A 16 magyarnak mondott Nobel-díjas közül csak egyetlen egy, Szent-Györgyi Albert nyert magyarországi kutatásai  alapján. A többi díjazott tudományos eredményét, azt a bizonyos „egyetlen csillag-pillanatot” - mert a díj az alapító akarata szerint nem folyamatot, nem életművet, hanem egyetlen, a világot megrengető művészi, tudományos pillanatot díjaz - nem itthon érte el. Szentgyörgyi kutatásának viszont minden fontos pillanata Magyarországhoz kötődik, amit jól nyomon követhetünk Wisinger István nemrég megjelent kiváló könyvében.

A legtöbb „Nobel-díjasunkat”,ellentétben Szent-Györgyivel a magyar történelem egy-egy pontján kiöklendezte magából az ország, ezzel kényszerítve őket - mert a sorsnak igen jó a humora - olyan környezetbe, ahol, mint mondani szokás, együtt volt „pénz, paripa, fegyver”, és csak évek, olykor évtizedek múltán, amikor megkapták a díjat lettünk nagy hirtelen büszkék rájuk. Olyan ez némi vicces eufémizmussal, mintha a gonosz mostoha rögtön Hófehérke menyegzője után, ami mint tudjuk, három nap és három éjjel tartott, a násznép meg olyan jól érezte magát, hogy „a végén tökbe szartak, falhoz csapták, még most is meglátszik a helye ahol lefolyt a leve” szóval a hét -törpés lagzi után azonnal büszkélkedni kezdene szeretett leányával.

Csak mi magyarok válogatunk a Nobel-díjasaink között, tehetjük, nagy nemzet vagyunk, sok a kitüntetett világhírű polgárunk.   Kertész mellett a másik, rengeteg vitát kiváltó és itthon legkevésbé sem magyarnak tartott díjazott Elie Wiesel Nobel-békedíjas, az  idei évben New Yorkban elhuny író, aki - talán ez sem véletlen – akárcsak Kertész,  szintén megjárta a koncentrációs tábort, de mit nekünk Auschwitz, a magyar szélsőjobb Wieselnek még a személyazonosságát is vitatja.

Ilyen hely kérem ez a Magyarország! - nem hogy elnézést nem kérünk azoktól, akiket ilyen-olyan okokból kiseprűztünk az országból, dehogy, még utólag is szemezgetünk közöttük. Ezután nincs mit csodálkozni a sors egy újabb fintoron, amellyel éppen Németországban teremtett sok üldözött mellet, Kertész Imrének is otthont.

Németország – ellentétben hazánkkal – leszámolt, elszámolt azzal a borzalmas múlttal, aminek jéghideg lángjánál mi még mindig melegedni remélünk.  Magyarország ma ismét az a hely, ahol újra dübörög a kormány által kampányokkal is táplált idegengyűlölet, már csak egy lépés választ el minket attól, hogy Göring hátborzongató kijelentését,

„Azt, hogy ki a zsidó én döntöm el”

valaki így korszerűsítse:

„Azt, hogy ki a gyűlölni való idegen, én döntöm el”

és így már kormányprogram is lehetne, na persze csak Magyarországon.

Most hogy közeledik, az idei Nobel-díj átadó ceremónia, ne feledjük: igazi „magyar” Nobel –díj csak egy van, Szent-Györgyié, a többi mind  "csak" magyar származású, még azé a kettőé is, akik egyesek szerint nem is magyarok.

Pálmai Tamás

Persze lehet, hogy idő teltével majd ráéreznek az ízére itt nálunk is, de ahhoz legalább két feltételnek teljesülnie kell, hogy mik ezek arról később.

Nézzünk a múlt kútjába, szúrós tekintetünkkel képezzünk féreglyukat a földön át – jó, jó nem lehet, de olyan jól hangzik - és bukkanjon ki tekintetünk az ámerikai kontinens Philadelphia nevű városában i.sz. 1965 hálaadási csütörtökét követő pénteken. Cövekeljünk is le, mert helyben vagyunk. A város, mint a gríz beállt, se előre, se hátra, az erek dagadnak a nyakakon, mindenki vörös a feszítő dühtől, és a rendőrség is tehetetlen, mert a közlekedési dugónak van egy pontja, amikor már kezelhetetlen, ki tudná ezt jobban nálunk, pesti polgároknál.  Egy szó, mint száz, egyesek szerint emiatt a közlekedési attak miatt kapta a nap a fekete péntek elnevezést, és hogy miért olyan fontos ez a bizonyos novemberi péntek az amcsiknak? - mert a hálaadási csütörtök utáni napon kezdődik a karácsonyi bevásárlási őrület.

Mások szerint azért lett fekete péntek a fekete péntek, mert a karácsonyi vásárlási láz miatt ezen a napon fordul át a kiskereskedők könyvelése a veszteséget jelentő pirosból a nyereség színére, feketére. Akár ezért, akár azért, de ez az akciós péntek, amelyen hihetetlen kedvezményekkel csábítják a vásárlókat a boltok 1966-tól, a nagy közlekedési mizériát követő évtől számítódik, és még abban a nagy országban is több mint harminc évbe telt, míg országosan elfogadottá vált, hát akkor mit akarunk mi itt azzal, hogy már másodszor szerveztük meg? Türelem – hoppsza, majdnem azt írtam elvtársak - nézzék el nekem, időnként körülnézek, és már azt sem tudom hol élek, és főleg mikor.

Most térek vissza dolgozatom elején leírt gondolatomhoz, miszerint két dolog mindenképpen kell az ötlet honosításához: az egyik, hogy ott, a nagy fogyasztói társadalomban a fogyasztók zömének pénze is van, nem csak álma mint errefelé. Félreértés ne essék, nem milliomosokról beszélek, azok úgyis kihagyják az ilyen vásárokat, még csak nem is a felső középosztályról, hanem azokról, akiknek szól: a tápláléklánc vége felé elhelyezkedő 10 és 10 milliókról, mert tévedés ne essék, ott még azoknak a zöme is viszonylag jól él, aki rosszul él, hiszen borzasztó körülményektől csak a mélyszegénységben élők szenvednek. A világ szebbik felén, aki munkához jut, nem kell attól félnie, - nem úgy, mint virágzóan fejlődő szép hazánkban - hogy elveszíti a fedelet a feje fölül, vagy netán megfagy a saját lakásában. Nem, ott aki dolgozik, az működőképes, még ha nem is él  fényes élete. Tehát a Black Friday sikerének egyik feltétele a valóban, és nem csak virtuálisan fizetőlépes kereslet.

A másik feltételt sem egyszerű megteremteni,  főleg a furfangos magyar mentalitás mentén, és hogy mi ez, na jó, nem csigázom tovább a figyelmet: a Black Friday hazájában a kereskedő kereskedni akar, nálunk sajnos - és ezt láttam pénteki túrám során is szinte lépten nyomon - nem a kerekedés, hanem az okosság, az ügyeskedés a fontos. Szinte mindenhol - tisztelet a maroknyi kivételnek - igyekeztek valami csavart elhelyezni a kedvezmény mellé, például az egyik helyen már nyitáskor sem volt a legnépszerűbb, legvevőcsalogatóbb áruból, de ők úgy gondolták, elég, ha bejön a kuncsaft, majd így is vesz valamit, és nagyon meg voltak sértve, amikor mégsem. Sajnos a kereskedőink java nem érti a kereskedelem egyik fontos törvényét, amit annak idején Kohn bácsi így tanított a vizesnyolcasnak: „soha ne feledd, jobb a sűrű fillér, mint a híg forint”! Jó, tudom, ma már nincs is fillér, de a lelkünk azért őrzi, mint váltópénzt. Nos, erre kellene váltani a kereskedelemben is, és minden egyszerre sínre kerülhetne. Tegyünk a két feltétel mellé még egy legalább olyan fontosat, azt, hogy a nagy fölözőgépnek - a kormánynak - is meg kellene tartóztatnia magát, és nem jó szokása szerint odalefetyelni egy órásit.

Na, kérem tisztelettel, mindössze ezt a három apró dolgot kell megoldani ahhoz, hogy 2017 novemberében a sorrendben 3. MBF, azaz Magyar Black Friday kiválóan sikerüljön.

Pálmai Tamás

Az egyáltalán nem cukisodó toroczkai „egyszerűagyú” megoldást talált ki a szerinte népünket veszélyeztető problémákra:

„A külső szemlélődést megelégelve, a bűnbakkeresés helyett én inkább azonnali megoldást adok, védelmet a brüsszeli tömeges betelepítési tervvel szemben.”

Valószínűleg még soha nem fordult meg a település első emberének a fejében, hogy „Brüsszel” mi magunk is vagyunk, hiszen amennyiben az Európai Unióra gondolt és nem Belgium fővárosára, akkor tudnia kell, hogy a tagországok között szerepel  egy bizonyos Magyarország is, tehát ez az agyament a magyarok ellen is védelmet akar nyújtani a felvirágzás előtt álló településnek.

De nem állt meg szűk pátriája határainál, további hasznosításra ajánlotta fasisztoid tervét:

„Nincs más teendő, Magyarország többi önkormányzatának csak át kell venni a preventív célú intézkedéscsomagunkat, és máris megvédtük a hazánkat.”

„Intézkedési csomagnak” nevezett agymenésének alább olvashatják pontokba szedett változatát:

- Tilos a mecset- és bármilyen egyéb hitéleti tevékenységre irányuló építmény építése, amely kisebbítené a településünk meglévő katolikus templomának jelentőségét

- Tilos közterületen a müezzin tevékenysége, mivel alkalmas a köznyugalom zavarására, továbbá alkalmas arra is, hogy a helyi lakosság körében félelmet, riadalmat és megbotránkozást keltsen

- Tilos közterületen az egész testet és fejet, valamint részben vagy teljes egészében az arcot is elfedő burka, nikáb és csador, valamint a teljes testet fedő fürdőruha, ide értve az úgynevezett burkini viselése.”

A mumusok szerinte nem csak az iszlámhívők, mert legalább akkora veszélyt jelentenek a szélsőséges liberálisokat, akik elvakult eszméik hirdetése nyomán gondolkodásra, ellenvélemény kialakítására, eszmecserére bíztatnák alattvalóit. Azzal, gondolom, ő is tisztában van, hogy aki gondolkodik, informálódik, azt lényegesen nehezebb bábként irányítani, így  létkérdés neki az ostobaság konzerválása.

Erről így nyilatkozik:

„Mi ugyanis itt Közép-Európában ismét két pogány közé kerültünk. Amíg délről a migráció, addig nyugatról a szélsőséges liberalizmus vadhajtásai fenyegetik a társadalmunkat és hagyományainkat.”

Szinte látom, ahogy a vad liberális eszméket vallók kivont tollal a kezükben, könyvekkel a hónuk alatt megrohamozzák a helyi kocsmát, és veszélyeztetik a nagyközség hagyományait. Halkan kérdezem, hogy mik is azok pontosan? Csak nem az elvakult gyűlölet szorul védelemre?

„Tovább is van, mondjam még?” toroczkai „intézkedéscsomag-őrülete így folytatódik:

"- Tilos közterületen bármilyen olyan jellegű propaganda-tevékenység megvalósítása, amely a házasság intézményét nem az Alaptörvényben rögzítetteknek megfelelően egy férfi és egy nő között létrejött életközösségként mutatja be, ide értve bármilyen közterületi akciót, kiemelten a performanszokat, demonstrációkat, plakát-, röplap- és hangreklámokat

- Tilos közterületen bármilyen olyan jellegű propaganda-tevékenység megvalósítása, amely megsérti az Alaptörvényt azzal, hogy a családi kapcsolat alapjaként nem a házasságot, illetve a szülő-gyermek viszonyt ismeri el, ide értve bármilyen közterületi akciót, kiemelten a performanszokat, demonstrációkat, plakát-, röplap- és hangreklámokat.”

Itt hirtelen kifogyott a gyűlölni valókból az „őrült beszéd” – amiben még véletlenül sincs értelem – papírra vetője. Pedig sokan kimaradtak még a sorból: sehol egy zsidó, cigány, hajléktalan, Soros, Gyurcsány, Bajnai,demokrata, vagy éppen az a csoport, amelyik az egészért alapjaiban felelős – felelőtlen! – jelenleg uralkodó rezsim szemében az aktuális szálka.

Azzal, hogy mindezt leírtam, messze nem a hitleri retorika népszerűsítése a célom, sokkal inkább az, hogy ér félni az ilyen és a toroczkaihoz hasonló helyi kiskirályoktól, mert a kór fertőzhet, és nem olyan nagy ez a mindannyiunk Magyarországa, hogy szempillantás alatt el ne terjedhessen a fertő. A táptalaj mindenesetre adott, csak mi állíthatjuk meg. Nem eltörölni ajánlom e nézet vallóit, hanem helyükön kezelni.

Mátrai Anna

Aki még nem hallott róluk, néhány bemutatkozó mondat az oldalukról:

„A Budapest Bike Maffia (BBM) Magyarország egyik legdinamikusabb növekvő civil szervezete, melyet fiatal kerékpárosok hívtak életre 2011 karácsonyán. A szerveződés olyan civilekből áll, akik innovatív módon végeznek közvetlen segítő munkát az arra rászorulóknak. Az alaptevékenységünk az adománygyűjtés, majd ezeknek az adományoknak kerékpárral való kiszállítása rászorulók részére. A megvalósítást az újszerűség jellemzi, a szociális munka elemeit ötvözi az önkéntességgel, adományozással, kerékpározással.”

A civil szervezet arra kérte a szegényeken segíteni akaró diákokat, hogy iskolába menet vigyenek egy zsemlével többet tízóraira, mint amennyit amúgy megennének, ezeket a plusz szendvicseket az aktivistáik összegyűjtik és kiosztják a rászoruló hajléktalanoknak. A felhíváshoz tucatnyi iskola többezer diákja csatlakozott. Fantasztikusan egyszerű, és nagyon klassz ötlet! Így kell ezt csinálni, nem várni a nemzeti "akármire"!

Örömmel és nagy egyetértésben csatlakozott a budapesti Batthyány Lajos Általános Iskola szülő-diák-tanár triója  a kezdeményezéshez, akikre a BBM-el való egyeztetés után a „minden második kedd” jutott. Pintes Andrea, a „Batyi” Szülői Munkaközösség választott vezetője mesélt a Városi Kurírnak az élményekről:

„Második alkalommal rendeztük meg a + 1 szendvics akciónkat, melynek keretében fél nyolctól 8 óra 10 percig négy nagy banános doboz töltöttek meg a gyerekek gyümölccsel, szendviccsel, édességgel, konzervvel. A szervezés kezdetén feltettem a szülőknek a kérdést, hogy tudjuk-e vállalni ebben a tanévben kéthetente  a "+1 szendvics" akciót, amire a mai második alkalom töretlen sikere a válasz. A következő két kedd december 6-a, majd 22-e . A lelkesedést  látva, a gyerekeink nagyon szeretnek segíteni, és ezt öröm velük együtt átélni, látni az arcukat, amikor a biciklis futárnak kétszer kell fordulnia, mert egyszerre el sem tudja szállítani a sok finomságot Az osztályfőnökök beszélgettek a srácokkal arról, hogy mekkora szükség van a munkájukra, segítségükre  ahhoz, hogy kicsit könnyebben éljék meg az ínséges időket a rászorulók.”

Látod kormány - tele a köz szolgáival - itt a követendő példa! Nem azon kell gondolkozni, hogy lehet a civilszervezeteket kinyírni, inkább meg kellene becsülni azokat, mert még  abban az őrületben is, amit Magyarországon teremtettél, képesek embernek lenni!

Érdemes végigböngészni a weboldalukat: www.bbm.hu

Mátrai Anna

Kicsit jobban utána olvasva az „ezerszer átkozott-áldott” világhálón, összerakható a kép, Frivaldszky Edit – mert így hívják az említettet – több, hasonló érdeklődési körű, gyűlölködő  szervezetnek is elöljárója. A legutóbbi „hőstette”, amit, az „Anya, apa, gyerek” néven bejegyzett vállalkozása támogatásával vitt véghez, a Lipóti pékség ajtajára kitűzött tacepao volt, amin az egyneműek házassága ellen kampányolt, és amitől azóta a cég is elhatárolódott. Azért bátorkodtam vállalkozás szóval illetni a fennkölt és mindenki által elismerhető nevet viselő szervezetet, mert a weboldalukra kattintva (www.anyaapagyerekek.hu) 

Tegyünk együtt a házasságért és a családért Európában – írja alá Ön is a legnagyobb európai kezdeményezést, hogy az EU házasság-fogalma a minden tagállamban elfogadott definíció legyen: az egy férfi és egy nő közötti házasság és az ezen és/vagy leszármazáson alapuló család.

A társadalom így tudja biztosítani, hogy minden gyermeknek legyen édesapja és édesanyja.

a lényeg megfogalmazása után hamar a tárgyra tér a gyűlölködés nagymestere, és pironkodás nélkül árul bögrét, pólót, cumisüveget, mindent, „mi szem-szájnak ingere”. Jól ki van ez találva, mert gondolt azokra is, akik nem szeretnek vásárolni, nekik a profin megcsinált oldal lehetőséget biztosít az adakozásra is.

Arról nem esik szó, hogy Edit asszony és csapata mihez kezd az így összegyűlt pénzzel, csak ennyit találtam ezzel kapcsolatban:

„Az AnyaApaGyerekek kezdeményezés nemcsak az aláírásgyűjtésről szól. Egy épülő közösség is egyben, egy európai csapat, a házasság és a család védelmében.”

A homofób asszonyság közösségi oldala is arról tanúskodik, hogy nem ma kezdte a szakmát. Szavaiból kitűnik, hogy a homoszexuálisok nagyon kihozzák a sodrából, és ahol csak engedik csoportokat, egyesületeket hoz létre és működtet annak érdekében, hogy nézete minél több ember sajátja legyen, és ebből még meg is tudjon élni.

Másodállásban – bocsánat, ha mellé lőttem volna, de nem jelzi, hogy melyik a fő- és melyik a többi – elnöki pozíciót tölt be az „Együtt az Életért Egyesület”-ben, mely szervezet folyamatos, hosszan tartó és gyümölcsöző kapcsolatot ápol a Szociális és Családügyi Államtitkársággal. A honlap 2013 óta tetszhalott, de mégsem veti meg pártunk és kormányunk támogatását sem, – és a hivatalosság több szintje is érdemesnek tartja a támogatásra a homofób amazont – hiszen a Fővárosi Önkormányzat, és a Nemzeti Civil Alap is elismeri és dotálja tevékenységét.

A sorban a következő biznisze az Emberi Méltóság Központ, az egyik leggyűlölködőbb csoportnak látszó kezdeményezés főoldalán az alábbi kérdéssor olvasható:

„Nézhetjük-e ölbe tett kézzel, hogy miként foszlik szét a házasság fogalma a szemünk előtt?

Engedhetjük-e, hogy gyermekeinket tőlünk idegen értékek szerint neveljék az óvodákban és az iskolákban?

Elfogadhatjuk-e szó nélkül, hogy az egyenlőség nevében meggyőződésünkkel és világképünkkel ellentétesen éljünk?”

vagyis ez a vállalkozása sem szól másról, mint arról, hogy aki nem úgy gondolkodik, él, mint azt a nemzetvédő szeretné, az ne is legyen! Az "Állítsátok meg az ENSZ homoszexuális hatóságát!", vagy a "Béranyaság megállítása Európában, illetve a - személyes kedvencem -"Soros civiljei az abortuszért" című cikkek mellett a többi oldalhoz hasonlóan, itt is nagybetűvel kiemelve ötlik a látogató szemébe a „Támogatás” lehetősége, szintén meghatározatlanul, hogy pontosan mire, kinek, hogyan fel a jövőben az adományokat.

“Szükség van olyanokra is, akik kisebb vagy nagyobb anyagi felajánlást küldenek, ezzel segítve a házasság és család védelmét Magyarországon. Csatlakozzon Ön is adományával, támogassa munkánkat! Minden felajánlás egy-egy lépés egy jobb társadalom felé. Küldjön 1000, 5000, 10 000 vagy egy Önnek megfelelő összeget szervezetünknek, és vegyen részt ily módon a társadalomért és az egyes emberekért végzett munkánkban!”

Edit asszony nem kis dologra vállalkozik, egy bizalmatlanná, gyűlölködővé, minden másságra kihegyezetté tett országban árulja a lehetőséget, hogy amennyiben tenni kíván a nép egyszerű gyermeke is a keresztényinek hazudott  Magyarország felvirágoztatásáért, és a bezárkózás sikeréért, az nála megteheti. Ő tehát nem osztja Janus Pannonius véleményét, nem, Edit asszony nem teszi, amit a költő, aki "kikacagja a római búcsúsokat".

Hogy is mondta Kohn bácsi, aki ugyan nem volt meleg, se keresztény, de azért..... szóval: Őgyes!

Pálmai Tamás

Ezt a módszert akkor szokták használni, ha már normális demokráciákban menthetetlennek tűnő problémával találják szemben magukat. Ilyen a Pharaon-saga is, amiben igyekeznek megmagyarázni a magyarázhatatlant, hogy mit  keres egy körözött bűnöző Magyarországon, no pláne szeretett és igentisztelt miniszterelnökünk családja- és háza-táján.

Lázár azt próbálta beadni a jelenlévőknek és rajtuk keresztül a népfenségnek, hogy neki, és a szóban forgó bűnözőnek nincs ujjlenyomatuk, így azonosíthatatlan nem csak ő, hanem az évtizedek óta körözés alatt álló nemzetközi bűnöző úr is. A helyzet azonban ennél picit csavarosabb, hiszen valószínűleg elfeledkezett róla mindannyiunk minisztere, hogy nem sokkal megnyilatkozása előtt párt- és elvtársa, Pintér Sándor belügyér saját szájával közölte az érdeklődő állampolgárokkal, hogy megküldték a körözött ujjlenyomatát, nekünk csak az a dolgunk, hogy összevessük az általunk levettel, amit ugye hivatalból meg kell őriznie a számára vízumot adó országnak, ami persze úgy nagyon nehéz, ha nem is vették le.  

Szóval, a hasonló veszett ügyek kezelésére találta ki a kommmmmmmmmmmmmmmmmmmmunikációs agytröszt a hülyének tettetés technikáját. Ám kétélű fegyver ez, hiszen egy becsületben megőszült, vagy akár fiatal éveit taposó fidesz-szimpatizáns fejében egyszer csak elindul a gondolat, hogy

„biztosan jó az nekem, hogy ilyen primer hülyék a vezetőim?”.

Ha pedig valami elindul……, akár felismerés is lehet belőle, és akkor nekik lőttek! Az például nem őrületes elvárás egy megválasztott képviselőtől, hogy ha már bent ül a parlamentben, mert mi, szavazók rábíztuk a jövőnket, akkor esetleg legyen tisztában azzal, hogy miről szavaz, milyen elvrendszer mentén. Az sem nagy elvárás, hogy ha egy újságíró felteszi helyettem a közérdekű kérdéseit, akkor arroganciája pajzsa mögül ne pattintsa le, hanem legyen véleménye, amit dadogás nélkül el is tud mondani, hogy tudjam, mint választó, hogy legközelebb is bizalmat szavazzak-e neki, vagy nem.

Persze mindennek a másik oldala, hogy mint az állam polgárai, minderre legyen igényünk, és ne érjük be kevesebbel! Ne engedhesse meg magának a kormányzó párt egyetlen tagja sem, hogy tesz rám, és ha mégis, akkor másnaptól már nem, mint közszolga, hanem mint álláskereső élje napjait, jelenlegi beosztásától függetlenül. Ezt csak mi tudjuk elintézni, mégpedig úgy, ha tömegesen, rendszeresen és ellentmondást nem tűrve követeljük! Ha nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, ha kiállunk akkor is a jogaiban sértettért, ha azok pont akkor nem mi vagyunk! Legyen végre elég a magukat gyávaságból, sunyiságból ostobának tettető elöljárókból! Fényt kérünk – ha máshol nem is, hát - az alagút végén, hogy lássuk, hol van végük!

Mátrai Anna

A nagyon régmúltban szebb napokat látott Terry Black lelkiismerete valami csoda folytán – zsarolás?, pénz?, esetleg egy műsor ígérete? – a minap ébredt tudatára és egészen a Lokál nevű nyomtatott papírhoz űzte-hajtotta, hogy feltárja a sötét titkot, miszerint a  sok más fontos és szép tulajdomsága mellett homofób Vona Gábor, a Jobbik elnöke  2001 és 2003 között előszeretettel látogatott homoszexuális orgiákat.  Arról nem szól a fáma, hogy utána átnyergelt-e az úr, vagy csak Terry veszítette őt szem elől.

Nem akarok tudni senki szexuális szokásairól!

Ami ebben az ügyben érdekes lehet az az, hogy pont most ébredt öntudatra Terry Geréb Black, amikor Vona szembe ment a megkérdőjelezhetetlennel, minden magyarok első közszolgájával. Megy itt kérem a kérlelhetetlen megfélemlítés, a szocialista pártállami módszerek elbújhatnak az Orbán-daráló mellett! És ez az a pillanat, amikor kötelessége minden magára kicsit is adó demokratának – szégyen ide, szégyen oda – a kikezdett Jobbik-vezér mellé állni. Ugyanis teljesen mindegy, hogy van-e igazságalapja a vádnak, vagy sem, ez magánügy. Csakis rá, a családjára, és, ha van, akkor a harmadik félre tartozik.

Gondolt ennek az ördögi tervnek a kitalálója arra, hogy ennek a férfinak felesége, gyerekei vannak, akiknek másnap ki kell menni az utcára, be kell ülni az iskolapadba? A betyárbecsület is ismeretlen fogalom ebben a bagázsban? Még a régi szép idők becsületben kinyiffant maffiózói is tiszteletben tartották a család szentségét!

Vonáné azzal próbálta meg kifogni Orbánék vitorlájából a szelet, hogy a közösségi portálon megírta levelét a regnáló klán vezére feleségének, Lévai Anikónak. Szerintem meddő próbálkozás lelket keresni abban a családban, ahol gondolkodás nélkül teszik ugyanezt bárkivel, ha érdekük úgy kívánja. Senki ne áltassa magát azzal, hogy szegény asszony, neki nincs beleszólása a dolgok folyásába, hiszen cselekvő résztvevője férje sumákságainak. Gondoljunk csak bele abba, hogy bármelyikünk párja tesz százezreket tönkre szemrebbenés nélkül hosszú évek óta folyamatosan, és mi azt játsszuk, hogy nem tudunk semmiről, vagy némán tűrünk, és meleg vacsorával várjuk otthon „mindenrosszak” okozóját. Nonszensz! Akit ez zavar, az elválik, de nem, a magyar „first” marad és teszi, amit tennie kell!

 Vonáné így próbál az anyához, a nőhöz szólni Lévainak címzett levelében:

"Természetesen megértem, hogy most nagy a zavar, a sértődöttség és a bosszúvágy, mert elbukott az Orbán Viktor által beterjesztett alaptörvény-módosítás. De bárhogyan is vélekedjenek a felek erről, egyetlen politikai ügy sem lehet indok arra, hogy egy családot megalázzanak, és minden alapot nélkülöző hazugságokkal, kitalált magánéleti karaktergyilkosságokkal igyekezzenek lejáratni a férjemet. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy miért nem elég a politikáját támadni, miért kell ilyen eszközökhöz nyúlni.

Miután más megoldást nem látok, feleségként, anyaként Önt kérem arra, hogy állítsa le a férjét. Nyilvánvaló, hogy a politikai színtereken nem lehet Orbán Viktorra hatni. Azt feltételezem, hogy Ön lehet az utolsó, akire talán még hallgat.

Biztos vagyok abban, hogy egyikünk sem szeretne egy ilyen országban élni, gyerekeket nevelni és unokázni. Ez nem lehet a polgári Magyarország. Ez egész egyszerűen méltatlan.

Nem csupán magunk miatt, hanem egy egész ország érdekében kérem Önt, mint Magyarország jelenlegi miniszterelnökének feleségét, segítsen megállítani ezt az ámokfutást.”

Ebben az esetben Lévainál pattog a labda, döntenie kell: vagy leállítja a dühöngőt, vagy egy követ fúj vele, vagy elhagyja. Más megvilágításban: itt most a fekália, vagy a máj esetével állunk szemben.

MA

Nem újdonság ez, hiszen már jó előre megalakultak az erre alkalmas „mindenközeli” stróman-gyanús vállalkozások Mészáros nevével fémjelezve. A rezsim úgy látszik, picit kezd jobban odafigyelni arra, hogy a még meglévő, maroknyi demokratikusan tényújságírást közlő  sajtóorgánum ne láthasson a korrupciós gödör melyére.  Az elhárító hadművelet során Seszták Miklósra esett a dicső feladat, hogy nevét adja pártja és kormánya védelmére és benyújtsa az „objektív” parlamenti döntnökök elé új törvényjavaslatát. Nem kell tövig rágni a körmét senkinek izgalmában, előre elárulom, mint puha vajon a forró kés, úgy megy majd át a parlamenten a beadvány.

A javaslat konkrétan azt tartalmazza, hogy legyenek titkosíthatók a közforgalmú vasúti járművek műszaki adatai, ami kétfenekű dobként nem csak ellehetetlenítené azt, hogy bármilyen adat kiszivároghasson például a metró állapotáról, amit naponta többszázezer budapesti használ bízva abban, hogy ha tényleg életveszélyes, akkor biztosan leállítják, hanem Pannónia legnagyobb úttörővasutasa is kedvére sajátítgathat ki terepet a játékához.

De kik is avatkoznának közbe? Akiknek az eddigi tapasztalatok alapján lényegesen fontosabb az emberi élet biztonságánál a politikai csatározás, vagy az önös érdek?

Jobbat találtak ki! Ha nem tud róla az igen tisztelt nép, akkor megnyugodhat, hogy a kedves Vezető biztosan gondoskodik a biztonságáról.Ha netán gubanc lenne, azt meg csak a „ballibszoccigyurcsánysorosbrüsszel”, vagy„azelmútnyocévmszpszdszdemszkyhorváth” okozhatja, úgyhogy: le velük!

Elő a jólbevált 0.9% százalék emeléssel „jólmegfizetett” vérmes  nyuggerekkel kiegészített papagájkommandót, akik „békeidőben”, amikor nincs kit nyilvánosan megsorozni, majd járnak szájról-szájra, és terjesztik a betanult mondatokat.

De, ha már törvényjavaslat, akkor beleszuszakoltak még, egy egész nemzetünket határon innen és túl mélységesen foglalkoztató probléma megoldását szolgáló passzust is. Konkrétan arra az impertinenciára gondolok, amivel néhány megveszekedett, radikális földtulajdonos nemtetszését fejezte ki, mikor hírét vette, hogy a giga-kisvasút (mert, mint tudjuk: törpében is hiába a kicsi a jó, azért a szovjet törpe volt a legnagyobb a világon) nyomvonala ippeg a nappaliját szeli majd ketté. Ennek elkerülése érdekében nem a lefüggönyözött Volga állt meg az udvara előtt, hanem Seszták miniszter szájába adták azt a kitételt, hogy a kormány rendeleti úton határozhassa meg a

"közlekedési infrastruktúra-beruházás megvalósításához szükséges, legfeljebb 200 méter szélességű területsávot vagy nyomvonalat",

ami magyarul azt jelenti, hogy Orbánisztánban a döntést minden ilyen jellegű ügyben politikai szintre emelik , amivel a helyiek tiltakozása lenullázható út-, vagy vasút építésekor. „Ahogyan ez itt szokás” már több, mint hat éve, amióta il a demokrácia, visszamenőlegesen is hatályos a tervezett törvény, hiszen a folyamatban lévő hatósági eljárásokra is vonatkozik majd, tehát például a felcsúti kisvasút meghosszabbításának ügyében is érvényes lenne.

Ha lúd, akkor legyen kövér! - egy szusszal a kisajátítások ellen tiltakozó tulajdonosok jogait is korlátoznák, hiszen pereskedés esetén is el lehet majdan kezdeni az építkezést, ha nincs épület a kiszemelt területen. Ezek után tehát az „egész Magyarországon világhírű” viheti, amit csak akar, és ha véletlenül van annyi pénze a szenvedő félnek, hogy ügyvédet tud fogadni és mersze is van, hogy beperelje az államot, és még meg is nyeri, akkor is fújhatja! - mert a telkén már régen vidáman, fütyörészve pöfög – ugyan üresen – a füstpöfögészeti tovalöködönc.

PtP

A tervezet leglényegesebb pontjai:

• az intézményeknek együtt kell kezelniük a testvérek ügyeit
• súlyos veszélyeztetettségként kell értékelni, ha a szülők elzárkóznak az ellátóktól
• tilalmas a védőnői, orvosi ellátásról való lemondás
• kötelező megjelenni a szűrővizsgálatokon, és ennek elmulasztása a jelenleginél súlyosabb szankciót vonjon maga után
• a jelzőrendszer tagjainak feladatát törvényben szabályozzák
• a szakemberek előzetes ügyészi határozat nélkül is intézkedhessenek, amikor a gyermek veszélyeztetett helyzetbe kerül, és ha a szülő, gondviselő nem reagál az ellátók megkeresésére
• a gyermek veszélyeztetettsége esetén a jelzés elmulasztása legalább olyan bántalmazásnak minősül, mint a más típusú bántalmazás.

A magzat védelemében bevezetik a kötelező szűrést, azaz a kismamáknak már több törvényi előírás miatt is meg kell jelenniük a terhesgondozáson, és a különböző szülész-, nőgyógyászati szűrővizsgálatokon.

Eddig dicséretes a dolog, de vajon megvannak-e mindennek a minimális feltételei, adottak-e az  egészségügyi intézményi, személyzeti feltételek?

Nos, bátran mondhatom, írhatom, hogy egyértelműen nem, és ez nem az ellátórendszer hibája.

Egy szeptemberi történet szerint a delikvens, akinél két terhességi teszt is pozitív eredményt mutatott, ellátogatott a területileg illetékes egészségügyi intézménybe. Ekkor az éppen szolgálatban lévő orvos megállapította, hogy bár nagyon korai stádiumban van, de a különböző jelek egyértelmű terhességet mutatnak. A teljesen egyértelmű válasz megállapításáért –kérte a jó doktor- fáradjon vissza 3-4 hét múlva.

Három héttel később  férj és feleség együtt, izgatottan érkezett a rendelésre, de ott hidegzuhanyként érte őket a recepciós híre, miszerint jelenleg egy nőgyógyászuk van, aki most éppen szabadságát tölti, helyettesítőt pedig nem találtak. De egyébként sem lehet csak úgy bemenni a doktor úrhoz, előre be kell jelentkezni, és 2 - igen kettő - hónap múlva lenne időpont, azaz kéthavonta van lehetőség a rendelésen megjelenni.

Állj! Hogy is van ez? - amikor már a ma érvényben lévő törvényi előírás is - a tervezett szigorításokról nem is beszélve - a havi vizsgálatot és megfigyelést szorgalmazza?

Felvetődik a kérdés, a szigorított rendelet - pardon törvény - amely nagyon keményen szankcionálja az esetleg együttműködni nem akaró kismamákat, családokat, hogy fogja büntetni a „Valóságot”, amely nem alkalmas a kormányakarat végrehajtására? Tőlük is elszakítják a gyermeküket, mert a támogatásoktól - és ezért tartunk itt - már elszakították őket.

Amikor a kismama, még kicsit tétovázva szintén feltette a kérdést a recepciósnak, a pult mögül a mai helyzetnek megfelelő lesajnáló, de nagyon is egyértelmű válasz érkezett:

„Ja kérem, ez a magyar egészségügy.”

Ujlaki Tamás Péter (vendég szerző)

Az a borzalmas, hogy a fenti ötlet – amíg bevezetik, addig kezeljük ötletként – törvényi elrendelése sem elképzelhetetlen a ma Magyarországán. Játszunk el a gondolattal, hogy az Orbán-rezsim 2016-ban, Európa közepén arra készül, hogy kiszűrje egy állampolgári jogával élni kívánó, hatóságilag engedélyezett demonstráció résztvevői közül az esetlegesen másként gondolkodókat.

Hogy mi van? Mi lenne a forgatókönyve a  nemzeti diktatórikus intézkedésnek? A már meglévő, bár váltig tagadott listák melyikét használnák? Ki dönthetne arról, hogy kiket tartanak majd háziőrizetben, esetleg letartóztatásban azokon a bizonyos „nehéz napokon”?

Gazdám! - a megfélemlített, elcsigázott embereknek elég belengetni, hogy aki másnap is dolgozni akar, annak nem ildomos a megmozduláson a részvétellel kacérkodni. Meg persze a családtagjainak sem, akár megszülettek már, akár még nem!

Az is sokat lendítene az ügyünkön, ha újra indítanánk a jól bevált besúgóhálózatot, az irigységre építeni e szép hazában sikert ígérő ötlet volt eddig is, ma sincs másképp! Mondjuk, hogy kap egy dedikált képet tőled, rólad!

Ki kell adni egy kézikönyvet is, – senki ne ijedjen meg, nem lesz hosszú, és tele lesz képekkel! – ami pontosan tartalmazza, hogy mit lehet, és mit nem egy állami ünnepségen, amit a mi pénzünkből, a mi okulásukra szerveznek! Lehetne ezt a brossúrát a kegyükből ingyenes – persze csak számunkra, mert, ha nem is tudatják, de ezt is mi fizetik! –„Lokál” mellékleteként osztogatni. Te főnök, ezek így még hálásak is lesznek, hogy fontos nekünk a szellemi fejlődésük, hisz - mint tudjuk - a könyv szent dolog.

Szükség lesz még egy messziről jól azonosítható jelvényre is, vagy egy bőr alá beültethető chipre, amit mindenki megkap, aki aláírja, – büntetőjogi felelőssége teljes tudatában – hogy „csak a Fidesz!” mert rájuk persze más szabályok érvényesek.

Valamit ki kell találnunk, kedves Vezető – áldassék a neved! - az interneten szervezkedők ellen is, mert ezek a fineszes – csak egy betű választja el a fideszestől, de mecsoda a különbség! – látens ellenforradalmárok kihasználják a magyar emberek jóhiszeműségét, és össze-vissza irkálnak a világhálón – sajtójuk nem maradván – rólunk koholmányokat. A nem szilárd hívőink ennek hatására elkezdhetnek gondolkodni, és akkor nekünk annyi! Most úgy is jóban vagyunk a kínaiakkal, ők kitaláltak valamit erre a problémára, talán nekünk is abba az irányba kellene mozdulni.

Igazad van, igen. igen, már megint! Te nem tudsz tévedni, francba a kínaiakkal, kövessük a chilei példát, végül is akkor legalább megtelnek a stadionok, na igen, na ja. Jaj, de izgatott vagyok.

A fentihez hasonló beszélgetés előzhette meg Révész Máriusz alábbi – alighanem a gyönyörtől - tudatmódosult állapotban tett nyilatkozatát:

Ha mindez egy hajón történne, akkor a másodtiszt már biztosan odaállt volna kapitánya elé, és kicsit szégyenkezve, hogy neki jutott a feladat, de határozottan elvezettetné őt a matrózaival, mivel mentális állapota nem teszik lehetővé, hogy egy cirkálót irányítson. Egy ország vezetésének teljes "tisztikarát" ki más lenne hivatott leváltani - lagalább akkor, amikor már szabadszemmel is jól kivehető a jéghegy - mint a Nép, de ha a nép hagyja magát a hajófenékbe zárni, akkor mi lesz? Még belegondolni is rettenetes. Ugye, kedves Nép?

Pálmai Tamás