A nagyon régmúltban szebb napokat látott Terry Black lelkiismerete valami csoda folytán – zsarolás?, pénz?, esetleg egy műsor ígérete? – a minap ébredt tudatára és egészen a Lokál nevű nyomtatott papírhoz űzte-hajtotta, hogy feltárja a sötét titkot, miszerint a  sok más fontos és szép tulajdomsága mellett homofób Vona Gábor, a Jobbik elnöke  2001 és 2003 között előszeretettel látogatott homoszexuális orgiákat.  Arról nem szól a fáma, hogy utána átnyergelt-e az úr, vagy csak Terry veszítette őt szem elől.

Nem akarok tudni senki szexuális szokásairól!

Ami ebben az ügyben érdekes lehet az az, hogy pont most ébredt öntudatra Terry Geréb Black, amikor Vona szembe ment a megkérdőjelezhetetlennel, minden magyarok első közszolgájával. Megy itt kérem a kérlelhetetlen megfélemlítés, a szocialista pártállami módszerek elbújhatnak az Orbán-daráló mellett! És ez az a pillanat, amikor kötelessége minden magára kicsit is adó demokratának – szégyen ide, szégyen oda – a kikezdett Jobbik-vezér mellé állni. Ugyanis teljesen mindegy, hogy van-e igazságalapja a vádnak, vagy sem, ez magánügy. Csakis rá, a családjára, és, ha van, akkor a harmadik félre tartozik.

Gondolt ennek az ördögi tervnek a kitalálója arra, hogy ennek a férfinak felesége, gyerekei vannak, akiknek másnap ki kell menni az utcára, be kell ülni az iskolapadba? A betyárbecsület is ismeretlen fogalom ebben a bagázsban? Még a régi szép idők becsületben kinyiffant maffiózói is tiszteletben tartották a család szentségét!

Vonáné azzal próbálta meg kifogni Orbánék vitorlájából a szelet, hogy a közösségi portálon megírta levelét a regnáló klán vezére feleségének, Lévai Anikónak. Szerintem meddő próbálkozás lelket keresni abban a családban, ahol gondolkodás nélkül teszik ugyanezt bárkivel, ha érdekük úgy kívánja. Senki ne áltassa magát azzal, hogy szegény asszony, neki nincs beleszólása a dolgok folyásába, hiszen cselekvő résztvevője férje sumákságainak. Gondoljunk csak bele abba, hogy bármelyikünk párja tesz százezreket tönkre szemrebbenés nélkül hosszú évek óta folyamatosan, és mi azt játsszuk, hogy nem tudunk semmiről, vagy némán tűrünk, és meleg vacsorával várjuk otthon „mindenrosszak” okozóját. Nonszensz! Akit ez zavar, az elválik, de nem, a magyar „first” marad és teszi, amit tennie kell!

 Vonáné így próbál az anyához, a nőhöz szólni Lévainak címzett levelében:

"Természetesen megértem, hogy most nagy a zavar, a sértődöttség és a bosszúvágy, mert elbukott az Orbán Viktor által beterjesztett alaptörvény-módosítás. De bárhogyan is vélekedjenek a felek erről, egyetlen politikai ügy sem lehet indok arra, hogy egy családot megalázzanak, és minden alapot nélkülöző hazugságokkal, kitalált magánéleti karaktergyilkosságokkal igyekezzenek lejáratni a férjemet. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy miért nem elég a politikáját támadni, miért kell ilyen eszközökhöz nyúlni.

Miután más megoldást nem látok, feleségként, anyaként Önt kérem arra, hogy állítsa le a férjét. Nyilvánvaló, hogy a politikai színtereken nem lehet Orbán Viktorra hatni. Azt feltételezem, hogy Ön lehet az utolsó, akire talán még hallgat.

Biztos vagyok abban, hogy egyikünk sem szeretne egy ilyen országban élni, gyerekeket nevelni és unokázni. Ez nem lehet a polgári Magyarország. Ez egész egyszerűen méltatlan.

Nem csupán magunk miatt, hanem egy egész ország érdekében kérem Önt, mint Magyarország jelenlegi miniszterelnökének feleségét, segítsen megállítani ezt az ámokfutást.”

Ebben az esetben Lévainál pattog a labda, döntenie kell: vagy leállítja a dühöngőt, vagy egy követ fúj vele, vagy elhagyja. Más megvilágításban: itt most a fekália, vagy a máj esetével állunk szemben.

MA