Az ezerszer átkozott szocializmus idején a szovjet hírszerzésének köszönhetően összegyűlt temérdek, az avatatlannak felesleges ócskaságnak tűnő papírfecni, hírmorzsa, és egyéb félinformációk tárháza igencsak kivételes helyzetbe hozta minden oroszok legújabb kori atyuskáját. A volt KGB ezredes felismerte, hogy ezek alapozhatják meg az oly sok elődje fiaskójával zárult törekvést a világhatalomra. Az elmúlt 60 év besúgóhálózatainak ténykedése tehát Putyinnak pottyantott aranytojást.  

Minden ember gyarló, így mindenkinek van mit takargatnia. Különösen dugdosná ezt az, aki a hatalom közelébe kerül bárhol a világon. Az orosz diktátor pedig „nem fél használni”, élni és visszaélni lehetőségeivel. Mivel morális aggályok nem kötik, így bárkit képes megzsarolni, és teszi is, ki tudja mióta. A világ demokratikus része,  a mai napig nincs felkészülve az efféle harcmodorra. A balgák csak fegyverkeztek, hogy kordában tarthassák a fenyegetőnek vélteket, de nem számoltak az 5. 6. 7. és kitudja még hányadik hadoszlopokkal.

Legújabb nyilvánosságra kerülő információ, hogy Putyin utasítására orosz hekkerek beavatkozásának köszönhető Trump győzelme. Mivel Trumpról kompromittáló személyes adatok lehetnek az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) birtokában, így az orosz diktátor joggal bízik benne, hogy az elkövetkező négy évben Amerika vígan táncol a csasztuska ütemére. Ha történetünk főhősének sikerült megbundázni az USA-t, ami ugye világelső, mit tehet a magyar miniszterelnökkel, ha „úri” – ja, az neki nincs – jókedve úgy tartja? Ebbe még bele gondolni is rossz.!

Azért mégis gondoljuk csak végig, mi mindent tett Magyarország hasonló babérokra törekvő első embere a nagy orosz medve érdekében - annak bundája zsebéből kikandikálva - amióta lehetősége van mindannyiunk jelenét és jövőjét alakítani. Még legkedvesebb volt szobatársát, a sokat próbált bajtársat, Simicska kollégát is beáldozta, pedig az ő tarsolyában is csoda adatok lehetnek az elmúlt harminc év jópofaságaiból, de mit tehetett, ha barátja kifejezetten oroszellenes nézeteit már nem tudta további kedvenc pávatáncával sem leplezni. Aztán persze bevállalta a közbeszerzés kiírása nélküli Paks II.-vel járó adóssághalmazt is, amit, és aminek kamatait, még unokáink is nyögni fogják, sűrűn emlegetve a nagyszülőket, akik hagyták, hogy ez történjen szeretett hazájukban. Érdemes visszaemlékezni, hogy is történt ez: Orbán egyszer csak fölkerekedett, és raportra ment a főnökhöz, ahogy elődei: Rákosi, majd  Kádár is az orosz fővárosba. A „munkalátogatásról” hazatérve pedig bejelentette, hogy elkötelezett minket egy indokolatlan és brutális összeget felemésztő atomerőmű felépítésére, és ott rögtön alá is írta, amit ezügyben kellett, felvállalva az Európai Unión belül – már nem először - ezzel a „feketebárány” szerepet. Bizony, ezt a megkülönböztetett ellenszenvet sokan a saját bőrükön érezhetik, ha földrészünk boldogabb, európaibb felére látogat.

A teljes mai vezérkar hetven százalékát kitaníttató Soros György sem úszta meg, – ha számítana egyáltalán bármit is a kisegér prüszkölése – Orbán és csapata teljes mellszélességgel ment neki a putyini eszme jegyében, miután az amerikai mágnás megpendítette, hogy köze lehet a migránsok vándorlásának Vlagyimír Vlagyimirovicshoz.

Napokban a DPI hírügynökség közölte azt a levelet, melyet kelet- és közép-európai politikusok írtak a megválasztott amerikai elnöknek, és amit a mi Viktorunk természetesen nem látott el szignójával.  A levél többek között az alábbiakat tartalmazta:

„Putyin nem akarja naggyá tenni Amerikát, irányítása alatt Oroszország militarizmussal, háborúkkal, fenyegetésekkel, megszegett szerződésekkel és hamis ígéretekkel Európát veszélyes hellyé változtatta"

Nagyot változott Magyarország jelenlegi első embere az elmúlt 25 évben, hiszen 1989-ben bőszen hazudta magáról, hogy felszólítására – Ruszkik haza! – vágta vigyázba magát a teljes szovjet hadsereg, és fülét-farkát behúzva vonult ki Magyarországról. Hatalmas mennyiségű vaj lehet a füle mögött, amiről egyelőre – amíg érdeke úgy kívánja – hallgat a "nagytestvér". Riadtan, de azért érdeklődve várjuk a fejleményeket!

Mátrai Anna

A migráció rendkívül összetett jelenség és nem lehet a vele összefüggésben álló más területek – gazdaság, politika, történelem, környezet, erőforrások, demográfia, kultúra – megértése nélkül megérteni és (megpróbálni) kezelni.

Az ENSZ vezet egy olyan statisztikát, hogy hány ember kénytelen elhagyni otthonát. 2015-ben 244 millió (a világ népességének 3%-a) ember vett részt országhatár-átlépéssel járó ún. nemzetközi migrációban. Ez naponta átlagosan 34 ezer embert jelent. 2015-ben a lakóhelyét kényszer hatása alatt elhagyott emberek száma 65,3 millió volt. A legtöbb ember Szíriában, Afganisztánban és Irakban vált otthontalanná, őket különböző afrikai országok és Pakisztán követik. Sok adat megtalálható a következő címen: http://www.unhcr.org/.

Az összefoglaló néven migránsnak nevezett ember lehet bevándorló, kivándorló, menekült, menedékkérő. A migráció oka szerint is megkülönböztethetők, de erről később.

A migránsok, ha lehet, saját országukban vagy egy ahhoz közeli országban igyekeznek menedéket találni, hogy a kiváltó ok megszűntével haza tudjanak menni. De egyre jelentősebb a kontinenseken belüli és közötti migráció is, amint az az alábbi térképekről is látható.

               Migrációs mozgások a világban irány és nagyság szerint (még a szíriai háború kitörése előtt)

A nemzetközi migráció számait növeli az a tény, hogy valamikor Afrikán belül szabadon vándorolhattak az emberek a megélhetési lehetőségeket követve, míg ma 40-nél több ország határai szabdalják a kontinenst.

A migráció kiváltó okai között általában első helyen szerepelnek a háborús konfliktusok. A háborús övezetekben élő emberek azért menekülnek, hogy mentsék az életüket.

Rögtön utána következnek a környezeti katasztrófák, illetve feszültségek. Az árvizek, tájfunok, földcsuszamlások, földrengések stb. elől azonnal menekülni kell, de menekülni kell a szárazság miatt élhetetlenné vált területekről is. Ember okozta katasztrófák is kiváltanak migrációt, például az atombalesetek és a súlyos környezetszennyezések.

A háborúk mögött is sokszor a fenntarthatóság hiányával kapcsolatos okok állnak, mint az erőforrás-szűkösség, az élelmiszerhez, vízhez való hozzáférés hiánya vagy a túlnépesedés.

   Migrációs mozgások a világban irány és ok szerint (zöld: munka; piros: menekültek; barna: belső menekültek)

Az előttünk álló időszak nagy kérdése, hogy milyen hatással lesz az éghajlatváltozás a migrációra. A klímaváltozás ugyanis a Föld nagy területeit teszi élhetetlenné azzal, hogy elsivatagosodást okoz, csökkenti az élelmiszertermelés lehetőségét, a vízhez való hozzáférést, vagy azzal, hogy területeket önt el vízzel. Egyes tanulmányok szerint a „klímigránsok” száma 2050-ig elérheti a 150 milliót. Az alábbi kép azt mutatja, mi maradt egy bangladesi faluból, miután elöntötte a tengervíz.

                      Ez a kép  az Alaszkában található egyik veszélyeztetett szigeten készült.

Sok országban a migrációt politikai okok váltják ki. Az országot uraló elit vagy elnyomó hatalom a rendelkezésére álló jogi és erőszakos eszközökkel üldözi az ellenzőit, ezért menekülni kell. Ilyen volt 1956 is 200 ezer magyar menekülttel.

Az ún. gazdasági migránsoknak több kategóriája van. Az enyhébb kategóriába tartoznak azok az emberek, akiknek biztosított a megélhetésük valamilyen szinten a saját országukban, de jobbra vágynak. Sajnos itt is tudunk magyar példát említeni, az utóbbi években Nyugatra eltávozott több százezer honfitársunkat. A gazdasági menekültek súlyosabb kategóriájába azok az emberek tartoznak, akiknek otthon nincs megélhetésük. Ez a helyzet a leginkább egyes afrikai országokra jellemző. Bár megindult bizonyos gazdasági fejlődés Afrikában, de ez nem csökkentette a reménytelen helyzetben lévő emberek számát – a többletjövedelmet ugyanis elviszik az elitek.

Vannak olyan afrikai társadalmak, ahol a fiatal férfiak számára kötelező az Európába történő kivándorlás. A túlnépesedés miatt ugyanis a családok jövedelme nem elég, munkalehetőség nincs, a család az Európába költözött tagok hazautalt pénzéből él. Több afrikai ország GDP-jének 15-20%-át teszik ki a hazautalt pénzek. „Barca vagy barzakh” tartja a helyi mondás, ami azt jelenti, hogy Barcelona vagy a halál. Az alábbi képen az látható, hogy még a sok méter magas kerítés sem jelent feltétlenül akadályt (a kép Marokkó és a spanyol exklávé, Melilla határán készült).

Mihály Lili

Úgy tűnik, nemzetünk feje megértette a hívószót, és kétoldalas fizetett – hogy ki? – hát persze, hogy a fent említett, általuk lenézett mindannyiunk – felületen hívja Magyarországra a „felsőbb kategória” migránsait.

 "Magyar kötvény lehetőséget nyújt az Európai Unióban a külföldi befektetők számára.”

A NewAfrican magazinban megjelentetett meghívó magyarázószövegében megszólal Garamvölgyi Balázs bahreini konzul, ő az aki  gardedámként kísérgette a Magyarország nevében a bahreini energiaminiszterrel „kávézgató, csokizgató”, -jaj csak be ne csokizzanak!- saját lábunkon álldogáló Orbán-lányt és az őt oldalkocsiként követő férjét  Tiborczot a panasz nélkülit.

A magyar tiszteletbeli pontosított picit a cikkben:

 „Ez a lehetőség különösen vonzó lehet azoknak a közepes és magas jövedelmű családoknak, akik szeretnék az uniós állampolgárság előnyeit élvezni."

Figyelemreméltó, hogy nem arról ömleng  a hirdetés, hogy Magyarországon a "van-e folyó", és, hogy „földje jó, legelőin fű kövér” és az „isten adta nép oly boldog rajta”, meg, hogy ez egész földrészünk legbiztonságosabb helye, hiszen ide csak azt engedjük be, aki leperkálja nekünk – nem az embercsempészeknek, NEKÜNK – a járandóságot a betelepítésért, mely természetesen csak virtuális, és ahogy megtörtént, mehet mindenki Isten hírével, és jószerencsével, na meg a mi paszportunkkal amerre csak akar, Unió-szerte . Meg is mondják a tutit: hogy azért gyere Magyarországra, mert innen szabad az út az általad vágyott – általunk lesajnált és vádolt - Európa felé. Ha tovább visszük a gondolatmenetet, akkor az derül ki, hogy a jelenleg regnáló kormányzat szerint hazánk, legvonzóbb tulajdonsága,hogy éppen  ott van, ahol.

Az a szomorú, hogy a kormányzat és főleg az első számú közszolgája: a miniszterelnök jól számolt. Elérte, hogy a mélységesen hazug és gonosz propaganda annyira szemellenzőssé tette a haza lakosságának döntő többségét,- lassan pártállástól függetlenül -  hogy azt ad be nekik, amit akar. Hazudhat, ha közben azt mozogja a szája, hogy soha nem tett, és tesz ilyet. És láss csudát! – a nagy többség  bárgyún bekajál mindent.

Zombi-módra áhítjuk a hülyitést, és még nem született meg – vagy csak nem aktivizálódott – az az ember, aki ilyenkor oldalba tudná lökni a nemzetet, mondván „Hé, ébredj! Gyengeelméjűnek néznek,és nem csak kifosztanak,  kihasználnak, de ki is röhögnek!”

Az ördögien zseniálisan, és egyben a nép elleni bűntett kereteit feszegetően  csak a hatalmuk bebetonozását szolgáló, álkérdést feltevő népszavazás ráhangoló kampányának  költségét is mindannyiunk adójából fedezik.  

Teszik, ameddig hagyjuk. Uralják a kapcsolatainkat a legkisebb egységtől, a családtól, emelve a tétet: a környező országokon át egészen a kontinensig, majd  az ideológia szintjére emelve a demokratikus értékekig mindenhol. 

De mint minden, egyszer ez is véget ér. Mi marad utána? Szóba áll-e majd akkor szomszéd a szomszéddal? Emberöltők kellenek  ahhoz, hogy kiheverjük ezt a történelmi távlatból zsákutcának ható korcsökevényt.

 Boldizsár Viktória

A dologból persze - a demokratikus oldalon - vihar kerekedett. A MSZP ugyan nem túl gyorsan, és nem a legjobb formában, de korrekten reagált, a képviselőnőt etikai bizottság elé hívták, és a vizsgálat időtartamára felfüggesztették párttagságát.

Maga Móricz Eszter is kiadott egy nyilatkozatot, ami viszont ezer sebből vérzik:

„Sajnálom, hogy az elmúlt napokban tett nyilatkozataimban félreérthetően fogalmaztam. Sem akkor, sem a jövőben nem áll szándékomban ártani az MSZP-nek, annak a közösségnek, amelyhez tartozom. Ezért most egyértelműen kijelentem, hogy 2016. október 2-án nem veszek részt a népszavazáson, nem segítem szavazatommal Orbán Viktor politikáját.”

Figyelem! - a képviselőnő meg sem említi, hogy az eltelt napokban esetleg végiggondolta és revidiálná magát a véleményét, a tartalmat, ami rossz, gonosz, embertelen és hazug is. Nem, őt csak az bántja, hogy esetleg ártott vele az MSZP-nek.

A közleménynek már az első mondata is hazug, hiszen, azt mondja:

„Sajnálom, hogy az elmúlt napokban tett nyilatkozataimban félreérthetően fogalmaztam”, holott dehogy fogalmazott félreérthetően, éppen ellenkezőleg, nagyon is pontosan - ahogy mostanság mondják - tűhegyes pontossággal beszélt arról, hogy: Magyarország és Európa még nem találkozott „ezzel a népcsoporttal", és én azt szeretném, hogy „ne is találkozzon”.

Tegye fel a kezét, aki úgy gondolja, hogy ez egy félreérthető mondat! Az már csak hab a tortán, hogy az eredeti nyilatkozatban még a saját kereszténységét is belekeveri, mintegy a vallással takaródzik, erről a nem kevéssé hamis tényről sem mondja azt a nyilatkozatban, hogy bocs.

Móricz Eszter közleménye csak arról szól, hogy jajj(!), bocs MSZP. Arról szó sem esik a nyúlfarknyi látszatmegbánásban, hogy bocs „emberiesség”, mert az Orbán-televízióban meg sem próbáltam disztingválni. A politikusnő szerint az, aki az életéért fut, és az, aki csak a jobb megélhetést keresi, ugyanaz a kategória, ámbár az utóbbit, a gazdasági migránst sem kellene sommásan elítélni, gondoljunk csak József Attila 1937-ben írt verssoraira, a kitántorgókról:

„Szíve szorult, rezgett a lába, acsargó habon tovatűnt,”

Nos, kedves Eszter! Valami ilyesmit érezhetett az 56-os menekültek egy csoportja, és a most Európa felé tántorgók is, akiket Ön - mint „jó keresztény” - elutasít. Harsány nem-je egyik indokául azt a - már bocsánat - bornírt magyarázatot is beveti, hogy a kereszténység és az iszlamizmus szemben áll egymással: míg az első az életet, addig a második a halált hirdeti, és miközben ilyen ostobaságot mond, a szeme sem rebben. Nagyobb baj, mint gondoltam, Eszter, maga hisz abban, amit mond!

Tévedés ne essék, igen, vannak a menekülők között rosszak, bűnözők, elvetni valók, de ha nem vizsgáljuk meg a kérelmeiket, úgy ahogy kell, tudja: „pontosan szépen”, akkor honnan tudjuk meg, ki az, aki valódi védelemre szorul.

Őszinte sajnálatomra a magam részéről elégtelent kell adnom mentegetőzési kísérletére. Nem készült, nem tanult, fáradjon a helyére!

Mátrai Anna

„Magyarország és Európa még nem találkozott „ezzel a népcsoporttal", és ő szeretné, hogy „ne is találkozzanak”.

Azzal most ne foglalkozzunk, hogy a képviselő asszony, aki előző ciklusban még pártja fővárosi frakcióját „erősítette”, nem ismeri a történelmet.  Miért is merülne el a históriában, hiszen ő  vegyész, a többi tudomány kiesik az érdeklődési köréből, azokról csak fecsegni szeret, méghozzá össze-vissza. Ha nem így lenne, akkor tudná, hogy Európa és hazánk többször találkozott már az évszázadok során „ezzel a népcsoporttal” és ezek a találkozások, hol így, hol úgy végződtek.

Legyen elég annyi, hogy a kereszténységét, mint pajzsot maga elé tartva nyilatkozó Móricz Eszter éppen azzal megy szembe, akár csak teszem hozzá, szinte a teljes magyar klérus, amit az ő pápája hirdet az el- és befogadás nemes keresztényi szellemével. A XV. kerületi keresztesvitéznő, kicsit makog arról is, hogy amit tesz, azzal nem árulja el pártját, és különben is, ott mindenki egy külön entitás.  Nos, ebben igaza van, hiszen az MSZP alig két héttel a népszavazás előtt, még mindig csak bénázgat, ide-oda kapkod, nem tudja, vagy nem meri megmondani az álláspontját, mert fél. Hogy mitől? -egyszerre két dologtól is. A párt retteg a még meglévő szavazóbázis jelentős részének elpártolásától, legalábbis azokétól, akik ugyan még soha nem láttak valódi menekültet, - pardon migráncsot - illetve egyre világosabb, hogy féltik a Fidesz háttértámogatásának elvesztését is.  Az MSZP-ben ugyanis nagyon nem szeretnék, ha megszűnne a párt legveszélytelenebbnek minősített, így ellenzékiként megtűrt státusza, amely biztosíthat még néhány képviselői helyet a 2018-as parlamenti választáson, már ha lesznek egyáltalán választások.

Mindeznek, után nem lehet csodálkozni azon, hogy a párt megzavarodott képviselői közül egyesek össze-vissza beszélnek, ezek közé tartozik Móricz Eszter is, akinek a szeme előtt ott lebeg a következő helyhatósági választás, amikor talán a Fidesz mindenhatója még emlékszik majd mostani kiállására, és nem indít vele szemben senkit a hideglelősen vágyott polgármesteri székért.

Kedves (?) Képviselőasszony! - itt hívom fel a figyelmét két nagyon fontos tényezőre: 2016-ban sem a Fidesz verte el, hanem Hajdú László, a DK színeiben, valamint ne feledje a régi mondást:

„ a hála nem politikai kategória”,

különösen nem a megpocakosodott fiataldemokratáknál.

Mátrai Anna

Azt vizionálta a főmufti, „Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el” hogy e titánokat igénylő tetthez nincs elég ereje pártunknak és kormányunknak, ezért kénytelen a hon polgáraihoz fordulni segítségért határon innen és túl. Na-na, álljunk meg egy szóra azért ne ilyen futva, az innen oké, de a túl, hát azt bontsuk csak ketté, személyesre, meg levelezősre!  Azért, hogy jobban a szívünkhöz szóljon, még „migráncsozott” is persze Balkéz János, no csak úgy szalonilag, ahogy az övéhez hasonló régi úri családokban az megengedett. Egy szó, mint száz: újra belendült a hadiállapot-feeling, megint harcban állunk, most éppen Európáért áldozzuk virtuális vérünket, mert szólít a kontinens minket, akik már Nándorfehérvárnál is megállítottuk a törököt, igaz nem úgy, és nem annyira, de azért mégiscsak.

Arról nem ejtett szót felhívásában a mi jó Jánosunk, hogy a betelepítésre kiszemelt „nem közülünk valókat” – akikre rászabadítana minden magyar hátrafelé-nyilazót, nehogy ezerpárszázan megrontsák ártatlanságunkat – teljes, mindenre kiterjedő vizsgálat alá vonta az Európai Unió erre hivatott cége, és, hogy biztos legyen, a magyar hatóság ide vonatkozó szervezete is, és kivétel nélkül mindannyiunkat makulátlannak találta.

A miniszter természetesen alaposan ki is oktatta a sok százmillió általunk megkeresett forintból ránk erőltetett népszavazást és az azt megelőző többhónapos intenzív kampányt elutasítókat. Lári-fári - mondta volna (ha ő nem ő lenne, de persze ő azért ő), mit nem értenek ezen, kell a cirkusz ahhoz, hogy újraválasztathassuk magunkat. A szószékéről számháborút hirdetett, melynek a győztesét is íziben megnevezte, majd kiprédikálta a magyarság jelentős részét, mondván, csak az a demokrata, aki velük szavaz.

Érdekes fogalmai vannak a miniszternek a demokráciáról, a demokratákról. Talán figyelnie kellett volna az iskolában, amikor erről magyarázott a tanára! Folytatva a ferdítésözönt, azt is kifejtette, hogy Magyarország azzal, hogy megállította a bevándorlást Európának nagy szívességet tett méghozzá úgy, - mert mi már csak ilyen törvénytisztelő népek volnánk - hogy betartotta az erre vonatkozó szabályokat. Valójában sem a bevándorlást nem állítottuk meg, - hiszen továbbra is jönnek Európába a menekültek - sem a szabályokat nem tartottuk be - hiszen több ezer ember jutott át Magyarországon regisztrálatlanul - de kit érdekel a valóság olykor unalmasan szürke, sokszor több mint ötven árnyalata,

A lényeg, ahogy azt a felcsúti bölcs is megmondta, mikor bukni látszott, és bukott is: „a haza nem lehet ellenzékben” és, hogy ki tartozik bele abba a hazába, azt ők mondják meg. Nemde bár? NEM!!!!

PTP

A homokozó a jól öltözött muszlim asszonyok érkezte után a gyűlölet csendes, fojtogató arénájává válik. A sort az egyébként szintén - akárcsak a frissen érkezők - szemlátomást középosztálybeli, csinos, ápolt nagyi nyitja meg:

„Mit szól ehhez?”

- kérdezi gyűlölettől elfúló hangon a mellette csemetét hintáztató másik nőtől, aki csak a fejét csóválja, mintegy jelezve, hogy szavai sincsenek a történtekhez. A harmadik asszonyság nem ilyen szófukar, hosszú fejtegetésbe kezd arról, hogy neki már régen elege van abból, hogy:

„bármerre nézek, ezeket látom!”.

Többen helyeselnek és lassan, mintegy reflexszerűen felállnak az új magyar néptánchoz, amelyet az Orbán-táncház terjeszt oly nagy sikerrel országszerte a Migráncsozóshoz. Tudják, ez az, aminek a lépéskombinációit plakátok ezrein, újság- és televíziós közvetítések (az olimpia sem kivétel) százain terjesztik, oktatják, nekünk, és még a kéretlen tudás tandíját is fizethetjük. A szülő- és nagyi-tánccsoport lamentálva, foghegyről sértegetve a fejkendősöket - mert ezeknél soha nem lehet tudni, még visszaszólnak, vagy beélesítik a muszlimok ruhája alatt kötelezően viselt bombamellényt - tehát az asszonycsapat felfejlődik a homokozóba védelmi kört formálva a gyerekeik köré, ezzel választva el őket melletük  játszadozó tudjuk kiktől, majd a tánc szabályai szerint lassan, helyben totyognak.

Mindebből a gyerekek az anya-fal egyik oldalán sem értenek semmit, talán csak azt, hogy valami megfoghatatlan baj, feszültség van, valami olyasmi, mint amikor otthon apu és anyu fojtott hangon veszekszik. Azt, hogy van még - de legalább is lehet - remény az értelmes gondolkodásra, egyetlen nagyi mondatai érzékeltetik, ő az, aki a hinta mellől szemlélve az eseményeket egyszer csak felháborodva fakad ki:

„Nem szégyellik magukat? Mit ártottak ezek az asszonyok nekünk, nem látják, hogy a gyerekeik ugyanolyan helyesen játszanak, mint a mieink? Mit szólnának, ha pártunk és kormányunk feje egyszer csak úgy döntene, hogy mi, itt a parkban vagyunk a nem kívánatosak, és egy kis pénzt is rádobva meghírdetné az új ellenséget - ami nagyon könnyen be következhet, hiszen ez a XIII., értik!, a XIII. kerület - és a mi gyerekinktől, tőlünk féltenék attól kezdve valakik a srácaikat? „

Mire mondandója végére ér egy csomó ellenséges szempár szegeződik rá, a Gerébre,  és az unokája melletti hinták is szélsebesen kiürülnek, mert a migráncsozók elrángatják a lázító unokája mellett - aki valószínűleg maga sem más, mint Che Guevara reinkarnációja - felhőtlenül hintázó ivadékaikat.

A kormánynak oly kedves gyűlölet-hétköznap flash mob-jának résztvevői nagy igyekeztükben azt sem vették észre, hogy az akciójuk közben a vád titokzatos tárgyai – Bunuel után szabadon - kicsit értetlenkedve, és nagyon riadtan már el is tűntek, nem csak a játszótérről, de még a környékről is.

Hogy is mondta Harlan Coben?„A gyűlölet felemészti az embert, és megfeledkezik arról, ami igazán fontos.”

Pálmai Tamás