Az ünnep előtti bejelentés-dömpingből tudható, hogy a mindannyiunkról példásan gondoskodó – ha bele döglünk is! – kormányunk, élén Orbán-atyuskával, nem kényszerít minket még arra sem, hogy ne adj Isten, gondolkodnunk kelljen azon, hogy miként tromfolhatunk rá az eddig is csúcsra járatott gyűlölködésre, kijelöli számunkra az utat és az irányt is.

Állami lőteret a Magyarnak! – ez az új terep, ahol minden fogékony honpolgár kiélheti agresszív hajlamát. Azért, hogy ne kelljen sokat utazgatni, minden – azaz 175 helyen – magyar járásban „házhoz megy” a lőtér, na, nem a szólás obszcén folytatása okán, hanem mint azt az avatott értőtől, Simicskó fő-honvédőtől megtudhattuk azért, hogy kedvezően szolgálja az egészségünk megőrzéséért vívott harcot, – mi mást? – és, hogy szokjuk a puskaropogás diadalittas hangját.

Még szerencse, hogy az MNB briliáns működésének hála a kamara mélyén ott lapult pár elfeledett milliárdocska, vagy ha nem is ott, de az Európai Unió (különben pfújjjj!) frissiben, még ebben az évben biztosan nem erre átutalt euróiból lecsippentve sikerült több más égetően fontos dolog mellett – helyett - erre az egészség-megőrző programra is átcsoportosítani 27.000.000.000.-, azaz huszonhétezer milliárd forintnyi közpénz. Kár lenne ennyi pénzt csak úgy, mondjuk oktatásra, egészségügyre, vagy ne adj isten a gyermekéhezés felszámolására elbarmolni, amikor ki lehet dobni az ablakon irányítottan, a főnök kedve szerint is. A gyűlöletkampány folytatásaként – hogy migráns híján nehogy kihűljön az állatias ösztön – lődözzön csak, ki merre lát. Jól jöhet ez a készség még minden keresztényi szeretet szellemében leledző igaz Magyarnak.

Ennek a temérdek pénznek a felelőtlen elherdálása zsigerszinten felháborító,  különösen akkor, ha belegondolunk, hogy így mindannyian duplán leszünk szegényebbek,hiszen nem a közjó érdekében használhatjuk fel, de amikor vissza kell fizetni, mert nem rendeltetésszerűen költötte el a kormány, akkor a bírságot is a mi zsebünk bánja majd. Amennyiben még erre is csak nyegle vállrándítás a hívő orbanisták válasza,  van még egy érvem: abban az országban, ahol ilyen fokon lobog a feltüzelt gyűlölet és gyakran egy véletlenül kiejtett szó miatt is verekedésig fajulnak az indulatok, ahol nyugdíjasok vernek parancsszóra demokratikus jogával élő „mástgondolót”, ott közel sem biztos, hogy  az UZI-kultusz  a legcélravezetőbb dolog.

A mérhetetlenül gőgös, felelőtlen, ostoba, gonosz  kitalálónak egy percre sem lenne szabad elfelejteni, hogy azért, mert eddig mázlija volt és tudta Dzsinit irányítani, nincs garanciája arra, hogy  a mutatvány a jövőben is sikerül. Elképzelhető, hogy egy szikra nyomán általa sem lesz irányítható a felgerjesztett indulat, és akkor neki és családjának is futni kell.

Legyünk a pillanatnyi társadalmi hierarchiában akár fent, vagy lent, ha elfogadjuk, belenyugszunk, eltűrjük, hogy az erőszak legitim elintézési forma ügyeink rendezéséhez, érdekeink érvényesítéséhez, vitáink eldöntéséhez, akkor valóban felesleges az oktatáspolitikával bíbelni, vagy az egészségügy reformján agyalni. Akkor tényleg a legjobb út magunkat szögesdróttal körül venni, mert nekünk végünk!

Mátrai Anna

Korgó gyomorral nagyon nehéz élvezni a nyarat. Civilszervezetek szerint évről évre több gyerek éhezik, és az ő mosolyuk nem minden keserűség nélkül való.

A kormány egy ideje végre úgy rendelkezett, hogy minden, a közoktatásban résztvevő gyereket megillet az étkezés öröme, a baj csak az, hogy se a kormány, se az önkormányzatok nem tudják pontosan, kik azok, és hányan vannak, akiket a társadalom jó lelkiismerete okán meg kellene etetni, és nem szöveggel, hanem valódi, igazi, tartalmas élelemmel.

A Nemzeti Minimum névre keresztelt civil szervedződés egyik vezetője, Horgas Péter a Városi Kurír kérdésére elmondta:

Felvettük a kapcsolatot az önkormányzatokkal, és egy kérdéssor megválaszolását kértük. Kérdéseink arra vonatkoztak, hogy milyen problémákat látnak a gyermekétkeztetésben, illetve, hogy a tavaszi szünetben a rászoruló gyerekek hogy, és milyen körülmények között kaptak enni. Összesen száztízen válaszoltak a megkeresésünkre. A válaszok feldolgozása a jövő hétre várható, annyit azonban első ránézésre is látunk, érzékelünk, hogy a rászorulók közül nagyon sokan nincsenek tisztában azokkal a lehetőségekkel, amik segíthetik őket.

Az önkormányzatoknál is súlyos problémák vannak, hiszen sok helyen még értelmezni sem tudták kérdéseinket, de több településen van gond az infrastruktúrával is. Kíváncsiak vagyunk, és egyelőre nem nagyon kapunk megnyugtató választ azokról a gyerekekről, akik nem kötődnek intézményhez, – óvodához, iskolához – konkrétan a 0-3 éves korosztályra és a terhes anyákra gondolok. Látszik, hogy nem nagyon van ellenőrzés, ezt a kérdést központilag nem tartják kézben. Az önkormányzatoknak törvényi szinten nem csak mérlegelés kérdése, hogy pályáznak-e közétkeztetésre, de kötelezettségük is, hiszen megkapják a keretet, az is igaz persze, hogy ennek felhasználásához tudni kellene, kik a jogosultak, márpedig a legtöbb helyen még csak fel sem mérték ezt. 

Mi - bár ez nagyon pici minta – a problémafelvetést továbbítjuk a minisztériumnak, az önkormányzatoknak, és további kérdéseket teszünk fel azzal kapcsolatban, hogy ők mit érzékelnek gondnak, nekik milyen javaslatuk van a jobb, biztonságosabb működés érdekében.

Két éve, amikor megalakultunk nem voltak illúzióink, nem gondoltuk, hogy egyik pillanatról a másikra megoldódik a probléma. A Nemzeti Minimumnak az volt az egyik legfontosabb alapvetése, hogy magáról az ügyről beszéljünk, és úgy gondolom, hogy ezt sikerült elérnünk. Ma már épeszű ember nem állítja, hogy nincsenek Magyarországon éhező gyerekek, de hogy valójában mekkora a számuk, azt nem tudjuk és ez az, ami a legaggasztóbb. Az biztos, hogy nagyon sok az ilyen gyerek. Mi a továbbiakban is megpróbálunk - ugyanúgy, mint eddig - pártpolitikától függetlenül és mentesen, csak az ügy mentén haladni. Nagyszerű szövetségeseink vannak, kiváló embereket ismertünk meg. Törekszem arra és bízom benne, hogy mozgalommá válik, amit csinálunk, és valódi nemzeti ügy lesz belőle.

Egy másik civilszervezet: az Élelmiszerbank más irányból közelít, ők nem tudják felvállalni a teljes spektrumát az éhező gyerekeknek, viszont azokon, akik megkeresik őket, igyekeznek többféle módon is segíteni. Sczigel Andrea, a szervezet szóvivője telefonon elmondta nekünk:

Azok a szerződött partnerszervezeteink, amelyek családokat látnak el, nem csak a tanév közben, hanem nyáron is folyamatosan tevékenyek. Mi egész évben segítjük őket abban, hogy a szünetben hozzájuk beérkező megnövekedett igényeket is kitudják elégíteni.

Ezen kívül lehetőség van egyszeri szerződéskötés keretében - táborra, nyári eseményre, olyan alkalmakra, amikor gyerekeket, rászorulókat akarnak ellátni – alkalomszerűen igényelni a segítséget.

A tavalyi évben a nyári extra kérések teljesítésére több mint tizenháromezer kiló élelmet adtunk ki. Ez a tizenhárom tonna a működésünkhöz képest kevés, de ahhoz képest, hogy a szóban forgó szervezetekkel alkalomszerű a kapcsolatunk, nincs folyamatosság, ezt már látható mennyiségnek gondolom. Arra törekszünk, hogy nem csak nyári, vagy évközi, hanem folyamatos ellátást biztosítsunk, és a partnerszervezeteink is ezt az elvet vallják. A családsegítőink is egész évben segítik a rászoruló családokat, a különböző bentlakásos intézményeknél pedig ugyancsak egészéves a tevékenységünk.

Az is igaz, hogy nem csak nyáron vetődnek fel időszakos igények, hanem például gyereknapkor, Télapókor, Karácsonykor természetesen ezekben az esetekben is segítünk.

Ennek az írásnak összesen annyi volt a célja, hogy felhívja a figyelmet egy olyan embertelen helyzetre, aminek már régen nem lenne szabad mérgezni a családok mindennapjait, a gyerekek lelkét, és a világba, valamint saját jövőjükbe vetett hitüket.

A fentiekben csak két civilszervezetet szólaltattunk meg - azt is mondhatnánk, találomra - a sok száz hasonló közül, jelezve, hogy micsoda lehetőségeket rejt magában a civil humánum.

A fentiekben csak két civilszervezetet szólaltattunk meg - azt is mondhatnánk, találomra - a sok száz hasonló közül, jelezve, hogy micsoda lehetőségeket rejt magában a civil humánum.

Ha pártunk és kormányunk végre befejezné a teljesen értelmetlen boszorkányüldözést és a permanens háborút ezek ellen a civil szerveződések ellen, több más lemaradás mellett a gyermek éhezést is felszámolhatná ezeknek a felelősen gondolkodó, szolidáris embereknek a segítségével. Ehhez persze rá kellene ébredni a hatalom urainak arra az egyszerű tényre, hogy jobb dolog az együttműködés, mint a háború.