Az őszinteségi roham, és az azt követő „bocsánatkérés” vegytiszta prezentációja a Fidesz viselkedésének, és annak, mit is gondolnak igazából a zemberekről, a választókról, a népről, egyszóval, az oly sokat citált nemzetről..

Ennek az őszinte kijelentésnek a tartalmi részében semmi újdonság nincsen. Aki foglalkozik kicsit is a politikával, azt nem lepi meg.

Eddig is nyilvánvaló volt, hogy nem feltétlenül mi, a választópolgárok vagyunk a legfontosabbak a Fidesznek, és a kormánynak, és bizony sokszor magasról tesznek a fejünkre. Azt is pontosan tudtuk, hogy mi a véleményük rólunk, hogy a legtöbb esetben csak egy púp, az illiberális demokrácia csúf, felesleges, hasztalan kinövései vagyunk a hátukon, akik megpróbálják megkötni a kezüket, vagy legalábbis megpróbálnak beleszólni az események alakulásába, döntésekbe. Ennek ékes bizonyítékát maga a kormányfő adta, amikor elmondta kendőzetlen véleményét a választói bírálatokkal szemben;

„Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.”

A társadalom a Fidesz kormányzás közel hét éve alatt a demokráciát ért rengeteg rúgás következtében sajnos nem fellázadt, hanem immunissá, fásulttá vált és csak magában dohog, ha gátlástalanul a szemébe hazudnak, így az sem meglepő, hogy – valós ellenállás híján - a fidesznyikok szemérmetlen magasságokba emelhették ezt a műfajt.

A szolnoki polgármester a „bocsánatkérésében” azt merte állítani, hogy más ügyről, más hölgyekről beszélt, de beszélhet-e így egy bármilyen ügy kapcsán bárkiről is egy magát felelősnek hazudó városvezető?

Persze, nem egyik napról a másikra jutottunk idáig, a hazugság, becstelenség hosszú grádicsát kellett ehhez megjárni. Igen hosszú volt az út, aminek csupán néhány lépcsőfoka Orbán Viktor: „Elmarasztal az OVB, megvédenek a jogászok, oszt jónapot”-ja, vagy az MNB alapítványokról Kálmán Olgánál hablatyoló Kovács Zoltán kormányszóvivő elejtett mondata: „De sikerült?”, illetve  Rogán Antal „nem helikopterrel mentem, és perelek”-je.

A hazugságon túlmutat, hogy mégis mit gondolnak rólunk, választókról.

Ahogy Szalay Ferenc exkuzálja magát, egyértelművé teszi, hogy teljesen hülyének néz, és abszolút semmibe vesz minket.

A kérdés adott. A választópolgárok visszautasítják -e ezt a hangnemet, magatartást magukkal szemben? Azaz, ha elérkezik az idő, és a most semmibe vett emberek ott állnak majd a fülke magányában tollal a kezükben, emlékeznek-e még mindarra a megaláztatásra, ami érte őket a Fidesz országlása alatt, és elégtételt vesznek-e mindezért, vagy marad az "X" ott, ahol eddig is volt, mert szolga nép vagyunk?

Hogy is mondta a költő:

„Ez a kérdés, válasszatok!”

Ujlaki Tamás Péter (vendég szerző)