2016.07.01- i bejegyzésünkre több, mint 82.000 - en kattintottak, nagy dolog ez egy alig több, mint 2 hetes blog „történetében”! Köszönjük.

Városi Kurir

Városi Kurir

Megmondóember-maraton

2016. október 30. - Városi Kurir

10.jpg

Nap, mint nap csökken az ellenzéki média köre.  Egyre kevesebb helyen mondhat komoly véleményt, aki kritizál. A törpemédia szereplői - irányítók és kérdezők - mégsem veszik észre, hogy most már végképpen itt lenne az ideje a jól bevált megmondóemberek mellé felsorakoztatni a százarcú véleményt, hiszen éppen vészhelyzetben kell megmutatni, micsoda veszteség lenne, ha a gondolatkavalkád ismét szűk magánlakásokba, presszók – pardon - kávézók asztalaihoz szorulna vissza.

Az úgy nevezett ellenzéki média - nem rovom meg őket - szinte csak magával, és az erős bulvárhírekkel, valamint azok kommentálásával foglalkozik. A rádió- és televízióstúdiókban, az újságok vélemény rovatában egymásnak adják a kilincset a jólismert arcok.  A megmondóemberek - kis túlzással - reggel indulnak  az első helyre „okosakat mondani”, miközben ott a táskában a váltóing és nyakkendő, mert mire este befejezik a kört, többször is megizzadnak, na nem a gondolkodásban, hiszen véleményük – nagyon helyesen - egy van, a szókészletük is határos, ők a stúdióból-stúdióba rohanásba izzadnak bele. Néha lehúzódva az útpadkára még gyorsan lenyomnak egy rádióinterjút is, mert azért már nincs idejük bemenni a stúdióba.

Tévedés ne essék, a fentebb leírtakról elsősorban nem a „megmondók” tehetnek, ők talán nem is érzik, miként válnak saját szobrukká, hogy merevednek bele egy, a szerkesztők és kérdezők által megkedvelt, majd elvárt szerepbe.   Ők csak azt érzik, szük-ség van rá-juk! - mert azt a bizonyos mondatot csak ők mondhatják ki, és eközben nem is érzékelik a pillanatot, amikor egyszervolt egyedi gondolatuk kiüresedett közhellyé silányul, hiszen annyiszor, és annyi helyen elmondták már, hogy talán maguk unják a legjobban. Persze teljesen őket se lehet felmenteni, hiszen egy magára valamit is adó gondolkodónak tudnia kell időnként megállni, és vissza- valamint előre tekinteni. Ha legalább erre szakítanának némi időt a nagy rohanásban, észrevennék, hogy harckocsival próbálnak forgolódni egy szűk zsákutcában, mint a TEK tette legutóbb, amikor eltévedt az éles bevetésen.

alap.jpg

A bűnös - bármennyire is fáj kimondani - a szerkesztők lustasága, tohonyasága,  ami arra sarkalja őket, hogy adott témához – tisztelet a nagyon kevés kivételnek - mindig a jól bevált megszólalót hívják, akinek a száma talán már gyorshívón is van az asszisztens telefonjában. Amikor - bármennyire vigyáznak is - mégis feltűnik egy-egy üdítően új hang, azt azonnal felkapják, és elég néhány hónap, hogy ugyan úgy kiüresítsék a mondandóját, mint az előzőekét, és már ő is pakolja reggel a váltás inget.

A mindennapi harc az életért, a „disznófejű Nagyúrral” elszívja az erőt, de azért, ne higgyük el, hogy az ellenzéki oldalon csak annak a mondjuk, húsz embernek van fontos, érvényes gondolata az országról, és főleg a holnapunkról, akiket a zsugormédia futtat.

Egy gondolat modoros ismételgetése csökkenti az érdeklődést, és ez legalább olyan veszélyes, mint a habonyok, vajnák, mészárosok, garancsik, tiborczok, és az egész stróman-banda (naná, hogy csupa kisbetűvel) mohósága.

Pálmai Tamás

Legyen a külső munkatársunk! Küldjön híreket, fotókat, videókat a legizgalmasabbakat feldolgozzuk. Tárgynak írja be: témajavaslat

Köszönjük. varosikurir@gmail.com

Nemzeti Kussolás Rendszere

falanszter.jpg

Skandalum, ami történt, gazdám! A renitens ballib (pfúj!) demokraták (még egy pfúj) tényleg megtették! Ez nem mehet így tovább! Törvényben kell előírni, hogy mit és hogyan lehet tenni, gondolni ha Te, Főnököm ugyanazon szabad  téren vagy, mint ők. Vagyis inkább mindenhol, hogy szokják az új rendet, a Nemzeti Kussolás Rendszerét.

Az a borzalmas, hogy a fenti ötlet – amíg bevezetik, addig kezeljük ötletként – törvényi elrendelése sem elképzelhetetlen a ma Magyarországán. Játszunk el a gondolattal, hogy az Orbán-rezsim 2016-ban, Európa közepén arra készül, hogy kiszűrje egy állampolgári jogával élni kívánó, hatóságilag engedélyezett demonstráció résztvevői közül az esetlegesen másként gondolkodókat.

Hogy mi van? Mi lenne a forgatókönyve a  nemzeti diktatórikus intézkedésnek? A már meglévő, bár váltig tagadott listák melyikét használnák? Ki dönthetne arról, hogy kiket tartanak majd háziőrizetben, esetleg letartóztatásban azokon a bizonyos „nehéz napokon”?

 sip.jpg

Gazdám! - a megfélemlített, elcsigázott embereknek elég belengetni, hogy aki másnap is dolgozni akar, annak nem ildomos a megmozduláson a részvétellel kacérkodni. Meg persze a családtagjainak sem, akár megszülettek már, akár még nem!

Az is sokat lendítene az ügyünkön, ha újra indítanánk a jól bevált besúgóhálózatot, az irigységre építeni e szép hazában sikert ígérő ötlet volt eddig is, ma sincs másképp! Mondjuk, hogy kap egy dedikált képet tőled, rólad!

Ki kell adni egy kézikönyvet is, – senki ne ijedjen meg, nem lesz hosszú, és tele lesz képekkel! – ami pontosan tartalmazza, hogy mit lehet, és mit nem egy állami ünnepségen, amit a mi pénzünkből, a mi okulásukra szerveznek! Lehetne ezt a brossúrát a kegyükből ingyenes – persze csak számunkra, mert, ha nem is tudatják, de ezt is mi fizetik! –„Lokál” mellékleteként osztogatni. Te főnök, ezek így még hálásak is lesznek, hogy fontos nekünk a szellemi fejlődésük, hisz - mint tudjuk - a könyv szent dolog.

wssz_hu.jpg

Szükség lesz még egy messziről jól azonosítható jelvényre is, vagy egy bőr alá beültethető chipre, amit mindenki megkap, aki aláírja, – büntetőjogi felelőssége teljes tudatában – hogy „csak a Fidesz!” mert rájuk persze más szabályok érvényesek.

Valamit ki kell találnunk, kedves Vezető – áldassék a neved! - az interneten szervezkedők ellen is, mert ezek a fineszes – csak egy betű választja el a fideszestől, de mecsoda a különbség! – látens ellenforradalmárok kihasználják a magyar emberek jóhiszeműségét, és össze-vissza irkálnak a világhálón – sajtójuk nem maradván – rólunk koholmányokat. A nem szilárd hívőink ennek hatására elkezdhetnek gondolkodni, és akkor nekünk annyi! Most úgy is jóban vagyunk a kínaiakkal, ők kitaláltak valamit erre a problémára, talán nekünk is abba az irányba kellene mozdulni.

maffiozo.jpg

Igazad van, igen. igen, már megint! Te nem tudsz tévedni, francba a kínaiakkal, kövessük a chilei példát, végül is akkor legalább megtelnek a stadionok, na igen, na ja. Jaj, de izgatott vagyok.

A fentihez hasonló beszélgetés előzhette meg Révész Máriusz alábbi – alighanem a gyönyörtől - tudatmódosult állapotban tett nyilatkozatát:

 kossuth_ter.jpg

Ha mindez egy hajón történne, akkor a másodtiszt már biztosan odaállt volna kapitánya elé, és kicsit szégyenkezve, hogy neki jutott a feladat, de határozottan elvezettetné őt a matrózaival, mivel mentális állapota nem teszik lehetővé, hogy egy cirkálót irányítson. Egy ország vezetésének teljes "tisztikarát" ki más lenne hivatott leváltani - lagalább akkor, amikor már szabadszemmel is jól kivehető a jéghegy - mint a Nép, de ha a nép hagyja magát a hajófenékbe zárni, akkor mi lesz? Még belegondolni is rettenetes. Ugye, kedves Nép?

Pálmai Tamás

Legyen a külső munkatársunk!

Küldjön híreket, fotókat, videókat a legizgalmasabbakat feldolgozzuk. Tárgynak írja be: Témajavaslat!

   Köszönjük. varosikurir@gmail.com 

Őszi unortodox vadász-szezon

teritek444.jpg

Itt a vadász-szezon. az Orbán adminisztráció ebben is igyekszik meghaladni az előző – kádári - diktatúrát, mert amíg ők pörge kalapban és munkásőr pufajkában járták az erdők, a maiak rosszul szabott, kicsit kihízott öltönyeikben és piszkos cipőikben, irodai asztalaik mellöl vadászgatnak, na jó, néha helikopáterről, de azt csak az asszony kedvéért.

Tény, hogy vannak közöttük igazi vadászok is - mint mondjuk Lázár János, akik a hagyományos gyilkolászást is kedvelik - persze azt is túlzásba viszik, ki ne emlékezne arra a bizonyos vadászatra, amit az elejtett préda mennyiségének láttán sokkal inkább nevezhetnénk vérengzésnek.

Apropó préda. Ennek a mostani ősznek kedvenc kilőnivalója a sajtó, legalábbis annak ellenzéki oldala.  Igen, a Népszabadság, amit úgy söpörtek el, hogy amikor már mindenki látta: beállt a halál, ők feltámasztást ígértek, ámbár ez eddig csak egy bizonyos valakinek sikerült. Aztán megérkezett Lőrinc barát, kezében az ellenméregnek hazudott löttyel, és most várjuk, hogy mi lesz. Az eddigi tapasztalatok alapján - lásd magánynyugdíj-lenyúlás, ami után szinte azonnal elfújta a szél a beígért egyéni számlát – nagy biztonsággal megjósolható, hogy semmi jó nem várható. Az tény, hogy a Népszabadság „kicsinyeit”: a megyei lapokat a vadgazdálkodás szabályai szerint igyekeznek majd felnevelni - persze a saját örömükre és képmásukra - hiszen szükség van rájuk.

 je_suis.jpgA másik két célpont ebben a vadászszezonban a Népszava, és Vasárnapi hírek esetükben - úgy tűnik - az első lövés mellé talált, de ne álltassuk magunkat, az urak irodáik mélyén már alighanem újra töltenek.

Elszomorító a sorsa az egyre fáradtabban menekülő, önfeladása előtt utolsó lélegzetekért kapkodó, az erdőben már nem rohanó, inkább össze-visszatántorgó, alighanem halálosan megsebzett 168 órának is.

Az erős páncéllal borított Klubrádióról eddig minden lövés lepattant, de azért némi gyengülés már rajta is érződik.

Biztonságban talán - mondom talán - csak az eredetileg is a kaméleonok családjába tartozó ATV van, de az is csak azért, mert ki látott már kaméleon-vadászt, ámbár ha jól belegondolok, miért ne terjeszthetnék el ezt is, mint a vadászat új, unortodox formáját.

 bolhacirkusz.jpgTermészetesen a vadgazdálkodás szabályai - mint azt fentebb már említettem - megkövetelik az állománynak nemcsak az irtását, de a szaporítását, gondozását is. A kormányzat nevű vadásztársaság minden erejét megfeszítve gondozza, táplálja a számára kedves és hasznos vadállományt a sajtóban is.  Semmit nem sajnálnak például olyan nagymacskának hazudott csipás kismacskától, mint az MTVA, vagy a  Vajna Andris rezervátumába tartozó TV-2 nevű, egyre növekvő óriáskígyó, illetve a sakálok fajába tartozó Magyar Hírlap, a bogarak közé sorolható Magyar Idők,  és el ne feledjük a Habony-féle bolhacirkusz egyik kis sztárját, a 888 névre hallgatót, na és a Ripost nevű, majdnem beszélő papagájt.

Íme tehát a honi sajtószabadság, vagyis: a kormánynak szabadságában áll bármit megtenni a sajtóval.

Pálmai Tamás

Legyen a külső munkatársunk! Küldjön híreket, fotókat, videókat a legizgalmasabbakat feldolgozzuk. Tárgynak írja be: Témajavaslat

Köszönjük. varosikurir@gmail.com

Magyar keresztényi szeretet itt, és most

blikk_hu_1.jpg

Hát ezt lehetett elérni 15.000.000.000 mindannyiunktól elvett forintból! A sokszor hangoztatottan szeretett szent magyar ünnepen sokak egyetértésétől övezve, a többiek közönyösségével tűrve. Fényes nappal, a magasztos hangulat jegyében, rengeteg ember szeme láttára megvertek meggyőződésükért tüntető, demokratikus jogaikkal élő magyar állampolgárokat, közöttük több televíziótársaság ott dolgozó tagját, Ungváry Krisztián történészt és az egyelőre anonim többieket is megérintette a keresztényi szeretet nevében az igencsak valóságos magyar ököl, ami – mint tudjuk – oda súlyt, ahová.....

Biztosan azért fogott meg annyira az egyikükkel  történt atrocitás, mert a képek tanulsága alapján senki nem sietett a fent említett, és általam önkényesen kiemelt férfi – mint a tudósításokból kiderült: Ádám - védelmére, egy éltes asszonyság még a magyar nemzeti trikolort is meglengette az áldozat felett. Hol volt a biztonságiőrök hada, akiket jól megfizettek, természetesen mindannyiunk adóforintjaiból? A nem különben nagyszámú rendőrt sem zavarta, hogy valakit megaláznak emberi mivoltában, mert hisz a magyar demokráciában?

Tessék mondani, ez lenne az a híres-neves európai-magyar kultúra, amit olyan nagyon féltenek a kitudja honnan jövőktől? A balhézók elvakult, kikerekedett tekintetéből ítélve már régen érett egy kis csete-paté. Hiányzott nekik, hiszen tíz éve voltak utoljára elemükben, ki pénzért, – ahogy a fáma tartja – ki élvezetből.

0536df40134ff70798fd4f0a8d5e28d7.jpeg

Hogy számol el a mára teljesen elembertelenedett rezsim vezetője és kiszolgálói azzal az aprósággal, hogy a magyar népből a legrosszabb indulatokat kihozva próbálja a víz felett tartani a fejét, hiszen tudva tudják, hogy ez az egyetlen esélyük? Ha végre eltűnnek majd és egy valóban demokratikus kormány veszi át a helyüket, akkor nem maradhat el a teljeskörű, a legmélyebbre ható, igazi elszámoltatás, ami semmi jót nem ígér nekik.

Milyen érzés lehet a szüleiknek, gyerekeiknek lenni? Gondolnak elvakult hatalomféltésük közben, hogy minek teszik ki szeretteiket? Ha elmennek bevásárolni, vagy ne adj isten tömeg-közlekednek, vagy csak tankolni szállnak ki az szintén mindannyiunk által finanszírozott autóikból, hogy a benzinkutas, a pénztáros, a csak éppen arra járókelő mit gondol, ha bátrabb, akkor mit mond róluk, nekik? És arra, hogy mi lesz akkor, amikor kiesnek a pixisből? - mert ne tévedjenek, egyszer minden véget ér!

Sok tüntetésen voltam kint, volt, hogy az unokákat is vittük magunkkal, hogy minél korábban megtapasztalhassák a demokráciát, és, hogy felcseperedve se érjék be kevesebbel. Láttam a felvételeken, hogy a mai megemlékezésre is sokan vittek ki csemetéket, volt, aki babakocsiban tolta ki a picit. Ezt sem tehetjük meg rossz érzés, félelmek nélkül ezután?

images_1_6.jpg

Tudom, hogy némelyek azt gondolhatják, hogy a tíz éve történtek sokkal súlyosabb hiányosságokat mutattak a rendőrök és vezetőik részéről, amit készséggel elismerek. Ez azonban nem indokolja, magyarázza a ma történteket, és a megvilágítás sem változik. Nem vagyok hajlandó azért nem felháborodni a mai veréseken, mert tíz éve, az akkori hatalom egyes képviselői hibát követtek el, és nem vagyok hajlandó arra sem, hogy annak bármely ódiumát a vállamra vegyem. Akkor is egy polgára voltam Magyarországnak és ma sem vagyok más. Soha nem voltam a politikai játszmák közelében, egyszerűen csak szeretem és tisztelem az embert a jogaival és kötelességeivel együtt.

14695558_1118087894893988_4338168640866396327_n.jpg

A  demokratikus pártok képviselői egy másik helyszínen, ugyan abban az időben, amikor a Kossuth téren – már megint - megkérdőjeleződött a demokrácia egy fontos alapeleme – az ellentmondás kifejezésének joga - azon morfondíroztak híveik előtt, hogy most már tényleg ki kellene bírniuk egymás sárba tiprása, elárulása, bemószerolása nélkül a választásig hátra lévő 500 napot. Sajnos nem túl bíztató, de mint tudjuk a remény hal meg utóljára, hogy ismét rájuk kell bízni, hogy újra fény gyúljon a magyar alagút végén!

Addig is jobbulást a forradalom 60. évfordulóján a látható és a láthatatlan sebeket elszenvedőknek!

Mátrai Anna

süti beállítások módosítása