Egész életemben szerettem kitűnni, kicsit másnak lenni, mint a többiek. Ha jobban belegondolok, ez eleinte abból adódhatott, hogy – finoman szólva – nem voltam túl közvetlen, magamat szívesen produkáló gyerek. Inkább az undok jelzőt használnám, ha jobban belegondolok.
Mint ilyen, soha nem voltam a társaság vezéregyénisége, inkább a háttérből figyelő szerepét választottam, és idő teltével annyira megszoktam ezt a pozíciót, hogy sajátommá vált, és így is maradtam. Úgy próbáltam - legalább magam előtt - erényt fabrikálni ebből kirekesztődésből, hogy felsőbbrendűségem teljes tudatában, önként vállaltam „másságomat”.
Egészen az elmúlt napokig nem is volt ezzel semmi bajom, na jó, talán annyi, hogy egyik unokámban napról-napra látom viszont mísz önmagam, ami csak néha tölt el öntudatlan örömmel, mert tudom, hogy nem mindig lesz egyszerű így az élete, de hát volt neki honnan örökölnie! Mondom, egészen mostanáig csendben emeltem ég felé az orromat, de amikor Matolcsy azt üzente nekem, hogy az általa birtokolt MNB friss jelentése arról tanúskodik, hogy én – mint minden magyar állampolgár, legyen az egy napos, vagy akár száz éves – havonta 10.000.- forintot takarítok meg, amihez hozzá jön ugyanennyi hozam is az eddigi spórolásaim révén, egyszerre belém csapott a felismerés: biztos, hogy élethosszig ki akarok lógni a többségből? Ugyanis, mint minden statisztikai felmérés, ez is biztosan az átlag magyarról szól!
De itt még nem ért véget hazánk anyagi felvirágoztatójának üzenete, ugyanis azt is az orrom alá dörgölte, hogy minden átlagos családnak Pannóniában 10 millió forint megtakarítása is van, amit döntő többségünkben otthon, a párnacihában, a stelázsiban – kinek melyik a szimpatikusabb – tartunk. Hát én minden zeget-zugot felforgattam, hiszen ha az Igazmondó legjobb matekosa ezt üzeni nekem, akkor biztosan így van, hiszen mint a mondás is tartja: embert barátjáról…..
Tovább olvasva a kimutatást, miszerint mindannyian nyugodjunk le, hazánkban minden a legnagyobb rendben van, és ő mindennel maximálisan meg van elégedve, még ahhoz is volt arca, hogy a nyugdíj-megtakarítások alakulását is rendben levőnek tartsa, kiemelve, hogy a magánnyugdíjpénztárakban közel 230 milliárd a megtakarítás. Volt képe hozzá, hogy ezt a kifejezést egyáltalán a szájára vegye, sőt, még azt a magánnyugdíj-pénztári megtakarítást is a háztartások vagyonának részeként tartja nyilván, amit már államosítottak, és ez 2837 milliárd forintos követelésként vagy jelen a statisztikákban.
Nem elég, hogy egyik napról a másikra, a megkérdezésünk és beleegyezésünk nélkül megloptak minden pénztári tagot, elhitetve a bárgyú milliókkal, hogy jobb helyen lesz náluk a pénzünk, mint az addig kisebb-nagyobb hibákkal ugyan, de jól működő, évente ellenőrizhető megtakarításokat fialtatóknál. hihetetlen, hogy ezt a szégyenletes "fegyveres kéregetést" is ünnepeltetni akarja a néppel Orbán mára látványosan üszkösödő jobbkeze.
Persze, hogy mindezt megmerjék tenni, biztosnak kell lenniük a magyar néplélek működésében, abban, hogy mint amikor a lopás megtörtént, úgy most sem vetődik fel a kérdés elég emberben, hogy miért is szavaz még ma is bizalmat több millió magyar azoknak, akik szembehazudják, kifosztják, megalázzák őket. Az Orbán-hívőkben még ma sem realizálódik az a tény, hogy ezt a pénzt soha nem fogják visszakapni, hogy nem lett semmi a külön számlákból, azok örökölhetőségéből, hogy nyomon követhetetlenné vált, hogy mennyi a hozam, és arról is kussolnak persze, hogy azok a rebellisek jártak jobban, akik bent maradtak a magánnyugdíj rendszerében.
Nem, egyszerűen vakon hisznek!
Nem akarnak kilógni a sorból, nem akarnak gondolkodni, élni a kétkedés jogával. Mindeközben azt sem veszik észre, hogy ezzel a magatartásukkal mindannyiunkat kényszerítenek kitaszítottságba, hiszen páriák vagyunk a környező országok polgárainak szemében, perifériára szorultunk a saját magunk által választott és annak minden előnyét élvező Európai Unióban.
Semmi nem számít, csak a Viktor boldog és megelégedett legyen, ugye viktoriánusok?
Mátrai Anna
