Az egyáltalán nem cukisodó toroczkai „egyszerűagyú” megoldást talált ki a szerinte népünket veszélyeztető problémákra:

„A külső szemlélődést megelégelve, a bűnbakkeresés helyett én inkább azonnali megoldást adok, védelmet a brüsszeli tömeges betelepítési tervvel szemben.”

Valószínűleg még soha nem fordult meg a település első emberének a fejében, hogy „Brüsszel” mi magunk is vagyunk, hiszen amennyiben az Európai Unióra gondolt és nem Belgium fővárosára, akkor tudnia kell, hogy a tagországok között szerepel  egy bizonyos Magyarország is, tehát ez az agyament a magyarok ellen is védelmet akar nyújtani a felvirágzás előtt álló településnek.

De nem állt meg szűk pátriája határainál, további hasznosításra ajánlotta fasisztoid tervét:

„Nincs más teendő, Magyarország többi önkormányzatának csak át kell venni a preventív célú intézkedéscsomagunkat, és máris megvédtük a hazánkat.”

„Intézkedési csomagnak” nevezett agymenésének alább olvashatják pontokba szedett változatát:

- Tilos a mecset- és bármilyen egyéb hitéleti tevékenységre irányuló építmény építése, amely kisebbítené a településünk meglévő katolikus templomának jelentőségét

- Tilos közterületen a müezzin tevékenysége, mivel alkalmas a köznyugalom zavarására, továbbá alkalmas arra is, hogy a helyi lakosság körében félelmet, riadalmat és megbotránkozást keltsen

- Tilos közterületen az egész testet és fejet, valamint részben vagy teljes egészében az arcot is elfedő burka, nikáb és csador, valamint a teljes testet fedő fürdőruha, ide értve az úgynevezett burkini viselése.”

A mumusok szerinte nem csak az iszlámhívők, mert legalább akkora veszélyt jelentenek a szélsőséges liberálisokat, akik elvakult eszméik hirdetése nyomán gondolkodásra, ellenvélemény kialakítására, eszmecserére bíztatnák alattvalóit. Azzal, gondolom, ő is tisztában van, hogy aki gondolkodik, informálódik, azt lényegesen nehezebb bábként irányítani, így  létkérdés neki az ostobaság konzerválása.

Erről így nyilatkozik:

„Mi ugyanis itt Közép-Európában ismét két pogány közé kerültünk. Amíg délről a migráció, addig nyugatról a szélsőséges liberalizmus vadhajtásai fenyegetik a társadalmunkat és hagyományainkat.”

Szinte látom, ahogy a vad liberális eszméket vallók kivont tollal a kezükben, könyvekkel a hónuk alatt megrohamozzák a helyi kocsmát, és veszélyeztetik a nagyközség hagyományait. Halkan kérdezem, hogy mik is azok pontosan? Csak nem az elvakult gyűlölet szorul védelemre?

„Tovább is van, mondjam még?” toroczkai „intézkedéscsomag-őrülete így folytatódik:

"- Tilos közterületen bármilyen olyan jellegű propaganda-tevékenység megvalósítása, amely a házasság intézményét nem az Alaptörvényben rögzítetteknek megfelelően egy férfi és egy nő között létrejött életközösségként mutatja be, ide értve bármilyen közterületi akciót, kiemelten a performanszokat, demonstrációkat, plakát-, röplap- és hangreklámokat

- Tilos közterületen bármilyen olyan jellegű propaganda-tevékenység megvalósítása, amely megsérti az Alaptörvényt azzal, hogy a családi kapcsolat alapjaként nem a házasságot, illetve a szülő-gyermek viszonyt ismeri el, ide értve bármilyen közterületi akciót, kiemelten a performanszokat, demonstrációkat, plakát-, röplap- és hangreklámokat.”

Itt hirtelen kifogyott a gyűlölni valókból az „őrült beszéd” – amiben még véletlenül sincs értelem – papírra vetője. Pedig sokan kimaradtak még a sorból: sehol egy zsidó, cigány, hajléktalan, Soros, Gyurcsány, Bajnai,demokrata, vagy éppen az a csoport, amelyik az egészért alapjaiban felelős – felelőtlen! – jelenleg uralkodó rezsim szemében az aktuális szálka.

Azzal, hogy mindezt leírtam, messze nem a hitleri retorika népszerűsítése a célom, sokkal inkább az, hogy ér félni az ilyen és a toroczkaihoz hasonló helyi kiskirályoktól, mert a kór fertőzhet, és nem olyan nagy ez a mindannyiunk Magyarországa, hogy szempillantás alatt el ne terjedhessen a fertő. A táptalaj mindenesetre adott, csak mi állíthatjuk meg. Nem eltörölni ajánlom e nézet vallóit, hanem helyükön kezelni.

Mátrai Anna

Kezdjük az elején: negyven éve még szépreményű úszó voltam, aztán egyszer csak elegem lett abból, ami a medence körül, az öltözők, illetve a klubházak táján történik.  Egy edzés végén kikászálódva a vízből, magam is meglepődtem miért, de azt mondtam az edzőmnek:

„Gyuri bácsi, jó volt ide járni, de én holnaptól nem jövök, a hétvégi versenyen ne számítson rám, köszönök mindent, elég volt. Persze, persze, akkor holnapután, pihend ki magad!”

- volt a válasz,mert nem hitte el, hogy egy magamfajta megszállott csak így odébb áll.

Azóta is boldogan figyelem az úszósikereket, és szomorkodom, ha nem úgy megy a dolog, ahogy kellene, de usziba be nem tettem a lábam.

Mindezek ellenére nem mondom, hogy váratlanul ért a most kirobbant vízi csata Hosszú és a szövetség, elsősorban Gyárfás generalisszimusz között. Kétségtelen tény, hogy mint kívülálló, nem tudhatom, kinek van igaza, de Gyárfást és az ő sikeres, ám akarnok módszereit ismerve el tudom képzelni, hogy több megfontolandó igazság áll a most már nem is csak a férjével, hanem egyre több élvonalbeli úszóval együtt küzdő Hosszú Katinka oldalán. Egészen tegnapig jó volt izgulni a végkimenetel jósolgatása és az arcvonalak szemlélése közben, mert azt hihette az ember, hogy akárki győz is, az csak egy jobb, eredményesebb szövetséget hozhat létre. Éljen a megújulás! – kiáltotta - gondolom velem együtt - jónéhány más fotelforradalmár is az otthonában.

Majd tegnap: „Szó megszakad, hang fennakad, lehelet megszegik” mert érkezik az elborzasztó hír: Seszták Miklós, vagy Czene Attila követheti Gyárfást a székében. Na, ne szórakozzunk már egymással, az előbbi egy gyanús seftelő, akit a vezér akarata emelt fel az egyszerű kétkezi zugügyvédi létből a  miniszteri bársonyszékbe, Czene pedig ugyan 1996-ban Atlantában a 200 méteres vegyes úszásban olimpiai bajnok lett, ám azóta folyamatosan lábon lövi magát, ha helyezbe kerül, ezzel is igazolva azt a róla közszájon forgó véleményt, hogy finoman fogalmazva sem tartozik a szellemtörténet óriásai közé. Sportpályafutását befejezve sok minden volt, például 2010 és 2012 között a Nemzeti Sportügyekért Feleős államtitkár az akkor még Emberi Erőforrás Minisztériumának nevezett giga-micsodánál. Majd itt igazgatott, ott igazgatott valami Nemzeti-vel kezdődő céget, itt lett bizottsági tag, ott lett bizottsági tag, de jól látható, még a saját rendszere, érts Orbán rezsim, se tud mit kezdeni vele. Az is azt mutatja a zuhanyhíradó szerint, hogy valami tehetségtelen fidesznyik következi, hogy  Gyárfás eltávolítása után is megtartja majd valamilyen funkcióban a vizes vb kivitelezésének felügyeletét, mert azt nem merik rábízni az érkező komiszárra.

Az egyáltalán nem ígéretes jelölt párost látva két lehetőségünk van, a hatásosabb: végre felegyenesedünk, mármint a szövetség tagjai és elzavarjuk az úszószövetség körül kőröző dögkeselyűket, hogy a jót, és ne a kevésbé rosszat választhassuk, hiszen nem egy tehetséges, rátermett sportmenedzser és sportközgazdász szaladgál az utcákon. A másik, egyben a rosszabb lehetőség, hogy megint megadjuk magunkat, és felkiáltanunk:

„Katinka, hátrább az agarakkal, vissza nekünk a Gyárfás féle babaruhát, akármilyen szutykos is!”

Egyetlen percre se feledjük, ha a sesztákok, czenék vagy a hozzájuk hasonlók közül bármelyik is rárepül erre a gyönyörű sportágra, akkor mindennek vége, évtizedeken át csak a jeges szelet érzékeljük majd, amit Hajós Alfréd úszó, az első magyar olimpiai aranyérem tulajdonosa kelt azzal, ahogy forog a sírjában.

Pálmai Tamás

Aki még nem hallott róluk, néhány bemutatkozó mondat az oldalukról:

„A Budapest Bike Maffia (BBM) Magyarország egyik legdinamikusabb növekvő civil szervezete, melyet fiatal kerékpárosok hívtak életre 2011 karácsonyán. A szerveződés olyan civilekből áll, akik innovatív módon végeznek közvetlen segítő munkát az arra rászorulóknak. Az alaptevékenységünk az adománygyűjtés, majd ezeknek az adományoknak kerékpárral való kiszállítása rászorulók részére. A megvalósítást az újszerűség jellemzi, a szociális munka elemeit ötvözi az önkéntességgel, adományozással, kerékpározással.”

A civil szervezet arra kérte a szegényeken segíteni akaró diákokat, hogy iskolába menet vigyenek egy zsemlével többet tízóraira, mint amennyit amúgy megennének, ezeket a plusz szendvicseket az aktivistáik összegyűjtik és kiosztják a rászoruló hajléktalanoknak. A felhíváshoz tucatnyi iskola többezer diákja csatlakozott. Fantasztikusan egyszerű, és nagyon klassz ötlet! Így kell ezt csinálni, nem várni a nemzeti "akármire"!

Örömmel és nagy egyetértésben csatlakozott a budapesti Batthyány Lajos Általános Iskola szülő-diák-tanár triója  a kezdeményezéshez, akikre a BBM-el való egyeztetés után a „minden második kedd” jutott. Pintes Andrea, a „Batyi” Szülői Munkaközösség választott vezetője mesélt a Városi Kurírnak az élményekről:

„Második alkalommal rendeztük meg a + 1 szendvics akciónkat, melynek keretében fél nyolctól 8 óra 10 percig négy nagy banános doboz töltöttek meg a gyerekek gyümölccsel, szendviccsel, édességgel, konzervvel. A szervezés kezdetén feltettem a szülőknek a kérdést, hogy tudjuk-e vállalni ebben a tanévben kéthetente  a "+1 szendvics" akciót, amire a mai második alkalom töretlen sikere a válasz. A következő két kedd december 6-a, majd 22-e . A lelkesedést  látva, a gyerekeink nagyon szeretnek segíteni, és ezt öröm velük együtt átélni, látni az arcukat, amikor a biciklis futárnak kétszer kell fordulnia, mert egyszerre el sem tudja szállítani a sok finomságot Az osztályfőnökök beszélgettek a srácokkal arról, hogy mekkora szükség van a munkájukra, segítségükre  ahhoz, hogy kicsit könnyebben éljék meg az ínséges időket a rászorulók.”

Látod kormány - tele a köz szolgáival - itt a követendő példa! Nem azon kell gondolkozni, hogy lehet a civilszervezeteket kinyírni, inkább meg kellene becsülni azokat, mert még  abban az őrületben is, amit Magyarországon teremtettél, képesek embernek lenni!

Érdemes végigböngészni a weboldalukat: www.bbm.hu

Mátrai Anna

Kicsit jobban utána olvasva az „ezerszer átkozott-áldott” világhálón, összerakható a kép, Frivaldszky Edit – mert így hívják az említettet – több, hasonló érdeklődési körű, gyűlölködő  szervezetnek is elöljárója. A legutóbbi „hőstette”, amit, az „Anya, apa, gyerek” néven bejegyzett vállalkozása támogatásával vitt véghez, a Lipóti pékség ajtajára kitűzött tacepao volt, amin az egyneműek házassága ellen kampányolt, és amitől azóta a cég is elhatárolódott. Azért bátorkodtam vállalkozás szóval illetni a fennkölt és mindenki által elismerhető nevet viselő szervezetet, mert a weboldalukra kattintva (www.anyaapagyerekek.hu) 

Tegyünk együtt a házasságért és a családért Európában – írja alá Ön is a legnagyobb európai kezdeményezést, hogy az EU házasság-fogalma a minden tagállamban elfogadott definíció legyen: az egy férfi és egy nő közötti házasság és az ezen és/vagy leszármazáson alapuló család.

A társadalom így tudja biztosítani, hogy minden gyermeknek legyen édesapja és édesanyja.

a lényeg megfogalmazása után hamar a tárgyra tér a gyűlölködés nagymestere, és pironkodás nélkül árul bögrét, pólót, cumisüveget, mindent, „mi szem-szájnak ingere”. Jól ki van ez találva, mert gondolt azokra is, akik nem szeretnek vásárolni, nekik a profin megcsinált oldal lehetőséget biztosít az adakozásra is.

Arról nem esik szó, hogy Edit asszony és csapata mihez kezd az így összegyűlt pénzzel, csak ennyit találtam ezzel kapcsolatban:

„Az AnyaApaGyerekek kezdeményezés nemcsak az aláírásgyűjtésről szól. Egy épülő közösség is egyben, egy európai csapat, a házasság és a család védelmében.”

A homofób asszonyság közösségi oldala is arról tanúskodik, hogy nem ma kezdte a szakmát. Szavaiból kitűnik, hogy a homoszexuálisok nagyon kihozzák a sodrából, és ahol csak engedik csoportokat, egyesületeket hoz létre és működtet annak érdekében, hogy nézete minél több ember sajátja legyen, és ebből még meg is tudjon élni.

Másodállásban – bocsánat, ha mellé lőttem volna, de nem jelzi, hogy melyik a fő- és melyik a többi – elnöki pozíciót tölt be az „Együtt az Életért Egyesület”-ben, mely szervezet folyamatos, hosszan tartó és gyümölcsöző kapcsolatot ápol a Szociális és Családügyi Államtitkársággal. A honlap 2013 óta tetszhalott, de mégsem veti meg pártunk és kormányunk támogatását sem, – és a hivatalosság több szintje is érdemesnek tartja a támogatásra a homofób amazont – hiszen a Fővárosi Önkormányzat, és a Nemzeti Civil Alap is elismeri és dotálja tevékenységét.

A sorban a következő biznisze az Emberi Méltóság Központ, az egyik leggyűlölködőbb csoportnak látszó kezdeményezés főoldalán az alábbi kérdéssor olvasható:

„Nézhetjük-e ölbe tett kézzel, hogy miként foszlik szét a házasság fogalma a szemünk előtt?

Engedhetjük-e, hogy gyermekeinket tőlünk idegen értékek szerint neveljék az óvodákban és az iskolákban?

Elfogadhatjuk-e szó nélkül, hogy az egyenlőség nevében meggyőződésünkkel és világképünkkel ellentétesen éljünk?”

vagyis ez a vállalkozása sem szól másról, mint arról, hogy aki nem úgy gondolkodik, él, mint azt a nemzetvédő szeretné, az ne is legyen! Az "Állítsátok meg az ENSZ homoszexuális hatóságát!", vagy a "Béranyaság megállítása Európában, illetve a - személyes kedvencem -"Soros civiljei az abortuszért" című cikkek mellett a többi oldalhoz hasonlóan, itt is nagybetűvel kiemelve ötlik a látogató szemébe a „Támogatás” lehetősége, szintén meghatározatlanul, hogy pontosan mire, kinek, hogyan fel a jövőben az adományokat.

“Szükség van olyanokra is, akik kisebb vagy nagyobb anyagi felajánlást küldenek, ezzel segítve a házasság és család védelmét Magyarországon. Csatlakozzon Ön is adományával, támogassa munkánkat! Minden felajánlás egy-egy lépés egy jobb társadalom felé. Küldjön 1000, 5000, 10 000 vagy egy Önnek megfelelő összeget szervezetünknek, és vegyen részt ily módon a társadalomért és az egyes emberekért végzett munkánkban!”

Edit asszony nem kis dologra vállalkozik, egy bizalmatlanná, gyűlölködővé, minden másságra kihegyezetté tett országban árulja a lehetőséget, hogy amennyiben tenni kíván a nép egyszerű gyermeke is a keresztényinek hazudott  Magyarország felvirágoztatásáért, és a bezárkózás sikeréért, az nála megteheti. Ő tehát nem osztja Janus Pannonius véleményét, nem, Edit asszony nem teszi, amit a költő, aki "kikacagja a római búcsúsokat".

Hogy is mondta Kohn bácsi, aki ugyan nem volt meleg, se keresztény, de azért..... szóval: Őgyes!

Pálmai Tamás

Így tovább kellett járatni a fogaskerekeket, mert a társadalmi feszültség azt kell, mint egy falat kenyér! És nem hiába volt a sok kattogás. Megvan! Hatásos, mindenki – pártállástól függetlenül - örülhet neki, és ha nem sikerül megvalósítani, akkor sem hullik vissza a kedves vezető fejére, hiszen ő mindent megpróbált.

Az elkövetkező másfél év a béremelés ígéretének bűvkörében telik majd! Megelőzve a rögtön felhorkanókat, hogy nekem semmi nem jó, természetesen én is látom, tudom, érzem, hogy óriási a szükség a nagyobb jövedelemre, és szép is lenne, ha valaki – bárki – csettintene egyet az ujjával és összeütné néhányszor a cipője sarkán, és láss csudát! – máris minden rendben lehetne. Csak hát ez nem a mesevilág, - ámbár kétségtelen, hogy néha úgy érezzük, hogy egy elfajzott, gonosz Óz országában élünk - hanem 2016 Magyarországa.

A fidesz "fekete-zsenialitása" éppen az ilyen kívánatos ígérek megtalálásában, majd kifordításában rejlik, mert aki veszi a bátorságot, és felemlíti, hogy van ezzel az ötlettel egy pici probléma: például, hogy nem egyszemélyi miniszterelnöki kompetencia "bemondásra" meghatározni a bérek alakulását a magánvállalkozók és alkalmazottaik aspektusában, az rögtön ellenség,népnyúzó,hazaáruló lesz. 

Ha Orbán tartja magát régi jó szokásához, akkor nem is kell mélyebben belemennie a részletekbe, hiszen senki nem fogja firtatni a lépésről lépésre kidolgozott stratégiát ennek a gigantikus tervnek létrehozásához. Elég lesz a szokásos plakátkampány, esetleg egy magvas gondolatokkal teletűzdelt népszavazás, például, hogy

„akarja-e, hogy hat év alatt 50%-al több legyen a fizetése? Szavazzon a Fideszre!”

és a "kormányzás helyett parasztvakítás"- projekt tovább folytatódhat még négy (nyolc, tizenkét) évig.

Minden ágazat dolgozóinak beígérik, hogy meglesz az az 50%, csak hát érthető módon ez nem megy egyik napról a másikra, tehát elhúzzák 4-6-8 évre. 2018-ban, amikor a hívők támogatására szüksége van az Orbán-csapatnak, még nem lesz érzékelhető szinte semmi, vagy csak minimális konkrétum, ami viszont jelzi "a szép jövőt", de no para! - az igazmondó megígérte, akkor az úgy is lesz! Hátráltatni csak a balliberális-Sorosos-Európai Uniós csőcselék tudja, úgyhogy egy feladat van, ellehetetleníteni, lejáratni mindet!

Aki pedig veszi a bátorságot, és mindennek dacára belekérdez, abból pár hét alatt bebizonyosodik, hogy meleg, vagy csalja a feleségét-férjét, esetleg nagyképű milliárdos, aki tesz a népre, mert a mocsok, amiben fideszék kéjes arccal könyékig turkálnak, szinte kimeríthetetlen.

Minél hosszabbra tudják húzni a kampányidőszakot – mondjuk tegnaptól – annál könnyebben lehet ezzel a blöffel elfedni a manapság elég tarajos és habos hullámokat vető botránysorozatot, amibe egy nálunk boldogabb és valódi demokráciában már egyenként is nagyon régen bele kellett volna buknia a regnáló rezsimnek.

Harcra készen melegítik a klaviatúrát a szolga-média újságírónak csúfoltjai, és amikor eldördül a startpisztoly, már folyik is megállíthatatlanul mindenhonnan a megrendelt tartalom-sár. Biztosan lesznek „meghatározó személyiségek”, és a nép egyszerű gyermekei közül is sokan, akik vállalják majd a nyilvánosságot és dicshimnuszokat zengenek a hős vezérről, aki éjt nappallá téve robotol értünk.

Tényleg ennyire egyszerű-agyúak vagyunk? Hányszor lehet még ugyanazt a sémát használva kihasználni, megalázni, lenézni ezt a népet, amely annyira büszke a múltban vélt vagy valós tetteire, értékeire, hagyományaira? Lehet, hogy pont ez az ok, a hagyománytisztelet?

Mátrai Anna

Mint ilyen, soha nem voltam a társaság vezéregyénisége, inkább a háttérből figyelő szerepét választottam, és idő teltével annyira megszoktam ezt a pozíciót, hogy sajátommá vált, és így is maradtam. Úgy próbáltam - legalább magam előtt - erényt fabrikálni ebből kirekesztődésből, hogy felsőbbrendűségem teljes tudatában, önként vállaltam „másságomat”.

Egészen az elmúlt napokig nem is volt ezzel semmi bajom, na jó, talán annyi, hogy egyik unokámban napról-napra látom viszont mísz önmagam, ami csak néha tölt el öntudatlan örömmel, mert tudom, hogy nem mindig lesz egyszerű így az élete, de hát volt neki honnan örökölnie!  Mondom, egészen mostanáig csendben emeltem ég felé az orromat, de amikor  Matolcsy azt üzente nekem, hogy az általa birtokolt MNB friss jelentése arról tanúskodik, hogy én – mint minden magyar állampolgár, legyen az egy napos, vagy akár száz éves – havonta 10.000.- forintot takarítok meg, amihez hozzá jön ugyanennyi hozam is az eddigi spórolásaim révén, egyszerre belém csapott a felismerés: biztos, hogy élethosszig ki akarok lógni a többségből? Ugyanis, mint minden statisztikai felmérés, ez is biztosan az átlag magyarról szól!

De itt még nem ért véget hazánk anyagi felvirágoztatójának üzenete, ugyanis azt is az orrom alá dörgölte, hogy minden átlagos családnak Pannóniában 10 millió forint megtakarítása is van, amit döntő többségünkben otthon, a párnacihában, a stelázsiban – kinek melyik a szimpatikusabb – tartunk. Hát én minden zeget-zugot felforgattam, hiszen ha az Igazmondó legjobb matekosa ezt üzeni nekem, akkor biztosan így van, hiszen mint a mondás is tartja: embert barátjáról…..

Tovább olvasva a kimutatást, miszerint mindannyian nyugodjunk le, hazánkban minden a legnagyobb rendben van, és ő mindennel maximálisan meg van elégedve, még ahhoz is volt arca, hogy a nyugdíj-megtakarítások alakulását is rendben levőnek tartsa, kiemelve, hogy a magánnyugdíjpénztárakban közel 230 milliárd a megtakarítás. Volt képe hozzá, hogy ezt a kifejezést egyáltalán a szájára vegye, sőt, még  azt a magánnyugdíj-pénztári megtakarítást is a háztartások vagyonának részeként tartja nyilván, amit már államosítottak, és ez 2837 milliárd forintos követelésként vagy jelen a statisztikákban.

Nem elég, hogy egyik napról a másikra, a megkérdezésünk és beleegyezésünk nélkül megloptak minden pénztári tagot, elhitetve a bárgyú milliókkal, hogy jobb helyen lesz náluk a pénzünk, mint az addig kisebb-nagyobb hibákkal ugyan, de jól működő, évente ellenőrizhető megtakarításokat fialtatóknál. hihetetlen, hogy ezt a szégyenletes "fegyveres kéregetést" is ünnepeltetni akarja a néppel Orbán mára látványosan üszkösödő jobbkeze. 

Persze, hogy mindezt megmerjék tenni, biztosnak kell lenniük a magyar néplélek működésében, abban, hogy mint amikor a lopás megtörtént, úgy most sem vetődik fel a kérdés elég emberben, hogy miért is szavaz még ma is bizalmat több millió magyar azoknak, akik szembehazudják, kifosztják, megalázzák őket. Az Orbán-hívőkben még ma sem realizálódik az a tény, hogy ezt a pénzt soha nem fogják visszakapni, hogy nem lett semmi a külön számlákból, azok örökölhetőségéből, hogy nyomon követhetetlenné vált, hogy mennyi a hozam, és arról is kussolnak persze, hogy azok a rebellisek jártak jobban, akik bent maradtak a magánnyugdíj rendszerében. 

Nem, egyszerűen vakon hisznek!

Nem akarnak kilógni a sorból, nem akarnak gondolkodni, élni a kétkedés jogával. Mindeközben azt sem veszik észre, hogy ezzel a magatartásukkal mindannyiunkat kényszerítenek kitaszítottságba, hiszen páriák vagyunk a környező országok polgárainak szemében, perifériára szorultunk a saját magunk által választott és annak minden előnyét élvező Európai Unióban.

Semmi nem számít, csak a Viktor boldog és megelégedett legyen, ugye viktoriánusok?

Mátrai Anna

Ezt a módszert akkor szokták használni, ha már normális demokráciákban menthetetlennek tűnő problémával találják szemben magukat. Ilyen a Pharaon-saga is, amiben igyekeznek megmagyarázni a magyarázhatatlant, hogy mit  keres egy körözött bűnöző Magyarországon, no pláne szeretett és igentisztelt miniszterelnökünk családja- és háza-táján.

Lázár azt próbálta beadni a jelenlévőknek és rajtuk keresztül a népfenségnek, hogy neki, és a szóban forgó bűnözőnek nincs ujjlenyomatuk, így azonosíthatatlan nem csak ő, hanem az évtizedek óta körözés alatt álló nemzetközi bűnöző úr is. A helyzet azonban ennél picit csavarosabb, hiszen valószínűleg elfeledkezett róla mindannyiunk minisztere, hogy nem sokkal megnyilatkozása előtt párt- és elvtársa, Pintér Sándor belügyér saját szájával közölte az érdeklődő állampolgárokkal, hogy megküldték a körözött ujjlenyomatát, nekünk csak az a dolgunk, hogy összevessük az általunk levettel, amit ugye hivatalból meg kell őriznie a számára vízumot adó országnak, ami persze úgy nagyon nehéz, ha nem is vették le.  

Szóval, a hasonló veszett ügyek kezelésére találta ki a kommmmmmmmmmmmmmmmmmmmunikációs agytröszt a hülyének tettetés technikáját. Ám kétélű fegyver ez, hiszen egy becsületben megőszült, vagy akár fiatal éveit taposó fidesz-szimpatizáns fejében egyszer csak elindul a gondolat, hogy

„biztosan jó az nekem, hogy ilyen primer hülyék a vezetőim?”.

Ha pedig valami elindul……, akár felismerés is lehet belőle, és akkor nekik lőttek! Az például nem őrületes elvárás egy megválasztott képviselőtől, hogy ha már bent ül a parlamentben, mert mi, szavazók rábíztuk a jövőnket, akkor esetleg legyen tisztában azzal, hogy miről szavaz, milyen elvrendszer mentén. Az sem nagy elvárás, hogy ha egy újságíró felteszi helyettem a közérdekű kérdéseit, akkor arroganciája pajzsa mögül ne pattintsa le, hanem legyen véleménye, amit dadogás nélkül el is tud mondani, hogy tudjam, mint választó, hogy legközelebb is bizalmat szavazzak-e neki, vagy nem.

Persze mindennek a másik oldala, hogy mint az állam polgárai, minderre legyen igényünk, és ne érjük be kevesebbel! Ne engedhesse meg magának a kormányzó párt egyetlen tagja sem, hogy tesz rám, és ha mégis, akkor másnaptól már nem, mint közszolga, hanem mint álláskereső élje napjait, jelenlegi beosztásától függetlenül. Ezt csak mi tudjuk elintézni, mégpedig úgy, ha tömegesen, rendszeresen és ellentmondást nem tűrve követeljük! Ha nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, ha kiállunk akkor is a jogaiban sértettért, ha azok pont akkor nem mi vagyunk! Legyen végre elég a magukat gyávaságból, sunyiságból ostobának tettető elöljárókból! Fényt kérünk – ha máshol nem is, hát - az alagút végén, hogy lássuk, hol van végük!

Mátrai Anna

Mi a véleménye a közösségi lakásmegosztásról?

A szálláshely-szolgáltatás definíciója:  üzletszerű gazdasági tevékenység keretében, rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása, ami tulajdonképpen azonos a nem is olyan régen nálunk is igen közkedvelt fizetővendéglátással, ami a jegyző által kiadott engedély birtokában végezhető.

Mennyiben különbözik a falusi turizmus, és ez a modern értékesítés?

Tulajdonképpen semmilyen különbség nincs, jelenleg a jogszabályok mindenki számára lehetővé teszik, hogy szabadon hasznosítsa a tulajdonában lévő dolgokat, így az ingatlanokat is. A kérdésre válaszolva, csak annyiban különbözik, hogy a falusi turizmust az állam támogatja bizonyos feltételek fennállása esetén, ez az Airbnb-re természetesen ez nem vonatkozik, mivel erre a tevékenységre a lakástulajdonosok jellemzően nem kérnek engedélyt. Adójogi szempontból tehát mindkettő önálló tevékenységből származó jövedelemnek számít.

A szállodáknak valóban konkurenciát jelenthetnek ezek a lakások?

Igen, persze nem feltétlenül a nagy szállodaláncoknak, de a kisebbeknek, a moteleknek, a hosteleknek igen, hiszen aki ilyen módon oldja meg a szállását, az nem szállodában vesz ki szobát. Ne feledjük, hogy a turisztikai ipar szereplői is komoly harcot vívnak, a minél nagyobb szelet „tortáért”.

A háromszög harmadik csúcsán azok a társasházak helyezkednek el, amelyek - akárcsak a szállodások - ilyen-olyan okból, de szintén harcba szállnak tulajdonostársaik ellen, ők mit tudnak jogilag kezdeni ezzel az üggyel?

Lehetőségük van a házirendben a közös tulajdon használatával kapcsolatos szabályok rögzítésére, ahogy a lakások használatának szabályait is meghatározhatják, de elég nehézkes próbálkozás az ilyen házirend, illetve szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) betartatása, ha az ott lakók, vagy a tulajdonosok bármelyike valamilyen oknál fogva nem akarja ezt. A társasház csak a nem lakás célú helyiségek esetén tilthat meg bármit is,  és akkor is csak a szerencsejáték szervezői-, valamint erotikus szolgáltatás nyújtására, illetve termékek forgalmazására irányuló tevékenységet.

Magyarul: a társasháznak kifogása csak akkor lehet, ha a közösen használható részekben valami kár keletkezik?

Egy társasházban azért szükséges szabályokat megalkotni, mert csak így lehet meghatározni a közös tulajdonú területek használatának módját és mértékét, valamint a másokat zavaró tevékenység végzését keretek közé szorítani. Ez többségi akarattal létrehozott szabályrendszer, amely betartása mindenkire kötelező, ebben sok minden szabadon szabályozható, amivel a többség egyetért, ilyen lehet például a lakók nyugodt lakhatáshoz való joga érdekében a zajhatással járó tevékenységek limitálása.

 Mondana pár jellemző példát?

Például amennyiben a lakás használója üzletszerűen végzi a tevékenységét, és ezzel bizonyíthatóan indokolatlanul zavarja lakótársait. Ettől picit elkülönül az az eset, amikor az ingatlan használati módját kívánja valaki megváltoztatni, például egy társasházi lakásban szeretne valaki orvosi rendelőt kialakítani, vagy kereskedelmi-, esetleg szolgáltatási tevékenységet folytatni. Ebben az esetben a helyi építési hatóságnál kell kezdeményezni a lakás használati módjának megváltoztatását. Ilyenkor a társasháznak lehetősége van, hogy döntsön arról, - természetesen a jogszabályi keretek között - hogy hozzájárul-e ennek a tevékenységnek a folytatásához, vagy nem. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a lakóközösségnek – a jogszabályi előírásokra hivatkozva - indokolnia kell, ha valamilyen tevékenységet megtilt, mert a „megtiltom, mert csak” kevés. De visszatérve az Airbnb-re, ez a tevékenység az egyéb szálláshely szolgáltatási tevékenység kategóriájába tartozik, amit be kell jelenteni a NAV-nak, illetve a település jegyzőjének, továbbá adatszolgáltatási kötelezettséget is teljesíteni kell.

Az az érzésem, hogy a lakók részéről az irigység dominál, hiszen, ha normális keretek között történik az említett tevékenységek bármelyike, nem lehet zavaró.

Mivel emberek vagyunk, könnyen el tudom képzelni, hogy sok esetben a tulajdonos azért vásárolta a lakást, mert rájött arra, hogy jó üzlet lehet, ha turistáknak pár éjszakára kiadja. Az így ideérkező utazók sok esetben „bulituristák”, akik azért jönnek néhány napra, esetleg egy hosszú hétvégére Magyarországra, hogy kiengedjék a gőzt. Ebben az esetben előfordulhat, hogy hajnali 2-kor, amikor hazafelé tartanak, még énekelnek is jókedvükben, amíg a lakásba beérnek, illetve még azt követően is, és ezzel bizony zavarhatják a nyugalmat.

Bárkivel, nemcsak a turistával, de a tulajdonossal is előfordulhat, hogy kapatosan megy haza.

Ez is igaz, sok olyan esettel találkoztam, amikor kollégiumi elhelyezés híján egyetemista albérlők bérelték az ingatlant, és rendszeresen elég nagy bulikat rendeztek. Azt lehet mondani, hogy mindenkivel előfordulhat az az eset, hogy alkalmanként zavarja a tulajdonostársait, de ennek a veszélye fokozottabb és rendszeresebb is azokban az esetekben, amikor a párnapos szállást igénybe vevőkről van szó.

A cikk elején említett Uber esetében elég egyszerű volt a tevékenységet betiltani, elég volt egy törvény, és már ment is a külföldi cég, ugyanez a közösségi lakásmegosztás esetében sokkal nehezebb, hiszen szinte bizonyíthatatlan még a létezése is, mert ha a tulajdonos azt mondja, hogy egy rokona, vagy jó barátja lakik éppen néhány napig a lakásában, ki tudja ennek az ellenkezőjét bizonyítani?

Amennyiben a párhuzamot nézzük, az Uber is búvópatakként kezdte a működését, de egyszer csak elérte azt a szintet, amikor már sértette mások, a sárga taxisok érdekeit, és csak ekkor indult el a szabályozására a kísérlet, ami a betiltásban végződött.

Az Ubernél egy számlára futott be a bevétel, és így megfoghatóvá is vált a tevékenység, a lakáskiadás esetében viszont mindenkit kifizetnek, és viszont látásra!

Ez már nem társasházi kérdés, elsősorban adózási ügy. Az is igaz, hogy egyes feltételezések szerint - amik nem járhatnak messze a valóságtól - a szálláshely ilyen módon történő biztosításánál a legjobb esetben is csak nagyon kevesen fizetnek adót a befolyt összeg után.

Feljelentő országban élünk, így nem csodálkoznék, ha nagyon sok lakástulajdonos kerülne ezügyben a NAV „látókörébe”.

Pálmai Tamás

Orbánnak még a szelleme is "jó" oktatónak bizonyul, nehogy a ma tinédzsere anélkül nőjön fel, hogy érezné gyomrában azt a semmihez sem fogható, görcsös valamit, ami jelzi, hogy mit szabad mondania, vagy mi jár azzal,  hogy kirúgják a felmenőit, és ő maga sem folytathatja az iskolát. Tanulja meg, az a büdös kölök! - gondolhatja a vezér, nehogy ne szorongjon, ahogy ő szorongott gyerekkorában, és titkon, amikor csak ketten vannak a tükörrel, szorong ma is!

Tarnay Kristóf Ábel, a Független Diákparlament képviselője arról számolt be a Hírkút portálnak, hogy a kaposvári megyei diákparlamenti ülésen egyik társa a hatalmasságnak nem tetsző dolgokról akart beszélni felszólalásában. A nevét azért nem közli, mert már beindult ellene, tanára- és iskolája ellen a retorzió úthengere, és nem akarja tetézni, ami az érintettekre vár.. A dolog úgy esett a beszámoló szerint, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma által szervezett eseményen a diákparlamenti képviselő az oktatási rendszer hibáira akarta felhívni a jelenlévők figyelmet, ám alig kezdhetett bele mondandójába, a levezető elnök, Rózsa Ildikó, aki az ODP országos szervezője, félbeszakította, mondván, hogy üljön le, és később folytassa, személyeskedés nélkül.

Vagyis egy képviselőt - ha diák, ha nem, sőt, annál szégyenletesebben és kártékonyabban - meggátolt személyes véleménye kifejtésében, méghozzá feljebbvalói tiszte tudatában. A felszólaló elkezdett beszédében nem nevesített senkit, általánosságban volt lesújtó véleménye a közoktatásról, ami számára  maga a legfontosabb jelen, mert a jövőjét, a jövőnket határozza meg. A későbbiekben a hatalom jeles képviselői kegyesen megengedték, hogy beszéde rövidítettváltozatát felolvashassa.

Csak gratulálni tudok! Ez ám az igazi tanár, oktató! Csak a sok sallang, amiért érdemtelenül is tisztelnie kellene a diáknak tanítóját. Pedig nem is vágyik jobban egyik nebuló másra, mint, hogy tisztelhető, okos, vitatkozni, érvelni tudó és oktató tanárt fogjon ki magának, sajnos egyre kevesebb eséllyel! Nehéz úgy a tananyagra   koncentrálni, ha fél szemmel azt kell lesni, hogy melyik kedves kolléga súg be, ha mást és máshogyan tanít az ember, mint azt fölülről megüzenték! Az Orbán-rendszer az oktatás terén is sikeresen visszaléptette Magyaroszágot ötven-hatvan évvel.  

És most néhány gondolat a csak részleteiben a végül is nagy kegyesen "engedélyezett" felszólalásból:

„A jelenlegi oktatási rendszernek már az alapjaiban, alapelveiben található probléma, emiatt hatalmas gondokkal szembesülünk.”

„Egy fejlett és jól működő oktatásban szükség van egy külön álló Oktatásügyi Minisztériumra, nem pedig egy működésképtelen, haldokló államtitkárságra. Jelen helyzetben úgy tűnik, hogy dilettánsok has ráütés-szerűen, a diákokkal és tanárokkal konzultációt megtagadva irányítják és változtatgatják az oktatási rendszert. Ebben a kontextusban a dilettáns (nem hozzáértő) azért megfelelő fogalom, mert az előző tanévben történt megannyi diáksztrájk, pedagógussztrájk, tüntetés és egy Herman Ottó Gimnázium nyílt levél, viszont erre reakcióként nem érkezett semmi pozitív lépés az oktatási rendszert irányítóktól.”

„A tankönyvpiaci versenyt újra kell gondolni, mert nem minden esetben az állam által előnyben részesített tankönyvek a legjobbak. A kísérleti tankönyvek tanulhatatlanok és hibásak, ezért szigorúbb vizsgálatnak kell őket alávetni kiadás előtt. A készség tantárgyakat csak 9-10 évfolyamban kéne a tanterv részévé tenni, hogy a diákok 11-12 évfolyamban az érettségire összpontosíthassanak.”

„Nem fordulhat elő, hogy egy intézményben nincs papír, kréta, nyomtatópatron. A felsorolt okokból teljes mértékben érthető, sőt tudatosnak tűnő a népbutítás, hogy ne legyenek a diákok gondolkodó, kreatív lények ,hanem bólogassanak az aktuális hatalom minden döntésére. Ez hosszú távon nem lesz életképes és teljes mértékben lezülleszti a társadalmunkat is. Klebelsberg Kunó forogna a sírjában, ha tudná, mi történik jelenleg a nevével. Példát kéne vennünk a finn oktatási rendszerről és ki kell alakítanunk egy nyugatias, modern, 21. századi oktatási rendszert.”

Az ominózus, a demokráciát megcsúfoló eseményen rész vettek, mint hivatalosságok: Rózsa Ildikó, ODP országos szervező; Kis Szilvia az Oktatási Hivatal főosztályvezetője; Oláh Lajosné alpolgármester; Huszti Gábor a Somogy megyei közgyűlés alelnöke; Stickel Peter a KLIK tankerületi igazgatója; és Csiba Ágota, a Kaposvári Szakképzési Centrum főigazgatója. (Forrás: Somogy Megyei Önkormányzat Facobook-oldala)

Igen ők asszisztáltak ahhoz a szégyenletes kísérlethez, aminek célja egy fiatal gerinc "szakszerű" megroppantása volt. 

Mátrai Anna

Aligha hihető, hogy a magyar nép teljes flegmaságban szenved, így csak az magyarázhatja a hatalmon lévő rablópandúrok érinthetetlenségét, -a lelkek zugaiban- hogy nem is tudnak arról, hogy „mik vogymuk”, és mik történnek Magyarországon.

Emlékezzünk csak Budai Gyula 2006-os ámokfutására, aminek következtében ugyan senkit sem sikerült bűnösnek találtatni az ügyészséggel, de arra pontosan megfelelő volt, hogy a felületesen szemlélő állampolgárok szemében lejárassák az akkori kormányt és a benne résztvevő pártok politikusait. Sem Molnár Gyula akkori XI. kerületi polgármestert, sem Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt, sem Szitka Péter akkori kazincbarcikai polgármestert, sem Juhász Ferenc leköszönt honvédelmi miniszter, sem Tátrai Miklós egykori nemzeti vagyonkezelő-vezető nem bizonyult bűnösnek. Számszerűen 1400 kisebb-nagyobb ügytől zengett azidőtájt az Orbán-sajtó minden darabja, és ezekből 50-nél is kevesebb esetben indult nyomozás.

Még a 2010-es kampánynak is ez a téma volt a mozgatórugója, itt már beszállt a hülyítésbe Orbán Viktor, Kövér László, Budai Gyula és Répássy Róbert is, és mivel a baloldal ekkorra már elkövette azt az ostobaságot, hogy a médiát szinte teljes mértékben, önként és dalolva átengedte, nekik elég volt csak belengetni a neveket. Elég volt tehát néhány színes lufi pár vörös masnival, majd hátra dőlve várni, amíg az Istenadta elvégzi a rá váró feladatot. És mi végeztük is lelkesen, szájról-szájra terjesztettük a vadabbnál vadabb, direkt erre a célra kitalált történeteiket és felmagasztalódva éreztük, hogy mi vagyunk hivatottak ezt a sok mocskot eltakarítani.

A nóvum a ma reggeli kávéval érkezett.  A gondolat nem is igazán új, csak rég elfeledett, de azért használható lehetne az ellenzéki töltetű hírek célba juttatására.

Ugyanis innen, Pestről érthetetlen, hogy miért nem veri ki a biztosítékot az a szinte mindennapra jutó hírdömping, hogy fideszes politikusok és rokonaik, barátaik hogy lopnak szét mindent, ami megfogható. A kisebb városokban, a falvakban alighanem nem tudnak semmit az orbáni rablógazdagságról, mert a Fidesz-média pont az ellenkezőjét sulykolja. Utolsó információjuk, hogy „én soha nem hazudok”, meg, hogy „dübörög a gazdaság”, esetleg, hogy „a migráncsok elveszik a munkát” és a legújabb, miszerint „a baloldal feláldozza a nemzet biztonságát, tehát hazaáruló”.

Az ellenzék pedig hiába is  bazírozna arra, hogy az interneten molyol majd a magyar falu apraja-nagyja az elkövetkező évtizedben, hiába ígért Deutsch Tamás fűt-fát, virágot. Azt a helyzetet, amibe a baloldal ebben az ügyben belekormányozta magát, nem lehet gyorsan és hatékonyan megváltoztatni, az illiberális helyzetre „ilmegszokott” választ kell adni.

Javaslom tehát, hogy élesszük fel a kisbírók által még az 1950-es években is oly jól üzemeltetett „kidobolás” intézményét, és ha a népszavazásra nem is sikerült összetrombitálnia az össz-ellenzéknek a megfelelő létszámú tagot a szavazatszámláló bizottságokba, – ami elég szégyenletes dolog – de talán érdemes lenne ezzel a régi-új funkcióval bepróbálkozni, hátha nagyobb lesz a kereslet rá!

„Közhírré tétetik” – hangozhatna a bevésett szlogen, és az odagyűlők szemelvényeket hallhatnának a valóban megtörtént eseményekről. Így módjukban állna esténként otthon, baráti körben, vagy a kocsmában megbeszélni a hírek teljes palettáját, hogy aztán saját véleményt alkothassanak. Kiderülhetne, hogy nem Soros a felelős azért, hogy nincs a faluban orvos, gyógyszertár, iskola, óvoda, hogy nem a Gyurcsány miatt nincs munka, s bizonytalan, hogy meddig lesz nyugdíj, hogy nem a legújabban átkosra keresztelt balliberális kormány hibájából nem tanulhat tovább a gyerek, vagy a "kisunoka".

Első országos, kidobolásra ajánlom: dobpergés, utána: „Közhírré tétetik, - újabb dobpergés, majd - MEZTELEN A KIRÁLY!

Mátrai Anna