Tény, hogy vannak közöttük igazi vadászok is - mint mondjuk Lázár János, akik a hagyományos gyilkolászást is kedvelik - persze azt is túlzásba viszik, ki ne emlékezne arra a bizonyos vadászatra, amit az elejtett préda mennyiségének láttán sokkal inkább nevezhetnénk vérengzésnek.

Apropó préda. Ennek a mostani ősznek kedvenc kilőnivalója a sajtó, legalábbis annak ellenzéki oldala.  Igen, a Népszabadság, amit úgy söpörtek el, hogy amikor már mindenki látta: beállt a halál, ők feltámasztást ígértek, ámbár ez eddig csak egy bizonyos valakinek sikerült. Aztán megérkezett Lőrinc barát, kezében az ellenméregnek hazudott löttyel, és most várjuk, hogy mi lesz. Az eddigi tapasztalatok alapján - lásd magánynyugdíj-lenyúlás, ami után szinte azonnal elfújta a szél a beígért egyéni számlát – nagy biztonsággal megjósolható, hogy semmi jó nem várható. Az tény, hogy a Népszabadság „kicsinyeit”: a megyei lapokat a vadgazdálkodás szabályai szerint igyekeznek majd felnevelni - persze a saját örömükre és képmásukra - hiszen szükség van rájuk.

 A másik két célpont ebben a vadászszezonban a Népszava, és Vasárnapi hírek esetükben - úgy tűnik - az első lövés mellé talált, de ne álltassuk magunkat, az urak irodáik mélyén már alighanem újra töltenek.

Elszomorító a sorsa az egyre fáradtabban menekülő, önfeladása előtt utolsó lélegzetekért kapkodó, az erdőben már nem rohanó, inkább össze-visszatántorgó, alighanem halálosan megsebzett 168 órának is.

Az erős páncéllal borított Klubrádióról eddig minden lövés lepattant, de azért némi gyengülés már rajta is érződik.

Biztonságban talán - mondom talán - csak az eredetileg is a kaméleonok családjába tartozó ATV van, de az is csak azért, mert ki látott már kaméleon-vadászt, ámbár ha jól belegondolok, miért ne terjeszthetnék el ezt is, mint a vadászat új, unortodox formáját.

 Természetesen a vadgazdálkodás szabályai - mint azt fentebb már említettem - megkövetelik az állománynak nemcsak az irtását, de a szaporítását, gondozását is. A kormányzat nevű vadásztársaság minden erejét megfeszítve gondozza, táplálja a számára kedves és hasznos vadállományt a sajtóban is.  Semmit nem sajnálnak például olyan nagymacskának hazudott csipás kismacskától, mint az MTVA, vagy a  Vajna Andris rezervátumába tartozó TV-2 nevű, egyre növekvő óriáskígyó, illetve a sakálok fajába tartozó Magyar Hírlap, a bogarak közé sorolható Magyar Idők,  és el ne feledjük a Habony-féle bolhacirkusz egyik kis sztárját, a 888 névre hallgatót, na és a Ripost nevű, majdnem beszélő papagájt.

Íme tehát a honi sajtószabadság, vagyis: a kormánynak szabadságában áll bármit megtenni a sajtóval.

Pálmai Tamás