Tessék kérem végre tudomásul venni, hogy a jelen idejű Magyarországon az irrealitás a realitás legvalószínűbb megjelenési formája. Min csodálkozunk egy olyan országban, amelyikben a kormány „jegyajándékul” egyszerűen ellopta a magánnyugdíjpénztárban gyűjtött pénzt, vagy ahol egy Mészáros Lőrinc kaliberű ember lehet a nemzeti burzsoázia egyik legfényesebb csillaga. Hagyjuk most a gázszerelőzést, nem attól olyan ez az amőba-szerű ember-féle amilyen, hanem attól a sötétségtől, ami a fejében van, ahol egyetlen lámpa ég, az viszont reflektorerősséggel. Ez a reflektor egyetlen célt szolgál, mégpedig azt, hogy miként a képregényben Gotham sötét egére, úgy a mi Mészárosunk agyába is felrajzoljon egy sziluettet, csak itt nem bőregérről, hanem egy kis, köpcös emberkéről beszélünk, aki - ha a hasonlatnál maradunk - külső és belső tulajdonságai alapján sokkal inkább Pingvinember, mint Batman.

Ne tessék csodálkozni a mini(szter)elnökünk sikerén! Ő a magyar politikában az egyetlen, aki 1994 óta - azaz több mint húsz éve - egyetlen cél érdekében dolgozik, és ettől a céljától sem vereség, sem a pillanatnyi győzelem mámora nem téríti el, ő a hatalom, méghozzá a minden körülmények közötti hatalom megszállottja.

Orbán - a mi legnagyobb pechünkre - küldetéses ember, aki úgy érzi, a világnak egyetlen lehetősége van a túlélésre, az, hogy az ő elképzelése szerint forogjon. A földi javak pedig kizárólag nála vannak jó helyen, mert mi - a többiek - nem tudnánk jól felhasználni azokat, hiszen azt sem tudjuk, mi a jó nekünk. Orbán nem egyszerűen cinikus és gonosz ember, Ő súlyosan beteg.  Egy, a valóságtól tökéletesen eltérő, azzal még köszönő viszonyt sem ápoló világban él, és az igazit ahhoz igazítja. Igen, alakítja, mert a folyamat már túl van az „akarja alakítani” szakaszon és csak azért nem közeledik a vége felé, mert Orbán agya - akárcsak a távolugrók az edzésen - ha elért egy bizonyos pontot, új, még távolabbi célt kreál.

Tévedés ne essék, ebben a szörnyű, önsorsrontó játszámában valamennyien bűnösök vagyunk! A közvetlen környezete, a talpnyalói azért, mert a legmocskosabb, önös érdekeiket szem előtt tartva, az ország érdeke elé helyezve nem szóltak neki, amikor még lehetett. Ma már persze a „fortélyos félelem igazgat” minden csókost, mert a kisgömböc elszabadult. Végezetül: mi sem vagyunk kevésbé vétkesek, hiszen vagy rá szavaztunk, vagy amikor kiderült, mire készül, hagytuk, had tegyen, amit akar, és beértük - beérjük – sápítozással, amikor erőszakot tesznek – nem félek a pátosztól - a nemzet testén.

A demokráciáknak a diktatúrákkal szemben a legnagyobb hátránya nem más, mint a finnyásság. Pedig a dolog sokkal egyszerűbb lenne, ha nem azon tökölnének az urak, hogy ki kivel hajlandó együttműködni. Nem, széles összefogással elzavarni, helyreállítani a demokrácia alapjait, és akkor már valóban demokratikus feltételek mellett megmérkőzhetnek önállóan is a politikai erők.  Ehhez persze minden energiát, azt is, amit ma egymás lejáratására fordítanak a pártok, egy csatornába kell – a feltételes módok ideje lejárt- terelni azért, hogy a csendes többség is „rábólintson” egy igazi, és nem kamusi mestertervre, mert nélkülük, nélkülünk nem megy, nem mehet.

Tudomásul kell venni végre, hogy ez nem a játszmázgatások ideje, itt most a mi jelenünk, és utódaink jövője is veszélyben forog.

Néró művészi vágya, lantjának pengése csak fellobbantani tudta a Rómát felemésztő tüzet, eloltani nem.

Pálmai Tamás

December 31-én tették közzé annak a tavasszal kiírt – kifejezetten a Wizz Airre szabott -tendernek a végeredményét, amire más légitársaság be sem tudta adni a pályázatát, hiszen a többinek nem W-vel kezdődött a neve, és súlyosbítva a helyzetet, nem is „izz Air”-re végződött. Váradi Józsefnek, a cég vezérigazgatójának nem kellett tövig rágnia a körmét a borítéknyitáskor.

„Kérdés, hogy miként definiáljuk a nemzeti légitársaság fogalmát, de tény, hogy a Wizz Air minden szempontból magyar, jogi értelemben is. Igyekszünk felnőni a feladathoz, hogy mi lettünk a legnagyobb magyar légitársaság, ami nemcsak kiváltságokkal, de kötelezettségekkel is jár.” 

– nyilatkozta 2013 tavaszán.

Már akkor sejteni engedte a cég prominense, hogy a „keleti nyitásban” hisz, a fő célpontok Oroszország, Ukrajna, a Kaukázus, esetleg a Közel-Kelet lehetnek.

A nyugat-balkáni légi összeköttetés repülési jogai a Malév bedőlése után az államra szálltak. Ezt az örökséget igyekezett hasznosítani a kormány, amikor koncessziós üzemeltetésre írt ki tendert, ami lefordítva azt jelenti, hogy az állam – vagyis persze már megint mi, mindannyian – kötelezettséget vállal arra, hogy pótolja a légitársaság esetlegesen kieső jövedelmét.

Hát, kérem alássan! - ez kerül most 4000.000.000, azaz: négyezermillió forintunkba. Az év utolsó napján közzétett hivatalos eredmény szerint ezért a pénzért a Wizz Air vállalja, hogy tavasztól négy éven keresztül hetente kétszer repül Budapest és a nyugat-balkáni fővárosok között, vagyis aki Podgorica, Pristina, Szarajevó, Szkopje és Tirana városokat akarja Budapestről elérni, attól már biztosan magyarul kérdezik meg a felhők felett, – ahol, mint tudjuk, mindig kék az ég - hogy mit inna. Már, ha persze megfizeti a borsos árat a szomjoltóért.

Orbán és sleppje biztosan nem így jár el, ha saját pénzen, magának vásárol be. Azt például, kikötötték a kiírásban, hogy kizárólag magyar nyelven lehessen benyújtani azt, meg, hogy határunkon belül rendelkezzen szerelőbázissal a cég, amelyik megnyeri, de azt már nem tartották fontosnak, hogy a költséghatékonyság okán különböző méretű gépekkel is rendelkezzen a pályázó. Vagyis, hiába akarnak kevesen utazni egy-egy járaton, akkor is a száznyolcvan fős légibuszt állítják csatasorba, ami nyilván sokszor annyi üzemanyagot, személyzetet igényel, mint egy sokkal kisebb gép.

Még nem állt elő Orbán a farbával, hogy miért volt ez a lépés elengedhetetlenül szükséges, de biztosan kellett, mint egy falat kenyér. Majd megmondja valamelyik csicskása a napokban, hogy ez az egészségünket szolgálja – ja, nem, az a lőtér. Akkor, hogy látogassunk el még nálunk is rosszabbul élő népekhez is, javítandó a közhangulatot. De lehet, hogy csak a szokásos lenyúlás egy újabb állomásában gyönyörködhetünk, ám semmi gond, majd titkosítják cirka 20 évre, és ezzel, ahogy az mostanában lenni szokott mi felénk, „le is tudták a problemát.”

Mátrai Anna

Úgy látszik, vannak olyan témák, kinyilatkoztatások, amik már a minden korrektséget zsigerből elvető vezér sem szeretne csak úgy, nyersen  az ország, és főleg a világ képébe vágni, így áthangszerelteti azokat „civiljei” hangjára. Mivel tudjuk, hogy van az a pénz, amiért a szájba adott vélemény annyira át tud járni némelyeket, hogy szinte már a sajátjuknak érzik, így természetesen sorbaállás van erre a nemes szerepre. A mai választott a mindig elvtelenül hű „Honfoglalás 2000” mélyen civil egyesület, akik fontosnak tartották megosztani a közzel nézeteiket Hosszú Katinka ügyben.

Szilvásy György - aki nem azonos Gyurcsány egykori titokminiszterével - a fent említett civilek szószólója.  Szilvási a Fidesz-retorika értelmében, sutba dobva minden tárgyilagosságnak még a látszatát is – először is igyekszik „lekaraktergyilkolni” 2016 legeredményesebb úszónőéjt, aki nem mellesleg – persze csupán a kiszúrás okán – nem átall magyar színekben indulni a versenyeken, és aki miatt oly sokszor kell végighallgatni a világ sportot kedvelő millióival egyetemben Szilvásynak is a himnuszunkat. Szegény Katinka nem tudhatta, amikor úszni kezdett, hogy egyszer nem lesz komilfo, jó hírünket terjeszteni, méghozzá Orbántól nemcsak függetlenül, de ne adj isten éppen ellenére.

 „Hosszú Katinka remekül szerepelt a rövidpályás világbajnokságon, igaz, az NB II színvonalú versenyen a sportág legjobbjai nem indultak.”

 áll az egész Magyarországon világhírű Honfoglalás 2000 MTI-hez eljuttatott közleményében.

Érdekes állítás ez a ma Magyarországán, ahol nemrég eufórikus hangulat söpört végig az országon, amikor a nemzeti 11 három nem túl sikeres mérkőzést követően végleg búcsút inthetett egy időre a sok-milliárddal megtámogatott fociálomnak. Nem beszélve a stadion-őrületről, amit leginkább – más híján – harmad- negyedosztályú fűkoptatók kapnak ajcsiba a szotyiköpködés nagymesterétől.

Az orbáni retorika szabályait követve a Honfoglalás 200 frontembere összeesküvéselmélettel folytatja közleményét:

„Mr. Tusup jól tudja, ha zavart kelt a sportágban, s a jövő évi budapesti világbajnokságon gondok akadnak, akkor Los Angelesnek jelentősen megnőnek az esélyei a 2024-es Olimpia megrendezésére. Az agresszív amerikai politika most már a sporton keresztül is támadja Magyarországot, Európát.”

Hurrá! Feltámadt halottaiból Rákosi elvtárs Szabad nép című országos propagandalapja, mert ilyen fogalmazás a coca-cola mámorban fetrengő, mocskos, rothadt amerikai imperialistákról, és az ő piszkos finánctőkéjükről legutóbb ott volt olvadható. Úgy van, elvtársak, „Tovább a lenini úton!”. Emberek! Újabb harcolni való a láthatáron! Lovat nyergelj, szablyát fenj, irány Amerika! Minden magyarok várba tartó vezére újabb ellenséget talált ki a benne-, a neki hívőknek!

Ha csak rájuk vonatkozna ez az őrület, akkor semmi bajom nem lenne, küzdjön, akinek ez életcél, de sajna minket, többieket is vonszolnak magukkal, hiszen bármennyire is kettészakadt ez a kis ország, jogilag egy egységnek számít, így amit a mini(szter)elnök tesz, mindannyiunkra árnyékot vet.

A közlemény végére tartogatja Szilvásy a kioktató-elrettentő konklúziót:

„Jó lenne, ha úszóink belátnák - és átlátnának a szitán - hogy a felfordulás nekik árthat a legjobban. Vágyuk, hogy magyar közönség előtt versenyezhessenek elúszhat, elmaradhat a siker, s vele együtt minden követelésük. A versenyzők működjenek együtt a szövetség vezetőivel, a budapesti VB sikere érdekében! Aki pedig erre nem hajlandó: elmehet például Amerikába, ott is versenyezhet magyar színekben - nem tartjuk vissza!"

Vagyis, akinek nem tetszik a Fidesz-droid vezetők által kijelölt út, az legyen bármennyire sikeres, öregbítse bármilyen módon a magyarság hírét a nagyvilágban, fel is út, le is út! Mehet világgá, egy szó, mint száz: Brezsnyev elvtárs visszajött, így lett a „Tovarisi konyecből” alig negyed század alatt Tovarisi drásztvujtye!

Mátrai Anna

Matolcsy Györgynek ugyanis muszáj volt kidugnia az orrát a Parlament szólásszabadságtól védett folyosórendszeréből, és ekkor - ahogy kikerült Kövér László védőszárnya alól - a sajtó képviselőinek személyében, egy kb. öt méteres szakaszon szembe jött vele, ahogy Cseh Tamás már megénekelte: „Valóság nevű, nagybátyánk”, az ő valódi kérdéseivel. Erre persze fel lehetett készülni, a Fidesz kommunikációs „agytrösztje” el is végezte a leckét, gondolom ugyanis, hogy ők javasolták az elnöknek azt a fergeteges ötletet, hogy minden firtatásra felelje azt, hogy

„ Áldott, békés, Adventet és Karácsonyt kívánok!”

Dicséretes és szép gondolat, de végtelenül felháborító, hogy érdemi válasz helyett, és nem azok lezárásaképp böfögheti bele a magyarok arcába, hogy „le vagytok ejtve, azt csinálok, amit akarok!”

Megteheti, hiszen ugyanezt teszi a fő-főnök Orbán is, és ez szivárog lefelé a teljes fidesz-frakcióban. Megteheti, hiszen cirka 8 millióan nem háborodunk fel hathatósan, erőteljesen, úgy, hogy rinocéroszvastagságú bőrrel borított arcuk legalább megrezzenjen.

Ha nem undorodnék annyira, – a pofátlan regnáló hatalombitorló tettétől - elgondolkodnék azon, hogy amennyiben az általuk leigázott közigazgatás bármely közszolgája kérésekkel próbál bombázni, hogy mutassam meg azonnal a jegyem és bérletem, vagy fizessem be az adómat időre, vagy esetleg utaljam át a villanyszámlám összegét, akkor azzal válaszolnék bárgyún mosolyogva, hogy: „szeressük egymást, gyerekek!

Egy szó, mint száz: Matolcsy és a hozzá hasonlók bármit megtehetnek jelenleg Magyarországon, és mivel gyerekszobájuk, na az nem volt, így nem várhatjuk tőlük, hogy az erkölcsi érzékük tartsa őket vissza az ilyen, és ehhez hasonló viselkedéstől. Ahogy a kül- és belpolitikájukból, úgy minden megnyilvánulásukból hiányzik a korrektség.

Minden napra jut egy-egy pikírt, lekezelő, mindannyiunkat semmibe vevő megszólalás az Orbán-droidoktól, és nekünk mégsem megy fel a pumpa. Belénk törölhetik a lábukat, elsikkaszthatják gyermekeink jövőjét, kérdésessé tehetik öregjeink megélhetését, hülyét csinálhatnak belőlünk minden európaian gondolkodó külföldi ismerősünk, barátunk előtt, és ez a magára – kizárólag szólamokban - oly sokat adó nép, mosolyogva dugja bele a fejét a cinikus mosollyal oda tartott hurokba.

Miért hagyjuk bárgyún, hogy táncoljanak a hátunkon, és miért hivatkozik velünk együtt a szintén csak vergődő ellenzék arra, hogy az a kizárólagos baj, hogy „nincs média, amelyik elmagyarázná” nekünk, hogy mi is történik a fejünk fölött?

Egyrészt van, csak oda kellene figyelni a szavára, másrészt  felnőtt emberek lakják az országot, büszkén állítjuk magunkról, hogy tudunk írni-olvasni, tehát kutyakötelességünk a saját és a jövő generációk érdekében tájékozódni, beszélgetni, vitatkozni, kétkedni. Felháborodásunknak hangot kell adnunk, hiszen nincs olyan ember ebben a honban, - eltekintve az Orbán-vallás hályoglepte szemű híveit - akit ne háborítana fel, hogy mit művel a mindent jobban tudó Mészáros-Pénztáros Gázszerelő Lőrincen, Garancsy Felhőkarcoló Istvánon és a többi dróton rángatott marionettbábún keresztül Orbán és egészen szűk köre.

Persze, nagy úr a  hit, és hinni manapság divat. Na de Istenben, – kinek melyik az igazi – és nem egy felkapaszkodott politikai szédelgőben!

Mátrai Anna

Csalódottságuk oka nem más, mint Lázár János kancellária miniszter, aki a legutóbbi kormányinfón a nemrég napvilágot látott PISA-jelentés Magyarországra vonatkozó negatív kicsengése apropóján valami olyasmit talált mondani, hogy minden bajok okozói a büdös kölkök, és az őket elburjánzani hagyó tanáraik, de lássuk szó szerint, mert klasszikusok esetében így illik ez:

„Nem a tárca vezetője vagy az oktatási államtitkár áll a szószéken, és nem a kormány tagjainak, hanem a gyerekeknek kellett a tesztet kitölteniük.”

Forgathatjuk a bájos mondatot bárhogyan, ez biz’ azt jelenti, hogy a pedagógustársadalom jelentős része, azt ne mondjam zöme, hiába biztosította lojalitásáról a regnáló kormányt, hiába hagyta önként és dalolva, hogy szólásszabadságának lehetőségét megkurtítsák, hogy beleszóljanak életvitelébe, gondolkodásába. Még e teljes szervilitással sem nyertek oltalmat az általuk felmagasztalt kormánytól, amely azonnal beáldozza, és bűnbakként állítja pellengérre még a KLIK leghűségesebb alattvalóit is.  Hiába, no,  ha mást nem is, de a történelmi leckét, hogy „a hála nem politikai kategória” jól megtanulta ez a kabinet.

A mostani pont ez az eset, hiszen miért pont most ismernék be a mindent jól, sőt, jobban tudó elöljáróink, hogy megbukott, leszerepelt a vissza a múltba-típusú tanítási metódus.

A tanárok – tisztelet a kivételnek – akiket, úgy látszik, kilóra meg lehetett venni – ahogy az elmúlt években is – rezzenéstelen tekintettel, felemelt fejjel úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Bemennek óráikra a harminc évvel ezelőtti felkészültségük magabiztosságával, és butítják tovább a gyorsan robogó világban lemaradó gyermekeinket.

Pedig tudnak ők felháborodni, csak a megfelelő okot kell szolgáltatni hozzá! Ilyen volt például a Magyar Bálint nevével fémjelzett oktatáspolitika, tele az új, kitágult világ kihívásaira választ adó megoldásokkal, eszközökkel. Persze ez megkövetelte volna, hogy a tanerő is akarjon haladni, ez volt az a bizonyos ellenszenvet kiváltó ok, ami másfajta erőfeszítést követelt volna tőlük, az új befogadását, megértését, átadásának készségét. Ez annyira felháborította zömüket, hogy teljes odaadással kezdték gyűlölni a kiagyalókat, és máris a Fidesz melengető, „hátrafelé nyilazó” és révedő ölelésében találták magukat.

A szülők viselkedése azonban még ilyen fals indokkal sem magyarázható. Nekik kellene a legjobban felháborodni és az utcán tömegével követelni gyermekeik jogát a használható tudáshoz. Lehet akkora a letargia, hogy még ez sem – bocsánat a szóért- vágja pofán a társadalmat?  Ez a felelőtlenség generációkat zárhat ki a VILÁG-ból, mint lehetőségből!

Tényleg többet ér a vezérhez való vak lojalitás, a hit álságos követésének könnyű magyarázata, az akol meleg nyáj-szelleme, mint a küzdelem saját gyerekeink boldogságának, érvényesülésének lehetőségéért?

A megoldás csak a mi kezünkben, lábunkban, agyunkban van. Senkitől nem várhatjuk, hogy – akár akaratunk ellenére is - megmentsen minket a középkorba való visszacsúszástól.

Azon is érdemes lenne eltűnődnie a ma még mindenhez bólogatóknak, hogy a Fidesz-elöljárók, és mindazok zöme, akik közel lévén a bűvös körhöz, miért nem a hazai közoktatásban taníttatják gyerekeiket. Ők, vagy a külföldi iskolákat, vagy a magán-alapítványi tanodákat választják, amelyek költségeik okán el vannak zárva a többség gyermekei elől.

Tanulni, tanulni, tanulni – tartja a Leninnek tulajdonított szállóige, amit csak azért nem kellene elvetni, mert a fáma hozzá köti.

Mátrai Anna

De főnök, – életem, halálom kezedbe ajánlom – az a jelentés, ami merő tévedésből, az asztalodra került, – áldassék a neved – nem modortalan stílusban említi meg az egyik testnedvet! A PISA – nagybetűvel – teszt az nem egy egészségügyi vizsgálat eredménye, hanem a nemzetközileg (pfúj!) elismert képességfelmérő próba, amiben a Te országod még az átkosból – amikor még nem Te uraltad - rád maradva vesz részt.

Ha már elkerülte a figyelmeteket, hogy kilépjünk ebből a balliberális, demokratikus, biztos, hogy sorosos és gyurcsányos egyletből, akkor várom a javaslatokat, hogy járassuk le, tapossuk a földbe – ez mindig bejön! – az egész szervezetet és főleg követeljük kivont karddal, hátrafelé nyilazva, ha kell, hogy vonják vissza a dehonesztáló kijelentéseket a V4-ek vezérhajójáról, a kelet bástyájáról!

Még a fentinél is komolyabbra fordítva a szót: a mutatóink, a három évenként megismételt PISA-felmérésen rosszabbak, mint valaha: az eredmények szerint a magyar tanulók annál is gyengébbek, mint amilyenek az utolsó mérésnél, 2012-ben voltak, a természettudományos és a szövegértési kompetenciák soha nem zuhantak még akkorát, mint most. Minden területen bőven az OECD-országok átlaga alatt vagyunk. A magyar gyerekek eredményei három év alatt, 2012-höz képest átlagosan 17 ponttal lettek rosszabbak természettudományból. Szövegértésből is majdnem ekkora, 15 pontos a visszaesés.

A PISA a legátfogóbb és egyben a legnagyobb presztízsű nemzetközi oktatási vizsgálat, ami ennek megfelelően a világ nagy részén a helyi oktatáspolitikák megítélésének legfontosabb mércéjévé vált. A 72 országra kiterjedő teszt főként a szövegértést, a matematikai készséget és a természettudományokban való jártasságot vizsgálja. Egyetlen terület sincs, ahol a magyar diákok legalább viszonylag jók lennének.

Mindez egyértelműen mutatja, hogy az egész Magyarországon világhírűnek hazudott oktatáspolitika köszönő viszonyban sincs a nemzetközileg versenyképes tudást átadni képes rendszerekkel. A nagyvilágban ugyanis az orbáni didaktika szerint felmagasztalt mennyiség helyett ebben az esetben is győz a minőség, az, hogy a ma felnövő generációnak – csak úgy, mint az ezt megelőzőknek sem – nem a lexikális tudás mennyiségét kell növelni, hanem a kompetenciákat, azt, hogy a tanulók mennyire képesek ismereteiket iskolán kívüli szituációkban alkalmazni.

Ez érthető módon nem komilfo Orbán terveiben, hiszen, ha a fiatalok képesek, és igénylik is a gondolkodást, akkor nem lehet belőlük vakon hívő alattvalót vuduzni.

Az eredmények EMMI által eddig napvilágot látott értelmezéséből egyáltalán nem érezhető, hogy pofonvágta volna a nemzeti bármit a lesújtó eredmény. A vállvonogatástól eltekintve annyit szűrtek le, hogy a tesztek szokatlanok lehettek a magyar diákoknak, meg, hogy nálunk zömében kilencedikesek töltötték ki a feladatlapokat, míg előfordult, hogy néhol tizedikesek. Ahogy Karinthy rossztanulója, ők is reménytelenül igyekeznek magyarázni a bizonyítványt:

„de mostanában ne tessék bemenni az iskolába... a kaput kiemelték... most átalakítják... nincs kapu... nem lehet bemenni... majd egy-két hét múlva...”

Az EMMI-vel ellentétben más vizsgált országok oktatáspolitikusai árgus szemekkel várják a PISA-eredményeket, és amennyiben negatív tendenciát vélnek felfedezni, érdemben és gyorsan változtatnak, ezzel biztosítva a gyerekeknek a versenyképességet.

Egy szó, mint száz kedves nemzeti oktatást szervezők! Nem csak kerítéssel lehet egy országot ketrecbe kényszeríteni, legalább olyan hatékony, ha elzárjátok a használható tudás megszerzésének lehetőségét, persze, csak ameddig hagyják, hagyjuk.

Mátrai Anna

Valószínűleg sokat betegeskedhetett már kora gyermekkorában is „minden magyarok első embere”- vagy lógott a suliból, de ez persze nem lehet, hiszen, aki soha nem hazudott, hogy tehetett volna ilyen csúfságot? – Tény, ami tény, minek cifrázni, a főnöknek fogalma sincs hőn szeretet nemzete történelméről, és úgy egyáltalán a történelem fogalomrendszeréről. Szerencséjére elnéző tanárok vehették körül, - lehet, hogy már akkor is érezték, milyen különleges személyiség tiszteli meg az osztálytermet - mert tovább engedték, sőt nemcsak a gimnáziumot, de az egyetemet is végig tudta küzdeni ezzel az „ismerettömeggel”.

Minderre abból következtetek, hogy Orbán nemrég sokadszor fejtette ki, miszerint az Európai Unió, amit következetesen „Brüsszel”-ként aposztrofál, – megjegyzendő, hogy mi magunk is része vagyunk az általa oly sokszor lenézett, kigúnyolt, hülyére vett közösségnek – hírből sem ismeri a demokráciát, mert szerinte nem törődve vele, és a hozzá hasonlókkal, megy a saját ostoba feje után.

"Ez csak idő kérdése, és ez történik, csak nekünk ki kell tartani, amíg helyreáll a demokrácia, mert ma Európában a demokrácia megbomlott, nincs demokratikus egyensúly, a nép mást gondol, mint amit a vezetői rá akarnak erőltetni"

nyilatkozta.

Kíváncsi lennék arra az esetre, ha – tegyük fel egy pillanatra – az Unió átvenné a vezír illiberális, demagóg, diktatórikus hatalomfelfogását, és egyik pillanatról a másikra kipenderítené az egész bagázsával egyetemben, akkor mit lépne? Honnan szedné a pénzt, hogy befogja a körülötte lebzselők száját, elkerülendő, hogy ne essenek neki? Amit az esetben hallana, az nem a gazdaság dübörgése lenne, hanem a szétesés robaja.

A Trump-győzelmet is igyekezett saját borgőzös eszmefuttatásának szolgálatába állítani:

"vagy demokraták lesznek, vagy elbuknak"

- mármint a világ országainak vezetői. Ebben az esetben jöhetnek a mindenhol fellelhető lufihuszárok, akik már többször lángba borították mindannyiunk közös glóbuszát, és kivétel nélkül minden esetben csúfos bukással, milliók halálával, szenvedés-hegyekkel végződött a térnyerésük.

Harci mámorában belengette az általa csak Góliátként aposztrofált Brüsszelnek – vagyis nekünk is – hogy már a Bibliában is írva vagyon, hogy Dávid – ezek volnánk mi, a V4-ek, meg a Tóth Ottó – miként bánt el az óriással, és ő már megette a spenótot és érzi is a karjában a duzzadó popei erőt. Azt persze elfelejtette megemlíteni, hogy a V4-ek mellette loholó követőinek létszáma picit megcsappant, mondjuk Lengyelországra koncentrálódott.

Agymenését, mint mindig, most is a hazai hívőknek szánta, és biztosította őket arról, hogy egy percre sem lankad a harci kedve, - hiszen lőni kell! – újra kivont szablyával védi a rezsicsökkentés ügyét, amiről ugyan bebizonyosodott, hogy ez is csak kábítás volt, hiszen a lassan teljesen kiépülő új vasfüggönyön túl, jóval alacsonyabb az energia ára, így hős magyar kormányunk is jutányosan jut hozzá, tehát nem tett semmit, csak kihasználta a kedvező árváltozást arra, hogy fényezze az egyre fakóbb rézkilincset, mely birodalma ajtaján díszeleg.

Orbánnak addig jó, amíg a világ még normális fele hisz a demokrácia intézményében, mert tudja, hogy az "nem tökéletes, de eddig még nem találtak ki jobbat". Ha ugyanis elharapódzik az Orbán-féle felfogás, akkor..... , bele gondolni is rettenetes.

Mátrai Anna

Az ötlet újfent zseniális, egycsapással két legyet is üt a bőkezű adományozó. Először is pöröghet-foroghat a tükör előtt, hiszen pártunk és kormányunk nem hagyja cserben a vele nem annyira szimpatizáló nyugger-milliókat sem, hiszen csöpögtet nekik a közelgő ünnep előtt egy kis elköltenivalót. A nemes szándék mégis sántít kicsit! Az uniós kifogással illetett nemzeti utalványba szinte az utolsó pillanatban sikerült a döntnököknek még beletolni egy kis közpénzt. Ez meleg helyzet volt, de Orbán újra elharcolta magát a falig, és sikerült! Aki megpendíti, hogy a miniszterelnöknek nincs jogosítványa az adózók, tehát mindannyiunk pénzét egyszemélyben kénye-kedve szerint osztogatni, az magára húzza a hazaáruló-libsi-sorosbérenc-kommunista jelzők özönét. Ne legyen félreértés, teljes mértékben egyetértek azzal, hogy segíteni kell a nehéz helyzetben élő nyugdíjasoknak, csak hát az a bizonyos hogyan, az a bibi.

Az érem másik nyerő oldala a Fidesz számára az, hogy a jövőben bármikor felhánytorgathatja az elégedetlenkedő „szépkorúaknak”, hogy „emlékeztek, amikor….”, és máris kifogta azt a bizonyos szelet a vitorlából. Sőt, még az is lehet, hogy pártízezer billegőt be is csatornázhat a szavazófülke magányában.

„Ez egy gesztus, a nyugdíjasok iránti tisztelet kifejezése.”

vezette fel a kezdeményezést Orbán Nagylelkű Viktor, aki megemlítette még, hogy nem akar árkot ásni, így mindenkinek jár az utalvány.

De ez a két föl – úgy látszik – nem volt elég az ötletgyárosok kiagyaltak még egy csavart! Nem a megszokott módon, a postástól veheti át a munkában megfáradt a neki szánt ajcsit, mivel erre a megajándékozottaknak kényelmes megoldásra még rá kellett volna dobni 500 kemény magyar forintot a szintén állami kézben lévő Magyar Postánál hanem egy-egy közszolga fogja a kis cekkerében egy erre rendszeresített biztonsági őr kíséretében felkeresni.

Arról persze nem szól a fáma, hogy honnan kaparnak elő, mennyiért és ennyi biztonsági őrt,  hirtelen kinek a cége  tudja ezt a létszámot hadra fogni. A közszolga ráér, belőlük van elég, hiszen munkaidejét tölti majd a hozzá tartozó körzet nyugdíjasainak felkeresésével, és ha már ott van, biztosan vált is pár keresetlen szót az utalvány jogos tulajdonosával. Beszélhet neki arról, hogy milyen helyes is ez az Orbán, hogy ilyen nagylelkű gesztussal teszi tiszteletét – a köz pénzéből – nála, meg, hogy „jó tett helyébe majd ő is jót vár”, vagy, hogy "Egy napon, ami tán sose jön el, majd én is kérek tőled valamit"

A nyugdíjasok mellett a a másik nagy társadalmi réteg, amely szintén kedvezettje a barom döntésnek, a besurranók és a csalók céhe, hiszen mégnagyobb eséllyel kérhetnek bebocsájtást, mint "közszolgák" az idősek otthonaiba.

Lázár bejelentése alapján 30.000 kormányhivatalnok éjt nappallá téve foglalkozik majd az utalványok házhozszállításával. Aki meg pont ezekben a hetekben akarja ügyes-bajos dolgait intézni, annak meg kell várnia, míg a pult másik oldalára visszaér a BKV valamelyik járatán tömörülő irodista

Az lesz a nagyon jó még mindezek felett, hogy olyan lesz az egész, mint egy nagy társasjáték, tele izgalommal, hiszen nem lehet majd előre tudni, hogy ki felé mikor jár a Jézuska földi kirendeltje, tehát kedves nyugger honfitársak, ne izegjenek-mozogjanak annyit, mostantól várják hegyezett füllel, kinél mikor csenget a közszolga, vagy ahhoz hasonló!

Mátrai Anna

Brávó! Sikerült megtalálni ebben az amúgy is több generációra kiható, mély, szinte antagonisztikus ellentétekkel összeszabdalt országban egy újabb síkját az utálkozásnak! Az a magyar, aki nem vallja magát kereszténynek, és nem a diktatúra által kijelölt mezsgyén terelgeti gyermekét, unokáját és így tovább, ki tudja hány nemzetségig, az tekintse magát kirekesztettnek e honban. Egyelőre még látható stigma nélkül járhat-kelhet, aki nem úgy gondolja, mint ők, de mint ahogy minden, ez is csak egy döntés, ami a fidesz droid-módjára működő parlamenti frakcióján múlik. Egy laza karlendítéssel elintézhetik, – mint az már megtörtént egyszer Magyarországon is – hogy a meggyőződése, a vallása, a hite 2016 Magyarországán is milliókat tehessen tönkre, mi jöhet még, inkvizíció, legújabb kori boszorkányperek, esetleg ismét fellobbannak a máglyák?

Lázár János, – hogy stílusos legyek – kinyilatkoztatásában majdnem odáig jutott, hogy a kormányzat – vagyis Orbán – véleménye szerint nem kell különösebben nagy hangsúlyt fektetni az írás-olvasás készségének túlzott elsajátítására. Bőven elég, ha szótagolva akár, de sokszor elolvassa a jövő nemzedéke a Bibliát, amit nem kell értelmeznie, tehát elég, ha a szentírásból annyit jegyez meg  a gyermek,  hogy amit a kormány és a papja mond, az szent, és aszerint kell cselekednie. Nyista apelláta, mert

„ami ezen túl van, az vitatható, megkérdőjelezhető, és nem tudni, kiállja-e a következő évszázad próbáját.”

Most, amikor még lehet kétkedni és gondolkodni, a fenti mondat alapján mitől biztos annyira egy kis ország nem éppen polihisztor végzettségű minisztere, hogy amit gránitszilárdan, megkérdőjelezhetetlenül állít, az kiáll-e akár csak egy évtizedes próbát?

Az odáig értelmezhető, hogy mint minden diktatúra, így a fidesz-rezsim legnagyobb ellensége is a kiművelt fő, a demokrácia, a civil kurázsi, a gondolkodásra képes sokaság, amely többek között magánéletébe se engedi be a diktátort és államát, aki ettől viszont egyeduralma megszilárdítását félti. Minden diktátor, így Orbán is úgy gondolkodik, hogy ha az alattvalók vakon követik a földi és az égi Istent, az neki maga a szabadjelzés.

Miért nem szúr szemet a lenézett, megcsonkított lehetőségek között kínlódó hazánkfiainak, hogy miközben gyerekeiknek nem tudnak szabadon választható, a szöges kerítésen kívül is érvényesíthető tudást biztosítani az államosított iskolákban, addig azok, akik mindezt rákényszerítik vagy hazai magániskolákba, vagy jóhírű külföldi almamáterekbe járatják csemetéiket? Tényleg ennyire nem törődünk a gyerekeinkkel?

Nem a katolikus, vagy református, vagy a többi keresztény egyházzal van a problémám, hanem azzal, hogy valamelyik kötelező érvénnyel eluralhassa az életemet csak azért, mert „Csák Máté földjén”, ma ez a törvény! Hogy jön ahhoz bármely egyház, hogy jön ahhoz a hatalom, hogy bemásszon a magánéletembe?

Szerintem az oktatás legfontosabb szereplője a GYEREK! Az oktatás elsődleges feladata pedig az, hogy megtanítsa tanulni,  hinni magában, tolerálni másokat, legyen igénye a vitákra, lételeme legyen a kíváncsiság. Ezekkel felvértezve lehet a 21. század szabad polgára és mint ilyen, majd eldönti, melyik egyházhoz akar tartozni, ha egyáltalán a vallás mellett dönt.

Mátrai Anna

Miután megjött az ihlet, és kitaláltuk, hogy mi legyen az a valami, amivel örömet csalhatunk szeretteink arcára a fa alatt, indul a terepmunka, azaz a felderítés: hol, milyen árban, milyen minőségben kapható a kiválasztott. Napokat, heteket töltünk el annak felkutatásával, hogy melyik árus ajánlatát fogadjuk el. Igyekszünk körültekintően választani, nehogy rászedjenek valahol, valakik.

Ám, ha egy bazbira ügyében ilyen körültekintőek tudunk lenni, akkor miért nem követjük ezt a jólbevált módszert az ennél ezerszer fontosabb, egész életünket, gyermekeink életét meghatározó kérdésekben is? Ha egy párezer forintos tárgyat nem vagyunk hajlandóak bemondásra beszerezni, abba a boltba pedig a lábunkat sem betenni többé, ahol átvertek, becsaptak, hazudtak nekünk, akkor miért hagyjuk szó nélkül, ha nap, mint nap ezt teszik velünk választott vezető közszolgáink? Miért pont ebben az egy kérdésben nem törődünk a következményekkel, miért nem élünk a szavatossági időn belüli vétónkkal?

Miért fogadjuk sztoikus nyugalommal, néha egy-egy lemondó legyintéssel, ha csak a teljesen leegyszerűsített, hazug üzeneteket zúdítják ránk pár rövid tőmondatban? Ezeken aztán valóban nem kell tovább gondolkodni, de miért éppen a gondolkodás nem hiányzik nekünk?

Miért hisszük el, és miért nem vitatjuk, nézünk utána, ha a már szinte teljesen „nemzetivé” vált média újságjaiban, tévéiben, rádióiban kinyilatkoztat egy Orbán-droid bármit? Miért történhet meg, hogy a szemünkbe hazudva, majd a lebukása után flegmán, lekezelően, nagyképűen odavetett magyarázattal előálló Rogán még nem a munkanélküli segélyért áll sorba, amikkor éppen nem a vádlottak padját koptatja, és egyáltalán, hogy süllyedhettünk oda, hogy elhiszik rólunk soros felkentjeink, hogy bármit  megtehetnek  velük? A magyar néplélek miért érzi úgy, hogy ezt érdemli, ez jó neki, és sohasem akarja visszakapni a gondolkodást, a kétkedést, a választási lehetőségeket, a döntés nagyszerűségét?

Miért  elégszik meg a többség (?) azzal, hogy tájékozódás ürügyén felmegy a közösségi oldalak valamelyikére - javarészt a facebookra, mert az magyar nyelven is elérhető és hát nyelvtudásban sem jeleskedünk - és az ott szembejövő bejegyzéseket - ellenőrizetlen emberek tollából - autentikus hírforrásként elfogadva alkot véleményt a világ, és benne hazánk történéseiről? Sőt, tovább megyek, rögtön mosolygós- vagy felháborodott arccal hozzá is szól, majd továbbítja ismerőseinek, akik – mivel barátjuk írta – rögtön osztják is az akár légből kapott, vagy ami még kártékonyabb, eleve manipulatív szándékkal generált  hírt?  Egyáltalán nem érdekes, a hír forrása, ki tette  közzé, van-e egyáltalán valóságalapja, ellenőrzött információ-e, elég, hogy frappáns, tetszetősen hangzik, és már mehet is tovább a világháló biztosította térbe. Bárki, minden következmény nélkül terjeszthet álhíreket, agyszüleményeket, ha elég rövid, könnyen érthető és velős a megfogalmazás, már osztódik is! Kiszorítva ezzel a legtöbb tényen alapuló, leellenőrzött sajtóorgánum újságíróinak cikkeit.

Az ebben a félelmetes, hogy az alany ezáltal elhiszi, hogy tájékozott, hogy törődik a nemzet, a világ sorsával, és nem csak megingathatatlan véleményt formál, de terjeszti is azt, ezzel a legnagyobb példányszámú elérést biztosítja az alapgondolatból hírt fabrikáló számára. Aki pedig ellenvéleményt fogalmaz meg hozzászólásában, azt egy gombnyomással el lehet tüntetni a palettáról, le lehet tiltani, így gyorsan előáll az a helyzet, hogy mindenkinek azonos a véleménye, vagyis „az én véleményem a helyes!”. Ennek felismerésében, és tökélyre vitt használásában áll a Fidesz megingathatatlannak látszó ereje.

Akik  felfedik ezt a rémesen veszélyes barba-trükköt, és próbálják elmagyarázni a megvuduzott tömegnek, azokra a már említett egyen-média erejének teljes súlyával, akár lejárató kampány formájában is lecsap a diktatúra. Egyszerre felesleges liberális baromságnak tűnik a sokszor fárasztó, időigényes tanulás, az olvasottság, az alapos tájékozottság, a kétkedés, a vitatkozás vágya. Feleslegesnek tűnik a történelmünk ismerete, a világban most zajló, vagy a már megtörtént dolgok számbavétele, és azokból következtetések levonása, a törődés, gondoskodás a nálunk rosszabb helyzetben lévőkkel, a más kultúrák megismerése, megértése.

Az Orbán rezsim zseniálisan érezte meg, hogy ez a szomorú helyzet manapság Magyarországon és ennek megfelelően csak azt mondják, amit az általuk hőn szeretett népük hallani akar, és azt is csak röviden, pár-száz szavas szókészletet használva, mert mint jól tudjuk: "a ház alapja a tető", és aki ezzel vitatkozik, az hazaáruló, Soros bérenc, Brüsszel-ügynök, ballib, cigány-muszlim, bolsi, jelentsenek ezek bármit is.