Nem, nem bolondultam meg, én nem. A fenti agymenést az juttatta eszembe, hogy hírét vettem annak, amit más körülmények között a Hírcsárda viccének tulajdonítanék, miszerint a kormány, melynek feje Orbán Viktor eddig is a hit védelmezőjének hamis jelmezében tündökölt, létrehívta a Keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárságot. Igen, itt és most, azaz Európa közepén, 2016-ban. Erre mondja a népnyelv, hogy „ne ba..!  

Olaszországból kifejezetten e célból hazarendelték Török Tamást, a diplomáciai testület tagját, és hogy miért éppen onnan? - gondolom azért, mert ott van a Vatikán is, és hátha magára szedett ott Török úr valamicske ördögűzést, vagy mit.  A helyettes államtitkárság azzal a jogosítvánnyal indul neki grandiózus feladatának, hogy a világban élő, támadásokat elszenvedő keresztény közösségek munkáját segítse.

Nem tiszta a kép, hogy a fent említett ezer millióból tartja-e fenn magát a hivatal, vagy ez csak a „mentést szolgálja ” és magát a háttérmunkát, azaz fizetésekre, dologi kiadásokra, stb. külön, mindannyiunk dalolva adózott forintjaiból szán – újra a megkérdezésünk nélkül – újabb havi rendszerességgel kifizetésre kerülő milliókat a két legkeresztényibb politikusból álló Balog – Orbán duó.

A cél nemes! - és mielőtt azzal vádolna bárki, hogy fittyet hányok olyan jelentős vallás tanait követő sokaság bármely tagjának testi épségére, mint a keresztények, leszögezem, hogy mi sem természetesebb, mint az emberek testi épségét védeni, és ezt fontosnak, elsődleges emberi feladatnak gondolom  méghozzá  felekezettől függetlenül.

Büszke vagyok rá, hogy hiába ici-pici az ország, ahol születtem és élek, mégis foglalkoztatja a kétharmaddal másodszor megválasztott miniszterelnököt a bajban lévők, az oltalmazásra szorulók, a védtelenek sorsa.  Sajnos azonban, mint minden éremnek, így ennek is van másik oldala. Ha I. Viktor – kinek már a neve is győzelmet jelent - feltenné az olvasószemüvegét, akkor talán észrevenni azt is, ami az orra előtt megesik, bizony főnök! - akkor tikkelnie sem kellene, és határon innen, vagy épp a határvonalon mérhetetlen sok rászorulón pásztázhatna végig a felkent tekintete.

Ma még nem a kies budai vár direkt erre a célra ácsolt gangjáról, de akár a fáktól lecsupaszított Kossuth térről is jól kivehető, hogy Magyarországon belül is vannak olyan népcsoportok, felekezettel bíró- és nem bíró rászorulók, akikkel törődni kellene.

Nem beszélve a mindenüket hátra hagyni kényszerülő menekültekről, – nem, tévedés ne essék, nem migránsokról, menekültekről - akik a puszta életüket védve kényszerültek vándorútra, amelyet egy-, két-, vagy akár háromosztagú kerítés védelméből gyűlölködő rezsim most ismét kockára tesz, miközben az ország fel(meg)kent vezetője egy tálból sütizget, majd kitünteti a legkeresztényibb, legirgalmasabb betű- futárt, Zsolti barátot.

Félre az iróniával! Ne tessék itt migráncsozni, gyűlöletet szítani valakik iránt, akik itt sincsenek, csak azért, nehogy az itt élők véletlenül észre vegyék, hogy miközben ők bódultan  szavazgatnak, valakik nemcsak ellopják a hazájukat, de több nemzedékre előre meg is mérgezik, na nem a testüket, abból szerencsés esetben még van gyógyulás, nem, a sokkal érzékenyebb és soha sem gyógyuló lelkünk van a célkeresztben.

Annak az országnak a kormánya, amelyet annak idején első szent királya éppen Máriának, Krisztus anyjának, a legkönyörületesebb szentnek ajánlott fel, több mint ezer évvel később nem tehet különbséget ember és ember között.

Október 2-án - és nem az urnáknál - keresztényi, vagy fogalmazzunk egyszerűbben, emberi szeretetből és szolidaritásból is vizsgázik Magyarország.

Mátrai Anna

Már tavaly is gyanús volt, hogy mit keres a Pozsony Piknik a Duna-parton, és egyébként is, mi ez a rengeteg lehúzos giccs-áruda, a csattogó falepkétől a gazdagon díszített bizsukig, a színházak és más, a szó legnemesebb értelmében populáris művészeti attrakciók között.

Az idei évre már megtörtént az átfordulás, és giccs-falva lett az egész, itt-ott még megspékelve ugyan némi széppel, jóval, a színházi sátrak ismét kitettek magukért, a könyvesek sem kevésbé, volt tehát embernek való dolog is, de az egész átvitt értelemben is sokkal inkább lángos-, és halszagú, mint az tetszhetne annak, aki még emlékszik milyenek voltak anno, a Piknikek.

A barátaink ilyenkor ellepik a lakást, mint jobb falusi búcsúkon szokás, még mindig lelkesek voltak a séta közben, de a szemük valahogy nem csillogott már olyan szépen, mint alig két éve is. Mondjuk ki: a Pozsonyi Piknik sajnos beállt abba a csili-vili sorba, amelyet Vörösmarty téri Adventi vásár vezet.

Kinek jó ez a váltás? Kit zavart, hogy néhány ezren - na jó mondjuk néhány tízezren - egy napig jól éreztük magunkat együtt, miközben megcsodáltuk a balkon-színházat, vettük az olcsó jegyeket a színházakba, jöttünk-mentünk, beszélgettünk, ja és persze politizáltunk. Sokak szerint ez utóbbit vittük túlzásba, pedig isten látja lelkemet, nem volt az politizálás, sokkal inkább közéleti fecsegés, de még ha politizálás lett volna is, kinek ártottunk vele? Minek farizeus módon kérdezősködni: „tudjuk kinek?”.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Piknik új szervezőinek az a döntése, hogy betiltották - igen, jól látják a szót. Be-til-tot-ták a Klubrádió tervezett programját arra hivatkozva, hogy azzal Magyarország lassan egyetlen ellenzéki rádiója politizál. Igen, de mire számított a szervezőgárda, mit hoz magával ez a rádió, a „polgári ellenállás” egyik (tévesen ugyan) de vélt központjába? Magyarország, én így szeretlek-vetélkedőt, vagy 1956 új himnuszát a maga unásig ismételt „Magyarország halszagú” félreérhető felvételével, esetleg Van 1 perce? - híradót? Nem, ez a rádió azt akarta hozni, ami mindig is az erőssége volt, a rendszer bírálatát. A rádiósok licitet szerveztek volna többek között Iványi Gábor metodista lelkész, Haraszti Miklós, az ENSZ emberjogi jelentéstevője, és még sok ismert ember állami kitüntetésére, amelyektől a felajánlók azért akartak szabadulni, mert az állam legutóbb egy szélsőséges, fasiszta publicistát, akinek a nevét is snassz leírni - is kitüntetett. Az akció bevételét a földönfutóvá lett családok megsegítésére fordították volna, a szervezők kényes gyomra azonban nem bírta az akciót, ahogy az adomány  célcsoportjának gyomra is nehezen viseli nap, mint nap több más mellett a valódi  éhezést is.

Egy szó, mint száz: a Pozsonyi Piknik is belépett az ide-oda dülöngélő, ám igazából a rendszert kiszolgáló szervilis álságosok csoportjába,  akik nem vállalják fel meggyőződésüket, éppen ellenkezőleg, úgy tesznek mintha……, pedig dehogy.

Na szóval: viszlát Pozsonyi Piknik, illetve bocs, a soha viszont nem látás szomorúságával búcsúzik egy ős-piknikező.
Pálmai Tamás

 Most már örökre egybeforr a XX. század végének, és a XXI. század első néhány évének talán két legjelentősebb publicistájának: Fejtő Ferencnek, a Népszava örökös tiszteletbeli főszerkesztőjének,  és Andrassew Ivánnak, ugyan e lap tavaly januárjában elhunyt örökös publicisztikai rovatvezetőjének emléke. 

Ma - Fejtő születésének 107. évfordulóján - a Népszava szerkesztősége szervezésében nagyon sokan gyűltünk össze, meghallgattuk a kivételesen az alkalomhoz méltó fontos beszédeket, majd a jelenlevők emlékhellyé avatták azt a padot, amelyen legutóbb 2014-ben láthattuk Ivánt, már nagyon rossz állapotban, de szemében a csak rá jellemző bizakodás fényével. 

Fején, az agyműtét nyomait apró, fehér kötött sapka fedte,  botjával kezében  tiszteletet parancsoló látvány volt, akárcsak egy szelíd, de mégis -Radnótival  szólva a "nagyharagú próféták egyike" lett volna.  Az emlékezés padja éppen szemben Fejtő  Ferenc szobrával különösen fontos üzenetet közvetít a mának, annak a mának, amelyik olyan amilyen, és erről éppen ők és a hozzájuk hasonlók  tehetnek a legkevésbé. 

 Városi Kurír Press

Eddigi megszólalásai is erre determinálják, hisz miket is eresztett a médiaszél hátán világgá? Például azt, hogy „saját lábán áll” - és tessék megnézni: a képek tanulsága szerint mindkettő a sajátja.

Tőle származik az az örökbecsű is, hogy „ a Sziget fesztivált az teszi különlegessé, hogy egy fővárosban kerül megrendezésre..” - hát ez is tényszerű. Az a John F. Kennedy idézet, miszerint „Ne azt kérdezd, mit tehet érted a hazád, hanem, hogy mit tehetsz te a hazádért?” is azt hivatott bizonyítani, hogy nem csak önálló személyiséget tisztelhetünk a hölgyben, hanem magvas gondolatok ismerőjét, és helyén kezelőjét is - meg, hogy a szemüvegét is mindig magánál tartja, - ami nem kis feladat, én például rengetegszer elhagyom, - hogy biztosan ki tudja silabizálni a számára megírt  saját véleményét.

Picit beárnyékolja a róla festett képet, hogy nem alsós korában, hanem már sajátlábánállása idején  történt, hogy az apja által megihletett - hogy azt ne mondjam homlokon csókolt - Tyereskova kiállítás-megnyitójának emlékkönyvébe az alábbit firkantotta, a már emlegetett lábhoz méltó saját kezével:

Tehát, amennyiben elfogadjuk, hogy igaz, amit állít és csak a figyelmetlen bahreini diplomácia - ami biztosan fogad minden magyar turistát, aki kies országába látogat - vélte őt egy Európai Uniós ország miniszterelnök-nejének, aki a férje helyett egy fiatal pasi kíséretében - Oh, micsoda libsi feltételezés! - látogat hozzájuk, akkor felvetődik a kérdés: milyen érdekeltsége lehet a messzi Bahreinben, és mekkora olaj- és gázügyet feltételezhetünk egy húszas éveit taposó házaspárnak? Vagy felmenőiknek?

Könnyen ellenőrizhető, hogy semmi, hiszen szerencsénkre a családfő gránitnál szilárdabb (gondolom) vagyonnyilatkozata közszemlére kitett dokumentum, amiből feketén-fehéren kiolvasható, hogy épp, hogy enni futja belőle népes famíliájának. A pereputty többi szerencsés résztvevője ugyan nem nyilatkozott meg, hogy mit és mennyit aprít a tejbe, na de az olaj- és gáz bizniszben való részvétel nem fedezhető bérből és fizetésből élők forintjaiból. Tehát mindenki nyugodjon le, a gyerek nem hazudik, legfeljebb kiszínezi a valóságot!

Megerősíteni látszik ezt a tényt, Garamvölgyi Balázs, a tiszteletbeli bahreini követ bölcs, tisztségéhez méltó, kifejezetten a számára előírt kommentárja, amit az Index többszöri firtatására adott:

„Ez egy magánlátogatás volt, azon belül egy udvariassági vizittel.”

Aprónyit talán elvetette a sulykot mindannyiunk Ráhelje, amikor a temérdek méltatlannak vélt támadástól felindulva a sajtón keresztül vágta a bahreini politikai vezetés és mindannyiunk szemébe, hogy az a kép, amit szegény tudatlanok abban az alkotmányos monarchiában büszkén tettek közzé, hamis és aki mást állít, - tehát ők - az  hazudik. Csak remélni merhetjük, hogy az ott regnáló hatalom képviselői helyén kezelik az üzenetet, és nem ragadtatják magukat viszontválaszra.
A végére annyit: méltatlannak tartom, ha egy közszereplő hozzátartozóját nyüstöli a sajtó rokoni alapon, de szerintem ezt a bánásmódot a vezér lánya kivívta magának, mivel közszereplőként működik, tehát saját jogon harcolta ki magának a köz érdeklődését.
Mátrai Anna

Kissé elsikkadt a hírzajban, hogy a mindeneket megítélő Kúria kimondta: a mindannyiunk által – akarva – akaratlanul – pénzelt Fideszes kampány előtti plakát- és médiahenger nem a fenti szómagyarázat szerinti tényeken alapult, állításai tehát nem számítanak ténynek. Vagyis az Igazmondó és a körülötte hemzsegő lassan nagypapakorú fiatal demokrata (?) had ismét HAZUDOTT. A csupa nagybetű az internet nyelvén a kiabálást jelenti, Molnár Ferenc szerint pedig alighanem a kisember igazságát rejtő „nemecsekizmus” értelmében nem a jóembereknek kijáró „megtiszteltetés”, és ez egyik se jó nekünk, nagyon nem jó.
Tehát nem árt a fejekbe vésni: nem tényszerű az, hogy „Brüsszel egy városnyi menekültet akar Magyarországra telepíteni”, sem az, hogy „a párizsi merényleteket bevándorlók követték el” és így tovább. Mindent elmond a Kúria jogászi bikkfanyelven fogalmazott közleménye az MTI idézete nyomán:

"A bíróság szerint a kormány kampánykijelentéseinek direkt tartalmával szemben az Ab-határozatok nyomán támasztott alapjogi elvárások nem azonosak az objektív tényeken alapuló információkkal, ismeretekkel, adatokkal szemben támasztott köznapi követelményekkel. Ennek következtében a kormánynak a választási kampánya részeként elhangzó kijelentései legfeljebb orientálnak, de nem informálnak..”

Kicsit továbbgörgetve a gondolatot, akkor az is lehetséges, hogy népünk jelenlegi vezetője és hű csatlósai az előző plakátkampányaikban sem tényeket közöltek, hanem csak orientálni akarták (naná, hogy maguk, és nem a tőről metszett igazság felé) a népet? Vagyis az, hogy „Csak a FIDESZ” vagy „Magyarország jobban teljesít”, meg, hogy „A reformok működnek”, meg a „Rezsicsökkentés” sem az, aminek látszik? Lehet, hogy az ezzel bombázott sokadalomnak inkább kellett volna a józan eszére hallgatnia? Érdemes lett volna inkább a szemnek, mint a szív olykor nagyon is szirénhangokat kibocsátó húrjait pengető Farizeusoknak hinni?
Nehogy az elfogultság vádja érjen bennünket, megkerestük a kormányzópárt talán egyetlen igaz, valódi tényt közlő plakát-szlogenét is: „Folytatjuk! ” - és tényleg, ami tény az tény.
(BoBo)

Az sem pontosan érthető, hogy szegény fák - ellentétben a fent nevezett gyommal -  mivel vívták ki a nagyember ellenszenvét - biztosan ballib nézeteik tehették őket páriává, amit a kérgükről lehet leolvasni - mivel ezt a növényfélét írtózatos energiával írtatja országszerte. Mondhatnánk, hogy zöld - zöld, de azért mecsoda különbség!

Biztosan sokan emlékeznek még, 2009-ben, az akkor regnáló kormány lehetővé tette, hogy adóforintjaink 1 %-val e sokunk életét megnehezítő növény irtását támogassuk. Az az is tény sajnos.hogy az új, sorjában II. Orbán-kormény az így összegyűlt 1,1 milliárd forintnyi közpénzt, amit 177 000 ember adott össze, más célokra látta jónak felhasználni. Volt közte minden, mi szemnek és szájnak…: terepjáró, számítógép, cipőtisztító gép, benzinpénz, irodaszerek, és még sorolhatnám. Miután a parlagfű-gate napvilágot látott, a regnálók visszacsoportosítottak az 1.1milliárdból 642 milliócskát – mi az nekik, ha muszáj? – amiből 546 millió civilszervezetek kasszájába került, akik közül szégyen ide, szégyen oda, volt olyan is amely csupán 1 napot dolgozott a azt is a Sziget Fesztiválon történt parlagfű-ügyi észosztzással töltötte. .

Mára már magyarázkodásra, az adatok utólagos cicomázására sem fordít energiát a 2 millió ember mindennapjait megkeserítő felső vezetés, egyszerűen közlik, hogy ennyi jut! Indoklásul persze felsejlik némi Uniózás is, mondván, ők nem adnak erre pénzt, nekik nem vagytok fontosak!

Oláh Lajos, a DK ezügyi szakpolitikusa szerint az irtásra vonatkozó törvényeket még a nagy állami vállalatokkal sem tartatják be, már megint egy törvény, amit maguk hoztak, és maguk szegnek,  a kormány pedig még  arról sem hajlandó törvényt hozni, hogy parlagfűvel fertőzött területek után ne járjon földalapú támogatás. Részéről ez a lépés persze komilfó, hiszen jó sokan vannak közöttük az érintett földbirtokosok, akik nem szeretnének plusz költséget csakazért, mert néhányan tüsszögnek.

Hogy is mondta Jézus?

"Sokan vannak az elhívatottak, de kevesen a választottak."

Az általunk megszólaltatott érintettek egybehangzó véleménye:

„hapci,….psz…..orrfújás,…..és újra hapci….”

Minden ürömben van azonban öröm is, a leleményes túlélnipróbálók létrehoztak egy új divatcikket, melyet  a régi operettsláger "Új műsorhoz, új férfi kell.." után szabadon így reklámozhatnánk:

Mátrai Anna

Tény, – mondja informátorunk - hogy az éjszakák itt nagyon húzósak, de az nem igaz, hogy 100-150 drogterjesztő van a taxisok, bocs ál-taxisok között, a számuk sokkal inkább az 50 környékén mozog. Ez is nagyon sok különösen úgy, hogy ezek az emberek soha, egyetlen fuvart sem visznek el, viszont a taxizás leple alatt zaklatják a buli-negyedbe érkező  belföldieket , és  külföldieket. Az sem elhanyagolható tény, hogy jó néhány fiatal, aki baráti társasággal bulizni jön, éppen az ő unszolásuk következtében éli meg az első drogos élményt.

A becsületesen dolgozni akaró kollégákkal, együtt én is, aki több mint tizenöt éve vagyok a pályán, kikérem magamnak, hogy „taxinak látszó tárgyakban ücsörgő, taxisnak látszó egyének” cselekedetei alapján ítéljenek meg bennünket. Ez olyan, mintha akkoriban, amikor álrendőrök büntettek, loptak, zsaroltak az utak mentén, azt mondtuk volna: „ilyenek a rendőrök”. A főváros azzal, hogy besárgítatta a taxikat, óriási hibát követett el, hiszen így, ha bárki szabálytalanságot, bűncselekményt követ el egy ilyen autóval - lásd az elmúlt napok eseményeit, árdrágítás a Sziget Fesztiválon, drogos „taxis” üldözése, stb. - azonnal valamennyiünkre esik az árnyékból.

Tévedés ne essék, valóban szörnyű, ami a főváros szívében zajlik, de a szakma egyedül képtelen megtisztítani magát, itt az öntisztulás már kevés és  nem segít. Szükség van a felügyeleti szerv, a BKK és a rendőrség hathatós segítségére, de az első semmit nem tesz, a könnyebb utat választva csak ellenőrizget. Arról már nem is beszélek, hogy ezeknek az ellenőrzéseknek az esetek zömében a rendesen dolgozó kollégák esnek áldozatul, akik valami piti, esetleg csak formai hibát vétettek. A nehéz fiukat meg sem merik közelíteni a BKK ellenőrei, de ha ennyire félnek - méghozzá jogosan - miért nem rendőrökkel közösen végzik a munkájukat? A rendőrség viszont nem is emlékszem mikor tartott célzott rajtaütést a drogdíler „taxisok” között, pedig feltételezem, ha jól végzik a dolgukat, nekik is tudniuk kell legalább annyit, mint amennyit én most elmondtam - fejezte be kiborulását informátorunk.

Ezek után augusztus 24-én e-mailt küldtünk a ORFK sajtó osztályának, amelyben arra az egyszerű kérdésre kértünk választ, folyik-e jelenleg eljárás drogterjesztő „taxisok” ellen. Érdemi válasz helyett a címzett arról kérdezett minket, hogy melyik médiatartalom-szolgáltató képviseletében érdeklődünk. Viszontválaszunkat megküldtük: „Oldalunk, a varosikurir.blog.hu szeretné a témát feldolgozni, és az érintetteket megszólaltatni”, de a címzett azóta is hallgatásba burkolózik. 

Amennyiben igaz, amit szemmel láthatóan egyre többen akarnak sulykolni, miszerint a taxisok között különösen sok a szabálytalanságot, törvénytelenséget elkövető személy - hogy azt ne mondjuk bűnöző - akkor a BKK taxis divíziójától kellene azonnali hatállyal elküldeni mindenkit, mert alkalmatlannak bizonyultak a feladatukra, a taxi szolgáltatás hivatalos és törvényes rendjének ellenőrzésekkel történő biztosítására.

Kíváncsiak vagyunk arra is, hogy kinek, és milyen érdeke fűződik ehhez a kampányhoz, amely igyekszik a társadalmat mindenáron a fővárosi taxisok ellen fordítani? Egyesek szerint az össztűznek egyetlen célja: előkészíteni a terepet a mostanában olyan divatos központosításnak, amely eredményeként létrejöhet egy nagy, fővárosi/állami taxiscég, és hogy nem egyszerű és értelmetlen összeesküvés-elméletet gyártunk, mi sem bizonyítja jobban, mint ami éppen a nyáron történt a városnéző-buszszolgáltatás tendere esetében:

„A jelenlegi hat helyett egyetlen cég kezébe adja a főváros a turisták körében népszerű városnéző buszok üzemeltetésének jogát" - írja a 24.hu. (20016. 06.09)”

Úgy látszik a kormány és az ő fővárosi helytartósága az UBER kiűzése után, most a taxisokra irányozta mozsárágyúját. El ne higgyük, hogy egy isteni igazságszolgáltatás szemtanúi vagyunk, amely keretében a sárga autók tulajdonosai most visszakapják mindazt, amit az uberesek ellen elkövettek. Nem. Itt most alighanem ismét a – mint azt egyszer már megírtuk – KBK, azaz Kormány Barát üzleti Kör agresszív térfoglalását láthatjuk.  A taxisok hátán pedig - ahogy anno a dohányboltosokén is - egyre jobban kivehetővé válik a célkereszt.

PYP

A csupán néhány alkalmazottat foglalkoztató Gerilla Press, amely vállalkozás  az egyik legelvakultabban szélsőséges  kormánypárti  oldal működtetője is, nagyszabású rendezvénysorozatra készül, annak a  közterületfoglalási-engedélynek a birtokában, melyet a fideszes kerületi közgyűlés  térítésmentesen – csupán a parkolóhelyek igénybevételének ÁFA tartalma ellenében biztosított. Nyista perka, csak a kasza és így 1000 négyzetméteren boldoldogíthatják  az erre fogékony, vagy csak arra vetődő látogatót.

Ime egy kicsiny idézet abból,  hogy mit is szeretne népszerűsíteni a Gerilla és az általa fémjelzett weboldal, no meg az őket feltehetően támogató szponzorok: 

Mindenki által ingyenesen látogatható kulturális rendezvény, amely az 1956-os Forradalom és Szabadságharc történésein túl az 1950-es évek mindennapjait mutatja be. Választ ad arra kérdésre, hogy kik voltak a pesti srácok? Hogyan éltek: étkeztek, öltözködtek, szórakoztak, kik voltak a példaképeik? A rendezvény minden nap 10 órától 21.30-ig lesz nyitva, hétfő kivételével. Folyamatos kiállítással, a kor divatját, étkezési szokásait, szórakozási lehetőségeit bemutató előadásokkal, divat és főző show-val, hagyományőrzőkkel, filmvetítéssel, előadói esttel, könnyűzenei koncerttel. Diákoknak rendhagyó történelemórával, melyre a józsefvárosi és a fővárosi felsős általános-, illetve középiskolások szervezése már zajlik.

A becsatolt iratokból megtudható, hogy lesz ott minden, mi szemnek, szájnak… és még azon is túl! Eső esetére, hogy akkor se maradjon tan nélkül az odalátogató, háromszáz fős sátor biztosítja az emlékparkban a felhőtlen szórakozást, de ennél sokkal érdekesebb, hogy mi célt szolgál majd a tervezett ötven négyzetméteres lőtérsátor, a hadipark és a kockakövekből épült barikád?

Az 1956-os történéseknek talán nem ezeket a verbális megnyilvánulásait kellene sulykolni, ne adj isten oktatni, hiszen a forradalom más, a köz által kevéssé ismert aspektusai messze túlmutatnak ezeken.  

A nagyszabású térfoglalást az 1956-os Emlékbizottság támogatja, természetesen a mi adóforintjainkból, és hogy kik ők, akik olyan nagyvonalúan turkálnak a zsebünkben? Néhány név a bizottságból,  amelynek főbb funkcionáriusai között megtalálhatóak hazánk mértékadói, a teljesség igénye nélkül: Kövér László, Wittner Mária, Balogh Zoltán, Schmidt Mária, Fekete György, Rétvári Bence, Szakály Sándor . Közel két hónapon keresztül finanszírozzuk tehát  a Huth Gergely nevével fémjelzett orgánum tanainak terjesztését.

Csavar még egyet az eseten, hogy az 1956 Emlékbizottság hivatalos honlapján nem szerepel sem a cég, sem az esemény a támogatottnak ítélt megjelenések között. A 2015. novemberében alakult bizottság, melynek akkor megfogalmazott fő célja Balog emberminiszter interpretációjában:

Méltó módon kell megemlékezni jövőre az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról, és a hősök előtti tisztelgés mellett lehetséges a szükséges viták lefolytatása is, hogy minél hitelesebb, tényszerűbb legyen a megemlékezés.

Az emlékbizottság 13,5 milliárd forintos büdzsével indult neki a szervezésnek és a társelnöki posztot is betöltő forradalomügyi kormánybiztos asszony, Schmit Mária az orbáni útmutatásnak megfelően 

el kell érni a fiatalokat, azt a nyelvet kell megtanulni, ahogy a ma fiataljai beszélnek, ezért azt várja el a bizottságtól, hogy fancy, szexi és trendi legyen”

friss, lendületes, grandiózus emlékévet ígért. Ebbe a koncepcióba tökéletesen belesimulni látszik a Horváth Mihály téri giccs-csoda.

Szóval, szeptembertől csak óvatosan arrafelé, nehogy egy lelkes szervező, vagy érdeklődő a nagy belelélés közepette éppen a mi közremüködésünkkel akarja újra  játszani a csatajelenetek egyikét-másikát!

Mátrai Anna; forrás: atlatszo.hu

A sajtóban megjelent egy „szakmai” anyag, amelyet a Budapesti Közlekedési Központ, népszerű (?) nevén a BKK jegyez, és arról szól, hogy az iskolaév kezdetével hol, és milyen - tévedés ne essék, nem járatsűrítés, éppen ellenkezőleg - járatritkítás várható.

Az anyag megjelenését nagy botrány követte, majd ennek hatására a cég, fejvesztve  kiadott egy nyilatkozatot, amelyben cáfolta a hírt.

Mindenki megnyugodhat tehát, már megint egy hírlapi kacsa borzolta a kedélyeket. Ám még mielőtt az égnek álló hajszálak lassan a fejbőrhöz simulnának, kiderül, hogy a közlemény megjelenését követően a BKK  illetékese telefonban elismerte Szaniszló Sándor MSZP-s fővárosi képviselőnek, hogy a mégis csak lesz járatritkítás. Szaniszló hinni sem merte, amit hall, de kénytelen volt, mert alig néhány óra múlva meglátta, az 50-es villamos - kerülete legfontosabb - vonalán a kifüggesztett hivatalos közleményt arról, hogy 3 kocsit már ki is vettek a forgalomból.

Ettől kezdve gondolom, senkinek nem lehet vitás, hogy a főváros és annak cége ismét megpróbálta hülyére venni Budapest lakóit.

Horváth Csaba és Szaniszló Sándor fővárosi szocialista képviselők azonnal előterjesztést nyújtottak be a fővárosi közgyűlés soron következő ülésére:

Tisztelt Közgyűlés!

A közelmúltban nyilvánosságra került Budapesti Közlekedési Központ által készített, a fővárosi tömegközlekedési rendszer közel hatvan elemét érintő, százmillió forint működési költség megtakarítását célzó változtatási, járatritkítási javaslat és az azt követő vita jelentős mértékben megosztotta a budapestieket.  Az elmúlt évek államosításait követően napjainkra a Fővárosi Közgyűlés legtöbb lakost érintő feladata a közösségi közlekedés színvonalas megszervezése, amivel szemben jogos elvárás a szervezési folyamatok átláthatósága, illetve a döntéseket megelőző társadalmi egyeztetések lefolytatása.

az előterjesztők a továbbiakban azt követelik, hogy a közgyűlés vonja saját hatáskörébe a fővárosi paraméterkönyv jóváhagyását, valamint

a fővárosi tömegközlekedési menetrend változásokat kötelezően előzzék meg társadalmi egyeztetések.

Az előterjesztés végezetül felszólatja a főpolgármestert, hogy a járatritkítások okául megjelölt százmillió forintot máshonnan csoportosítsa át.

Azt már csak mi tesszük hozzá a történethez, hogy amennyiben Magyarország fővárosa önkormányzatának egy százmilliós tételt azonnal rá kell HTK-zni a lakosságra, amely egyébként is a legtöbb adót fizeti be a költségvetésbe, akkor nagy a baj, és nem érthető, mire a rengeteg fanfár, amely a Tarlós-féle városvezetés eredményeit hivatott dicsőíteni szinte napról napra?

Pálmai Tamás

Namármost két eset – ja, nem, három, de a harmadikat még gondolatkísérletként is borzasztó számba venni – lehetséges. Az egyik az, hogy a már hetekkel ezelőtt, gondosan elkészített, a kampány indításának időpontjára átadott közérdekűeket a megfelelő írott, elektronikus, tv-hegyek, rádiók – valamilyen szervilis okból kifolyólag nem adják le. Ebben az esetben attól kellene zengjen a felháborodott közélet, hogy „Csalók vagytok! Csalók vagytok Csalók vagytok!” Ilyenről még – pedig aránylag naprakész hírfogyasztónak tartom magam – nem hallottam-olvastam.

És el is érkeztünk a második variánshoz: miszerint az ellenzéki demokratikus oldal „agymenői” nem is készítették el egymondatosaikat. Ebben az esetben nem hivatkozható az, hogy szegények, mint az a bizonyos kisegér, mert nem csenget a kincstár. Egy bárki számítógépén elkészíthető plakátterv – amiből a pártoktól függetlenül, a közösségi portálokon már ma is számtalan kering - nem pénzkérdés, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a semmiből gazdálkodó Kétfarkú Kutya Párt néhány kiváló köztéri megjelenése. Ennek a variánsnak egy alfejezete lehet, hogy nincs mondanivaló, amit el lehetne juttatni a hon polgárainak. Ebben az esetben – amire gondolni sem akarok – a jelenleg placcon lévő, magukat ellenzékinek és demokratáknak viccelő pártok és képződmények sajnos méltatlanok a fenti jelzőkre, de meggyőzhető vagyok. Rajta!!!!!

Az a bizonyos harmadik eset, aminek lehetősége még az első kettőnél is jóval nagyobb elkeseredéssel tölt el: a poszt-kádári egypártrendszer 2016-os formája, amiben valóban csak egy párt létezik, több néven ugyan, de egy kasszából finanszírozva. Mindez érthetővé tenné, hogy miért tehetetlenkedik az ellenzék színeiben tetszelgő minden kicsi és még kisebb párt, és miért játszanak teljes egységben – mintha évekig gyakorolták volna - a regnáló hatalom kottájából?

A Fidesz éceszgéberei – nem gondolom, hogy mindezt Orbán főzte volna ki az egész országot behálózó lakásai, nyaralói, kúriái, uradalmai konyhájának egyikében – kitalálták az alapot, számítva a jó öreg irigységre, kapzsiságra, ostobaságra, függőségi viszony jól tűrésére, gyűlöletre, szervilizmusra, és a többit ránk bízták. És mi tesszük a dolgunkat, jelen esetben gondolkodás nélkül gyűlölünk, most éppen a migránsokat.

Remélem, nincs igazam, és egyszer csak arra kapcsolom be a tévét, hogy egy hang nem kérdez: tudtad? - hanem felszólít: NÉZZ KÖRÜL!!!!

Mátrai Anna