A csoport - amelynek tagjai többek között Heller Ágnes filozófus, Demszky Gábor, Budapest volt főpolgármestere, Weiss János filozófus, Erős Ferenc szociálpszichológus, Dalos György író és, ahogy régen mondták: „még sokan mások - először petíciót tett közzé az interneten a szobor védelmében, amit eddig közel 400-an írtak alá. A múlt hétvégén demonstrációt szerveztek – erről a Városi Kurír elsők között számolt be - a Szent István parkba. A hideg, de napfényes délutánon Heller Ágnes és Demszky Gábor mellett Kardos András, az éppen felszámolás alatt álló Lukács archívum munkatársa is felszólalt. A következő három hétben ugyan ott a „Slejm, a torkon ragadt politika”- csoport szervez összejövetelt „Ismerjük meg Lukács Györgyöt” címmel, majd ismét az eltávolítást ellenzők csapata következik.

Egyelőre azonban maradjunk még a múlt hétvégi délutánnál, itt került ugyanis szóba az is, hogy az elbontás határidejének közeledtével Tóth József - a kerület polgármestere - kérte Tarlós Istvánt, adja át Varga Imre művét a kerületnek, hogy méltó közterületen ismét felállíthassák. Tarlós azóta a rá jellemző „hózentróger-húzogató” stílusban nyilatkozott a kérésről, hozzá téve, hogy majd a közgyűlés dönt. Senkinek ne legyenek illúziói, a testület a kormánypárti és magát az eltávolítás gondolatát felvető Jobbikos tagok többségével  combos elutasítást jelent.

A „Tiltakozunk a Lukács szobor eltávolítása ellen csoport” - bízva a nyilvánosság erejében - mos az alábbi nyílt levelet küldte Tarlós Istvánnak, és valamennyi fővárosi önkormányzati képviselőnek, valamint a sajtónak.

                                                             Nyílt levél!

Tarlós István főpolgármester,

valamint valamennyi

fővárosi önkormányzati képviselő részére

Főpolgármester Úr!

Képviselő Urak és Hölgyek!

Mi, akik a főváros egyik fontos szobráért aggódunk, - csak zárójelben jegyezzük meg, hogy nem mellesleg féltjük a szobor által megszemélyesített Lukács György tudományos megítélését is, ám ezt a vitát most nem akarjuk nyitni - ezért levelünk hangsúlyozottan az általunk féltett műalkotásért, Varga Imre Lukács György szobrának megvédéséért emel szót.

Azzal sem foglalkozunk most, hogy ennek a városnak az elöljárói miért tették a szoborral, amit tettek, minket egyelőre egyetlen cél vezérel, hogy az alkotás - ha új helyen is, de - közterületen állíttassék fel, és ehhez igen jó alap, hogy a XIII. kerület, amennyiben megkaphatja, azt ismét felállítja. Azzal a sajtóban olvasott megfogalmazással, hogy a főváros nem akarja eladni a művet saját kerületének, nem tudunk mit kezdeni, hiszen ezt a szobrot 1985-ben egyszer már kifizették mindannyiunk közpénzéből, miért kellene újra fizetni érte - de ez is csak részletkérdés.

Mi, ennek a levélnek, vagy ha úgy jobban tetszik, a petíciónak az aláírói azt kérjük, ne tüntessenek el teljesen a fővárosból egy fontos műalkotást.

Azt kérjük tehát Önöktől, - mint a főváros képviselőitől - hogy adják át a szobrot annak a kerületnek, amely méltón kíván adózni a mű, annak modellje, és alkotója előtt.

Bízva abban, hogy rájönnek, hogy sem Lukácsot, sem a szobrot nem képesek a gondolkodó emberek közös emlékezetéből kitörölni, várjuk válaszukat.

https://www.peticiok.com/tiltakozunk_lukacs_gyorgy_szobranak_eltavolitasa_ellen

396 aláírója

Budapest, 2017. február 28.

 A vád titokzatos tárgya, - mi is lehetne más, mint az – hogy minden ma felvetődő probléma az ő saruk. Tarlós és csapata egyre kétségbeesettebben igyekszik bizonygatni, hogy a hat éve regnáló kormánybarát team csak az eltakarító csapat, kizárólag a rendrakás szándéka vezeti őket, és – elmondásuk szerint – van dolguk bőven.

Számszerűsítették is az elképzelt bűnlajstromot, 57 milliárd forintnyi károkozással vádolják az előző vezetést.

A megszólítottak - Horváth Csaba vezetésével - ez esetben nem vádaskodtak, nem próbáltak meg kibújni a felelősség alól, inkább leges-legújabb „demokráciánkban”, az illiberálisban, szokatlan módon azt mondták, rendben, mindenki tegye ki az asztalra amije van, és vitanapot javasoltak Budapest főközszolgájának, aminek keretében mind a két oldal bemutathatná a nyilvánosságnak, mire alapozza erős állításait. Csak kérdem, hogy amennyiben  állításai nem légből kapottak, mi gátolta Tarlóst az elmúlt közel „nyócévben”, hogy különösen nagy kárt okozó tevékenységük miatt csoportosan elkövetve – ami még sokkal cikibb – feljelentést tegyen a nem hátszél nélkül működő NER-ügyészségen? Ez esetben amúgy kötelessége is lett volna.

Szerintem mindannyian érdeklődéssel várnánk egy valódi tényfeltáró vitanapot, ahogy azt az MSZP képviselői a Fővárosi Közgyűléshez beadott előterjesztésben javasolták, mert ott  az „emútsokévezés” helyett a számok és érvek csaphatnának össze. Ez lehetne - hosszú évek után  első alkalommal  - az a budapesti fórum, melyen a demokrácia alapelvét tiszteletben tartva nem lehetne elintézni a „kekeckedő” ellenzéket azzal, hogy „nem, és punktum!”.

Az ellenzék össze is állította és beárazta a városvezetés számláját, az itt élőknek szerintük kárt okozó „Tarlós-listát”:

2011: a 4-es metró második ütemének törlése; kórházak államosítása (kb. 300 milliárd forint)

2013: Városliget államosítása; Főgáz-részvények áron aluli eladása (kb. 80 milliárd forint, az előző városvezetés 120 milliárdért sem adta el!)

2015: Dagály fürdő államosítása

2016: HÉV államosítása (kb. 500 milliárd forint); oktatási ingatlanállomány államosítása (kb. 300 milliárd forint); gyermekvédelmi intézmények államosítása (15 milliárd forint);

MAHIR-per  (7 + 600 millió forint); M3-as metrópótló buszok kiszervezése (23 milliárd forint)

2011-2016: költségvetési veszteség: átlagosan 100 milliárd/év (550-ről 340 milliárdra való csökkentés – elvont feladatok költségei + nettó veszteség)

Veszteség összesen: 1818,6 milliárd

Adósságátvállalás    :   240   milliárd (főváros + BKV)

nettó veszteség       : 1578,6 milliárd forint

Idekívánkozna még a fent említett, Tarlósék által összehozott 57 milliárd részletezése is, de sajna még csak a vádakat felsoroló listát sem hozták nyilvánosságra. Ez érthető magatartás, beleillik a demokrácia illiberális felfogásába.

Az ellenzéki előterjesztés - ahogy szokott - csak egy terv maradt. Tarlós István - maga mögött tudva a Fideszes többséget - ismét lesöpörte a kezdeményezést, méghozzá alpári hangnemben, ahogy azt 2016. október 4-i, „Tarlós úr!- nem bántja a konkrét szemét a konkrét szemét?” című posztunkban olvashatták:

 ”magából kikelve, a lehető legbárdolatlanabb hangon, mintegy negyedórás kifakadásban részesítette a jelenlevőket, majd szemlátomást maga is meglepődőt a képviselő (Horváth Csaba MSZP) visszafogott, rövid válaszán. 2010 óta a bunkóság főpolgármesteri kategória lett, amihez Önnek a pulpitusról sincs joga!”.

Egy szó, mint száz: egyre világosabban látszik, hogy a főpolgármester fél szembenézni mindazzal - már bocsánat a szóért - abúzussal, amit hivatali ideje alatt Budapestnek el kell szenvednie.

A kísérlet tehát,  hogy a kesztyűs-bábot öntudatra ébresszék, ismét eredménytelen maradt, de mit is várnánk valakitől, akit a saját egóján kívül semmi más nem érdekel, így megállapíthatjuk, hogy az Orbán Viktor nevű bábjátékos  - mint annyiszor - most is jól választott magának „partnert”.

 bolDIzsár

A vadászati törvény megváltoztatása után, amelyben 10 év határozott időszakra lehetett haszonbérleti szerződést kötni a vadászati jogra, most először 20 éves szerződéseket kell kötni a vadászterületre. Már maga a 20 éves elköteleződés is problémás, hiszen mi van akkor, ha a tulajdonosok előbb akarnának szabadulni a kötöttségtől, de ez a téma messze vezetne az egyébként is szövevényes történetünktől, ezért most ezt nem részletezzük.

A vadászterületek határait a terület tulajdonosainak képviselője kérelmére a vadászati hatóság, ez esetben a Zala Megyei Kormányhivatal határozatban állapítja meg. A szóban forgó 20-201450-505 kódszámú vadászterület mintegy 5.500 hektárnyi, aminek több száz vagy akár több ezer tulajdonosa lehet, pontos szám csak a telekkönyvből lenne kimutatható, meghatározható. Ennek a vadászterület földtulajdonosi közösségének tagja Petőhenye község is. A legtöbb helyen így itt is, nagyon sok tulajdonost érint a vadászati terület hasznosítása, és ezeket haszonbérlet útján adják a vadásztársaságok kezelésébe. A tulajdonosoknak éppen azért, mert sokan vannak, közös képviseletet kell választaniuk aki az érdekeiket képviseli. A földtulajdonosi gyűlésen a tulajdonosok, vagy szabályszerű meghatalmazással képviselőjük útján dönthetnek többek között a közös képviselő személyéről és a vadászati jog hasznosításáról és feltételeiről is.

Ezzel el is érkeztünk a petőhenyei több mint föld-mutyihoz, amivel minden valószínűség szerint - de a végső szót természetesen majd a bíróság mondja ki - minden becsületes tulajdonost megkárosítottak.

A Zalavölgye Vadásztársasággal folytatott alkura 10 meghatalmazott és tulajdonos érkezett, akik együttesen is csak az összes földterület 39 százalékát képviselték.  A közgyűlést összehívók, arra hivatkozva, hogy nem lehet a meghatalmazottak és a meghatalmazó tulajdonosok területeit a helyszínen ellenőrizni kényük-kedvük szerint döntöttek arról, hogy kinek fogadják el a meghatalmazását, kinek nem, és volt, akit be sem engedtek. Az is tény, hogy a tárgyalást a vadásztársaság saját, egy erdő közepén lévő, nagyon nehezen megközelíthető vadászházába szervezte, így akik el akartak menni, azok közül is sokan visszarettenhettek az úttól, hiszen a megközelítést azon a napon, még az eső is hátráltatta.

Lássunk két érdekes meghatalmazottat, és az ő viselkedésüket!

Kozma Péter Béla, a Zalavölgye Vadásztársaság elnöke, akinek nincs ott semmilyen földterülete, így a jegyzőkönyv tanúsága szerint kizárólag meghatalmazással 1.007 hektár földterületet megillető szavazati joggal rendelkezett, vagyis egyszerre volt haszonbérbeadó és haszonbérlő is.

A másik érdekes résztvevő Székely Róbert, aki állítólagosan a zalaegerszegi önkormányzat megbízását bírta, annak 442 hektáros területére bár hivatalosan senki nem látta az erre feljogosító okiratot. Székely is - akárcsak Kozma - egyszerre volt haszonbérbeadói képviselő és haszonbérlőjelölt, mert nemcsak munkaadóját a zalaegerszegi önkormányzatot képviselte, de egyben tagja is az említett vadásztársaságnak.

Most érkeztünk el történetünkben a nehezen magyarázható – visszaélés szerű döntéshez. A Zalavölgye vadásztársaság 300.- Ft / hektár / éves haszonbérleti díjas ajánlata mellé befutott egy másik érdeklődő vadásztársaság is, akik 800.- Ft / hektár / éves ajánlatot tettek le az asztalra, és még azt is vállalták,-mintegy többletként - hogy a tulajdonosok ingyen vadászhatnak a vadászterületen, ettől a Zalavölgye elzárkózott. Láss csodát! - mindezek ellenére a jelenlévők, köztük Zalaegerszeg város megbízottja is, a lényegesen rosszabb anyagi feltételeket ajánló pályázatot fogata el.

Véleményem szerint, Kozma Péter Béla esetében - mondja dr. Váczi Árpád ügyvéd, Petőhenye jogi képviselője -  ebben az ügyben az etikai összeférhetetlenség mindenképpen fennáll, de a jogi is fennállhat, mert egy ember nem képviselhet egy szerződéses kapcsolatrendszerben két ellenérdekű felet. Székely Róbert esete picit bonyolultabb, mivel ő a zalaegerszegi önkormányzat földterületeinek érdek-képviseletével lehetett meghatalmazva, az viszont nem feltételezhető, hogy egy önkormányzat testülete hozzájárult előzetesen egy hátrányosabb szerződés megkötéséhez.  Az már végképp érthetetlen, hogy a helyi falugazdász, aki a tulajdonosi közösség képviselője, miért szavazott szintén az előnytelenebb ajánlatra. Az az összeférhetetlen ebben az esetben, - folytatja az ügyvéd, hogy a nyertes vadásztársaság tisztségviselői és tagjai szavaztak a földtulajdonosok érdekeivel szemben a földtulajdonosok nevében. Tovább súlyosítja a helyzetet, hogy a szerződés 20 év határozott időtartamú. Természetesen az, hogy két ajánlat közül összességében melyik a kedvezőbb, csak a fizetendő díjból nem minden esetben állapítható meg. Ebben az esetben viszont a szavazataikat leadó tulajdonosok nem kaptak tájékoztatást semmi egyéb olyan körülményről, tényről vagy szerződéses feltételről, ami alapján felelősen szavazhattak volna.

Ez történethasonló ahhoz, mintha bérleti úton hasznosítani kívánnám a lakásomat, és önt bíznám meg, hogy járjon el helyettem, mert nem érek rá. Ön pedig miután meghirdeti a lakást, a bejövő ajánlatok közül, amelyek közt szerepel egy rokona ajánlata is, ami lényegesen rosszabb kondíciókat garantál, mint a többi, az övét választaná.

Az ilyen szerződéskötések törvényi szabályozása is vitás, többek között azért, mert az érintett tulajdonosok csak a helyi polgármesteri hivatalok hirdetőtáblájáról értesülhetnek a földtulajdonosi ülésről, és általában senki nem megy a hivatalba csak azért, hogy kifüggesztéseket szemléljen – fejezi be dr. Váczi Árpád.

A fentiekben egy kicsi falu nagy ügyébe néztünk bele, amelyben a ravaszkodástól az egymás átejtésén át egészen az esetleges komoly jogsértésekig a tragikomédiák, és hazánk jelenlegi közéletének összes jellemző kelléke megtalálható. A különbség „csak” az, hogy itt élő, hús-vér emberek sorsa, megélhetése a tét.  Deák István, Petőhenye polgármestere a bíróságtól várja a helyzet jogszerű és megnyugtató megoldását.

Pálmai Tamás

 Mitynan vezér az elmúlt évben utasította az általa (félre)vezetett céget, hogy tömbösítve, egy csomagban, nagyon mélyen a valós ár alatt dobja piacra 51 darab főtávos gépkocsiparkját.

A "csomagban" elpasszolt gépjárművek között volt olyan is, amely 40 ezer forintért cserélt gazdát, majd alig néhány héttel később egymillió négyszázezres nettó áron hirdette a szerencsés autókereskedő. A Főtáv az ügyleten - szerény számítások szerint is - mintegy 25-30 millió forintot bukhatott.

Az ügyben a Fővárosi Közgyűlés által elrendelt belső ellenőrzési jelentés súlyosan elmarasztalta a vezérigazgatót, többek között megállapítva, hogy nem tartották be a társaság járművek eladására is vonatkozó szabályzatát, a könyvelésben a gépkocsikat nem üzleti értéken szerepeltették, ami tekintettel arra, hogy több tízmilliós eltérést takar, megkérdőjelezi a Főtáv beszámolóinak hitelességét is.

Mivel a közgyűlés Fideszes honatyái és honanyái ezen a héten a további - a párt vezetője által meghatározott - életpályájuk alakulása érdekében a gáton hergelik népszavazás ürügyén a népet, így nem volt idejük az ilyen apró-cseprő, a budapestiek életének megoldását kereső, piszlicsáré üggyel foglalkozni, mint a főváros gondja-baja.

Így eshetett meg az a csúfság, hogy többségben voltak jelen a Szaniszló Sándor fővárosi MSZP-s képviselő által vezetett Fővárosi Pénzügyi és Ellenőrző bizottság ülésén az ellenzéki képviselők, akik megszavazták a fegyelmi eljárásról szóló határozatot Mitnyan György ügyében, ehhez még csak hasonló döntésre  sem kerülhetett eddig sor, hiszen, a kormánypárti többség mindíg behúzta féket. 

Kíváncsian várjuk a folytatást, amely a következő, azaz szerdai fővárosi közgyűlésen várható, hiszen azt senki sem hiheti, hogy egy ilyen fontos „elvtárs” várható meghurcolása felett szó nélkül szemet hunyjon a Tarlós István vezette, Fidesz többségű testület.

Mihály Lili

Az első téma, aminek okán egymásnak feszültek, az a Robert Károly körút felújítása volt. Mi ezzel a gondjuk?

Tisztázzuk: a felújtás már nagyon is időszerű és tervezett is volt, csak azt nem értjük, miért nem kezdtek hozzá körülbelül két éve, amikor az 1-es villamospálya-szakaszt újították fel. Az akkori útfelbontásokhoz kötve a munkát sokkal jobban lehetett volna ütemezni.  A csúszás két éve okoz most kapkodást, - amúgy Tarlós módra - hiszen ennek az útszakasznak készen kell állnia a vizes világbajnokság kezdetére, ám azt, hogy a VB mikor lesz, tudták már két éve is

Mit jelent a kapkodás? Ha két éve estek volna neki a felújításnak, mi történt  volna másként?

Két év alatt hét szakaszban lehetett volna a felújítást elvégezni, ami lényegesen kevesebb gondot, kellemetlenséget, kényelmetlenséget okozott volna a budapestieknek. Most az egész munkát igyekezenek egy évbe beleszuszakolni, ami persze jó eséllyel csúszni is fog.

Újabb kérdés, hogy miért csúsztak plusz két hónapot? Ugyanis ennek a munkálatnak júniusban kellett volna elkezdődnie, az iskola végeztével. Minden ésszerűen gondolkodó nagyváros a nyári szünidőre időzíti a legfontosabb. legnagyobb beruházásokat. Ilyenkor kevesebb lakos tartózkodik a városban, kevesebbet mozog az utazóközönség.

Erre a kritikára - gondolom - a főpolgármester azt válaszolná, hogy rengeteg felújítás zajlott, nem akarták még ezzel is tovább rontani Budapest közlekedési helyzetét.

Mire gondol? - mert például a Bartók Béla úti felújítás, ami - csak halkan jegyzem meg - botrányosan sikerült, nem befolyásolta volna érdemben ennek az útvonalnak a munkálatait. A Róbert Károly krt. és az Árpád híd egy szakasza nincs forgalmi viszonyban a Bartók Béla úttal. Nyáron különben is mérhetően könnyebben viseli a lakosság a forgalmi káoszt, mert - mint már mondtam - kevesebben vagyunk, sokan szabadságukat töltik, könnyeb megszervezni, hogy kevesebb fájdalommal járjon. Fájdalom ugyan mindig van, de nem mindegy, hogy mekkora. A legrosszabb választás az iskolaidőszak alatti feltúrása egy ennyire frekventált szakasznak.

Ön mit tenne ebben a helyzetben?

Válasz helyett, ami nem más, mint a szakértő tervezés, inkább a kérdésemet mondom el: a városvezetés most már évről-évre, miért időzíti a legnagyobb beruházások kezdetét a nyár eleje helyett az iskolaév kezdésére, amikor a legnagyobb káoszt okozhatja? Lassan nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy szándékosan bántják a Pestieket, csak azért, hogy minél többen lássák, mennyit dolgoznak. Lehet, hogy az emlékek olykor megcsalják az embert, de úgy rémlik, hogy még az Erzsébet-, Teréz- és Szent István körút, ennél sokkal nagyobb volumenű felújítása is kisebb rumlival és dugókkal járt, mint ami most van.

Ön a napokban nyílt levelet tett közzé, melyben vitát szorgalmaz a közgyűlésben az eltelt tíz év teljesítményeiről.

A közgyűlésen többször kezdeményeztük, hogy ha a főpolgármester annyira magabiztos abban, hogy neki – és csak neki! – és  professzionális szakembereinek van igaza, akkor álljon elő az érveivel és vitassuk meg az előtte lévő időszak általa problémásnak vélt beruházásait csakúgy, mint az ő időszakának vitatható munkálatait. Így tiszta képet kaphatna a tisztelt választó, és mi is. Ennek a fóruma nyilvánvalóan nem egy titokszoba, hanem a közgyűlés nyilvánossága. Tarlós, aki mindig kihangsúlyozza, hogy övé a bölcsek köve, konkrét érvekkel soha nem áll elő, ezek híján ilyen esetben a közgyűlésben is inkább kiabálni kezd, mert azt hiszi, – gondolom - hogy minél hangosabb, annál nagyobb az igazsága.

Mondjon konkrét ügyeket, amikről vitatkozna a főpolgármesterrel?

Kezdjük a legfrissebbel: a MAHIR-oszlopbontással. Az azonnali eltávolításuk melletti döntése előtt felhívtuk a figyelmét, hogy először a jogi utat járja végig, forduljon a bírósághoz, és csak az ítélet birtokában bontasson. Ennek ellenében a fideszes többségű városvezetés döntött, és ezzel - az első fokú ítélet után kimondhatjuk - minden erre szavazó képviselőjük - Kocsis Mátétól Tarlós Istvánig - harmincmillió forinttal rövidítette meg fejenként a budapestieket. Ez a megalapozott véleményünk szerint az ő saruk, fizessenek a városnak saját zsebből a közös kasszába! Számtalan közbeszerzés ügyében történik hasonló, ilyen a Rácz fürdő ügye. Ebben az esetben szintén jeleztük, hogy először a jogi oldalt kell legalizálni, ne bontsanak azonnal szerződést, válasszák a tárgyalásos utat. Nem, ők erőt mutatnak, ha kell, ha nem. Gyakorlatilag hat éve - amikor megnyithatott volna a fürdő - jogilag ellehetetlenítették, felbontották a finanszírozóval a szerződést, és gyakorlatilag azóta gazdátlanul pusztul a létesítmény anélkül, hogy egy percet is működhetett volna. Az ötcsillagos szállodaépület mára felújításra szorul csak azért, mert gondatlanul kiebrudalták a szerződött partnert. De példa erre a CET épületegyüttese is, amely eredetileg kulturális intézménynek épült. Ott is ez volt a forgatókönyv, nem volt sem ötlet, sem elképzelés üzemeltetésre, sem arra vonatkozóan, hogyan töltsék meg élettel, csak egy volt a fontos, a birtoklási akarat. A saját fideszes csókosokkal nem sikerült megtölteni tartalommal a megszerzett épületet, így azóta is üresen, kihasználatlanul tátong, és viszi a fővárosiak pénzét ahelyett, hogy használhatnák a polgárok és hozná a tőle elvárt bevételt.

Mennyivel vádolja önöket Tarlós?

Minden konkrétumot mellőzve ötvenhét milliárd forintról beszélt. Erről is lehetne beszélni, hisz csak találgatok, amikor arra gondolok, – a számok ez esetben sem stimmelnek – hogy azt árazta be, hogy nem kaptunk meg minden uniós pénzt, amit igényeltünk. Ez egyébként lehet, de egy támogatás esetleges elmaradása, nem ugyan az a kategória, mint a konkrét birság megfizetésének kötelezettsége, ami  egy felelőtlenül, előre láthatóan általuk meghozott döntés eredménye. Értelmezhetetlen az ötvenhét milliárd forint, amiről Tarlós István beszélt általában rótta fel nekünk az említett összeget Én viszont  Tarlós Istvánt ezerkétszáz milliárd forinttal vádolom, mert ennyi kár érte Budapestet, amióta ő a főpolgármester, és itt konkrétumok következnek:  az iskolák, a gyermekjóléti intézmények,  a kórházak államosítása és a városligeti gigaberuházás révén és készpénzben ennyi veszteséget termelt a főváros a lakóival szemben.

A készpénzt hogy érti?

Ennyivel romlott Budapest pénzügyi pozíciója a költségvetéssel szemben. Konkrétan évi százmilliárd nettó forint hiányzik az oktatáson, az egészségügyön túl a fővárosi költségvetésből. A költségvetés vitáiban a kormánnyal szemben Tarlós nagyvonalúan - a színfalak mögött – lemondott az Orbán kormány javára mindenről, amit azok követeltek, ezért Budapest nemcsak  a legnagyobb adóbefizető, de a leginkább „palira vett” város is lett Magyarországon.

Kifejtené ezt bővebben?

A fővárosiak több mint húszmilliárd forint adót fizetnek a központi költségvetésbe naponta, amiből a kerületekkel együtt összesen kevesebb,mint egymilliárdot kapnak vissza.

Ön szerint mennyit kellene visszakapnia a napi adóbefizetés és egyéb járulékai után Budapestnek, hogy szabályosan, és kiegyensúlyozottan működhessen?

A befizetett adó nem több mint tíz százaléka lenne a reális, tehát a mostani dupláját. Ebben az esetben nem kellene folyamatosan a kormányoknak gazsulálni felújítási, beszerzési beruházáshoz kormányzati, vagy uniós pénzért. Saját forrásból képesek lennénk, a befizetett adónk - ismét mondom - tíz százalékából minden, a budapestieknek fontos feladatot ellátni.

Pálmai Tamás