Az első téma, aminek okán egymásnak feszültek, az a Robert Károly körút felújítása volt. Mi ezzel a gondjuk?

Tisztázzuk: a felújtás már nagyon is időszerű és tervezett is volt, csak azt nem értjük, miért nem kezdtek hozzá körülbelül két éve, amikor az 1-es villamospálya-szakaszt újították fel. Az akkori útfelbontásokhoz kötve a munkát sokkal jobban lehetett volna ütemezni.  A csúszás két éve okoz most kapkodást, - amúgy Tarlós módra - hiszen ennek az útszakasznak készen kell állnia a vizes világbajnokság kezdetére, ám azt, hogy a VB mikor lesz, tudták már két éve is

Mit jelent a kapkodás? Ha két éve estek volna neki a felújításnak, mi történt  volna másként?

Két év alatt hét szakaszban lehetett volna a felújítást elvégezni, ami lényegesen kevesebb gondot, kellemetlenséget, kényelmetlenséget okozott volna a budapestieknek. Most az egész munkát igyekezenek egy évbe beleszuszakolni, ami persze jó eséllyel csúszni is fog.

Újabb kérdés, hogy miért csúsztak plusz két hónapot? Ugyanis ennek a munkálatnak júniusban kellett volna elkezdődnie, az iskola végeztével. Minden ésszerűen gondolkodó nagyváros a nyári szünidőre időzíti a legfontosabb. legnagyobb beruházásokat. Ilyenkor kevesebb lakos tartózkodik a városban, kevesebbet mozog az utazóközönség.

Erre a kritikára - gondolom - a főpolgármester azt válaszolná, hogy rengeteg felújítás zajlott, nem akarták még ezzel is tovább rontani Budapest közlekedési helyzetét.

Mire gondol? - mert például a Bartók Béla úti felújítás, ami - csak halkan jegyzem meg - botrányosan sikerült, nem befolyásolta volna érdemben ennek az útvonalnak a munkálatait. A Róbert Károly krt. és az Árpád híd egy szakasza nincs forgalmi viszonyban a Bartók Béla úttal. Nyáron különben is mérhetően könnyebben viseli a lakosság a forgalmi káoszt, mert - mint már mondtam - kevesebben vagyunk, sokan szabadságukat töltik, könnyeb megszervezni, hogy kevesebb fájdalommal járjon. Fájdalom ugyan mindig van, de nem mindegy, hogy mekkora. A legrosszabb választás az iskolaidőszak alatti feltúrása egy ennyire frekventált szakasznak.

Ön mit tenne ebben a helyzetben?

Válasz helyett, ami nem más, mint a szakértő tervezés, inkább a kérdésemet mondom el: a városvezetés most már évről-évre, miért időzíti a legnagyobb beruházások kezdetét a nyár eleje helyett az iskolaév kezdésére, amikor a legnagyobb káoszt okozhatja? Lassan nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy szándékosan bántják a Pestieket, csak azért, hogy minél többen lássák, mennyit dolgoznak. Lehet, hogy az emlékek olykor megcsalják az embert, de úgy rémlik, hogy még az Erzsébet-, Teréz- és Szent István körút, ennél sokkal nagyobb volumenű felújítása is kisebb rumlival és dugókkal járt, mint ami most van.

Ön a napokban nyílt levelet tett közzé, melyben vitát szorgalmaz a közgyűlésben az eltelt tíz év teljesítményeiről.

A közgyűlésen többször kezdeményeztük, hogy ha a főpolgármester annyira magabiztos abban, hogy neki – és csak neki! – és  professzionális szakembereinek van igaza, akkor álljon elő az érveivel és vitassuk meg az előtte lévő időszak általa problémásnak vélt beruházásait csakúgy, mint az ő időszakának vitatható munkálatait. Így tiszta képet kaphatna a tisztelt választó, és mi is. Ennek a fóruma nyilvánvalóan nem egy titokszoba, hanem a közgyűlés nyilvánossága. Tarlós, aki mindig kihangsúlyozza, hogy övé a bölcsek köve, konkrét érvekkel soha nem áll elő, ezek híján ilyen esetben a közgyűlésben is inkább kiabálni kezd, mert azt hiszi, – gondolom - hogy minél hangosabb, annál nagyobb az igazsága.

Mondjon konkrét ügyeket, amikről vitatkozna a főpolgármesterrel?

Kezdjük a legfrissebbel: a MAHIR-oszlopbontással. Az azonnali eltávolításuk melletti döntése előtt felhívtuk a figyelmét, hogy először a jogi utat járja végig, forduljon a bírósághoz, és csak az ítélet birtokában bontasson. Ennek ellenében a fideszes többségű városvezetés döntött, és ezzel - az első fokú ítélet után kimondhatjuk - minden erre szavazó képviselőjük - Kocsis Mátétól Tarlós Istvánig - harmincmillió forinttal rövidítette meg fejenként a budapestieket. Ez a megalapozott véleményünk szerint az ő saruk, fizessenek a városnak saját zsebből a közös kasszába! Számtalan közbeszerzés ügyében történik hasonló, ilyen a Rácz fürdő ügye. Ebben az esetben szintén jeleztük, hogy először a jogi oldalt kell legalizálni, ne bontsanak azonnal szerződést, válasszák a tárgyalásos utat. Nem, ők erőt mutatnak, ha kell, ha nem. Gyakorlatilag hat éve - amikor megnyithatott volna a fürdő - jogilag ellehetetlenítették, felbontották a finanszírozóval a szerződést, és gyakorlatilag azóta gazdátlanul pusztul a létesítmény anélkül, hogy egy percet is működhetett volna. Az ötcsillagos szállodaépület mára felújításra szorul csak azért, mert gondatlanul kiebrudalták a szerződött partnert. De példa erre a CET épületegyüttese is, amely eredetileg kulturális intézménynek épült. Ott is ez volt a forgatókönyv, nem volt sem ötlet, sem elképzelés üzemeltetésre, sem arra vonatkozóan, hogyan töltsék meg élettel, csak egy volt a fontos, a birtoklási akarat. A saját fideszes csókosokkal nem sikerült megtölteni tartalommal a megszerzett épületet, így azóta is üresen, kihasználatlanul tátong, és viszi a fővárosiak pénzét ahelyett, hogy használhatnák a polgárok és hozná a tőle elvárt bevételt.

Mennyivel vádolja önöket Tarlós?

Minden konkrétumot mellőzve ötvenhét milliárd forintról beszélt. Erről is lehetne beszélni, hisz csak találgatok, amikor arra gondolok, – a számok ez esetben sem stimmelnek – hogy azt árazta be, hogy nem kaptunk meg minden uniós pénzt, amit igényeltünk. Ez egyébként lehet, de egy támogatás esetleges elmaradása, nem ugyan az a kategória, mint a konkrét birság megfizetésének kötelezettsége, ami  egy felelőtlenül, előre láthatóan általuk meghozott döntés eredménye. Értelmezhetetlen az ötvenhét milliárd forint, amiről Tarlós István beszélt általában rótta fel nekünk az említett összeget Én viszont  Tarlós Istvánt ezerkétszáz milliárd forinttal vádolom, mert ennyi kár érte Budapestet, amióta ő a főpolgármester, és itt konkrétumok következnek:  az iskolák, a gyermekjóléti intézmények,  a kórházak államosítása és a városligeti gigaberuházás révén és készpénzben ennyi veszteséget termelt a főváros a lakóival szemben.

A készpénzt hogy érti?

Ennyivel romlott Budapest pénzügyi pozíciója a költségvetéssel szemben. Konkrétan évi százmilliárd nettó forint hiányzik az oktatáson, az egészségügyön túl a fővárosi költségvetésből. A költségvetés vitáiban a kormánnyal szemben Tarlós nagyvonalúan - a színfalak mögött – lemondott az Orbán kormány javára mindenről, amit azok követeltek, ezért Budapest nemcsak  a legnagyobb adóbefizető, de a leginkább „palira vett” város is lett Magyarországon.

Kifejtené ezt bővebben?

A fővárosiak több mint húszmilliárd forint adót fizetnek a központi költségvetésbe naponta, amiből a kerületekkel együtt összesen kevesebb,mint egymilliárdot kapnak vissza.

Ön szerint mennyit kellene visszakapnia a napi adóbefizetés és egyéb járulékai után Budapestnek, hogy szabályosan, és kiegyensúlyozottan működhessen?

A befizetett adó nem több mint tíz százaléka lenne a reális, tehát a mostani dupláját. Ebben az esetben nem kellene folyamatosan a kormányoknak gazsulálni felújítási, beszerzési beruházáshoz kormányzati, vagy uniós pénzért. Saját forrásból képesek lennénk, a befizetett adónk - ismét mondom - tíz százalékából minden, a budapestieknek fontos feladatot ellátni.

Pálmai Tamás