A homokozó a jól öltözött muszlim asszonyok érkezte után a gyűlölet csendes, fojtogató arénájává válik. A sort az egyébként szintén - akárcsak a frissen érkezők - szemlátomást középosztálybeli, csinos, ápolt nagyi nyitja meg:

„Mit szól ehhez?”

- kérdezi gyűlölettől elfúló hangon a mellette csemetét hintáztató másik nőtől, aki csak a fejét csóválja, mintegy jelezve, hogy szavai sincsenek a történtekhez. A harmadik asszonyság nem ilyen szófukar, hosszú fejtegetésbe kezd arról, hogy neki már régen elege van abból, hogy:

„bármerre nézek, ezeket látom!”.

Többen helyeselnek és lassan, mintegy reflexszerűen felállnak az új magyar néptánchoz, amelyet az Orbán-táncház terjeszt oly nagy sikerrel országszerte a Migráncsozóshoz. Tudják, ez az, aminek a lépéskombinációit plakátok ezrein, újság- és televíziós közvetítések (az olimpia sem kivétel) százain terjesztik, oktatják, nekünk, és még a kéretlen tudás tandíját is fizethetjük. A szülő- és nagyi-tánccsoport lamentálva, foghegyről sértegetve a fejkendősöket - mert ezeknél soha nem lehet tudni, még visszaszólnak, vagy beélesítik a muszlimok ruhája alatt kötelezően viselt bombamellényt - tehát az asszonycsapat felfejlődik a homokozóba védelmi kört formálva a gyerekeik köré, ezzel választva el őket melletük  játszadozó tudjuk kiktől, majd a tánc szabályai szerint lassan, helyben totyognak.

Mindebből a gyerekek az anya-fal egyik oldalán sem értenek semmit, talán csak azt, hogy valami megfoghatatlan baj, feszültség van, valami olyasmi, mint amikor otthon apu és anyu fojtott hangon veszekszik. Azt, hogy van még - de legalább is lehet - remény az értelmes gondolkodásra, egyetlen nagyi mondatai érzékeltetik, ő az, aki a hinta mellől szemlélve az eseményeket egyszer csak felháborodva fakad ki:

„Nem szégyellik magukat? Mit ártottak ezek az asszonyok nekünk, nem látják, hogy a gyerekeik ugyanolyan helyesen játszanak, mint a mieink? Mit szólnának, ha pártunk és kormányunk feje egyszer csak úgy döntene, hogy mi, itt a parkban vagyunk a nem kívánatosak, és egy kis pénzt is rádobva meghírdetné az új ellenséget - ami nagyon könnyen be következhet, hiszen ez a XIII., értik!, a XIII. kerület - és a mi gyerekinktől, tőlünk féltenék attól kezdve valakik a srácaikat? „

Mire mondandója végére ér egy csomó ellenséges szempár szegeződik rá, a Gerébre,  és az unokája melletti hinták is szélsebesen kiürülnek, mert a migráncsozók elrángatják a lázító unokája mellett - aki valószínűleg maga sem más, mint Che Guevara reinkarnációja - felhőtlenül hintázó ivadékaikat.

A kormánynak oly kedves gyűlölet-hétköznap flash mob-jának résztvevői nagy igyekeztükben azt sem vették észre, hogy az akciójuk közben a vád titokzatos tárgyai – Bunuel után szabadon - kicsit értetlenkedve, és nagyon riadtan már el is tűntek, nem csak a játszótérről, de még a környékről is.

Hogy is mondta Harlan Coben?„A gyűlölet felemészti az embert, és megfeledkezik arról, ami igazán fontos.”

Pálmai Tamás