Biztosan azért fogott meg annyira az egyikükkel  történt atrocitás, mert a képek tanulsága alapján senki nem sietett a fent említett, és általam önkényesen kiemelt férfi – mint a tudósításokból kiderült: Ádám - védelmére, egy éltes asszonyság még a magyar nemzeti trikolort is meglengette az áldozat felett. Hol volt a biztonságiőrök hada, akiket jól megfizettek, természetesen mindannyiunk adóforintjaiból? A nem különben nagyszámú rendőrt sem zavarta, hogy valakit megaláznak emberi mivoltában, mert hisz a magyar demokráciában?

Tessék mondani, ez lenne az a híres-neves európai-magyar kultúra, amit olyan nagyon féltenek a kitudja honnan jövőktől? A balhézók elvakult, kikerekedett tekintetéből ítélve már régen érett egy kis csete-paté. Hiányzott nekik, hiszen tíz éve voltak utoljára elemükben, ki pénzért, – ahogy a fáma tartja – ki élvezetből.

Hogy számol el a mára teljesen elembertelenedett rezsim vezetője és kiszolgálói azzal az aprósággal, hogy a magyar népből a legrosszabb indulatokat kihozva próbálja a víz felett tartani a fejét, hiszen tudva tudják, hogy ez az egyetlen esélyük? Ha végre eltűnnek majd és egy valóban demokratikus kormány veszi át a helyüket, akkor nem maradhat el a teljeskörű, a legmélyebbre ható, igazi elszámoltatás, ami semmi jót nem ígér nekik.

Milyen érzés lehet a szüleiknek, gyerekeiknek lenni? Gondolnak elvakult hatalomféltésük közben, hogy minek teszik ki szeretteiket? Ha elmennek bevásárolni, vagy ne adj isten tömeg-közlekednek, vagy csak tankolni szállnak ki az szintén mindannyiunk által finanszírozott autóikból, hogy a benzinkutas, a pénztáros, a csak éppen arra járókelő mit gondol, ha bátrabb, akkor mit mond róluk, nekik? És arra, hogy mi lesz akkor, amikor kiesnek a pixisből? - mert ne tévedjenek, egyszer minden véget ér!

Sok tüntetésen voltam kint, volt, hogy az unokákat is vittük magunkkal, hogy minél korábban megtapasztalhassák a demokráciát, és, hogy felcseperedve se érjék be kevesebbel. Láttam a felvételeken, hogy a mai megemlékezésre is sokan vittek ki csemetéket, volt, aki babakocsiban tolta ki a picit. Ezt sem tehetjük meg rossz érzés, félelmek nélkül ezután?

Tudom, hogy némelyek azt gondolhatják, hogy a tíz éve történtek sokkal súlyosabb hiányosságokat mutattak a rendőrök és vezetőik részéről, amit készséggel elismerek. Ez azonban nem indokolja, magyarázza a ma történteket, és a megvilágítás sem változik. Nem vagyok hajlandó azért nem felháborodni a mai veréseken, mert tíz éve, az akkori hatalom egyes képviselői hibát követtek el, és nem vagyok hajlandó arra sem, hogy annak bármely ódiumát a vállamra vegyem. Akkor is egy polgára voltam Magyarországnak és ma sem vagyok más. Soha nem voltam a politikai játszmák közelében, egyszerűen csak szeretem és tisztelem az embert a jogaival és kötelességeivel együtt.

A  demokratikus pártok képviselői egy másik helyszínen, ugyan abban az időben, amikor a Kossuth téren – már megint - megkérdőjeleződött a demokrácia egy fontos alapeleme – az ellentmondás kifejezésének joga - azon morfondíroztak híveik előtt, hogy most már tényleg ki kellene bírniuk egymás sárba tiprása, elárulása, bemószerolása nélkül a választásig hátra lévő 500 napot. Sajnos nem túl bíztató, de mint tudjuk a remény hal meg utóljára, hogy ismét rájuk kell bízni, hogy újra fény gyúljon a magyar alagút végén!

Addig is jobbulást a forradalom 60. évfordulóján a látható és a láthatatlan sebeket elszenvedőknek!

Mátrai Anna