„ a Magyarok 98 százaléka úgy döntött, hogy elutasítja a kvótát." 

 Miiiiiiiiiiiiiiii van?????????

Sehol nem olvasom a felháborodott reagálásokat, az utcák nincsenek tele zúgolódókkal. Ezek szerint Magyarország létszáma – gyors fejszámolás után – cirka 3 millió hatszázezer főre csökkent volna? Pár nap alatt? Mi történt a többiekkel? Velünk, akik nem szavaztak a diktátum szerint, sem máshogy? Velünk, a fennmaradó több mint ötmillió választásra jogosulttal? És persze a többiekkel, akik nem érték még el a 18. évüket?

Tényleg szó nélkül tűrjük, hogy csak azért, mert nem voltunk hajlandóak részt venni – csak akaratunkon kívül finanszírozni – ebben az agyament gyűlöletkampánnyal megsegített értelmetlen, jogszerűtlen, semmirevaló, népszavazásnak gúnyolt Fidesz-mizériában, azért megfosszanak magyarságunktól?

Ki hatalmazta fel ezt a díszpintyekből - bocs, kismadarak - álló kormányt, hogy ezt megtehesse? Kik félemlítettek meg ennyi embert és mivel, hogy ezt eltűrje?

Hol van az a politikai erő, ami élére állva a kirekesztett millióknak demokratikus úton megálljt parancsol a bornírt hatalmi tébolyban egy bukást győzelemmé magasztaló, magának mindent megengedő önkénynek?

Itt az idő, hogy – ha már eddig húztuk is – végre világgá üvöltsük mi, akik szintén magyarnak valljuk magunkat, hogy tudjuk, mennyire át vagyunk verve!

A hatalom-tecnikusok sajnos megint jó kalkuláltak, hiszen a 15 milliárdos néphülyítés hónapjai alatt semmi másra nem figyelt oda az „ elvakított” nép, csak amit szajkóztak és sulykoltak neki.

Nem törődtünk azzal, hogy a budapestiek százezrei vannak minden délelőtt és délután életveszélyben munkába menet és jövet a hármas metrón, mert Orbánt és kesztyűs bábját, Tarlós Istvánt nem érdekeli a biztonságuk.

Hogy, ha egy szerettünk kórházba kerül, egyre nagyobb eséllyel hal meg odabenn, mint, hogy felgyógyulva távozik, mert nincs elég orvos, ápoló, gyógyszer, és ha így megy tovább, már szaktudás se. Ki ezért a felelős? – nem lehet más, mint az, aki a magyar emberek gyógyítását nem viseli a szívén, holott tehetne érte, tehát Orbán.

Azzal se törődünk már, ami egyre nyilvánvalóbb, hogy gyerekeinket jó szívvel nem irathatjuk a közoktatás intézményeinek egyikébe sem, hisz ott egyenfejeket, és nem gondolkodásra képes és azt akaró főket gyártanak belőlük. Igen, gyártanak, mert tisztelet néhány kivételes pedagógusnak, aki ellenáll, a többség behódol, és nem nevel, hanem gyárt.  

Mindezért ki felel? Kapaszkodjanak meg: ez is Orbán. Nem véletlen, hogy egyik mai potentát gyereke sem a hazai közoktatás nebulója!

Lassan kifelé áll országunk szekerének rúdja az Európai Unióból, ami beláthatatlan következményekkel járna, és ezzel egyidőben a putyini Oroszország kebele felé törekszik Magyarország, és néhány eszement még tapsol is ehhez az öngyilkossághoz. Ne tévedjünk, ez is Orbán műve.

Minden egyes fenti cselekedet egy megfontolt, előre megírt forgatókönyv része, amely darabonként is kimeríti a nép- és nemzetellenesség modernkori fogalmát, nemhogy ilyen egységben!

Ebben az országban, ha magyarnak mondod magad, gondolkozz el hány másik nép vére folyik még az ereidben:

német, örmény, zsidó, lengyel, tót, szlovák, cseh, román, osztrák, orosz, ruszin, ukrán, török, mongol, olasz, bolgár, cigány, tatár, görög, kun, kazár, szerb, horvát…

Sok nemzet keveréke az, amit ma magyarnak hívunk, ne szégyelljük, és ne üljünk fel az aljas uszítóknak, őseink jöttek, mentek, menekültek, bevonultak, kivonultak, öltek, szerettek, öleltek, temettek.

S ma még mindig itt vagyunk, igen kedves Fidesz, mind a közel tízmilliónyian, és mind magyarok, akár tetszik ez a mai rezsimnek, akár nem.

Mihály Lili

Az első téma, aminek okán egymásnak feszültek, az a Robert Károly körút felújítása volt. Mi ezzel a gondjuk?

Tisztázzuk: a felújtás már nagyon is időszerű és tervezett is volt, csak azt nem értjük, miért nem kezdtek hozzá körülbelül két éve, amikor az 1-es villamospálya-szakaszt újították fel. Az akkori útfelbontásokhoz kötve a munkát sokkal jobban lehetett volna ütemezni.  A csúszás két éve okoz most kapkodást, - amúgy Tarlós módra - hiszen ennek az útszakasznak készen kell állnia a vizes világbajnokság kezdetére, ám azt, hogy a VB mikor lesz, tudták már két éve is

Mit jelent a kapkodás? Ha két éve estek volna neki a felújításnak, mi történt  volna másként?

Két év alatt hét szakaszban lehetett volna a felújítást elvégezni, ami lényegesen kevesebb gondot, kellemetlenséget, kényelmetlenséget okozott volna a budapestieknek. Most az egész munkát igyekezenek egy évbe beleszuszakolni, ami persze jó eséllyel csúszni is fog.

Újabb kérdés, hogy miért csúsztak plusz két hónapot? Ugyanis ennek a munkálatnak júniusban kellett volna elkezdődnie, az iskola végeztével. Minden ésszerűen gondolkodó nagyváros a nyári szünidőre időzíti a legfontosabb. legnagyobb beruházásokat. Ilyenkor kevesebb lakos tartózkodik a városban, kevesebbet mozog az utazóközönség.

Erre a kritikára - gondolom - a főpolgármester azt válaszolná, hogy rengeteg felújítás zajlott, nem akarták még ezzel is tovább rontani Budapest közlekedési helyzetét.

Mire gondol? - mert például a Bartók Béla úti felújítás, ami - csak halkan jegyzem meg - botrányosan sikerült, nem befolyásolta volna érdemben ennek az útvonalnak a munkálatait. A Róbert Károly krt. és az Árpád híd egy szakasza nincs forgalmi viszonyban a Bartók Béla úttal. Nyáron különben is mérhetően könnyebben viseli a lakosság a forgalmi káoszt, mert - mint már mondtam - kevesebben vagyunk, sokan szabadságukat töltik, könnyeb megszervezni, hogy kevesebb fájdalommal járjon. Fájdalom ugyan mindig van, de nem mindegy, hogy mekkora. A legrosszabb választás az iskolaidőszak alatti feltúrása egy ennyire frekventált szakasznak.

Ön mit tenne ebben a helyzetben?

Válasz helyett, ami nem más, mint a szakértő tervezés, inkább a kérdésemet mondom el: a városvezetés most már évről-évre, miért időzíti a legnagyobb beruházások kezdetét a nyár eleje helyett az iskolaév kezdésére, amikor a legnagyobb káoszt okozhatja? Lassan nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy szándékosan bántják a Pestieket, csak azért, hogy minél többen lássák, mennyit dolgoznak. Lehet, hogy az emlékek olykor megcsalják az embert, de úgy rémlik, hogy még az Erzsébet-, Teréz- és Szent István körút, ennél sokkal nagyobb volumenű felújítása is kisebb rumlival és dugókkal járt, mint ami most van.

Ön a napokban nyílt levelet tett közzé, melyben vitát szorgalmaz a közgyűlésben az eltelt tíz év teljesítményeiről.

A közgyűlésen többször kezdeményeztük, hogy ha a főpolgármester annyira magabiztos abban, hogy neki – és csak neki! – és  professzionális szakembereinek van igaza, akkor álljon elő az érveivel és vitassuk meg az előtte lévő időszak általa problémásnak vélt beruházásait csakúgy, mint az ő időszakának vitatható munkálatait. Így tiszta képet kaphatna a tisztelt választó, és mi is. Ennek a fóruma nyilvánvalóan nem egy titokszoba, hanem a közgyűlés nyilvánossága. Tarlós, aki mindig kihangsúlyozza, hogy övé a bölcsek köve, konkrét érvekkel soha nem áll elő, ezek híján ilyen esetben a közgyűlésben is inkább kiabálni kezd, mert azt hiszi, – gondolom - hogy minél hangosabb, annál nagyobb az igazsága.

Mondjon konkrét ügyeket, amikről vitatkozna a főpolgármesterrel?

Kezdjük a legfrissebbel: a MAHIR-oszlopbontással. Az azonnali eltávolításuk melletti döntése előtt felhívtuk a figyelmét, hogy először a jogi utat járja végig, forduljon a bírósághoz, és csak az ítélet birtokában bontasson. Ennek ellenében a fideszes többségű városvezetés döntött, és ezzel - az első fokú ítélet után kimondhatjuk - minden erre szavazó képviselőjük - Kocsis Mátétól Tarlós Istvánig - harmincmillió forinttal rövidítette meg fejenként a budapestieket. Ez a megalapozott véleményünk szerint az ő saruk, fizessenek a városnak saját zsebből a közös kasszába! Számtalan közbeszerzés ügyében történik hasonló, ilyen a Rácz fürdő ügye. Ebben az esetben szintén jeleztük, hogy először a jogi oldalt kell legalizálni, ne bontsanak azonnal szerződést, válasszák a tárgyalásos utat. Nem, ők erőt mutatnak, ha kell, ha nem. Gyakorlatilag hat éve - amikor megnyithatott volna a fürdő - jogilag ellehetetlenítették, felbontották a finanszírozóval a szerződést, és gyakorlatilag azóta gazdátlanul pusztul a létesítmény anélkül, hogy egy percet is működhetett volna. Az ötcsillagos szállodaépület mára felújításra szorul csak azért, mert gondatlanul kiebrudalták a szerződött partnert. De példa erre a CET épületegyüttese is, amely eredetileg kulturális intézménynek épült. Ott is ez volt a forgatókönyv, nem volt sem ötlet, sem elképzelés üzemeltetésre, sem arra vonatkozóan, hogyan töltsék meg élettel, csak egy volt a fontos, a birtoklási akarat. A saját fideszes csókosokkal nem sikerült megtölteni tartalommal a megszerzett épületet, így azóta is üresen, kihasználatlanul tátong, és viszi a fővárosiak pénzét ahelyett, hogy használhatnák a polgárok és hozná a tőle elvárt bevételt.

Mennyivel vádolja önöket Tarlós?

Minden konkrétumot mellőzve ötvenhét milliárd forintról beszélt. Erről is lehetne beszélni, hisz csak találgatok, amikor arra gondolok, – a számok ez esetben sem stimmelnek – hogy azt árazta be, hogy nem kaptunk meg minden uniós pénzt, amit igényeltünk. Ez egyébként lehet, de egy támogatás esetleges elmaradása, nem ugyan az a kategória, mint a konkrét birság megfizetésének kötelezettsége, ami  egy felelőtlenül, előre láthatóan általuk meghozott döntés eredménye. Értelmezhetetlen az ötvenhét milliárd forint, amiről Tarlós István beszélt általában rótta fel nekünk az említett összeget Én viszont  Tarlós Istvánt ezerkétszáz milliárd forinttal vádolom, mert ennyi kár érte Budapestet, amióta ő a főpolgármester, és itt konkrétumok következnek:  az iskolák, a gyermekjóléti intézmények,  a kórházak államosítása és a városligeti gigaberuházás révén és készpénzben ennyi veszteséget termelt a főváros a lakóival szemben.

A készpénzt hogy érti?

Ennyivel romlott Budapest pénzügyi pozíciója a költségvetéssel szemben. Konkrétan évi százmilliárd nettó forint hiányzik az oktatáson, az egészségügyön túl a fővárosi költségvetésből. A költségvetés vitáiban a kormánnyal szemben Tarlós nagyvonalúan - a színfalak mögött – lemondott az Orbán kormány javára mindenről, amit azok követeltek, ezért Budapest nemcsak  a legnagyobb adóbefizető, de a leginkább „palira vett” város is lett Magyarországon.

Kifejtené ezt bővebben?

A fővárosiak több mint húszmilliárd forint adót fizetnek a központi költségvetésbe naponta, amiből a kerületekkel együtt összesen kevesebb,mint egymilliárdot kapnak vissza.

Ön szerint mennyit kellene visszakapnia a napi adóbefizetés és egyéb járulékai után Budapestnek, hogy szabályosan, és kiegyensúlyozottan működhessen?

A befizetett adó nem több mint tíz százaléka lenne a reális, tehát a mostani dupláját. Ebben az esetben nem kellene folyamatosan a kormányoknak gazsulálni felújítási, beszerzési beruházáshoz kormányzati, vagy uniós pénzért. Saját forrásból képesek lennénk, a befizetett adónk - ismét mondom - tíz százalékából minden, a budapestieknek fontos feladatot ellátni.

Pálmai Tamás

Úgy tűnik, nemzetünk feje megértette a hívószót, és kétoldalas fizetett – hogy ki? – hát persze, hogy a fent említett, általuk lenézett mindannyiunk – felületen hívja Magyarországra a „felsőbb kategória” migránsait.

 "Magyar kötvény lehetőséget nyújt az Európai Unióban a külföldi befektetők számára.”

A NewAfrican magazinban megjelentetett meghívó magyarázószövegében megszólal Garamvölgyi Balázs bahreini konzul, ő az aki  gardedámként kísérgette a Magyarország nevében a bahreini energiaminiszterrel „kávézgató, csokizgató”, -jaj csak be ne csokizzanak!- saját lábunkon álldogáló Orbán-lányt és az őt oldalkocsiként követő férjét  Tiborczot a panasz nélkülit.

A magyar tiszteletbeli pontosított picit a cikkben:

 „Ez a lehetőség különösen vonzó lehet azoknak a közepes és magas jövedelmű családoknak, akik szeretnék az uniós állampolgárság előnyeit élvezni."

Figyelemreméltó, hogy nem arról ömleng  a hirdetés, hogy Magyarországon a "van-e folyó", és, hogy „földje jó, legelőin fű kövér” és az „isten adta nép oly boldog rajta”, meg, hogy ez egész földrészünk legbiztonságosabb helye, hiszen ide csak azt engedjük be, aki leperkálja nekünk – nem az embercsempészeknek, NEKÜNK – a járandóságot a betelepítésért, mely természetesen csak virtuális, és ahogy megtörtént, mehet mindenki Isten hírével, és jószerencsével, na meg a mi paszportunkkal amerre csak akar, Unió-szerte . Meg is mondják a tutit: hogy azért gyere Magyarországra, mert innen szabad az út az általad vágyott – általunk lesajnált és vádolt - Európa felé. Ha tovább visszük a gondolatmenetet, akkor az derül ki, hogy a jelenleg regnáló kormányzat szerint hazánk, legvonzóbb tulajdonsága,hogy éppen  ott van, ahol.

Az a szomorú, hogy a kormányzat és főleg az első számú közszolgája: a miniszterelnök jól számolt. Elérte, hogy a mélységesen hazug és gonosz propaganda annyira szemellenzőssé tette a haza lakosságának döntő többségét,- lassan pártállástól függetlenül -  hogy azt ad be nekik, amit akar. Hazudhat, ha közben azt mozogja a szája, hogy soha nem tett, és tesz ilyet. És láss csudát! – a nagy többség  bárgyún bekajál mindent.

Zombi-módra áhítjuk a hülyitést, és még nem született meg – vagy csak nem aktivizálódott – az az ember, aki ilyenkor oldalba tudná lökni a nemzetet, mondván „Hé, ébredj! Gyengeelméjűnek néznek,és nem csak kifosztanak,  kihasználnak, de ki is röhögnek!”

Az ördögien zseniálisan, és egyben a nép elleni bűntett kereteit feszegetően  csak a hatalmuk bebetonozását szolgáló, álkérdést feltevő népszavazás ráhangoló kampányának  költségét is mindannyiunk adójából fedezik.  

Teszik, ameddig hagyjuk. Uralják a kapcsolatainkat a legkisebb egységtől, a családtól, emelve a tétet: a környező országokon át egészen a kontinensig, majd  az ideológia szintjére emelve a demokratikus értékekig mindenhol. 

De mint minden, egyszer ez is véget ér. Mi marad utána? Szóba áll-e majd akkor szomszéd a szomszéddal? Emberöltők kellenek  ahhoz, hogy kiheverjük ezt a történelmi távlatból zsákutcának ható korcsökevényt.

 Boldizsár Viktória

Be kell látni, eddig rosszul kezeltük a Vona-jelenséget. Voltak, akik különböző izmusok követőjeként bélyegezték, mások kirekesztő politikáját vetették a szemére, egészen mások orosz-, majd iszlám-közelinek mondták. Nem ez a célravezető megoldás! A gordiuszi csomót ezúttal is nagy formátumú emberek: egy névtelenségét őrző színész-óriás és egy úgyszintén anonimitásához ragaszkodó pincér-óriás vágta ketté.

Találmányuk lényege, hogy úgy kell ránézni a szélsőjobb vezérére, hogy abból egyértelműen levehető legyen, hogy nem nagyon örülünk a jelenlétének, vagy ha ez nem megy, akkor sandán kell méregetni.

Minderről a „Magánszféra” című, szerdán frissen induló ATV-műsorban vall Vona, ugyanis kikotyogja, hogy azért nem megy többet színházba, (mily meglepő!) mert egy alkalommal a szerinte baloldali nézeteket valló színész felismerte őt, és kicsit sem  repesett az örömtől, és hogy mi a bizonyíték? - hát mi más, mint Vona szava, aki kezdetben még gárdamellényben járt az országházba, majd a mellényt és a gárdát is egyetlen mozdulattal cserélte néppárti álmokra. Az nem derül ki, hogy milyen előadást látott, ugyanis, ha dráma volt az illető produkció, vagy dokumentumjáték, esetleg opera, vagy teszem fel vers-est, akkor lehet, hogy nem miatta volt fagyos a hangulat.  Feltehetően a történet sodra ragadta magával az  aktort, aki a mű fordulataira ugyan fel volt készülve, ám arra a megtiszteltetésre, hogy maga Vona vezér 2.0 is ott lesz,  na arra nem.

Az éttermi étkezést is törölte a programlehetőségei közül a celebbé avatott, mert egy pincér ferde szemmel nézett rá. Ha „helytelenkedni” akarnánk, most szép magyarsággal azt is kérdezhetnénk: nem-e lehet-e, hogy egy kínai vendéglőben járt az érzékeny lelkületi szélsőjobbos vezető?

A két eset következtetése: megvan a megoldás, ami nem más, mint a "csúnyanézés". Ajánlom tehát, minél gyorsabban szervezzünk zordul-néző tanfolyamokat demokratáknak. A végzettek pedig már felgyűrt ingújjal, és félreérthetetlenül felhúzott szemöldökkel sorakozhatnak is a Jobbik fellelhetőségi helyein. A csúnyán néző szakemberek, csak teszik a dolgukat és a Jobbikosok be sem teszik többé a lábukat a környékre. Magyarország demokratái, nézésre fel!

Visszatérve a műsorra:amely szándéka szerint - „emberarcúként” próbál bemutatni mindenféle celebet a politikai palettáról, így ebben az indító  nagyszerűnek ígérkező részből  a fentiek mellett más érdekességek is kiderülnek az aktuális Vonáról. Megtudhatjuk, hogy ő igaziból egy céltábla, és mint ilyenre, testőrök vigyáznak – Ha Orbánnak jár, akkor ő sem akar kimaradni a jóból. Ha már Orbán, akkor azt is megtudhatjuk,  hogy mennyire zseniális vezetőnek is tartja riválisát. Mesél továbbá arról, hogy mit tesz isten! - nőügyei is voltak, de a nagyságos asszony megbocsátó, hogy jobb felső karján egyre több a tetoválás , és így tovább, és így tovább, tehát az ATV szerda este ismét - most már sokadszor - látványosan alámegy a Jobbiknak.

Hajrá ATV, hajrá Fidesz, hajrá Jobbik!  Mi lesz veled így Magyarország?

bolDIzsár

Éppen 2016. szeptember 19-e lehet az a nap, amikor döntés várható arról, hogy „az ideiglenesen nálunk állomásozó” Munkácsy trilógia Golgota című darabja tovább tölti-e túszéletét, esetleg visszakaphatja törvényes tulajdonosa, vagy lebótolják, és sikerül mindannyiunk adóforintjaiból végre törvényesen is megvásárolnunk. A Fővárosi Törvényszék tudatta minden érdeklődővel, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság – mint a mérleg nyelve – dönt majd Pákh Imre műgyűjtőnek, a festmény tulajdonosának közigazgatási perében, melyet Forster-központ ellen a festmény védetté nyilvánítását elrendelő határozat miatt indított.

Érdekes, precedensértékű dolog dőlhet el szeptember 19-én, nevezetesen az, hogy lehet-e, szabad-e Magyarország mai kormányának vezetőivel bármilyen megállapodást kötni? Hogy a leírt mondatoknak, a kimondott szavaknak, az ígéreteknek mekkora a hitele ebben az országban?

Hogy amennyiben „szép szóval” nem meggyőzhető valaki, akkor lehet-e, szabad-e egy törvényhozói tollvonással ellehetetleníteni az illetőt? Hogy milyen szájízt hagy maga után, hogy tisztázatlan maradt, hogy mi történt pontosan Komáromi Andrással, Welsz Tamással, Váradi Andrással?

Az eddigi három fordulóból az egyikben a függetlennek tűnő Kulturális Javak Bizottsága nem támogatta az állami védelmet, a másik kettő, a Műtárgyfelügyeleti Iroda – elsőfokon - és a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ – másodfokon – ítészei viszont 2016. februárjában védetté nyilvánították a Golgotát. Ennek egyenes következménye, hogy a jelenlegi tulajdonosa nem viheti ki az országból a képet, mert azt a magyar állam túszul ejtette, mondván: vagy eladja nekik annyiért, amennyit ők kínálnak, vagy marad és pont. Különös módja ez az alkunak, mondhatnánk orbáni.  

Azért itt álljunk meg egy pillanatra és képzeljük az eladó szerepébe magunkat. Biztosan valamennyi olvasó adott már el ezt-azt, remélhetőleg nem olyan „agyafúrtan simlis” vevőnek, mint az emberünkkel megesett. Mit szóltak volna a fentihez hasonló eljáráshoz?

Pákh úr mindazok ellenére, ami vele megesett, megőrizve higgadtságát - legalább ő tartja magát egy európai értékrendhez, mert bízik még a jogállamiságban - bíróságon támadta meg a határozatot, mondván, hogy nem szakmai, hanem politikai ítélet született. Nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy amennyiben megítélése szerint jogsértő ítélet születik – vagyis a festmény túszként a debreceni Déri Múzeumban marad – akkor nemzetközi bírósághoz fordul.

Csak reménykedhetünk, hogy a független döntésre jogosultak átérzik, hogy ítéletük nemzetközi nyilvánosságot kap, és – ha ez lehetséges – teljes odafigyeléssel és csupán szakmai alapon hozzák meg azt, mert az, hogy valamit egy magyar ember alkotott, még nem elégséges jog az alkotás kisajátítására. Gondoljunk csak a Budapesten, 1906-ban született Goldmark Péter Károly találmányára, a színes televízióra. Az sem magyar találmány csak azért, mert itt született a feltaláló. Visszatérve a Golgotára(hoz): egy műalkotás azé, aki korrekt módon megvásárolta, és nem zabrálta, amire a mostani magyar kormány készül.

BolDiZsár

Ui.: Pákh úr azt nyilatkozta 2016. szeptember 19-én a Klubrádióban, hogy bármi legyen is a bírói döntés, a Golgota marad Magyarországon, nem kívánja elvinni az országból. Ha nem kapja meg az erkölcsi és anyagi kárpótlást, akkor letakarva, amennyiben igen, akkor kiállítva láthatja továbbra is a közönség.

Mivel ez a jelzős szerkezet a hét szlogenje lett, hiszen kezdte Orbán, majd Kósa, és most Szijjártó, úgy látom, ez a szófordulat is esélyes a még el nem feledett „keményen dolgozó kisember” hirtelenjében felkapott, majd ahogy jött, úgy el is felejtett sorsára. Feltételezhető, hogy a következő jelző beélesítéséig minden, a kormány cselekedetét bíráló áldozatául esik ennek múlt hősi ködéből előkerült terminus technicus, honon belül és kívül egyaránt. A legújabb kipécézett: Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter - az Európai Unió eddig leghosszabban regnáló külügyminisztere.

Asselborn sok borsot tört a Fidesz-kormány orra alá, hiszen már 2010-ben bírálta az akkor még csak szárnyait próbálgató rezsimet a sajtószabadság nyirbálása okán

„Egy demokráciában a média kontrollálja az államot, és nem fordítva. Ha fordítva történik, akkor az már nem demokrácia…”

és fontosnak tartotta már akkor megjegyezni, hogy nem a magánvéleményét fejti ki, hanem külügyminiszterként, miniszterelnök-helyettesként a luxemburgi kormány nevében beszél.

Tegnap viszont már így nyilatkozott a Welt-nek:

„Azokat, akik kerítést építenek a menekültek ellen, vagy megsértik a sajtó és az igazságszolgáltatás szabadságát, mint Magyarország, átmenetileg vagy örökre ki kellene zárni az EU-ból"

Nem csoda, hogy a Moldvában tárgyalást imitáló Szijjártó azonnal közhírré tette a számára előírt, kifejezetten saját főből származó külügyminiszteri véleményét.

„Eddig is tudtuk, hogy Jean Asselborn komolytalan figura. Látszik, hogy csak néhány kilométerre lakik Brüsszeltől, kioktató, nagyképű, frusztrált. Magyarországot akarja kizárni az EU-ból, de magát már régen kizárta a komolyan vehető politikusok közül. Rendes nihilistaként, fáradtságot nem ismerve dolgozik az európai biztonság és kultúra lerombolásán."

Nem nagyon tisztelt külügyér úr! Az, ha valakinek eltér a véleménye az önétől, nem jelenti azt, hogy ostoba, alkalmatlan, egyszerűen csak másként gondolkodik, mint azok, akik önt irányítják. A vélemény ugyanis a demokráciát komolyan vallók klubjában – ahonnan éppen kibukni készülünk - szabad és sérthetetlen. Nem írhatja felül egyetlen demagóg, politikában tévelygő kormányzat sem. A nemzetközi porond nem egyenlő az önök által ketrecbe zárt hazai megfélemlítettetekkel.

De tovább is van, mondjam még? Szijjártó imígy elmélkedik tovább:

"Az ugyan kissé furcsa, hogy az "adóoptimalizálás" hazájából érkező Jean Asselborn és a szintén luxemburgi Jean-Claude Juncker beszél közös teherviselésről, de értjük, hogy ez mit jelent: mások hibáiért viselje a terheket Magyarország. A magyar kormány ezt visszautasítja."

Pontosan mire is gondolhatott a szöveg kiagyalója – persze azon kívül, hogy a hazai fun-ok meg legyenek elégedve a harcos-nyilazós kiállással? Az Európára nehezedő terheket hatalmas piacunk bevétele után, miközben meggyőződtek arról, hogy itt aztán csupa Toldi Miklós és Miklósné él, ránk lőcsölnék ezek a pernahajderek. Szijjártó és hasonszőrű társai képesek teljesen bárgyúként beállítani magukon túl – amihez persze joguk van – a teljes Magyar lakosságot is, akik bedőlnek az ilyesfajta, a demagógia alját súroló propagandának? Gondoljunk csak bele egy percig abba, amit mondattak vele!

Rá kellene ébredni, hogy ami karámon belül működni látszik, az a kerítésen túli szabad világban – amihez pár évig mi magunk is tartozhattunk – hamar megbukik és felháborító uszításnak minősül, és abból ott - mondom ott! - kevesek kérnek. Ha tagjai akarunk maradni Európának, dönteni kell: Fidesz, vagy demokrácia? A kettő együtt nem megy!

BoMa

Az sem pontosan érthető, hogy szegény fák - ellentétben a fent nevezett gyommal -  mivel vívták ki a nagyember ellenszenvét - biztosan ballib nézeteik tehették őket páriává, amit a kérgükről lehet leolvasni - mivel ezt a növényfélét írtózatos energiával írtatja országszerte. Mondhatnánk, hogy zöld - zöld, de azért mecsoda különbség!

Biztosan sokan emlékeznek még, 2009-ben, az akkor regnáló kormány lehetővé tette, hogy adóforintjaink 1 %-val e sokunk életét megnehezítő növény irtását támogassuk. Az az is tény sajnos.hogy az új, sorjában II. Orbán-kormény az így összegyűlt 1,1 milliárd forintnyi közpénzt, amit 177 000 ember adott össze, más célokra látta jónak felhasználni. Volt közte minden, mi szemnek és szájnak…: terepjáró, számítógép, cipőtisztító gép, benzinpénz, irodaszerek, és még sorolhatnám. Miután a parlagfű-gate napvilágot látott, a regnálók visszacsoportosítottak az 1.1milliárdból 642 milliócskát – mi az nekik, ha muszáj? – amiből 546 millió civilszervezetek kasszájába került, akik közül szégyen ide, szégyen oda, volt olyan is amely csupán 1 napot dolgozott a azt is a Sziget Fesztiválon történt parlagfű-ügyi észosztzással töltötte. .

Mára már magyarázkodásra, az adatok utólagos cicomázására sem fordít energiát a 2 millió ember mindennapjait megkeserítő felső vezetés, egyszerűen közlik, hogy ennyi jut! Indoklásul persze felsejlik némi Uniózás is, mondván, ők nem adnak erre pénzt, nekik nem vagytok fontosak!

Oláh Lajos, a DK ezügyi szakpolitikusa szerint az irtásra vonatkozó törvényeket még a nagy állami vállalatokkal sem tartatják be, már megint egy törvény, amit maguk hoztak, és maguk szegnek,  a kormány pedig még  arról sem hajlandó törvényt hozni, hogy parlagfűvel fertőzött területek után ne járjon földalapú támogatás. Részéről ez a lépés persze komilfó, hiszen jó sokan vannak közöttük az érintett földbirtokosok, akik nem szeretnének plusz költséget csakazért, mert néhányan tüsszögnek.

Hogy is mondta Jézus?

"Sokan vannak az elhívatottak, de kevesen a választottak."

Az általunk megszólaltatott érintettek egybehangzó véleménye:

„hapci,….psz…..orrfújás,…..és újra hapci….”

Minden ürömben van azonban öröm is, a leleményes túlélnipróbálók létrehoztak egy új divatcikket, melyet  a régi operettsláger "Új műsorhoz, új férfi kell.." után szabadon így reklámozhatnánk:

Mátrai Anna

Namármost két eset – ja, nem, három, de a harmadikat még gondolatkísérletként is borzasztó számba venni – lehetséges. Az egyik az, hogy a már hetekkel ezelőtt, gondosan elkészített, a kampány indításának időpontjára átadott közérdekűeket a megfelelő írott, elektronikus, tv-hegyek, rádiók – valamilyen szervilis okból kifolyólag nem adják le. Ebben az esetben attól kellene zengjen a felháborodott közélet, hogy „Csalók vagytok! Csalók vagytok Csalók vagytok!” Ilyenről még – pedig aránylag naprakész hírfogyasztónak tartom magam – nem hallottam-olvastam.

És el is érkeztünk a második variánshoz: miszerint az ellenzéki demokratikus oldal „agymenői” nem is készítették el egymondatosaikat. Ebben az esetben nem hivatkozható az, hogy szegények, mint az a bizonyos kisegér, mert nem csenget a kincstár. Egy bárki számítógépén elkészíthető plakátterv – amiből a pártoktól függetlenül, a közösségi portálokon már ma is számtalan kering - nem pénzkérdés, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a semmiből gazdálkodó Kétfarkú Kutya Párt néhány kiváló köztéri megjelenése. Ennek a variánsnak egy alfejezete lehet, hogy nincs mondanivaló, amit el lehetne juttatni a hon polgárainak. Ebben az esetben – amire gondolni sem akarok – a jelenleg placcon lévő, magukat ellenzékinek és demokratáknak viccelő pártok és képződmények sajnos méltatlanok a fenti jelzőkre, de meggyőzhető vagyok. Rajta!!!!!

Az a bizonyos harmadik eset, aminek lehetősége még az első kettőnél is jóval nagyobb elkeseredéssel tölt el: a poszt-kádári egypártrendszer 2016-os formája, amiben valóban csak egy párt létezik, több néven ugyan, de egy kasszából finanszírozva. Mindez érthetővé tenné, hogy miért tehetetlenkedik az ellenzék színeiben tetszelgő minden kicsi és még kisebb párt, és miért játszanak teljes egységben – mintha évekig gyakorolták volna - a regnáló hatalom kottájából?

A Fidesz éceszgéberei – nem gondolom, hogy mindezt Orbán főzte volna ki az egész országot behálózó lakásai, nyaralói, kúriái, uradalmai konyhájának egyikében – kitalálták az alapot, számítva a jó öreg irigységre, kapzsiságra, ostobaságra, függőségi viszony jól tűrésére, gyűlöletre, szervilizmusra, és a többit ránk bízták. És mi tesszük a dolgunkat, jelen esetben gondolkodás nélkül gyűlölünk, most éppen a migránsokat.

Remélem, nincs igazam, és egyszer csak arra kapcsolom be a tévét, hogy egy hang nem kérdez: tudtad? - hanem felszólít: NÉZZ KÖRÜL!!!!

Mátrai Anna

Szinte hallom a felháborodott, lekicsinylő, az intézményt és az egész amerikai földrészt földbe döngölő szólamokat, amivel a közeljövőben találkozhatunk majd Orbanisztáni regnálók részéről. Az Orbán-tv esti (híradós) meséjében - felteszem - már úgy hangzik el a hír, hogy a magyar embereket és a szabad demokrácia, valamint a szólásszabadság eszményét alázta meg az USA azzal, hogy köszöni, de nem kér a „magyar sámánból”. A még durvábban fogalmazó, szintén mindannyiunk pénzével kitömött kormánymédia biztosan megemlíti a Soros György által vezényelt háttérhatalom hadseregét: a szabadkőműveseket, és az illuminátusokat is, akik ezzel újabb támadást intéztek virágzó államunk boldog népe ellen.  Csodálkoznék, ha Gyurcsány neve nem kerülne elő, hisz az ő keze is biztosan benne van, nem beszélve a baloldali és a liberális eszmék csahosairól.

Holott egy épp ésszel gondolkodó, a demokráciát fontosnak tartó közösségben teljesen normális , hogy tartózkodik minden olyan eseménynek, megnyilvánulónak teret adni, ami veszélyeztetheti azt, amit fontosnak, alapvetőnek gondol. Így érthető, hogy a Wilson Központ döntnökei – ’56-os emlékév ide, ’56-os emlékév oda – inkább nem tesznek eleget a magyar kormány felkérésének, és nem rendeznek nemzetközi konferenciát a témában.  Ott, a nagyvízen túl ugyanis jól tudják, hogy a mai magyar vezetésnek - és hangsúlyozni kell: a vezetésnek, nem magának a magyar népnek - a forradalom igazsága olyan magas, mint hajdúnak a harangöntés, hogy nemzeti gerincű népiesch-eknek is kedvezzünk egy fél mondattal.  A megtisztelő felkérésnek valószínűleg azért nem tesznek eleget, hogy Orbán legalább George Washington, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln, Franklin D. Roosevelt, vagy, hogy néhány polgárjogi harcost is említsek: Booker T. Washington, Martin Luther King, Rosa Parks, stb. hazájában még véletlenül se szónokolhasson.  

A magyar diplomácia bohócügyi minisztere és egész minisztériuma blamálta magát, hiszen nem ez az első pofon, sőt ellentétben az Orbán által hazug, fellengzős módon hangoztatott Európának kiosztott sallerektől és kokiktól, ez az elutasítás egy glaszékesztyűs kézzel bevitt valódi gyomros volt.

Mondanám, hogy a hatalom fura urainak érdemes lenne elgondolkodni a történteken, de tudom, hogy ők semmiből nem tanulnak, és szinte bármiből képesek levonni a megfelelő hamis következtetéseket. Emlékezzünk: „ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.”  Éééérteeeeeddd?

Amikor letettem a kagylót, gondolatban  visszatekertem a beszélgetést, mint egy televízióadást,  – ami a XXl. században ugye már nem kunszt, nem úgy, mint az, hogy az ingyenes alapoktatás feltételeinek bizrosítására KÖLCSÖNT kelljen felvenni – és újra "meghallgattam",a  nagyit, de nem, az előbb sem értettem félre semmit.

Orbán 2016-os „jobban teljesítünk”, meg „dübörög a gazdaság” országában egy banknak  sajnos érdemes lenne, és  fogadni mernék rá hamarosan meg is teszi, ilyen reklámot csinálni, mert ez a nonszensz sokakat érdekelhet, érinthet, hiszen sokunk kerülhet ilyen helyzetbe. Az is tény, hogy a bank ha kidolgoz ilyen kondíciót azért teszi, mert a dolgozó réteg – hiszen csak ők élhetnek ezzel a lehetőséggel – jelentős részének igénye lehet – van – rá, mert a nagy jobban-teljesítés közben le-ga-tyá-sod-tunk. 

Emlékszem, amikor én voltam a gyerek  – az átkosban, és senki ne higgye, hogy visszasírom az elmúltat - tizenkét éven át hallgattam – gondolom nemkevés társammal egyetemben – ilyentájt, vagyis augusztus idusától kezdve - hogy „olvasd el!”, „ismételd át!”, „rakd össze!”, „szedd elő!”. Láttam a gondterhelt szülői megnyilvánulásokat, amikből érzékelhető volt, hogy valami nincs rendben, gondban vannak a felmenők. Tüzetesebb odafigyeléssel kikövetkeztethető volt minden évben, hogy „szegény az eklézsia”, a Polgár-lányok sakktudása sem bizonyulna túl soknak ahhoz, hogy ezen a gordiuszi csomón picit lazíthassanak. Soha nem értettem, miért kell ebből az „iskola-cuccból” akkora ügyet csinálni, hiszen nem nagy dolog, ha nincs meg minden az első napon – héten, hónapban – majd csak lesz valahogy: kölcsönkérem, kidumálom, lemásolom, amire mindenképpen szükségem lesz. Egyszer szóvá is tettem az ősöknek, a reakciójukból arra következtettem,  nem tetszik nekik a  gondolatmenetem . Aztán persze minden évben, ahogy eljött a szeptember kisimultak a ráncok a homlokokon, elültek a fölöslegesen kavart hullámok, és elindulhatott a koromnak megfelelő osztályban az élet csakúgy, mint majdnem  mindenkor, és mindenhol. Nem hitelt vettek fel a szüleim, hanem „kigazdálkodtak”. Akkor. De hát az – mint hallom – rossz világ volt, de most, 2016-ban, amikor Magyarország a régióban az első, az EU tanulni jár hozzánk – és ez biztosan így van, mert bemondta az Orbántévé! – az EMBEREK meg állati jól élnek és már csak pár választás, és ha okosan – érted? – szavaz az ország, már ha lesz még szavazás, mert egyáltalán nem biztos, hogy szükség(ük) van rá akkor a Kánaán sem elérhetetlen.

Csak addig vegyen fel hitelt a család, ha azt akarja, hogy a csemete tudjon a Klikkesített csodarendszerben működni.

Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen 2018-ban választási év jön, és mint jól tudjuk olyankor minden fosztogatást osztogatás követ, úgyhogy két év múlva biztosan lesz plajbászravaló. Csak ne feledjük, ha újra bedőlünk, utána megint három, vagy ki tudja hány év fosztogatás következik!

Mátrai Anna

Legyen a külső munkatársunk!

Küldjön híreket, fotókat, videókat a legizgalmasabbakat feldolgozzuk. Tárgynak írja be: témajavaslat.

 Köszönjük: varosikurir@gmail.com