Nem árt tisztában lenni azzal, hogy bármelyikünknél beüthet a krach, és akkor minden segítség életet menthet.

„Kígyózó sor várja a Blaha Lujza téri ételosztást. Ez a kép terjed minden karácsonykor a közösségi oldalakon. Amit a liberális média 2010 előtt a “jópofa” krisnások akciójának tartott, most az Orbán-kormány “szegényellenes” (igazából szegénység ellenes) politikáját hivatott igazolni. Megszokott dolog, hogy a liberálisok kiszolgáltatott emberek szívfacsaró képeivel akarják a felső 1% érdekét eladni. Sajnos még mindig van, akit sikerül ezzel beetetni.”  - írja itt-ott értelmezhetetlen mondatokkal Kiszelly, aki szemlátomást maga sem érti, miről prédikál.

Átlátom, hogy a fizetésért meg kell dolgozni, de lehetne ezt legalább a gerinc minimális megtartásával is. Nem nagy dicsőség a földön fekvőket és a sorsukon enyhíteni akarókat együtt alázni.

Egy másik helyen nem átallja a legcinikusabb, leggonoszabb mondatot se leírni:

 „A könnyzacskókat kell támadni! A recept persze egyáltalán nem új.”

Kicsit sem kedves Kiszelly úr! Ön szerint a nyugdíjasoknak közpénzből kiosztott alamizsna esete milyen kategória? Jó, persze tudom, hogy a fidesz-gépezet itt messze nem jótékonykodni vágyott, csupán egy utolsónak tűnő pénz-injekciót nyomatott, na nem a nyugdíjasoknak, á dehogy, még év vége előtt az utalványt kibocsátó Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt.-nek, – amely cég állami tulajdonban van. Köztudott, hogy a cég mérlegadatai alapján az Erzsébet-utalványok után 7% körüli érték jut vissza a kibocsájtó zsebébe. Ezzel a kétfenekű dobra hajazó újabb ördögi terv beteljesülésének lehettünk tanúi, hiszen a Dr. Guller Zoltán miniszteri biztos által üzemeltetett cég igencsak szép karácsonyi ajándékkal lett gazdagabb, ráadásul a komoly választói réteg egy részét is meg lehetett vele szólítani.

A továbbiakban  persze belerúg a szöveg a nagyon elmúlt baloldali kormányokba is, összemosva őket a Kádár-rendszerrel:

„A Kádár-rendszer és az 1990 utáni balliberális kormányok “lefele” nivelláltak, azaz a felső- és középső rétegektől vettek el pénzt, életesélyt, erőforrást, és azt lefele osztották vissza. Az eredmény ismert: A szegényeket nem sikerült tartósan felemelni, miközben a teherviselő rétegek igazságtalannak érezték a terhek megosztását.”

Adni – persze a sajátból, nem a közéből, legyen az Magyar állampolgár, vagy Európai Uniós – mindig jó dolog. Annak is, aki adja és annak is, aki kapja. Nehogy azt gondolja a szösszenet írója, hogy az a rengeteg ember, aki sorban állt és áll egy tál meleg ételért, vagy a csomagokért, kevesebbet ér nála, vagy ostobább és megérdemli a sorsát. Egyszerűen ilyen a pillanatnyi élethelyzetük. Nem tudok annál szívszorítóbb érzést elképzelni, amikor a gyereknek azt kell mondani, hogy „nincs mit enni”, és így van ez még akkor is, ha Kiszelly, ez a sötét fidesznyik úgy is gondolja erről a mondatról, hogy nem más ez, mint a „könnyzacskók támadása”.

Ki kellene próbálnia, – és nem csak neki, hanem a többi tettestársának  is – hogy milyen érzés az, amikor korog a gyomor, de nem telik betevőre!

Ha már a magyar kormány nem tesz semmit, akkor különösen felháborító, hogy bértollnokaival még azokat is megtámadtatja, igyekszik lejáratni, akik helyette a saját adózott jövedelmükből pénzt, időt, törődést fordítanak a rászorulók sajnos egyre növekvő tömegeire.

2016 decemberében a Fidesz-igyekezet ellenére sem maradt érzéketlen a magyar nép nagy része, a BBM aktivistáin keresztül az általános iskolások és a sokszor utált multik is beszálltak melléjük segíteni, így „silányultak” mind „liberálissá” – legalábbis a fidesz-szócső olvasatában.

Kiszeli, így zárja szégyenletes sorait:

A kijózanító végszó után az jutott eszembe, hogy megérdemelne – ha kicsit megkésve is -  egy szépen becsomagolt Értelmező kéziszótárt a karácsonyfája alá, igazi könyv formában, hátha felüti az alfabetikus iránymutatót – ha tudja használni – és kibetűzi a „liberális” szó jelentését, akkor talán a továbbiakban tartózkodik majd az efféle ostoba irkafirkáktól.

Mátrai Anna