Mondják, irtózik, mint ördög a tömjénfüsttől. Így van Orbán mindazzal, ami Macront, illetve az egész francia gondolkodást jellemzi. „Liberté, Égalité, Fraternité!„ /Szabadság, egyenlőség, testvériség!”/ a Francia Köztársaság alkotmányának 2. pontjában szereplő mottó ez, amely a Nagy Francia Forradalom “Liberté, égalité, fraternité, ou la mort! („Szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy halál!) jelmondatából lett átvéve az 1789-ben kiadott Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatába.

Ez utóbbi minden modern alkotmány alapja lett

A liberalizmus a szabadság elvűséget jelenti.Mindent szabad, ami nem árt mások jogainak, mondta a francia. Szabad polgár, citoyen lett, aki nem függ fáraótól, királytól, nemestől, vagy
pszichopata miniszterelnöktől. Ez éppen ellentéte annak, amit Orbán akar, művel. Ezért hirdette meg az illiberális államot.

Ha a magyarok nagy része nem lenne hibbant, vagy seggnyaló, ekkor meg kellett volna szólalnia a fejükben a vészcsengőnek. De ez nem történt meg. Mert nincs vészcsengő, csak kussolásra szocializált szolga. Nem kell nekünk szabadság, mondta a Főmérnök.

Egyébként is, mostantól ő mondja meg, mit szabad, és innentől kezdve ez zsarnokság. Ha kinyitod a szád, repülsz az állásodból. Ha csak lájkolsz a facebookon, véged van, mert Rogán vezetésével létrehoztak egy szervezetet, amely mindenkit figyel, és ezt nyilvánosan el is ismerték. Itt nem franciák élnek, csak csupa “56-os hős” magyar, aki már a korbács látványától is megdermed, nem szól. Eszébe se jut a “vagy halál” kijelentés, egy langyos sör többet jelent neki, mint a Szabadság!

De nehogy azt hidd, Orbán tette ilyenné ezt a népet

Nem. Orbán a magyar nép terméke, és ez a legnagyobb tragédia… Az egyenlőség szintén ellentéte mindannak, ami a Főmérnök akar. Ez ugyanis azt jelenti, hogy ha a természetes adottságainál fogva nem is lehet mindenki egyenlő, de jogaiban, elvi lehetőségeiben legyen az! Na erre mondta Orbán, hogy majd ő megteremti az új nemzeti középosztályt. Ami azt jelenti, hogy a valóságos, és teljesítményre képes magyar középosztály lesüllyed, vagy külföldre menekül. Ő pedig megteremti a hozzá hű milliárdosok, és hűbéri láncuk szövetségét.

Ez nem igazi középosztály, hanem seggnyaló, de nagyon jól élő réteg, akiknek már az unokái is igen jól fognak élni akkor is, ha az általános iskolát se képesek elvégezni. A lopott közpénzből kibélelte őket. De mindez csak addig van, amíg érvényesül a führer princip, a vezérelv. Aki megszegi, az a haláltól is retteghet, ahogy Simicska félt a plutonium mérgezéstől.

Ugyanis a dezertőrökre jelképes, és valóságos halál is várhat…

Nincs tehát egyenlőség, mert az ez esélyek, és a törvény előtti egyenlőséget is jelenti. De ők a törvények felett állnak, annyit lopnak, amennyit nem szégyellnek, mert megvédik őket a rendőreik, ügyészeik ,és bíróik. A kicsi polgár házát pedig százezer forint adóhiányért elárvereztetik ezek a mocskok, aki a mi adónkon zsírosodnak! A testvériséget szándékosan öli a rendszer az emberekből. Ha ugyanis minden ember testvér, akkor szeretik egymást, akkor szolidárisak, vagyis összefognak a zsarnok ellen.

Na, ezért nem kell Orbánnak a testvériség. Szakszervezetet szakszervezet ellen, foglalkozási csoportot a másik foglalkozás ellen, tanárt a diák ellen, párttagot pártja ellen stb. uszít, megvesz az oszd meg, és uralkodj elv alapján. Mert így nem fognak egységesen fellépni ellene. Nem hörgött a nép, mikor a rokkantnyugdíjakat elvették törvénytelenül, akkor sem, mikor a devizahitelseket ba...k ki az utcára a házukból.

Pedig mindenki sorra kerül, aki Orbán, és bandája gyarapodását zavarja, mert a lényeg a pénz

Az ő vagyonuk. Erről szól minden. Az egész államszervezet. De testvéreim, azért még nem veszett el minden! Vannak még köztünk, akik hisznek az emberiség ezen legszebb mondatában. Mondjuk, kiáltsuk, dadogjuk az igazságot, mert mást úgysem bír el a lelkünk, a hallgatást semmiképpen! Egy zsarnok se maradt örökké! Menjetek és terjesszétek: Szabadság, egyenlőség, testvériség!

Miután megjött az ihlet, és kitaláltuk, hogy mi legyen az a valami, amivel örömet csalhatunk szeretteink arcára a fa alatt, indul a terepmunka, azaz a felderítés: hol, milyen árban, milyen minőségben kapható a kiválasztott. Napokat, heteket töltünk el annak felkutatásával, hogy melyik árus ajánlatát fogadjuk el. Igyekszünk körültekintően választani, nehogy rászedjenek valahol, valakik.

Ám, ha egy bazbira ügyében ilyen körültekintőek tudunk lenni, akkor miért nem követjük ezt a jólbevált módszert az ennél ezerszer fontosabb, egész életünket, gyermekeink életét meghatározó kérdésekben is? Ha egy párezer forintos tárgyat nem vagyunk hajlandóak bemondásra beszerezni, abba a boltba pedig a lábunkat sem betenni többé, ahol átvertek, becsaptak, hazudtak nekünk, akkor miért hagyjuk szó nélkül, ha nap, mint nap ezt teszik velünk választott vezető közszolgáink? Miért pont ebben az egy kérdésben nem törődünk a következményekkel, miért nem élünk a szavatossági időn belüli vétónkkal?

Miért fogadjuk sztoikus nyugalommal, néha egy-egy lemondó legyintéssel, ha csak a teljesen leegyszerűsített, hazug üzeneteket zúdítják ránk pár rövid tőmondatban? Ezeken aztán valóban nem kell tovább gondolkodni, de miért éppen a gondolkodás nem hiányzik nekünk?

Miért hisszük el, és miért nem vitatjuk, nézünk utána, ha a már szinte teljesen „nemzetivé” vált média újságjaiban, tévéiben, rádióiban kinyilatkoztat egy Orbán-droid bármit? Miért történhet meg, hogy a szemünkbe hazudva, majd a lebukása után flegmán, lekezelően, nagyképűen odavetett magyarázattal előálló Rogán még nem a munkanélküli segélyért áll sorba, amikkor éppen nem a vádlottak padját koptatja, és egyáltalán, hogy süllyedhettünk oda, hogy elhiszik rólunk soros felkentjeink, hogy bármit  megtehetnek  velük? A magyar néplélek miért érzi úgy, hogy ezt érdemli, ez jó neki, és sohasem akarja visszakapni a gondolkodást, a kétkedést, a választási lehetőségeket, a döntés nagyszerűségét?

Miért  elégszik meg a többség (?) azzal, hogy tájékozódás ürügyén felmegy a közösségi oldalak valamelyikére - javarészt a facebookra, mert az magyar nyelven is elérhető és hát nyelvtudásban sem jeleskedünk - és az ott szembejövő bejegyzéseket - ellenőrizetlen emberek tollából - autentikus hírforrásként elfogadva alkot véleményt a világ, és benne hazánk történéseiről? Sőt, tovább megyek, rögtön mosolygós- vagy felháborodott arccal hozzá is szól, majd továbbítja ismerőseinek, akik – mivel barátjuk írta – rögtön osztják is az akár légből kapott, vagy ami még kártékonyabb, eleve manipulatív szándékkal generált  hírt?  Egyáltalán nem érdekes, a hír forrása, ki tette  közzé, van-e egyáltalán valóságalapja, ellenőrzött információ-e, elég, hogy frappáns, tetszetősen hangzik, és már mehet is tovább a világháló biztosította térbe. Bárki, minden következmény nélkül terjeszthet álhíreket, agyszüleményeket, ha elég rövid, könnyen érthető és velős a megfogalmazás, már osztódik is! Kiszorítva ezzel a legtöbb tényen alapuló, leellenőrzött sajtóorgánum újságíróinak cikkeit.

Az ebben a félelmetes, hogy az alany ezáltal elhiszi, hogy tájékozott, hogy törődik a nemzet, a világ sorsával, és nem csak megingathatatlan véleményt formál, de terjeszti is azt, ezzel a legnagyobb példányszámú elérést biztosítja az alapgondolatból hírt fabrikáló számára. Aki pedig ellenvéleményt fogalmaz meg hozzászólásában, azt egy gombnyomással el lehet tüntetni a palettáról, le lehet tiltani, így gyorsan előáll az a helyzet, hogy mindenkinek azonos a véleménye, vagyis „az én véleményem a helyes!”. Ennek felismerésében, és tökélyre vitt használásában áll a Fidesz megingathatatlannak látszó ereje.

Akik  felfedik ezt a rémesen veszélyes barba-trükköt, és próbálják elmagyarázni a megvuduzott tömegnek, azokra a már említett egyen-média erejének teljes súlyával, akár lejárató kampány formájában is lecsap a diktatúra. Egyszerre felesleges liberális baromságnak tűnik a sokszor fárasztó, időigényes tanulás, az olvasottság, az alapos tájékozottság, a kétkedés, a vitatkozás vágya. Feleslegesnek tűnik a történelmünk ismerete, a világban most zajló, vagy a már megtörtént dolgok számbavétele, és azokból következtetések levonása, a törődés, gondoskodás a nálunk rosszabb helyzetben lévőkkel, a más kultúrák megismerése, megértése.

Az Orbán rezsim zseniálisan érezte meg, hogy ez a szomorú helyzet manapság Magyarországon és ennek megfelelően csak azt mondják, amit az általuk hőn szeretett népük hallani akar, és azt is csak röviden, pár-száz szavas szókészletet használva, mert mint jól tudjuk: "a ház alapja a tető", és aki ezzel vitatkozik, az hazaáruló, Soros bérenc, Brüsszel-ügynök, ballib, cigány-muszlim, bolsi, jelentsenek ezek bármit is.

Szépirodalmunk jelentős része szól a múltbéli feljelentésekről, egymás elárulásáról, de egészen napjainkig, szinte mindig volt valami önös érdek a feljelentés mögött, elég itt csak Jókai életművére gondolni, ami persze irodalom, de azért a valóságban gyökerezik szinte valamennyi története. Az az állítás ugyan megdőlt már, hogy a Gestapohoz egész Európából összesen nem érkezett annyi feljelentés, mint a német megszálás utáni Magyarországról, de azért szinte biztosra veszem, hogy a kontinens  „dobogósai” között voltunk.

Az utóbbi években - ne talányoskodjunk, mióta magunkra szabadítottuk a narancshengert - vált divattá a feljelentgetés csak magáért, a másik ellehetetlenítésének, meghurcolásának öröméért. Ebben az országban már szinte mindenki feljelentett mindenkit és fordítva. Perben-haragban állunk olykor még önmagunkkal is. Napjainkban nem érjük be azzal, hogy „dögöljön meg a szomszéd tehene is”, nem, dögöljön meg a szomszéd és akkor majd éhen pusztul az a tehénke is! Célunk eléréséhez pedig a legegyszerűbb út a feljelentésen át vezet.

Képviselők olykor bírói segédlettel taposnak - persze csak képletesen - egymás arcába, újságírók a bíróságon keresik igazukat, mert a sajtó össze-vissza szabdalt szövete, már védőhálónak sem alkalmas, ugyanakkor a hatalmat páncélként védi. Ki érti ezt? Az államgépezet - amelynek bőven lenne más dolga - láthatja ezt, ha körülnéz a síkon ahelyett, hogy tenné a dolgát, folyamatosan nyeli be a legkülönbözőbb fel- és bejelentést. Csak egyetlen intézmény áll folyamatosan és hősiesen ellen a feljelentés-cunaminak, és ez az Orbán - Polt ügyészség, pedig nekik valóban ki kellene vizsgálni minden bejelentést, ám róluk úgy pattannak le a beadványok, különösen, ha a tárgyuk valamelyik fidesznyik, vagy annak egy vállalkozása, mint jó röplabdameccsen sáncról a lecsapás.

Az egyik legutóbbi pör - ugyan nem büntető - az esti mesét vette célba, képletesen szólva valaki feljelentette a Tévé Macit. A fenti csúfság Székesfehérváron esett meg, ahol egy lakót - ki tudja, miért - annyira zavart, hogy a házban működő, Igéző névre hallgató kulthely esténként - nyáron 7-kor, télen 6 órakor - esti mesét mondat hol ezzel, hol azzal, az arra járó helyiek és turisták nagy örömére, hogy bírósághoz fordult, feljelentve tulajdonképen magát a mesét. A per szerencsére egyességgel zárult, mert a felek a bíró felszólítására negyedóra tanakodás után kiegyeztek abban, hogy továbbra is lehet a ház előtti mesefotelben, mesekalapban mesét mondani, ám ez nem tarthat tovább „egy pipaszívásnyi” időnél, ami hivatalosan szólva fél órát jelent.

A Városi Kurír nevében tisztelettel kérem a lakót, hogy ha ennyire útálja a mesét, és feljelentgetni is szeret, akkor esetleg az alábbi mesemondókat is citálja bíróság elé: Orbán Nagyláb, Kósa Teliagy, Kovács Éssikerült?, Lázár Annyitisér, Rogán Azasszonyintézte.  Amikor a kedves feljelentőnk a névsor végére ért, kérem, jelentkezzen szerkesztőinknél, adjuk a további neveket.

Pálmai Tamás