A migráció rendkívül összetett jelenség és nem lehet a vele összefüggésben álló más területek – gazdaság, politika, történelem, környezet, erőforrások, demográfia, kultúra – megértése nélkül megérteni és (megpróbálni) kezelni.

Az ENSZ vezet egy olyan statisztikát, hogy hány ember kénytelen elhagyni otthonát. 2015-ben 244 millió (a világ népességének 3%-a) ember vett részt országhatár-átlépéssel járó ún. nemzetközi migrációban. Ez naponta átlagosan 34 ezer embert jelent. 2015-ben a lakóhelyét kényszer hatása alatt elhagyott emberek száma 65,3 millió volt. A legtöbb ember Szíriában, Afganisztánban és Irakban vált otthontalanná, őket különböző afrikai országok és Pakisztán követik. Sok adat megtalálható a következő címen: http://www.unhcr.org/.

Az összefoglaló néven migránsnak nevezett ember lehet bevándorló, kivándorló, menekült, menedékkérő. A migráció oka szerint is megkülönböztethetők, de erről később.

A migránsok, ha lehet, saját országukban vagy egy ahhoz közeli országban igyekeznek menedéket találni, hogy a kiváltó ok megszűntével haza tudjanak menni. De egyre jelentősebb a kontinenseken belüli és közötti migráció is, amint az az alábbi térképekről is látható.

               Migrációs mozgások a világban irány és nagyság szerint (még a szíriai háború kitörése előtt)

A nemzetközi migráció számait növeli az a tény, hogy valamikor Afrikán belül szabadon vándorolhattak az emberek a megélhetési lehetőségeket követve, míg ma 40-nél több ország határai szabdalják a kontinenst.

A migráció kiváltó okai között általában első helyen szerepelnek a háborús konfliktusok. A háborús övezetekben élő emberek azért menekülnek, hogy mentsék az életüket.

Rögtön utána következnek a környezeti katasztrófák, illetve feszültségek. Az árvizek, tájfunok, földcsuszamlások, földrengések stb. elől azonnal menekülni kell, de menekülni kell a szárazság miatt élhetetlenné vált területekről is. Ember okozta katasztrófák is kiváltanak migrációt, például az atombalesetek és a súlyos környezetszennyezések.

A háborúk mögött is sokszor a fenntarthatóság hiányával kapcsolatos okok állnak, mint az erőforrás-szűkösség, az élelmiszerhez, vízhez való hozzáférés hiánya vagy a túlnépesedés.

   Migrációs mozgások a világban irány és ok szerint (zöld: munka; piros: menekültek; barna: belső menekültek)

Az előttünk álló időszak nagy kérdése, hogy milyen hatással lesz az éghajlatváltozás a migrációra. A klímaváltozás ugyanis a Föld nagy területeit teszi élhetetlenné azzal, hogy elsivatagosodást okoz, csökkenti az élelmiszertermelés lehetőségét, a vízhez való hozzáférést, vagy azzal, hogy területeket önt el vízzel. Egyes tanulmányok szerint a „klímigránsok” száma 2050-ig elérheti a 150 milliót. Az alábbi kép azt mutatja, mi maradt egy bangladesi faluból, miután elöntötte a tengervíz.

                      Ez a kép  az Alaszkában található egyik veszélyeztetett szigeten készült.

Sok országban a migrációt politikai okok váltják ki. Az országot uraló elit vagy elnyomó hatalom a rendelkezésére álló jogi és erőszakos eszközökkel üldözi az ellenzőit, ezért menekülni kell. Ilyen volt 1956 is 200 ezer magyar menekülttel.

Az ún. gazdasági migránsoknak több kategóriája van. Az enyhébb kategóriába tartoznak azok az emberek, akiknek biztosított a megélhetésük valamilyen szinten a saját országukban, de jobbra vágynak. Sajnos itt is tudunk magyar példát említeni, az utóbbi években Nyugatra eltávozott több százezer honfitársunkat. A gazdasági menekültek súlyosabb kategóriájába azok az emberek tartoznak, akiknek otthon nincs megélhetésük. Ez a helyzet a leginkább egyes afrikai országokra jellemző. Bár megindult bizonyos gazdasági fejlődés Afrikában, de ez nem csökkentette a reménytelen helyzetben lévő emberek számát – a többletjövedelmet ugyanis elviszik az elitek.

Vannak olyan afrikai társadalmak, ahol a fiatal férfiak számára kötelező az Európába történő kivándorlás. A túlnépesedés miatt ugyanis a családok jövedelme nem elég, munkalehetőség nincs, a család az Európába költözött tagok hazautalt pénzéből él. Több afrikai ország GDP-jének 15-20%-át teszik ki a hazautalt pénzek. „Barca vagy barzakh” tartja a helyi mondás, ami azt jelenti, hogy Barcelona vagy a halál. Az alábbi képen az látható, hogy még a sok méter magas kerítés sem jelent feltétlenül akadályt (a kép Marokkó és a spanyol exklávé, Melilla határán készült).

Mihály Lili

Belebegtette a kormányzat, hogy ha Budapest „jó kis főváros” lesz, akkor – no, nem vesz neki, ugyan már! - kezességet vállal, hogy hitelt vehessen fel és a gyártás helyén, a nagy orosz sztyeppén felújíttathassa a múzeumi darabokat.

A Tarlós-vezette fővárosi közgyűlés fideszes többsége behúzta fülét-farkát, összecsapta az összes bokáját, így a kedves vezető, amikor 2014 januárjában megállapodott Putyinnal Moszkvában Paks II. építéséről, csak úgy foghegyről, mintegy mellékesen vethette oda, hogy a 3-as metró jármű-tenderén indulnia kellene Oroszországnak, mert nagy lenne az esély rá (!), hogy nyerjen. Persze ehhez szükség volt arra, hogy Tarlós „átgondolja” a kiírás feltételeit és letegyen arról a botorságról, hogy új szerelvényekkel lepje meg Budapest lakosait, kicsit több közpénzből ugyan – mi az nekik? - inkább ráncfelvarrásra írjon ki pályázatot. Tarlós belátta, hogy – mint mindig – a főnöknek ebben az esetben is teljesen igaza van.

A tenderen az oroszok 69 milliárdos ajánlattal győztek, a másik, 9 milliárddal olcsóbb ajánlatot tevő pályázót kizárták. 

A főváros által felveendő 60 milliárd forint hitelt az OTP vezette konzorcium 15 milliárd forint kamat, bankköltség és ki tudja, hogy még mi minden ellenében  vállalta finanszírozni.

„Ez – akár hogy is számolom – 25% THM.”

- mondja Gy. Németh Erzsébet, a DK fővárosi képviselője, a metró-téma egyik legavatottabb politikus-szakértője, aki évek óta figyelemmel kíséri az eseményeket.

Az oroszokkal való szerződéskötés után néhány hónappal – orosz kérésre - módosította a közgyűlés a már megkötött szerződést: az eredeti ütemezésnél gyorsabban hozhatják a „felújított” kocsikat, és természetesen hamarabb is fizet a főváros.

Gy. Németh ekkor már nem rejthette véka alá nemtetszését, kérdőre vonta a városvezetőt, aki azzal nyugtatgatta, hogy gyorsabban tudják felújítani a kocsikat, mint gondolták. A képviselőnő nem hagyta annyiban, és amikor idén nyáron megérkezett az első 6 kocsi és kiderül, hogy ezek nem a kivitt régi „kriptaszökevények”, hanem 2 elemet leszámítva (vezetőfülke ajtaja, légtartály), újak, akkor a Metróért Egyesület megállapítása lapján a nyilvánossághoz fordult.

A fővárosi képviselőasszony elmondta portálunknak azt is, hogy a napokban kapott hírt arról, hogy a Metrovagonmash közleményben tudatta országgal-világgal, hogy két újabb, 6 kocsiból álló szerelvényt indítanak a napokban Magyarországra. Ezzel elérték a 18 db-ot, amit eddig kivittek. A tájékoztató azt is tartalmazza, hogy novembertől havi 2 szerelvényt – ez 12 db kocsit jelent – küldenek Magyarországra. Ez lesz az igazán érdekes, hiszen amennyiben ez a mostani 12 beérkezik, nem marad több Oroszországban. A képviselőnő azt is nyilvánosságra hozta, hogy egy magát megnevezni nem akaró informátora saját szemével látta, hogy 30 db. metrókocsi áll menetkészen Moszkva Mityiscsini városrészében arra várva, hogy Magyarországra szállítsák.

A várakozás oka, hogy kis szervezési malőr történt, ugyanis itt Budapesten nem kezdődött el a metró pályafelújítása, ezért muszáj a néha életveszélyes kocsikat futtatni, így nem lehet azokat  kiszállítani, hogy ripsz-ropsz, varázsütésre újjávarázsolódjanak.

 „Úgy tervezték, hogy idén novemberben indul a metró pályafelújítása, s akkor nem derült volna ki a csalás, csak ezt is elszúrták. Nem kicsit, nagyon!"

 – vonta le a konzekvenciát a tények alapján Gy. Németh Erzsébet.

Végezetül rögzítsük: nem az a baj, hogy új metrókocsik érkeznek, éppen ellenkezőleg, de az mindenképpen elvárható lenne a főváros vezetésétől, hogy még a szeretett vezető jóindulatának elnyerése érdekében se hazudozzon csak azért, hogy az Európai Unió Oroszországot agresszív terjeszkedési politikájáért sújtó embargóját kijátszva, onnan rendel új metrószerelvényeket, ahonnan nemcsak drágábban, de kicsit elavultabb is, ami érkezik.

Pálmai Tamás

Az első téma, aminek okán egymásnak feszültek, az a Robert Károly körút felújítása volt. Mi ezzel a gondjuk?

Tisztázzuk: a felújtás már nagyon is időszerű és tervezett is volt, csak azt nem értjük, miért nem kezdtek hozzá körülbelül két éve, amikor az 1-es villamospálya-szakaszt újították fel. Az akkori útfelbontásokhoz kötve a munkát sokkal jobban lehetett volna ütemezni.  A csúszás két éve okoz most kapkodást, - amúgy Tarlós módra - hiszen ennek az útszakasznak készen kell állnia a vizes világbajnokság kezdetére, ám azt, hogy a VB mikor lesz, tudták már két éve is

Mit jelent a kapkodás? Ha két éve estek volna neki a felújításnak, mi történt  volna másként?

Két év alatt hét szakaszban lehetett volna a felújítást elvégezni, ami lényegesen kevesebb gondot, kellemetlenséget, kényelmetlenséget okozott volna a budapestieknek. Most az egész munkát igyekezenek egy évbe beleszuszakolni, ami persze jó eséllyel csúszni is fog.

Újabb kérdés, hogy miért csúsztak plusz két hónapot? Ugyanis ennek a munkálatnak júniusban kellett volna elkezdődnie, az iskola végeztével. Minden ésszerűen gondolkodó nagyváros a nyári szünidőre időzíti a legfontosabb. legnagyobb beruházásokat. Ilyenkor kevesebb lakos tartózkodik a városban, kevesebbet mozog az utazóközönség.

Erre a kritikára - gondolom - a főpolgármester azt válaszolná, hogy rengeteg felújítás zajlott, nem akarták még ezzel is tovább rontani Budapest közlekedési helyzetét.

Mire gondol? - mert például a Bartók Béla úti felújítás, ami - csak halkan jegyzem meg - botrányosan sikerült, nem befolyásolta volna érdemben ennek az útvonalnak a munkálatait. A Róbert Károly krt. és az Árpád híd egy szakasza nincs forgalmi viszonyban a Bartók Béla úttal. Nyáron különben is mérhetően könnyebben viseli a lakosság a forgalmi káoszt, mert - mint már mondtam - kevesebben vagyunk, sokan szabadságukat töltik, könnyeb megszervezni, hogy kevesebb fájdalommal járjon. Fájdalom ugyan mindig van, de nem mindegy, hogy mekkora. A legrosszabb választás az iskolaidőszak alatti feltúrása egy ennyire frekventált szakasznak.

Ön mit tenne ebben a helyzetben?

Válasz helyett, ami nem más, mint a szakértő tervezés, inkább a kérdésemet mondom el: a városvezetés most már évről-évre, miért időzíti a legnagyobb beruházások kezdetét a nyár eleje helyett az iskolaév kezdésére, amikor a legnagyobb káoszt okozhatja? Lassan nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy szándékosan bántják a Pestieket, csak azért, hogy minél többen lássák, mennyit dolgoznak. Lehet, hogy az emlékek olykor megcsalják az embert, de úgy rémlik, hogy még az Erzsébet-, Teréz- és Szent István körút, ennél sokkal nagyobb volumenű felújítása is kisebb rumlival és dugókkal járt, mint ami most van.

Ön a napokban nyílt levelet tett közzé, melyben vitát szorgalmaz a közgyűlésben az eltelt tíz év teljesítményeiről.

A közgyűlésen többször kezdeményeztük, hogy ha a főpolgármester annyira magabiztos abban, hogy neki – és csak neki! – és  professzionális szakembereinek van igaza, akkor álljon elő az érveivel és vitassuk meg az előtte lévő időszak általa problémásnak vélt beruházásait csakúgy, mint az ő időszakának vitatható munkálatait. Így tiszta képet kaphatna a tisztelt választó, és mi is. Ennek a fóruma nyilvánvalóan nem egy titokszoba, hanem a közgyűlés nyilvánossága. Tarlós, aki mindig kihangsúlyozza, hogy övé a bölcsek köve, konkrét érvekkel soha nem áll elő, ezek híján ilyen esetben a közgyűlésben is inkább kiabálni kezd, mert azt hiszi, – gondolom - hogy minél hangosabb, annál nagyobb az igazsága.

Mondjon konkrét ügyeket, amikről vitatkozna a főpolgármesterrel?

Kezdjük a legfrissebbel: a MAHIR-oszlopbontással. Az azonnali eltávolításuk melletti döntése előtt felhívtuk a figyelmét, hogy először a jogi utat járja végig, forduljon a bírósághoz, és csak az ítélet birtokában bontasson. Ennek ellenében a fideszes többségű városvezetés döntött, és ezzel - az első fokú ítélet után kimondhatjuk - minden erre szavazó képviselőjük - Kocsis Mátétól Tarlós Istvánig - harmincmillió forinttal rövidítette meg fejenként a budapestieket. Ez a megalapozott véleményünk szerint az ő saruk, fizessenek a városnak saját zsebből a közös kasszába! Számtalan közbeszerzés ügyében történik hasonló, ilyen a Rácz fürdő ügye. Ebben az esetben szintén jeleztük, hogy először a jogi oldalt kell legalizálni, ne bontsanak azonnal szerződést, válasszák a tárgyalásos utat. Nem, ők erőt mutatnak, ha kell, ha nem. Gyakorlatilag hat éve - amikor megnyithatott volna a fürdő - jogilag ellehetetlenítették, felbontották a finanszírozóval a szerződést, és gyakorlatilag azóta gazdátlanul pusztul a létesítmény anélkül, hogy egy percet is működhetett volna. Az ötcsillagos szállodaépület mára felújításra szorul csak azért, mert gondatlanul kiebrudalták a szerződött partnert. De példa erre a CET épületegyüttese is, amely eredetileg kulturális intézménynek épült. Ott is ez volt a forgatókönyv, nem volt sem ötlet, sem elképzelés üzemeltetésre, sem arra vonatkozóan, hogyan töltsék meg élettel, csak egy volt a fontos, a birtoklási akarat. A saját fideszes csókosokkal nem sikerült megtölteni tartalommal a megszerzett épületet, így azóta is üresen, kihasználatlanul tátong, és viszi a fővárosiak pénzét ahelyett, hogy használhatnák a polgárok és hozná a tőle elvárt bevételt.

Mennyivel vádolja önöket Tarlós?

Minden konkrétumot mellőzve ötvenhét milliárd forintról beszélt. Erről is lehetne beszélni, hisz csak találgatok, amikor arra gondolok, – a számok ez esetben sem stimmelnek – hogy azt árazta be, hogy nem kaptunk meg minden uniós pénzt, amit igényeltünk. Ez egyébként lehet, de egy támogatás esetleges elmaradása, nem ugyan az a kategória, mint a konkrét birság megfizetésének kötelezettsége, ami  egy felelőtlenül, előre láthatóan általuk meghozott döntés eredménye. Értelmezhetetlen az ötvenhét milliárd forint, amiről Tarlós István beszélt általában rótta fel nekünk az említett összeget Én viszont  Tarlós Istvánt ezerkétszáz milliárd forinttal vádolom, mert ennyi kár érte Budapestet, amióta ő a főpolgármester, és itt konkrétumok következnek:  az iskolák, a gyermekjóléti intézmények,  a kórházak államosítása és a városligeti gigaberuházás révén és készpénzben ennyi veszteséget termelt a főváros a lakóival szemben.

A készpénzt hogy érti?

Ennyivel romlott Budapest pénzügyi pozíciója a költségvetéssel szemben. Konkrétan évi százmilliárd nettó forint hiányzik az oktatáson, az egészségügyön túl a fővárosi költségvetésből. A költségvetés vitáiban a kormánnyal szemben Tarlós nagyvonalúan - a színfalak mögött – lemondott az Orbán kormány javára mindenről, amit azok követeltek, ezért Budapest nemcsak  a legnagyobb adóbefizető, de a leginkább „palira vett” város is lett Magyarországon.

Kifejtené ezt bővebben?

A fővárosiak több mint húszmilliárd forint adót fizetnek a központi költségvetésbe naponta, amiből a kerületekkel együtt összesen kevesebb,mint egymilliárdot kapnak vissza.

Ön szerint mennyit kellene visszakapnia a napi adóbefizetés és egyéb járulékai után Budapestnek, hogy szabályosan, és kiegyensúlyozottan működhessen?

A befizetett adó nem több mint tíz százaléka lenne a reális, tehát a mostani dupláját. Ebben az esetben nem kellene folyamatosan a kormányoknak gazsulálni felújítási, beszerzési beruházáshoz kormányzati, vagy uniós pénzért. Saját forrásból képesek lennénk, a befizetett adónk - ismét mondom - tíz százalékából minden, a budapestieknek fontos feladatot ellátni.

Pálmai Tamás

Úgy tűnik, nemzetünk feje megértette a hívószót, és kétoldalas fizetett – hogy ki? – hát persze, hogy a fent említett, általuk lenézett mindannyiunk – felületen hívja Magyarországra a „felsőbb kategória” migránsait.

 "Magyar kötvény lehetőséget nyújt az Európai Unióban a külföldi befektetők számára.”

A NewAfrican magazinban megjelentetett meghívó magyarázószövegében megszólal Garamvölgyi Balázs bahreini konzul, ő az aki  gardedámként kísérgette a Magyarország nevében a bahreini energiaminiszterrel „kávézgató, csokizgató”, -jaj csak be ne csokizzanak!- saját lábunkon álldogáló Orbán-lányt és az őt oldalkocsiként követő férjét  Tiborczot a panasz nélkülit.

A magyar tiszteletbeli pontosított picit a cikkben:

 „Ez a lehetőség különösen vonzó lehet azoknak a közepes és magas jövedelmű családoknak, akik szeretnék az uniós állampolgárság előnyeit élvezni."

Figyelemreméltó, hogy nem arról ömleng  a hirdetés, hogy Magyarországon a "van-e folyó", és, hogy „földje jó, legelőin fű kövér” és az „isten adta nép oly boldog rajta”, meg, hogy ez egész földrészünk legbiztonságosabb helye, hiszen ide csak azt engedjük be, aki leperkálja nekünk – nem az embercsempészeknek, NEKÜNK – a járandóságot a betelepítésért, mely természetesen csak virtuális, és ahogy megtörtént, mehet mindenki Isten hírével, és jószerencsével, na meg a mi paszportunkkal amerre csak akar, Unió-szerte . Meg is mondják a tutit: hogy azért gyere Magyarországra, mert innen szabad az út az általad vágyott – általunk lesajnált és vádolt - Európa felé. Ha tovább visszük a gondolatmenetet, akkor az derül ki, hogy a jelenleg regnáló kormányzat szerint hazánk, legvonzóbb tulajdonsága,hogy éppen  ott van, ahol.

Az a szomorú, hogy a kormányzat és főleg az első számú közszolgája: a miniszterelnök jól számolt. Elérte, hogy a mélységesen hazug és gonosz propaganda annyira szemellenzőssé tette a haza lakosságának döntő többségét,- lassan pártállástól függetlenül -  hogy azt ad be nekik, amit akar. Hazudhat, ha közben azt mozogja a szája, hogy soha nem tett, és tesz ilyet. És láss csudát! – a nagy többség  bárgyún bekajál mindent.

Zombi-módra áhítjuk a hülyitést, és még nem született meg – vagy csak nem aktivizálódott – az az ember, aki ilyenkor oldalba tudná lökni a nemzetet, mondván „Hé, ébredj! Gyengeelméjűnek néznek,és nem csak kifosztanak,  kihasználnak, de ki is röhögnek!”

Az ördögien zseniálisan, és egyben a nép elleni bűntett kereteit feszegetően  csak a hatalmuk bebetonozását szolgáló, álkérdést feltevő népszavazás ráhangoló kampányának  költségét is mindannyiunk adójából fedezik.  

Teszik, ameddig hagyjuk. Uralják a kapcsolatainkat a legkisebb egységtől, a családtól, emelve a tétet: a környező országokon át egészen a kontinensig, majd  az ideológia szintjére emelve a demokratikus értékekig mindenhol. 

De mint minden, egyszer ez is véget ér. Mi marad utána? Szóba áll-e majd akkor szomszéd a szomszéddal? Emberöltők kellenek  ahhoz, hogy kiheverjük ezt a történelmi távlatból zsákutcának ható korcsökevényt.

 Boldizsár Viktória

Be kell látni, eddig rosszul kezeltük a Vona-jelenséget. Voltak, akik különböző izmusok követőjeként bélyegezték, mások kirekesztő politikáját vetették a szemére, egészen mások orosz-, majd iszlám-közelinek mondták. Nem ez a célravezető megoldás! A gordiuszi csomót ezúttal is nagy formátumú emberek: egy névtelenségét őrző színész-óriás és egy úgyszintén anonimitásához ragaszkodó pincér-óriás vágta ketté.

Találmányuk lényege, hogy úgy kell ránézni a szélsőjobb vezérére, hogy abból egyértelműen levehető legyen, hogy nem nagyon örülünk a jelenlétének, vagy ha ez nem megy, akkor sandán kell méregetni.

Minderről a „Magánszféra” című, szerdán frissen induló ATV-műsorban vall Vona, ugyanis kikotyogja, hogy azért nem megy többet színházba, (mily meglepő!) mert egy alkalommal a szerinte baloldali nézeteket valló színész felismerte őt, és kicsit sem  repesett az örömtől, és hogy mi a bizonyíték? - hát mi más, mint Vona szava, aki kezdetben még gárdamellényben járt az országházba, majd a mellényt és a gárdát is egyetlen mozdulattal cserélte néppárti álmokra. Az nem derül ki, hogy milyen előadást látott, ugyanis, ha dráma volt az illető produkció, vagy dokumentumjáték, esetleg opera, vagy teszem fel vers-est, akkor lehet, hogy nem miatta volt fagyos a hangulat.  Feltehetően a történet sodra ragadta magával az  aktort, aki a mű fordulataira ugyan fel volt készülve, ám arra a megtiszteltetésre, hogy maga Vona vezér 2.0 is ott lesz,  na arra nem.

Az éttermi étkezést is törölte a programlehetőségei közül a celebbé avatott, mert egy pincér ferde szemmel nézett rá. Ha „helytelenkedni” akarnánk, most szép magyarsággal azt is kérdezhetnénk: nem-e lehet-e, hogy egy kínai vendéglőben járt az érzékeny lelkületi szélsőjobbos vezető?

A két eset következtetése: megvan a megoldás, ami nem más, mint a "csúnyanézés". Ajánlom tehát, minél gyorsabban szervezzünk zordul-néző tanfolyamokat demokratáknak. A végzettek pedig már felgyűrt ingújjal, és félreérthetetlenül felhúzott szemöldökkel sorakozhatnak is a Jobbik fellelhetőségi helyein. A csúnyán néző szakemberek, csak teszik a dolgukat és a Jobbikosok be sem teszik többé a lábukat a környékre. Magyarország demokratái, nézésre fel!

Visszatérve a műsorra:amely szándéka szerint - „emberarcúként” próbál bemutatni mindenféle celebet a politikai palettáról, így ebben az indító  nagyszerűnek ígérkező részből  a fentiek mellett más érdekességek is kiderülnek az aktuális Vonáról. Megtudhatjuk, hogy ő igaziból egy céltábla, és mint ilyenre, testőrök vigyáznak – Ha Orbánnak jár, akkor ő sem akar kimaradni a jóból. Ha már Orbán, akkor azt is megtudhatjuk,  hogy mennyire zseniális vezetőnek is tartja riválisát. Mesél továbbá arról, hogy mit tesz isten! - nőügyei is voltak, de a nagyságos asszony megbocsátó, hogy jobb felső karján egyre több a tetoválás , és így tovább, és így tovább, tehát az ATV szerda este ismét - most már sokadszor - látványosan alámegy a Jobbiknak.

Hajrá ATV, hajrá Fidesz, hajrá Jobbik!  Mi lesz veled így Magyarország?

bolDIzsár

A dologból persze - a demokratikus oldalon - vihar kerekedett. A MSZP ugyan nem túl gyorsan, és nem a legjobb formában, de korrekten reagált, a képviselőnőt etikai bizottság elé hívták, és a vizsgálat időtartamára felfüggesztették párttagságát.

Maga Móricz Eszter is kiadott egy nyilatkozatot, ami viszont ezer sebből vérzik:

„Sajnálom, hogy az elmúlt napokban tett nyilatkozataimban félreérthetően fogalmaztam. Sem akkor, sem a jövőben nem áll szándékomban ártani az MSZP-nek, annak a közösségnek, amelyhez tartozom. Ezért most egyértelműen kijelentem, hogy 2016. október 2-án nem veszek részt a népszavazáson, nem segítem szavazatommal Orbán Viktor politikáját.”

Figyelem! - a képviselőnő meg sem említi, hogy az eltelt napokban esetleg végiggondolta és revidiálná magát a véleményét, a tartalmat, ami rossz, gonosz, embertelen és hazug is. Nem, őt csak az bántja, hogy esetleg ártott vele az MSZP-nek.

A közleménynek már az első mondata is hazug, hiszen, azt mondja:

„Sajnálom, hogy az elmúlt napokban tett nyilatkozataimban félreérthetően fogalmaztam”, holott dehogy fogalmazott félreérthetően, éppen ellenkezőleg, nagyon is pontosan - ahogy mostanság mondják - tűhegyes pontossággal beszélt arról, hogy: Magyarország és Európa még nem találkozott „ezzel a népcsoporttal", és én azt szeretném, hogy „ne is találkozzon”.

Tegye fel a kezét, aki úgy gondolja, hogy ez egy félreérthető mondat! Az már csak hab a tortán, hogy az eredeti nyilatkozatban még a saját kereszténységét is belekeveri, mintegy a vallással takaródzik, erről a nem kevéssé hamis tényről sem mondja azt a nyilatkozatban, hogy bocs.

Móricz Eszter közleménye csak arról szól, hogy jajj(!), bocs MSZP. Arról szó sem esik a nyúlfarknyi látszatmegbánásban, hogy bocs „emberiesség”, mert az Orbán-televízióban meg sem próbáltam disztingválni. A politikusnő szerint az, aki az életéért fut, és az, aki csak a jobb megélhetést keresi, ugyanaz a kategória, ámbár az utóbbit, a gazdasági migránst sem kellene sommásan elítélni, gondoljunk csak József Attila 1937-ben írt verssoraira, a kitántorgókról:

„Szíve szorult, rezgett a lába, acsargó habon tovatűnt,”

Nos, kedves Eszter! Valami ilyesmit érezhetett az 56-os menekültek egy csoportja, és a most Európa felé tántorgók is, akiket Ön - mint „jó keresztény” - elutasít. Harsány nem-je egyik indokául azt a - már bocsánat - bornírt magyarázatot is beveti, hogy a kereszténység és az iszlamizmus szemben áll egymással: míg az első az életet, addig a második a halált hirdeti, és miközben ilyen ostobaságot mond, a szeme sem rebben. Nagyobb baj, mint gondoltam, Eszter, maga hisz abban, amit mond!

Tévedés ne essék, igen, vannak a menekülők között rosszak, bűnözők, elvetni valók, de ha nem vizsgáljuk meg a kérelmeiket, úgy ahogy kell, tudja: „pontosan szépen”, akkor honnan tudjuk meg, ki az, aki valódi védelemre szorul.

Őszinte sajnálatomra a magam részéről elégtelent kell adnom mentegetőzési kísérletére. Nem készült, nem tanult, fáradjon a helyére!

Mátrai Anna