Demagógia! - harsogták felsőbbrendűségük tudatában, amikor valaki, vagy valakik lélegeztetőgépre számítottak át minden egyes stadiont. Ez a mocskos cinikus mondat szinte az összes Fideszes, és az ő fekete, vagy fehér bérlistájuk csecsén csüngő elemző, politológus száját elhagyta.

Most viszont  beütött a krach! A lekezelt, megcsúfolt jövőidő jelenné vált! Egyik döntéshozónak sem kívánom, hogy a kifürkészhetetlen sors úgy szembesítse őt lelketlenségével, hogy a saját bőrén kelljen tapasztalnia, milyen az, ha egy ilyen gép egyszerűen nincs, vagy ha van is, éppen foglalt, viszont ajánlanak helyette országszerte szépen zöldellő műfüvet.

“Az országos tisztifőorvos körlevélben utasította az egészségügyi intézményeket, hogy Budapestre lehetőleg ne küldjenek lélegeztetőgépre szoruló beteget, mert megteltek a fővárosi gyermekintenzív ágyak.”

Ez a hír 2017. február 18-án szembesít mindannyiunkat azzal, hogy a “demagógnak” minősített lélegeztetőgépes hasonlat mennyire húsbavágó, megoldhatatlan problémává nőtte ki magát. A ma Magyarországán nem Orbán dolgozószobájának kárpitjával, engedély nélkül felhúzott gangjával, amiről mások nyomorára vak szeme szétnézhet, mutatván, hogy neki még ezt is lehet, és még csak nem is a sok mini-nábob önös érdekeit szolgáló baromsággal kell foglalkoznunk, hanem - legyünk önzőek - a legalapvetőbb egészségügyi feltételek biztosításával!

Ha ezt nem így látja a kormányfő, akkor milyen jogon ejti ki a száján, hogy neki a magyarság, a haza a legfontosabb és senki nem kötelezheti, hogy népe ellen tegyen? Szörnyű a felismerés, hogy a XXI. században, Európa közepén gyerekek kerülnek életveszélybe amiatt, mert egy minden hatalommal felruházott kormányfő fejében átértékelődtek a dolgok, és a fontos helyét cserélt a lényegtelennel?

Magyarok, ébresztő! Ha már olyan alacsony az ingerküszöbünk a mások szenvedését látva , legalább az állja útját ennek az őrületnek, amit Orbán a gyerekeink ellen követ el! Egy egyszerű vírus – amelyik minden télen előfordul – felboríthatja Magyarország gyermek-intenzív ellátását, és még mindig ülünk a kényelmes fotelben, és megpróbáljuk kibekkelni, hogy fel kelljen állnunk?

“Ne annak higgyenek, amit mondok, hanem, amit teszek!”

- leplezte le magát néhány éve minden magyarok hazug, a valóság elől egy képzelt világba menekülő ura.

Ennek értelmében vegyük már észre, hogy csak a duma szintjéig fontos az oly nagyon szeretett ország, és benne mi mindannyian!

Nem a hadsereget kell “Európa legütőképesebbé” fejlesztenünk, hanem wc papírt, kötszert, gyógyszert kell biztosítani a kórházakba.

Ne feledjük, minden lehetőség adott volt ennek a sokat látott országnak arra, hogy Európaivá, Európává váljon, csak aztán jött Orbán, és mi hagytuk, - és a mai napig hagyjuk - hogy hülyét csináljon belőlünk.

Ugye urak, ez is csak egy semmi kis demagógia:

“…. népet, amely retteg, hogyha választ,

szemét lesütve fontol sanda választ

és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.”  (József Attila: Levegőt 1935

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! ( De valóban!)

Mátrai Anna

Mivel a bakákkal titoktartási szerződést írattak alá, így közérdekű adatigényléssel kellett fordulni az „illetékes elvtárshoz”, - jelen esetben a Magyar Honvédséghez - aki kitöltve a kéthetes türelmi időt, megküldte a kért adatokat a portálnak, íme:

„A harctéri életmentők több hónapos elméleti felkészítés után preparátumokon, modelleken gyakorolnak, és a kiképzés végén élőszövetes gyakorlaton sajátítják el a harctéri körülmények közötti harctéri sebesültellátás, életmentés fogásait” – közölte az MH, ami szerint „ennek pótolhatatlan tudásanyaga és készsége máshol nem szerezhető meg.”

Majd a folytatás:

„Az élőszövetes gyakorlás sertésen azért fontos, mert az emberi szövet szerkezetéhez hasonlóan reagál a külső sérülésekre, behatásokra”.

Nem vagyok katonaviselt, szerencsére semmilyen háborús zónában nem jártam harc idején, így csak ellenérzéseimnek tudok hangot adni az üggyel kapcsolatban. Nem gondolom, hogy a XXl. században ártatlanoknak kell - még ha sertés is az illető - életüket és vérüket adniuk ahhoz, hogy a hon védője szakszerűen teljesíthesse kiképzési feladatát.Törvény is van rá, hiszen a gerinces állatok bántalmazása Magyarországon törvényellenes, a honvédség szerint azonban

„hivatalos és engedélyezett eljárásról van szó”,

amire a MH Egészségügyi Központnak a Pest Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság adott engedélyt.

Gondoljuk csak el, milyen abszurd, hogy egy nap az MH Egészségügyi Központjának egy embere nyakába vette Táborfalva környékét, és addig ment a szegény pára, amíg nem talált egy gazdát, akinek az udvarán kellő mennyiségű – nyolcvanöt – disznó múlatta a napot. Hamar meg is egyeztek, persze a disznók őre azonnal elővette a számlatömbjét, hogy ledokumentálja az üzletet, és picit trágyás kezével leszámolta az állatok vételárát, a közel ötmillió forintot, és már terelhette is a jószágokat a haza védelmére!

Az, hogy konkrétan, hogy következett be a disznók számára elkerülhetetlen vég, nem derül ki a 444-nek átadott információkból, mindössze ennyit tartott a hivatalosság közölnivalónak ez ügyben:

„A beavatkozások során az altatásos érzéstelenítést állatorvos végzi, a beavatkozások a teljes sebészi tolerancia szakaszában történnek.( Jelentsen is ez bármit) A gyakorlat végén az állatorvos az állaton eutanáziát hajt végre.”

Többen is állítják, hogy ami Táborfalván történt, nem egyedi, kirívó eset hanem bevett gyakorlat. Bocs, de az én gyomrom nem veszi be!

BoMa