Ez a kifinomultság kerül most – a HVG értesülése szerint - mindannyiunk adóforintjaiból 4000.000.000.-, azaz négyezer-millióba. Persze, ha már Orbán, akkor legyen kövér! – nem csak magának vágyja ezt a gondolkodásra késztető, impulzív környezetet, hanem a teljes tizenkétezer négyzetméternyi – ennyi mindenképpen kell egy ilyen gazdag, és hatalmas nemzet potentátjainak – terület minden szegletét kizárólag eredeti műkincsnek beillő bútorzattal akarja ellátni. És amit ő akar, az – ha beledöglünk is – úgy lesz!

Ha nincs ilyen mennyiségben a feltételeknek megfelelő smizett, pohárszék, telefonasztalka, tálaló, és a többi elengedhetetlenül fontos darab az itthoni ócskásoknál, akkor gondolom, miután körülnéztek a múzeumok kínálatában – ahonnan, mint tudjuk, korlátlanul lehet capcarázni, ami kell – akkor irány a világ híres aukciósházai.

Fogják elengedhetetlen hátizsákjukat a külön erre a célra alakult Nemzeti Régiségfelkutató szaktárca jól megfizetett munkatársai és irány Bécs, London, Párizs.

Arról nem lebbent fel a függöny, hogy milyen stílus fogta meg ennyire a köztudottan művészetérzékeny Orbánt. Biztosan kizárható a szecesszió, hiszen a zabolátlanul liberális fodraival, hajlataival operáló, pillanatra sem rendpárti stílus megengedhetetlen lenne a nadrágszíjjal kordában tartott gyerekből a nyugdíjaskor felé közeledő „fiatal demokratánál”.

Név nélkül megszólaló szakértők véleménye szerint, akik jelenleg is múzeumban dolgozó, minden nap e témában ügyködő hozzáértők, a fent említett közpénz töredékéből megoldható lenne a patinás környezet odaillő bútorokkal – legalább valami legyen az! - való feltöltése, ha replikákkal oldanák meg a lakberendezést. Annál is inkább ez lenne  célravezető, mert ahogy az 2002 óta a Sándor-palotában nem okozott diplomáciai csete-patét az odalátogató állam- és kormányfők és az aktuálisan ott állomásozó köztársasági elnök között, minden bizonnyal a miniszterelnökségnek is jó szolgálatot tenne az új-régi berendezés. Ez a megoldás annál is inkább illene Magyarország mai vezetéséhez, hiszen ők is csak replikái a politikusoknak Olyanok mintha, pedig dehogy!

Elnézést a replikáktól, hiszen ők nem hazudnak, tudható róluk, hogy hű másolatai az eredeti daraboknak!

De hát, aki úr, az a pokolban is az! Aki úr.

Aki viszont az országot akarja építeni, annak egy plajbász és egy papírlap is elég lenne ahhoz, hogy összeírja azokat a prioritásokat, amivel megoldani szándékozik az égbekiáltó vacakságokat, amik Magyarországon zajlanak, és a fennmaradó 3999.999.900.- adóforintot a kitaláltak szellemében a jobbításra költené.

De bilibe lógó kézzel felébredvén, rá kell jönnöm, hogy ez csak álom-, ábránd, hiszen ez most az „il…” kora, itt minden máshogy van..

Mi, a nép is máshogyan működünk, mint az az "il" előtti időben normálisnak volt mondható, leszegett fejjel rángatjuk vállunkat, – ha egyáltalán eléri az ingerküszöbünket a dolog – és tűrjük, hogy felkapaszkodott, olykor tudatlan „államférfiak” és „államnők” csináljanak zombit belőlünk. Amíg, mint forró kés a hideg vajon, úgy hatol át rajtunk minden agyament őrület, addig egy magát korlátozni képtelen kormányzattól ez várható el, ez a botrány-ország. Orbánék nem okoznak csalódást, - ebben legalábbis nem -  teszik a dolgukat.

Mátrai Anna

Arról szól a fáma, hogy országvezetőnk meghányta-vetette a kérdést és személyesen kérte meg balkezét, -mert a jobbkeze, mint azt mag mondta alig néhány éve Matolcsi-  Lázár Jánost, hogy ne tegye már ezt a szegény köztisztviselőkkel és az őket hetekig váró nyugdíjasokkal, inkább válassza a kézenfekvő megoldást, és adja fel postán azt az Erzsébet utalványt.

Imígyen szól a Miniszterelnökség közleménye:

„Mentesítik a járási- és kormányhivatalok munkatársait az Erzsébet-utalványok kézbesítésének feladata alól, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Magyar Postától kér gyorsabb és olcsóbb megoldási javaslatot, hogy minden nyugdíjas még karácsony előtt megkaphassa a kormány által juttatott tízezer forintos utalványt.”

Magyarország második embere feljebbvalója intelmére újra felvette a telefont, amit persze szintén a köz – tehát mi – biztosítunk ingyenesen a számára, és mintha csak a saját fejéből pattant volna ki az ötlet, felhívja a postavezért, és megpróbál kisírni a jótékony terv megvalósításához méltányosabb árat és rövidebb határidőt. A bukmékereknél elég nagy odds-al lehet fogadni, hogy sikerülni fog a halálmegvető bátorságot tükröző kísérlet.

De nem csak ezt teszi a bátor bürokrata, – jobb később, mint soha – szintén az orbáni javaslatot szem előtt tartva – magához rendelte az érintett szakszervezetek vezetőit, hogy kikérje a véleményüket a nagy haditervet illetően.

„Orbán Viktor miniszterelnök kérésére Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter hétfőn konzultációra hívta a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének vezetőit, Boros Péternét és Árva Jánost” 

– tudható meg az MTI-hez eljuttatott közleményből.

„A Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormány képviseletében meghallgatta, mérlegelte és elfogadta a szakszervezetnek az Erzsébet-utalványok kézbesítésével kapcsolatban felmerült észrevételeit és javaslatait.”

melynek eredménye képpen

„Lázár János és a szakszervezet vezetői megállapodtak abban, hogy a járási- és kormányhivatalok munkatársait mentesítik az utalványok kézbesítésének feladata alól.”

– zárul a Miniszterelnökségi közlemény.

Hát így! Valószínűleg ez az év nem zárul annyira jól a biztonsági cégek vezetőinek és az abból várhatóan részesülőknek, mint a múlt héten gondolták, de a miniszterelnöki narratíva valamely, még annál is felsőbb érdekből kifolyólag kihúzta a zsebükből a már benne érzett milliókat. Bocsi,ismeretlenek! Ez-egyszer legyőzte a józan ész – vagy a még nem ismert pártérdek – a fejetlen osztogatást. De ne búsuljatok, "lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér", kaptok még őrizni válót!

Mátrai Anna

Lám, nemzetünk - mi mindannyian - büszkén, megnyugodva dőlhet hátra ezen a borongós, őszt idéző napon, az „Igazmondó” ebben az esetben  is hű maradt  önmagához, hisz, amit ő kiejt a száján, az szóról szóra úgy is lesz!

Tessely – mint azt a jól működő új seprű tenni szokta – jól seper, hiszen már júniusban írásos javaslatot adott be a fensőbb hatalomnak, amiben erősen szorgalmazta a váli-völgyi – lánykori nevén: Felcsúti – „közösségi kisvasút összekötését a bicskei elővárosi csomóponttal”, amiről sebtiben egyeztetett is minden magyarok Lázárával. Az ügyben, ami a nem kicsit dagályosra sikeredett nevű „Pannónia szíve” program keretében lendítené majd fel Váli-völgy térségét, még nincs döntés, úgyhogy egy darabig még rághatjuk a körmünket izgalmunkban egyik lábunkról a másikra állva. Az sem tisztázott még, hogy közpénzeink melyik bugyrából fizettetik majd ki velünk, de ami késik ugye....!

A Miniszterelnökség formálisan egy laza mozdulattal rátolta a felelősséget az ott élőkre, mondván: a döntés azon múlik, hogy

a helyiek milyen minőségű fejlesztési tervet állítanak össze. Amennyiben az elképzeléseik valós és elérhető célokat tűznek maguk elé és ténylegesen hozzájárulnak az ott élők életminőségének javításához is, akkor eséllyel szállnak versenybe a fejlesztési forrásokért

olvashatjuk a magyarnarancs.hu-n.

Arra a kimutatásra szív-repesve és felettébb kíváncsian várunk, amelyik kimutatja, hogy az eddig megvalósult felcsúti pöfögde milyen mértékben javította az ottaniak életminőségét, de bármennyire részletesen kutattunk is, nem leltünk. rá. Egyelőre csak az publikus, hogy az elköltött 600 milliósra tehető közpénzből napi 25-30 utas vonatozgat fel-alá. A fent leírt nyomvonal -hosszabbítás az előzetes kalkuláció szerint cca. egymilliárd forintot venne el egy újabb stadion építésétől, úgyhogy még semmi sem biztos. Ja, de igen, az száz százalékos biztonsággal kijelenthető, hogy vagy erre, vagy arra, de mindannyiunknak fizetni kell!

BAnna