teszi, amit tennie kell!

 Vonáné így próbál az anyához, a nőhöz szólni Lévainak címzett levelében:

"Természetesen megértem, hogy most nagy a zavar, a sértődöttség és a bosszúvágy, mert elbukott az Orbán Viktor által beterjesztett alaptörvény-módosítás. De bárhogyan is vélekedjenek a felek erről, egyetlen politikai ügy sem lehet indok arra, hogy egy családot megalázzanak, és minden alapot nélkülöző hazugságokkal, kitalált magánéleti karaktergyilkosságokkal igyekezzenek lejáratni a férjemet. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy miért nem elég a politikáját támadni, miért kell ilyen eszközökhöz nyúlni.

Miután más megoldást nem látok, feleségként, anyaként Önt kérem arra, hogy állítsa le a férjét. Nyilvánvaló, hogy a politikai színtereken nem lehet Orbán Viktorra hatni. Azt feltételezem, hogy Ön lehet az utolsó, akire talán még hallgat.

Biztos vagyok abban, hogy egyikünk sem szeretne egy ilyen országban élni, gyerekeket nevelni és unokázni. Ez nem lehet a polgári Magyarország. Ez egész egyszerűen méltatlan.

Nem csupán magunk miatt, hanem egy egész ország érdekében kérem Önt, mint Magyarország jelenlegi miniszterelnökének feleségét, segítsen megállítani ezt az ámokfutást.”

Ebben az esetben Lévainál pattog a labda, döntenie kell: vagy leállítja a dühöngőt, vagy egy követ fúj vele, vagy elhagyja. Más megvilágításban: itt most a fekália, vagy a máj esetével állunk szemben.

MA