Kissé elsikkadt a hírzajban, hogy a mindeneket megítélő Kúria kimondta: a mindannyiunk által – akarva – akaratlanul – pénzelt Fideszes kampány előtti plakát- és médiahenger nem a fenti szómagyarázat szerinti tényeken alapult, állításai tehát nem számítanak ténynek. Vagyis az Igazmondó és a körülötte hemzsegő lassan nagypapakorú fiatal demokrata (?) had ismét HAZUDOTT. A csupa nagybetű az internet nyelvén a kiabálást jelenti, Molnár Ferenc szerint pedig alighanem a kisember igazságát rejtő „nemecsekizmus” értelmében nem a jóembereknek kijáró „megtiszteltetés”, és ez egyik se jó nekünk, nagyon nem jó.
Tehát nem árt a fejekbe vésni: nem tényszerű az, hogy „Brüsszel egy városnyi menekültet akar Magyarországra telepíteni”, sem az, hogy „a párizsi merényleteket bevándorlók követték el” és így tovább. Mindent elmond a Kúria jogászi bikkfanyelven fogalmazott közleménye az MTI idézete nyomán:

"A bíróság szerint a kormány kampánykijelentéseinek direkt tartalmával szemben az Ab-határozatok nyomán támasztott alapjogi elvárások nem azonosak az objektív tényeken alapuló információkkal, ismeretekkel, adatokkal szemben támasztott köznapi követelményekkel. Ennek következtében a kormánynak a választási kampánya részeként elhangzó kijelentései legfeljebb orientálnak, de nem informálnak..”

Kicsit továbbgörgetve a gondolatot, akkor az is lehetséges, hogy népünk jelenlegi vezetője és hű csatlósai az előző plakátkampányaikban sem tényeket közöltek, hanem csak orientálni akarták (naná, hogy maguk, és nem a tőről metszett igazság felé) a népet? Vagyis az, hogy „Csak a FIDESZ” vagy „Magyarország jobban teljesít”, meg, hogy „A reformok működnek”, meg a „Rezsicsökkentés” sem az, aminek látszik? Lehet, hogy az ezzel bombázott sokadalomnak inkább kellett volna a józan eszére hallgatnia? Érdemes lett volna inkább a szemnek, mint a szív olykor nagyon is szirénhangokat kibocsátó húrjait pengető Farizeusoknak hinni?
Nehogy az elfogultság vádja érjen bennünket, megkerestük a kormányzópárt talán egyetlen igaz, valódi tényt közlő plakát-szlogenét is: „Folytatjuk! ” - és tényleg, ami tény az tény.
(BoBo)

A Miniszterelnökség távirati irodához eljuttatott közleménye szerint pályázatuk célja, olyan

 alternatíva kidolgozása a Gellérthegy revitalizációjára, amely építészeti, tájépítészeti, közlekedési, képzőművészeti eszközök használatával új tartalommal tölti meg a helyszínt, az épített és természeti környezet értékeinek megőrzése, a világörökségi cím, a műemléki védelem és a szellemi, szakrális tartalom figyelembe vétele mellett”

Nem sajnálja rá a fent nevezett úr vezette bíráló bizottság a pénzt, hiszen 40 millió forint közpénzt szánnak arra, hogy

a helyszín vonzó környezetalakítással, releváns területhasználattal képes legyen nemcsak a turisták, hanem a város lakóinak igényeit is kielégíteni.

A kiválasztásnál különös figyelmet fordít a grémium arra, hogy az álom – ha megvalósul – illeszkedjen az jelenleg éppen meglehetősen átalakuló budapesti városképbe, tehát minden egyes fa helyét jó esetben egy-egy kőből faragott – hisz sajna nem kertészetet vezet a „dicső” rokona – faimitátum veszi át és néhol előbukkan majd pár erkély is, „hogy jobban lássalak!”. Az is hangsúlyosan számít a döntésnél, - tudatja a közlemény - hogy a kiötlő mennyire érez rá a helyszín szimbolikájára, esetleg új jelképes hely megteremtésében gondolkodik-e. Nem mellesleg fontos az is, hogy a természetbe jól beleillő épített elemeket is – legjobb, ha jókora stadiont – tartalmazzon az elképzelés. Egy-egy terv készítője minimum 300 ezer, maximum 8 millió magyar közpénzforinttal lesz gazdagabb.

Amennyiben sikeres és eredményes lesz a pályázat, ne legyen kétségünk, az a sok rendetlenül, össze-vissza növő „zöldség” - növényzet – megtanulja mi a „móres”, lesz ott rend! Az önfejűbbjének pedig annyi! - kedves tarhajúak védősorfala között végzi be.

jegyzi: BolNa