Mint ilyen, soha nem voltam a társaság vezéregyénisége, inkább a háttérből figyelő szerepét választottam, és idő teltével annyira megszoktam ezt a pozíciót, hogy sajátommá vált, és így is maradtam. Úgy próbáltam - legalább magam előtt - erényt fabrikálni ebből kirekesztődésből, hogy felsőbbrendűségem teljes tudatában, önként vállaltam „másságomat”.

Egészen az elmúlt napokig nem is volt ezzel semmi bajom, na jó, talán annyi, hogy egyik unokámban napról-napra látom viszont mísz önmagam, ami csak néha tölt el öntudatlan örömmel, mert tudom, hogy nem mindig lesz egyszerű így az élete, de hát volt neki honnan örökölnie!  Mondom, egészen mostanáig csendben emeltem ég felé az orromat, de amikor  Matolcsy azt üzente nekem, hogy az általa birtokolt MNB friss jelentése arról tanúskodik, hogy én – mint minden magyar állampolgár, legyen az egy napos, vagy akár száz éves – havonta 10.000.- forintot takarítok meg, amihez hozzá jön ugyanennyi hozam is az eddigi spórolásaim révén, egyszerre belém csapott a felismerés: biztos, hogy élethosszig ki akarok lógni a többségből? Ugyanis, mint minden statisztikai felmérés, ez is biztosan az átlag magyarról szól!

De itt még nem ért véget hazánk anyagi felvirágoztatójának üzenete, ugyanis azt is az orrom alá dörgölte, hogy minden átlagos családnak Pannóniában 10 millió forint megtakarítása is van, amit döntő többségünkben otthon, a párnacihában, a stelázsiban – kinek melyik a szimpatikusabb – tartunk. Hát én minden zeget-zugot felforgattam, hiszen ha az Igazmondó legjobb matekosa ezt üzeni nekem, akkor biztosan így van, hiszen mint a mondás is tartja: embert barátjáról…..

Tovább olvasva a kimutatást, miszerint mindannyian nyugodjunk le, hazánkban minden a legnagyobb rendben van, és ő mindennel maximálisan meg van elégedve, még ahhoz is volt arca, hogy a nyugdíj-megtakarítások alakulását is rendben levőnek tartsa, kiemelve, hogy a magánnyugdíjpénztárakban közel 230 milliárd a megtakarítás. Volt képe hozzá, hogy ezt a kifejezést egyáltalán a szájára vegye, sőt, még  azt a magánnyugdíj-pénztári megtakarítást is a háztartások vagyonának részeként tartja nyilván, amit már államosítottak, és ez 2837 milliárd forintos követelésként vagy jelen a statisztikákban.

Nem elég, hogy egyik napról a másikra, a megkérdezésünk és beleegyezésünk nélkül megloptak minden pénztári tagot, elhitetve a bárgyú milliókkal, hogy jobb helyen lesz náluk a pénzünk, mint az addig kisebb-nagyobb hibákkal ugyan, de jól működő, évente ellenőrizhető megtakarításokat fialtatóknál. hihetetlen, hogy ezt a szégyenletes "fegyveres kéregetést" is ünnepeltetni akarja a néppel Orbán mára látványosan üszkösödő jobbkeze. 

Persze, hogy mindezt megmerjék tenni, biztosnak kell lenniük a magyar néplélek működésében, abban, hogy mint amikor a lopás megtörtént, úgy most sem vetődik fel a kérdés elég emberben, hogy miért is szavaz még ma is bizalmat több millió magyar azoknak, akik szembehazudják, kifosztják, megalázzák őket. Az Orbán-hívőkben még ma sem realizálódik az a tény, hogy ezt a pénzt soha nem fogják visszakapni, hogy nem lett semmi a külön számlákból, azok örökölhetőségéből, hogy nyomon követhetetlenné vált, hogy mennyi a hozam, és arról is kussolnak persze, hogy azok a rebellisek jártak jobban, akik bent maradtak a magánnyugdíj rendszerében. 

Nem, egyszerűen vakon hisznek!

Nem akarnak kilógni a sorból, nem akarnak gondolkodni, élni a kétkedés jogával. Mindeközben azt sem veszik észre, hogy ezzel a magatartásukkal mindannyiunkat kényszerítenek kitaszítottságba, hiszen páriák vagyunk a környező országok polgárainak szemében, perifériára szorultunk a saját magunk által választott és annak minden előnyét élvező Európai Unióban.

Semmi nem számít, csak a Viktor boldog és megelégedett legyen, ugye viktoriánusok?

Mátrai Anna

Ezt a módszert akkor szokták használni, ha már normális demokráciákban menthetetlennek tűnő problémával találják szemben magukat. Ilyen a Pharaon-saga is, amiben igyekeznek megmagyarázni a magyarázhatatlant, hogy mit  keres egy körözött bűnöző Magyarországon, no pláne szeretett és igentisztelt miniszterelnökünk családja- és háza-táján.

Lázár azt próbálta beadni a jelenlévőknek és rajtuk keresztül a népfenségnek, hogy neki, és a szóban forgó bűnözőnek nincs ujjlenyomatuk, így azonosíthatatlan nem csak ő, hanem az évtizedek óta körözés alatt álló nemzetközi bűnöző úr is. A helyzet azonban ennél picit csavarosabb, hiszen valószínűleg elfeledkezett róla mindannyiunk minisztere, hogy nem sokkal megnyilatkozása előtt párt- és elvtársa, Pintér Sándor belügyér saját szájával közölte az érdeklődő állampolgárokkal, hogy megküldték a körözött ujjlenyomatát, nekünk csak az a dolgunk, hogy összevessük az általunk levettel, amit ugye hivatalból meg kell őriznie a számára vízumot adó országnak, ami persze úgy nagyon nehéz, ha nem is vették le.  

Szóval, a hasonló veszett ügyek kezelésére találta ki a kommmmmmmmmmmmmmmmmmmmunikációs agytröszt a hülyének tettetés technikáját. Ám kétélű fegyver ez, hiszen egy becsületben megőszült, vagy akár fiatal éveit taposó fidesz-szimpatizáns fejében egyszer csak elindul a gondolat, hogy

„biztosan jó az nekem, hogy ilyen primer hülyék a vezetőim?”.

Ha pedig valami elindul……, akár felismerés is lehet belőle, és akkor nekik lőttek! Az például nem őrületes elvárás egy megválasztott képviselőtől, hogy ha már bent ül a parlamentben, mert mi, szavazók rábíztuk a jövőnket, akkor esetleg legyen tisztában azzal, hogy miről szavaz, milyen elvrendszer mentén. Az sem nagy elvárás, hogy ha egy újságíró felteszi helyettem a közérdekű kérdéseit, akkor arroganciája pajzsa mögül ne pattintsa le, hanem legyen véleménye, amit dadogás nélkül el is tud mondani, hogy tudjam, mint választó, hogy legközelebb is bizalmat szavazzak-e neki, vagy nem.

Persze mindennek a másik oldala, hogy mint az állam polgárai, minderre legyen igényünk, és ne érjük be kevesebbel! Ne engedhesse meg magának a kormányzó párt egyetlen tagja sem, hogy tesz rám, és ha mégis, akkor másnaptól már nem, mint közszolga, hanem mint álláskereső élje napjait, jelenlegi beosztásától függetlenül. Ezt csak mi tudjuk elintézni, mégpedig úgy, ha tömegesen, rendszeresen és ellentmondást nem tűrve követeljük! Ha nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni, ha kiállunk akkor is a jogaiban sértettért, ha azok pont akkor nem mi vagyunk! Legyen végre elég a magukat gyávaságból, sunyiságból ostobának tettető elöljárókból! Fényt kérünk – ha máshol nem is, hát - az alagút végén, hogy lássuk, hol van végük!

Mátrai Anna

Mi a véleménye a közösségi lakásmegosztásról?

A szálláshely-szolgáltatás definíciója:  üzletszerű gazdasági tevékenység keretében, rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása, ami tulajdonképpen azonos a nem is olyan régen nálunk is igen közkedvelt fizetővendéglátással, ami a jegyző által kiadott engedély birtokában végezhető.

Mennyiben különbözik a falusi turizmus, és ez a modern értékesítés?

Tulajdonképpen semmilyen különbség nincs, jelenleg a jogszabályok mindenki számára lehetővé teszik, hogy szabadon hasznosítsa a tulajdonában lévő dolgokat, így az ingatlanokat is. A kérdésre válaszolva, csak annyiban különbözik, hogy a falusi turizmust az állam támogatja bizonyos feltételek fennállása esetén, ez az Airbnb-re természetesen ez nem vonatkozik, mivel erre a tevékenységre a lakástulajdonosok jellemzően nem kérnek engedélyt. Adójogi szempontból tehát mindkettő önálló tevékenységből származó jövedelemnek számít.

A szállodáknak valóban konkurenciát jelenthetnek ezek a lakások?

Igen, persze nem feltétlenül a nagy szállodaláncoknak, de a kisebbeknek, a moteleknek, a hosteleknek igen, hiszen aki ilyen módon oldja meg a szállását, az nem szállodában vesz ki szobát. Ne feledjük, hogy a turisztikai ipar szereplői is komoly harcot vívnak, a minél nagyobb szelet „tortáért”.

A háromszög harmadik csúcsán azok a társasházak helyezkednek el, amelyek - akárcsak a szállodások - ilyen-olyan okból, de szintén harcba szállnak tulajdonostársaik ellen, ők mit tudnak jogilag kezdeni ezzel az üggyel?

Lehetőségük van a házirendben a közös tulajdon használatával kapcsolatos szabályok rögzítésére, ahogy a lakások használatának szabályait is meghatározhatják, de elég nehézkes próbálkozás az ilyen házirend, illetve szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) betartatása, ha az ott lakók, vagy a tulajdonosok bármelyike valamilyen oknál fogva nem akarja ezt. A társasház csak a nem lakás célú helyiségek esetén tilthat meg bármit is,  és akkor is csak a szerencsejáték szervezői-, valamint erotikus szolgáltatás nyújtására, illetve termékek forgalmazására irányuló tevékenységet.

Magyarul: a társasháznak kifogása csak akkor lehet, ha a közösen használható részekben valami kár keletkezik?

Egy társasházban azért szükséges szabályokat megalkotni, mert csak így lehet meghatározni a közös tulajdonú területek használatának módját és mértékét, valamint a másokat zavaró tevékenység végzését keretek közé szorítani. Ez többségi akarattal létrehozott szabályrendszer, amely betartása mindenkire kötelező, ebben sok minden szabadon szabályozható, amivel a többség egyetért, ilyen lehet például a lakók nyugodt lakhatáshoz való joga érdekében a zajhatással járó tevékenységek limitálása.

 Mondana pár jellemző példát?

Például amennyiben a lakás használója üzletszerűen végzi a tevékenységét, és ezzel bizonyíthatóan indokolatlanul zavarja lakótársait. Ettől picit elkülönül az az eset, amikor az ingatlan használati módját kívánja valaki megváltoztatni, például egy társasházi lakásban szeretne valaki orvosi rendelőt kialakítani, vagy kereskedelmi-, esetleg szolgáltatási tevékenységet folytatni. Ebben az esetben a helyi építési hatóságnál kell kezdeményezni a lakás használati módjának megváltoztatását. Ilyenkor a társasháznak lehetősége van, hogy döntsön arról, - természetesen a jogszabályi keretek között - hogy hozzájárul-e ennek a tevékenységnek a folytatásához, vagy nem. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a lakóközösségnek – a jogszabályi előírásokra hivatkozva - indokolnia kell, ha valamilyen tevékenységet megtilt, mert a „megtiltom, mert csak” kevés. De visszatérve az Airbnb-re, ez a tevékenység az egyéb szálláshely szolgáltatási tevékenység kategóriájába tartozik, amit be kell jelenteni a NAV-nak, illetve a település jegyzőjének, továbbá adatszolgáltatási kötelezettséget is teljesíteni kell.

Az az érzésem, hogy a lakók részéről az irigység dominál, hiszen, ha normális keretek között történik az említett tevékenységek bármelyike, nem lehet zavaró.

Mivel emberek vagyunk, könnyen el tudom képzelni, hogy sok esetben a tulajdonos azért vásárolta a lakást, mert rájött arra, hogy jó üzlet lehet, ha turistáknak pár éjszakára kiadja. Az így ideérkező utazók sok esetben „bulituristák”, akik azért jönnek néhány napra, esetleg egy hosszú hétvégére Magyarországra, hogy kiengedjék a gőzt. Ebben az esetben előfordulhat, hogy hajnali 2-kor, amikor hazafelé tartanak, még énekelnek is jókedvükben, amíg a lakásba beérnek, illetve még azt követően is, és ezzel bizony zavarhatják a nyugalmat.

Bárkivel, nemcsak a turistával, de a tulajdonossal is előfordulhat, hogy kapatosan megy haza.

Ez is igaz, sok olyan esettel találkoztam, amikor kollégiumi elhelyezés híján egyetemista albérlők bérelték az ingatlant, és rendszeresen elég nagy bulikat rendeztek. Azt lehet mondani, hogy mindenkivel előfordulhat az az eset, hogy alkalmanként zavarja a tulajdonostársait, de ennek a veszélye fokozottabb és rendszeresebb is azokban az esetekben, amikor a párnapos szállást igénybe vevőkről van szó.

A cikk elején említett Uber esetében elég egyszerű volt a tevékenységet betiltani, elég volt egy törvény, és már ment is a külföldi cég, ugyanez a közösségi lakásmegosztás esetében sokkal nehezebb, hiszen szinte bizonyíthatatlan még a létezése is, mert ha a tulajdonos azt mondja, hogy egy rokona, vagy jó barátja lakik éppen néhány napig a lakásában, ki tudja ennek az ellenkezőjét bizonyítani?

Amennyiben a párhuzamot nézzük, az Uber is búvópatakként kezdte a működését, de egyszer csak elérte azt a szintet, amikor már sértette mások, a sárga taxisok érdekeit, és csak ekkor indult el a szabályozására a kísérlet, ami a betiltásban végződött.

Az Ubernél egy számlára futott be a bevétel, és így megfoghatóvá is vált a tevékenység, a lakáskiadás esetében viszont mindenkit kifizetnek, és viszont látásra!

Ez már nem társasházi kérdés, elsősorban adózási ügy. Az is igaz, hogy egyes feltételezések szerint - amik nem járhatnak messze a valóságtól - a szálláshely ilyen módon történő biztosításánál a legjobb esetben is csak nagyon kevesen fizetnek adót a befolyt összeg után.

Feljelentő országban élünk, így nem csodálkoznék, ha nagyon sok lakástulajdonos kerülne ezügyben a NAV „látókörébe”.

Pálmai Tamás

Orbánnak még a szelleme is "jó" oktatónak bizonyul, nehogy a ma tinédzsere anélkül nőjön fel, hogy érezné gyomrában azt a semmihez sem fogható, görcsös valamit, ami jelzi, hogy mit szabad mondania, vagy mi jár azzal,  hogy kirúgják a felmenőit, és ő maga sem folytathatja az iskolát. Tanulja meg, az a büdös kölök! - gondolhatja a vezér, nehogy ne szorongjon, ahogy ő szorongott gyerekkorában, és titkon, amikor csak ketten vannak a tükörrel, szorong ma is!

Tarnay Kristóf Ábel, a Független Diákparlament képviselője arról számolt be a Hírkút portálnak, hogy a kaposvári megyei diákparlamenti ülésen egyik társa a hatalmasságnak nem tetsző dolgokról akart beszélni felszólalásában. A nevét azért nem közli, mert már beindult ellene, tanára- és iskolája ellen a retorzió úthengere, és nem akarja tetézni, ami az érintettekre vár.. A dolog úgy esett a beszámoló szerint, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma által szervezett eseményen a diákparlamenti képviselő az oktatási rendszer hibáira akarta felhívni a jelenlévők figyelmet, ám alig kezdhetett bele mondandójába, a levezető elnök, Rózsa Ildikó, aki az ODP országos szervezője, félbeszakította, mondván, hogy üljön le, és később folytassa, személyeskedés nélkül.

Vagyis egy képviselőt - ha diák, ha nem, sőt, annál szégyenletesebben és kártékonyabban - meggátolt személyes véleménye kifejtésében, méghozzá feljebbvalói tiszte tudatában. A felszólaló elkezdett beszédében nem nevesített senkit, általánosságban volt lesújtó véleménye a közoktatásról, ami számára  maga a legfontosabb jelen, mert a jövőjét, a jövőnket határozza meg. A későbbiekben a hatalom jeles képviselői kegyesen megengedték, hogy beszéde rövidítettváltozatát felolvashassa.

Csak gratulálni tudok! Ez ám az igazi tanár, oktató! Csak a sok sallang, amiért érdemtelenül is tisztelnie kellene a diáknak tanítóját. Pedig nem is vágyik jobban egyik nebuló másra, mint, hogy tisztelhető, okos, vitatkozni, érvelni tudó és oktató tanárt fogjon ki magának, sajnos egyre kevesebb eséllyel! Nehéz úgy a tananyagra   koncentrálni, ha fél szemmel azt kell lesni, hogy melyik kedves kolléga súg be, ha mást és máshogyan tanít az ember, mint azt fölülről megüzenték! Az Orbán-rendszer az oktatás terén is sikeresen visszaléptette Magyaroszágot ötven-hatvan évvel.  

És most néhány gondolat a csak részleteiben a végül is nagy kegyesen "engedélyezett" felszólalásból:

„A jelenlegi oktatási rendszernek már az alapjaiban, alapelveiben található probléma, emiatt hatalmas gondokkal szembesülünk.”

„Egy fejlett és jól működő oktatásban szükség van egy külön álló Oktatásügyi Minisztériumra, nem pedig egy működésképtelen, haldokló államtitkárságra. Jelen helyzetben úgy tűnik, hogy dilettánsok has ráütés-szerűen, a diákokkal és tanárokkal konzultációt megtagadva irányítják és változtatgatják az oktatási rendszert. Ebben a kontextusban a dilettáns (nem hozzáértő) azért megfelelő fogalom, mert az előző tanévben történt megannyi diáksztrájk, pedagógussztrájk, tüntetés és egy Herman Ottó Gimnázium nyílt levél, viszont erre reakcióként nem érkezett semmi pozitív lépés az oktatási rendszert irányítóktól.”

„A tankönyvpiaci versenyt újra kell gondolni, mert nem minden esetben az állam által előnyben részesített tankönyvek a legjobbak. A kísérleti tankönyvek tanulhatatlanok és hibásak, ezért szigorúbb vizsgálatnak kell őket alávetni kiadás előtt. A készség tantárgyakat csak 9-10 évfolyamban kéne a tanterv részévé tenni, hogy a diákok 11-12 évfolyamban az érettségire összpontosíthassanak.”

„Nem fordulhat elő, hogy egy intézményben nincs papír, kréta, nyomtatópatron. A felsorolt okokból teljes mértékben érthető, sőt tudatosnak tűnő a népbutítás, hogy ne legyenek a diákok gondolkodó, kreatív lények ,hanem bólogassanak az aktuális hatalom minden döntésére. Ez hosszú távon nem lesz életképes és teljes mértékben lezülleszti a társadalmunkat is. Klebelsberg Kunó forogna a sírjában, ha tudná, mi történik jelenleg a nevével. Példát kéne vennünk a finn oktatási rendszerről és ki kell alakítanunk egy nyugatias, modern, 21. századi oktatási rendszert.”

Az ominózus, a demokráciát megcsúfoló eseményen rész vettek, mint hivatalosságok: Rózsa Ildikó, ODP országos szervező; Kis Szilvia az Oktatási Hivatal főosztályvezetője; Oláh Lajosné alpolgármester; Huszti Gábor a Somogy megyei közgyűlés alelnöke; Stickel Peter a KLIK tankerületi igazgatója; és Csiba Ágota, a Kaposvári Szakképzési Centrum főigazgatója. (Forrás: Somogy Megyei Önkormányzat Facobook-oldala)

Igen ők asszisztáltak ahhoz a szégyenletes kísérlethez, aminek célja egy fiatal gerinc "szakszerű" megroppantása volt. 

Mátrai Anna

Aligha hihető, hogy a magyar nép teljes flegmaságban szenved, így csak az magyarázhatja a hatalmon lévő rablópandúrok érinthetetlenségét, -a lelkek zugaiban- hogy nem is tudnak arról, hogy „mik vogymuk”, és mik történnek Magyarországon.

Emlékezzünk csak Budai Gyula 2006-os ámokfutására, aminek következtében ugyan senkit sem sikerült bűnösnek találtatni az ügyészséggel, de arra pontosan megfelelő volt, hogy a felületesen szemlélő állampolgárok szemében lejárassák az akkori kormányt és a benne résztvevő pártok politikusait. Sem Molnár Gyula akkori XI. kerületi polgármestert, sem Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt, sem Szitka Péter akkori kazincbarcikai polgármestert, sem Juhász Ferenc leköszönt honvédelmi miniszter, sem Tátrai Miklós egykori nemzeti vagyonkezelő-vezető nem bizonyult bűnösnek. Számszerűen 1400 kisebb-nagyobb ügytől zengett azidőtájt az Orbán-sajtó minden darabja, és ezekből 50-nél is kevesebb esetben indult nyomozás.

Még a 2010-es kampánynak is ez a téma volt a mozgatórugója, itt már beszállt a hülyítésbe Orbán Viktor, Kövér László, Budai Gyula és Répássy Róbert is, és mivel a baloldal ekkorra már elkövette azt az ostobaságot, hogy a médiát szinte teljes mértékben, önként és dalolva átengedte, nekik elég volt csak belengetni a neveket. Elég volt tehát néhány színes lufi pár vörös masnival, majd hátra dőlve várni, amíg az Istenadta elvégzi a rá váró feladatot. És mi végeztük is lelkesen, szájról-szájra terjesztettük a vadabbnál vadabb, direkt erre a célra kitalált történeteiket és felmagasztalódva éreztük, hogy mi vagyunk hivatottak ezt a sok mocskot eltakarítani.

A nóvum a ma reggeli kávéval érkezett.  A gondolat nem is igazán új, csak rég elfeledett, de azért használható lehetne az ellenzéki töltetű hírek célba juttatására.

Ugyanis innen, Pestről érthetetlen, hogy miért nem veri ki a biztosítékot az a szinte mindennapra jutó hírdömping, hogy fideszes politikusok és rokonaik, barátaik hogy lopnak szét mindent, ami megfogható. A kisebb városokban, a falvakban alighanem nem tudnak semmit az orbáni rablógazdagságról, mert a Fidesz-média pont az ellenkezőjét sulykolja. Utolsó információjuk, hogy „én soha nem hazudok”, meg, hogy „dübörög a gazdaság”, esetleg, hogy „a migráncsok elveszik a munkát” és a legújabb, miszerint „a baloldal feláldozza a nemzet biztonságát, tehát hazaáruló”.

Az ellenzék pedig hiába is  bazírozna arra, hogy az interneten molyol majd a magyar falu apraja-nagyja az elkövetkező évtizedben, hiába ígért Deutsch Tamás fűt-fát, virágot. Azt a helyzetet, amibe a baloldal ebben az ügyben belekormányozta magát, nem lehet gyorsan és hatékonyan megváltoztatni, az illiberális helyzetre „ilmegszokott” választ kell adni.

Javaslom tehát, hogy élesszük fel a kisbírók által még az 1950-es években is oly jól üzemeltetett „kidobolás” intézményét, és ha a népszavazásra nem is sikerült összetrombitálnia az össz-ellenzéknek a megfelelő létszámú tagot a szavazatszámláló bizottságokba, – ami elég szégyenletes dolog – de talán érdemes lenne ezzel a régi-új funkcióval bepróbálkozni, hátha nagyobb lesz a kereslet rá!

„Közhírré tétetik” – hangozhatna a bevésett szlogen, és az odagyűlők szemelvényeket hallhatnának a valóban megtörtént eseményekről. Így módjukban állna esténként otthon, baráti körben, vagy a kocsmában megbeszélni a hírek teljes palettáját, hogy aztán saját véleményt alkothassanak. Kiderülhetne, hogy nem Soros a felelős azért, hogy nincs a faluban orvos, gyógyszertár, iskola, óvoda, hogy nem a Gyurcsány miatt nincs munka, s bizonytalan, hogy meddig lesz nyugdíj, hogy nem a legújabban átkosra keresztelt balliberális kormány hibájából nem tanulhat tovább a gyerek, vagy a "kisunoka".

Első országos, kidobolásra ajánlom: dobpergés, utána: „Közhírré tétetik, - újabb dobpergés, majd - MEZTELEN A KIRÁLY!

Mátrai Anna

Az őszinteségi roham, és az azt követő „bocsánatkérés” vegytiszta prezentációja a Fidesz viselkedésének, és annak, mit is gondolnak igazából a zemberekről, a választókról, a népről, egyszóval, az oly sokat citált nemzetről..

Ennek az őszinte kijelentésnek a tartalmi részében semmi újdonság nincsen. Aki foglalkozik kicsit is a politikával, azt nem lepi meg.

Eddig is nyilvánvaló volt, hogy nem feltétlenül mi, a választópolgárok vagyunk a legfontosabbak a Fidesznek, és a kormánynak, és bizony sokszor magasról tesznek a fejünkre. Azt is pontosan tudtuk, hogy mi a véleményük rólunk, hogy a legtöbb esetben csak egy púp, az illiberális demokrácia csúf, felesleges, hasztalan kinövései vagyunk a hátukon, akik megpróbálják megkötni a kezüket, vagy legalábbis megpróbálnak beleszólni az események alakulásába, döntésekbe. Ennek ékes bizonyítékát maga a kormányfő adta, amikor elmondta kendőzetlen véleményét a választói bírálatokkal szemben;

„Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.”

A társadalom a Fidesz kormányzás közel hét éve alatt a demokráciát ért rengeteg rúgás következtében sajnos nem fellázadt, hanem immunissá, fásulttá vált és csak magában dohog, ha gátlástalanul a szemébe hazudnak, így az sem meglepő, hogy – valós ellenállás híján - a fidesznyikok szemérmetlen magasságokba emelhették ezt a műfajt.

A szolnoki polgármester a „bocsánatkérésében” azt merte állítani, hogy más ügyről, más hölgyekről beszélt, de beszélhet-e így egy bármilyen ügy kapcsán bárkiről is egy magát felelősnek hazudó városvezető?

Persze, nem egyik napról a másikra jutottunk idáig, a hazugság, becstelenség hosszú grádicsát kellett ehhez megjárni. Igen hosszú volt az út, aminek csupán néhány lépcsőfoka Orbán Viktor: „Elmarasztal az OVB, megvédenek a jogászok, oszt jónapot”-ja, vagy az MNB alapítványokról Kálmán Olgánál hablatyoló Kovács Zoltán kormányszóvivő elejtett mondata: „De sikerült?”, illetve  Rogán Antal „nem helikopterrel mentem, és perelek”-je.

A hazugságon túlmutat, hogy mégis mit gondolnak rólunk, választókról.

Ahogy Szalay Ferenc exkuzálja magát, egyértelművé teszi, hogy teljesen hülyének néz, és abszolút semmibe vesz minket.

A kérdés adott. A választópolgárok visszautasítják -e ezt a hangnemet, magatartást magukkal szemben? Azaz, ha elérkezik az idő, és a most semmibe vett emberek ott állnak majd a fülke magányában tollal a kezükben, emlékeznek-e még mindarra a megaláztatásra, ami érte őket a Fidesz országlása alatt, és elégtételt vesznek-e mindezért, vagy marad az "X" ott, ahol eddig is volt, mert szolga nép vagyunk?

Hogy is mondta a költő:

„Ez a kérdés, válasszatok!”

Ujlaki Tamás Péter (vendég szerző)