Mégis, miért nézem meg hétről-hétre az ATV-n futó műsort? Mert azt tartom, hogy meg kell ismerni a más elveket, nézeteket vallók érvkészletét, hátha van benne ráció, csak eddig nem gondoltam végig minden aspektust. Az e heti penzum újra ráébresztett, hogy nincs ilyen érvkészlet, csak az van, amit Kerényi így fogalmazott:

„eddig ti voltatok, most mi jövünk!

Ezzel nincs mit kezdeni. Azzal hiába próbálnám szembesíteni, hogy ő abban a „ti voltatok”-nak titulált korban sikeres rendezője, majd igazgatója volt a Madách Színháznak, megbecsülte őt a szakma és az emberek, hiszen jó rendezései voltak, és azután sem maradt munkalehetőség nélkül csak azért, mert nem volt neki szimpi Horn, vagy Medgyessy.

A beszélgetés első felvetése a moszkvai magyar konzulátuson működő vízumgyárban "sürgősséggel", olykor órák alatt, ellenőrizetlenül kiadott beutazási engedélyek témája volt.  A jó öreg Bencsik -éle cinizmus így próbálta új színre - mondjuk rózsaszínűre - pingálni a feketét:

„a konzulátusoknak az a dolguk, hogy vízumokat adjanak ki, bár jönnének több-százezren, sajnos visszaesett az orosz turizmus”

Az AP nemzetközi hírügynökség jegyzetére, melyben a szerkesztőség hiányolja az Orbán évértékelőből a mocskolódások mögül a konkrétumokat, ez ötlött a Bencsik-agyba:

„az AP nem a Vatikán, nem az Orákulum”

Majd a következő téma kapcsán, "Figyelem, figyelem, felhívjuk az utazó közönséget, hogy a csarnok-külső F vágányra - F mint Fidesz - beérkezik a menetrendszerű vicinális Sorosról ", Kerényi volt a soros:

„a mi politikai oldalunk ezzel nem ért egyet….., hogy migránsok betelepüljenek Európába, hogy Európa népessége le legyen cserélve……az embereknek nem kellene ladikra szállni, és akkor nem veszélyeztetné az életét”

Szerinte a „nagyragadozó” Soros ezt segíti elő minden megnyilvánulásával.

Hont így reagált:

„az, hogy Soros szeretné, hogy Európa emberként bánjon a menekültekkel – Fidesz-magyarul a migránsokkal – az nem bűn”

Kerényinek sem kellett több, kis történelmi leckével magyarázta a magyarázhatatlant:

„a mohamedánok még a vallásháborúk idején tartanak, ………és Soros úr lehengerlő módon támogatja a civil szervezetein keresztül ezt a folyamatot”

Bencsik ezután élcelődött azon, hogy az ellenzéknek iszonyú egyszerű a dolga, hiszen csak meg kell buktatnia Orbánt, de – mint látható – erre egy ideig még biztosan képtelen. Azt is megemlítette, hogy Sorost nem választotta meg senki, és nincs igaza semmiben. Ekkor szembesítették azzal, hogy ő maga volt az egyik Soros-alapítvány kuratóriumi elnöke, amire a megszólított így reagált:

„én nem fosztogattam, hanem osztogattam, az volt a feladatom, hogy a Soros pénzét osztottam szét, 1989-ig pozitív volt a társadalomideája”

Szerencsére Kerényi leegyszerűsítette a dolgokat, mielőtt valami konkrétumon összekaphattak volna a beszélgetők:

„Tivadar, - mondta Farkasházynak, akivel anno 1991-ben a boldogult Demokratikus Charta idején még képletesen szólva, együtt emelték a zászlót - annyira sajnálom, hogy ilyen keserű vagy! Ömlik ki belőled a fájdalom és a sérelem. …Valamit meg kellene érteni. Két világkoncepció van…..a Magyar politikában, te ahhoz a koncepcióhoz tartozol, amelyik éppen most vesztes….Csináljatok pártot, nyerjetek választást, és akkor fontos leszel, mint régen.”

Farkasházy kijelentette:

 „Ferenc József, Horthy és Kádár százhúsz éven keresztül irányítottak az országot, nem kell egy újabb, demokráciában akarok élni!”

Kerényi összefoglalta:

„A magyarok politikai végzete szerintem a centrális erőtér, a nép szereti a centrális erőt, mindig akkor volt eredmény, amikor centrális volt az erőtér”

Azt nem említette, hogy az egyik bevitte az országot Trianonba, a másik a Holokausztba, a harmadik az államadósságba, szóval mindig nagyon "fincsi" volt a vége. De mi büszkék vagyunk arra, hogy nem tanulunk! Helyette harcolunk, mert az olyan „magyarosch virtusos” cucc.

Hont végszava:

„Aki Magyarországon nemzetállamról beszél, az le akarja vágni rólunk minden környező ország magyarságát”

Hát így évődtek az urak 2017. február 13-án.

Mátrai Anna

Eddig azt hittem, csak én vagyok ilyen lúzer, csak nekem sikerül mindig olyan „eltökélttel” összeakadnom, akinek esetében a „szó veszélyes fegyver”-nek bizonyul. A minap azonban szem- és fültanúja voltam, amikor egy vitaműsorban a kizökkenthetetlennek látszó, sokat próbált Fideszes megmondóemberekről is kiderült, hogy kizökkenthetők a fölényes flegmaságból Ők, akik általában könnyedén veszik semmibe a demokráciát, lépnek át a szólásszabadság alapelvén, bakancsos léptekkel gyalogolnak bele a másik ember magánéletébe, nehezen viselik, ha a fagyi visszanyal.

A történet azzal a látszólag szelíd mondattal kezdődött, hogy Gulyás Márton civil aktivista szerint,  a

„ A protestálás állampolgári kötelesség….”

ezzel vitát generált, majd  ha tetszik „beszólt” Stefka Istvánnak, a sokat-próbált, és a politikai paletta minden oldalát lelkesen megjárt, ma éppen bősz ős-Orbánhívő szerepében tetszelgő újságot írónak, az egyik leginkább elkötelezett, közpénzből fenntartott orbánista portál lapigazgatójának.

Igen, Gulyás beszólt, na, nem úgy, ahogy azt a fideszt képviselők – ha éppen nem futnak el a kamerák és a valódi kérdések elöl, hanem arra kapnak parancsot, hogy kinyissák a szájukat, és a bemagolt szöveget mantrázzák – teszik bármikor, bárkivel, akire megkapják a kilövési engedélyt, hanem egyenesen, szemtől szemben, megadva Stefkának a lehetőséget a viszontválaszra, előbb azonban még hozzá tette:

 „önnek jó emlékei lehetnek, hiszen komoly riportokat írt a Belügyminisztérium által is kitüntetve az akkori tanácsok működéséről..”

Erre az impertinenciára nem volt felkészülve hősünk, és csak erre futotta válasz gyanánt:

„ Mindenki dogozott abban az időben!... Megszállás volt!”

A mindig higgadt Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője ekkor halkan és mosolyogva jegyezte meg, hogy ő is dolgozott "abban az időben", de véletlenül sem csinált belügyminisztériumi riportokat.

Ennél a pontnál akadt ki az eddig csendes megfigyelőként jelenülő Zárug Péter Farkas - politológus - és elérkezettnek látta az időt arra, hogy vita és érvek helyett inkább a jó öreg személyeskedés mezejére lépve védje a mundért és annak becsületét, ahogy azt egy jó hazafinak tenni illik:

„Maga mit dolgozik, mi a munkája, milyen minőségben van itt,”

esett neki Gulyásnak.

Az ekkor észbekapó műsorvezetőt – Rónai Egont – leintve próbált Stefka is beszállni az éppen alakuló ringbe és vájkálni kezdett a Gulyás-család múltjában, felhánytorgatva, hogy még riportot is készített a fiatal civil aktivista egyik felmenőjével, - Gulyás Gyula, Balázs Béla-díjas rendezőre gondolhatott, aki az édesapja Gulyás Mártonnak - azt ugyan nem tudta pontosan, hogy kivel, de ne is foglalkozzunk az „apák és fiuk kérdéskörével”, se pro, se kontra. Az „Öreg” - ahogy magát mostanság önnosztalgiával meg-meg emeli – abban az egyben volt csak biztos, hogy riport, az volt és, hogy ő fogta a mikrofont, és, hogy ez nagy, hazafias tettnek minősült. Zárásként kicsit zsidózott is, de tényleg, csak úgy szalonilag:

„Milyen alapon élhettek itt az elődei?”

– tette fel a fogóst és ravaszt Gulyás Mártonnak.

De visszatérve a jelenséghez: a Zárug-féléknek létfeltétel a tisztelet megkövetelése. Nem ismervén az örökérvényűt, miszerint az akkor jó, ha mások maguk döntenek úgy, hogy felnéznek valakire, ugyanis a tisztelet is olyan, mint a szeretet, csak kivívni lehet, megkövetelni nem. Zárug ezután sem tudta elengedni a szájába kapott koncnak vélt témát, és folytatta:

„Mi a végzettsége? Olyan hangon beszélt egy egyetemi docenssel…..,mi a végzettsége?....Egész pontosan nem értjük, - átváltott királyi többesbe - hogy miért ül itt?”

Kicsit –  csak, hogy érezzük a törődést – „Sorosozott”, meg „civilszervezetezett” is, de tényleg csak egy hangyányit.

Az sem zavarta a politológust, hogy demokráciában a vélemény-nyilvánítás lehetősége nem függ beosztástól, végzettségtől, hiszen állampolgári jog. Még az sem gátolta ámokfutását, hogy viselkedésével több millió magyart sértett vérig, akiknek ugyan – oldaltól függetlenül - van véleményük a világ dolgairól, mi több, az ő adójukból tanulhatott ingyen és oszthatja a miskolci egyetemen az észt, de elkövették azt a hibát, hogy nem végeztek egyetemet. Kibújt tehát a fidesz-szög a zsákból: tanulatlan nép, csak arra vagy jó, hogy birkamód adózz, szavazz, ahogy és amikor mondjuk, egyébként meg kussolj!

Az elszabadult hajóágyú továbbra is megfékezhetetlenül csapódott ide-oda a jó ízlés hajójának rakterében:

„Leginkább sehol nem dolgozik, sokkal jobb lenne, ha elmenne közmunkára. Sokkal hasznosabb lenne.”

Ezzel a felütéssel észrevétlenül újabb tényt ismert el a fideszt minden rezdülésével támogató Zárug, azt, hogy a fejükben a közmunka nem más, mint büntetés, lenézni való dolog. Puff, újabb százezrek kaptak nyakast, akik szegénységük okán vállalnak ilyen munkát.

„Mekk mesterként kioktatni Stefka Istvánt….. mi más, egy aktivista ezermesterrel ülünk szemben, aki olyan hangon tud beszélni egy egyetemi docenssel, amit nem tudok elfogadni…..A viszon látás.” 

- majd Stefkával együtt vették a kalapjukat, majd maradtak.

A botrányból  levonható tanulság, hogy ha sikerül a jelenlegi kormánypárt felkent szószólóit igazi kérdés-felelet helyzetbe hozni, akkor érvek híján először jön az ordibálás, majd a felháborodás, majd legvégül kibukik az igaz gondolat népről, emberekről, azaz rólunk, szavazópolgárokról.

Mátrai Anna

Tény, hogy vannak közöttük igazi vadászok is - mint mondjuk Lázár János, akik a hagyományos gyilkolászást is kedvelik - persze azt is túlzásba viszik, ki ne emlékezne arra a bizonyos vadászatra, amit az elejtett préda mennyiségének láttán sokkal inkább nevezhetnénk vérengzésnek.

Apropó préda. Ennek a mostani ősznek kedvenc kilőnivalója a sajtó, legalábbis annak ellenzéki oldala.  Igen, a Népszabadság, amit úgy söpörtek el, hogy amikor már mindenki látta: beállt a halál, ők feltámasztást ígértek, ámbár ez eddig csak egy bizonyos valakinek sikerült. Aztán megérkezett Lőrinc barát, kezében az ellenméregnek hazudott löttyel, és most várjuk, hogy mi lesz. Az eddigi tapasztalatok alapján - lásd magánynyugdíj-lenyúlás, ami után szinte azonnal elfújta a szél a beígért egyéni számlát – nagy biztonsággal megjósolható, hogy semmi jó nem várható. Az tény, hogy a Népszabadság „kicsinyeit”: a megyei lapokat a vadgazdálkodás szabályai szerint igyekeznek majd felnevelni - persze a saját örömükre és képmásukra - hiszen szükség van rájuk.

 A másik két célpont ebben a vadászszezonban a Népszava, és Vasárnapi hírek esetükben - úgy tűnik - az első lövés mellé talált, de ne álltassuk magunkat, az urak irodáik mélyén már alighanem újra töltenek.

Elszomorító a sorsa az egyre fáradtabban menekülő, önfeladása előtt utolsó lélegzetekért kapkodó, az erdőben már nem rohanó, inkább össze-visszatántorgó, alighanem halálosan megsebzett 168 órának is.

Az erős páncéllal borított Klubrádióról eddig minden lövés lepattant, de azért némi gyengülés már rajta is érződik.

Biztonságban talán - mondom talán - csak az eredetileg is a kaméleonok családjába tartozó ATV van, de az is csak azért, mert ki látott már kaméleon-vadászt, ámbár ha jól belegondolok, miért ne terjeszthetnék el ezt is, mint a vadászat új, unortodox formáját.

 Természetesen a vadgazdálkodás szabályai - mint azt fentebb már említettem - megkövetelik az állománynak nemcsak az irtását, de a szaporítását, gondozását is. A kormányzat nevű vadásztársaság minden erejét megfeszítve gondozza, táplálja a számára kedves és hasznos vadállományt a sajtóban is.  Semmit nem sajnálnak például olyan nagymacskának hazudott csipás kismacskától, mint az MTVA, vagy a  Vajna Andris rezervátumába tartozó TV-2 nevű, egyre növekvő óriáskígyó, illetve a sakálok fajába tartozó Magyar Hírlap, a bogarak közé sorolható Magyar Idők,  és el ne feledjük a Habony-féle bolhacirkusz egyik kis sztárját, a 888 névre hallgatót, na és a Ripost nevű, majdnem beszélő papagájt.

Íme tehát a honi sajtószabadság, vagyis: a kormánynak szabadságában áll bármit megtenni a sajtóval.

Pálmai Tamás

Be kell látni, eddig rosszul kezeltük a Vona-jelenséget. Voltak, akik különböző izmusok követőjeként bélyegezték, mások kirekesztő politikáját vetették a szemére, egészen mások orosz-, majd iszlám-közelinek mondták. Nem ez a célravezető megoldás! A gordiuszi csomót ezúttal is nagy formátumú emberek: egy névtelenségét őrző színész-óriás és egy úgyszintén anonimitásához ragaszkodó pincér-óriás vágta ketté.

Találmányuk lényege, hogy úgy kell ránézni a szélsőjobb vezérére, hogy abból egyértelműen levehető legyen, hogy nem nagyon örülünk a jelenlétének, vagy ha ez nem megy, akkor sandán kell méregetni.

Minderről a „Magánszféra” című, szerdán frissen induló ATV-műsorban vall Vona, ugyanis kikotyogja, hogy azért nem megy többet színházba, (mily meglepő!) mert egy alkalommal a szerinte baloldali nézeteket valló színész felismerte őt, és kicsit sem  repesett az örömtől, és hogy mi a bizonyíték? - hát mi más, mint Vona szava, aki kezdetben még gárdamellényben járt az országházba, majd a mellényt és a gárdát is egyetlen mozdulattal cserélte néppárti álmokra. Az nem derül ki, hogy milyen előadást látott, ugyanis, ha dráma volt az illető produkció, vagy dokumentumjáték, esetleg opera, vagy teszem fel vers-est, akkor lehet, hogy nem miatta volt fagyos a hangulat.  Feltehetően a történet sodra ragadta magával az  aktort, aki a mű fordulataira ugyan fel volt készülve, ám arra a megtiszteltetésre, hogy maga Vona vezér 2.0 is ott lesz,  na arra nem.

Az éttermi étkezést is törölte a programlehetőségei közül a celebbé avatott, mert egy pincér ferde szemmel nézett rá. Ha „helytelenkedni” akarnánk, most szép magyarsággal azt is kérdezhetnénk: nem-e lehet-e, hogy egy kínai vendéglőben járt az érzékeny lelkületi szélsőjobbos vezető?

A két eset következtetése: megvan a megoldás, ami nem más, mint a "csúnyanézés". Ajánlom tehát, minél gyorsabban szervezzünk zordul-néző tanfolyamokat demokratáknak. A végzettek pedig már felgyűrt ingújjal, és félreérthetetlenül felhúzott szemöldökkel sorakozhatnak is a Jobbik fellelhetőségi helyein. A csúnyán néző szakemberek, csak teszik a dolgukat és a Jobbikosok be sem teszik többé a lábukat a környékre. Magyarország demokratái, nézésre fel!

Visszatérve a műsorra:amely szándéka szerint - „emberarcúként” próbál bemutatni mindenféle celebet a politikai palettáról, így ebben az indító  nagyszerűnek ígérkező részből  a fentiek mellett más érdekességek is kiderülnek az aktuális Vonáról. Megtudhatjuk, hogy ő igaziból egy céltábla, és mint ilyenre, testőrök vigyáznak – Ha Orbánnak jár, akkor ő sem akar kimaradni a jóból. Ha már Orbán, akkor azt is megtudhatjuk,  hogy mennyire zseniális vezetőnek is tartja riválisát. Mesél továbbá arról, hogy mit tesz isten! - nőügyei is voltak, de a nagyságos asszony megbocsátó, hogy jobb felső karján egyre több a tetoválás , és így tovább, és így tovább, tehát az ATV szerda este ismét - most már sokadszor - látványosan alámegy a Jobbiknak.

Hajrá ATV, hajrá Fidesz, hajrá Jobbik!  Mi lesz veled így Magyarország?

bolDIzsár