Az előző választáson még a finisben is ment a kétségbeesett matekozás, hogy kinek hány szavazója van, és, hogy mennyi az annyi, azaz mire elég. Csak a -fogalmazzunk nagyon megengedően - legidealistábbak hittek abban, hogy győzhet az összefogásnak csúfolt széthúzás.

Mostanság úgy látszik, - jaj csak el ne kiabáljam - vannak néhányan a demokratikus ellenzéki vezetők soraiban, akik igyekeznek levonni a legutóbbi kudarc tanulságait és másként gondolkodva szervezkedni. Hogy milyen sikerrel, azt csak urnazárás után tudhatjuk meg.

A fontos, újszerű gondolatok sorából kiemelkedik az, amit Horváth Csaba, az MSZP volt főpolgármester-jelöltje és mai fővárosi képviselője Társadalmi Koalíció néven emleget. A politikus, akit pártja már nemegyszer beáldozott, még mindig hisz a demokratikus erők és a demokrácia győzelmében.

Horváth azonban - mint ahogy az általa használt terminus technikus is mutatja - nem csak pártokban gondolkodik, mert azok támogatói nincsenek elegen ahhoz, hogy a Fidesz által meghekkelt választási törvény akadályait sikerrel vegyék, sokkal inkább hisz egy társadalmi „faltól - falig” koalícióban, amiben a pártok mellett a civil szféra is szerepet vállal.

 „A társadalmi koalíció – mondja Horváth Csaba - mint azt a neve is mutatja több, mint a pártok együttműködése, hiszen sem a pártok, sem a civil szféra önmagában nem elegendő az Orbán rezsim leváltásához. Akik valóban el akarják zavarni Orbánt, azoknak meg kell szólítaniuk mindenkit, akiknek fontos egy alternatív útiterv támogatása, de jelen pillanatban nem szólítja meg őket senki, ezért kell a társadalmi szövetség. A politikai pártok közösségének, a civil szervezeteknek és bizonyos társadalmi csoportoknak együtt kell elérniük a választót, és ez nem kis feladat, hiszen a Fidesz- és Jobbik-világon túli, közel hatmillió választóról beszélünk. Nagyjából ennyién elégedetlenek a kormány teljesítményével.”

Ahhoz azonban, hogy az elgondolás sikeres legyen, nagyon pontos terv, jól felrajzolt jövőkép kell. Nagy kérdés, hogy a tárgyalóasztalhoz is botladozva érkező pártok, mennyire lesznek alkalmasak egy velős, rövid, megfontolt, pontos, és nem elnagyolt útiterv kimunkálására, és akkor még nem beszéltünk a célba juttatás, a társadalmi vita lefolytatásának gyakorlati kérdéseiről.

 „Fontos - folyatja Horváth Csaba, hogy a munka ne egyszerűsödjön le technológiai megoldásokra, – mint 2014-ben – most  érdemi válaszokat kell adnunk  azokra a problémákra, amelyek ma feszítik az itt élők többségét, többek között a tömeges elvándorlás, – hatszázezer állampolgárt veszítettünk el az elmúlt hat évben – aminek a megállítása és megfordítása elengedhetetlen. Az oktatásügy katasztrofális állapotának, az egészségügy romokban heverő szolgáltatásának megreformálása, és a nyugdíjkatasztrófa, ami szintén a fejünk felett lebeg, elkerülése. Ez utóbbira a kormánynak meglehetősen bugyuta válaszai vannak, mint például, hogy büntetni tervezik a gyerekeket, ha a szülőnek nincs elég pénze saját maga eltartására, holott a mai rendelkezések nem garantálják, hogy elég jövedelme legyen a gyereknek saját magán kívül gyerekét és szülőjét is eltartani. Ahogy erre a kérdésekre, úgy más, komplex problémákra sem nem tud megfelelő megoldást kínálni az Orbán kormány. Többek között ezért is hiszem, hogy leválthatók.”

A kérdésre, hogy milyen technikával akarják elérni a választókat, beszélgetőtársunk azt mondta:

„fel kell éleszteni a társadalmi érdekegyeztető fórumok rendszerét, amelyek bevonásával aránylag gyorsan és hatékonyan le lehet folytatni a társadalmi vitát. A vitákba mindenkit be kell vonni, akinek van véleménye a kérdésekről, akár hozzátenni akar a témákhoz, akár elvenni belőlük, mert így válhat közös értékké az elképzelés. hiszen ne feledjük: a Fidesz jelenlegi kormányzatára az a jellemző, hogy kétmillió ember számára szinte mindent, az összes többi számára pedig semmit. A társadalom nagy részéről tudomást sem vesznek és szó szerint ott hagyják őket az út szélén.  Ebben kell a határozott fellépés, és egy olyan alternatíva felfestése, amiről a választók látják, hogy akik mondják, hisznek benne és őszintén képviselik.

A Társadalmi koalícióból következő társadalmi kormányzás, szoros civil felügyeletet jelent. A fentiekkel egybecseng, amit Tordai Bence a Párbeszéd politikusa, a Mandinernek mondott ebben a témában:

 
„Azért dolgozunk, hogy létrejöjjön, egy társadalmi koalíció ahol olyan emberek vannak, akik megunták, hogy folyamatosan kirabolják és hülyének nézik őket. Ehhez túl kell lépni a mai demokratikus pártok keretein.”

A főpolgármester magából kikelve, a lehető legbárdolatlanabb hangon, mintegy negyedórás kifakadásban részesítette a jelenlevőket, majd szemlátomást maga is meglepődőt a képviselő visszafogott, rövid válaszán.

 „ 2010 óta a bunkóság főpolgármesteri kategória lett, amihez Önnek a pulpitusról sincs joga”.

Tarlós Istvánnak ezután is elég volt egy levegővétel, folytatta azt az alázást, amit az ellenzéki képviselőnek szánt, de saját fejére hullott vissza.

A fentiek csak azért jutottak eszembe, mert a Szervita téren, a Fővárosi Közgyűlés épülete előtt, éppen a Városarculati Nonprofit Kft. képviseletével szemben, annak portáljától alig öt méterre, több hete éktelenkedik egy konkrét szeméthegy, ami ezek szerint nem bántja Tarlós István, a vele szemben állókat olyan kritikusan szemlélő szemét. Ejnye, Pista bá!

A valós szeméthegyről először a fentebb említett Horváth Csabát, az MSZP fővárosi képviselőjét kérdeztük:

 „Ez a hegy csak nőni fog, hiszen Tarlós István legújabban a kormány hulladékholdingját szolgálja.  A főpolgármester, aki olyan büszke reál-végzettségére, most kormányinstrukció alapján még a matematikával is szembe megy, és azt állítja, hogy amennyiben elvesznek a főváros eddigi köztisztaságra fordított keretéből 2 milliárd - azaz kétezer millió! – forintot, akkor Budapest tisztább lesz, mint valaha. „

Gy. Németh Erzsébetet, a DK fővárosi képviselőjét se kerülték el az évek során a főpolgármester villámai, most azonban nem egy elgondolásról, hanem valós tényről kérdeztük:

 „Soha nem volt még ilyen koszos a főváros. Elképesztő, hogy nappal a belvárosban is nemcsak szeméthegyekkel, de patkányokkal is találkozhat az ember, és ez nem túlzás, hiszen alig néhány hete megtörtént a Deáktéren. A helyzet sajnos rövid időn belül eszkalálódik, mivel az állam lecsapott a fővárosiak szemétszállítási pénzére is. A Demokratikus Koalíció, és személy szerint én is úgy vélem, hogy Tarlós Istvánnak mindent meg kellene tennie, hogy az itt lakók szemétszállításra befizetett pénze itt maradjon, mert csak így lehet - legalább viszonylag - normálisan takarítani a várost.”

Szabadai Viktor, a Magyar Liberális Párt fővárosi szakpolitikusa, akit eddig talán csak azért nem osztott még ki Budapest fura ura, mert nem tagja a közgyűlésnek:

 „Budapestet sajnos folyamatos lerepülés, leépítés jellemzi, és ez látszik a köztisztaság ügyén, büdzséjén is. Hihetetlenül kártékony az a fideszes bandaháború, ami most a fővárosi források megszerzéséért folyik, így a hulladék kezelésért, szállításért is. A harc eredménye egy „leharcolt” Budapest lesz, ahol már érződnek az előjelek, például a kukák ürítésének lassulásán is. Szörnyű, de ki kell mondani, ami most történik az nem más, mint egy fideszes pontvadászat Budapest utolsó értékeiért."

Mindezek után adja magát a kérdés, miért gondolja úgy Tarlós István, hogy a valós problémákat, amelyek lassan szétfeszítik Budapestet, le lehet takarni álharcokkal, amelyeket - főnökéhez hasonlóan - körkörösen vív?

Frissítés:

Posztunk megjelenése után olvasóink is "megörvendeztettek" bennünket  Budapesten készült fotókkal, ezek közül néhány:

Pálmai Tamás

Hány választókörzet van a kerületben?

Lőrincen 76 választókör van, amiből 69-ben lesz demokratikus ellenzéki számlálóbiztos, közösen feltöltöttük az összes szavazókör 80 %-át. Azért nem tudtuk elérni a 100 %-os szintet, mert az utolsó pillanatban néhányan lebetegedtek. Azt tudni kell, hogy a jelentkezők többsége nem aktív korú, így sajnos ezzel kalkulálnunk kellett.

Az országos számokat ismerve, ez valóban kiemelkedő eredmény, hogy sikerült elérni?

Nálunk az összes jelentősnek mondható demokratikus ellenzéki erő képviselteti magát, és mi  az első pillanatban, amikor napvilágot látott, hogy mikor tartják a népszavazást, összehívtuk a képviselőiket, és nagyon gyorsan megegyeztünk abban, hogy közösen töltjük fel a szavazóköröket.  Minden ellenzéki párt adott küldöttet, ide értve az LMP helyi delegáltjait is, és ez szerintem nagyon fontos precedens. Tudni kell, hogy az LMP eléggé megosztott a népszavazás kérdésében, így a helyiek megkapták a lehetőséget, hogy saját döntést hozzanak arról, akarnak-e a szavazókörökbe delegáltat küldeni. Örömmel jelenthetem, hogy mint az eredmény is mutatja, nálunk sikeres volt a tárgyalás.

Mi volt a trükk, hogy tudták maguk mellé állítani az LMP-t is?

A „trükk” - ha ez annak nevezhető - az igazság, és a közös érdek volt. Ők is eljöttek a megbeszélésre, és megértettek minket. Azt tudni kell, hogy csak az MSZP és az LMP rendelkezik országgyűlési frakcióval, márpedig a törvény szerint csak ezek a pártok kiküldhetnek számlálóbiztosokat. Arról viszont – szerencsére - nem rendelkezik a törvény, hogy a delegáltaknak párttagoknak is kell lenniük, így mi és az LMP hidat képezhetünk a frakcióval nem rendelkező pártok - a DK, az Együtt, és a PM - képviselőinek a bejutáshoz, ezzel faragva valamit, a kormánypárt, - ide sorolom a Jobbikot is - túlsúlyon.  Az LMP azt kérte, hogy külön jelölhessen számlálóbiztosokat, amit meg is tettek, természetesen a koordinációban, ahol másik párt kiküldöttje  van, nem küldünk MSZP-s számlálóbiztost.

Mit jósol, mi lesz a népszavazás kimenetele?

Rátenném a konyhapénzt, hogy nem lesz érvényes! Mi itt a kerületben  a szövetséges pártokkal együtt kemény kampánymunkát végzünk amiből  mindenki erejéhez képest ki veszi a részét. Hetente négyszer települünk ki, a közterekre kihelyeztük a Lőrinci Magazint, és működik a szórólapozás is. Egy szó, mint száz: bizakodóak vagyunk.

Pálmai Tamás