Mi a véleménye a közösségi lakásmegosztásról?

A szálláshely-szolgáltatás definíciója:  üzletszerű gazdasági tevékenység keretében, rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása, ami tulajdonképpen azonos a nem is olyan régen nálunk is igen közkedvelt fizetővendéglátással, ami a jegyző által kiadott engedély birtokában végezhető.

Mennyiben különbözik a falusi turizmus, és ez a modern értékesítés?

Tulajdonképpen semmilyen különbség nincs, jelenleg a jogszabályok mindenki számára lehetővé teszik, hogy szabadon hasznosítsa a tulajdonában lévő dolgokat, így az ingatlanokat is. A kérdésre válaszolva, csak annyiban különbözik, hogy a falusi turizmust az állam támogatja bizonyos feltételek fennállása esetén, ez az Airbnb-re természetesen ez nem vonatkozik, mivel erre a tevékenységre a lakástulajdonosok jellemzően nem kérnek engedélyt. Adójogi szempontból tehát mindkettő önálló tevékenységből származó jövedelemnek számít.

A szállodáknak valóban konkurenciát jelenthetnek ezek a lakások?

Igen, persze nem feltétlenül a nagy szállodaláncoknak, de a kisebbeknek, a moteleknek, a hosteleknek igen, hiszen aki ilyen módon oldja meg a szállását, az nem szállodában vesz ki szobát. Ne feledjük, hogy a turisztikai ipar szereplői is komoly harcot vívnak, a minél nagyobb szelet „tortáért”.

A háromszög harmadik csúcsán azok a társasházak helyezkednek el, amelyek - akárcsak a szállodások - ilyen-olyan okból, de szintén harcba szállnak tulajdonostársaik ellen, ők mit tudnak jogilag kezdeni ezzel az üggyel?

Lehetőségük van a házirendben a közös tulajdon használatával kapcsolatos szabályok rögzítésére, ahogy a lakások használatának szabályait is meghatározhatják, de elég nehézkes próbálkozás az ilyen házirend, illetve szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) betartatása, ha az ott lakók, vagy a tulajdonosok bármelyike valamilyen oknál fogva nem akarja ezt. A társasház csak a nem lakás célú helyiségek esetén tilthat meg bármit is,  és akkor is csak a szerencsejáték szervezői-, valamint erotikus szolgáltatás nyújtására, illetve termékek forgalmazására irányuló tevékenységet.

Magyarul: a társasháznak kifogása csak akkor lehet, ha a közösen használható részekben valami kár keletkezik?

Egy társasházban azért szükséges szabályokat megalkotni, mert csak így lehet meghatározni a közös tulajdonú területek használatának módját és mértékét, valamint a másokat zavaró tevékenység végzését keretek közé szorítani. Ez többségi akarattal létrehozott szabályrendszer, amely betartása mindenkire kötelező, ebben sok minden szabadon szabályozható, amivel a többség egyetért, ilyen lehet például a lakók nyugodt lakhatáshoz való joga érdekében a zajhatással járó tevékenységek limitálása.

 Mondana pár jellemző példát?

Például amennyiben a lakás használója üzletszerűen végzi a tevékenységét, és ezzel bizonyíthatóan indokolatlanul zavarja lakótársait. Ettől picit elkülönül az az eset, amikor az ingatlan használati módját kívánja valaki megváltoztatni, például egy társasházi lakásban szeretne valaki orvosi rendelőt kialakítani, vagy kereskedelmi-, esetleg szolgáltatási tevékenységet folytatni. Ebben az esetben a helyi építési hatóságnál kell kezdeményezni a lakás használati módjának megváltoztatását. Ilyenkor a társasháznak lehetősége van, hogy döntsön arról, - természetesen a jogszabályi keretek között - hogy hozzájárul-e ennek a tevékenységnek a folytatásához, vagy nem. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a lakóközösségnek – a jogszabályi előírásokra hivatkozva - indokolnia kell, ha valamilyen tevékenységet megtilt, mert a „megtiltom, mert csak” kevés. De visszatérve az Airbnb-re, ez a tevékenység az egyéb szálláshely szolgáltatási tevékenység kategóriájába tartozik, amit be kell jelenteni a NAV-nak, illetve a település jegyzőjének, továbbá adatszolgáltatási kötelezettséget is teljesíteni kell.

Az az érzésem, hogy a lakók részéről az irigység dominál, hiszen, ha normális keretek között történik az említett tevékenységek bármelyike, nem lehet zavaró.

Mivel emberek vagyunk, könnyen el tudom képzelni, hogy sok esetben a tulajdonos azért vásárolta a lakást, mert rájött arra, hogy jó üzlet lehet, ha turistáknak pár éjszakára kiadja. Az így ideérkező utazók sok esetben „bulituristák”, akik azért jönnek néhány napra, esetleg egy hosszú hétvégére Magyarországra, hogy kiengedjék a gőzt. Ebben az esetben előfordulhat, hogy hajnali 2-kor, amikor hazafelé tartanak, még énekelnek is jókedvükben, amíg a lakásba beérnek, illetve még azt követően is, és ezzel bizony zavarhatják a nyugalmat.

Bárkivel, nemcsak a turistával, de a tulajdonossal is előfordulhat, hogy kapatosan megy haza.

Ez is igaz, sok olyan esettel találkoztam, amikor kollégiumi elhelyezés híján egyetemista albérlők bérelték az ingatlant, és rendszeresen elég nagy bulikat rendeztek. Azt lehet mondani, hogy mindenkivel előfordulhat az az eset, hogy alkalmanként zavarja a tulajdonostársait, de ennek a veszélye fokozottabb és rendszeresebb is azokban az esetekben, amikor a párnapos szállást igénybe vevőkről van szó.

A cikk elején említett Uber esetében elég egyszerű volt a tevékenységet betiltani, elég volt egy törvény, és már ment is a külföldi cég, ugyanez a közösségi lakásmegosztás esetében sokkal nehezebb, hiszen szinte bizonyíthatatlan még a létezése is, mert ha a tulajdonos azt mondja, hogy egy rokona, vagy jó barátja lakik éppen néhány napig a lakásában, ki tudja ennek az ellenkezőjét bizonyítani?

Amennyiben a párhuzamot nézzük, az Uber is búvópatakként kezdte a működését, de egyszer csak elérte azt a szintet, amikor már sértette mások, a sárga taxisok érdekeit, és csak ekkor indult el a szabályozására a kísérlet, ami a betiltásban végződött.

Az Ubernél egy számlára futott be a bevétel, és így megfoghatóvá is vált a tevékenység, a lakáskiadás esetében viszont mindenkit kifizetnek, és viszont látásra!

Ez már nem társasházi kérdés, elsősorban adózási ügy. Az is igaz, hogy egyes feltételezések szerint - amik nem járhatnak messze a valóságtól - a szálláshely ilyen módon történő biztosításánál a legjobb esetben is csak nagyon kevesen fizetnek adót a befolyt összeg után.

Feljelentő országban élünk, így nem csodálkoznék, ha nagyon sok lakástulajdonos kerülne ezügyben a NAV „látókörébe”.

Pálmai Tamás