Az Orbán-kommunikáció e hétre rendelt mumusa a „nihilista gondolkodó”. Jó választás, hiszen a gyűlölködésre kész sokadalomnak igen pici százaléka van tisztában a szó jelentésével. Persze ettől függetlenül utálni bárkit, bármikor, parancsszóra hajlandó.
Mivel ez a jelzős szerkezet a hét szlogenje lett, hiszen kezdte Orbán, majd Kósa, és most Szijjártó, úgy látom, ez a szófordulat is esélyes a még el nem feledett „keményen dolgozó kisember” hirtelenjében felkapott, majd ahogy jött, úgy el is felejtett sorsára. Feltételezhető, hogy a következő jelző beélesítéséig minden, a kormány cselekedetét bíráló áldozatául esik ennek múlt hősi ködéből előkerült terminus technicus, honon belül és kívül egyaránt. A legújabb kipécézett: Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter - az Európai Unió eddig leghosszabban regnáló külügyminisztere.
Asselborn sok borsot tört a Fidesz-kormány orra alá, hiszen már 2010-ben bírálta az akkor még csak szárnyait próbálgató rezsimet a sajtószabadság nyirbálása okán
„Egy demokráciában a média kontrollálja az államot, és nem fordítva. Ha fordítva történik, akkor az már nem demokrácia…”
és fontosnak tartotta már akkor megjegyezni, hogy nem a magánvéleményét fejti ki, hanem külügyminiszterként, miniszterelnök-helyettesként a luxemburgi kormány nevében beszél.
Tegnap viszont már így nyilatkozott a Welt-nek:
„Azokat, akik kerítést építenek a menekültek ellen, vagy megsértik a sajtó és az igazságszolgáltatás szabadságát, mint Magyarország, átmenetileg vagy örökre ki kellene zárni az EU-ból"
Nem csoda, hogy a Moldvában tárgyalást imitáló Szijjártó azonnal közhírré tette a számára előírt, kifejezetten saját főből származó külügyminiszteri véleményét.
„Eddig is tudtuk, hogy Jean Asselborn komolytalan figura. Látszik, hogy csak néhány kilométerre lakik Brüsszeltől, kioktató, nagyképű, frusztrált. Magyarországot akarja kizárni az EU-ból, de magát már régen kizárta a komolyan vehető politikusok közül. Rendes nihilistaként, fáradtságot nem ismerve dolgozik az európai biztonság és kultúra lerombolásán."
Nem nagyon tisztelt külügyér úr! Az, ha valakinek eltér a véleménye az önétől, nem jelenti azt, hogy ostoba, alkalmatlan, egyszerűen csak másként gondolkodik, mint azok, akik önt irányítják. A vélemény ugyanis a demokráciát komolyan vallók klubjában – ahonnan éppen kibukni készülünk - szabad és sérthetetlen. Nem írhatja felül egyetlen demagóg, politikában tévelygő kormányzat sem. A nemzetközi porond nem egyenlő az önök által ketrecbe zárt hazai megfélemlítettetekkel.
De tovább is van, mondjam még? Szijjártó imígy elmélkedik tovább:
"Az ugyan kissé furcsa, hogy az "adóoptimalizálás" hazájából érkező Jean Asselborn és a szintén luxemburgi Jean-Claude Juncker beszél közös teherviselésről, de értjük, hogy ez mit jelent: mások hibáiért viselje a terheket Magyarország. A magyar kormány ezt visszautasítja."
Pontosan mire is gondolhatott a szöveg kiagyalója – persze azon kívül, hogy a hazai fun-ok meg legyenek elégedve a harcos-nyilazós kiállással? Az Európára nehezedő terheket hatalmas piacunk bevétele után, miközben meggyőződtek arról, hogy itt aztán csupa Toldi Miklós és Miklósné él, ránk lőcsölnék ezek a pernahajderek. Szijjártó és hasonszőrű társai képesek teljesen bárgyúként beállítani magukon túl – amihez persze joguk van – a teljes Magyar lakosságot is, akik bedőlnek az ilyesfajta, a demagógia alját súroló propagandának? Gondoljunk csak bele egy percig abba, amit mondattak vele!
Rá kellene ébredni, hogy ami karámon belül működni látszik, az a kerítésen túli szabad világban – amihez pár évig mi magunk is tartozhattunk – hamar megbukik és felháborító uszításnak minősül, és abból ott - mondom ott! - kevesek kérnek. Ha tagjai akarunk maradni Európának, dönteni kell: Fidesz, vagy demokrácia? A kettő együtt nem megy!
BoMa
