2016.07.01- i bejegyzésünkre több, mint 82.000 - en kattintottak, nagy dolog ez egy alig több, mint 2 hetes blog „történetében”! Köszönjük.

Városi Kurir

Városi Kurir


Drága, drága mini(szter)elnök!

2016. október 19. - Városi Kurir

images_6_1.jpg

Jó őszt zárhat minden magyarok – határon innen és túl – jótevője, hiszen az érvénytelen népszavazásra költött, cirka 15 milliárdon – a pontos összeget a „tejüvegzseb” okán egyik kormánytársa sem árulja el – felül a napokban hozott Uniós döntés értelmében még 49 milliárdos büntetést is magáénak mondhat.

Mondhatnánk, említésre sem méltó, hogy költekezős évszakot zár a "nagykis" ember, hisz jól tudjuk, „így mulat egy magyar úr”, de sajna nem ez a helyzet. És nem csak az „úr” hibádzik. A "fentemlített" nem saját pénzét bokázta és bokázza el, hanem kizárólag a miénket! Csak ez a két „játéka” minden hazánkfiának – a „maszületettektől” az életük alkonyán járókig – 6.400.- Ft-jába fájt, de nagyon.

Érdekes módon nem találtam a postaládámban olyan levelet a főnöktől, hogy akarok-e neki ekkora summát adni, vagy sem. Gondolom, ezzel mindannyian így vagyunk, tekintet nélkül arra, hogy kiben, vagy miben hiszünk.

Azok kedvéért, akik kizárólag az Orbán-televízió, rádió, újság képernyőjéről és hasábjairól tájékozódnak: a 49.000.000.000.- forintnak megfelelő bírságot azért kell a regnálók helyett mindannyiunknak fizetnünk, mert az Európai Bizottság szerint a magyar kormány  az elmúlt hat évben trükközött az útépítésekkel. Figyeljünk a dátumra: kifejezetten az elmúlt hat évben találtak efféle visszaéléseket, tehát mielőtt még a visszamutogatáshoz lendülne az ezért zsigerből Sorosozni, vagy Gyurcsányozni kezdők karja, hívom fel a figyelmet, hogy ez alatt az idő alatt önök tetszettek a kormánynak az ő rúdját fogdosni!

letoltes_12.jpg

A Bizottság azt kifogásolta, hogy kizárólag azok a haver-cégek nyerhettek milliárdos autópálya-építéseket, amelyeknek az építés helyétől 50 kilométeren belül volt saját aszfaltkeverő üzemük. Ezzel a kikötéssel illegálisan zárt ki pályázókat a kiíró magyar kormányzat. Az Unió megelégelte, hogy Orbán - az egyszemélyes magyar kormány  - eleinte a kollégiumi szobatársának, majd a bizonyos "G napot követően", miután berágtak egymásra, a falubeli „polihisztor, reneszánszember” (azért irtam le mind a két szót, mert hátha legalább az egyiket ismeri) haverjának adja a pályázható pénzek nagy részét.

Az Unió – amiről köztudott, hogy nem ugrik szíre-szóra, jól megfontol, hogy azt ne mondjam: el-eltököl egy-egy ügyön, mielőtt demokratikus úton végigviszi döntéseit – megelégelte a magyar vircsaftot.

És mi? Mit kell még lenyomnia a torkunkon ahhoz, hogy egységesen, a fővárostól a legkisebb tanyáig azt érezzük, hogy na, ezt már nem!?

Szerintem legmerészebb álmában sem gondolta az akkor még fiatal és demokrata, amikor felszármazott a székesbe és tátott szájjal rácsodálkozott a 4-6-os villamosra, hogy az milyen hosszú, és mennyire sárga, hogy eljön az idő, amikor a hasonszőrűekből verbuvált csapatával hülyére vesz majd egy teljes nemzetet.

images_2_4.jpg

Azt gondolom, ha az Európai Unióval és szervezeteivel nem az üzengetős viszonyt szorgalmazná, hanem ameddig még szóba állnak vele, mint egy társult ország miniszterelnökével, inkább az eszmecserét részesítené előnyben, ahogy ez azon a fertályon szokás, sokkal többre menne, és juttatná országát is. De ő nem! – hisz békében tehetetlen, neki a folyamatos izgalmi állapot fenntartása azért kell, hogy annak leple alatt lenyúlhassa, amit csak megkíván, és mint tudjuk, elég nagy étvággyal áldotta meg az örökkévaló.

partner.jpg

Sajnos ehhez asszisztál szintre a teljes politikai osztály is, - oldaltól függetlenül - amelynek tagjai  egyszerűen csak túlélni akarnak, tisztelet a nagyon csekély kivételnek.  Abban a tévhitben dagonyáznak, hogy egyszer csak vége lesz ennek is, és akkor újra pálya lesz. Azonban a mindebből kiábrándult szavazópolgárnak ez nem választható alternatíva, márpedig  nélkülünk nincs demokratikus kormányváltás, bár attól tartok, velünk se nagyon, hiszen történelmi ismereteim azt támasztják alá, hogy még egyretlen diktátor sem hagyta magát  demokratikus választás útján megdönteni.

Az apátiába süllyedt polgár csak vár, vár valakikre, akik új alternatívát mutatnak, és akikért érdemes felkelni és ellenállássá változtatni  „ellenülést”.

Mátrai Anna

Legyen a külső munkatársunk! Küldjön híreket, fotókat, videókat a legizgalmasabbakat feldolgozzuk. Tárgynak írja be: témajavaslat

Köszönjük. varosikurir@gmail.com

Hej, Helytartó, Helytartó!

Ki fizeti a révészt?

budapestbeacon.jpg

A „Minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindennel nagyon meg vagyok elégedve!” jelmondatot szajkózó fővárosi vezetés - élén Tarlós Független Istvánnal – nyíltan megvádolta Horváth Csaba, MSZP-s fővárosi képviselőt, és vele együtt mindenkit, aki csak betette a lábát a Demszky-éra ciklusai alatt Budapest önkormányzatának épületébe.

 A vád titokzatos tárgya, - mi is lehetne más, mint az – hogy minden ma felvetődő probléma az ő saruk. Tarlós és csapata egyre kétségbeesettebben igyekszik bizonygatni, hogy a hat éve regnáló kormánybarát team csak az eltakarító csapat, kizárólag a rendrakás szándéka vezeti őket, és – elmondásuk szerint – van dolguk bőven.

Számszerűsítették is az elképzelt bűnlajstromot, 57 milliárd forintnyi károkozással vádolják az előző vezetést.

1_1.jpg

A megszólítottak - Horváth Csaba vezetésével - ez esetben nem vádaskodtak, nem próbáltak meg kibújni a felelősség alól, inkább leges-legújabb „demokráciánkban”, az illiberálisban, szokatlan módon azt mondták, rendben, mindenki tegye ki az asztalra amije van, és vitanapot javasoltak Budapest főközszolgájának, aminek keretében mind a két oldal bemutathatná a nyilvánosságnak, mire alapozza erős állításait. Csak kérdem, hogy amennyiben  állításai nem légből kapottak, mi gátolta Tarlóst az elmúlt közel „nyócévben”, hogy különösen nagy kárt okozó tevékenységük miatt csoportosan elkövetve – ami még sokkal cikibb – feljelentést tegyen a nem hátszél nélkül működő NER-ügyészségen? Ez esetben amúgy kötelessége is lett volna.

Szerintem mindannyian érdeklődéssel várnánk egy valódi tényfeltáró vitanapot, ahogy azt az MSZP képviselői a Fővárosi Közgyűléshez beadott előterjesztésben javasolták, mert ott  az „emútsokévezés” helyett a számok és érvek csaphatnának össze. Ez lehetne - hosszú évek után  első alkalommal  - az a budapesti fórum, melyen a demokrácia alapelvét tiszteletben tartva nem lehetne elintézni a „kekeckedő” ellenzéket azzal, hogy „nem, és punktum!”.

Az ellenzék össze is állította és beárazta a városvezetés számláját, az itt élőknek szerintük kárt okozó „Tarlós-listát”:
letoltes_3_1.jpg

2011: a 4-es metró második ütemének törlése; kórházak államosítása (kb. 300 milliárd forint)

 

 

images_2_3.jpg2013: Városliget államosítása; Főgáz-részvények áron aluli eladása (kb. 80 milliárd forint, az előző városvezetés 120 milliárdért sem adta el!)





4.jpg

 

2015: Dagály fürdő államosítása

 

 

 

 

2016: HÉV államosítása (kb. 500 milliárd 2_1.jpgforint); oktatási ingatlanállomány államosítása (kb. 300 milliárd forint); gyermekvédelmi intézmények államosítása (15 milliárd forint);

 

 


images_3_3.jpg

MAHIR-per  (7 + 600 millió forint); M3-as metrópótló buszok kiszervezése (23 milliárd forint)


 

 

 

2011-2016: költségvetési veszteség: átlagosan 100 milliárd/év (550-ről 340 milliárdra való csökkentés – elvont feladatok költségei + nettó veszteség)

Veszteség összesen: 1818,6 milliárd

Adósságátvállalás    :   240   milliárd (főváros + BKV)

nettó veszteség       : 1578,6 milliárd forint

Idekívánkozna még a fent említett, Tarlósék által összehozott 57 milliárd részletezése is, de sajna még csak a vádakat felsoroló listát sem hozták nyilvánosságra. Ez érthető magatartás, beleillik a demokrácia illiberális felfogásába.

Az ellenzéki előterjesztés - ahogy szokott - csak egy terv maradt. Tarlós István - maga mögött tudva a Fideszes többséget - ismét lesöpörte a kezdeményezést, méghozzá alpári hangnemben, ahogy azt 2016. október 4-i, „Tarlós úr!- nem bántja a konkrét szemét a konkrét szemét?” című posztunkban olvashatták:

 ”magából kikelve, a lehető legbárdolatlanabb hangon, mintegy negyedórás kifakadásban részesítette a jelenlevőket, majd szemlátomást maga is meglepődőt a képviselő (Horváth Csaba MSZP) visszafogott, rövid válaszán. 2010 óta a bunkóság főpolgármesteri kategória lett, amihez Önnek a pulpitusról sincs joga!”.

Egy szó, mint száz: egyre világosabban látszik, hogy a főpolgármester fél szembenézni mindazzal - már bocsánat a szóért - abúzussal, amit hivatali ideje alatt Budapestnek el kell szenvednie.

A kísérlet tehát,  hogy a kesztyűs-bábot öntudatra ébresszék, ismét eredménytelen maradt, de mit is várnánk valakitől, akit a saját egóján kívül semmi más nem érdekel, így megállapíthatjuk, hogy az Orbán Viktor nevű bábjátékos  - mint annyiszor - most is jól választott magának „partnert”.

 bolDIzsár

Nyolcsávos bevezető bicikli utat minden megyeszékhelynek!

Blöff-olimpia

bringa-crop.jpg

Uram, Vezérem, – életem, halálom kezedbe ajánlom – mi legyen az e heti betevő mézesmadzag alattvalóidnak? Van nekünk ez a bicikli miniszterünk, blöfföljön párszáz kilométernyi bringa-sztrádát a kerekezőknek!

r_m.jpgÉs lőn! Révész Bringusz, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kerékpározásért és az aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztosa, és jól tudjuk minél hangzatosabb, egy titulus, annál üresebb, na, szóval, a születésétől fogva „férfiasan” nyafogó kormányfi kapott a megszólalási lehetőségen és kinyilatkoztatott. Régen volt már az a „fejbe verős” sztori, ennyi kihagyás után nem csoda, ha megéhezik az ember fia és örömittasan, s nem kevésbé büszkén jelentette be a szavaira éhes hon polgárainak, hogy harmincmilliárd – elöl egy 3-as és azután 9 nulla!!! – forintnyi, „turisztikai szempontból legfontosabb útvonal” fejlesztéséről döntött pártunk és kormányunk. Hogy kicsit még rátromfoljon, hozzátette: mindez a nemzetgazdasági szempontból legfontosabb útvonalakat érinti majd. Néhány a „nemzetgazdaságiak” közül: Dózsa György út, Bartók Béla út, esetleg a Hungária körút, – elnézést azokért, amiket kihagytam, de az biztos, hogy a „belső kör” tagja lesz: a Budapest-Balaton kerékpárút, a Balatont a Kis-Balatonnal összekötő kerékpárút, a Balatoni bringakör, a Tisza-tó körüli kerékpárút hiányzó szakaszának kiépítése, valamint a Rajka-Dömös, Szentendre-Budapest, Dunakeszi-Budapest, Budapest- Érd-Százhalombatta szakaszainak komplex kialakítása, jobbítása.

A fejlesztésekhez szükséges pénzt uniós (Üzenjünk Brüsszelnek!) és hazai forrásokból tervezi biztosítani a vezetőség, a fejlesztések többsége – mikorra máskorra? - 2018-ra megvalósulhat. Azért itt érdemes a feltételes módra figyelni!

Hogy a dolgok tuti rendben menjenek, külön főosztályt hoztak létre, amit ősztől Berencsi Miklós vigyázó szemei irányítanak majd. Ez azért is volt Révész szerint iszonyúan fontos, – nem, nem azért, hogy minden fillér, vagyis eurocent azokhoz kerüljön, akiket illet, ne legyen még csak a gondolat szintjén sem rossz az indulat! – mert az eddigi fejlesztéseket nagyban nehezítette, hogy nem volt egységes – központosított – az irányítás, azok a fránya önkormányzatok, minisztériumok, civil szervezetek nem értettek mindenben egyet ezzel hátráltatva az áldásost. De ennek szerencsére vége, R. Bringusz teljes odaadással és szakértelemmel várja a kihívásokat.

Rávilágított, hogy nem csak a kialakítással, a fenntartással is gondok voltak, de – mint mindenre – erre is kész a megoldás: a Magyar Közút veszi át az országos és regionális jelentőségű, vagy főutakkal párhuzamos külterületi kerékpárutak működtetését és fenntartását.

b_m_-crop.jpgAnnak érdekében pedig, hogy személyi feltételek ne gátolják a grandiózus terv megvalósítását, Berencsi Miklós vezetésével létrehoznak még egy, a keresztségben „kerékpáros főosztály”- névre keresztelt képződményt – persze alfőosztály-vezetővel és helyettesével, meg annak a helyettesével, ők is ősztől állnak hadrendbe.  Az új seprő szűzbeszédében kitért a legfontosabbra: költségvetési forrásra van szüksége! Hozzátette, hogy amennyiben a Magyar Közút Nonprofit Zrt. szárnya alá kerül a kerékpárforgalmi hálózat összes szakasza, akkor megszűnik a jelenlegi karbantartási, működtetési problémák sora és tisztázódnak a hatáskörök, ami magyarra fordítva az elmúlt évek tapasztalata szerint körülbelül azt jelenti, hogy „megáll az idő, az égen néma álló csillagok” és közben minden csendben rothad lefelé.

Révész kormánybiztos belengetett még némi távlatos célt is, 2018-ig, az országgyűlési választások vélt évéig, országos turisztikai kerékpárút-fejlesztési programot terveznek kidolgozni, hogy az országszerte egységes turisztikai útirányjelző táblarendszer kialakításáról ne is beszéljünk, ami – jelezte - illik majd a Bejárható Magyarország program információs rendszerébe.

A szokásos tusványosi éves hakni, - mint anno évekig a Loksi Tabán május 1-én (Bocs fiúk!) - okán juthatott eszébe a főnöknek, hogy „az elszakított nemzettest” is kapjon valami bringósat, különösen, ha a Magyar Királyi Posta segedelmével jól voksol októberben, így Révész Kerékpárusz vett egy nagy levegőt és bejelentette:

„Reményeink szerint egy-másfél év múlva Debrecen és Nagyvárad között kerékpárral kerékpárúton lehet majd végig tekerni”

Lelkes örömködésem elé csak az emel  gátat, hogy még alig néhány hétnyi víz sem folyt le a Dunán, amióta a kormányfő, kevéssé se Mátyás királyos álruhás, sokkal inkább csinnadrattás, „parasztvakítós”-bejelentős, ígérgetős, átadós, csili-vili országjárása  során mint eldöntött tényt nyilatkoztatta ki új grandiózus autóút programját,  majd egy másik aktuális re-bejelentő az mondta, hogy bocsi, de mégsem lesz belőle semmi.

A felfestett tervek mindig nagyívüek, de Orbán és udvartartása mintha elfelejtené, hogy az ígéret csak egy szép szó… s idő teltével, az alattvalók sokasága, lehet, hogy nem ma, vagy holnap, de egyszer biztosan számon kéri, mert ne feledjük a nagy migráncs költő, bizonyos Petrovics Sándor szavait: „Még kér a nép…”

Pálmai

 

süti beállítások módosítása