Történt ugyanis, hogy az év végi hajrában ötletszerűen felvetődő „ajándékot a nyugdíjasoknak” – akció lebonyolításának hevében nem tudtak a keményen dolgozó kis pártemberek odafigyelni minden csip-csup apróságra. A karácsonyi ünnepeket bearanyozó Erzsébet utalványokból ennek a minden részletre nem annyira odafigyelve, inkább a felülről – egészen a piramisjáték csúcsáról, Orbántól - érkező utasításra figyelmezve, és persze az egyenlő megítélés jegyében eljárva minden nyugdíjasként nyilvántartott magyar állampolgárnak feladták a miniszterelnöki levelet és mellesleg az utalványt tartalmazó borítékot is. Igen, így pontos a fontossági sorrend. 

Így eshetett meg az a furiság, hogy a külföldön élő időskorúaink, szám szerint 32.550 elszármazott nyugdíjas is megkapta a minden Magyarok atyuskája címében tündöklő első emberünk ajándékát. A tengerentúli címzetteknek persze légipostával adta fel a mindenre és mindenkire figyelmező apparátus a küldeményt, hogy még az ünnep előtt el tudja költeni! Ez a gesztus nekünk, itthon adót fizető állampolgároknak 52.2 millió adóforintunkba került. Hát újra csak azt tudom írni, hogy BRÁVÓ!

Az esetet felplankoló RTL híradójának megkeresésére a Kormányzati Tájékoztatási Központ frappánsan meg is indokolta a döntés miértjét:

„a kormánynak az volt a célja, hogy lakcímtől függetlenül mindenki megkapja az utalványt”

Ja, így már persze minden világos!

De nézzünk picit a mélyére ennek a nagyon firnyákos – vagy iszonyúan ostoba, otromba – ötletnek. Szerintem három eset lehetséges: az első variáns, hogy a nagy sietségben, amit Orbán ad hoc tett ígéretének megvalósítása rótt a hivatalnokaira, eszüket vesztve csak a leírtak alapján igyekeztek eljárni, és a józan észt felülírta a megfelelési kényszer. A második lehetőség, hogy dehogyis volt hirtelen gondolat a „nyugger-hülyítés”, ez esetben minden egyes mozzanat előre megírt forgatókönyv alapján történt, és szavazatmaximálás céljából, gesztusként üzent a regnáló, hogy

„látod nyugdíjas, bárhol élsz is, mi gondolunk rád, és persze egyszer majd mi is kérünk tőled valamit”.

A harmadik lehetőség, hogy a „Gyere haza fiatal” program folytatásaként új célcsoportot találta a Kárpát-medence géniusza, és így szeretné hazacsábítani ősz hajú, a hontól elszakadt honfitársaink. Ha nem is örökre – hiszen a nem épp saját lábán álló egészségügyi ellátóhálózatunk nincs felkészülve még pártízezer betegeskedőre – de legalábbis ennek a szép summának az elköltésére, hogy ezzel is növelje az amúgy is dübörgő nemzetgazdaságunkat. Hiszen minden fillér számít!

Már látom is magam előtt az értetlenül levelet bontogató hazánkfiát, aki Ausztráliai, vagy Los Angelesi postaládája előtt silabizálja a számára egyelőre érthetetlen elnöki jókívánságot és a pár ismeretlen utalványt.

Még jó, hogy Andy Vajna is biztosan kapott a megkülönböztetett figyelem eme papíralapú bizonyitékából, így kihasználva ismertségét, fel tudta fejteni a titkot, és azóta is bőszen terjeszti, hogy irány az utazási iroda, a jegyvásárlás Budapestre, és a dőzs!

Csak győzzük elszállásolni a rengeteg szépkorú turistát, akik az érintett 71 országból „hazaözönlenek”!

Bármelyik variáció is az igaz, minden tiszteletem a kormányunké. Egy kitételt tettek csupán, azt is csak így, utólag: ne legyen civil az illető hazatántorgó, mert nekik jelenleg nem a be-, hanem a kipaterolásuk zajlik!

Mátrai Anna

Arról szól a fáma, hogy országvezetőnk meghányta-vetette a kérdést és személyesen kérte meg balkezét, -mert a jobbkeze, mint azt mag mondta alig néhány éve Matolcsi-  Lázár Jánost, hogy ne tegye már ezt a szegény köztisztviselőkkel és az őket hetekig váró nyugdíjasokkal, inkább válassza a kézenfekvő megoldást, és adja fel postán azt az Erzsébet utalványt.

Imígyen szól a Miniszterelnökség közleménye:

„Mentesítik a járási- és kormányhivatalok munkatársait az Erzsébet-utalványok kézbesítésének feladata alól, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Magyar Postától kér gyorsabb és olcsóbb megoldási javaslatot, hogy minden nyugdíjas még karácsony előtt megkaphassa a kormány által juttatott tízezer forintos utalványt.”

Magyarország második embere feljebbvalója intelmére újra felvette a telefont, amit persze szintén a köz – tehát mi – biztosítunk ingyenesen a számára, és mintha csak a saját fejéből pattant volna ki az ötlet, felhívja a postavezért, és megpróbál kisírni a jótékony terv megvalósításához méltányosabb árat és rövidebb határidőt. A bukmékereknél elég nagy odds-al lehet fogadni, hogy sikerülni fog a halálmegvető bátorságot tükröző kísérlet.

De nem csak ezt teszi a bátor bürokrata, – jobb később, mint soha – szintén az orbáni javaslatot szem előtt tartva – magához rendelte az érintett szakszervezetek vezetőit, hogy kikérje a véleményüket a nagy haditervet illetően.

„Orbán Viktor miniszterelnök kérésére Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter hétfőn konzultációra hívta a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének vezetőit, Boros Péternét és Árva Jánost” 

– tudható meg az MTI-hez eljuttatott közleményből.

„A Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormány képviseletében meghallgatta, mérlegelte és elfogadta a szakszervezetnek az Erzsébet-utalványok kézbesítésével kapcsolatban felmerült észrevételeit és javaslatait.”

melynek eredménye képpen

„Lázár János és a szakszervezet vezetői megállapodtak abban, hogy a járási- és kormányhivatalok munkatársait mentesítik az utalványok kézbesítésének feladata alól.”

– zárul a Miniszterelnökségi közlemény.

Hát így! Valószínűleg ez az év nem zárul annyira jól a biztonsági cégek vezetőinek és az abból várhatóan részesülőknek, mint a múlt héten gondolták, de a miniszterelnöki narratíva valamely, még annál is felsőbb érdekből kifolyólag kihúzta a zsebükből a már benne érzett milliókat. Bocsi,ismeretlenek! Ez-egyszer legyőzte a józan ész – vagy a még nem ismert pártérdek – a fejetlen osztogatást. De ne búsuljatok, "lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér", kaptok még őrizni válót!

Mátrai Anna

Az ötlet újfent zseniális, egycsapással két legyet is üt a bőkezű adományozó. Először is pöröghet-foroghat a tükör előtt, hiszen pártunk és kormányunk nem hagyja cserben a vele nem annyira szimpatizáló nyugger-milliókat sem, hiszen csöpögtet nekik a közelgő ünnep előtt egy kis elköltenivalót. A nemes szándék mégis sántít kicsit! Az uniós kifogással illetett nemzeti utalványba szinte az utolsó pillanatban sikerült a döntnököknek még beletolni egy kis közpénzt. Ez meleg helyzet volt, de Orbán újra elharcolta magát a falig, és sikerült! Aki megpendíti, hogy a miniszterelnöknek nincs jogosítványa az adózók, tehát mindannyiunk pénzét egyszemélyben kénye-kedve szerint osztogatni, az magára húzza a hazaáruló-libsi-sorosbérenc-kommunista jelzők özönét. Ne legyen félreértés, teljes mértékben egyetértek azzal, hogy segíteni kell a nehéz helyzetben élő nyugdíjasoknak, csak hát az a bizonyos hogyan, az a bibi.

Az érem másik nyerő oldala a Fidesz számára az, hogy a jövőben bármikor felhánytorgathatja az elégedetlenkedő „szépkorúaknak”, hogy „emlékeztek, amikor….”, és máris kifogta azt a bizonyos szelet a vitorlából. Sőt, még az is lehet, hogy pártízezer billegőt be is csatornázhat a szavazófülke magányában.

„Ez egy gesztus, a nyugdíjasok iránti tisztelet kifejezése.”

vezette fel a kezdeményezést Orbán Nagylelkű Viktor, aki megemlítette még, hogy nem akar árkot ásni, így mindenkinek jár az utalvány.

De ez a két föl – úgy látszik – nem volt elég az ötletgyárosok kiagyaltak még egy csavart! Nem a megszokott módon, a postástól veheti át a munkában megfáradt a neki szánt ajcsit, mivel erre a megajándékozottaknak kényelmes megoldásra még rá kellett volna dobni 500 kemény magyar forintot a szintén állami kézben lévő Magyar Postánál hanem egy-egy közszolga fogja a kis cekkerében egy erre rendszeresített biztonsági őr kíséretében felkeresni.

Arról persze nem szól a fáma, hogy honnan kaparnak elő, mennyiért és ennyi biztonsági őrt,  hirtelen kinek a cége  tudja ezt a létszámot hadra fogni. A közszolga ráér, belőlük van elég, hiszen munkaidejét tölti majd a hozzá tartozó körzet nyugdíjasainak felkeresésével, és ha már ott van, biztosan vált is pár keresetlen szót az utalvány jogos tulajdonosával. Beszélhet neki arról, hogy milyen helyes is ez az Orbán, hogy ilyen nagylelkű gesztussal teszi tiszteletét – a köz pénzéből – nála, meg, hogy „jó tett helyébe majd ő is jót vár”, vagy, hogy "Egy napon, ami tán sose jön el, majd én is kérek tőled valamit"

A nyugdíjasok mellett a a másik nagy társadalmi réteg, amely szintén kedvezettje a barom döntésnek, a besurranók és a csalók céhe, hiszen mégnagyobb eséllyel kérhetnek bebocsájtást, mint "közszolgák" az idősek otthonaiba.

Lázár bejelentése alapján 30.000 kormányhivatalnok éjt nappallá téve foglalkozik majd az utalványok házhozszállításával. Aki meg pont ezekben a hetekben akarja ügyes-bajos dolgait intézni, annak meg kell várnia, míg a pult másik oldalára visszaér a BKV valamelyik járatán tömörülő irodista

Az lesz a nagyon jó még mindezek felett, hogy olyan lesz az egész, mint egy nagy társasjáték, tele izgalommal, hiszen nem lehet majd előre tudni, hogy ki felé mikor jár a Jézuska földi kirendeltje, tehát kedves nyugger honfitársak, ne izegjenek-mozogjanak annyit, mostantól várják hegyezett füllel, kinél mikor csenget a közszolga, vagy ahhoz hasonló!

Mátrai Anna