Jogos a felhördülés, hogy miért kell mindenbe politikát keverni? – de ezt nem e cikk írója teszi, csak tudósít, véleményt nyilvánít egy büszkén vállaltan megtörtént eseményről, amit nem átallottak, mint fontos, jó hírt a honlapjukon (jozsefvaros.hu) is szégyenszemre közkinccsé tenni. Ebből is látszik, hogy baromira nem éreznek – még így, utólag sem – szégyent, vagy megbánást a "bringa túl tolás" miatt.

A kies nyóckerben, vagy az "ezerszer áldott Józsefvárosban" - kinek, hogy teszik - (bár történetünk szempontjából ez teljesen mellékes),  december 6-án az ő kezdetét vette , az óvodákban és a bölcsődékben a Mikulásünnepségek sora. Ne feledjük, 1-6 éves lurkókról van szó, akik erejük teljében, szívük teljes odaadásával hiszik, hogy ha egész évben jók, és még a cipőcskéiket is alaposan kipucolják, akkor a Télapó – a jó öreg – megjutalmazza őket. Hiszik, hiszen mi, a szüleik, nagyszüleik ezt adtuk be nekik 1-6 éven keresztül, ami történelmi mércével mérve nem hosszú idő, de nekik az egész eddig leélt életüket jelenti. Megemlíteném még azt a tiszta, semmivel össze nem téveszthető hitet, amivel, még mindent elhisznek felmenőiknek, és amelyt hitet jó esetben élethosszig meg kellene megőriznünk nekünk és nekik is.

Ebbe a már-már éterien szép állapot közepébe rondított bele - jó szokása szerint- az orbáni-emlőn nevelkedett szépszámú fideszes bagázs! Úgy gondolták,  nem lehet elég korán  kezdeni annak bevésését a felvértezetlen bölcsisek és óvodások szürkeállományába, hogy a jó Orbán apó küldöncei milyen bőkezűen ajándékozták meg őket. Pedig – ugye – a Dunába is…..??????????????

Biológiai díszletnek vittek ugyan minden kerületi oviba statiszta-Mikulást is , – Krampuszra más nem futotta, meg azok különben sem a jófiúk, nem illettek volna a miliőbe - de a lényeges pillanatban átvették az irányítást, és saját kezükkel  adták át a kicsit zavarodott kis-középső- és felsőcsoportos gyerekeknek a mikuláscsomagot.

Megérdemlik, hogy név szerint is felsoroljam őket, (az adatokat Józsefváros hivatalos weboldaláról tudom) mert gusztustalannak találom a történteket. Tehát, akik a jótevő szerepében tetszelegtek ezen a meghittnek indult ünnepségen: A Százados úti Pitypang Tagóvodában Sára Botond alpolgármester, aki azt is elmesélte a gyerekeknek, hogy hamarosan átköltözhetnek (hozsánna a mindannyiunkkal kiemelten, éjt nappallá téve törődő Kedves Vezetőnek) az új óvodába, jövőre már oda megy a Mikulás. Ferencz Orsolya a Katica Tagóvodában és Bölcsődében tette tiszteletét, míg a Kun utcai Hétszínvirág Tagóvodába Zentai Oszkár, a környék önkormányzati képviselője tört a nagyszakállú babérjára. A Várunk Rád Tagóvodába Kaiser József ereszkedett le a kéményen keresztül, a Százszorszép Tagóvodába Balogh István Szilveszter kábította a gyerekeket. A Tá-ti-ka Tagóvodában Szilágyi Demeter mímelte a jóságos öreget, míg a Gyermekkert Bölcsődében (ho-ho-ho) Soós György viccelte magát a Télapó helyébe. Guzs Gyula önkormányzati képviselő a Mini-Manó Bölcsődében bolondította a legkisebbeket, de a Szivárvány Tagóvoda sem maradt jótevő nélkül, itt Vörös Tamás bohóckodott és végül, de nem utolsó sorban a Napraforgó Tagóvoda apróságairól sem feledkezett meg mindannyiunk „apevicse”, oda Dudás Istvánné képviselőasszony cipeltette a Miklós nevű szállító "közmunkással" a kifogyhatatlan zsákot.

Nem tudom megítélni, hogy közülük hánynak fordult fel a gyomra, amikor valakik kitalálták nekik, hogy ez legyen az idei utolsó door to door tevékenységük, de, ha ez meg is történt egyiküknél-másikuknál, akkor sem jutott el a szembeköpés határáig, és egyikük sem mondta ki a bűvös szavakat, hogy NEM, EZT MÁR NEM CSINÁLOM!

A fent nevezett lelki kútmérgezőknek köszönhetően a józsefvárosi gyerekek mostantól bizton tudják, hogy az ajándékot nem a Mikulás, nem is a Jézuska, no pláne nem a Hanukai meghittség keretén belül a szülők, hanem egyedül és kizárólag a Fidesz hozza, és ha majd felnőnek, akkor sem kell hinni sem szülőnek, sem nagyszülőnek, sem az összes lökött mesének, "Csak a Fidesz".

Most már csak azon izgulok kicsit, hogy egyik unokám se találkozzon ezen „felvilágosított” lurkók egyikével sem, mert amelyikük már tud beszélni, esetleg elmesélhetné nekik ezt az agymenést, és akkor ápolhatnánk családilag a lelküket, amíg újra helyreáll az ilyenkor különösen fontos lelki béke, a szeretet és a megnyugvás állapota.

Mátrai Anna

Ezt a módszert akkor szokták használni, ha már normális demokráciákban menthetetlennek tűnő problémával találják szemben magukat. Ilyen a Pharaon-saga is, amiben igyekeznek megmagyarázni a magyarázhatatlant, hogy mit  keres egy körözött bűnöző Magyarországon, no pláne szeretett és igentisztelt miniszterelnökünk családja- és háza-táján.

Lázár azt próbálta beadni a jelenlévőknek és rajtuk keresztül a népfenségnek, hogy neki, és a szóban forgó bűnözőnek nincs ujjlenyomatuk, így azonosíthatatlan nem csak ő, hanem az évtizedek óta körözés alatt álló nemzetközi bűnöző úr is. A helyzet azonban ennél picit csavarosabb, hiszen valószínűleg elfeledkezett róla mindannyiunk minisztere, hogy nem sokkal megnyilatkozása előtt párt- és elvtársa, Pintér Sándor belügyér saját szájával közölte az érdeklődő állampolgárokkal, hogy megküldték a körözött ujjlenyomatát, nekünk csak az a dolgunk, hogy összevessük az általunk levettel, amit ugye hivatalból meg kell őriznie a számára vízumot adó országnak, ami persze úgy nagyon nehéz, ha nem is vették le.  

Szóval, a hasonló veszett ügyek kezelésére találta ki a kommmmmmmmmmmmmmmmmmmmunikációs agytröszt a hülyének tettetés technikáját. Ám kétélű fegyver ez, hiszen egy becsületben megőszült, vagy akár fiatal éveit taposó fidesz-szimpatizáns fejében egyszer csak elindul a gondolat, hogy

„biztosan jó az nekem, hogy ilyen primer hülyék a vezetőim?”.

Ha pedig valami elindul……, akár felismerés is lehet belőle, és akkor nekik lőttek! Az például nem őrületes elvárás egy megválasztott képviselőtől, hogy ha már bent ül a parlamentben, mert mi, szavazók rábíztuk a jövőnket, akkor esetleg legyen tisztában azzal, hogy miről szavaz, milyen elvrendszer mentén. Az sem nagy elvárás, hogy ha egy újságíró felteszi helyettem a közérdekű kérdéseit, akkor arroganciája pajzsa mögül ne pattintsa le, hanem legyen véleménye, amit dadogás nélkül el is tud mondani, hogy tudjam, mint választó, hogy legközelebb is bizalmat szavazzak-e neki, vagy nem.

Persze mindennek a másik oldala, hogy mint az állam polgárai, minderre legyen igényünk, és ne érjük be kevesebbel! Ne engedhesse meg magának a kormányzó párt egyetlen tagja sem, hogy tesz rám, és ha mégis, akkor másnaptól már nem, mint közszolga, hanem mint álláskereső élje napjait, jelenlegi beosztásától függetlenül. Ezt csak mi tudjuk elintézni, mégpedig úgy, ha tömegesen, rendszeresen és ellentmondást nem tűrve követeljük! Ha nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, ha kiállunk akkor is a jogaiban sértettért, ha azok pont akkor nem mi vagyunk! Legyen végre elég a magukat gyávaságból, sunyiságból ostobának tettető elöljárókból! Fényt kérünk – ha máshol nem is, hát - az alagút végén, hogy lássuk, hol van végük!

Mátrai Anna

Szépirodalmunk jelentős része szól a múltbéli feljelentésekről, egymás elárulásáról, de egészen napjainkig, szinte mindig volt valami önös érdek a feljelentés mögött, elég itt csak Jókai életművére gondolni, ami persze irodalom, de azért a valóságban gyökerezik szinte valamennyi története. Az az állítás ugyan megdőlt már, hogy a Gestapohoz egész Európából összesen nem érkezett annyi feljelentés, mint a német megszálás utáni Magyarországról, de azért szinte biztosra veszem, hogy a kontinens  „dobogósai” között voltunk.

Az utóbbi években - ne talányoskodjunk, mióta magunkra szabadítottuk a narancshengert - vált divattá a feljelentgetés csak magáért, a másik ellehetetlenítésének, meghurcolásának öröméért. Ebben az országban már szinte mindenki feljelentett mindenkit és fordítva. Perben-haragban állunk olykor még önmagunkkal is. Napjainkban nem érjük be azzal, hogy „dögöljön meg a szomszéd tehene is”, nem, dögöljön meg a szomszéd és akkor majd éhen pusztul az a tehénke is! Célunk eléréséhez pedig a legegyszerűbb út a feljelentésen át vezet.

Képviselők olykor bírói segédlettel taposnak - persze csak képletesen - egymás arcába, újságírók a bíróságon keresik igazukat, mert a sajtó össze-vissza szabdalt szövete, már védőhálónak sem alkalmas, ugyanakkor a hatalmat páncélként védi. Ki érti ezt? Az államgépezet - amelynek bőven lenne más dolga - láthatja ezt, ha körülnéz a síkon ahelyett, hogy tenné a dolgát, folyamatosan nyeli be a legkülönbözőbb fel- és bejelentést. Csak egyetlen intézmény áll folyamatosan és hősiesen ellen a feljelentés-cunaminak, és ez az Orbán - Polt ügyészség, pedig nekik valóban ki kellene vizsgálni minden bejelentést, ám róluk úgy pattannak le a beadványok, különösen, ha a tárgyuk valamelyik fidesznyik, vagy annak egy vállalkozása, mint jó röplabdameccsen sáncról a lecsapás.

Az egyik legutóbbi pör - ugyan nem büntető - az esti mesét vette célba, képletesen szólva valaki feljelentette a Tévé Macit. A fenti csúfság Székesfehérváron esett meg, ahol egy lakót - ki tudja, miért - annyira zavart, hogy a házban működő, Igéző névre hallgató kulthely esténként - nyáron 7-kor, télen 6 órakor - esti mesét mondat hol ezzel, hol azzal, az arra járó helyiek és turisták nagy örömére, hogy bírósághoz fordult, feljelentve tulajdonképen magát a mesét. A per szerencsére egyességgel zárult, mert a felek a bíró felszólítására negyedóra tanakodás után kiegyeztek abban, hogy továbbra is lehet a ház előtti mesefotelben, mesekalapban mesét mondani, ám ez nem tarthat tovább „egy pipaszívásnyi” időnél, ami hivatalosan szólva fél órát jelent.

A Városi Kurír nevében tisztelettel kérem a lakót, hogy ha ennyire útálja a mesét, és feljelentgetni is szeret, akkor esetleg az alábbi mesemondókat is citálja bíróság elé: Orbán Nagyláb, Kósa Teliagy, Kovács Éssikerült?, Lázár Annyitisér, Rogán Azasszonyintézte.  Amikor a kedves feljelentőnk a névsor végére ért, kérem, jelentkezzen szerkesztőinknél, adjuk a további neveket.

Pálmai Tamás

„Magyarország és Európa még nem találkozott „ezzel a népcsoporttal", és ő szeretné, hogy „ne is találkozzanak”.

Azzal most ne foglalkozzunk, hogy a képviselő asszony, aki előző ciklusban még pártja fővárosi frakcióját „erősítette”, nem ismeri a történelmet.  Miért is merülne el a históriában, hiszen ő  vegyész, a többi tudomány kiesik az érdeklődési köréből, azokról csak fecsegni szeret, méghozzá össze-vissza. Ha nem így lenne, akkor tudná, hogy Európa és hazánk többször találkozott már az évszázadok során „ezzel a népcsoporttal” és ezek a találkozások, hol így, hol úgy végződtek.

Legyen elég annyi, hogy a kereszténységét, mint pajzsot maga elé tartva nyilatkozó Móricz Eszter éppen azzal megy szembe, akár csak teszem hozzá, szinte a teljes magyar klérus, amit az ő pápája hirdet az el- és befogadás nemes keresztényi szellemével. A XV. kerületi keresztesvitéznő, kicsit makog arról is, hogy amit tesz, azzal nem árulja el pártját, és különben is, ott mindenki egy külön entitás.  Nos, ebben igaza van, hiszen az MSZP alig két héttel a népszavazás előtt, még mindig csak bénázgat, ide-oda kapkod, nem tudja, vagy nem meri megmondani az álláspontját, mert fél. Hogy mitől? -egyszerre két dologtól is. A párt retteg a még meglévő szavazóbázis jelentős részének elpártolásától, legalábbis azokétól, akik ugyan még soha nem láttak valódi menekültet, - pardon migráncsot - illetve egyre világosabb, hogy féltik a Fidesz háttértámogatásának elvesztését is.  Az MSZP-ben ugyanis nagyon nem szeretnék, ha megszűnne a párt legveszélytelenebbnek minősített, így ellenzékiként megtűrt státusza, amely biztosíthat még néhány képviselői helyet a 2018-as parlamenti választáson, már ha lesznek egyáltalán választások.

Mindeznek, után nem lehet csodálkozni azon, hogy a párt megzavarodott képviselői közül egyesek össze-vissza beszélnek, ezek közé tartozik Móricz Eszter is, akinek a szeme előtt ott lebeg a következő helyhatósági választás, amikor talán a Fidesz mindenhatója még emlékszik majd mostani kiállására, és nem indít vele szemben senkit a hideglelősen vágyott polgármesteri székért.

Kedves (?) Képviselőasszony! - itt hívom fel a figyelmét két nagyon fontos tényezőre: 2016-ban sem a Fidesz verte el, hanem Hajdú László, a DK színeiben, valamint ne feledje a régi mondást:

„ a hála nem politikai kategória”,

különösen nem a megpocakosodott fiataldemokratáknál.

Mátrai Anna