A mostanság dúló influenza, szmog és „beteg unoka nálunk-állomásoztatásával” nehezített időszakban nekem is gondot jelentett eddig az ív aláírása, így szinte azonnal, mint kiderült a legelsők között kértem, jöjjön el hozzám is "begyűjteni".

A kétgyerekes fiatalasszony a megbeszélt időben érkezett. Az ív aláírása után még beszélgettünk erről-arról, többek között azt is megkérdeztem, kinek, melyik szervezetnek, pártnak a „színében” gyűjt.

„ A családoméban”

- érkezett a mosolygós válasz, majd szinte magyarázkodva tette hozzá a rövidke mondathoz, hogy az évek során elege lett abból, hogy csak ül otthon, törölgeti a gyerekek orrát, esetleg rosszkedvűen készül egyetemi vizsgáira. Eközben szinte egész nap csak dühöng azon, ami körülötte történik, este pedig a férjével közösen azon „nyavalyognak”, hogy miért nem mennek el az országból.

„ Amikor elindult a gyűjtés, úgy döntöttem, megnézem, mit tehetek egyedül, minden különösebb szervezés, szervezet nélkül, csupán a civil lét kereti között, rászánom erre az ügyre ezt a hetet.  Letöltöttem a Momentum oldaláról az aláíró ívet, kiírtam a Facebookra, - amit Te is láttál - majd kezdtek szállingózni a kérések, és még mielőtt megkérdeznéd, hány helyre kell mennem: sokra, vagy kevésre, azt mondom, hogy a nagy egészet tekintve csak csepp a tengerben az a kb. harminc aláírás, amit begyűjtök. Azt is állítom viszont, hogy ha mindenki, aki egyetért az üggyel, akár csak két ismerősétől, családtagjától begyűjtene két újabb támogatót, biztos összejönne a népszavazás kiírásához szükséges szignók akár a többszöröse is, de az az érzés is átjárhatná a civil szféra magányosait, hogy: nemcsak sopánkodtam, de tettem is végre valamit.”

Csak késő este jutott eszembe, hogy meg sem kérdeztem, Ő személyesen miért is ellenezi az olimpiarendezést? Kár, így ma is csak a saját érvrendszeremben vagyok biztos, amelynek két, egymásból következő sarokpontja, hogy az öt karikából minimum négyet ellopnának, elpanamáznának, illetve, hogy mindezzel eljátszanák, ellopnák gyerekeink, unokáink még megmaradt, eddig el nem rabolt jövőjét, életét is.

Tévedés ne essék, kevesen szeretnék nálam jobban, hogy Magyarország társadalmilag, gazdaságilag érett legyen az olimpia megrendezésére, hogy vezetőink tudata túlnyúljon saját zsebükön, és csak halkan teszem hozzá, a mi zsebünkre se csak préda gyanánt gondoljanak. Mindezek a feltételek még távol vannak, ezért egyelőre örüljünk minden külföldön, és ne csak az olimpiákon szerzett éremnek, megbecsülésnek, hiszen mostanság, minden kívülről érkezett tisztelet felértékelődik.

Eddig körülbelül 110 ezer aláírást gyűjtöttek.

"Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!!!"

Pálmai Tamás

Hány választókörzet van a kerületben?

Lőrincen 76 választókör van, amiből 69-ben lesz demokratikus ellenzéki számlálóbiztos, közösen feltöltöttük az összes szavazókör 80 %-át. Azért nem tudtuk elérni a 100 %-os szintet, mert az utolsó pillanatban néhányan lebetegedtek. Azt tudni kell, hogy a jelentkezők többsége nem aktív korú, így sajnos ezzel kalkulálnunk kellett.

Az országos számokat ismerve, ez valóban kiemelkedő eredmény, hogy sikerült elérni?

Nálunk az összes jelentősnek mondható demokratikus ellenzéki erő képviselteti magát, és mi  az első pillanatban, amikor napvilágot látott, hogy mikor tartják a népszavazást, összehívtuk a képviselőiket, és nagyon gyorsan megegyeztünk abban, hogy közösen töltjük fel a szavazóköröket.  Minden ellenzéki párt adott küldöttet, ide értve az LMP helyi delegáltjait is, és ez szerintem nagyon fontos precedens. Tudni kell, hogy az LMP eléggé megosztott a népszavazás kérdésében, így a helyiek megkapták a lehetőséget, hogy saját döntést hozzanak arról, akarnak-e a szavazókörökbe delegáltat küldeni. Örömmel jelenthetem, hogy mint az eredmény is mutatja, nálunk sikeres volt a tárgyalás.

Mi volt a trükk, hogy tudták maguk mellé állítani az LMP-t is?

A „trükk” - ha ez annak nevezhető - az igazság, és a közös érdek volt. Ők is eljöttek a megbeszélésre, és megértettek minket. Azt tudni kell, hogy csak az MSZP és az LMP rendelkezik országgyűlési frakcióval, márpedig a törvény szerint csak ezek a pártok kiküldhetnek számlálóbiztosokat. Arról viszont – szerencsére - nem rendelkezik a törvény, hogy a delegáltaknak párttagoknak is kell lenniük, így mi és az LMP hidat képezhetünk a frakcióval nem rendelkező pártok - a DK, az Együtt, és a PM - képviselőinek a bejutáshoz, ezzel faragva valamit, a kormánypárt, - ide sorolom a Jobbikot is - túlsúlyon.  Az LMP azt kérte, hogy külön jelölhessen számlálóbiztosokat, amit meg is tettek, természetesen a koordinációban, ahol másik párt kiküldöttje  van, nem küldünk MSZP-s számlálóbiztost.

Mit jósol, mi lesz a népszavazás kimenetele?

Rátenném a konyhapénzt, hogy nem lesz érvényes! Mi itt a kerületben  a szövetséges pártokkal együtt kemény kampánymunkát végzünk amiből  mindenki erejéhez képest ki veszi a részét. Hetente négyszer települünk ki, a közterekre kihelyeztük a Lőrinci Magazint, és működik a szórólapozás is. Egy szó, mint száz: bizakodóak vagyunk.

Pálmai Tamás

De mégis, mit tehet az a hitetlen, aki úgy gondolja, hogy nem bízik százszázalékosan a regnáló számmisztikai ismereteiben, és utánajárna, hogy amennyiben úgy dönt, távolmaradásával jelzi tiltakozását az eszeveszett gyűlöletet keltő népszavazási tébolyda ellen, akkor valaki hivtlanul nem voksolt-e helyette?

Tóth Zoltán választási szakértő szerint van megoldás arra, hogy tisztán lásson a honpolgár. No, nem azt ellenőrizheti, hogy milyen szavazatot adott le, hiszen nem minden listába nézhet bele, a Kubatov-féle – ami persze nincs is – ezután is rejtve marad az arra érdemtelen előtt. Viszont annak törvényes, alanyi joga utánajárni, hogy a választói névjegyzékben szerepel-e az aláírása, avagy nem.

Nem kicsi a procedúra, amit végig kell járnia annak, aki élni akar Isten – pardon, a Fidesz-parlament  – biztosította jogával, mert  sűrű a cölöperdő a nyilvános betekintés előtt. Ha azonban eléggé elszánt a kétkedő, akkor nem szabad húzni az időt, rögtön október 3-án vegye nyakába a várost és jelentkezzen munkaidőben – mázli, hogy ez általában a hétfői önkormányzati fogadóóra tekintetében a délutáni órákra esik – a lakóhelye szerinti jegyzőné. Miután sorra került, ragaszkodjon ahhoz, hogy szeretne belelesni a választói névjegyzékbe. Legyen az illető akadékoskodó felvértezve annak a biztos tudatával, hogy ez állampolgári jog, amit  nem tagadhatnak meg. Ne csodálkozzunk, ha ezt rossz néven veszik, de legyen nálunk papír és plajbász, hogy azon nyomban írásban adjunk nyomatékot az eljárás jogszerűtlenségének és kérjünk jogorvoslatot.

A megtagadásnak szerintük számos oka lehet, de tudnunk kell, hogy egyik sem jogszerű, így ne hagyjuk eltántorítani magunkat.

Tóth Zoltán szerint:

 „A jogorvoslati kérelemben meg kell jelölni a bizonyítási indítványt és a jogalapot. A saját aláírás megtekintésének alkotmányos adatvédelmi jogára kell hivatkozni és a választás tisztaságának az alapelvére.”

Mivel a népszavazáson nem csak ellenzéki ellenőrzés, de nemzetközi megfigyelők sem lesznek, így célszerű, ha a média nyilvánosságához fordulunk, és ha találunk még olyan orgánumot, amelyik érzékeny az alapvető jogok nyirbálására, akkor általuk tudathatjuk, hogy mi meg nem eshet a mai Magyarországon.

Tehát nincs minden veszve, október 2-a után is van élet! Irány az önkormányzat, ott is a jegyzőség! A demokrácia élt, él (?) és élni fog!

Mátrai Anna

Hálát adok a Jóteremtőnek, – ki miben hisz – hogy az új vállalkozásformát kiagyalók beérik ezzel a fékezett habzású változattal, -nem úgy, mint a Teréz körúti robbantó - így legalább többünknek nem lesz semmi baja és mégis látványos és hallványos a rettegés foka. (Itt kívánok mielőbbi gyógyulást a két sérült rendőrnek!)

Félve nézek a naptárra: még három nap! Sokkal szörnyűbb és felháborítóbb, – az én rettegésem ez esetben teljesen lényegtelen – hogy nem vagyok egyedül ezzel a sokszor ki sem mondott kérdéssel a fejemben, hogy mi jöhet még? A borzasztó az, hogy szinte bármi, hiszen az elmúlt évek bebizonyították, hogy nem érvényes az eddig örökérvényűnek hitt:

 „jó, jó, de ezt már biztosan nem merik!”

félmondat. Odáig jutott Magyarország, hogy senki nem hisz senkinek, hogy a legvadabb Falanszter-elméletek is reális valóságnak tűnnek.

Pontosan látszik, hogy a hatalom megtartása elengedhetetlen létérdeke annak, aki minden demokratikus értéket felrúgva, a teljes morális szakadékban tapicskolva dúl szét egy többre érdemes országot csak azért, hogy téves eszméi tért hódíthassanak. Számára nincs más út, csak az előre, hiszen, ha egyszer megtorpan, ne adj Isten meghátrálásra kényszerül, az neki a vég kezdete.

Ha észreveszi megzsarolt környezete, hogy „meztelen a király”, akkor félő, hogy ők is belenéznek a tükörbe és a látvány – tudniillik, hogy ők is pőrék – még elgondolkodtatná a társaság értelmesebbjét és rájöhetne néhányuk, hogy amivel eddig „féken tartották”, uram bocsá, zsarolták, az így is, úgy is kiderülhet, bárhogy elvtelenkedik. és ekkor, mint a ragály, terjedni kezdhet a kétség, a megválaszolatlan kérdések, a parancsba adott kinyilatkoztatások firtatásának vágya.

Belátható, hogy a diktátumokhoz szokott hősünk, aki gyermekkorát ezek elszenvedésével, a mostani korát az ellenkezőjével tölti, nem tudna mihez kezdeni.

Nem neki való a „kérdezz-felelek”, az álláspontok ütköztetése, a felfűtött viták hangulata, az ellentmondás feloldásának művészete. Kótyagosan botorkálna a demokrácia valóságában, és a számonkérések időszakában.

Lehet, hogy nem tudja, de egyszer minden demagóg zsarnok elbukik, és akkor szembesülnie kell minazzal, amit tett. Ezt tartom a kisebbik bajnak – ő csinálta, lakoljon – de akkor ocsúdik majd közel kétmillió megtévesztett hívő honfitárs, aki körülnézve csak az áthághatatlannak tűnő szakadékot látja maga előtt, - esetünkben még egy kerítéssel is elzárt kalitkában éledezve - lelkében még a beletáplált gyűlölettel, gyanakvással fogadja a felé nyújtott kezet, és nem érti, hogy hová lett a kedves vezér. Nem is olyan régen már átment ez a nemzet hasonló krízisen,  az is rengeteg áldozatot szedett.

Az élelmesebbje – ahogy azt eddig is tette – persze köpönyeget vált és rögtön osztaná majd az észt, de talán addigra lesz annyi tapasztalat a most még „hazaárulónak” bélyegzettekben és legalább azt felismerik, hogy kikben nem bízhatnak.

Messze jutottam a gyorsantermő elhagyott hátizsákoktól, elkalandozott a gondolatom. Szóval, hogy keretes legyek, remélem maradunk ennyiben, és a statáriumig nem jutunk el ez alatt a három nap alatt!

BOldiZSÁR

Úgy tűnik, nemzetünk feje megértette a hívószót, és kétoldalas fizetett – hogy ki? – hát persze, hogy a fent említett, általuk lenézett mindannyiunk – felületen hívja Magyarországra a „felsőbb kategória” migránsait.

 "Magyar kötvény lehetőséget nyújt az Európai Unióban a külföldi befektetők számára.”

A NewAfrican magazinban megjelentetett meghívó magyarázószövegében megszólal Garamvölgyi Balázs bahreini konzul, ő az aki  gardedámként kísérgette a Magyarország nevében a bahreini energiaminiszterrel „kávézgató, csokizgató”, -jaj csak be ne csokizzanak!- saját lábunkon álldogáló Orbán-lányt és az őt oldalkocsiként követő férjét  Tiborczot a panasz nélkülit.

A magyar tiszteletbeli pontosított picit a cikkben:

 „Ez a lehetőség különösen vonzó lehet azoknak a közepes és magas jövedelmű családoknak, akik szeretnék az uniós állampolgárság előnyeit élvezni."

Figyelemreméltó, hogy nem arról ömleng  a hirdetés, hogy Magyarországon a "van-e folyó", és, hogy „földje jó, legelőin fű kövér” és az „isten adta nép oly boldog rajta”, meg, hogy ez egész földrészünk legbiztonságosabb helye, hiszen ide csak azt engedjük be, aki leperkálja nekünk – nem az embercsempészeknek, NEKÜNK – a járandóságot a betelepítésért, mely természetesen csak virtuális, és ahogy megtörtént, mehet mindenki Isten hírével, és jószerencsével, na meg a mi paszportunkkal amerre csak akar, Unió-szerte . Meg is mondják a tutit: hogy azért gyere Magyarországra, mert innen szabad az út az általad vágyott – általunk lesajnált és vádolt - Európa felé. Ha tovább visszük a gondolatmenetet, akkor az derül ki, hogy a jelenleg regnáló kormányzat szerint hazánk, legvonzóbb tulajdonsága,hogy éppen  ott van, ahol.

Az a szomorú, hogy a kormányzat és főleg az első számú közszolgája: a miniszterelnök jól számolt. Elérte, hogy a mélységesen hazug és gonosz propaganda annyira szemellenzőssé tette a haza lakosságának döntő többségét,- lassan pártállástól függetlenül -  hogy azt ad be nekik, amit akar. Hazudhat, ha közben azt mozogja a szája, hogy soha nem tett, és tesz ilyet. És láss csudát! – a nagy többség  bárgyún bekajál mindent.

Zombi-módra áhítjuk a hülyitést, és még nem született meg – vagy csak nem aktivizálódott – az az ember, aki ilyenkor oldalba tudná lökni a nemzetet, mondván „Hé, ébredj! Gyengeelméjűnek néznek,és nem csak kifosztanak,  kihasználnak, de ki is röhögnek!”

Az ördögien zseniálisan, és egyben a nép elleni bűntett kereteit feszegetően  csak a hatalmuk bebetonozását szolgáló, álkérdést feltevő népszavazás ráhangoló kampányának  költségét is mindannyiunk adójából fedezik.  

Teszik, ameddig hagyjuk. Uralják a kapcsolatainkat a legkisebb egységtől, a családtól, emelve a tétet: a környező országokon át egészen a kontinensig, majd  az ideológia szintjére emelve a demokratikus értékekig mindenhol. 

De mint minden, egyszer ez is véget ér. Mi marad utána? Szóba áll-e majd akkor szomszéd a szomszéddal? Emberöltők kellenek  ahhoz, hogy kiheverjük ezt a történelmi távlatból zsákutcának ható korcsökevényt.

 Boldizsár Viktória

Azt vizionálta a főmufti, „Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el” hogy e titánokat igénylő tetthez nincs elég ereje pártunknak és kormányunknak, ezért kénytelen a hon polgáraihoz fordulni segítségért határon innen és túl. Na-na, álljunk meg egy szóra azért ne ilyen futva, az innen oké, de a túl, hát azt bontsuk csak ketté, személyesre, meg levelezősre!  Azért, hogy jobban a szívünkhöz szóljon, még „migráncsozott” is persze Balkéz János, no csak úgy szalonilag, ahogy az övéhez hasonló régi úri családokban az megengedett. Egy szó, mint száz: újra belendült a hadiállapot-feeling, megint harcban állunk, most éppen Európáért áldozzuk virtuális vérünket, mert szólít a kontinens minket, akik már Nándorfehérvárnál is megállítottuk a törököt, igaz nem úgy, és nem annyira, de azért mégiscsak.

Arról nem ejtett szót felhívásában a mi jó Jánosunk, hogy a betelepítésre kiszemelt „nem közülünk valókat” – akikre rászabadítana minden magyar hátrafelé-nyilazót, nehogy ezerpárszázan megrontsák ártatlanságunkat – teljes, mindenre kiterjedő vizsgálat alá vonta az Európai Unió erre hivatott cége, és, hogy biztos legyen, a magyar hatóság ide vonatkozó szervezete is, és kivétel nélkül mindannyiunkat makulátlannak találta.

A miniszter természetesen alaposan ki is oktatta a sok százmillió általunk megkeresett forintból ránk erőltetett népszavazást és az azt megelőző többhónapos intenzív kampányt elutasítókat. Lári-fári - mondta volna (ha ő nem ő lenne, de persze ő azért ő), mit nem értenek ezen, kell a cirkusz ahhoz, hogy újraválasztathassuk magunkat. A szószékéről számháborút hirdetett, melynek a győztesét is íziben megnevezte, majd kiprédikálta a magyarság jelentős részét, mondván, csak az a demokrata, aki velük szavaz.

Érdekes fogalmai vannak a miniszternek a demokráciáról, a demokratákról. Talán figyelnie kellett volna az iskolában, amikor erről magyarázott a tanára! Folytatva a ferdítésözönt, azt is kifejtette, hogy Magyarország azzal, hogy megállította a bevándorlást Európának nagy szívességet tett méghozzá úgy, - mert mi már csak ilyen törvénytisztelő népek volnánk - hogy betartotta az erre vonatkozó szabályokat. Valójában sem a bevándorlást nem állítottuk meg, - hiszen továbbra is jönnek Európába a menekültek - sem a szabályokat nem tartottuk be - hiszen több ezer ember jutott át Magyarországon regisztrálatlanul - de kit érdekel a valóság olykor unalmasan szürke, sokszor több mint ötven árnyalata,

A lényeg, ahogy azt a felcsúti bölcs is megmondta, mikor bukni látszott, és bukott is: „a haza nem lehet ellenzékben” és, hogy ki tartozik bele abba a hazába, azt ők mondják meg. Nemde bár? NEM!!!!

PTP