Így tovább kellett járatni a fogaskerekeket, mert a társadalmi feszültség azt kell, mint egy falat kenyér! És nem hiába volt a sok kattogás. Megvan! Hatásos, mindenki – pártállástól függetlenül - örülhet neki, és ha nem sikerül megvalósítani, akkor sem hullik vissza a kedves vezető fejére, hiszen ő mindent megpróbált.

Az elkövetkező másfél év a béremelés ígéretének bűvkörében telik majd! Megelőzve a rögtön felhorkanókat, hogy nekem semmi nem jó, természetesen én is látom, tudom, érzem, hogy óriási a szükség a nagyobb jövedelemre, és szép is lenne, ha valaki – bárki – csettintene egyet az ujjával és összeütné néhányszor a cipője sarkán, és láss csudát! – máris minden rendben lehetne. Csak hát ez nem a mesevilág, - ámbár kétségtelen, hogy néha úgy érezzük, hogy egy elfajzott, gonosz Óz országában élünk - hanem 2016 Magyarországa.

A fidesz "fekete-zsenialitása" éppen az ilyen kívánatos ígérek megtalálásában, majd kifordításában rejlik, mert aki veszi a bátorságot, és felemlíti, hogy van ezzel az ötlettel egy pici probléma: például, hogy nem egyszemélyi miniszterelnöki kompetencia "bemondásra" meghatározni a bérek alakulását a magánvállalkozók és alkalmazottaik aspektusában, az rögtön ellenség,népnyúzó,hazaáruló lesz. 

Ha Orbán tartja magát régi jó szokásához, akkor nem is kell mélyebben belemennie a részletekbe, hiszen senki nem fogja firtatni a lépésről lépésre kidolgozott stratégiát ennek a gigantikus tervnek létrehozásához. Elég lesz a szokásos plakátkampány, esetleg egy magvas gondolatokkal teletűzdelt népszavazás, például, hogy

„akarja-e, hogy hat év alatt 50%-al több legyen a fizetése? Szavazzon a Fideszre!”

és a "kormányzás helyett parasztvakítás"- projekt tovább folytatódhat még négy (nyolc, tizenkét) évig.

Minden ágazat dolgozóinak beígérik, hogy meglesz az az 50%, csak hát érthető módon ez nem megy egyik napról a másikra, tehát elhúzzák 4-6-8 évre. 2018-ban, amikor a hívők támogatására szüksége van az Orbán-csapatnak, még nem lesz érzékelhető szinte semmi, vagy csak minimális konkrétum, ami viszont jelzi "a szép jövőt", de no para! - az igazmondó megígérte, akkor az úgy is lesz! Hátráltatni csak a balliberális-Sorosos-Európai Uniós csőcselék tudja, úgyhogy egy feladat van, ellehetetleníteni, lejáratni mindet!

Aki pedig veszi a bátorságot, és mindennek dacára belekérdez, abból pár hét alatt bebizonyosodik, hogy meleg, vagy csalja a feleségét-férjét, esetleg nagyképű milliárdos, aki tesz a népre, mert a mocsok, amiben fideszék kéjes arccal könyékig turkálnak, szinte kimeríthetetlen.

Minél hosszabbra tudják húzni a kampányidőszakot – mondjuk tegnaptól – annál könnyebben lehet ezzel a blöffel elfedni a manapság elég tarajos és habos hullámokat vető botránysorozatot, amibe egy nálunk boldogabb és valódi demokráciában már egyenként is nagyon régen bele kellett volna buknia a regnáló rezsimnek.

Harcra készen melegítik a klaviatúrát a szolga-média újságírónak csúfoltjai, és amikor eldördül a startpisztoly, már folyik is megállíthatatlanul mindenhonnan a megrendelt tartalom-sár. Biztosan lesznek „meghatározó személyiségek”, és a nép egyszerű gyermekei közül is sokan, akik vállalják majd a nyilvánosságot és dicshimnuszokat zengenek a hős vezérről, aki éjt nappallá téve robotol értünk.

Tényleg ennyire egyszerű-agyúak vagyunk? Hányszor lehet még ugyanazt a sémát használva kihasználni, megalázni, lenézni ezt a népet, amely annyira büszke a múltban vélt vagy valós tetteire, értékeire, hagyományaira? Lehet, hogy pont ez az ok, a hagyománytisztelet?

Mátrai Anna

Aligha hihető, hogy a magyar nép teljes flegmaságban szenved, így csak az magyarázhatja a hatalmon lévő rablópandúrok érinthetetlenségét, -a lelkek zugaiban- hogy nem is tudnak arról, hogy „mik vogymuk”, és mik történnek Magyarországon.

Emlékezzünk csak Budai Gyula 2006-os ámokfutására, aminek következtében ugyan senkit sem sikerült bűnösnek találtatni az ügyészséggel, de arra pontosan megfelelő volt, hogy a felületesen szemlélő állampolgárok szemében lejárassák az akkori kormányt és a benne résztvevő pártok politikusait. Sem Molnár Gyula akkori XI. kerületi polgármestert, sem Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt, sem Szitka Péter akkori kazincbarcikai polgármestert, sem Juhász Ferenc leköszönt honvédelmi miniszter, sem Tátrai Miklós egykori nemzeti vagyonkezelő-vezető nem bizonyult bűnösnek. Számszerűen 1400 kisebb-nagyobb ügytől zengett azidőtájt az Orbán-sajtó minden darabja, és ezekből 50-nél is kevesebb esetben indult nyomozás.

Még a 2010-es kampánynak is ez a téma volt a mozgatórugója, itt már beszállt a hülyítésbe Orbán Viktor, Kövér László, Budai Gyula és Répássy Róbert is, és mivel a baloldal ekkorra már elkövette azt az ostobaságot, hogy a médiát szinte teljes mértékben, önként és dalolva átengedte, nekik elég volt csak belengetni a neveket. Elég volt tehát néhány színes lufi pár vörös masnival, majd hátra dőlve várni, amíg az Istenadta elvégzi a rá váró feladatot. És mi végeztük is lelkesen, szájról-szájra terjesztettük a vadabbnál vadabb, direkt erre a célra kitalált történeteiket és felmagasztalódva éreztük, hogy mi vagyunk hivatottak ezt a sok mocskot eltakarítani.

A nóvum a ma reggeli kávéval érkezett.  A gondolat nem is igazán új, csak rég elfeledett, de azért használható lehetne az ellenzéki töltetű hírek célba juttatására.

Ugyanis innen, Pestről érthetetlen, hogy miért nem veri ki a biztosítékot az a szinte mindennapra jutó hírdömping, hogy fideszes politikusok és rokonaik, barátaik hogy lopnak szét mindent, ami megfogható. A kisebb városokban, a falvakban alighanem nem tudnak semmit az orbáni rablógazdagságról, mert a Fidesz-média pont az ellenkezőjét sulykolja. Utolsó információjuk, hogy „én soha nem hazudok”, meg, hogy „dübörög a gazdaság”, esetleg, hogy „a migráncsok elveszik a munkát” és a legújabb, miszerint „a baloldal feláldozza a nemzet biztonságát, tehát hazaáruló”.

Az ellenzék pedig hiába is  bazírozna arra, hogy az interneten molyol majd a magyar falu apraja-nagyja az elkövetkező évtizedben, hiába ígért Deutsch Tamás fűt-fát, virágot. Azt a helyzetet, amibe a baloldal ebben az ügyben belekormányozta magát, nem lehet gyorsan és hatékonyan megváltoztatni, az illiberális helyzetre „ilmegszokott” választ kell adni.

Javaslom tehát, hogy élesszük fel a kisbírók által még az 1950-es években is oly jól üzemeltetett „kidobolás” intézményét, és ha a népszavazásra nem is sikerült összetrombitálnia az össz-ellenzéknek a megfelelő létszámú tagot a szavazatszámláló bizottságokba, – ami elég szégyenletes dolog – de talán érdemes lenne ezzel a régi-új funkcióval bepróbálkozni, hátha nagyobb lesz a kereslet rá!

„Közhírré tétetik” – hangozhatna a bevésett szlogen, és az odagyűlők szemelvényeket hallhatnának a valóban megtörtént eseményekről. Így módjukban állna esténként otthon, baráti körben, vagy a kocsmában megbeszélni a hírek teljes palettáját, hogy aztán saját véleményt alkothassanak. Kiderülhetne, hogy nem Soros a felelős azért, hogy nincs a faluban orvos, gyógyszertár, iskola, óvoda, hogy nem a Gyurcsány miatt nincs munka, s bizonytalan, hogy meddig lesz nyugdíj, hogy nem a legújabban átkosra keresztelt balliberális kormány hibájából nem tanulhat tovább a gyerek, vagy a "kisunoka".

Első országos, kidobolásra ajánlom: dobpergés, utána: „Közhírré tétetik, - újabb dobpergés, majd - MEZTELEN A KIRÁLY!

Mátrai Anna

Nem, nem bolondultam meg, én nem. A fenti agymenést az juttatta eszembe, hogy hírét vettem annak, amit más körülmények között a Hírcsárda viccének tulajdonítanék, miszerint a kormány, melynek feje Orbán Viktor eddig is a hit védelmezőjének hamis jelmezében tündökölt, létrehívta a Keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárságot. Igen, itt és most, azaz Európa közepén, 2016-ban. Erre mondja a népnyelv, hogy „ne ba..!  

Olaszországból kifejezetten e célból hazarendelték Török Tamást, a diplomáciai testület tagját, és hogy miért éppen onnan? - gondolom azért, mert ott van a Vatikán is, és hátha magára szedett ott Török úr valamicske ördögűzést, vagy mit.  A helyettes államtitkárság azzal a jogosítvánnyal indul neki grandiózus feladatának, hogy a világban élő, támadásokat elszenvedő keresztény közösségek munkáját segítse.

Nem tiszta a kép, hogy a fent említett ezer millióból tartja-e fenn magát a hivatal, vagy ez csak a „mentést szolgálja ” és magát a háttérmunkát, azaz fizetésekre, dologi kiadásokra, stb. külön, mindannyiunk dalolva adózott forintjaiból szán – újra a megkérdezésünk nélkül – újabb havi rendszerességgel kifizetésre kerülő milliókat a két legkeresztényibb politikusból álló Balog – Orbán duó.

A cél nemes! - és mielőtt azzal vádolna bárki, hogy fittyet hányok olyan jelentős vallás tanait követő sokaság bármely tagjának testi épségére, mint a keresztények, leszögezem, hogy mi sem természetesebb, mint az emberek testi épségét védeni, és ezt fontosnak, elsődleges emberi feladatnak gondolom  méghozzá  felekezettől függetlenül.

Büszke vagyok rá, hogy hiába ici-pici az ország, ahol születtem és élek, mégis foglalkoztatja a kétharmaddal másodszor megválasztott miniszterelnököt a bajban lévők, az oltalmazásra szorulók, a védtelenek sorsa.  Sajnos azonban, mint minden éremnek, így ennek is van másik oldala. Ha I. Viktor – kinek már a neve is győzelmet jelent - feltenné az olvasószemüvegét, akkor talán észrevenni azt is, ami az orra előtt megesik, bizony főnök! - akkor tikkelnie sem kellene, és határon innen, vagy épp a határvonalon mérhetetlen sok rászorulón pásztázhatna végig a felkent tekintete.

Ma még nem a kies budai vár direkt erre a célra ácsolt gangjáról, de akár a fáktól lecsupaszított Kossuth térről is jól kivehető, hogy Magyarországon belül is vannak olyan népcsoportok, felekezettel bíró- és nem bíró rászorulók, akikkel törődni kellene.

Nem beszélve a mindenüket hátra hagyni kényszerülő menekültekről, – nem, tévedés ne essék, nem migránsokról, menekültekről - akik a puszta életüket védve kényszerültek vándorútra, amelyet egy-, két-, vagy akár háromosztagú kerítés védelméből gyűlölködő rezsim most ismét kockára tesz, miközben az ország fel(meg)kent vezetője egy tálból sütizget, majd kitünteti a legkeresztényibb, legirgalmasabb betű- futárt, Zsolti barátot.

Félre az iróniával! Ne tessék itt migráncsozni, gyűlöletet szítani valakik iránt, akik itt sincsenek, csak azért, nehogy az itt élők véletlenül észre vegyék, hogy miközben ők bódultan  szavazgatnak, valakik nemcsak ellopják a hazájukat, de több nemzedékre előre meg is mérgezik, na nem a testüket, abból szerencsés esetben még van gyógyulás, nem, a sokkal érzékenyebb és soha sem gyógyuló lelkünk van a célkeresztben.

Annak az országnak a kormánya, amelyet annak idején első szent királya éppen Máriának, Krisztus anyjának, a legkönyörületesebb szentnek ajánlott fel, több mint ezer évvel később nem tehet különbséget ember és ember között.

Október 2-án - és nem az urnáknál - keresztényi, vagy fogalmazzunk egyszerűbben, emberi szeretetből és szolidaritásból is vizsgázik Magyarország.

Mátrai Anna