Lázár János, Magyarország második főfideszese azt a náluk jól bevált módszert választotta minapi megjelenésekor, – sajtóinfónak nem nevezném, hisz lassan már mindenki ki van tiltva, aki valódi kérdést tehetne fel, amit meg a mikrofonállványok művelnek, az nem sajtó, így a dolog sem sajtótájékoztató - hogy hülyének tettette magát.
Ezt a módszert akkor szokták használni, ha már normális demokráciákban menthetetlennek tűnő problémával találják szemben magukat. Ilyen a Pharaon-saga is, amiben igyekeznek megmagyarázni a magyarázhatatlant, hogy mit keres egy körözött bűnöző Magyarországon, no pláne szeretett és igentisztelt miniszterelnökünk családja- és háza-táján.
Lázár azt próbálta beadni a jelenlévőknek és rajtuk keresztül a népfenségnek, hogy neki, és a szóban forgó bűnözőnek nincs ujjlenyomatuk, így azonosíthatatlan nem csak ő, hanem az évtizedek óta körözés alatt álló nemzetközi bűnöző úr is. A helyzet azonban ennél picit csavarosabb, hiszen valószínűleg elfeledkezett róla mindannyiunk minisztere, hogy nem sokkal megnyilatkozása előtt párt- és elvtársa, Pintér Sándor belügyér saját szájával közölte az érdeklődő állampolgárokkal, hogy megküldték a körözött ujjlenyomatát, nekünk csak az a dolgunk, hogy összevessük az általunk levettel, amit ugye hivatalból meg kell őriznie a számára vízumot adó országnak, ami persze úgy nagyon nehéz, ha nem is vették le.
Szóval, a hasonló veszett ügyek kezelésére találta ki a kommmmmmmmmmmmmmmmmmmmunikációs agytröszt a hülyének tettetés technikáját. Ám kétélű fegyver ez, hiszen egy becsületben megőszült, vagy akár fiatal éveit taposó fidesz-szimpatizáns fejében egyszer csak elindul a gondolat, hogy
„biztosan jó az nekem, hogy ilyen primer hülyék a vezetőim?”.
Ha pedig valami elindul……, akár felismerés is lehet belőle, és akkor nekik lőttek! Az például nem őrületes elvárás egy megválasztott képviselőtől, hogy ha már bent ül a parlamentben, mert mi, szavazók rábíztuk a jövőnket, akkor esetleg legyen tisztában azzal, hogy miről szavaz, milyen elvrendszer mentén. Az sem nagy elvárás, hogy ha egy újságíró felteszi helyettem a közérdekű kérdéseit, akkor arroganciája pajzsa mögül ne pattintsa le, hanem legyen véleménye, amit dadogás nélkül el is tud mondani, hogy tudjam, mint választó, hogy legközelebb is bizalmat szavazzak-e neki, vagy nem.
Persze mindennek a másik oldala, hogy mint az állam polgárai, minderre legyen igényünk, és ne érjük be kevesebbel! Ne engedhesse meg magának a kormányzó párt egyetlen tagja sem, hogy tesz rám, és ha mégis, akkor másnaptól már nem, mint közszolga, hanem mint álláskereső élje napjait, jelenlegi beosztásától függetlenül. Ezt csak mi tudjuk elintézni, mégpedig úgy, ha tömegesen, rendszeresen és ellentmondást nem tűrve követeljük! Ha nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, ha kiállunk akkor is a jogaiban sértettért, ha azok pont akkor nem mi vagyunk! Legyen végre elég a magukat gyávaságból, sunyiságból ostobának tettető elöljárókból! Fényt kérünk – ha máshol nem is, hát - az alagút végén, hogy lássuk, hol van végük!
Mátrai Anna